Két ellenkező világkép csap össze a világban, a neoliberális globalisták és a nemzeti, konzervatív szuverenisták ideái. Az EU vezetői jelenleg többnyire a neoliberális globalistákhoz tartoznak ám Kelet-Európa országai, élükön Magyarországgal a nemzeti szuverenitás védelmezői. Ez konfliktust jelent hazánk kormánya és az EU valamint a hazai ellenzék között, akik a globalista EU oldalán állnak. Ellentét éleződik a neoliberális multi-kulturalizmus, azaz a sokféleség és a homogenitás hívei között. Nemzeti, konzervatív kormányunk szuverenista és Magyarországot meg szeretné őrizni a magyaroknak, így állandó támadások célpontjában áll. A továbbiakban két kortárs magyar filozófus témához kapcsolódó tanulmányából szemezgetünk.
Sokféleség és a gender semlegesség hívei
Tóth I. János filozófus azt írja, a neoliberális sokféleség pártiak szerint nem léteznek nemzeti-etnikai különbségek. Aki különbséget merészel tenni például az őshonos európaiak és a betelepülni szándékozó migráns tömegek között, az megkapja a xenofób és rasszista jelzőt. Azt mondják a nemzetek között egyáltalán nincsenek különbségek, vagy csak másodlagos jelentőségűek és megszüntetendők. Megjegyezzük, nyilvánvalóan gyökeresen eltérő kultúrákról van szó, ám ahogy a férfi-nő a gender-elmélet esetében, itt is letagadják a különbségeket.
Ugyanilyen alapon megtámadják a férfi-nő közötti biológiai dichotómiát. Ennek jellemző tünete az iskolai egyenruha kérdése Angliában. Mondhatjuk, itt már a beteg elmélet, gyakorlattá vált. Az angol iskolák közül jelenleg 40-ben tiltották be a szoknyaviselést, hogy gendersemleges egyenruhákat viseljenek a lányok, nehogy a nemükben bizonytalanok számára ez problémát jelentsen – írja a kutató.
Szerintünk egy gondolkodásában zavart társadalom képe ez, a „nehogy érzékenységet sértsünk” neoliberális humanizmusa, korunk bálványvallása.
Egyetérthetünk a Valóság folyóiratban e témában írt tanulmány szerzőjével, aki azt mondja, hogy az azonosság hangsúlyozása felszámolja a humán világban még meglévő strukturális sokféleséget.
A globalizáció kártékony hatása
A globalizáció valójában az emberiség egységesedési folyamata, melynek célja a nemzetállami keretek lebontása – írja a szerző tanulmányában. Ebbe beletartozik az NGO-ok megerősítése, és végső cél az egységes világtársadalom létrehozása, a világállam megteremtése. Az idea hívei szerint haladás csak globalizációval érhető el. A baloldali globalisták elutasítják az államok szuverenitására épülő rendszert.
Hozzátehetjük, mi magyarok pedig igen érzékenyek vagyunk a szuverenitásunkra, hiszen a történelemben ebben sérülést szenvedtünk. A jobboldali kormány valósággal predesztinálva van szuverenitásunk védelmére. Az EU ugyanakkor egy politikailag dominált globalizációt akar, egy világtársadalmat, egy demokratikus világállam áll törekvései középpontjában. Így Magyarország és az EU összecsapása elkerülhetetlen.
A kutató szerint a globalizáció az emberiség homogenizációja, ami végső soron a nyelvek, kultúrák sokszínűségének a csökkentését eredményezi. Itt valójában a különbségek lebontása folyik, ami a világ sokféleségét akarja felszámolni és a speciális európai jellegét szünteti meg. Így a globalizáció valójában kártékony, mert a nemzeteket akarja felszámolni. Paradox helyzet, hogy a globalizáció hívei magukat a sokféleség élharcosainak tartják, miközben a globalizáció, egységesedési folyamat, vagyis a homogenizáció révén csökken a diverzitás, a sokszínűség.
A globalizációval valójában az egyféleség felé tartunk. De a cél a sokféleség megőrzése lenne, mert fontos a nemzetek sokszínűsége. Az egynyelvű, egykultúrájú világtársadalom felé tartunk, ami európai kormányzást akar, de olyan hogy „kormány” nincs. A világ a homogén emberiség hamis ideológiájába eshet. A kutató erre hozza fel példának a nácizmust és a kommunizmust. Képzeljük el, hogy győz az egész világon a kommunista forradalom, és nincsenek külső erők, melyek gátolják. Így az egységes emberiség közös ideológiája megdönthetetlenné válna. A sokféle emberiség fejlődő képesebb, mint a homogén. A homogenizációt eredményező emberiség degeneralizálódása következhetne be. Sőt, egy entrópikus folyamatot hoz létre, mert csökken az emberiség sokfélesége és változatossága. (Az entrópia fizikában leírt jelenségen kívül, a 68-sok amerikai irodalmában a romlás és hanyatlás szinonimája.) Veszélyes és káros a homogenizációt tápláló globalizáció. Korlátozni kell a globalizációt az emberiség sokszínűségének megőrzése érdekében.
Felvetődik a kérdés a világban, hogy az EU politikai globalizációja vagy a nemzeti szuverenitás felé kell e haladni? Több Európa és kevesebb nemzetállam vagy kevesebb Európa és több nemzetállam? – teszi fel a kérdést a kutató.
Emlékezzünk, Magyarországot nemrég figyelmeztették: „több Európát” jelszóval és a pénzcsapok elzárásával is fenyegetnek.
Látható, hogy a mai Európa a diverzitás elvesztése és a demokrácia deficit növekedése felé halad. Folyik az egyformaság kikényszerítése és a kisebb államok gyarmatosítása. A filozófus szerint növelni kell a nemzetek önállóságát, szabadságát, és szuverenitását. Az EU jelszavát az „Egység a sokféleségben” kellene gyakorlattá tenni.
Másik filozófus Kiss Endre, aki a globalizálódó nyugati önpusztító társadalmakról beszél. Jól látja, hogy a nemzetközi jog neoliberális kiterjesztése, az egyenlőtlen hatalommal rendelkező nemzetállamoktól kíván jogosítványokat áthelyezni a nemzetek fölötti szférába, aminek konfliktusai előre láthatóak voltak. A globalizáció politikai formájának mondja a nemzetközi neoliberális világtrendet. Politikai törekvés a nemzetközi jog neoliberális kiterjesztése.
Megjegyezzük, vajon csodálkozhatunk e a kereszténydemokráciát építő államunk és a neoliberális EU összecsapásán? Láthattuk a Sargentini-jelentés kapcsán, hogy ránk akarják kényszeríteni saját neoliberális jogrendjüket. Ebben a folyamatban nyilván sérül nemzeti szuverenitásunk és nem valósul meg a sokszínű Európa.
A filozófus szerint a megosztottság új formáit hozta létre hazánkban a globalizáció. A közös állami érdek jelentősen gyengül az össznemzeti és közös állam jelentőségvesztésétől való félelem miatt. Nálunk a politikai rendszer átváltozott a megosztottság rendszerévé. Törésvonalakból konfliktusvonalak alakulnak, és ha megmerevedik a törésvonal, frontvonal lesz belőle. A megosztottság a törésvonalak rendszerének megmerevedése és önálló életre kelése.
A megosztottságot valóban naponta érezzük, ami különösen élessé válik nemzeti kérdéseink ügyében. Sajnos még sorsdöntő nemzeti kérdésekben sem tudunk összefogni. Láthattuk ezt a Sargentini-szavazáskor, mert hiába forog kockán az egész magyarság további sorsa, napi politikai érdekek miatt az ellenzék az EU neoliberális globalistáival szavaz az ország ellen. Ez történt korábban a kettős állampolgárságról való szavazáskor, Gyurcsány magyar testvéreink ellen szavazott és ma is a migránsokat részesítené előnyben velük szemben. Megfigyelhető ez a mostani Ukrajnával való konfliktusunk ügyében, gyakran az állásfoglalások a magyarságot, és nyelvét elnyomó ország mellett szólnak. „Nekünk Mohács kell” –mondta Ady.
Valóság, 2018 szeptember, Tóth I. János: Strukturális sokféleség vagy globalizáció
http://www.inco.hu/inco12/global/cikk4h.htm, Kiss Endre: Globalizáció, demokrácia, hatalom
Borítókép: PuzzlePix / Dreamstime
