Öt hete nem látogatható a parajdi sóbánya, az illetések szerint a bezárás napi 100 ezer lejes (8,45 millió forint) bevételkiesést okoz, így a kár immár meghaladja a hárommillió lejt (csaknem 296 millió forintot).
A székelyföldi település hajdan Magyarország-szerte híres bányája 2021-ben több mint félmillió látogatóval büszkélkedhetett, és ezzel a legnépszerűbb erdélyi turisztikai objektummá vált.
A nyári idény teljében való leállásról a természet „döntött”: a sóbánya bejáratától mintegy négyszáz méterre, a buszok által használt útvonalon július 23-án talajvíz és iszap tört be a lejáratba. A mélyben tartózkodó látogatókat kimenekítették, a földalatti turisztikai és kezelőbázist lezárták. A kezdeti, indokolatlanul optimista forgatókönyvek mindössze néhány naposra tervezték a kényszerbezárást, ám ma már arra sem mer senki garanciát vállalni, hogy szeptember első hétvégéjén újra látogathatóvá válik a só földalatti birodalma.
Parajdi sószoros
A romániai Országos Sóipari Társasághoz (Salrom) tartozó bánya mindenkori legértékesebb hónapja az augusztus, így a „fájdalom” a lehető legnagyobb. Az üdülőtelepülés utcái meglehetősen furcsa képet mutatnak: a vendégek ilyenkor szokásos folyamatos hömpölygése helyett csak estére népesül be a szuvenírboltok, vendéglők szegélyezte főutca. Ezzel együtt nem tartja számottevőnek a látogatók számának visszaesését a Székelyhon.ro című hírportálnak nyilatkozó Moldován László, a Sóvidék-Hegyalja Turisztikai Egyesület elnöke. A maga is panziót működtető egyesületi vezető szerint legfeljebb 10 százalékra tehető a bányabezárás nyomán a szállásukat lemondók aránya – igaz, lévén főszezon, ez is sok száz főt jelent. A kezelésre érkezők többsége folyamatosan bízott benne, hogy rövidesen újranyitják a bányát. Az adott körülmények között a parajdi turisztikai célpontok között most a wellnessközpont a legnépszerűbb, de megdőlt a látogatottsági rekord a Korond patak szurokvölgyében, azaz a sószorosban és a trópusi lepkeházban is. A község két strandja is rendre megtelik, túrázó, kerékpározó csoportokat látni Szovátafürdő közelében fekvő település környékén.
Természetesen ezek csak amolyan „ragtapaszok”, hiszen a koronavírus-járvány erősen korlátozó két éve után a talpra állásban reménykedtek a szállásadók, vendéglátók, valamint a turizmushoz egyéb tevékenységgel kapcsolódó vállalkozók, helybéli emberek.
Fejlesztési kérdőjelek
A talajvíz beáramlásának helyén vastag betonréteget kellett húzni a főtárna falára, a szivárgás azonban továbbra is gondot jelent. A víz mindenfelé kimossa a sófalakat, betört az út alá is, és mivel a víz képes a legtöbb kárt okozni a föld alatt, biztonságossá kell tenni a lejáratot, fogalmazott a bánya vezérigazgatója, Seprődi Zoltán. A szivárgást valószínűleg nem is tudják teljesen megszüntetni, de azon dolgoznak, hogy az minél kevésbé érintse a közlekedést a bányában.
Kérdés, hogy a talajvíz milyen mértékben befolyásolja a bánya bővítésével kapcsolatos terveket. A vezérigazgató ugyanis korábban a Figyelőnek úgy nyilatkozott, hogy az egyre növekvő idegenforgalmi, illetve gyógykezelési érdeklődés által ösztökélve bővíteni készülnek a bánya látogatható részét. A múlt század hetvenes éveinek elején lezárt tárót készültek fogadóképessé kialakítani a zsúfoltság enyhítése érdekében, hiszen immár nem számít ritka esetnek, hogy egyazon időben négyezer vendég tartózkodik a föld alatt. A Ferenc József császár látogatása emlékére elnevezett Erzsébet-táró látogatásra való alkalmassá tétele ugyan hatalmas munka, de a monarchikus múlt iránti, egyre fokozódó érzékenység körülményei között bizonyára jól értékesíthető lenne. Feltéve, ha a „mélység erői” is úgy akarják. A közpletyka máris földalatti tó létéről szól, ami egyszerre hangzik biztatónak, illetve félelmetes perspektívának.
Ha főszezont bizonyos mértékig el is mosta a talajvíz, a helyiek bíznak benne, hogy a wellnessközpont átadása révén meghosszabbodó idény képes lesz kozmetikázni némileg az összképet. De ott van a szeptemberi „nagymamaturizmus” is, amelynek keretében idősebb emberek a még nem iskolaköteles unokáikkal érkeznek a többnyire gyönyörű parajdi őszbe.
Csinta Samu
