A Váci utca emberibb felére mindig a tiszti kaszinónál fordulok. A rangos épületet megvette egy bank, de lötyög rajta, mint gyereken a tábornoki sapka. A módos háznak Kárpáti Rudolf, a Honvéd olimpiai bajnok vívója adott rangot. Egy ifjúsági versenyen pástra léptem én is, sajnos kiestem.
De van más nevezetesség is a vívókon kívül. Egy féldombormű, rajta XII. Károly, a zajos svéd király. Török fogságból szökött, s itt pihent meg egy éjszakára 1714-ben. Sztambulból tizennégy nap alatt ért fel Stralsundba – lóháton. A maiak csodálják, hogy egy király képes volt erre. Nem tudják, hogy az uralkodók kemény nevelést kaptak? Hogy II. József vagy Nagy Péter lovon száguldozta be birodalmát? Jobban ülték meg a lovat, mint bankemberek a szeszélyes kamatokat.
Egy házon tábla, a táblán Kovai Lőrinc neve. Gyönge író volt. Itt lakott. És? Kollégái szexuális teljesítményeiért irigyelték, de a véset hallgat erről. S arról is, hogy Kovai kommunista volt. Menjünk tovább…
A Szent Mihály-templom kapuja mellett is tábla van. 1708-ban kezdték építeni. Előbb a domonkosoké, majd az angolkisasszonyoké lett, de jöttek a kommunisták, a kisasszonyok mehettek – ám a történelmi leckének még nincs vége.
Odébb ajándékbolt. Minden van. Orosz usánka, Merkelt formázó matrjoska, autómodellek, barackpálinka. „Egy betlehemet szeretnék.” Az árus széken ül, háttal. „Ilyet mi nem tartunk. Menjen a Vörösmarty térre.” „De hát advent van.” Vállat von. Részéről a Jézuska ennyi.
Rögtön itt a teázó. A barátaimat szoktam idehívni. A kiváló keramikus még nem ismeri. Remélem, kedve telik benne – és a Rubáíját-teában. Én azt iszom, vendégeimnek is mindig ízlett. Rákérdez vajon, mi a rubáí? Nem tudom. Ma már alig olvasnak verseket. Omar Hajjám… Kit érdekel?
Csöng a telefon. A keramikusművész… Szabadszállásról jön, és nem talál parkolóhelyet… Na igen… Persze hogy várok…
Omar Hajjám perzsa volt, csillagász, matematikus és költő, a négysoros rubáík alkotója. A XI. században élt, de a versek rangja az ezer év ellenére maradt. És sokak szerint tovább nőtt, ami cseppet sem természetes. Mert hiába a pompás versek, ha ellenük fordul az idő.
Hány életmű, hány filozófus és hány próféta tűnt el Keleten a semmibe… Hajjám maradt, mert nem csak költőként volt jeles. Algebrát tanított a nisápúri főiskolán, csillagvizsgálót épített. Megreformálta a naptárt, kiszámolta a Föld kerületét, és sok boldog órát szerzett a nőknek. De hol lenne mindez, ha nem bukkan egy kéziratkötegre az oxfordi könyvtárban Edward FitzGerald? Azt se tudnánk, hogy Hajjám élt. A legjobban a szúfik szerették. Igazolta mindazt, amivel megkerülhették az iszlám tiltásait: a bor és a boldog szerelem mámorát.
Nyílik a teázó ajtaja, megérkezett a keramikus Probstner János. „Zöld teát innék” – mondja átfagyva. „Én a Rubáíjátot ajánlanám.” Veti a kabátját, de megáll. „Micsoda? Rubáí?” És szavalni kezdi Hajjám egyik négysorosát, majd ezt: „Mért költöd arra életed felét, / hogy felderítsd a titkok éjjelét? Csak egy hajszál van Jó és Rossz között – / és mondd, barátom, mennyit ér a lét?”
Állok megbabonázva. Vannak hát ma is, akik képesek átlépni ezer éveket?
