– Ön az ország egyik legismertebb dietetikusa. Könyvet is írt, legutóbb a gyermekek helyes táplálásáról. Mindig erre a pályára készült?
– Orvosnak készültem, de nem vettek fel az egyetemre, így néhány más pályatársammal végül a Pécsi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karára jelentkeztünk, ahol dietetikusi diplomát szereztem. Kórházi munka után lettem a Szívbarát program koordinátora. Munka mellett jártam az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol szociológusként végeztem. Németországban, Bonnban doktorandusz hallgatóként a szocioökonómiai faktorok hatását vizsgáltam a kórházi alultápláltságra. Az Európai Klinikai Táplálási és Anyagcsere-társaságnál (ESPEN) dietetikus képviselő voltam a vezetőségben, hét évig tevékenykedtem a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének (MDOSZ) az elnökeként, erről a pozícióról második gyermekem születésekor mondtam le.
– Ezeken túlmenően a Magyar El-hí-zás-tudományi Társaság tiszteletbeli obezitológusa, és 2016-ban miniszteri elismerő oklevelet is kapott. Mit gondol, hogyan lehet enyhíteni a hazánkat erősen érintő elhízás problémáját?
– Nagyon nehéz a kérdés, mert ebben a küzdelemben szélesebb körű összefogásra, nem egymástól elszigetelt projektekre lenne szükség. A TÉT Platform megalakulása óta sürgeti és szervezi állami intézmények, szakértők, civil szervezetek, az ipar és a lakosság összefogását ebben a témában is. A szervezet munkájában elejétől fogva részt veszek, két éve szakmai vezetőként. A WHO az elhízást betegséggé nyilvánította, amelyet többek között a szív- és érrendszeri panaszok, a 2-es típusú cukorbetegség, valamint egyes daganatok kiváltó okaként tartanak számon. Fontos tehát az életmóddal összefüggő problémák kérdésében határozottan lépni. Abban hiszek, hogy egy átfogó munka, mint amelyet például Finnországban láttam, segíthetne.
– Mit tapasztalt ott?
– Finnországban majdnem hatvan százalékkal sikerült visszaszorítani például a szív-ér rendszeri betegségekből származó halálozások számát a 2000-es évek elejére – igaz, hosszú idő alatt. Tíz-tizenöt esztendő kell az igazi áttöréshez. Az erőfeszítés a finneknél óriási volt: a csapból is az folyt, hogy milyen az egészséges táplálkozás, életmód és mozgás. A katonaságnál, az iskolában és a kormányzati kommunikációban egyaránt. Nyilván pénzkérdés is, és állami segítség nélkül nem megy. Egy erős népegészségügyi program tud egy ilyen projektet szakmailag és erkölcsileg is eléggé megtámogatni. Emiatt fontos, hogy már gyermekkorban elkezdjük az edukációt. Ezért is tartottam fontosnak, hogy a könyvemben elsősorban a gyerekek táplálásával kapcsolatosan nyújthassak segítséget, hiszen az ő helyes táplálkozási, életmódbeli szokásaikat kell megerősíteni, hogy hosszú távon egészséges és normál testsúlyú generáció nőjön fel. Nemrégiben kint voltunk Londonban, Európa legnagyobb oktatási kiállításán, a BETT-en (British Education Training and Technology), ahol bemutattuk egyrészt a digitális oktatórendszerünket, amely nemcsak a NAT-hoz kapcsolódó feladatokat, hanem egészségneveléssel foglalkozó animációkat, feladatgyűjteményt is tartalmaz. Másrészt a biológiai és egészségnevelési adaptív tanítási rendszerünket demonstráltuk, amely a Digitális jólét program segítségével eljuthat az oktatásba is.
– Hogyan „ideális” étkeznie a mai embernek? Terjednek a vércsoport, a metabolizmus rendszere, sőt a horoszkóp alapján képzett étrendek. Mi ezekről a véleménye?
– A tudományos bizonyítékokon alapuló orvoslás, táplálkozástudomány alapján lehet nekünk, szakembereknek bármit kijelenteni. Így azt tudom mondani, hogy a horoszkóp és a vércsoport nem befolyásolja, jó-e számunkra az adott táplálék vagy sem. Azt azonban mindig érdemes figyelembe venni, hogy egyedi érzékenységek lehetnek. Az életkor előrehaladtával csökken az energiaszükséglet, néhány tápanyagból kevesebbet, másból viszont többet kellene fogyasztani. Manapság sokan tartanak például – helytelenül – glutén- vagy tejmentes étrendet. Ne magunkat diagnosztizáljuk és hagyjunk ki az étrendünkből bizonyos élelmiszercsoportokat, hanem menjünk el kivizsgáltatni magunkat, s utána változtassunk, ha szükséges. A mindennapi életben, normál testtömeg esetén a kalóriákat sem érdemes számolni, de jó kiindulópont lehet. Fontosnak tartom, hogy tényleg szakemberhez forduljunk az étrendünkkel kapcsolatban, ne olyan személyhez, aki elolvasott egy-két könyvet, és táplálkozási tanácsadónak adja ki magát, mindenfajta végzettség nélkül. Nekünk, dietetikusoknak a diploma átvételekor ugyanúgy esküt kell tennünk, mint az orvosoknak!
– Ma sok dietetikus dolgozik az országban, de például az átlagember számára nem minden esetben elérhető ez a szolgáltatás. Ki mellé rendelnek ma ilyen szakembert?
– A fekvőbeteg-ellátásban, azaz a kórházakban ott vannak a dietetikusok, többségünk ezekben az intézményekben dolgozik. A járóbeteg-ellátásban, azaz a szakrendelőkben is elérhetők vagyunk, de ez betegségenként változik. Jó lenne, ha gyakrabban lehetne például cukorbetegeknek, emésztőrendszeri zavarokkal küzdőknek vagy kismamáknak – akiknek a táplálkozása, életmódja még az unokák egészségére is kihat – tanácsot adni. Sajnos az alapellátásban a társadalombiztosítás nem finanszírozza a dietetikust, ennek ellenére nő a magánpraxisban dolgozó kollégák száma, egyre nagyobb igény mutatkozik a munkánk iránt. Az is elképzelhető lenne egy olyan országban, ahol ilyen sok az elhízott és az ehhez kapcsolódó krónikus betegségben szenvedő, hogy a háziorvos indokolt esetben küldhesse a klienseket, betegeket – akár megelőzési céllal – bizonyos óraszámban dietetikushoz, akik az alapellátási team tagjaként dolgoznának.
– Mi az elfogadott élelmiszer-mennyiség egy napra?
– Az egyén napi energiaszükségletét befolyásolja a fizikai igénybevétel, az életkor, a nem, a testsúly, a tápláltsági állapot. Ugyanakkor azt mindenki érzi, hogy mértéktartó volt-e egy étkezés során, avagy sem. Nem szabad túl sok élelmet magunkhoz venni egyszerre. A túlevés vezet elsősorban az elhízáshoz, ezt ki kell mondani. És ez nem a pénztárcán múlik: lehet olcsón is egészségesen s drágán is egészségtelenül táplálkozni.
– Hogyan lehet a családban egészséges étrendet tartani, és milyen konkrét javaslata van arra, hogy a gyermekeket megfelelően tápláljuk? Általában legtöbbször az édességgel van a baj.
– Igen, ez sok helyen probléma, emiatt is készült el a könyvem, hogy megpróbáljak iránymutatást adni. Az egyik legfontosabb, hogy kerüljük az ételekkel, italokkal való jutalmazást és büntetést, valamint azt, hogy minden főétkezést követően édességet követeljen a gyermek. Nem jó, ha folyamatosan a szeme előtt van az édesség, de az sem, ha mindig vágyakoznia kell rá, mert akkor túlmisztifikálja a jelentőségét. Ebben is, mint mindenben, az arany középút a célravezető. Adhatunk édességet, de mértékkel. Ehetünk a strandon lángost, de módjával és nem mindennap. Vegyünk magunkhoz sok-sok gyümölcsöt és zöldséget, kevés zsiradékot, cukrot és sót! Válasszuk a teljes értékű gabonákat, kenyeret, tésztát, fogyasszunk tejet, tejtermékeket, húsokat, halakat, tojást! Vegyünk magunkhoz elegendő folyadékot! Legyen az étrendünk a lehető legváltozatosabb! Ezek a legfontosabb elvek, hogy egészségesek maradjunk.
NÉVJEGY
44 éves
Férjezett, fiai 6 és 8 évesek
Diplomáit a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte
A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének volt az elnöke hét éven keresztül
A TÉT Platform szakmai vezetője
KEDVENCEK
Film » A jó, a rossz és a csúf
Könyv » Borisz Noszik: Schweitzer
Zene » ifj. Johann Strauss: Kék Duna keringő
Hobbi » zenehallgatás, teniszezés, futás, kirándulás
