Keleti nyitás Amerikában
A Disney jövő márciusban mutatja be soron következő mesefilmjét, ezúttal az 1998-as Mulan élő szereplős változata kerül a mozikba. A hírek szerint a büdzsé még hollywoodi mércével mérve is horribilis lett: a filmet ugyanis közel 300 millió dollárból, vagyis átváltva mintegy 86 milliárd forintból forgatták le. Ez már csak azért is nagy szó, mert a produkció összes fontosabb karakterét ázsiai színészek alakítják. A főszerepet Liu Yifei személyében egy olyan kínai művésznő fogja játszani, aki Amerikában jóformán teljesen ismeretlennek számít. Húsz-harminc éve egy ilyen felállás még elképzelhetetlennek számított, az utóbbi tíz évben azonban Hollywood sokat változott.
Hogy jobban megértsük a mostani felállást, érdemes visszaforgatni az idő kerekét egészen a 80-as évekig, amikor elkezdődött az amerikai filmgyártás legújabb aranykorszaka. Ebben az időben egy új rendezőgeneráció bukkant fel a színen, amelyik jobban értette a közönség nyelvét, mint bármelyik korábbi. Ezt megelőzően az USA legnagyobb sikerű alkotásai a westernek, a drámák és a történelmi filmek voltak. A 70-es évek elején még Coppola nagy ívű gengsztereposza, A Keresztapa volt az egyik legnagyobb kasszarobbantó alkotás a moziknál. De a stúdióvezérek hamarosan rájöttek, hogy sokkal több pénzt hoz az, ha nem felnőtteknek, hanem tinédzsereknek készítenek filmeket. Az utat a Csillagok háborúja alkotója, George Lucas és az Indiana Jonest, az E. T.-t és a Harmadik típusú találkozásokat is dirigáló Steven Spielberg mutatta. Nekik és a követőiknek köszönhetően egymás után dőltek meg az amerikai bevételi rekordok. Még a filmes naptárt is átszabták: korábban mindenki azt hitte, hogy a nyár, amikor a családok a vízpartokon hűsölnek, holtszezonnak számít, és erre az időszakra nem érdemes nagyobb filmmel előrukkolni. Az új generáció viszont rájött, hogy a nyári szünetben lehet a legtöbb gyereket leültetni a mozivásznak elé.
Hollywood sok szempontból máig azon az ösvényen halad, amelyet Spielberg és Lucas taposott ki a filmeseknek úgy 40 évvel ezelőtt. Ám a korábbi állapotokhoz képest van egy nagy különbség: régen a filmeket elég volt az amerikai igényekre szabni. Bár az álomgyár alkotásai szép summát hoztak a nagyvilágban, a külföldi bevételek eltörpültek a belföldiek mellett. Az 1983-as A Jedi visszatérnél például az összforgalomnak mindössze a 35 százalékáért feleltek a külhoni piacok, a többi mind Észak-Amerikában folyt be. Ez részben annak is köszönhető, hogy sok régió, így például Kelet-Európa vagy Kína részben vagy teljes egészében zárva volt az amerikai filmesek előtt. Az említett A Jedi visszatért például hivatalosan csak 1990-ben mutatták be a Szovjetunióban.
Az olyan nagy stúdiók, mint a Warner Bros. és a Sony, a berlini fal lehullása után még hosszú évekig a forgalmuk alig több mint 20 százalékát szerezték meg Amerikán kívül. Ám az ezredforduló után új szelek kezdtek fújni. A jegyeladások az USA-ban lejtőre kerültek (lásd a grafi-kont), és bár felváltva vannak jobb és rossz évek, a tendencia egyértelműen kedvezőtlen. Beszédes, hogy a 2017-es esztendő beállított egy komoly negatív rekordot: huszonöt éve nem adtak el olyan kevés mozijegyet az Egyesült Államokban, mint két éve.
Ezzel együtt viszont elkezdett nőni a külföldi piacok jelentősége. A nemrég bemutatott új Halálos iramban film például eddig a forgalma majdnem 70 százalékát az USA-n kívül gyűjtötte be. De ezt az arányt látni napjaink legnépszerűbb zsánerénél, a képregényfilmeknél is. Az idei év legsikeresebb mozija, a Bosszúállók: Végjáték a hazájában 857 millió, külföldön pedig 1,9 milliárd dollárt hozott. Persze ezeket az arányokat látva a stúdióvezérek gondolkodása is megváltozott. Mivel a forgalmuk jelentős részét a Távol-Keleten termelik ki, ma már cseppet sem ördögtől való, ha a főszerepben egy ázsiai színész bukkan fel. A „keleti nyitás” jó húzásnak bizonyult: például a tavalyi Kőgazdag ázsiaiak a mindössze 30 milliós büdzsé mellett 238 millió dollárt termelt a kasszáknál. Jellemző, hogy a Disney 2021-ben egy olyan filmmel is előáll, amely egy kínai szuperhősről, Shang-Chiről szól.
Ez a változás azonban kéz a kézben jár némi öncenzúrával, amit jól példáz a három éve bemutatott Doctor Strange című képregényfilm. A történet eredeti változata szerint a főhőst egy tibeti szerzetes okítja ki. Ennek persze a kínai vezetés aligha örült volna, hiszen már Tibet említésével is a kínai premier lefújását kockáztatták volna a készítők. Ezért a mester szerepét egy harcos kelta nő vette át, akit a brit Tilda Swinton játszott. Ez a húzás bevált: a filmet nemcsak hogy bemutatták Kínában, de egész szép summát, 109 millió dollárt hozott az ázsiai országban.
Siker Kínában. Benedict Cumberbatch, Tilda Swinton és Rachel Mcadams, a Doctor Strange c. film főszereplői
India meghódítása
Ma már a világ legtöbb országát letarolták a hollywoodi filmek. Kínában, ahol néhány évtizede amerikai produkciót alig lehetett látni, most már csőstül mennek az emberek az álomgyár filmjeire. Indiába viszont sokáig nehezen tudták betenni a lábukat a tengerentúli stúdiók, mivel az országnak roppant erős a hazai filmipara. A hindi nyelvű filmgyártás Mumbaiban lévő központját Bollywoodnak is szokták nevezni. Az utóbbi jó egy évben viszont úgy tűnik, megtört a jég, egyre több amerikai alkotás arat kolosszális sikereket az 1,3 milliárdos országban. A legnagyobb idei Marvel-film, a Bosszúállók: Végjáték a második legjobb nyitónapi forgalmat produkálta az indiai mozizás történetében.
Borítófotó: Tarantino újra. Legújabb filmje, a Volt egyszer egy Hollywood Cannes-i bemutatóján Margot Robbie di Caprio és Brad Pitt társaságában
