Valde Orsolya

Print rovatok
A nyár egyik leghangulatosabb fesztiválját, a Paloznaki Jazzpikniket az idén már nyolcadszor rendezték meg. Négy színpadon több mint harminc koncert a festői szépségű Balaton-felvidéken, a piknik- és a klubhangulattól a nagykoncert-látogatás élményéig – ezzé vált a népszerű rendezvény. Az alapötlet interjúalanyunktól és Homola Szabolcstól származik.

– Honnan jött a Paloznaki Jazzpiknik ötlete?

– Jogász vagyok, Szabolcs, a párom mérnök-közgazdász, tehát semmi közünk az egészhez. Paloznakon van egy házunk, és sokszor beszélgettünk arról, hogy valamit ide kellene hozni, valami kis kultúrgyöngyszem programot. Vagy akár egy jazzkoncertet a falunak, a barátainknak a környező településeken, nagyon sokan vannak itt körülöttünk. Így szerveződött meg az első, autodidakta módon. Egy rendezvényszervező barátommal ketten összeálltunk, s tényleg azt sem tudtuk, hogyan kezdjünk hozzá. Véletlenül ismertem meg Mészáros Zolit, a VeszprémFest igazgatóját, akit aztán felhívtam, hogy szeretnék csinálni egy fesztivált – hogyan kell? Aranyos volt, távirányításban segített, miként álljunk neki.

– Mekkora volumenű volt az első?

– Az egy ingyenes, háromkoncertes kis délutáni program volt. A Snétberger Központtal együtt szerveztük, az ő gyerekeiknek nyújtottunk fellépési lehetőséget; ez még éveken keresztül így volt. Nem is árultunk belépőt, csak támogatói jegyet. Ez nagyon tetszett a látogatóinknak, a befolyt összeget pedig a Snétberger Központ kapta. Jót buliztunk, ötszázan lehettünk. A következő esztendő nem volt tervbe véve. De akkor meghallottam a rádióban Fábián Juli hangját. Teljesen lenyűgözött, különösen amikor megtudtam a műsor végén, hogy ez a csodás érdes hang egy magyar énekesnőé. Elképzeltem, milyen fantasztikus lenne, ha itt, a paloznaki színpadon énekelne. Akkor már muszáj volt megrendezni a második eseményt. Juli köré szerveztük az egészet, s immár kétnapos volt a fesztivál. A koncertjén kígyózó sorok álltak, és akkor éreztük, hogy érdemes folytatni ezt az egészet. A párom nagyobb léptékben kezdett gondolkodni, hogy például ott van a focipálya, megbeszéli a polgármesterrel, lehetne-e az a nagyszínpadunk, ahová nemzetközi sztárokat hívhatunk meg. Ismét a VeszprémFest segített, így született meg a nagyszínpadunk. A harmadik rendezvény már két színpadon üzemelt – ez már nem volt ingyenes esemény. Így fejlődött az immár négy színpados Jazzpiknik.

– Önöknek van egy borászata, a Homola Pincészet, amely támogatója is a fesztiválnak.

– Eleinte a borászatot tettük mögé mint céget. Ez jó platform volt arra is, hogy a Homola bort – amely akkor egy induló márka volt – megismertessük az emberekkel. Az ötödik évben azonban behoztuk az összes környező pincészetet.

– A jazz rengeteg stílust jelent. Hogyan válogatnak?

– Széplaki Gábor rendezvényszervező-kollégámnak – ő három éve csatlakozott hozzánk – és Sánta Dani munkatársamnak – ő az esemény második embere – elég nagy rálátása van a hazai jazzpiacra. Rendkívül ügyesen válogatják ki azokat a magyar zenekarokat, amelyek kőkemény dzsesszt játszanak, nem is lehet rájuk mást mondani. De olyan dzsesszt is hoznak, amelyet meg sokan hallgatnak. Amely kellemes, ide, a csillagos ég alá való, boldogságélményt nyújt. Nem feltétlenül a vájt fülűeket várjuk ebben a közegben, ahol az ember mögött beszélnek meg koccintgatnak. Ide azokat a nézőket várjuk, akik szeretik a műfajt, az újdonságokat, a játékosságot a zenében. Nagyon sok előadó van, aki különleges stílusban játszik. Csatlakoztunk a Hangfoglaló Programhoz. Hiszen a fesztivál nagyon jó platform arra, hogy az emberek megismerjenek új zenekarokat. Eljönnek a régiek miatt, és találkoznak az újjal. A magyar előadókkal nagyon könnyű dolgunk van, a külföldiekkel már kicsit nehezebb a helyzet. Kevés a megfizethető, s még kevesebben játszanak tisztán jazzt, funkyt és soult. Rick Astley is ilyen volt; őt sem a régi slágerei, hanem az elmúlt három évben született produkciói miatt hívtuk el.

Alig titkolt tervem, hogy legyen olyan előadó, aki a célközönségünk tinédzserkorú gyerekeinek ugyancsak jó. Illetve ez is egyfajta rászoktatás, hogy ők is itt maradjanak a rendezvényen.

– Mivel foglalkozik, amikor nem a Paloznaki Jazzpikniket szervezi?

– Ó, most már nyakig vagyok a Jazzy Fesztiválban, és a koncertszervezés felé is kacsingatok.

Amúgy, mint említettem, jogász vagyok, s antikorrupciós, előtte pedig emberjogi területen dolgoztam. Próbálok még, amennyire lehet, megmaradni a szakmámnál is.

– Hogyan született az együttműködés a Jazzy Rádióval?

– Már évek óta kacsingatunk egymás felé, mert annyira hasonló dolgokat csinálunk. Az egyik műsorvezetőjük azt mondta, mi leporoltuk a jazzt. Mindenki valamiféle rémdrámaként gondolt a műfajra, amely hallgathatatlan, nagyon szofisztikált, esetleg unalmas. Nagyon sokan így vélekedtek a jazzról azelőtt, hogy a rádió kezdte megmutatni: ennek a művészeti ágazatnak van egy nagyon könnyed és kellemes vonulata. Egymástól függetlenül ezt tűztük a zászlónkra, és akkor jött az ötlet, hogy miért ne csináljunk valamit közösen. Nyolcadik alkalommal rendeznek koncertsorozatot, hogy a rádió hallgatói élőben is élvezhessék kedvenceiket. Az idén kapcsolódtunk be mi is: a Club des Belugast hozzuk el, valamint Gájer Bálintot, a Kraak & Smaak Live Bandet, továbbá a Kéknyúl társulatot. Várjuk azokat, akik pörögni, táncolni akarnak. A fesztiválon bevált funky-DJ-parti nyitja a programot.

NÉVJEGY

jogász, emberi jogi és antikorrupciós szakterületen tevékenykedett

KEDVENCEK

Könyv » Szepes Mária: A vörös oroszlán

Kedvenc zene » Peet Project

Kedvenc hobbi » koncertszervezés, futás, időtöltés a gyerekkel

Étel » tejberizs

Ital » Homola pezsgő

Ezek is érdekelhetnek

További híreink