Heisler András, az átláthatatlanság motorja?

Mátrix
Mit tenne ön, ha az állam adna több milliárd forintot? Hagyná kamatozni, vagy rögtön elköltené? Vajon mire költik a végeláthatatlan költségű Együttélés Háza milliárdjait? És miért a nagy titkolózás? Ennek próbáltunk utánajárni, de sok részletet a köd leple borít.

KICSIT SÁRGÁBB, KICSIT SAVANYÚBB

Jó ötletet nem szégyen lopni – tartja a közmondás, ezért 2014 februárjában a -Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége támogatásért fordult Orbán Viktor miniszterelnökhöz a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújításához és az Együttélés Házának a kialakításához. Az Együttélés Házának az ötlete Gyöngyösről származik, ahol azzal a céllal akarták létrehozni, hogy bemutassák a zsidó–keresztény együttélés történelmi kapcsolatait. Még 2014 februárjában Balázs József fideszes országgyűlési képviselő levélben tiltakozott az ellen, hogy a gyöngyösiek projektjét a Mazsihisz a fővárosba költöztesse. Balázs levelére Heisler András, a szövetség elnöke úgy reagált, hogy „a Mazsihisz nem akarja elvinni a gyöngyösi Együttélés Háza projektet sehova”. Hozzátette: olyannyira példaértékűnek tartják a kezdeményezés innovativitását, hogy egy olyan minta lehetőségét látják benne, amelyet érdemes Magyarország több régiójában megvalósítani. Így – az állami támogatást bezsebelve – ugyanazon a néven indították el a fővárosi projektet, mint a gyöngyösit. Az elnevezést több kritika is érte. Többek között Bojár Gábor vállalkozó is kifejezte nemtetszését, amire válaszként Heisler 2014 áprilisában azt mondta, hogy az Együttélés Háza csupán munkacím, amelynek, ahogy fogalmazott, „egy interaktív intellektuális játék keretében más elnevezést is lehet majd találni”. Az interaktív játéknak azonban azóta se híre, se hamva, az Együttélés Háza pedig fél évvel a projekt befejezése előtt is ugyanazon a néven fut. Úgy tűnik, négy év sem volt elég, hogy újat találjanak neki.

FORGATÓKÖNYV

A névválasztás pikantériája, hogy más projekteknél épp a Mazsihisz ágált a leghangosabban múzeumok elnevezése miatt. Másik vesszőparipájuk rendszeresen – persze csak ha nem az ő projektjükről van szó – pedig nem más, mint a kiállítás forgatókönyvének a hiánya. Holott jobban tennék, ha nem mások szemében keresnék a szálkát. A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában kialakítani tervezett állandó tárlat, vagyis az Együttélés Háza tartalmi koncepcióját tartalmazó forgatókönyvről ugyanis már sokan sokfélét hallhattak, de eddig senki sem látta. A Figyelő is megpróbálta kikérni a koncepciót a Mazsihisztől, azonban május óta ezt nem kaptuk meg. Így csak a sajtóból elhangzó nyilatkozatokból és a rendelkezésünkre álló szerződésekből (amelyeket csak azután kaptunk meg, hogy pert indítottunk a szövetséggel szemben) próbálhatjuk meg rekonstruálni, milyen tartalommal kívánják megtölteni a kiállítást. 2016 decemberében Heisler András a Szombat című lapnak úgy nyilatkozott: „Pontosan tudjuk, hogy milyen tereket képzelünk el, és azokba mit akarunk elhelyezni. A Mazsihisz elképzeléseit a múzeumunk szakmai irányításával fogalmaztuk meg. Az alsó rész közösségi tér lenne, amely részben szakrális, részben közösségi célokat szolgálna. A fölötte lévő két szint kiállítási vagy oktatási célokra alkalmas. A legfelsőre pedig terveztünk néhány vendégszobát a levéltár vagy az OR – ZSE-könyvtár kutatói számára.” Újságírói kérdésre, hogy van-e kidolgozott elképzelés, csupán annyit felelt: „A tervekhez szükséges koncepció megvan. Hogy melyik szobában pontosan mit fogunk kiállítani, azt még nem tudjuk, de hogy miképp lehet ott gazdálkodni a terekkel, és hogy ezek milyen feladatot töltenek majd be, azt igen.” Persze itt még volt bőven idejük – gondolhatnánk. De a szerződések szerint nem. Ugyanis a projekt első fázisával, amelyre ötvenmillió forint támogatást kaptak a Miniszterelnökségtől, 2016 nyaráig kellett elszámolniuk, így addigra a tartalmi koncepciónak, vagyis az úgynevezett forgatókönyvnek is kész kellett volna lennie. Ahogy a későbbi szerződésekben hivatkoztak is rá, hogy készen van. Azonban maga Heisler András még 2018 májusában is úgy nyilatkozott, hogy a Rumbach utcai zsinagóga funkciója hármas lesz: „Egyrészt lesz ott egy szakrális tér, amelyet bármikor lehet használni (…), de a szakrális tér egyébként használható lesz kulturális eseményekre. A másik szerep egy kiállítási múzeum funkció, a zsidók és nem zsidók együttéléséről lesz kiállítás; részben lesznek időközi tárlatok. A harmadik funkció közösségi. (…)  Hogy ez a közösségi aktivitás miként lesz, úgy, hogy beköltöznek a civil szervezetek, vagy úgy, hogy egy közösségi teret alakítunk ki, ahol a civil szervezetek tudnak aktivitást kifejteni, ezt még nem tudjuk, de a harmadik funkció mindenképp a közösségé lesz.”


Fotó: Színjáték a zsinagógában. A tervek szerint a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga közösségi tér is lesz

Ám a forgatókönyv alkotóitól sem tudhattunk meg többet. Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum igazgatója – ez az intézmény az Együttélés Háza tartalmi koncepciójáért és szakmai megvalósításáért felel – még ez év szeptemberében is azt mondta, hogy elkészült a koncepció, de még nem publikus, mert azt a Mazsihisz vezetőségének előbb el kell fogadnia. Ugyanezen a sajtótájékoztatón Heisler pedig azt javasolta, hogy a témát egy következő alkalommal beszéljék meg a média képviselőivel. Bár ez a beszélgetés egyelőre nem valósult meg, a sajtóból további ellentétek derültek ki.

Október 29-én új projektfelelőst neveztek ki az Együttélés Házához. Kiss Henriett, aki egyben a Mazsihisz alelnöke, a Szombat című folyóiratnak adott interjút a projektről. A lap kérdéseire kikérte magának, hogy az Együttélés Háza a zsidó–magyar együttélésről szólna. Ahogy fogalmazott: „Bizonyosan nem fog a zsidó–magyar együttélésről szólni, ugyanis ennek a fogalompárnak a létezését történeti hagyományaink miatt nem fogadjuk el.” Mondta mindezt annak ellenére, hogy Heisler András szeptemberben még úgy nyilatkozott, hogy „egy másik szemszögből tekinti majd az Együttélés Háza Magyarországon a zsidók és a nem zsidók együttélését”. Ezért megkerestük a Mazsihisz elnökét, hogy a projekt befejezése előtt fél évvel sikerült-e már eldönteni, miről fog szólni a kiállítás. És megkérdeztük azt is, hogy pontosan mit tartalmaz az elfogadott koncepció.

AZ ÁTLÁTHATÓSÁG MOTORJA

„Nem a garanciája, hanem a katalizátora vagyok” – ezt még 2014 júliusában mondta Heisler András a Mazsihisz átláthatóságáról az egykor szebb időket megélt Népszabadságnak. De ha egy kicsit alaposabban utánanézünk a szövetség ügyeinek, jól látszik, hogy ez nem minden esetben igaz. Ahogy az Együttélés Háza projektnél sem. Korábban már beszámoltunk róla, hogy a Mazsihisztől hivatalos úton is kikértük az állami szerződéseket, azonban csak azt követően kaptuk meg a dokumentációkat, hogy pert indítottunk a szervezettel szemben. De akkor is csak egy részüket. A szerződésekben azonban meglehetősen zavaros a projekt képe. Az mindenesetre kiderült, hogy 2014-ben 2,7 milliárd forintos állami támogatásúra kalkulálták, ám jelenleg csaknem 3,2 milliárd forint ilyen dotációt vett kézbe. Azonban ne feledjük, hogy ennek a koncepciónak a tartalma még nem teljesen kidolgozott. A Mazsihisz vezetője szerint viszont biztosan el fognak számolni – ahogy ezt 2018 szeptemberében meg is ígérte Heisler. Így abban is biztosak lehetünk, hogy a projekt végére mind a 3,2 milliárd forintnyi költésnek meglesz a tételes elszámolása, azonban most még csak 1,2 milliárdról számoltak el.

SZÁMMISZTIKA

Bízunk benne, hogy az elszámolást nem olyan precizitással végzik, ahogy a szerződésekben szereplő adatokat gyűjtötték össze. Ugyanis ha valaki alaposabban átnézi a kontraktusokat, kiderül, hogy ott sok adat nem stimmel. Lássunk egy-két példát! A Miniszterelnökséggel kötött, az első és második fázisra vonatkozó szerződések első határideje – a hosszabbításokkal együtt – 2014. december elsejétől 2017. december 31-ig tartott. Az összesen félmilliárd forintos keretszerződéseket azonban az Emberi Erőforrások Minisztériumával kötött, a harmadik ütemet támogató kontraktusban már úgy tüntették fel, hogy 2018. decem-ber 31-ig szólnak. Persze ez lehetne egy egyszerű elgépelés is, ha máshol nem fordulna elő hasonló tévedés. Szintén az Emmivel kötött szerződésben jelzik, hogy az első ütemet 2016. december 31-éig volt idejük befejezni, ám a kontraktus szerint ezt már fél évvel előbb, július 31-éig meg kellett volna tenniük. Azonban a harmadik ütem szerződésében ki is emelik, hogy az első fázist 2016. december 31-ig fejezték be. Ezen tévesztések vagy trükközések mellett már csak eltörpül az a tény, hogy a harmadik ütemet – szintén az Emmivel kötött szerződésben – úgy jelölik meg, hogy 2017. október 30-án kezdődtek a munkálatok, holott a Miniszterelnökséggel csupán 2017. november elsejétől van szerződésük, az Emberi Erőforrások Minisztériumával pedig 2017 januárjától. Az viszont egyszerű matematika, hogy -3 167 000 000 forint állami támogatásból négy év alatt csupán 1 283 866 602 forintot sikerült elszámolni.

 De ha már a számokban nem is olyan erősek, legalább a kreatív fogalmazásban igen. Ugyanis a szerződéseket végigböngészve ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy pontosan hol is tart a program szakmailag, és hogy a szakmai forgatókönyv végül elkészült-e, avagy sem. A Figyelő mindenesetre újabb adatigénylést nyújt be, hogy megtudjuk, mit tartalmaz a szakmai koncepció, kik készítik, és milyen kutatásokra alapozzák az állításaikat. Heisler Andrást, a Mazsihisz elnökét még cikkünk megjelenése előtt megkérdeztük, hogy mit tartalmaz a forgatókönyv, miért csak 1,2 milliárd forintról van szerződésük, nem pedig 3,2 milliárdról, és azt is, hogy hol tart a projekt. A Mazsihisz elnöke válaszában jövő hétre ígért tájékoztatást, amennyiben érdemleges választ kapunk, természetesen közöljük.

A tervek szerint az Együttélés Háza 2019 tavaszára elkészül, az év végére pedig megnyithatja kapuit, így ha addig nem is, jövőre mindenképpen kiderül, mit tartalmazott pontosan a szakmai forgatókönyv, és hogy mire ment el több milliárd forint állami támogatás. Kiderülhet végre az is, hogy mit jelent pontosan az Együttélés Háza elnevezés, és hogy mit kellett ennyire titokban tartani. 

Ezek is érdekelhetnek

További híreink