KRITIKA
Sétálsz haza, ahogy mindig is mozi után – a Lónyay utcába. A Nagycsarnok nekem hazai pálya. A sok turista ellenére is az. Ismerem a halasokat, a henteseket, a zöldségeseket. Büszkék vagyunk a Csarnokra. Még akkor is, ha az elmúlt években egyre több turistán kell átgázolni, hogy a nyári mindennapi betevő lecsóhoz valókat megvegyük. Van itt már minden: görög gagyi, horvát gagyi, szlovák gagyi, cseh gagyi, román gagyi, magyar gagyi. Napok vannak, nemzetiségi napok – a turisták kedvéért.
Régen jó volt. Leültél a térre a Csarnok előtt, leraktad a cekkereket, ittál egy sört vagy egy kávét. Az ember megérdemli a piacozás után. Az komoly munka.
Piacozni kockázat és öröm is egyben. Beszédbe kell elegyedni. Mert nincs más választásod. Elárulni, hogy járatlan vagy. Hagyd, hogy a hentes mondja. Lehet, hogy először átver, de másodjára már nem fog. Ismerősként üdvözöl. Tudja, ha marhapofát kérsz, abból vadast csinálsz. Tudja, hogy olyan kolbászt szeretsz, amelyben egész köménymag van. Piacra menni jó. Mert valami furcsa, ősi módon visszahoz valamit abból, amit gondolsz, miként volt régen, amikor még beszéltél a szomszédaiddal, amikor még megvolt az illúzió, hogy nem társadalomban, hanem közösségben élsz. Aki a piacon árul, az tud beszélni. Még akkor is, ha te már nem nagyon. Neki gyakorlata van benne. Beszéltet, mert így ismer meg, és te is így ismered meg őt – ezért fogsz visszamenni hozzá. Évszázados gyakorlat ez.
Ha a Csarnok téri piacra mész, ne nézz fel utána. Ne lásd meg a Meininger Budapest Great Market Hall szállodát. Próbáld meg lesütni a szemed, s csendben inni a sarki sörözőben a kávét vagy a sört. Próbálj meg emlékezni arra, amikor nem tolta a képedbe a szemben lévő felirat, hogy itt Great Market Hall van. Amikor itt még csak egyszerűen piac volt.
Az építészeti kritikusok írják a Meinin-ger Budapest Great Market Hallról, hogy milyen szép, mert a homlokzata utánozza a Duna hullámait – hogy izgalmas a forma. A Csarnoknak nincs szüksége arra, hogy mellette egy épület a Duna hullámait utánozza. Arra ott van mellette a folyó. Az építészeti kritikusoknak meg javaslom, üljenek le elé és nézegessék. Először a Csarnokot, utána meg a Meininger Budapest Great Market Hallt. És utána küzdjenek meg a hányingerrel, mert olyan érzésük lesz, mintha húslevest ennének lekváros kenyérrel.
A Nagycsarnokból így lesz szép lassan Budapest Great Market Hall. Benne van az útikönyvekben, a neten a legszebb vásárcsarnoknak választották – és ezzel nincs is semmi baj. Azzal azonban már sokkal inkább, hogy a turizmus ész nélküli kiszolgálása pont annak a Nagycsarnoknak a varázsát veszi el – szerencsére egyelőre csak kívülről –, amely olyan vonzó a külföldieknek.
Borítófotó: Az elmúlt években egyre több turistán kell átgázolni. Próbálj meg emlékezni arra, amikor itt még csak egyszerűen piac volt
