– Miként került kapcsolatba a szervezettel? Hogyan működnek?
– Az egyetem után tíz évig tanítottam, de közben folyamatosan végeztem pszichológusi terepmunkát: voltam iskolapszichológus, aztán egy gyermekotthonban segítettem feldolgozni a nevelők számára, hogy az egyik kisgyermek a gondozásuk alatt lett súlyos beteg. Később ott maradtam, és a gyermekekkel is foglalkoztam. Majd Kothencz János felkért a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató pszichológusi hálózatának a koordinálására. Ma már hat megye és a főváros ellátásában veszünk részt. Természetesen az ország teljes területén működik állami ellátórendszer, de mindenhol vannak alapítványi vagy egyházi fenntartású szervezetek. A Szeged–csanádi egyházmegye fenntartásával, állami normatívából működő Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató a második legnagyobb ilyen céllal működő szervezet. Éves szinten három-négyezer kicsiről gondoskodunk, ráadásul gyermekeink 92 százalékát nevelőszülőknél tudjuk elhelyezni. Hiszünk abban, hogy – a kormányzati szándékkal megegyezően – a gyermekeknek családokban kell felnőniük. Ha a kicsinek a család az elsődleges igénye, akkor megtaláljuk a számára legmegfelelőbbet. Olyan nincs, hogy lehetetlen, ilyenkor általában csodát teszünk.
– Honnan tudják, hogy melyik gyereknek milyen segítségre van leginkább szüksége?
– Az elhelyezéskor figyelembe vesszük, hol – például falun vagy kisvárosban – és milyen körülmények közt élt a gyermek, hány éves, vannak-e testvérei. Van-e valamilyen különleges szükséglete, testi adottsága, betegsége? Például ha egyszerre kerül be hat testvér, az érdekük az, hogy együtt helyezzük el őket. Ilyenkor szóba jöhet a lakásotthon, ahol általában maximum tizenkét gyerek él öt két műszakban dolgozó nevelő-gondozóval. A nevelőszülők esetében is az igényük szerint próbáljuk elhelyezni a gondozottjainkat. Kisgyermek például nem kerülhet olyan nevelőcsaládhoz, ahol mindkét szülő dolgozik és így tovább. Éppen emiatt arra törekszünk, hogy a hálózatunkban minél többféle személyiségű, élethelyzetű nevelőszülő legyen. Folyamatosan fejlesztjük nevelőszülői hálózatainkat, toborozzuk, kiválasztjuk és képezzük a szeretetet, gondoskodást nyújtani tudó, segítő szándékú embereket. A szem előtt tartandó alapelvünk, hogy „gyermek ellátatlanul egy pillanatra sem maradhat”.
– Hogyan és ki dönti el, hogy egy gyermek már nem élhet tovább a családjával ma Magyarországon?
– A családból való kiemelésről a végső döntést a gyámhivatal hozza meg, több szakember véleménye alapján. A gyermekvédelmi szakszolgálatok megyei képviseletei tesznek javaslatot arra, hogy a bekerülő gondozott milyen családpótló, -helyettesítő ellátást kapjon, és ők veszik fel a kapcsolatot az adott helyen működő ellátókkal. Az elhelyezésről ugyanúgy dönteni kell egy hirtelen tragikus esemény, például a szülők váratlan halála esetén, de akkor is, ha egy elhúzódó folyamat végeredményeként jut el a família arra a pontra, hogy a kicsi egészséges fejlődése, optimális ellátása veszélybe került. Mindegyik esetben ki kell emelni a gyermeket a megszokott környezetéből. Először a közvetlen családban, nagyszülőknél, testvéreknél, ezen túl a tágabb rokonságban, szomszédságban keresnek a rászorulónak biztonságot és szerető környezetet nyújtó gondozó személyt. Ha nem találnak ilyet, akkor kerül például hozzánk a gyermek, akinek a részére az előélete és a tulajdonságai mentén keressük meg a legjobb megoldást. Mindig a kiskorú ellátandó érdekét helyezzük előtérbe: az, hogy mi a számára a legmegfelelőbb, akár idővel változhat is, tehát például ha rendeződik a család helyzete, akkor a saját környezetébe is visszatérhet.
– Milyen főbb okok vezetnek oda, hogy egy gyermeknek el kell hagynia a családját?
– Általában a főbb okok, amelyek össze is függhetnek egymással: a rossz anyagi helyzet és a valamilyen szerhasználatból eredő függőség. A közvetlen indok a gyermek elhanyagolása, a nem megfelelő szülői magatartás, például a felmenők egymással való konfliktusos helyzete. Előfordul a gyermekbántalmazás, de itt érdemes tudni: ha a szülők egymást bántalmazzák, és ezt a kicsi látja, az is annak számít.
– Mi a legfontosabb, amire például egy nevelőszülőnek fel kell készülnie? Ön hogyan tud nekik segíteni?
– A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató alapfelfogása nagyon illeszkedik ahhoz, amire a nehéz körülmények közé kerülő gyerekeknek szükségük van. A gyermek első reakciója egy-egy ilyen helyzetben a düh és a tiltakozás, mert kiszakítják a megszokott és – bármilyen furcsán is hangzik – általa szeretett környezetből. A nagyon rossz körülmények közt élőkben nem feltétlenül tudatosul, hogy az a mód, ahogyan ő él vagy ahogy vele bánnak, nem helyénvaló, vagy hogy az a fajta elhanyagoltság, amelyet megél, nem normális. Valamiféle szeretetkapcsolat még a bántalmazó szülő és a gyermeke közt is van. A gyerekek hosszú idő elteltével tapasztalják meg, hogy másképp is lehet élni, vagy hogy milyen egy gondoskodó, szerető nevelőszülő mellett felnőni. Fontos azonban, és ezekre a dolgokra készítjük fel leginkább a nevelőszülőket, hogy ne megmentendőként kezeljék a gyerekeket, hanem segítőként, támogatóként álljanak melléjük. Ha egy folyamat eredményeképpen jut el az adott helyzetig, a családból való kiemelésig, akkor a gyermek élete során már sok számára idegennel találkozott, aki meg akarja őt menteni. A másik fontos dolog a nevelőszülők szemszögéből, hogy csak okosan szabad szeretniük, ugyanis a gyermek, akit átmenetileg befogadnak, szeretnek, nem biztos, hogy ott marad, ha a sorsa hosszú távon rendeződhet, hazakerüléssel vagy örökbefogadással. Éppen emiatt ma már komoly képzésen kell részt venniük a nevelőszülőknek.
– Ön miként éli meg egy-egy eset tragédiáját? Hogy lehet ezeket ép ésszel bírni?
– Azt gondolom, hogy gyermekek számára reményt ébreszteni a legszebb hivatás. Aki ezt egyszer kipróbálja, az nem hagyja abba. Pszichológusként felkészülünk arra, hogy magunkat védjük, ugyanakkor érzelmileg mégis benne legyünk a helyzetekben. Az egyik legfontosabbnak azt tartom, hogy nemcsak folyamattámogatóként, hanem pszichológusként is részt veszek a gyerekek életében, de nem erőltetem rájuk magam, sokkal inkább a rendelkezésükre állok. A támogató közegben így van lehetőségük igényük szerint hozzám vagy más pszichológushoz fordulni. Vannak „gyermekeim”, akikkel „Messenger-terápiát” is folytatok, amikor például apróbb ügyekben vagy éppen párkapcsolati kérdésekben kérnek tanácsot. Mindebben az a jó, hogy a végén ott a jutalom és a sikerélmény, amikor például azt látom, hogy több év kemény munka után a gondozottunk a vér szerinti szülei előtt is fel tudja vállalni az érzéseit. Egy konkrét esetben a kislányt mindenért hibáztatták a szülei, akinek – vélhetőleg – családi erőszakot követően még kiskorúként gyermeke született. A most 17 éves fiatal a súlyos pszichés terheltséget pályaválasztásával oldja fel, és egyébként felnőtt (jó) szülőket is felülmúló módon gondoskodik a gyermekéről. Egy másik esetben a teljesen elhanyagolt, magyarul sem beszélő 11 éves erdélyi kislány maga fordult hozzánk segítségért. Ma már középiskolás, és a magyar állampolgárságát intézzük. A nevelőszüleitől most költözik el, és utógondozottként kezdi önálló életét.
NÉVJEGY
Egyetemi oktató, szakpszichológus, főigazgató-helyettes.
44 éves, elvált, három fiú édesanyja, akik 19, 13 és 12 évesek.
Pszichológusi, pszichológia szakos tanári diplomáját a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerezte 1997-ben, majd 2012-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán pedagógiai szakpszichológusi végzettséget szerzett, később a szociális szakvizsgát is letette.
Oktatói munkája mellett 2004-től iskolapszichológusként dolgozott, majd a Waltner Károly Otthon pszichológusa volt 2008 és 2011 között. A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató pszichológushálózat igazgatója 2011 óta, 2014-től a nevelőszülői hálózatokért felelős főigazgató-helyettese.
KEDVENCEK
Film » Quentin Tarantino alkotásai
Könyv » Stefan Zweig művei
Zene » főleg magyar előadók, mint például a Margaret Island vagy a Honeybeast
Szabadidő » közös élménygyűjtés a saját gyermekeivel és a párjával, más kultúrák felfedezése
