MAGÁNALAPÍTVÁNYOK
A német nyelvterületen a II. világháború után növekedett meg az érdeklődés az alapítványi forma iránt. Napjainkban Németországban huszonegyezer alapítvány működik, ezek közül legalább háromszáz kötődik valamilyen vállalathoz.
A legtöbb közülük persze nem profitorientált. A talán legismertebb közhasznú német alapítvány a Stiftung Warentest, amely árukat és szolgáltatásokat vizsgál, és immár nemcsak a fogyasztóvédelemben, hanem a szabványok és előírások fejlesztésénél is komoly szaktekintélynek örvend.
UTÓDLÁSI KÉRDÉS
Az egyik legimpozánsabb vagyonnal a Porosz Kulturális Örökség Alapítványa rendelkezik, amely az 1918-ban száműzött Hohenzollern-ház műkincsgyűjteményét kezeli. A 15 gyűjteményt 19 helyszínen csodálhatjuk meg, köztük a Pergamon-oltárt, Nofertiti óegyiptomi királyné fejszobrát vagy éppen Nagy Frigyes Sanssouci kastélyát a Berlin melletti Potsdamban.
A számtalan közhasznú alapítvány mellett találjuk a köznyelvben vállalati alapítványoknak, hivatalosan vállalkozásokhoz kapcsolódó alapítványoknak nevezett cégeket. Az alapítványi forma megoldja a cégvezetés utódlásának kérdését, hiszen általában a tehetséges cégalapító gyermekei (vagy unokái) már nem tudják, vagy nem akarják a családi céget tovább vinni.
A német adójogszabályok annak az alapítványi formának kedveznek, amelyben az alapító család és az alapítványba vitt cég vezetése szétválik. Ebben a konstrukcióban a menedzsment által elért vállalati eredmény hizlalja az alapítvány vagyonát, amit az alapító családra vagy a cégre költenek. Így jött létre az egyik első német cégnél a Robert Bosch Alapítvány.
A Volkswagen konszern 1945 utáni történetében is találkozunk egy alapítvánnyal. A piacra dobott, illetve a német szövetségi állam tulajdonában lévő 20 százalék részvény eladásából befolyt összeg ugyanúgy egy alapítványba kerül, mint az Alsó-Szászország szövetségi tartomány 20 százalékos részvénypakettje után járó osztalék, így ma 3,2 milliárd euró az alapítvány vagyona.
Az egyik legvitatottabb közhasznú vállalati alapítvány a Bertelsmann Alapítvány. Az RTL és a Vox tévécsatornákat birtokló, illetve (áttételesen) a Spiegel és a Stern politikai hetilapot kiadó médiakonglomerátum korábbi vezetője, Reinhard Mohn 1977-ben hozta létre első alapítványát. Ahogy az utódlás egyre sürgetőbb lett, úgy alakult át a cég tulajdonosi szerkezete. Ez a történet jellemző a családi tulajdonban lévő legtöbb német konszernre.
Reinhard Mohn 1993-ban a Bertels-mann konszern részvényeinek 68,8 százalékát az alapítványára ruházta, így ma két másik családközeli alapítvánnyal a konszern részvényeinek 80,9 százaléka alapítványoknál van, míg a fennmaradó 19,1 százalékot a Mohn család birtokolja.
A Bertelsmann Alapítvány főként ennek a pakettnek az osztalékából működik, ami 2017-ben 134 millió eurót hozott a konyhára. Az alapítvány részvénycsomagja egy osztalékelsőbbségi részvény. A hangsúly az osztalékfizetésen van, ami a közhasznú tevékenység miatt adókedvezményben részesül. A szavazati jogok a Bertelsmann Igazgatási Társaságnál vannak, amely ezzel a konstrukcióval teljes ellenőrzése és irányítása alatt tartja a konszernt.
CSALÁDBAN MARAD
Az alacsony kamatok időszakában az osztalékból táplálkozó alapítványok biztosabb bevételi forrásra számíthatnak, mint a törzstőke kamataiból üzemelő társaik. Utóbbiaknál az alapítóknak rendszeres tőkeemeléssel kell a működéshez és az alapítvány függetlenségéhez szükséges pénz forrását rendelkezésre bocsátani.
Az osztalékokból finanszírozott közhasznú, vagy más esetben a vállalat működését támogató, az alapítvány és az anyacég működése, valamint stratégiája feletti ellenőrzési jogokat birtokló elkülönített társaság a német nyelvterület számos gazdag családjának kedvelt konstrukciója.
A nyitott részvénytársaságoknál az osztalékelsőbbségi részvények egy részét tőkebevonási céllal akár el is adhatják, azonban a megosztás miatt a szavazati jog mindenképpen a családoknál marad. Ez a konstrukció megvédi ugyan a cégeket az ellenséges felvásárlástól, ám sokat ront az ilyen konszernek vonzerején, hiszen ki akarna egy olyan cégben résztulajdont szerezni, amelynek fő döntéseit szűk családi körben hozzák meg.
A Bertelsmann Alapítvány fennállása óta 1,4 milliárd eurót fektetett különböző társadalmi projektekbe. Leginkább a társadalomtudományi kutatás érdekli őket, és egyfajta agytrösztként működnek. Pont ezt kritizálják sokan, hiszen Reinhard Mohn özvegye, Brigitte Mohn a Springer-özvegy Friede Springerrel Angela Merkel kancellár barátnője. A két özvegy a két legnagyobb német médiakonszern többségi tulajdonosa is, így mozgásukat élénken figyelik.
A Bertelsmann Alapítvány közhasznú munkája során többek között azt is szorgalmazza, hogy karcsúsítsák az önkormányzati és központi bürokráciát. Az egyébként üdvözölhető célok mögött azonban sokan összeférhetetlenséget látnak, hiszen az alapítvány javaslatait a médiakonszern tévécsatornái és lapjai felerősíthetik, ezzel pedig mesterséges keresletet gerjesztenek olyan termékek és szolgáltatások iránt, amelyeket utóbb a konszern (leányvállalatai) meglévő vagy potenciális hirdetői elégítenek ki.
SOROS-TERV 2.0
A német médiában egy konkrét gyanú váltott ki nagyobb hullámokat: a Bertelsmann többségi tulajdonosának számító Brigitte Mohn a Röhn Klinikák Rt. felügyelőbizottságának is a tagja, így egyáltalán nem mindegy, hogy a tulajdonában lévő média milyen egészségügyi híreket (nem) ad le, illetve az alapítvány milyen ajánlásokat fogalmaz meg a politika felé az egészségügy területén.
A Merkelhez és politikai céljaihoz való közelséget mutatja az is, hogy Soros Nyílt Társadalom Alapítványa mellett a Bertelsmann és a BMW Alapítványok is részt vesznek a média által csak Soros-terv 2.0-nak nevezett Project for a New Europe kezdeményezésben.
Borítófotó: Angela Merkel és Liz Mohn (jobbra), valamint a Bertelsmann alapítvány egyik díjazottja. A Mohn család a legfelsőbb szintű politikai kapcsolatokkal rendelkezik
