VENEZUELA
Egy a dél-amerikai csempészet feltérképezésével foglalkozó nemzetközi szervezet (amely öt médium összefogásán alapul) szerint egy globális hálózat terjeszti az aranyat Európában, a Közel-Keleten és az Egyesült Államokban is. A szállítmányokat Venezuela határain belül felfegyverzett bandák kísérik az ásványkincsekben gazdag déli területekről – a Nemzeti Gárda jóváhagyásával, nemritkán felügyeletével. Az árut az alig ellenőrzött kolumbiai határon csempészik át, többnyire az országot elhagyó menekültek közé beépülő embereik. Aztán hamis papírokkal többek között az USA-ba és Svájcba szállítják. Az ár a világpiaci szint alatt marad, így nagy a kereslet az illegális aranyra.
FOKOZÓDÓ ERŐSZAK
Washingtonnak persze szúrja a szemét a dolog, hiszen alapvető érdeke Maduro megbuktatása, de ez nem olyan kérdés, amelyet puszta szankciókkal meg lehetne oldani, mint például az olajügyet. Az Orinoco folyó környékén régóta folyik az illegális aranymosás. A dél-amerikai ország elnöke ezt 2016-ban gyakorlatilag állami ellenőrzés alá vonta. Így a rezsim új bevételi forrásokhoz jutott – megadóztatták a bizniszben részt vevőket. Az aranyüzlet felvirágzása azonban az erőszak fokozódásához vezetett. A sárga fém állami jóváhagyással, sőt támogatással folytatott kereskedelmében nagy pénz van, s ez olcsóvá tette az emberéletet – gyakoriak a bandák közötti fegyveres leszámolások. A kitermelt nemesfémet elvben az államnak kellene felajánlani, a gyakorlatban azonban a legnagyobb részét gyalogosan, hajón, autóval vagy kis repülővel viszik ki az országból. Külföldön jobb pénzt kapnak érte.
A legnagyobb elosztó-felvásárló hálózat a kolumbiai Cúcutában működik. A határon különböző módon átcsempészett árut itt összegyűjtik és a nagyobb váro-sokba szállítják, ahol eredetigazolási papírokat hamisítanak, így az arany már kolumbiai származásúnak látszik. Innen az út Miamiba vezet, ez a következő nagy csomópont. Az amerikai nagyvárosból aztán az immár legálisnak tűnő szállítmányokat a legnagyobb aranyfeldolgozó üzemek vásárolják meg.
„ÁTCÍMKÉZETT” ARANY
Egy másik kulcsfontosságú útvonal a néhány apró szárazulatból álló Holland Antillákon, Curaçao és az 1986-ban függetlenné vált Aruba szigetén át vezet. Ezek Venezuela száz kilométeres körzetén belül vannak. A szigeteken híresen laza a pénzügyi és a vámellenőrzés, gond nélkül lehet hamis eredetigazolásokhoz jutni. Így aztán az „átcímkézett” arany útnak indulhat a nemzetközi piacokra. A szigetekre az áru többnyire kis repülőkön jut el, aztán magángépeken, de sokszor teljesen hivatalos kereskedelmi járatokon is megy tovább Európába, a Közel-Keletre és az Egyesült Államokba. Becslések szerint az e kis szárazulatokon áthaladó arany kilencven százaléka venezuelai eredetű – 2014 óta nagyjából 160 tonna hagyta el a térséget ezen az úton.
A nyomozást végző újságírók szerint az arany sokkal fontosabbá vált a venezuelai diktátor túlélése szempontjából, mint a kábítószer. A drog jóval „kényesebb” áru, az előállítás és a szállítás is nehezebb, ráadásul a nemzetközi bűnüldöző hatóságok is nagyobb aktivitással nyomoznak utána. Az aranyhoz viszont nem kell más, mint hamis papírok, és máris dől a pénz. Ugyan illegálisan termelik ki, de az eladása teljesen legális tevékenység – már ha a papírok rendben vannak. A hadsereg, a Maduróhoz hű privilegizált köztisztviselői osztály fizetése nagyrészt innen származik.
JÖNNEK A GERILLÁK
Az amerikaiak erőfeszítései nem sokat érnek. Hivatalosan nem nyomozhatnak Venezuelában, a kolumbiai vizsgálódások pedig csak oda vezetnek, hogy az aranykereskedelembe még jobban bekapcsolódik az alvilág – például az ELN, a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg nevű szervezet gerillái.
Borítófotó: Maduro elnök egy tavalyi kampányrendezvényen. Államosította az illegális aranykitermelést
