A műfajok találkozása volt az egyik fő szempont a 2013-ban szervezett első pulzArt kortárs összművészeti fesztivál programjának összeállításánál. Aztán következett a játék és a játékosság, majd a történéseknek a vizualitás, a képiség köré építése, a Z generációra vagy „digitális bennszülöttekre” való fókuszálás, hiszen a generációs különbségek és az ezzel járó feszültségek bármikor elővehető, örökzöld témának számítanak. A közösségi részvétel esztendejét követően a tavalyi programkínálat kulcseleme a műhely volt, ahol egy szakavatott alkotó vezetésével bárki ihletre találhat. Így érkezett el a sepsiszentgyörgyi rendezvény az idei, hetedik kiadásához, amelyen a diákok, a fiatalok kulturális igényeire összpontosítottak. Ennek megfelelően olyan kortárs színházi, filmművészeti, zenei, képzőművészeti, performance jellegű produkciók és műhelymunkák kaptak helyet a programban, amelyek a tizenévesek számára is érdekesek, megkapók lehetnek.
DEKÓDOLNI AZ ISMERETLENT
Még ebben a kínálatban is különlegesnek mondható a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum és a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér gyűjteményéből összeválogatott, Láthatatlan jelenlét 2.0 című kiállítás, amelyen egymás kezébe adták a kilincset a szervezett diákcsoportok és az „ártatlan” érdeklődők. A György Gabriella, Kassai Hajnal, Fám Erika kurátori és módszertani munkája nyomán létrejött tárlat a Kortársítás című mintaprojekt keretében öltött kontúrokat. A Ferenczy Múzeum gyűjteményéből származó alkotások kiválasztásában a kortárs művészettel kapcsolatos alapvető fogalmak megfelelő illusztrálása volt az alapszempont.
A háromszéki fővárosban három szentendrei alkotást állítottak ki, a hiány, a jelenlét és a kommunikáció hívószavaira igyekezve válaszolni. Tóth Eszter kiemeli funkcionalitásából a széket mint az individuum szimbólumát, hiszen videóképernyő van az ülőfelületen, amelyen kép- és hanganyag is fut. Vincze Ottó installációja két mű beszélgetése, amely a kommunikációs problémákra igyekszik ráirányítani a figyelmet. Ásztai Csaba különleges Ádám és Éva ábrázolás révén van jelen, fekete-fehér alapterületen, szinte láthatatlan módon. A férfi-nő történet kortárs megközelítésben való visszarepítése ez a mitológiai környezetbe, s kulcskérdésként fogalmazódik meg: miben áll a jelenlétünk? Ellenpontozás gyanánt kapcsolódik mindehhez egy portréfal, különböző arcábrázolások egzisztenciális alapként. A Magma gyűjteményéből Éltes Barna faragott feje és Kolumbán Hanna kompozíciója színesítette a kísérletet – elfogadhatóvá tenni, megszerettetni a kortárs művészetet a tinédzserekkel –, aminek különleges jelentőséget kölcsönzött, hogy ez volt az első olyan romániai kiállítás, amely eleve és kizárólag múzeumpedagógiás szempontok alapján épült fel.
FOLYAMATOS KÉPKÜLDÖZGETÉS
„Hiányterület lefedésére vagyunk ítélve, hiszen nagyon intenzív az a vizuális élményanyag, amellyel ma találkoznak a fiatalok, és amire nincsenek felkészítve. Nem rendelkeznek fogalmakkal, attitűddel, amellyel mindehhez viszonyuljanak. Az iskolai rajzoktatás ma is a száz évvel ezelőtti állapotnál tart, miközben a technikai eszközök segítségével a mai ifjak képi tartalmakat generálnak. A folyamatos képküldözgetéshez kellene valamiféle útmutatót adni nekik, jelzőtáblákat biztosítani, ugyanakkor le kellene küzdeni a kortárs művészettel szembeni távolságtartást, hiszen aki nem érti, nem tudja dekódolni, mivel nem kap hozzá segítséget” – fogalmazott Fám Erika kurátor.
György Gabriella szerint eleve nem támasztanak elvárásokat a tizenévesekkel szemben, nem alapoznak magukkal hozott tudásra sem az olvasottság, sem pedig a vizuális kultúra terén. A látogatókat szóbuborékokba foglalt rövid használati utasítások, meghatározások, szakkifejezések alapfokú magyarázata fogadta: mit jelent a kortárs, a média? A diákok reakciói pedig erősítették a szervezőket s újabb ötletekre kényszerítik őket.
ONLINE ZAKLATÁSTÓL a KORTÁRS VONÓSOKIG
A fesztivál felhozatalában valamennyi művészeti ágazat képviseltette magát. A zene terén az Angliából érkezett Ishmael Ensemble ütötte fel a hangot, a csapat produkciója a posztrockra hajazott, a rock hangzásvilágát hozva azonban gondolkodóbb, a közönség fokozott figyelmét igénylő zenei élményt nyújtott. A négynapos rendezvény zárókoncertjét jelentő Kordz-előadás sem nevezhető szokványosnak. A grúz származású művész zenei-vizuális performance-ának tíz helyi vonós kölcsönzött különleges dimenziót, nemcsak az élő produkció varázsa, hanem a vonós hangszerek lüktetése révén is.
A pulzArt filmélményének egyértelműen a Schwechtje Mihály által rendezett, Remélem, legközelebb sikerül meghalnod 🙂 című alkotás bizonyult. A kamaszkor, a felnőtté válás nehézségeiről szóló filmben egy napjainkban még kevésbé ismert, ám annál rémisztőbb jelenség is hangsúlyosan megjelenik: az internet és a közösségi média térhódítása nyomán kialakult online zaklatás, annak az egyénre gyakorolt pusztító hatása. A vetítést követő, véget érni szinte nem akaró közönségtalálkozó során a rendező elmondta: elsősorban a tinédzserkor nehézségeiről, azokról az új típusú problémákról akart filmet készíteni, amelyekkel az X, Y, Z generáció tagjai szembesülnek egy olyan digitális világban, amelyben hiába „bennszülöttek”, mégis nagyon nehezen tudnak tájékozódni.
A fotóművészet Pereszlényi Erika Tükröződésmánia című kiállítása révén volt jelen. Az egyéni hangvételű sorozatban a budapesti fotográfus nemcsak Budapest pocsolyáiban visszatükrözve villant fel sajátos képeket, hanem az emberek beszélgetésfoszlányaira is figyelt, amelyekből tömör, dokumentarista jellegű szövegeket ír. „Pereszlényi Erika képei láttán az az érzésem támad – fogalmazott a tárlatmegnyitón Toró Attila sepsiszentgyörgyi fotós –, hogy Budapest is új énképet kapott, még ha csak a kiállítás idejére is.”
A könyv, az irodalom szintén jelentős teret kapott a pulzArton. A legnagyobb sikernek egy némi túlzással konvencionálisnak is mondható előadás örvendett, amelyet a visszatérő vendég, Grecsó Krisztián író és zenész partnere, Hrutka Róbert nyújtott. A megzenésített verseket, közös zenélést szövegfelolvasásokkal elegyítő bő óra minden bizonnyal további híveket szerzett az Erdélyben is méltán népszerű írónak.
CSINTA SAMU, Sepsiszentgyörgy
a Láthatatlan jelenlét 2.0 című kiállítás. Egymás kezébe adták
a kilincset a diáklátogatók
A zárókoncert zenei-vizuális performance-a. Kordz-előadás tíz helybeli vonóssal
