Előbb-utóbb be kell lépni az eurózónába

Hírek Szajlai Csaba
Kétségtelen, hogy a leendő, 2021-től hatályba lépő uniós költségvetés terén nagyok az eltérések, de ez mindkét irányban igaz. Akad olyan tagállam, amelyik túl ambiciózusnak tartja, s van olyan, amelyik kevesli a keretbüdzsé tervezett főösszegét – hangsúlyozta lapunknak adott exkluzív interjújában az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének a vezetője, aki aláhúzta azt is: Dániát leszámítva a nem a közös pénzt használó EU-s országoknak előbb-utóbb be kell lépniük az euróövezetbe.

– Mi a tétje a rendkívüli, február 20-i uniós csúcsnak?

– A következő, 2021-ben induló, hét évre szóló európai keretköltségvetésről már régóta zajlik a vita. A csúcs tétje, hogy lesz-e politikai megállapodás a tagállamok körében a büdzsé fő számairól. Többlépcsős alkuról van szó: az uniós országok vezetői közötti egyezségről, majd a végrehajtáshoz szükséges jogszabályok megszületéséről, s az Európai Parlament részéről is jóváhagyás kell. A februári megállapodás jó hír lenne, mivel így a jelenlegi költségvetési ciklus vége után jó eséllyel késlekedés nélkül indulhatnának az új programok.

– Sokan kritizálják az EU-t, mert a döntések lassan születnek meg, ezért is alacsony például a gazdasági növekedés üteme a kontinensen.

– Ezt nem így látom. Abban, hogy az európai gazdaságba visszatért az energia a 2008–09-es válság után, fontos szerepe volt az uniós beruházási tervnek, a kohéziós forrásoknak. Vagy éppen az egységes piac kiteljesítésének és a monetáris unió megszilárdításának. A tavalyi adatok szerint immár 240 millióan dolgoznak az EU területén, a foglalkoztatottság csúcson van a korábbiakhoz képest. Közben a tagországok államháztartási helyzete is egészségesebb.

– Hogyan priorizálja a 2021–27-es költségvetési ciklus az újonnan felbukkanó témákat, úgymint migráció, klímaváltozás, belső biztonság?

– Ami a legfontosabb, hogy egyensúlyt kell teremteni a kiadási prioritások között. Akadnak olyan nagy tételek a gazdasági, szociális és területi kohézió vagy éppen az agrártámogatások témakörében, melyek jelentőségét alapvetően senki sem vitatja, de Európa olyan szintű kihívások előtt áll – migráció, klímaváltozás, a belső biztonság erősítése –, amelyekre ugyancsak hatékony választ kell adni. Eddig ezek a területek kis tételek voltak a költségvetésben, ám most az Európai Bizottság tervezetében együttesen – ideértve a kutatás-innováció, a határvédelem, a környezetvédelem szegmensét is – felzárkóznak a „nagyok” közé. Félreértés ne essék, a kohéziós pénzek és az agrártámogatások továbbra is mintegy harminc-harminc százalékos arányt képviselnek majd, a többi program együttesen éri el ezt a szintet.

– A britek kilépésével milyen „költségvetési szituáció” alakult ki?

– Miután a britek úgy döntöttek, hogy távozni kívánnak az EU-ból, van egy komoly kihívás a bevételi oldalon, hiszen a szigetország a második legnagyobb nettó befizető volt. Közben pedig régi-új igények is felmerültek: a Kohézió Barátai elnevezésű formáció Lisszabonban kiadott nyilatkozata szerint ragaszkodik a felzárkóztatási források szintjének fenntartásához. Ugyanakkor több nettó befizető tag nem szeretne mélyebben a zsebébe nyúlni. Vagyis a kiemelt területeken a „többet költsünk és hatékonyabban lépjünk fel” elvét nem lesz egyszerű kivitelezni. Sokváltozós a képlet.

– Idevonatkozó „kitérő”: Nagy-Britannia távozása után mi lenne az ideális együttműködési konstrukció a szigetország és az EU számára?

– A legjobban mindezt az a közös politikai nyilatkozat fejezi ki, amely a kilépési megállapodás mellett született. Ambiciózus, mély és rugalmas partnerség a kereskedelem és a gazdasági együttműködés terén, amely kiterjedhet a külpolitikára, a bűnüldözésre, a védelmi területre, valamint egyes uniós programokban való esetleges részvételre is.

– Norvég mintás pulóver a briteknek?

– Egyedi megállapodás születik majd, s nehéz összehasonlítani egy-egy partner helyzetét másokéval. Ráadásul Nagy-Britannia is megfogalmazott bizonyos feltételeket, amelyekből kiderül: nem szeretnének norvég típusú kooperációt. Miközben a felek a lehető legjobb együttműködésre törekednek, a britek nem lesznek az egységes piac tagjai, és a vámunióhoz sem akarnak csatlakozni. Az előzetes tárgyalási pozíciók azt jelzik, hogy sok területen hasonlók a célok – például közös a szándék a tarifa- és kvótamentes árukereskedelemre –, de számos területen egyelőre eltérnek, és a gyümölcsöző kereskedelmi egyezményhez is szükséges az egyenlő versenyfeltételek kölcsönös biztosítása.

– Visszatérve a büdzsére, a jelek szerint nagyok az eltérések a tagállamok és az Európai Bizottság tervei között. Mi sül ki ebből?

– Kétségtelen, hogy a költségvetés terén nagyok az eltérések, de ez mindkét irányban igaz. Akad olyan tagállam, amelyik túl ambiciózusnak tartja, s van olyan, amelyik kevesli a keretköltségvetés tervezett főösszegét. Van, amelyik az európai összes jövedelem (GNI) egy százalékában, és akad olyan – köztük Magyarország –, amelyik ennél lényegesen nagyobb összegben határozná meg a tagállami hozzájárulást. Olyan kérdésről van szó, amelyhez teljes körű konszenzus, minden tag egyetértése kell. Szeretnénk egy versenyképes, globálisan erősebb, befolyásos, klímasemleges Európát, miközben a hagyományosan jól működő programokat is fenn szeretnénk tartani. Ezekkel a célkitűzésekkel a büdzsének is arányban kell állnia.

– Az új felállású uniós testületek is támogatják a kelet-közép-európai régió felzárkózását, vagy inkább délre összpontosítanak?

– Ez magából az egyezményekből is következik, tudniillik közösségi alapelv a kohézió és a szolidaritás, az EU fejlettségi átlagát el nem érő országok és régiók felzárkóztatása.

– A magyar kormány célja, hogy az uniós összegeket „termőre” fordítsa, beruházásokra, fejlesztésekre. Miként látja az Európai Bizottság, jó helyen landolnak az EU-s pénzek?

– Magyarországé az egyik legnyitottabb gazdaság: a GDP arányában közel kilencvenszázalékos az export, vagyis a külkereskedelem a hazai gazdaság sikerének talán legfontosabb tényezője. S a kivitel nyolcvan százaléka az uniós egységes piacra „jut”. Pozitívum, hogy ilyen intenzív a külkereskedelem, ami aláhúzza az EU-tagság egyik legfontosabb gazdasági előnyét. Az unió azonban csak akkor versenyképes, ha minden régiója az. Ezt segítik a közösségi források, melyekkel a kevésbé fejlett térségekben fejlesztik a közlekedési struktúrát, az oktatási, egészségügyi intézményeket, javítják a munkaerő képzettségét, támogatják az ipari parkok finanszírozását, a közepes vállalkozások olcsó forráshoz jutását. Ezek is segítették azt, hogy Magyarországon egy befektetőbarát környezet jött létre az exportorientált beruházások számára.

– A britek kilépése után jöhet az EU-bővítés? Milyen időkerettel kalkulálhatnak a kandidálók?

– Időkeretről nehéz nyilatkozni, azonban az elmúlt napokban terjesztette be az Európai Bizottság a témához kapcsolódó javaslatát, amely azt célozza, hogy hitelesebb, kiszámíthatóbb legyen a csatlakozás menete. A konkrétumokról annyit, hogy az eddigieknél dinamikusabb lehet a folyamat, ugyanis a tárgyalási fejezeteket nagyobb témakörökbe sorolnánk, melyek egészére nyitnánk meg a tárgyalásokat, meghatározott időkeretben. A kiszámíthatóságot növeli, hogy pontosabban meghatározzuk, mit vár az EU a tagjelölt országtól. Ennek a területnek Várhelyi Olivér uniós biztos a felelőse. Ő úgy fogalmazott: ötéves mandátumának a végére azt szeretné elérni, hogy legalább egy kandidáló készen álljon a csatlakozásra.

– Miközben az „irány” egyértelműen nyugat-balkáni, a jelentkező országok vezetői szerint Brüsszelben megtorpedózták a jelentkezésüket.

– E régió belépése stratégiai jelentőségű, s az elmúlt években Szerbiával és Montenegróval már megkezdődtek a tárgyalások. Albániával és Észak-Macedóniával pedig, reméljük, hamarosan elindulhatnak. Májusban Zágrábba tervezünk EU–Nyugat-Balkán-csúcsot, addigra, remélem, egyetértés születik a tagországok között az utóbbi kérdésben.

– Régóta ígérik Romániának és Bulgáriának is, hogy beléphetnek a schengeni övezetbe. Van már legalább céldátum?

– A két ország a bizottság szerint felkészült a schengeni tagságra. Az EU országainak ez irányú egyetértése, azaz a Tanács döntése szükséges a csatlakozásukhoz.

– Más téma, de örökzöld: időről időre hazánkban is fellángol a vita, miszerint kell-e nekünk az euró. Miként serkentik Brüsszelben az uniós pénz meghonosítását?

– Akkor, amikor hazánk 2004-ben belépett az EU-ba, vállalta, hogy a feltételek teljesítése után bevezeti az eurót. Ettől már nem áll távol Magyarország, de mind a kormány, mind pedig a Magyar Nemzeti Bank gazdasági fejlettséghez is köti a közös pénz átvételét. Nem pusztán a maastrichti kritériumok betartásához.

– Nem csak mi, magyarok nem sietjük el az euró bevezetését, a csehek és a lengyelek sem kapkodnak utána.

– Dániát leszámítva a nem a közös pénzt használó tagoknak előbb-utóbb be kell lépniük az eurózónába. Ezt minden tagállam vállalta az uniós tagsággal együtt. Ráadásul Magyarországon népszerű az EU valutája, csakúgy, mint az uniós tagság. Nálunk hetven százalék feletti az utóbbi támogatottsága. Ezt sokan irigyelhetik még az alapító államokban is.

– Kritikusok úgy tartják, hogy jelenleg túl nagy falat lenne a magyar euró. Mert nem elég erős ehhez a gazdaságunk, s fel kellene adni monetáris önállóságunkat. Vagy nem így látja?

– Nézze, a témában tudok pozitív példát mondani: Magyarország északi szomszédját. Amióta Szlovákia bevezette az eurót, még versenyképesebb lett, és töretlen a fejlődése.

– Matolcsy György, az MNB elnöke szerint az euróövezet reformjára, a maastrichti kritériumok újragondolására van szükség. Újratervezik a szigorú pénzügyi feltételeket, amelyek a közös valuta bevezetéséhez kellenek?

– Míg a monetáris unió elmélyítésére folyamatosak az erőfeszítések, a csatlakozási kritériumok felülvizsgálatával kapcsolatos tervről nem hallottam.

Ezek is érdekelhetnek

További híreink