Mindig is szabadon kezelte a néptánc autentikus hagyományát a Fricska, első egész estés magyarországi produkciójuk azonban szó szerint fricska lesz, amennyiben légtornával, a cappella énekkel, áthangszerelt népdalokkal s számos egyéb meglepetéssel várják az érdeklődőket közel kétórás műsorukra március 27-én, a MOM Kulturális Központban.
A Fricska Táncegyüttes – Moussa Ahmed, Papp Gergő és Papp Máté Bence – éppen tízesztendős múltra tekint vissza. A fiúk azonban majd két évtizedig ropták a Gödöllő Táncegyüttesben. A csoport idehaza akkor vált közismertté, amikor a nagyvilágban, azaz a Britain’s Got Talentben, Londonban való fellépésükkor kirobbanó sikert arattak. Hazai egész estés bemutatkozásuk egyik leglátványosabb eleme bizonnyal a levegőben járt legényes tánc lesz.
NÉPTÁNC A LEVEGŐBEN
Edzés előtt ültünk le beszélgetni a két Papp fiúval, akik bennfentesként mutogatták a légtornászeszközöket, amelyek nem oly régen mind csupa újdonságként szolgáltak. A gyorstalpalón megtudhattam, hogy a tissue az, amikor két, a mennyezetről aláhulló kelmébe csavarja végtagjait a légtornász, míg a hammock esetében egy anyag szolgálja a levegőben maradást.
Azt is elárulták: a légtornához komoly kondi kell, ezért rendszeresen járnak edzőterembe.
„Amikor először bejöttünk Vincze Tündéhez, a Magyar Légtornász Egyesület alelnökéhez, akkor átértékelődött az izmos fogalma” – vallotta be Gergő, mesélve, hogy tízéves kislányok simán lepipálják őket.
„Nevetve biztattak, hogy menjünk le spárgába” – tette hozzá.
„Vagy odajött hozzánk az egyikük, s mondta: abból a hasizomgyakorlatból nem volt meg az ötven, számolta – vette át a szót Máté. – A kitartást és a célra fókuszálást a szüleinktől tanultuk, akik szintén néptáncosok. Édesapánk alapította a Jászság Népi Együttest, és édesanyánkkal együtt hozták létre a jászberényi Csángó Fesztivált, ahol mi is megismerhettük az erdélyi, moldvai hagyományőrző táncosokat, és már – mondhatni – beleszülettünk ebbe a kultúrába.”
A terhelés, a kemény, komoly munka sosem volt ismeretlen előttük, köszönhetően szigorú mesterüknek, Széphalmi Zoltánnak, a Gödöllő Táncegyüttes egykori művészeti vezetőjének. A fiúk felidézték: Zoltán drákói szigort tartott a teremben, teljesítményük alapján értékelte táncosait. Máté így mesélt: „Emlékszem, hogy a kezdetekkor – hatévesen kezdtük – Ahmed beszélgetett a próbán, mire Zoli odaszólt, mutassa be, milyen cifrákat ismer. Ahmed járta két percig, majd abbahagyta. Nem, nem, folytasd – szólt rá Zoli. Ahmed másfél óra után persze kidőlt.”
Nem megy ez másként Tündénél sem. Amikor a fiúk szólnak, hogy fáj, azt mondja: „Szedjétek össze magatokat, nem fáj az!”
AUTENTIKUS ÉS MODERN
Szálazzuk szét, mi pontosan a Fricska fricskája, avagy hogy kerül a csizma a légtornászra? Mert hiszen a fiúk ragaszkodnak a hagyományokhoz, ám azokat modern színházi környezetbe helyezik.
„A lépések autentikusak, adatközlőktől valók, akik maguk, a tőlük telhető legszebb módon igyekeztek előadni a táncot” – szögezte le Máté.
Gergő pedig megjegyezte: a táncos összejöveteleken mindenki a legszebb ruhájában ropta, s a legjobb formáját igyekezett nyújtani, főleg a lányok kegyeiért.
„A magyar néptáncszakmának van a legnagyobb, legalaposabb archívuma a világon – fűzte hozzá. – Szüleink több évtizede tanulmányozzák a Kárpát-medencei és a moldvai csángó hagyományt, több száz órányi videóarchívumunk van. Nem kell kitalálnunk semmit, rengeteg összegyűjtött anyagból válogathatunk. Mi a stíluson változtatunk, innovatív táncstílust igyekszünk létrehozni, hogy megszólítsuk a saját generációnkat.”
Az archaikus világot modern környezetbe helyezik, ezzel új értéket igyekeznek teremteni.
Az inspirációról szólva tinédzserkori emléküket hozták elő: „A gimiben, amikor kérdezgették a többiek, kinek mi a hobbija – egyikük kosarazott, másikuk focizott –, mi pedig mondtuk, hogy néptáncolunk, jött a röhögés, és megmutatták, ők mit tartanak néptáncnak. Csapkodták a bokájukat, kurjongattak. Viccesnek, kicsit idétlennek vélték. Nem az ő hibájuk, amiért ilyen kép alakult ki bennük.”
Hát ezen a képen kívánnak változtatni. Tíz éve letették voksukat a gyors, dinamikus férfitáncok mellett. Miért? Azt mondták: mert ez a „kúl”.
FÖLSZÁLLOTT A PÁVA
„Azért az előbb említett képet biztosan sokat árnyalta a Fölszállott a páva” – vetettem közbe.
„A Páva nagyon sokat segít az együtteseknek, hogy új szintre kerülhessen a művészetük. A tévében táncolni komoly felelősség, hiszen viszik a magyar néptánc lobogóját” – fejtette ki Gergő.
A két fiú elhivatott abban, hogy a Fricskával népszerűsíteni akarják a néptáncot, el kívánják juttatni olyanokhoz, akiket alapvetően teljesen más érdekel.
„Szeretnénk bebizonyítani, hogy mennyi erő és dinamika rejlik ebben a kultúrában. Egy új típusú mozgáskoordináció; nem aerobik, nem konditermes edzés vagy harcművészet, hanem a saját kultúránkra épített mozgásművészet. Népszerűvé akarjuk tenni a nagyvilágban a magyar néptáncművészetet, mert ez érdekli a külföldi embereket. Ez egzotikusnak számít például a népművészetében korán polgáriasult Nyugat-Európában, az USA-ban.
Persze szeretnénk a zenében is innovációt teremteni. Sokan dolgozták már fel a hihetetlenül gazdag magyar népzenét. Mi ezt a vonalat gondolnánk újra.”
Terveznek egy új rendszerű ritmusiskolát is, ahol már kicsi kortól kezdve fejleszthetnék a gyerekek ritmusérzékét, mozgáskoordinációját.
„Meggyőződésünk – mondta Máté –, hogy a ritmusérzék fejleszthető. Ha csiszoljuk ezt a képességünket, fejlődhet a gondolkodásunk, erősödhet az önbizalmunk, segít bennünket az élet minden területén, és ez már jövedelmező is tud lenni. Persze a művészi oldala szintén fontos nekünk, hiszen úgy véljük, ritmus minden, ami körülvesz bennünket, csak oda kell figyelnünk rá, s ezzel új életminőséget teremthetünk. Olyasmi van a kezünkben, ami a miénk. Külföldön – Európa szinte valamennyi országában – a közönség hihetetlen ovációja kíséri a műsorunkat. Így történt ez a Rio de Janeiró-i olimpia alkalmával, a párizsi foci-Eb-n, vagy amikor táncoltunk a pekingi parlamentben. Legutóbb New Yorkban, az operaház turnéján szerepeltünk. Utoljára, de nem utolsósorban említem életünk legnagyobb élményét: a brit királyi család körében, Károly herceg születésnapján, a Buckingham-palota tróntermében táncolhattunk, talán eddig egyedüliként a magyar táncművészek közül.”
A SIKER TITKA
„A Kárpát-medence férfitáncaiban olyan erő dolgozik, amit a fiatalok még nem éreznek, nem ismernek. A mi kultúránk ritmusgazdagsága igenis van olyan menő, mint a divatos hiphop” – véli Máté.
Dicséretes dolog az újítás, ám a néptáncos-társadalom meglehetősen konzervatív a zenét, táncot illetően…
„Bármit csinál az ember, az megosztottságot szül – fogalmazott Gergő. – De vállaljuk a megmérettetést és az ezzel járó küzdelmet. Mi archív felvételekről tanulunk. Hatalmas a felelősség, hogy hűek maradjunk a magyar kultúrához, s magas színvonalat produkáljunk.”
Máté már folytatta is: „Rengeteget gyakorlunk, a sikerhez nagyon kemény munka szükséges, ezért, ha a szakma megnézi például a bokázót, a lábtekerőt, látja, hogy a figurák autentikusak. Egy-egy nagy produkció előtt hónapokig naponta négy-öt órát gyakorlunk, egy hónappal előtte pedig napi nyolc-tíz órát, a próbarendünket mindig szigorúan vesszük.”
BRITAIN’S GOT TALENT
Őket igazolja a tény, hogy külföldön egyik pillanatról a másikra menőbbek lettek, mint a hazájukban. 2015-ben, a Britain’s Got Talent című vetélkedőn hatalmas sikert arattak, tizenkétezer ember előtt adhattak számot a tehetségükről.
„Az angol közönség először látott marossárpataki táncokat. Akkora ovációval fogadták őket, hogy a végén semmit sem hallottunk a zenéből” – emlékezett Gergő.
Mostani, önálló műsorukkal hasonló hatást igyekeznek elérni a hazai publikum soraiban. Ezért számos újdonsággal szolgálnak majd a MOM színpadán. Mint tartják: a cappella táncot járnak, s úgy döntöttek, a cappella énekkel színesítik a produkciót. Ennek érdekében egy éve énekórákat vesznek. Továbbá FMaN, azaz Molnár Tibi újrahangszerelt ismert magyar népdalokat, mi több, modern szövegeket is írt hozzá.
VILÁGREKORDEREK
A Fricska 2014 szeptemberében vált országosan ismertté, amikor világrekord-kísérletbe fogtak. A három táncos egymást felváltva mindössze két perc alatt összesen 3937 leütést, illetve csapást teljesített. Ezzel ma ők a világ leggyorsabb néptáncosai. Michael Flatley ír sztepptáncos legenda rekordjában 35-ször koppintott egy másodperc alatt. A Fricskában mindhárman túlszárnyalták a teljesítményét, s a legnagyobb számot, a másodpercenkénti 41 érvényes leütést Moussa Ahmed érte el.
