Meghaladja a 200 millió lejt (41 millió euró) a háború elől menekülő ukrán állampolgárok romániai szállásköltsége.
Az első hullám utáni, március 9-i kormánymérleg 54,7 millió lejes ráfordított összeget azonosított, amit a kabinet sürgősségi alapjából biztosítottak. Az összesítést azóta az Európai Bizottság (EB) elé terjesztették megtérítésre, a bizottság több tagja is a helyszínen győződött meg a segítségnyújtás hatékonyságáról, és támogatásáról biztosította Romániát a menekülthullám kezelésében.
Aligha számíthat azonban a román állam annak a több mint 100 millió lejnek az uniós forrásokból való megtérítésére, amelyet azóta a menekültek elszállásolására és étkeztetésére költött. Ezt a támogatást ugyanis nem közvetlenül az Ukrajnából érkezőknek ítélték meg, hanem az őket befogadó magán-, illetve jogi személyeknek, arról azonban legfeljebb hozzávetőleges adatok vannak, hogy hány emberre költöttek ennyi pénzt.
Vendégek becsszóra
Az április–június periódusban közel 108 millió lejt (22,1 millió euró) fizetett ki az állam az ukránok étkeztetést is tartalmazó elszállásolására. Ebből 87,3 millió lej magánszemélyekhez került, a többi pedig jogi entitásokhoz, derül ki a Profit.ro című gazdasági portál elemzéséből. A minden ellátott személy után havonta fizetendő 2,1 ezer lejes (430 euró) bevételt – napi 50 lej szállás-, és 20 lej étkezési támogatás – a lakáskiadónak nem kell jelentenie az adóhatóság felé, így az összegeknek adóvonzatuk sincs. Nem csoda hát, hogy a „biznisz” roppant közkedveltté vált a román állampolgárok körében. A lakását felajánló személynek mindössze egy kérvényt kell benyújtania a helyi közigazgatási szervekhez a tárgyhót követő hónap első három napjában, amelyben szerepelnie kell a befogadott menekültek nevének, származási helyének, illetve az ott tartózkodás tényleges vagy várható időtartamának. Csatolni kell egy saját felelősségre kitöltött nyilatkozatot a bejelentetett adatok hitelességéről. Az elszámolások utólagosan zajlanak a korábbi tárgyhóra vonatkozó bejelentés alapján.
Az összegek felhasználását elvileg a helyi hatóságok ellenőrzik, de a folyamatot szinte ellehetetleníti, hogy a saját bejelentésen alapuló kifizetések például nincsenek összefésülve a Romániába érkező, illetve az országot elhagyó ukrán állampolgárok számával.
Lakáspiaci átrendeződés
A legfelületesebb számítások is egyértelművé teszik, hogy a menekültellátás sokkal jobb üzlet, mint az ingatlan megszokott bérbeadása, ami után adózni kell, ugyanakkor Kolozsvárt és Bukarestet leszámítva nem is lehet ennyi pénzt elkérni egy lakás használatáért. A „toplistát” Bukarest és környéke vezeti, oda 18,4 millió lejnyi támogatás érkezett, az erdélyi megyék közül Kolozs megyébe 5,6 millió, Szeben megyébe pedig 4,9 millió lejt utalt az állam. A székelyföldi megyék kisebb mértékben vették ki a részüket a folyamatból – Hargita 181 ezer lej, Háromszék 85 ezer lej –, vélhetőn elsősorban azért, mert egyrészt a régió az ország közepén fekszik, másrészt nem rendelkezik a gyors továbbutazáshoz szükséges reptérrel.
A jogi személyek, hivatásos szállásadók számára a helyi illetékes szervek a piaci árhoz közelítő plafonokat szabtak meg, így Bukarestben és környékén például napi 100 lej (20,5 euró) jár egy személy után, illetve 230 lej (47 euró) szobánként. A folyamat központi irányítását ellátó katasztrófavédelmi főfelügyelőség (IGSU) mindenesetre egyelőre bevallottan nem rendelkezik egységesített adatokkal, bár a helyi szervek elvileg pontos nyilvántartást vezetnek a támogatási rendszerről.
Az orosz–ukrán háború kitörése nyomán érkező menekülthullám az Airbnb-típusú rendszerekben működő szoba- és lakáskiadások romániai piacát is megdobta. Ezeket a szálláshelyeket elsősorban a jobb anyagi lehetőségekkel rendelkező ukrajnai menekültek – jellemzően nők és gyermekek – vették igénybe, akik biztonságos, de befutható távolságban tervezik kivárni az ukrajnai helyzet javulását, a hazatérés lehetőségét.
A helyzet újra rávilágított a romániai szociális ellátási rendszer hiányosságaira, illetve bebizonyította, mekkora szükség van a civil és egyházi szervezetekre a szociális gondoskodás terén. A háború első napjaiban ugyanis az Ukrajnából érkezők gondjainak enyhítésére, a sürgősségi eset kezelésére ugyanis szinte kizárólag ezek a szervezetek mozdultak meg, az államiak csak napokkal később kezdték felvállalni a feladatok egy részét.
Csinta Samu
