Már-már közhelynek számít azt ismételgetni, hogy a Jobbik azért ilyen népszerűtlen, mert teljesen elvesztette a hitelességét a szavazók körében. Most viszont, hogy a Jobbik épp az áldozat szerepében tetszeleg, miközben újra és újra jönnek rendkívül érdekes hírek a pártot toló Simicska Lajos médiabirodalmáról, és a vele kötött homályos plakátüzletekről, muszáj újra felhívnunk erre a figyelmet. Tehát a Jobbik azért hiteltelen, mert bár látszik, hogy Vona húzásai mögött sokszor racionális ösztönzők vannak, valami mégsem működik.
Senkit nem győztek meg, akit meg kellett volna
A Jobbik először is egyáltalán nem néppártosodott, csak elhalványította a kommunikációjának radikális elemeit. Magyarán, nem cigányoznak és zsidóznak olyan alpári módon, mint pár évvel ezelőtt. Habár ez se teljesen van így, egy debreceni helyi képviselőnek például sikerült nemrég elég pontosan felidézni a “régi szép időket”.
Ugyancsak nem a néppártosodást jelenti, hogy Vona Gábor kijelenti, neki nem számít ki jobb-, vagy baloldali, és ezt cselekedeteiben bizonyítja is, amikor a Spinoza házban haknizik, amely eseményt a “Simogasson »ex-szélsőségest«, aki megbánta bűneit” címmel is eladhatták volna.
Mindennek az lett az eredménye, hogy Vona az istenadta nép helyett olyan embereket győzött meg, mint Heller Ágnes vagy Konrád György, akik nem mellesleg az egész magyar balliberális pártközösség jégre tételében komoly szerepet vállaltak.
A nemzetközi zsidó vezetőket – akiknek nincs olyan személyes bajuk Orbánnal, mint a fentebb említetteknek – nem lehet ilyen könnyen átejteni. Legutóbb például Pinchas Goldschmidt, az Európai Rabbi Konferencia elnöke nevezte hiteltelennek a Jobbik “pálfordulását”, de hazánkban Köves Slomó az EMIH vezetője is többször elutasította már a Jobbik közeledését. A mostanság kompromisszumra kész balliberális oldallal gyakran együttműködő MAZSIHISZ pedig inkább hallgat ez ügyben. Még kifejezőbb az, amikor Eli Hazan, az izraeli kormánypárt külügyi igazgatója úgy nyilatkozik a Jobbikról, hogy az egy “katasztrófa”, közben még azt a Heinz Christian Strachet is Izrael barátjának nevezi, akinek pártjával (Osztrák Szabadságpárt, röviden FPÖ) szemben nemrég bojkottot hirdetett a zsidó állam.
Fülig sárosan is a tiszta tenyerüket mutogatják
Miközben a Jobbik és Vona Gábor rendszeresen elszámoltatásról beszélnek, egyre több részlet derül ki a közöttük és a Fidesz ellen bosszút hirdető Simicska Lajos között létrejött együttműködésről. A legfrissebb fejlemény, hogy egy Magyar Időknek nyilatkozó jogi szakértő szerint Simicska színlelt szerződéseket kötött Vonáékkal, ami lehetővé tette, hogy a párt olcsón jusson plakátokhoz.
Nem áll jól a szénája az üzletember médiabirodalmának sem. Simicska nemrégiben a nyíltan Jobbik-barát Schlecht Csabát nevezte ki a Magyar Nemzet élére, aminek köszönhetően már többen felmondtak. Az egyik most távozó munkatárs a 24.hu-nak azt nyilatkozta: “Simicskának a lap egyre kevésbé üzlet, hanem csak eszköz. Szerintem jelzésértékű, hogy a múlt héten öten mondtunk fel”.
Minek még egy jobboldali néppárt?
A Jobbiknak legkésőbb a tavaszi választások után mérleget kell vonnia, jó ötlet volt-e “néppártosodni”. Egyelőre úgy néz ki, nem ez volt Vona legjobb húzása. A protestpárti arculatot elvesztették, de mást még nem találtak helyette.
A Jobbik elnökének eredeti terve az lehetett, hogy ők is beszállnak a korrupcióval riogató ellenzéki propagandába, és majd 2018-ban, mint “tisztakezű” jobboldali néppárt átveszik a Fidesz helyét. Csakhogy a Fidesz támogatottsága töretlen, a Jobbik pedig ismert okokból nem túl meggyőző ezen a téren se. Amikor Vona ráébredt, hogy nem fogja tudni elfoglalni a polgári konzervatív oldalt, úgy döntött, hogy le kell csapni a balliberális szavazókra. Itt törhetett el valami véglegesen.
Ugyanis nagy különbség van a Fidesz kilencvenes évekbeli konzervatív fordulatában és a Jobbik balliberálkonformmá tételében. A Fideszben alapítása óta erős elemként jelent meg az antikommunizmus. Amikor az SZDSZ és az utódpárt összeborultak világossá vált, hogy Magyarországon liberálisként nem lehet antikommunista politikát folytatni, ellentétben a jobboldallal. Ez az akkorra már harmincas éveikben járó Fidesz alapítókban meg is érlelte szépen a változást. Ők tehát sok mindenben változtak, de a legfontosabb gondolatukból nem engedtek.
Nem úgy a Jobbik, amely deklaráltan a balliberális politikával szemben jött létre, most mégis odadörgölőzik, mert attól fél, hogy e nélkül megszűnik létezni. Ez viszont egyet jelent azzal, hogy a Jobbik ma csak azért létezik, hogy létezzen.
