Mikor legyen magyar euró?

Szerintem
Rendkívül érdekes tanulmány jelent meg Az euró 20 éve: győztesek és vesztesek címmel a freiburgi székhelyű, hayeki liberális alapokon álló Centre for European Policy (CEP) agytröszt oldalán. A téma aktualitását az adja, hogy az EU-s devizát az Európai Gazdasági és Monetáris Uniót (EMU) alapító országok 1999-ben vezették be számlapénzként, majd közös fizetőeszközként.

A tanulmány azt vizsgálta, hogy az egyes államok egy főre jutó GDP-je miként alakult volna, ha nem vezetik be az eurót. Világosan látszik, hogy a közös pénz egyértelmű nyertesei az északi országok, a vesztesei pedig a déliek. Németország az egyértelmű győztes, amely az 1999–2017-es időszak összesített adatai alapján 1893 milliárd eurós pluszjövedelemre tett szert, ami egy főre vetítve több mint 23 ezer euró addicionális GDP-növekményt eredményezett. Az egyértelmű vesztes nem más, mint Olaszország, amely ugyanebben az időszakban összesen 4325 milliárd euróval kisebb GDP-t realizált, ami egy lakosra vetítve közel 74 ezer euró veszteség. A nyertesek között találjuk még Hollandiát, ahol egy főre vetítve több mint 21 ezer euró pozitívumban vannak, de már Franciaország, Portugália, Belgium és Spanyolország is a másik oldalon található.

Az „euró atyjának” is tartott Lámfalussy Sándor 2004-ben, a Mindentudás Egyetemén tartott előadásában az EMU-hoz tartozás hátrányaként azt emelte ki, hogy a tagországok elvesztik önálló problémakezelő reakcióképességüket, vagyis a saját valuta leértékelésének a képességét az egyedi, nem az egész euróövezetet érintő külső vagy belső sokkok esetén. Megítélése szerint ez a veszély azonban azért nem számottevő, mert az uniós pénzt fejlett, hasonló gazdasági szerkezetű országok vezették be. 

Az a legvalószínűbb, hogy az euró okozta problémák strukturális jellegűek, a versenyképességgel vannak összefüggésben. Az EMU létrehozatala a franciák által támasztott politikai feltétele volt a német újraegyesítés elfogadásának, és ettől azt várták, hogy majd visszafogja Németország fejlődését. A közös fizetőeszköz bevezetésével mégiscsak a németek és a hozzájuk hasonlóan fejlett északiak jártak jól. A vizsgált országok közül az euró bevezetését követő időszakban a német és a holland folyó fizetési mérleg aktívuma növekedett dinamikusan, a többi államé jellemzően stagnált vagy csupán enyhén emelkedett. Ez azt jelenti: számukra a gyengébb közös valuta kedvezőbb volt.

Ha megnézzük a leginkább elterjedt versenyképességi mutató, a Világgazdasági Fórum (WEF) globális indexe (GCI) alapján kialakuló országok közötti rangsort, azt láthatjuk, hogy Németország a 2000-es és az új módszertan alapján számított 2018-as lista szerint is a világ harmadik, egyben Európa legversenyképesebb állama. Hollandia 2000-ben globálisan a negyedik, európai második volt, tavaly a világ hatodik, az öreg kontinens harmadik legversenyképesebb gazdaságával büszkélkedhetett, miközben a 2018-as rangsor első tíz legversenyképesebb országa között nincs is más eurót használó állam. Az a Finnország pedig, amely 2000-ben a ranglista élén állt és szintén bevezette az eurót, 2018-ban már csak a tizenegyedik volt.

Az euró bevezetése nem csodafegyver, amely mindenki számára csupán előnyökkel jár. Függetlenül attól, hogy a CEP által alkalmazott kutatási módszertan milyen, világos, hogy vesztesei is vannak. Elkerülendő, hogy ez utóbbi csoportban találjuk magunkat, rendkívül fontos a csatlakozással járó előnyök és hátrányok értékelése. Az eurót csak olyan időpontban és feltételek mellett szabad bevezetni, amikor bizonyíthatóan hozzájárul versenyképességünk javulásához. 

Ezek is érdekelhetnek

További híreink