– Ön az elejétől részt vett a Kolping Hotel kialakításában. Mérnökemberként hogyan került a szálloda élére?
– A Kolping katolikus mozgalom Magyarországon 1945 után megszűnt, és csak a vasfüggöny lebontása után, 1989-ben éledt újjá egyesületi formában. Magam akkoriban műszaki tanárként dolgoztam Zalaegerszegen, és belépve a szervezetbe, részt vettem a Kolping képzőintézmény munkájában. Ez a mai duális képzéshez hasonló felállásban segítette a hátrányos helyzetű fiatalokat – pszichológussal, pedagógussal, szaktanárokkal –, hogy valamilyen számukra elérhető szakmát szerezhessenek. Ez Esztergomban egyfajta pályaorientációs centrumként működött, az ottani művházban. 1994-ben indultak el a Kolping Hotel építési munkálatai, amelyek intézői feladataira felkértek, és 1996 októberében, amikor megnyílt a szálloda, akkor annak vezetésére is.
– Mit gondol, miért? Örült ennek?
– A Kolping közösségbe még Zalaegerszegen léptem be, és az egész eszmeiséggel azonosultam. Biztos vagyok benne, hogy a német vezetők azt az embert keresték, aki elkötelezett és ugyanazt a nyelvet beszéli ezen a téren. Mondták is, hogy ne törődjek semmivel, mindent meg fogok tanulni, amit kell.
– Ha nem ezt csinálná most, akkor mivel foglalkozna?
– Jó kérdés. Biztosan valamilyen alkotómunkát végeznék, például a gasztronómiában, amelynek kézzelfogható eredménye van. Valami nagyon „egyszerűt”, mondjuk pékségben vagy cukrászatban.
– Visszatérve a szállodára: miből finanszírozták az építést és kinek a tulajdonában van ez a tízhektáros birtok?
– A németek lényegében közfeladatként, a többgenerációs pihenés megteremtése érdekében építtették, részben szerintem a határzár feloldásának eufóriájában. Tény, hogy akkoriban a német állam, pontosabban a bajor és a szövetségi családügyi minisztérium is támogatta a beruházást, Helmut Kohl és Antall József megállapodása nyomán. A fő forrás ez volt, 22 millió márkányi összeg, amit ajándékba kapott a Kolping Hotel. Egy magyarországi közhasznú alapítványon keresztül lényegében 50-50 százalékban a Rudolf Geiselbergerről elnevezett augsburgi alapítvány és a Magyar Kolping Szövetség a tulajdonos.
– Milyen hagyományai vannak ennek a rendszernek, s milyen ma az elfogadottsága?
– Úgy gondoljuk, hogy a többgenerációs kikapcsolódás sok odafigyelést igényel. Az a célunk, hogy az együtt történő pihenés a lehető legkevesebb kompromisszummal járjon. Míg korábban nagyrészt németek jártak ide, ma a vendégek 80 százaléka magyar és 90 százaléka családos. Európában egyedülálló minőségben nyújtjuk a családbarát szolgáltatást, ma már a németek lesik el az itteni ötleteket. Mindig arra törekedtünk, hogy minél inkább kiszolgáljuk a gyerekek, a szüleik és a nagyszülők igényeit. Mindezt jó étkezéssel, a szobák optimális kialakításával és tartalmas programokkal együtt tartjuk megvalósíthatónak. Bár azt szokták mondani: ha a gyerek elégedett a programokkal, akkor 80 százalékban a szülő is az. Őket szintén meg szeretnénk szólítani. Vannak gyerekmentes övezetek, ahol a felnőttek csendben, nyugalomban pihenhetnek. Egy ilyen üdülésnek az a lényege, hogy a családokat szó szerint újraegyesítsük. A hétköznapok szótlanságából, rutinjából kiragadva őket szeretnénk elérni, hogy megkérdezzék egymástól: hogy vagy? Ehhez a részünkről is folyamatos fejlődésre van szükség. Adolph Kolping meg volt győződve arról, hogy a társadalmi problémák csak a keresztény elvekhez való visszatérés által enyhíthetők, így 1849-ben – mint kölni egyházmegyés katolikus pap – elkezdte szervezni a Katolikus Legényegyletet, melyből a Kolping Művek világszervezet bontakozott ki. Azt vallotta, hogy a társadalom nem lehet egészséges a család egészsége nélkül.
– Ezt konkrétan mivel tudják elérni?
– Például azzal, hogy képzett animátorok dolgoznak nálunk – normál időszakban heten-nyolcan, kiemelt időszakban tizenhatan –, akik folyamatosan különböző típusú programokra viszik a gyerekeket a sporttevékenységtől a kézműveskedésen át a kertészkedésig. Mivel képzett pedagógusokról van szó, s mindig odafigyelünk szállodánk összes gyerekére, akik mindig biztonságban vannak, a szülők nyugodtak lehetnek. Nálunk minden szobában, ahol szükséges, ott a bébiőr, a vízforraló, a szoptatósarok, a sámli, a normál pelenkázótartozék, s még sorolhatnám azokat a berendezési tárgyakat, amelyek jól átgondolva segítik a családok valódi kikapcsolódását, és megkockáztatom, hogy az otthoninál is kényelmesebb elhelyezését. A fenti eszközöket folyamatosan tisztán és jól működően tartjuk, ami azt is jelenti, hogy kétévente veszünk száz jó minőségű babakocsit és például etetőszéket. Hiszen nem mondhatom azt a családbarát hotelembe érkező gyerek anyukájának, hogy bocsánat, éppen elfogyott a kiságyunk.
– Az ön számára mi a legfontosabb a családbarát szemléletben, és mit tudnak még újítani?
– Fontos, hogy a kikapcsolódás, pihenés biztosítása mellett értékrendet is közvetítsünk. Az a célunk, hogy újra összehozzuk a família tagjait, békét teremtsünk köztük, hiszen a hétköznapokban sokszor nincs elég idő egymásra. Kiemelném még, hogy 35-40-féle ételallergia esetében tudunk minden étkezésnél alternatívát kínálni, azon túl, hogy a gyermekeknek életkori sajátosságaik szerint szervírozunk például zöldség- vagy gyümölcspüréket. Számomra az a legizgalmasabb, hogy egyszerre három generációra fókuszálunk. Jó látni, amikor a visszatérő vendégek az apró változtatásokat, fejlesztéseket is észreveszik és értékelik. Van olyan vendégünk, aki negyvenötször járt már nálunk. Szívmelengető, amikor tudjuk, hogy valaki egész évben arra spórol, hogy eljöjjön ide hat napra – vagy inkább csak öt napra jön, de inkább ide, mint máshová.
– Gondolkozott már azon, hogy újabb Kolping nyíljon és franchise-rendszerben vigye tovább az alkotását? Hol tartanak a szállodaszövetségben a családbarát minősítési rendszer létrehozásával?
– Természetesen igen – az én koromban a férfiak többsége még törekszik a kihívásokra. Volt is néhány kezdeményezés, de eddig mindig elakadtak valahol a projektek. Volt, amelyik azon bukott el, hogy a befektető túl hamar szerette volna látni a megtérülést, máskor meg a kémia nem működött: nem láttam biztosítva az elvek maradéktalan gyakorlatba ültetését. A minősítési struktúrán dolgozunk, meg kell vizsgálni, hogyan tudjuk megtartani azokat az értékeket, amelyek a családbarát rendszert valóban keretbe foglalják.
– Ön a szállodaszövetség munkájában is részt vesz, rálátása van a hotelekre Magyarországon. Mit gondol, milyen az általános állapot, szolgáltatási színvonal?
– Egy szóval: a munkaerőpiaci hiányosságok miatt tragikus. Azt gondolom, hogy a beruházások elmaradása miatt nagyon leromlott állapotú a hotelek többsége, s bár nőtt az átlagár és a kihasználtság a válság óta, ezeket a beruházásokat pályázatok nélkül nem tudják megvalósítani a tulajdonosok. Még mindig hiszem, hogy egyszer a döntéshozók is elfogadják azt a felvetést, miszerint a szálláshelyi áfa – lévén európai összehasonlításban magas – nemcsak versenyhátrányt okoz, de az önerőből történő fejlesztéseket is ellehetetleníti.
– Szokta kézi vezérlésben tartani a munkatársakat? Szükséges?
– Igen, előfordul. Nálunk az indulástól kezdve minden dolgozó kéthavonta értesül a szálloda forgalmi adatairól, árbevételéről, és motivációs eszközként ez alapján bónuszt is kap. Itt előre köszönnek a szobalányok. Azt hiszem, sikerült megtalálni a módját a motiválásnak. Ami viszont gond, az az, hogy nehéz embert találni. Ma, ha felveszünk valakit, már nem is nézzük a végzettségét, csak azt, hogy csillog-e a szeme a tenni akarástól.
NÉVJEGY
51 éves
Házas, fiai 17 és 24, lányai pedig 19 és 22 esztendősek
A Pécsi Egyetem Pollack Mihály Műszaki Karán szerezte villamosmérnöki diplomáját, majd a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán végzett közgazdászként, műszaki tanár képesítését pedig a BME-n szerezte meg
KEDVENCEK
Film » sok van
Könyv » Bobó gyermekkora
Zene » jazz, rock, sok előadó
Hobbi » utazás, bor
Borítófotó: Fóti Péter
