POLITIKAI DEMOFÓBIA
Az antipopulizmus a fasizmus, az idegengyűlölet és a gyülőletpolitika veszélyére adott válaszként definiálja magát, és retorikájában a populistákat a demokratikus és toleráns életformát fenyegető veszélyként ábrázolja. Ugyanakkor a nyugati kulturális és politikai intézményrendszer által támogatott antipopulista ideológiát a demokrácia és a nép iránti mély bizalmatlanság, sőt ellenségesség jellemzi. A nyugati politikai elitben megjelenő antidemokratikus indulat korunk egyik legaggasztóbb jelensége.
Jason Brennan amerikai politikatudós démoszellenes kirohanásának – Against Democracy – 2006-os megjelenése óta valóságos reneszánszát élik az elitista, antidemokratikus írások. A 2018-as év során az antipopulista ideológia két egymással összefüggő, ugyanakkor ellentmondásos témára fókuszált: egyrészt a demokráciát okolják a populizmus fellendülése miatt, másrészt a populistákat a demokráciára leselkedő veszélyként jelenítik meg.
Steven Levitsky és Daniel Ziblatt, a Harvard Egyetem professzorai a tavaly megjelent How Democracy Die című könyvükben „demokratikus visszaesés”-ről írnak, amely már a „a szavazólapon kezdődik”. Ebben és más tanulmányokban a demokratikus rendszer problémáiért az emberek kiszámíthatatlan és irracionális viselkedését teszik felelőssé. Yascha Mounk német származású politológus szintén tavaly kiadott könyvének címe megragadja a démosszal szembeni megvetés esszenciáját: The People vs. Democracy: Why Our Freedom is in Danger and How to Save it?
Az antipopulista és antidemokratikus irodalom jelenlegi hulláma mögött az elit autoritásának elvesztésével kapcsolatos súlyos aggodalom áll. Az antipopulista ideológusok nem képesek nyíltan elismerni és hangot adni szorongásuknak, ezért az emberek morális hiányosságaival és a leegyszerűsített elképzelések iránti vonzalmukkal magyarázzák azt, hogy a populizmus ellenfelei rendre alulmaradnak a vitákban. Jason Stanley How Fascism Works: The Politics of Us and Them (2018) című könyvében kifejti: „a fasiszta politika vonzása erős”, mivel „leegyszerűsíti az emberi létezést”. Az amerikai filozófus vádlón mutat a jámbor népre, akik hajlanak a fasiszták primitív üzeneteire, miközben sokkal inkább az antipopulista érvelés intellektuális szegénysége miatt kellene aggódnia. A fasizmus „vonzása” az antipopulista ideológusok állandó témája lett.
Paradox módon a fasizmus egy olyan szitokszóvá vált, amelyet éppen a populizmus antidemokratikus ellenfelei aggatnak a populistákra.
