Bezár ×

2019/07/25

Spórolni is kellene

Közben a kiskereskedelmi forgalom növekedésének a felpörgése mind a mai napig töretlen. A volumenindex dinamikája nagyjából korrelál a GDP alakulásával, vagyis a kiskereskedelmi forgalom erősödése közgazdaságilag nem tekinthető egészségtelennek, nem úgy, mint a versenyszférában és különösen a kiskereskedelemben tapasztalt erőteljes bérnövekedés, amely nem az éves gazdasági teljesítmény bővüléséhez, hanem a kiskereskedelmi cégek bevételerősödéséhez képest is jóval nagyobb volt. Ez a jövőben nem fenntartható, vagyis a költségszerkezeti oldalról a piacon konszolidáció várható. Ugyanakkor – és ezért mozgatja meg az elemzők fantáziáját a jövő évi kiskereskedelmi, illetve fogyasztás-előrejelzés – nagy kérdés, hogy az ágazat szereplőinek a bevételi oldal konszolidációjával is kell-e számolniuk. Ha igen, akkor sok esetben nem lesz kigazdálkodható a bérnövekmény, ez pedig egyes kisebb vagy akár nagyobb szereplőket is nehéz helyzetbe hozhat.

Ezért is van most nagy értéke annak a 200 milliárdos többletnek, amely kamat- és egyéb más támogatások formájában kerülhet a családok, háztartások kasszájába. De vajon a kedvezményesen felvett hitelek mekkora része jut el a költekezésig? Sok esetben állampapírba megy, amely nem vesz részt a kiskereskedelmi volumenben, és sok esetben drágább hitelek kiváltására fordítják, ami így megint nem növeli a fogyasztást.

Az elemzők egyelőre a sötétben tapogatóznak. Abban van csak egyetértés, hogy a gazdaság egyes területeinek túlfűtöttsége nem vonatkozik a kiskereskedelemre, a 2006-os túlköltekezési attitűdtől pedig messze állunk. 

Ugyanakkor, és nem csak a költségvetés miatt alakul így, gyengébb fogyasztással és kiskereskedelmi volumenadattal kell számolni a következő évben. Ennek részben a korábbi évek magas bázisa az oka, részben pedig az egyes kiadások emelkedése (mint például a lakbér, a növekvő ingatlanárak vagy a benzin árának erősödése), amely csökkenti az elkölthető jövedelmet. Részben pedig a GDP-növekedés néhány százalékpontos várható csökkenése, illetve a költségvetés szemléletének a társadalomra gyakorolt hatása. A büdzsé alapelve a csökkenő hiánycél, illetve konvergálás a nullás költségvetés felé. Ez nagyban befolyásolja a fogyasztói magatartást, magyarul spórolni kell rosszabb időkre.  

Fesztiválszezon - már javában tombol a fiatalság

Zene, tánc, színház - fesztiválország

VILÁGSZINTEN A SZIGET

Lobenwein Norberttel, a Telekom VOLT Fesztivál, a Balaton Sound, a MOL Nagyon Balaton, a B.my.Lake és a Strand Fesztivál szervezőjével, a Sziget Szervezőiroda társtulajdonosával, az Akvárium Klub üzemeltetőjével arról beszélgettünk, tényleg fesztivál-nagyhatalommá vált-e hazánk, milyen sajátos utat jártak be emblematikus rendezvénysorozataink.

– Hogyan alakult ki a „Sziget jelenség”?

– Amikor a nyugat-európai példaképeket említem, érdemes hozzátenni, hogy ha hozzánk jönnek ezek a nagy ikonok, akkor tágra nyílt szemmel nézik azt a sok mindent, ami történik a Szigeten. Mi pedig túl azon, hogy irigykedünk a line upra (fellépők, programok – a szerk.), mindig az volt az érzésünk, hogy a magyar fesztiválok tudnak valami mást. Én úgy fejtettem meg: többek között azért izgalmasabbak a hazai rendezvények, mert a piaci sajátosságok miatt így alakult. Hiszen Magyarország egy kis ország, és bármelyik régióban nem engedheti meg magának a fesztiválszervező, hogy kiválasszon mondjuk egy fiatal szegmenst, és csak annak szervezzen fesztivált. Sokszor külföldön azt látjuk: úgyis telt házas az esemény, minek foglalkozni azzal, hogy tisztaság, kulturált mellékhelyiségek, ülőalkalmatosságok legyenek, elég az, ha jó a program, így is megveszik a jegyet. A magyar fesztiválszervezők zöme mindig is nagyon sokat költött a többletszolgáltatásokra, illetve megpróbált többet adni kreativitásban, szolgáltatásban. Ez érezhető, ennek révén nyílt ki az olló. A programok nemcsak a klasszikus, 18–35 év közötti fesztiválozó korosztálynak szólnak, hanem a gyerekes családok, sőt az idősebbek számára szintén jól működnek a magyarországi zenei fesztiválok.

– Az évtizedek alatt immár „szakosodtak” az önök fesztiváljai: mást tud és akar a VOLT, a Balaton Sound, a Sziget, az EFOTT.

– A mi induló portfóliónk – ha szabad így fogalmaznom – a VOLT és a Sziget volt. A következő nagy lépésnek a Balaton Sound 2007-es debütálása számít. Akkor már egészen más alapokon indíthattunk el egy fesztivált, mint másfél évtizeddel korábban. A kilencvenes években még az munkált bennünk, hogy valamit megmutassunk, létrehozzunk, közösségi élményt adjunk, s nagyjából ugyanarra a kaptafára épült minden magyar zenei fesztivál. Amikor megtaláltuk a zamárdi helyszínt, éreztük, hogy ez fesztiválra termett, de azt is gondoltuk: jó lenne nem abból a tortából kivágni még egy szeletet, amely egyébként már elég jól fel volt darabolva, illetve szerettünk volna valami újat mutatni. Akkor kereszteltük el „prémium fesztiválnak” az eseményt. Azt mondtuk, nem lesznek sörpadok, olyan külsőségekre adunk, amelyek más eseményeket talán kevésbé jellemeznek. A közönség elhitte ezt, s nem is vertük át őket, csak sokkal jobban kiemeltük azokat a dolgokat, amelyek a többi ilyen rendezvénynél már ugyancsak működtek. Mindenesetre látszott a sorban álló embereken, hogy egy olyan szegmenst értünk el, amelynek a tagjai korábban be nem tették volna a lábukat egyetlen fesztiválra sem.

– Bár 19 évesen még nem gondoltak rá, de végül üzletileg is nagyon bejött a fesztiválbiznisz?

– Vannak erős és vannak kifejezetten gyenge éveink, de azt látom, hogy az elmúlt 26 esztendő minket igazolt. Nehéz eldönteni minden évben, mi az, amitől sikeressé tudunk tenni egy fesztivált, és sokszor nem is a mi kezünkben van a döntés. A bevételeink jelentős részét adó szponzoráció stagnál. Ugyan erős bázist jelent, de annyira vagyunk erősek, amennyire a piacon lévő vezető cégek számítanak ránk. Azon a téren vagyunk szorongatott helyzetben, hogy milyen nemzetközi programot sikerül összeállítanunk. Az látható, hogy ez a kulcsa nagyon sok mindennek szerte a világon, nálunk is. Márpedig a nyár során ugyanarra a hétvégére sokszor tucatnyi fesztivál jut Európában, nekünk pedig azokkal kell versenyeznünk. Nagy előny viszont, hogy a nyár elejétől augusztus végéig öt ilyen eseményünk van: bizonyos fellépőket meghívhatunk egy másikra, ha az egyikre épp nem ér rá.

– Magyarországon úgy érezzük, hogy fesztivál-nagyhatalom lettünk. Járva a világot, kívülről is így néz ki?

– Ezt mi szoktuk mondani magunkról. Egyébként teljesen jogosan. De azért meg kell nézni, mit nevezünk fesztiválnak. Ha a klasszikus értelemben vett zenei fesztiválokat soroljuk fel az általunk szervezetteken kívül, mint például a SZIN (Szegedi Ifjúsági Napok), a Campus, a Fezen, az EFOTT – nem akarom egyiket sem kihagyni, van még két-három hasonló méretű rendezvény –, ilyen típusú sorozat nyolc-tíz van idehaza. De fesztiválnak nevezünk egy-egy regionális eseményt vagy gasztronómiai rendezvényt is, amelyekből minden hétvégére jut akár egy tucat. Mindenképpen erősek vagyunk nemzetközi mércével mérve is, ha az ilyen típusú ünnepeket is, amelyekből rengeteg van, hozzászámoljuk. De a lakosság számát, Magyarország méretét nézve a zenei fesztiválok száma és azok látogatottsága egyaránt kimagasló. Szokás mondani – és ez a fesztiválokra is igaz –, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít elsősorban. A magyar piac mindkét mércével jól teljesít.

 

MINŐSÉG MINDENEKELŐTT

Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója, a Budapesti Tavaszi Fesztivál (BTF) és a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál operatív testületének elnöke idézte fel a BTF történetét, a tavaszi és őszi fesztiválok szellemiségét, jelenét.

 A Budapesti Tavaszi Fesztivált 1981-ben alapította az elődöm, a Müpa első igazgatója, Kiss Imre. A vasfüggöny mögé abban az időszakban nem nagyon jöttek nyugati művészek, sőt olyan művészek sem, akik magyar származásúak voltak – ennek megváltoztatása volt az egyik motiváció és cél a fesztivál alapításakor. A nyolcvanas évek elején épült jó pár szálloda Budapesten, így az is vitathatatlanul fontos szerepet játszott a BTF létrehozásában, hogy a márciusi, csendesebb szezonban a turisztikai kapacitásait jobban kihasználhassa a főváros. Így egyrészt több jelentős magyar művész tudott hazalátogatni, másrészt a fesztivál turisztikai vonz-erejének köszönhetően egy új közönségréteg figyelt fel Budapestre. A BTF elég szép ívet futott be, ekkor születtek többek között a Győri Balett ikonikus előadásai, akkor még a Sportcsarnokban. Közben egyre több jelentős külföldi művésszel bővült az esemény fellépőinek a köre, és tulajdonképpen a rendszerváltozás után a BTF lett a legmeghatározóbb kulturális esemény itthon. Ráadásul országosan is kiterjedt, hiszen több városban volt annak idején tavaszi fesztivál. A kilencvenes években financiális gondok akadtak, ami azért jelentett hatalmas kihívást, mert egy ilyen volumenű és karakterű rendezvény számára a stabil és tervezhető pénzügyi háttér elengedhetetlen. A hosszú távú tervezés a siker egyik kulcsa, hiszen csak így lehet koprodukciókban gondolkodni, új dolgokat létrehozni, együttműködni hazai és nemzetközi intézményekkel, fesztiválokkal. Így tud a fesztivál lekötni világsztárokat és kialakítani egy erős, határainkon átívelő partnerkört, létrehozni jelentős együttműködéseket. Éppen ezért volt nagyon fontos a 2014-es kormánydöntés: felmérve az igényeket olyan megoldási javaslat született, amelyet kormányhatározat követett, mely rendezte a fesztiválok jogi és financiális hátterét, s ezzel elkezdődhetett egy hároméves távlatokat átívelő, tudatos, átgondolt építkezés, amely arról szólt, hogyan tudunk felzárkózni az európai nagy művészeti események mellé.

Mára a nemzetközi kulturális összművészeti fesztiválok családjának és hálózatának nagyon fontos tagja a Müpa fő szervezésében megvalósuló Budapesti Tavaszi Fesztivál. A kezdési időpont finomhangolásának köszönhetően itt, a magyar fővárosban nyit az európai fesztiválszezon, aztán a Prágai Nemzetközi Tavaszi Fesztivál következik, majd jön a Bécsi Ünnepi Hetek. Ennek van lokális és térségbeli jelentősége is.

– Hogyan lehetett belőni, milyen közönséget érdemes megcélozni?

– A BTF a régió egyik legfontosabb művészeti eseménysorozata, erős márka, egy sokszínű, izgalmas, prémium városfesztivál. A közönség kíváncsi, hogy milyen világsztárokat sorakoztat fel a program, és elvárás, hogy olyan produkciókat láthassanak a fesztivál alkalmával, amelyeket máshol és máskor nem élvezhetnek. Azt ne feledjük, hogy ez az esemény nagyon sokáig kivételes helyzetben volt, hiszen éppen az hozta ezeket a különleges produkciókat Budapestre, ám a Müpa létrejöttével ez már nem olyan ritkaság, mint korábban volt. Nekünk most figyelembe kell vennünk azt, hogy a Müpa programjában az egész évad során megjelennek nemzetközi sztárok, így igazi különlegességeket kell hoznunk a fesztiválra. Pontosan ezért lényeges az összetéveszthetetlen hangulat és a rendezvények egyedi karaktere, ahogy az is, hogy a BTF és a CAFe Budapest egyaránt egyetlen nagy fesztivállá varázsolja a várost, számos intézményét, köztereit és helyszíneit használja, belakja Budapestet. A külföldieknek pedig a produkciókon keresztül mutatjuk be, hogy milyen izgalmas és milyen szép a magyar főváros.

– A BTF ezáltal turistacsalogató eseménysorozat…

– Igen, nem véletlenül működik együtt a Müpa a fesztiválok szervezése során a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központtal, valamint a Magyar Turisztikai Ügynökséggel.

Izgalmas és büszkeségre okot adó tendencia, hogy egyre több látogató érkezik hazánkba kimondottan a fesztiváljaink kedvéért. A kultúra sok szempontból sikerágazat, a kulturális turizmus jelentősége pedig az országimázs szempontjából is rendkívül nagy, hiszen a kutatások kiválóan rámutatnak, hogy az átélt élményeken keresztül az emberek sokkal szorosabban kötődnek egy-egy városhoz-országhoz. Azt is látjuk, hogy a kulturális turista minden területen a legjobb minőséget keresi – nem csupán akkor, amikor művészetet fogyaszt, de akkor is, amikor szálláshelyet, gasztronómiai élményt vagy egyéb szabadidős programot választ.

Így volt ez a kezdetektől fogva, és ezt képviselem személyesen is, mivel meggyőződésem, hogy az értékeinket bizonyos határon túl meg kell óvni a túlzott tömegturizmustól. Szeretnénk megőrizni és megmutatni Budapest szépségét, összetett karakterét, sokszínűségét. Ősszel a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál hangulata és eseményei a mai kor emberéről a mai kor emberének szólnak, ugyanakkor a múltunk értékei is jelen vannak, ötvözve a kortárs művészet kimagasló elemeivel. Ez valódi vonzerő a hazai és a külföldi látogatók számára egyaránt. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a magyar közönség is felfedezze, milyen értékek között él, milyen sok kivételes magyar alkotó kortársa; ez mindannyiunk számára fontos tapasztalat.

 

MÉRA WORLD MUSIC 2019

(Erdély világzenei csűrfesztiválja, augusztus 1–4.)

A Méra World Music az egyetlen erdélyi nemzetközi világzenei fesztivál. Az 1300 fős falu Kolozsvártól tizenöt kilométerre található, lakossága több mint nyolcvan százalékban magyar. A Cifra-Kalotaszeg egyik legszebb és legnagyobb települése várja mindazokat, akiket érdekel, hogyan hangolják át a műfaj legnagyobbjai a népzenét a XXI. század zenei nyelvére. A világ számos pontjáról érkező együttesek fellépését követően minden este táncház és reggel ötig tartó jam session hoz izgalmakat.

 

PANYOLAFESZT 2019

(három nap a szilva körül,
augusztus 1–3.)

Szilva. Ez a gyümölcs ugrik be legtöbbünknek a szatmári község nevének hallatán. S ha szilva, ízlés szerint kinek pálinka, kinek lekvár. A faluban szerencsére dzsungelgyümölcsösökben terem egy különleges fajta, így mindkettőből akad a tisztességes háztartások kamráiban. Panyolán számos vendégház található, amely tökéletes szálláslehetőséget biztosít a családoknak. Emellett portaszállást és sátorhelyeket is kínálnak a házigazdák. A rendezvénysorozat alcíme mindent elárul a programokról: Határmenti Világzenei Fesztivál.

 

 

SZIGET FESZTIVÁL

(augusztus 7–13.)

A fesztivál, amelynek nem kell ajánló. Annyit azonban érdemes megemlíteni, hogy az idén először mai A kategóriás világsztárok lépnek a nagyszínpadra, köszönhetően az amerikai tulajdonos által megemelt büdzsének. Lesz Foo Fighters, a Nirvana egykori dobosának szupersztár rockbandája. Ed Sheeran, a háromszoros Grammy-díjas angol muzsikus, aki kezdetben egy szál gitáron adta elő dalait. Csakúgy, mint a szintén brit Richard Ashcroft, a tíz évvel ezelőttig aktív alternatív rockegyüttes, a Verve frontembere. Érkezik az indie rock angol sztárcsapata, a Razorlight, no meg a punk Idles. Magyarországot a sokgitáros Esti Kornél, a 2013-ban feloszlott, majd újjáalakult Fran Palermo, a megannyi stílusban alkotó pécsi Psycho Mutants, a bluesvilágsztár Little G Weewil s az egy szál gitár bluesos Apey képviseli.

 

KŐFESZT 2019

Kővágóörsi Művészeti Napok és Cseh Tamás Emléknap (augusztus 8–10.)

Ezt az új fesztivált Fel! Vidék! névvel is illeti kiötlője, a Határtalan Hangok Alapítvány. A szomorú apropó Cseh Tamás halálának 10. évfordulója. A Kossuth-díjas előadóművészre A diófa alatt – Cseh Tamás és barátai a Káli-medencében elnevezésű rendezvénysorozattal emlékeznek, amelyen 11 koncert, 3 kiállítás, 22 film, 4 táncház, 1 színházi előadás, valamint 5 titok lesz hallható, látható.

 

HÉTRÉTORSZÁG

A Szerek és Porták Köztiválja
(Őrvidék, augusztus 10–20.)

Természetből a java, művészetből a magva, nyitott porták, nyíltszívű emberek, értelmes szórakozás – ígérik a szervezők, akik mintegy húsz település ötven helyszínét vonták be a „Köztiválba”. A portákat megadott vizitórákban, naponta 10.00 és 18.00 között lehet felkeresni, ekkor lehet betekinteni kézműves műhelyekbe, művészek műtermeibe, de megismerkedhetünk az állattartók, gazdálkodók napi munkájával, őrségi ételkülönlegességeket kóstolhatunk, testközelből ismerhetjük meg az Őrség jellegzetes világát.

 

SUMMERFEST

(Szigetszentmiklós,
augusztus 11–19.)

Negyedszázaddal ezelőtt Százhalombatta, Tököl és Ráckeve összefogott, s megalapította folklórfesztiválját. Tavaly Ráckeve helyére Szigetszentmiklós lépett, a fesztivál pedig Magyarország legnagyobb nemzetközi néptánctalálkozójává nőtte ki magát. Augusztus 20-án a részt vevő néptáncegyüttesek – Bolívia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Chile, Indonézia, Japán, Kanada, Kína, Kolumbia, Lengyelország, Malajzia, Oroszország (külön Kalmükföld is), Panama, Spanyolország, Ukrajna-Kárpátalja – felvonulása és fergeteges gálaműsora zárja az eseménysorozatot.

 

BŐKÖZ FESZTIVÁL

(Ormánság, augusztus 22–25.)

Négy ormánsági kistelepülés – a 470 lakosú Kémes, a 231 fős Szaporca, az egyutcás, 70 lakott házat magában foglaló és 201 lakosú Tésenfa, valamint a 181 fős Drávacsehi – negyedik alkalommal rendezi meg Magyarország egyetlen karbonmentes fesztiválját, 25 helyszínen 80 programmal, 400 fellépővel és kiállítóval. A fővárostól közel 300 kilométerre fellép a Ghymes, Karácsony János James LGT-dalokkal, a Talamba ütőegyüttes, a Hot Jazz Band, a Makám, a Rudan Joe Akusztik Band, a Tárkány Művek, a Misina Néptáncegyüttes. Lesz pásztorkutyák terelőversenye, „elszármazottak” kiállítás, Kincses Karikázó kerékpártúra.

 

SZEGEDI IFJÚSÁGI NAPOK

(Szeged, augusztus 28–31.)

A SZIN az országos nyárzáró fesztivál. Nem kevesebb mint 51 esztendős múlttal dicsekedhet. Az 1968-as kezdetektől a rendszerváltásig a KISZ égisze alatt működött. Ma már négy helyszínen, négy napig a legnagyobb magyar pop-rock-folk-electro sztároktól hangos a Tisza-parti város.

 

NEW ORLEANS SWINGFESZTIVÁL

(Müpa, augusztus 31.–szeptember 1.

Tizennegyedik alkalommal várja a műfaj rajongóit a Müpa. Augusztus utolsó napján a Coquette Jazz Band, a grazi jazzfőiskola növendékeiből néhány esztendeje alakult együttes ad koncertet. Az alapító Papp Mátyás és Bartha Mátyás feltett szándéka, hogy újra életre keltse, megismertesse és megszerettesse a közönséggel a dzsessz „aranykorszakának” a muzsikáját. Szeptember első napján a BJC Big Band, a Budapest Jazz Club házi nagyzenekara lép a közönség elé. A Magyarország legkiválóbb muzsikusaiból alakult zenekar Gunhild Carling multiinstrumentalista szólistát kíséri.

Parlamenti menü őszre

Jogalkotási menetrend

Bár a parlamenti munka őszi forgatókönyve egyelőre, legalábbis lapzártánkig nem tisztázódott, a kormány már elkészült az úgynevezett jogalkotási menetrenddel. Mivel október folyamán önkormányzati választások lesznek, így elképzelhető, hogy az Országgyűlés csak a hónap közepén esedékes voksolást követően ül össze, ugyanakkor az is lehetséges, hogy szeptember folyamán lesz még egy ülésnap.

Előtte azonban bizonyosan összeülnek a frakciók, a Fidesz például ezen az alkalmon vitatja majd meg, hogy az ellenzéki EP-képviselők brüsszeli ténykedését hogyan reagálják le az itthoni törvényhozásban. A DK és a Momentum ugyanis több kormánypárti politikus bizottsági megválasztása ellen is kampányolt, illetve kampányol az unióban, márpedig ezekre a pozíciókra az érintettek, köztük Hidvéghi Balázs, a szokásjog alapján joggal aspirálnának. Ezt rúgta fel az ellenzék, s elképzelhető, hogy ezért Budapesten lesz kénytelen revánssal szembenézni.

Ami a kormányzati elképzeléseket illeti: a Figyelő által megismert dokumentum szerint a Pénzügyminisztérium már szeptemberben benyújtaná a tavalyi költségvetés végrehajtásáról szóló, úgynevezett zárszámadási törvényt, amelyet azonban csak decemberben fogad el az Országgyűlés. Októberre a Belügyminisztérium újabb bürokráciacsökkentő javaslattal készül, a készülő indítvány célja az egyes eljárások egyszerűsítése, az állampolgárok adminisztrációs terheinek mérséklése, továbbá az „elektronizálás kiteljesedése révén a kapcsolódó eljárások gyorsítása”. Ahogy arról már korábban beszámoltunk: a Miniszterelnökség több száz procedúrát „ítélt halálra”, ám a kormány még nem döntött a kérdéskörben.

Változások előtt áll a cégnyilvántartás, illetve az ahhoz kapcsolódó bírósági eljárásrend, az elképzelések szerint a cégbírósági munka súlypontja a rutinbejegyzési és változáskövetési ügyekről elsődlegesen a törvényességi felügyeletre helyeződne át. Közlekedési ügyek is napirendre kerülnek majd az Országgyűlésben, szükség van ugyanis egyebek mellett a közös országos, immár Budapesten is életbe lépő elektronikus jegyrendszer feltételeinek megteremtésére, akárcsak a helyközi buszközlekedés pályáztatási rendszerének finomhangolására. Nem kifejezetten jelentős, ám a szolgáltatás minőségét érdemben javító módosításokról van szó, ezeknél az Innovációs és Technológiai Minisztérium az ügygazda.

Akárcsak a szakképzési reform esetében. A részletek már ismertek, hiszen hónapokkal ezelőtt elkészült a kormányzat erre vonatkozó, hosszú távú stratégiája, ám a végrehajtáshoz szükséges jogszabályi módosítások elfogadása még hátravan. A cél „megújult alapokra helyezni az egész rendszert”, így egyebek mellett elősegíteni a gyakorlati képzésnek a munka világához való további közelítését, biztosítva a piacorientált, az „egész életen át tartó tanulást előtérbe helyező szakképzés megvalósulását”. A szaktárca novemberre ígéri a részleteket, az egyelőre kidolgozás alatt álló törvénycsomagot azonban még az idén megszavaztatnák a parlamenttel, amely értesüléseink szerint honvédelmi és energetikai tárgyú javaslatokat is megtárgyal majd az őszi ülésszak folyamán.

A többletes büdzsé a távlati cél

AMBÍCIÓZUS VÁRAKOZÁSOK

A most jóváhagyott jövő évi államháztartási törvény fókuszában a családvédelmi akcióterv szerepel, amely nemcsak a háztartásokat, hanem a fogyasztási piac összes szereplőjét izgatja. Nem véletlenül, ugyanis ennek a keretösszegnek egy jelentős része jelenik meg a fogyasztási, illetve a kiskereskedelmi piacon. A 2020-as költségvetés alapján 2228 milliárd forint áll rendelkezésre a családok támogatására, ez 224 milliárddal több, mint az idei összeg. A nagy kérdés, hogy ebből a többletből mennyi jut fogyasztásra.

 

SZÓ SINCS LAZÍTÁSRÓL

Mint ahogy korábban megírtuk, jövőre nem várható olyan belpolitikai esemény, amely miatt esetleg lazulhatna a költségvetési fegyelem. Közben a gazdaság sem mutat olyan jeleket, amely miatt szigorítani kellene. Így például az adórendszerhez nem „nyúlt” a Pénzügyminisztérium (amely nagyban befolyásolná a fogyasztás alakulását), így ezen az oldalon nem várható, hogy több vagy kevesebb elkölthető jövedelem marad a háztartásoknál. Ezért vetül nagyobb fény arra a 224 milliárdra, amely számszerűsíthető többlet a lakosságnál.

A piaci szereplők most azt számolják, mennyi juthat ebből pluszforrásként a fogyasztásra, ugyanis ez nagyban befolyásolhatja a jövő évi kiskereskedelmi vagy szolgáltatóipari növekedést. A babaváró hitel kamattámogatásai, az autó, valamint a lakásvásárlási támogatások mind hatványozottan jelenhetnek meg a piacon. Novák Katalin, az Emmi család- és ifjúságügyért felelős államtitkára többször hangsúlyozta: a babaváró hitel bármire felhasználható; elkölthető az otthon fejlesztésére, hitelkiváltásra, vagy egy része önerőnek használható egy másik kölcsön felvételéhez.

Emellett pedig megtakarításra is fel lehet használni, például az állampapírpiacon. Ez az, ami nagyon érdekelheti a kiskereskedelmet. Ugyanis túl sokan döntenek a megtakarítás mellett, felesleges proaktívnak lenni a családok irányában. Ha a trend azt mutatja, hogy nagy a hitel elköltésére mutatkozó hajlandóság, úgy érdemes olyan akciókat kidolgozni, amelyek kifejezetten a famíliáknak szólnak. Eddig ezres nagyságrendben igényeltek családok ilyen hiteleket, ami egyelőre nem nagy szám a piacmérethez képest. Nagyjából tízezer kiutalt hitel összege látszódna a fogyasztásban – van rá esély, hogy az év végéig elérik ezt a számot.

Az autótámogatások vélhetőleg jó hatással lesznek a piacra, de a várható növekedés egyelőre nem számolható ki pontosan, hiszen azok a családok, amelyek igénybe veszik ezt a dotációt, jellemzően terveztek vásárolni – kérdés, hogy mennyien döntenek a minőségi váltás és mennyien az előre hozott vétel mellett. Ez nagyjából ősz közepén kiderülhet, és ennek megfelelően a kereskedők is kidolgozhatnak ajánlatokat a családok részére.

 

LAKÁSTÁMOGATÁS, A NAGY FALAT 

A legnagyobb falat a lakástámogatások területe. A piaci tapasztalatok szerint az otthonteremtés és a minőségi lakáscserék jellemzően beindítják a kiskereskedelmi, egyben a fogyasztási piacot. Az új ingatlanoknál jelentős a bútor- és a háztartásigép-vásárlás, a használtaknál pedig a felújításhoz szükséges alapanyagok értékesítése erőteljes.

A fogyasztási piac szereplői egyelőre kivárnak, ugyanis a 2020-as költségvetésben elrejtett fogyasztást ösztönző támogatások növekedéséért cserébe szigorúnak tűnik a büdzsé azzal, hogy a hiánycél a nulla felé konvergál. Ha a kormányzat tartja magát ehhez, úgy a jelenleg láthatónál több pluszforrás a költségvetési oldalról nemigen érkezik a piacra, tehát azzal kell főzni, ami van, és azt okosan kell beosztani.

 

MAKRO A MIKRÓÉRT 

Ami pedig a kitűzött makrogazdasági célokat illeti: a 2010-ben a bruttó hazai termék (GDP) arányában még 83 százalékon álló államadóssági arány jövőre már csak 67 százalékos lesz. A növekedési ütemet négy százalékra kalibrálták be, s 2,8 százalékos éves inflációval számol a kormány. A GDP arányában „mért” egyszázalékos államháztartási hiány távlatilag már „kevés”, pontosabban: túl sok. Orbán Viktor miniszterelnök a büdzsé parlamenti jóváhagyását követően jelezte: most már nem elégszik meg a minimálhiányos vagy éppen nullás költségvetéssel, a többletes büdzsé az új távlati cél. 

Regős Gábor, a Századvég Gazdaságkutató vezető elemzője szerint a kormány 2020-ra ambiciózus bővülési ütemmel számol, amely több tényezőtől függ. Leginkább a világgazdasági környezet alakulásától, változásától. Ugyanakkor hatalmas tartalék van a költségvetésben, s ez ellensúlyozhatja az esetleges negatív hatásokat. Kiemelte: a következő évben látványosan többet kap a közös kasszából a korábbiakhoz képest az egészségügy és a honvédelem. Természetesen vannak olyan területek, amelyekre lehetne még többet költeni, például oktatásra vagy éppen a városi közlekedés fejlesztésére. A közgazdász a legfontosabbnak azt tartja, hogy a kormány egy nagyon alacsony, egyszázalékos hiánnyal készül a jövő évre a költségvetési tartalékok magas szintje mellett. S miután az elmúlt években a deficit rendre a tervszám alatt alakult, így ez akár még kedvezőbb is lehet. Ez pedig jó hír, most van lehetőség ugyanis csökkenteni az adósságot, a deficitet – tette hozzá a szakértő. 

 

AZ IDEINÉL TÖBB FORRÁST KAPÓ TERÜLETEK

Családtámogatásokra 2228 milliárd forint áll rendelkezésre.

A négygyermekes anyák személyijövedelemadó-mentességének a biztosítása 40 ezer édesanyának nyújt összesen 20-22 milliárd forintos segítséget. 

A lakástámogatások összege megközelítőleg 300 milliárd forint lesz jövőre, ami a 2010-es érték duplája. 

Egészségügyi célokra 2000 milliárd forint áll majd rendelkezésre. Ez több mint 184 milliárddal nagyobb összeg az ideinél, és 770 milliárddal haladja meg a 2010-es szintet. 

Oktatásra 2000 milliárd forintot meghaladó keretet biztosít az állam; ez az ideinél 60 milliárddal, a 2010-esnél pedig 645 milliárddal több. 

A nyugellátásokra fordítható költségvetési források összege 2020-ban 136 milliárd forinttal nő. Emellett a kormány több mint 20 milliárdot különített el a nyugdíjprémium kifizetésére. 

Százmilliárdos többlet

HONVÉDSÉGI KÖLTSÉGVETÉS

A 2020-as forrásnövekmény révén hazánk újabb lépéssel kerül közelebb ahhoz, hogy NATO-tagállamként a GDP két százalékát költse erre a területre, legkésőbb 2024-ben. Ezzel együtt a magyar hadiipar újraindítását is érinti a bővülés. Hosszú távú cél az is, hogy a haderőfej-lesztési program eredményeképpen mintegy harmincezer hivatásos katona és húszezer önkéntes tartalékos szolgálja a hazát.

Az idei büdzsében 513 milliárd, jövőre már 616 milliárd forintos összeg szerepel a Honvédelmi Minisztérium során. „Meg kell értenünk: magunkért, a gyermekeinkért, az országért, a jövőért tesszük azt, amit teszünk. Mindennek a biztonság az alapja. Ezt a célt szolgálja a haderőfejlesztés” – érvelt egy közelmúltban tartott előadásában Benkő Tibor tárcavezető.

Ami a további számokat illeti: az ütemezett fejlesztésekre 216 milliárd jut majd, ebből alakítják ki és fejlesztik többek között a JAS–39-es Gripen vadászgépek szárazföldi csapattámogató képességét. De ugyanezen összegből fedezik a további, Airbus H145M könnyű és H225M közepes helikopterek beszerzését is. A szárazföldi erők esetében szintén bőven lesz korszerűsítés: 44 új gyártású Leopard 2A7+, továbbá 12 használt Leopard 2A4-es harckocsi, 24 PzH–2000-es önjáró löveg, ezenkívül 900 katonai gépjármű, autóbusz és tehergépkocsi, valamint cseh licenc alapján gyártott hazai kézifegyverek „csatlakoznak” hamarosan a magyar honvédséghez.

Minden részlet egyelőre nem ismert, de az előzetes bejelentések szerint jövőre is folytatódik a katonai életpályamodell, illetve a béremelés. Az ötvenszázalékos növekményt hozó folyamat ugyanis az idén lezárul, a következő lépésekről azonban még egyeztetések folynak. Egy biztos: a további emelések valamennyi rendvédelmi dolgozót, nem csak a honvédeket érintik majd.

Az ellenzéki módosító javaslatok közül mindenképp meg kell említeni a DK-s Vadai Ágnesét, aki a Gyurcsány-kormány honvédelmi államtitkáraként is dolgozott. A honvédelmi szakpolitikus indítványa mintegy 120 milliárdot vont volna el az ágazattól.

Németh Szilárd államtitkár ezzel kapcsolatban megjegyezte: itthon is van mi ellen védekezni. Tájékoztatóján felidézte, hogy a 2010 előtti kormányok idején csaknem a felére csökkent az állomány létszáma.

Ugyancsak a következő időszakhoz kapcsolódó információ, hogy a haza védelmének a kötelezettségét a most alakuló új Nemzeti alaptantervben is rögzíteni kívánják. Fontos kiemelni a jövő évi költségvetésből a Honvédelmi Sportszövetség támogatását. A köztestület a honvédelmi nevelésért felel, koordinálja a multifunkcionális szabadidős sportközpontok országos hálózatának a kiépítését. Az első ütemben 40 járásban építenek sportcentrumokat, a második ütemben további 67 helyszínen folytatódnak a fejlesztések.

A költségvetésben a Honvédelmi Sportszövetség működésének a támogatására 1,286 milliárd forintot szánnak.

Németh Szilárd pedig egy minapi tájékoztatón kifejtette: jelenleg ezer honvéd vesz részt a határvédelemben, 2018 nyaráig bezárólag pedig összesen 18 ezer katona teljesített határvédelmi szolgálatot.

Tizenkétmilliárdos bővülés az agrárbüdzsében

ELŐIRÁNYZATOK

A 2020-as mezőgazdasági büdzsében 193,746 milliárd forint a hazai működési, 12,165 milliárdos a felhalmozási, továbbá 12,422 milliárdos az európai uniós fejlesztési költségvetési forrás. A tervezett kiadást 32,9 milliárd forint értékben fedik le itthoni működési, valamint felhalmozási bevételek.

Az intézményi előirányzatok között a szaktárca igazgatására jövőre 9,35 milliárd forintot rendel a költségvetés az előző évi 8,16 milliárd után. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal működésére 15,4 milliárd jut, egyidejűleg a szervezetnek 10,469 milliárdos működési bevételt kell elérnie. Tavaly 14,682 milliárd forint volt az üzemelés költsége 10,169 milliárdos bevételi előirányzat mellett.

A ménesgazdaságok üzemelésére 3,614 milliárdot biztosítanak jövőre, emellett 2,99 milliárd forint működési bevétellel is számolnak. Az idei büdzsé 3,586 milliárdot szánt erre, 2,9 milliárdos bejövő összeg mellett. A mezőgazdasági középfokú szakoktatás intézményei az ideihez hasonló, 25,57 milliárd forintos költségvetéssel működhetnek jövőre, eközben 5,2 milliárdos bevétellel számolhatnak. Beruházásokra, felújításokra 1,69 milliárd forint jut.

A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ számára jövőre 6 milliárd forintot rendel a büdzsé, egyidejűleg 2,116 milliárdos működési bevételt vár. Az idén 4,9 milliárd jutott erre 1,79 milliárdos bejövő összeg mellett. A Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ üzemelése jövőre 1,5 milliárd forintba kerül, beruházásokra 240 millió jut, ugyanakkor 185,3 milliós működési bevételt érhet el a központ. A génmegőrzési intézmények idei költségvetése hasonlóképpen 1,5 milliárd forint.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat 1,84 milliárdból működhet jövőre, miközben 1,239 milliárdos bevételt is elvárnak tőle. Az idei üzemelésre 1,65 milliárdot osztott tavaly a kormány. A nemzetipark-igazgatóságok 13,08 milliárd forint működési kiadással számolhatnak, egyidejűleg 6,04 milliárdos bejövő összeggel. Felújításokra, beruházásokra mintegy 490 millió forintot fordíthatnak. Ebben az esztendőben 9,5 milliárd forint jutott a működésre, 5,7 milliárdos bevételi előirányzat mellett. A Nemzeti Földügyi Központ büdzséje 2,2 milliárd forintra rúg jövőre. A Nemzeti Földalapkezelő 2019-ben ugyanekkora keretből gazdálkodott.

A fejezeti kezelésű célelőirányzatok között környezetvédelemre 4,13 milliárdot tartalmaz a költségvetés. Például természetvédelmi pályázatok támogatására 1233,6 millió forint juthat, ugyanezt a célt az idén 950,8 millió szolgálja. Környezetvédelmi pályázatokra 622,8 milliót javasol a dokumentum, erre ebben az évben 471,8 millió jutott. Az ideihez hasonló összeg, 595 millió forint mehet 2020-ban védett természeti területek védettségi szintjének a helyreállítására. A mezőgazdasági célelőirányzatok között a határon átnyúló agrár- és vidékfejlesztési feladatok támogatásának a költsége a javaslat szerint 518,9 millió forint, csaknem ugyanannyi, mint az idén.

A hungarikumok, a nemzeti értéktár megőrzésének és népszerűsítésének a céljára 490,5 millió jut, az idén 492,7 millió. A parlagfű elleni védekezésre 44,1 milliót fordíthatnak majd, ez az ideinek csaknem megfelelő összeg. Az állami génmegőrzési feladatokat 705 millióval támogatják, ebben az esztendőben ez még 901 millió. A zártkerti program dotációjára egymilliárdot szánnak, 2019-ben ez 1,99 milliárd forint.

A nemzeti támogatások keretében állattenyésztési feladatokra az ideinek megfelelő összeg, 1,3 milliárd, a sertéságazat helyzetét javító stratégiai intézkedések finanszírozására hasonlóképpen 1116,2 millió forint jut. A nemzeti agrártámogatások kiadási összege a 2019. évi 78,3 milliárd után 77,22 milliárdos lesz jövőre, az agrárkárenyhítésé 8,6 milliárd forint, ugyanannyi, mint az idén. Itt egyidejűleg 4,3 milliárdos bevétellel is számol a költségvetés a 4,3 milliárdos támogatás mellett. Az agrárvállalkozások hitelgarancia-rendszerének erősítésére ötmilliárd forint jut.

Az uniós projektek között kiegészítő támogatást kap egyebek között a Méhészeti nemzeti program 1,36 milliárd forint értékben, a tavalyi 788 millió után. Az Igyál tejet program forrása 3,8 milliárd forint, az idén még 4,3 milliárd. A speciális szövetkezések (tész) szubvencionálására 4,1 milliárd jut jövőre, míg az idén 4,2 milliárd, az iskolagyümölcs-programra pedig 2,35 milliárd az ez évi 2,28 milliárd forint után.

Ankara kitart az orosz rakéták mellett

TÖRÖK–AMERIKAI KONFLIKTUS

Törökország külügyminisztere a minap kijelentette, hogy a legutóbbi G20-as oszakai csúcsértekezlet után enyhült az amerikai–török diplomáciai-politikai feszültség. A kapcsolatokat nemcsak az Sz–400-as orosz lég- és rakétavédelmi rendszerek vásárlásának az Egyesült Államok általi kifogásolása terheli. Ankara legalább ilyen mértékben sérelmezi, hogy az USA cserbenhagyja a Szíriában működő „terroristák” (értsd: a kurd felkelők és szövetségeseik) elleni harcban. Recep Tayyip Erdoğan számára kulcsfontosságú országának a területi egysége, így az önrendelkezésre törekvő kurdok kérlelhetetlen ellenfelei. Emellett Ankarában a washingtoni vezetők szemére hányják azt is, hogy nem hajlandók fellépni az Erdoğan-rezsim ellenzékeként azonosított Fethullah Gülen által vezetett mozgalommal szemben. Gülent Washington nem adja ki Törökországnak.

 

NEM BÍZNAK A NATO-BAN

A Vojennoje Obozrenyije orosz katonai szakportál véleménye szerint a törököknek elsősorban azért van szükségük az orosz Sz–400-asokra, hogy biztosítsák foghíjas rakétavédelmüket. A NATO-amerikai rakétapajzs hatósugara (amelynek a szárazföldi eleme a romániai Deveseluban Magyarországot is védi) nem terjed ki Törökország délkeleti, szíriai határ menti térségeire. Ezt támasztja alá a török Milli Gazete napilap értesülése is, amely szerint az első Sz–400-as üteget erre a területre telepítik. Ez egyúttal védelmet nyújtana egy esetleges izraeli vagy iráni rakétatámadással szemben is. Mind Jeruzsálemmel, mind Teheránnal ez idő szerint normálisak Ankara kapcsolatai, de török elemzők mindkét esetben jelentős bizonytalansággal számolnak.

A másik ok: a törökök nem bíznak a NATO-rakétaernyőben, ha esetleg súlyosbodik a katonai feszültség a görögökkel. A mindkét országban komoly pozíciókat szerzett populista erők – mint a foreignpolicy.com portál írja – előmozdítják a katonai szembenállást a két szomszédos NATO-tag között. Az Égei-tengeren néhány sziget hovatartozásáról máig folyik a vita Athén és Ankara között. Török F–16-osok szállnak fel, ha a görög F–16-osok túl közel repülnek a vitatott parányi szigetekhez – és viszont.

A kis-ázsiai állam a harmadik Kína, valamint Fehéroroszország után, amely ilyen korszerű rendszereket vásárol. India hamarosan követi őket. A török szállításokat július közepén kezdték el, légi úton. Még a rakéták különlegesen nehéz szállító-indító járműveit is így juttatják el a vevőhöz, ami nem különösebben gazdaságos (viszont gyors) megoldás, hiszen az ilyen súlyos, nagy térfogatú holmikat általában tengeri-vasúti úton fuvarozzák. Orosz katonai források szerint a mobil lég- és rakétavédelmi rendszer valamennyi elemét 2020 áprilisáig juttatják el Törökországba. Ankara négydivíziónyi Sz–400-as Triumfot vásárolt két és fél milliárd dollárért. Ennek egy részét a törökök saját erőből fizetik, a fennmaradó hányadra Moszkva hitelt nyújt nekik.

 

AMERIKAI MEGTORLÁS

Az Egyesült Államok büntetésből kizárja Törökországot az ötödik generációs amerikai F–35-ös vadászbombázók közös megépítési programjából, és nem szállít neki ilyen gépeket. A törökök mintegy kilencszáz alkatrészt gyárthattak volna ehhez a típushoz, és mintegy kilencmilliárd dolláros külföldről érkező beruházásra számíthattak volna – mondta Ellen M. Lord, a Pentagon egyik miniszterhelyettese, aki a katonai beszerzésekért-szállításokért felelős. A török külügyi tárca ezzel kapcsolatos közleménye „igazságtalannak és egyoldalúnak” minősíti az amerikai lépést, amely formailag arra hivatkozik, hogy az F–35-ös gépekre nézve veszélyt jelentenek a török Sz–400-asok.

Washington aggodalmainak a valós oka az, hogy elemzők szerint az oroszok által szállított védelmi rendszerrel lehetségessé válik a nyugati világ meghatározó ötödik generációs vadászbombázói sebezhetőségének a feltárása és esetleg az ellenfél kezére juttatása. Moszkva hasonló típusú rendszereket telepített például a Krím félszigeten is, ott, ahol jelenleg a legnagyobb egy NATO–Oroszország fegyveres konfliktus kirobbanásának a veszélye.

 

A FEKETE-TENGERI HELYZET

A kulisszák mögött komoly politikai-diplomáciai-gazdasági összecsapások zajlanak az Európai Unió nagy hadiipari vállalatai és az amerikaiak között a jövő piacainak a meghódításáért. A német–francia Airbus, Európa és a világ egyik legnagyobb hadiipari konglomerációja önálló, az amerikai F–35-ös gépek piacát megcélzó ötödik generációs repülő tervét mutatta be az idei párizsi légiszalonon. (Ahol a törökök is megjelentek saját vadászgépprogramjuk legújabb fejlesztésével, a TF-X-szel.)

Mindez a NATO keleti felvonulási projektje keretében történik, amelyben a térségben meghatározó török hadiflottának komoly szerepet szánnak. Az 1936-os montreux-i szerződés korlátozza a nem fekete-tenger menti országok Fekete-tengeren cirkáló hadihajóinak a számát és az ott-tartózkodás időtartamát. Ez a korlátozás természetesen a kis-ázsiai államra nem vonatkozik. Törökországon kívül 2014 előtt még a NATO-val szoros viszonyt kiépítő Ukrajnának volt számottevő, az orosz flotta ellen felsorakoztatható haditengerészete, ám a Krím félsziget elcsatolásával északkeleti szomszédunk tengeri hadereje csaknem teljes mértékben az oroszok kezére került. Kijev haditengerészeti szempontból gyakorlatilag jelentéktelenné vált, e tekintetben megelőzi mind Románia, mind Bulgária.

 

ErdoĞan elnök egy török vadászgépben. Washington kitiltotta Ankarát az F–35-ös programból

Kettős kamatrendszert alakított ki az MNB

FORIÁN-SZABÓ GERGELY 

– Nem is olyan rég még arról folyt a diskurzus, hogy mikor és mennyit emel irányadó kamatán az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed. Aztán hirtelen 180 fokos fordulat következett be. Mi történt?

– A világgazdaságban felerősödtek a lassulási kockázatok, amire a jegybankok reagáltak. A Fed – mint általában – viszonylag gyorsan fordított a kommunikációján, és ezúttal az Európai Központi Bank (EKB) sem késlekedett. Az utóbbi hetekben már olyan várakozások kezdenek felépülni, hogy a Fed akár 50 bázispontot is vághat július végén. Ez a normál lépésköznél nagyobb csökkentés valamiféle „veszélyhelyzeti állapotra” utalna. Az USA-ban a közelmúltról érkező tényadatok alapján még nem látszik, hogy szükséges lenne drasztikusabb lépés. Az előretekintő indikátorokban viszont valóban sok a bizonytalanság. Az üzleti bizalmi indexek például világszerte lejtmenetben vannak, és ez az Egyesült Államokra nézve is kedvezőtlen hatással lehet. A Fed feltehetően a globális hatások miatt ijedt meg, próbál megelőző jelleggel fellépni a várakozások javítása érdekében, hogy ne alakuljon ki egy negatív spirál. A globális növekedési várakozásokra nagyon rossz hatással van a Kínával folytatott kereskedelmi háború, amely elhúzódni látszik. Az USA gazdasága sokkal zártabb, mint Kínáé, a feltörekvő régióé vagy Európáé, így itt a konfliktus hatásai korlátozottabbak. Amerikában Trump folyamatosan kritizálja a központi bankot, hogy miért tart magas kamatot, valamint miért erős a dollár. Ez hitelességi szempontból nehéz helyzetbe hozza az intézményt, mert úgy tűnhet, hogy a gyors irányváltás politikai nyomásra történik. A piacok azonban eddig nagy lelkesedéssel fogadták a Fed fordulatát, így az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben a bővülési kilátások romlottak, a tőzsdeindexek emelkedtek – a jegybanktól várt segítség tehát felülírta a lassulási aggodalmakat. Pedig az amerikai cégek az utóbbi időben nem muzsikálnak valami fényesen, hiszen évi két százalék feletti GDP-növekedés mellett stagnálnak a vállalati nyereségek, több szektorban már kismértékű profitcsökkenés is látható. A céges eredmények tehát nem támasztják alá a közelmúltbeli részvénypiaci ralit, legalábbis az Egyesült Államokban nem.

– A gazdasági bővülési ciklus kitarthat 2020-ig? Elnökválasztási kampány lesz, és ha jól fut a gazdaság szekere, az Donald Trump legnagyobb kampányfegyvere lehet.

– A kereskedelmi háború részben arról szól, hogy melyik fél bírja tovább. Mint az amerikai filmekben, amikor két autó robog egymással szemben, és az a kérdés, hogy ki rántja először félre a kormányt. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy ha túlságosan lefékeződik az USA gazdasága, és a piacok is behorpadnak, akkor Trump ránthatja először félre a kormányt, és a választások körüli nagyobb összeomlás elkerülése miatt érdeke lesz a megegyezés. Ekkor viszont a kínaiak pozícióban érezhetik magukat, és a hosszabb távú szempontjaik érdekében inkább kivárhatnak. Vagyis az Egyesült Államok engedékenyebbé válása esetén is kérdéses lehet a gyors megállapodás.

– A világ nagy jegybankjainak az óvatossága azt jelenti, hogy elhúzódó konfliktusra számítanak?

– Jelenleg ez tűnik a valószínű szcenáriónak, bár nyilván nem lehet kizárni, hogy hirtelen egymás tenyerébe csapnak. Persze vannak más forgatókönyvek is. Trumpnak politikailag jól jönne az is, ha a választások előtt megállapodnának, de a mostani helyzetben nagyon nehéz egy mindenki számára elfogadható üzletet megkötni. A technológiai kérdéseket, a szellemi tulajdonhoz fűződő problémákat nem lehet egy tollvonással megoldani. Az USA-ban ugyanakkor egyre erősödnek a vámháború elleni, a gyors megegyezést sürgető hangok. A globalizációból profitáló amerikai központú nagyvállalatok számára ugyanis komoly érvágás lenne, ha a protekcionizmus irányába menne a világ.

– Kínában 1992 óta nem látott szintre lanyhult a növekedés; az adócsökkentési program ezek szerint nem volt túl hatékony.

– A kínai gazdaság kétségkívül lassul, de azért tegyük hozzá, hogy a hat százalék körüli gyarapodás még mindig nagyon magas szintű. A nagyobb lassulás elkerülésében és a bizalom fenntartásában az utóbbi időben élénkítő üzemmódba kapcsolt költségvetési és monetáris politikának is fontos szerepe van.

– Az ország mennyire képes megőrizni az exportorientált gazdasági modellt?

– Kína már eddig is nagy változáson ment keresztül, amely a következő években felgyorsulhat. Az olcsó globális termelőbázis szerepkör immár a múlté, az ország fejlettségi szintjének az emelkedésével felértékelődik a belső piac. A jövedelmek bővülése a lakossági fogyasztás dinamikus növekedését vetíti előre. A technológiai fejlettség terén is rohamléptekben zajlik a felzárkózás. Ráadásul Kínában jelentős strukturális reformok zajlanak, melyek javíthatják a kommunista mamut versenyképességét. (A kínai modellváltásról lásd összeállításunkat a 30–33. oldalon.)

– Az elemzők évek óta riogatnak azzal is, hogy a kínai hitelpiaci lufi kidurran. Mekkora ez a kockázat?

– Összességében a privát szférával együtt valóban óriási az adósság. A teljes eladósodottsági szint a GDP háromszorosa felett van, ilyen mértékek a jóval fejlettebb országokra jellemzők. Ez a gazdaságpolitika számára komoly korlátot jelent. Az adósság szerkezetét is érdemes azonban megvizsgálni. Az államadósság szintje viszonylag alacsony, így ha a későbbiekben – akár külső, akár belső okok miatt – elkezd romlani a vállalatok, valamint a pénzügyi szektor helyzete, az államnak nagy mozgástere marad a tartozások átvételére. A másik fontos szempont, hogy Kínának gyakorlatilag nincs jelentős külső adóssága, illetve forrásbevonási igénye. A folyó fizetési mérleg egyenlege romlott ugyan a válság előtti nagy többletekhez képest, de a szaldó még mindig pozitív.

– A kínai–amerikai háborúskodás közepette Európa, az eurózóna a két szék között a pad alá esik. Trump elengedte az öreg kontinens kezét, a nyílt szövetség Pekinggel viszont mintha kényelmetlen lenne Brüsszel számára.

– Európa sokkal nyitottabb, mint az USA, így a világkereskedelem visszaesése esetén sokkal nagyobb veszteségek érhetik. Ráadásul sérülékeny pozícióban van, hiszen a bizalmi indexek itt már korábban elkezdtek romlani. Az az érdekes helyzet állt elő, hogy az európai magországok korlátozott növekedési potenciállal szembesülnek. A munkaerőpiac feszített, a német munkanélküliségi ráta például mélyponton van, a kereskedelmi háború is jobban sújthatja őket. A közelmúltban azonban elkezdtek feljönni az európai „perifériaállamok”: Görögországban és Spanyolországban például kezd talpra állni a gazdaság. Ezekben az országokban nagyobb a munkaerő-tartalék, így a kifeszített munkaerőpiaci helyzetben relatíve jobb pozícióba kerülhetnek. A vámháború tehát nagyon rosszkor jött Európának, mert megakaszthatja az öreg kontinens magához térését. Ezért is van az, hogy az EKB szintén negatív képet vizionál, s további monetáris élénkítésen gondolkodik.

– Az Európai Központi Bank azért hagyta abba a gazdaságélénkítő kötvényvásárlási programot, mert elfogytak a saját szabályaik alapján megvehető papírok.

– Igen, pont az a probléma, hogy az EKB kötvényvásárlási szabályai miatt a kevésbé eladósodott országok kötvényei gyakorlatilag „elfogytak” a piacról, nagyon alacsony lett a közkézhányad. A német papírok esetében például a teljes kibocsátott mennyiség mindössze nyolc százaléka van forgalomban. A piacon elérhető kínálat szűkösségének is a következménye, hogy az irányadó német tízéves kötvény, a Bund hozama a közelmúltban történelmi mélyponton járt, pedig még nem is volt igazi kockázatkerülési hullám, amikor nagy igény lenne a legbiztonságosabb papírokra. Ebben az óriási hozamínségben a rizikósabb kötvénypiacokat is elérte a hozamcsökkenés.

– Mi állhat annak a hátterében, hogy az EKB ilyen kivételesen gyorsan reagált? Korábban ez nem volt jellemző rájuk.

– A makrogazdasági kockázatokon túl a devizapiaci folyamatok is kényszerhelyzetbe hozták az intézményt. Ha nem követik gyorsan a Fedet, félő, hogy az euró erősödik a dollárral szemben, amire most Európának nagyon nincs szüksége. A nyílt színi vámháború mellett tehát a háttérben zajlik egy devizaháború is, az USA, Kína és az EU részvételével. Mindenki megpróbálja gyengíteni a saját devizáját, hiszen aki kimarad, azon csattanhat az ostor a külső versenyképesség romlásán keresztül. A globális lazítási verseny tétje és jogalapja is adott, mert az inflációs és a növekedési várakozások mindenütt beestek, így a jegybankok merészebbé váltak. Megkísérlik növelni a mozgásterüket, vagy legalábbis próbálnak úgy tenni, mintha lenne nekik ilyen. Ennek azonban megvan az a rizikója, hogy ellövik a puskaporukat még azelőtt, hogy beütne a válság. Az EKB például lassan az „all-in” fázisba ér, a negatív kamatszint további vágását sugallja, egyéb lazító eszközök bevetése mellett. A Fednél a korábbi kamatemelések miatt most nagyobb a mozgástér. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a vizionált összeomlás bekövetkezik. Elképzelhető az is, hogy a kereskedelmi háború miatti aggodalom lecseng, és egy átmeneti lassulás után – részben a feltörekvő országok keresletnövekedésének köszönhetően – a világgazdasági növekedés magára talál. Egy ilyen helyzetből Európa jól jöhetne ki, pont azért, mert nyitottabb a gazdasága.

– Milyen piaci hatásaik vannak ezeknek a forgatókönyveknek?

– A kereskedelmi háború lezárásának nagyon rossz hatása lenne a kötvénypiacokra, hiszen megalapozatlanná válhatnak a vérmes lazítási várakozások. A részvénypiacok szempontjából érdekesebb a helyzet. A recesszió veszélyének a csökkenése önmagában pozitív tényező, de a jelenlegi jegybanki hátszél megfordulása a részvénybefektetőknek sem lenne jó hír. Jelenleg az a furcsa helyzet állt elő ismét, hogy a piac jobban örül egy rossz makrogazdasági adatnak, mint egy jónak, ugyanis így arra számít, hogy nagyobb lesz a monetáris lazítás. Ennek a fordítottja is működhet: a jó hírekre akár eshetnek is a részvények, mert megkérdőjeleződne a jegybanki támogatás szükségessége. A mostani bizonytalan környezetben kevésbé számítanak az egyes régiók és szektorok fundamentumai, de ez később megváltozhat. Az európai részvénypiacok például relatíve olcsóbbak az amerikaiaknál, mert a piac itt jobban beárazta a kereskedelmi háború negatív szcenárióját, az elhúzódó konfliktust. Így ha normalizálódik a helyzet, akkor ennek az egyik nyertese az öreg kontinens lehet. A feltörekvő gazdaságok részvénypiacai, amelyekkel kapcsolatban most szintén óvatosabbak a befektetők, ugyancsak profitálhatnának ebből a helyzetből. Gondolhatnánk, hogy az amerikai részvénypiacoknak is jót tenne a konfliktus enyhülése, de ott magasabbak az árazások, így nincs akkora tartalék a részvényárfolyamokban. Az USA részvénypiacainak az árazási feszítettsége miatt egyébként összességében is érdemes lehet most egy kicsit óvatosabbnak lenni a részvényekkel, hiszen egy esetleges amerikai korrekció a többi részvénypiacot is megtépázhatja.

– A Fed és az EKB tehát lazítási pályára fordul rá. Bővíti ez az MNB mozgásterét is? A forintra nehezedő erősödési nyomásra és a kamatemelési várakozások kezelésére gondolok.

– A magyar gazdaság hosszabb ideje túlfűtött állapotban van. A hazai monetáris politika évek óta prociklikus, hiszen a potenciális tempónál gyorsabb ütemű gazdasági gyarapodást laza monetáris kondíciókkal ösztönözte. A jegybanki hitelesség szempontjából nagyon veszélyessé kezdett válni, hogy a bérekben szintén megjelenő túlfűtöttség az árakba is begyűrűzött. Ráadásul olyan szegmensekben, amelyekre a monetáris politikának van ráhatása, például a piaci szolgáltatásokban. A központi bank azonban inkább kivárt, abban bízva, hogy az infláció külső hatásokra mérséklődhet. Ennek az esélye az elmúlt bő fél év során érdemben nőtt. Azért a gazdaságpolitika nem maradt teljesen tétlen, hiszen miközben a piaci kamatokat nulla körül tartja az MNB, a lakosság esetében egy célzott emelés történt. A lakossági megtakarítási rátát úgy próbálják magasan tartani, hogy a magánszemélyek a piacinál nagyobb kamatot kaphatnak a megtakarításaikra, állampapírokon keresztül. Érdekes megoldás, hiszen egy klasszikus monetáris politikai feladatot a központi költségvetésből finanszíroz az állam.

– Általában a költségvetéseket szokták azzal vádolni, hogy a jegybank finanszírozza őket.

– Itt most ennek a fordítottja történik, egyfajta „inverz monetáris finanszírozás”, ami világszinten is innováció. A nagyobb kamatkiadások nem a jegybanki eredményt terhelik, hanem a költségvetés egyenlegét rontják. Az MNB számára nagyon fontos, hogy a növekvő lakossági jövedelmek és a rendszerben felhalmozódott készpénzállomány ne a fogyasztás megugrásában kössön ki, mert ez az inflációs célt és a külső egyensúlyt egyaránt veszélyeztethetné. A központi bank ezzel a „kiszervezett” kamatemeléssel célzottabb politikát tud folytatni, hiszen nem kell „feleslegesen” túl magas kamatokat fizetnie olyan szereplőknek, akik kevésbé veszélyeztetik az inflációs és egyensúlyi célokat.

– Az MNB szempontjából ez érthető, de miért jó ez az államnak?

– Egy bizonyos szintig a büdzsének is érdeke lehet, hogy a finanszírozás több lábon álljon, ennek érdekében pedig a lakosságot közvetlenül is bevonja az adósságfinanszírozásba, de ezen már túl vagyunk. A lakosság súlyának erőltetett ütemű növelése hosszú távon nagyon költségessé és kockázatossá teheti az adósság finanszírozását. Az állam a piaci kamatok felett akár 3-4 százalékpontnyi többletet is fizet a lakossági állampapírokra, ezenfelül jutalékot is ad a külső forgalmazóknak. Ráadásul – a termék vonzóbbá tétele érdekében – könnyű kiszállási lehetőséget is biztosít a befektetőknek, ami egy kedvezőtlen forgatókönyv (például forintgyengülés miatt bekövetkező inflációemelkedés) esetén tömeges kiszállásokat, továbbá újraárazási kockázatot eredményezne. Az adósság megújítási, illetve kamatkockázata tehát nagyobbá válik ahhoz képest, mint ha piaci alapon fix kamatozású kötvényeket bocsátana ki az állam. Adósságkezelési szempontból véleményem szerint érdemes lenne kihasználni a jelenlegi kedvező nemzetközi hozamkörnyezetet. Tízéves, fix kamatozású forintkötvényeket például 2,5 százalék alatti hozam mellett tudna piacra dobni az állam, ami kibocsátói szempontból jó üzlet lehetne.

– Hogyan érinti mindez a nem lakossági kötvénypiacot?

– Kettős piac alakult ki, az intézményi befektetők és a külföldiek csak a nem lakossági papírokat vehetik meg. A nagykereskedelmi szektor arányaiban zsugorodik, ezen belül azonban a külföldiek súlya növekszik. Utóbbi annak köszönhető, hogy a határon túli befektetőknek ebben az alacsony hozamkörnyezetben is megéri magyar állampapírban tartani a pénzüket. A lakossági papírok térnyerése miatt a piac likviditása csökken, ami akkor lehet probléma, ha baj lesz. A piac mélységének a csökkenése miatt egy esetleges eladói nyomás nagyobb kilengéseket okozhat a hozamokban.

– A forint árfolyamára nézve lehetnek ennek következményei?

– Az, hogy a jegybank a kettős kamatrendszer keretében a külföld felé nulla körüli rövid kamatszintet tart fenn, az árfolyamra nézve kockázatokat hordoz. A befektetési bankok a túlfűtött magyar gazdaság és a világszinten egyedülállóan negatív piaci reálkamat láttán gyakran ajánlják shortolásra a forintot, mondván: ez fenntarthatatlan. Szerintem kétesélyes a történet. A külső kereslet romlása esetén az MNB a régiós összehasonlításban magasnak számító inflációs céljával és a kettős kamatrendszer fenntartásával jó eséllyel kihúzhatja kamatemelés és a forint árfolyamának összeomlása nélkül. A piac azonban az MNB részéről „lazasági elkötelezettséget” érzékel, amely egy stresszesebb piaci környezetben sérülékennyé teheti a magyar fizetőeszköz árfolyamát.

 

 

 

névjegy

 
Karrierjét 1997-ben, makrogazdasági és kötvénypiaci elemzőként kezdte, majd átnyergelt a vagyonkezelés területére. 

 
1999 és 2002 között a Budapest Alapkezelő kötvénypiaci portfóliómenedzsereként dolgozott, majd a CA-IB Alapkezelőhöz szegődött, hasonló területre. A cég az évek során – piaci felvásárlások révén – többször is tulajdonost váltott. A CA-IB-csoport után 2007-től Pioneer Alapkezelő néven működött, 2017-től Amundi Alapkezelő a neve. 

 
2007-ben a társaság befektetési igazgatójának nevezték ki.

Balra tolódik a demokraták gazdaságpolitikája

AMERIKAI GAZDASÁG

William Darity Jr.-ról és Darrick Hamiltonról évtizedekig nem nagyon vett tudomást a főáramlatú közgazdaságtan és a politika. A társadalmi egyenlőtlenségekre, a rasszok közötti különbségekre radikális választ sürgető amerikai közgazdászok azonban a Donald Trump elnök ellen induló demokrata elnökjelölt kiválasztási folyamatában hirtelen az érdeklődés homlokterébe kerültek. Az erőteljesen jobboldali gazdaságpolitikát képviselő Trump automatikusan balra tolja az ellenzéket. A 2020-as választásig hátralévő időszak nagy kérdése a demokraták számára, hogy milyen messzire hajlandók elmenni ebben.

 

DEMOKRATA BEFOLYÁS

Darity és Hamilton fő tézisei közé tartozik, hogy minden felnőtt amerikainak államilag garantált munkahelyet kell biztosítani, minden csecsemő államkötvényt kapna, továbbá jóvátételt adnának a rabszolgák leszármazottainak. A demokraták – mind a tíz potenciális elnökjelölt támogatásával – június közepén törvényjavaslatot is beadtak ebben a tárgyban: egy bizottságot állítanának fel, amely megvizsgálná a rabszolgaság és a szegregáció hátrányos gazdasági hatásait. A javaslatból szinte biztosan nem lesz törvény, hiszen a republikánusok uralják a felsőházat, a szenátust, de azt mindenképpen jelzi, hogy a demokraták politikájában ismét hangsúlyos szerepet kap az afro-amerikai kérdés.

A két közgazdász kutatásainak központi témája a társadalmi rétegződés, a fehérek és a feketék közötti gazdasági egyenlőtlenségek. Cory Booker, New Jersey demokrata szenátora egy közel-múltban tartott konferencián maga is elismerte, hogy „Hamilton fektette le az alapjait sok mindennek, ami mentén ma politizál”, például a babakötvény is idetartozik.

Hamilton – aki az Ohio State University professzora – javasolta Kamala Harrisnek, a demokraták egyik üdvöskéjének, hogy csökkentsék a középosztály adóját. Bernie Sanders, a baloldal nagy öregje a garantált munkahelyek gondolatát vette át a közgazdászoktól, Elizabeth Warren, Massachusetts szenátora pedig a diákhitelek részleges elengedését. Megszólalt azonban a párton belüli ellenzék is: Amy Klobuchar, Minnesota szenátora szerint a rabszolgák utódainak fizetendő jóvátételt nem engedheti meg magának a költségvetés, és ha komoly formában felvetődik az ötlet, az „megfizethetetlen ajándék” Trump elnök kampánystábjának. Hasonlóan szkeptikusak a demokraták eddigi gazdaságpolitikáját meghatározó régi vágású közgazdászok. Jason Furman, aki Barack Obama idején a Fehér Ház vezető közgazdásza volt, például úgy véli, hogy Hamiltonék ötletei túlságosan nagyszabásúak (vagyis túl drágák), és nem eléggé átgondoltak ahhoz, hogy a gyakorlatban is megvalósítsák őket.

 

VAGYONI HÁTRÁNY

Ugyanakkor Darity és Hamilton nézeteit egyre kevésbé lehet figyelmen kívül hagyni a választók megnyerése szempontjából. A Wall Street Journal és az NBC News közös kutatása szerint a demokrata szavazók immár fele inkább liberálisnak nevezi magát. Arányuk 2001-ben még csak 36 százalék volt. A Pew Re-search idei felmérése alapján a fehér demokraták kétharmada gondolja úgy, hogy az Egyesült Államok nem tett eleget a feketék jogi egyenlőségének a megvalósítása terén. Nyolcvan százalékuk egyetért azzal is, hogy a rabszolgaság terhes öröksége befolyásolja az afroamerikaiak mai helyzetét.

Persze Trumpnak erre is lenne válasza: a robusztus gazdasági növekedés hat százalékra nyomta le a feketék munkanélküliségi rátáját. Ez csak egy hajszállal marad el az 1972 óta vezetett statisztika történelmi mélypontjától. A fekete bőrű munkaerő aktivitási rátája folyamatosan nőtt az elmúlt években – egyre többen kerestek és kaptak munkát. A munkaerőpiac feszesebbé válásával a kevésbé képzettek bérei is emelkedni kezdtek. A republikánusok többnyire ezzel érvelnek adócsökkentési és deregulációs politikájuk mellett.

A feketék és a fehérek közötti különbség persze ettől még nem tűnt el. Júniusban az utóbbiak munkanélküliségi rátája 3,3 százalékos volt, jóval alacsonyabb, mint az afroamerikaiaké. Az eltérés számottevő a vagyonban, a lakástulajdonban és a jövedelmek terén is. Darity és Hamilton egyik fő érve éppen az, hogy ezek a különbségek olyan mélyen gyökereznek, hogy függetlenek a gazdasági ciklusoktól. Vagyis hiába éli át az amerikai gazdaság fennállásának leghosszabb felívelő ciklusát, a helyzet legfeljebb kevésbé lesz rossz, de alapvetően nem változik. A két közgazdász több mint ötven cikkben próbálja meg lefektetni egy általuk rétegződési közgazdaságtannak nevezett diszciplína alapjait. Egyik fő tézisük az, hogy a hagyományos közgazdaságtan a faji megkülönböztetést egyfajta rövid távú piaci torzulásnak tekinti, s azt feltételezi, hogy a piacok korrigálják is ezt. Úgy vélik, ez a logika vezet oda, hogy a rasszok közötti problémák bebetonozódtak az USA társadalmában, az afroamerikaiak vagyoni, jövedelmi és oktatási helyzete ezért rosszabb a fehérekénél. Az állítják, hogy a döntéshozók túlságosan is a munkaerőpiacra, a jövedelemre és az oktatásra koncentrálnak. Holott szerintük a családi vagyon az, amely a generációk során meghatározza egy réteg helyzetét a társadalomban. A vagyon sokkal jobban tükrözi egy família hosszú távú biztonságát, mint az aktuális jövedelem. Márpedig a vagyon terén a fekete családok olyan nagy lemaradásban vannak a fehérekkel szemben, amelyet pusztán gazdasági tényezők nem fognak korrigálni: tehát állami beavatkozás szükséges.

 

AZ ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉG

Ahogy a baloldali amerikai politika kezdte felkapni Darityt és Hamiltont, úgy nőtt meg a mainstream közgazdászok érdeklődése is irántuk. Így például két regionális Fed-elemzői is részt vett abban a felmérésben, amely a vagyoni eltéréseket monitorozta az Egyesült Államokban. A tengerentúli sajtóban nagy port vert fel egy eredmény: egy átlagos bostoni fekete háztartás nettó vagyona 2014-ben csupán 8 dollár volt, míg egy fehéré 247,5 ezer.

A két közgazdász az Obama-kormány-zatot elszalasztott lehetőségnek tekinti. Mélyen felháborodtak az első fekete elnök azon véleményén, amely szerint a fekete kultúra lebecsüli az oktatást, különösen a felsőoktatást, mert a tanulást „fehér” tevékenységnek tekinti. Darity közölte is 2012-ben, hogy nem támogatja Obama újraválasztását.

D. GY.

 

BABAKÖTVÉNY AMERIKAI MÓDRA

Darity és Hamilton javaslata szerint minden újszülöttnek egy évi kétszázalékos átlagos hozamú állampapír-befektetést kellene adni. Ennek összege a család jövedelmi helyzetétől függne: a gazdagok csak jelképes összeget kapnának, a szegényebb családok viszont akár 60 ezer dollárral is gazdagodnának. Az alaphoz 18 éves korig nem lehetne hozzányúlni. Becsléseik alapján az államnak mindez évi 60 milliárd dollárjába kerülne. Aprópénz ez – érvelnek –, hiszen a szövetségi kormányzat évente 300-400 milliárd dollárt különít el hasonló programokra, például a szegényebb családok jelzáloghitel-törlesztéseinek a támogatására.

FIX MUNKA ÉS MINIMÁLBÉR

Egy 2012-es cikkben a két közgazdász azt javasolta, hogy az állam garantáljon minden felnőtt amerikainak munkát és évi 20 ezer dollár minimálbért, valamint a szövetségi alkalmazottaknak járó juttatásokat. Ez megnyugtatóan biztos gazdasági hátteret adna a családoknak – főleg az afroamerikaiaknak, akiknek a munkanélküliségi rátája a fehérekének a duplája. Úgy gondolják, hogy egy ilyen intézkedés hatékonyabb lenne, mint a demokraták hagyományos politikai gumicicája, a 15 dolláros óránkénti minimálbér, ez utóbbi ugyanis csak azokon segítene, akik találnak is munkát. Az általuk javasolt program éves költségét 543 milliárd dollárra becsülik.

 

 

Darrick Hamilton és William Darity Jr. Felkapta őket a baloldali gazdaságpolitika

Modellváltás a gazdaságpolitikában

KÍNAI REAKCIÓ

A távol-keleti óriás gazdasága az idei második negyedévben 6,2 százalékkal bővült a múlt esztendő azonos időszakához mérten, és az ország az év első felében 6,3-es GDP-növekedést könyvelhetett el. Noha ez még benne van az előirányzott 6–6,5 százalékos sávban, a lassulás az amerikaiakkal vívott kereskedelmi háború okozta veszteségekre is visszavezethető.

Mindez egy olyan időszakban történik, amelyben Peking stratégiai, hosszú távú gazdasági átalakításra kényszerül. A viszonylag magas munkabérek miatt romlik az ország nemzetközi versenyképessége, azaz a „Kína mint a világ műhelye” gazdaságpolitikai alaptétel egyre kevésbé érvényes. A pekingi közgazdászok abban bíznak, hogy a nagyobb jövedelmek keresletnövelő hatására a népköztársaság átállhat egy olyan növekedési pályára, amelyben a fő húzóerőt a belső kereslet bővülése adja. Ugyanakkor nem adják fel a „Kína mint a világ vezető ipari termelője” pozíciót.

Noha az Egyesült Államok hatalmas erőfeszítéseket tesz, hogy a kínai gyártóbázist vietnamiakkal, indiaiakkal, malajziaiakkal helyettesítse, ez nem minden esetben sikerül, és tetemes költségnövekedéssel jár – mondják Pekingben. Ennek ellenére az amerikai cégek nagy ütemben helyezik át gyártóbázisaikat (Crocs cipő, Roomba porszívó, Yeti sörhűtő, GoPro kamera) Kínából az alacsonyabb bérű, így versenyképesebb Indiába, Vietnamba, Malajziába. A világ egyik legnagyobb dízelmotorgyártója, a Cummins bejelentette: ötvenmillió dollárt spórolt azzal, hogy gyártását elvitte részben Indiába, részben más országokba. Az Apple is gondolkodik a kivonuláson. Viszont több mint száz amerikai cég kérelmezte a washingtoni kereskedelmi tárcától a kínai importjukra kivetett huszonöt százalékos vám eltörlését, mondván: nem találtak megfelelő szállítót, amely kiválthatná a távol-keleti óriást a behozatal terén.

Az USA Kínából származó importja ez év májusában 12 százalékkal csökkent a múlt esztendő azonos időszakához mérten. Vietnam jól jár: tavaly 36 százalékkal, 65 milliárd dollárra nőtt az Egyesült Államokba irányuló kivitele. Ugyanakkor nincs jele annak, hogy a Kínából kivonuló amerikai cégek nagyobb mértékben telepítenék haza gyártókapacitásaikat – holott ez volt Donald Trump elnök egyik kiemelt célja – írja a Wall Street Journal (WSJ). Nem túl jó jel, hogy májusban az amerikai ipari termelés másfél százalékkal volt kisebb, mint 2018 decemberében.


Diákok látogatják meg a Mars-programot a Góbi sivatagban. Kína is beszállt az űrversenybe

VÁLLALATI PÁRTBIZOTTSÁG

Peking problémáit viszont súlyosbítja, hogy fogynak a belső infrastruktúra fejlesztésével (autópályák, nagy sebességű vasútvonalak, repülőterek) kapcsolatos hatalmas projektek. Ám korai lenne temetni a kínai növekedési ütemet, amely még mindig két-háromszorosa az Egyesült Államokénak, és több mint háromszorosa az Európai Unióénak. Az előrejelzések szerint az ázsiai ország további lassulással számolhat, a következő tíz esztendőben évi négy-öt százalékosra is zsugorodhat a bővülés mértéke. Ami még mindig nem rossz, tekintetbe véve, hogy Kína egy főre jutó GDP-je, amely 2018-ban megközelítőleg 18 ezer dollárt tett ki vásárlóerő-paritáson, sokkal jobb a hasonló kategóriába sorolt államok tavalyi átlagánál.

Peking a gazdaságirányítás állami felügyeletének a szorosabbá tételével, a kézi vezérléses elemek számának szaporításával válaszol az amerikai kereskedelmi korlátozások által támasztott kihívásokra. Ez abban is megnyilvánul, hogy erősödik a nagy állami konglomerátumok gazdasági befolyása, továbbá a Kínai Kommunista Párt egyre több funkcionáriusát ültetik be a magánvállalatok felügyelőbizottságaiba.

Mint a Hongkongban megjelenő South China Morning Post (SCMP) írja, mintegy másfél millió kínai privát cégnél – ahol ezelőtt nem működött önálló pártbizottság – megszervezik a vállalati pártszervezeteket. Július elején az egyik vezető kínai magánfilmtársaság, a Huayi Brothers Media jelentette be, hogy cégeinél megalakultak a pártbizottságok.

Ez az irányzat éppen ellentétes azzal a Trump által követelt reformfolyamattal, amelynek Washington szerint elsősorban az állami vállalatokat kellene érintenie. Megjegyzendő, hogy a kínaiak rendkívül rossz néven veszik, ha más államok akarják megszabni számukra a követendő gazdaságpolitikát.

Li Ji-ping, a Zsenmin Egyetem gazdaságkutató professzora szerint a kínai növekedési modell ötvözi a piacgazdasági elemeket az állami szerepvállalással, iránymutatással – és ez rendben is van így. „Nem létezik egyetlen kizárólagos érvényű piacgazdaság-fejlesztési modell. Még a fejlett országok között is különbségek vannak e tekintetben” – írta a szakember július közepén a Zsenmin Zsipaóban, a kínai kommunisták központi napilapjában.

 

CENTRALIZÁCIÓ ÉS NÖVEKEDÉS

A nagy állami struktúrák a központosítás jegyében egyre több kisebb céget olvasztanak magukba. Az Állami Vagyonkezelő és Felügyelő Bizottság (SASAC), amely 7300 milliárd dollárnyi kínai állami vagyont felügyel, nemrég bejelentette: a központi átszervezési program keretében az egyik iparóriás, a Peking irányításával működő China Poly Group bekebelezi az ugyancsak állami tulajdonú China Silk Corporationt. A SASAC növekvő mértékben teszi rá a kezét a tartományokban, városokban a helyi adminisztráció vezetésével működő vállalatokra, elsősorban olyanokra, amelyek a krízis által leginkább érintett szektorokban (hajózás, acélipar) tevékenykednek. Ez fokozza a központi irányítás és a helyi vezetés közötti feszültséget.

Ugyanakkor a 2019. júniusi gazdasági adatok jobbak lettek a vártnál, ami derűlátásra adhat okot. Egy hónap számaiból persze nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de az tény, hogy a múlt havi ipari termelés 6,3 százalékkal emelkedett a májusi 5 után. A beruházások kiváltképpen a bányászatban bővültek, az idei első fél évben több mint 22 százalékkal. A kiskereskedelmi forgalom növekedése júniusban 9,8 százalékot mutatott, miközben az ország importja 7,3 százalékkal csökkent.

Az SCMP cikke szerint a kínai gazdasági gyarapodásban három szakasz különböztethető meg. Az 1994 és 2007 közötti nagy, 14-15 százalékos negyedéves bővülési ütem az 1998–2000-es időszakban lecsökkent a jelenlegi 6-6,5 körüli szintre, majd ismét növekedni kezdett. Ezt az első etapot nagy kilengések jellemezték.

A második szakasz a 2008-as nagy, globális gazdasági krízisre esett, ekkor a negyedéves gyarapodás üteme jóval 6 százalék alá zuhant. 2010-re ismét felemelkedett, 12 százalékos szintre. A 2011 óta futó, ma is tartó harmadik időszakot fokozatos lassulás jellemzi. A GDP bővülésének a fékeződése sokkal egyenletesebb, mint az 1994–2007-es intervallum nagy amplitúdójú ütemváltozásai. Ez arra utal, hogy az ország vezetése elfogadja a lassulást, és azt inkább szabályozza, semmint drasztikus beavatkozással akadályozza.

 

ŰRVERSENY

Hogy megőrizze nemzetközi pozícióit, Peking egyre gyakrabban veti be a hitelfegyvert mint növekvő befolyása egyik leghatásosabb eszközét. Felhasználva a világ számos országával szemben elért külkereskedelmi többletét és az ezzel megszerzett hatalmas likviditási tartalékot, a világ legnagyobb (titkos) hitelezőjévé vált. Német és amerikai kutatók szerint 2017-re a Kína által nyújtott kölcsönök, az ország közvetlen beruházásainak a volumene a globális GDP több mint nyolc százalékát érte el. Venezuela, Zimbabwe és Irán esetében azt gyanítják, hogy az ezeknek az országoknak nyújtott titkos kínai hitelek akár a fenti államok egyévi GDP-jének a felét is kitehetik.

Politikai síkon, mint azt a Kínai Kommunista Párt véleményét tükröző Global Times írja, „türelem és kitartás” szükségeltetik, ami azt is jelzi, hogy Pekingben hosszú távon számolnak az amerikaiakkal való gazdasági (politikai-katonai) szembenállással. Ugyanakkor a Kínai Népköztársaság, mint a lap fogalmaz, kimutatja a foga fehérjét is, visszavág az USA-nak. Legutóbb szankciókat léptettek életbe nagy amerikai világcégek – mint a General Dynamics és az Oshkosh – ellen, mert részt vettek a Tajvanra irányuló fegyverszállításokban.

A távol-keleti ország, noha gazdasága talán a világ legnagyobbika, megszorításokra kényszerül. Például a kínai űrhajósok várható holdra szállását a korábban jelzettnél jóval későbbre, 2035-re prognosztizálják. Ennek figyelembevétele mellett Vang Jenan, a vezető kínai űrhajózási szaklap főszerkesztője úgy véli, hogy Peking megelőzheti az Egyesült Államokat a világűr meghódításában, a Holdon állandó kutatói bázis felállításában. Az űrhajózási szakértő Mike Pence amerikai alelnök ez év tavaszán tett bejelentésére, valamint az első holdutazás 50. évfordulójára reflektált.

Pence a CNN szerint azt mondta, hogy az amerikai űrhajósok a következő öt évben, „kerül, amibe kerül”, visszatérnek a Holdra, és erre a NASA utasítást is kapott. Az USA felgyorsítja a „visszatérés a Holdra” programot (utoljára az Apollo–17 misszió keretében, 1972-ben járt amerikai űrhajós égi kísérőnkön). Washington a 2028-as határidőt 2024-re hozza előre, hogy helytálljon a Kína és Oroszország részvételével folyó űrversenyben – tette hozzá az alelnök.

 

A RITKAFÖLDFÉM-HÁBORÚ

Az űrverseny tétje nagy, s túlmutat a puszta presztízsen. A távlati cél a Hold nyersanyagforrásainak a kihasználása. A NASA már egy évtizeddel ezelőtt felvetette, hogy a szomszédos égitest kutatása nemzetbiztonsági kérdés is, mert már akkor aggasztotta az Egyesült Államok kutatóit, hogy Kína nyomasztó előnyt szerzett a stratégiai fontosságú ritkaföldfémek piacán. 2010-ben Peking már alkalmazta a „ritkaföldfémfegyvert”. Japánra gyakorolt nyomást ezen anyagok szállításainak a visszatartásával, amivel érzékeny veszteséget okozott a szigetország elektronikai iparának. Ma Kína saját forrásból látja el ezekkel az alapanyagokkal a Huaweit, amely a nyugati, amerikai kereskedelempolitika és nemzetbiztonsági szolgálatok látóterébe került.

Ebbe a csatába Oroszország is beszáll. Vlagyimir Putyin elnök ez év tavaszán az orosz ritkaföldfémprogram felgyorsítását szorgalmazta, mondván: Kínát követve országa feljöhet a második helyre mint szállító. Ha ez bekövetkezik, Peking és Moszkva súlya ezen a piacon meghatározó mértékűre nőhet.

Ennek kapcsán most a kínai–amerikai szembenállás új dimenziója bontakozik ki a hadiiparban. Az ázsiai óriás gyakorlatilag monopolhelyzetben van, az USA ritkaföldfémimportjának a nyolcvan százaléka Kínából származik. Ezek a nyersanyagok nagyon fontosak a repülőgép- és a rakétaiparban, a harckocsigyártásban, a katonai műszerek előállításában. A Pentagon programot indított, melynek során felmérik az amerikai és a külföldi nem orosz és nem kínai forrásokat, például Afrikában, azon belül Malawiban és Burundiban.

Kína a globális befolyásszerzés jegyében nagy ütemben növeli afrikai programjait, amelyek fontos eleme a stratégiai nyersanyagokért folytatódó versengés. Burundiban a fekete kontinens egyetlen nagy ritkaföldfémbányáját működteti a Londonban tőzsdén szereplő, Európa egyik adóparadicsomában, Guernsey szigetén bejegyzett Rainbow Rare Earths Mining Co. Kína – részben a ritkaföldfémverseny miatt – jelentős beruházásokat hajtott végre Burundiban. Ajándékként megépíti az ország első fényűző elnöki palotáját. A fekete földrész azért is vonzó lehet, mert a környezetszennyező, hatalmas földtömegeket megmozgató külszíni fejtésű bányák nyitása itt nem ütközik a környezetvédők, a kormányok nagyobb ellenállásába.

 

Feldolgozóipari gépsort szerelnek össze Kínában. Az amerikai cégek sorra helyezik át termelésüket a környező országokba

Nem lesz magyar képviselő Kijevben

CSIGALASSÚ VOKSSZÁMLÁLÁS

A várakozások ellenére a részvételi arány alacsonyabb volt, mint a márciusi elnökválasztáson: akkor mindkét fordulóban meghaladta a 62 százalékot, most viszont a hivatalos adatok szerint a választók 49,84 százaléka élt szavazati jogával. Kárpátalján ennél is kevesebben voksoltak, mindössze 41,16 százalékos volt a részvétel. Ami rossz hír: nem sikerült az ukrán nemzetiségű választópolgároknál nagyobb arányban mozgósítani a magyarokat, sőt Beregszászon a részvétel mindössze 38 százalékos volt, de a legnagyobb lélekszámú, csaknem színmagyar Nagydobrony községben is körülbelül ekkora volt az érdeklődés. Ezért lapzártakor a párhuzamos szavazatszámlálás azt vetíti előre, hogy a három egyéniben induló magyar jelölt egyike sem kerül be a kijevi radába.

A magyar választópolgárok lanyha érdeklődése mellett az Ukrajnában közel három évtizede jól ismert voksvásárlás is előfordult. A magyar határ melletti Csap városban például a jelentős lélekszámú roma közösséget próbálta lefizetni az egyik, meg nem nevezett ukrán nemzetiségű jelölt, ám az ellenfele kampánystábjának a bejelentése alapján a rendőrség közbelépett, elfogta az összekötőt és lefoglalta a szavazataikat 500 hrivnyáért (kb. 5500 forint) eladni kész választókról készített listát. A Nagyszőlősi járásban lévő Királyházán pedig a választóbizottság elnökétől követelte a járandóságát az egyik roma szavazó, amiért a „megbeszélt” jelölt neve mellé tette az ikszet.

Ami a pártlistát illeti, itt sincs véglegesnek tekinthető eredmény, de nagy valószínűséggel az exit polloknak megfelelően oszlanak meg a voksok. A Volodimir Zelenszkij elnökhöz köthető Nép Szolgája formáció 43 százalék körül teljesít; a legnagyobb ellenzéki erő, az oroszbarát, szökött államfő, Viktor Janukovics egykori Régiók Pártjának a romjain létrejött Ellenzéki Platform – az Életért fut be a második helyen 13 százalékkal, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára az áprilisban csúfosan megbukott Petro Porosenko exelnök megújított pártja, az Európai Szolidaritás és a Julija Timosenko többszörös exkormányfő Batykivscsina (Haza) pártja 8-8 százalék fölötti aránnyal pályázik. Az ukrán rocksztár Szvjatoszlav Vakarcsuk Holosz (Hang) nevet viselő új politikai alakulata 6 százalékkal szintén bejutott a kijevi törvényhozásba.

Zelenszkij pártjának alig ismert egyéni listás jelöltjei meglepték az elemzőket a kiváló teljesítményükkel, hiszen annyi körzetben győzték le az esélyesebbnek tartott vetélytársaikat, hogy a Nép Szolgája több mint 226 képviselőt juttathat be a 450 fős parlamentbe. Így az abszolút többség birtokában önállóan alakíthat kormányt, amire még nem volt példa Ukrajna történelmében.

 

voksra vár a mozgóurna egy kijev környéki faluban. hova kell ikszelni? – kérdezték a kárpátalján lefizetett szavazók

Külföldiek Lengyelországban

REKORD

Lengyelország tíz hellyel előrelépve a 13. azon a világranglistán, amelyet a tartósabb letelepedést választó külföldiek nyilatkozatai alapján állít össze évente a nemzetközi pénzügyi és biztosítócsoport, a HSBC (az 1865-ben bejegyzett Hongkong and Shanghai Banking Corporation rövidítése) Expat bankja. Az Expat (az áttelepült = expatriate szó rövidítése) kifejezés általában azokra a külföldi, jellemzően magasan képzett munkavállalókra vonatkozik, akik legalább két évre egy idegen államba költöznek, és rendszerint a származási országuk valamelyik cége küldi ki őket. A HSBC Expat megbízásából készült kérdőíves vizsgálat a külföldi élet és munka különböző aspektusaira vonatkozott, ideértve a díjazást és a megélhetést, az akklimatizáció könnyűségét vagy a gyermeknevelés feltételeit. Az idei kiadás a világ 163 országból származó 18 059 dolgozó szakember nyilatkozata alapján készült. Az expatok által a legjobbnak ítélt három ország Svájc, Szingapúr és Kanada, s az első tízben még ott van Spanyolország, Új-Zéland, Ausztrália, Németország, az Egyesült Arab Emírségek, Törökország és Vietnam. Lengyelország megelőzi például Hongkongot, Franciaországot, Indiát, Svédországot, az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát. Figyelemre méltó, hogy az imént felsoroltak között említetteken kívül nincs más európai ország az első harminchárom között.

A három szempont szerint feltett kérdések alapján Lengyelország a 22. helyen szerepel a jólét, életminőség, befogadás-beilleszkedés, politikai stabilitás kategóriában, a 17. a gyermekek oktatási, képzési és barátszerzési lehetőségeit tekintve, illetve a második a törekvés és megvalósítás kategóriában, amely a gazdasági stabilitásra, a munkára és a karrierépítésre, valamint a fizetésre vonatkozik. A munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtése is jelentős előnynek bizonyult.

Tény, hogy Lengyelország Európa egyik leggyorsabban növekvő gazdasága. Tavaly a GDP-je 5,1 százalékkal bővült, ez évre 4,5-et prognosztizálnak. (Az utóbbi huszonöt évben a GDP-rátája mindig pozitív volt.) Az ország egyben a kontinens egyik legvonzóbb helye a külföldi befektetők számára. A HSBC felmérése alapján készült jelentés is azt emeli ki, hogy a népszerűsége üzleti célként növekszik, mivel egyre többen felismerik a gazdasági, kereskedelmi lehetőségeit, s a gazdag történelem, a viszonylag alacsony megélhetési költségek, a lélegzetelállító tájak együttvéve vonzóvá teszik e közép-európai nemzetet a külföldiek számára.

Arról, hogy a több mint 400 ezer tartózkodási engedéllyel rendelkező határon túli munkavállaló között mekkora a magasan képzettek aránya, nincs adatunk, de azt tudjuk, hogy a Lengyelországban dolgozó külhoniak száma sokkal nagyobb. Tavaly decemberben Jacek Czaputowicz külügyminiszter azt mondta: a becslések szerint már közel kétmillió ukrán tevékenykedik a lengyel gazdaság kulcsfontosságú szektoraiban. A legtöbben az építőiparban, a mezőgazdaságban és a szolgáltatói szférában helyezkednek el. Hozzátette: negyvenezer ukrán tanul a lengyel egyetemeken.

Ami pedig a tartózkodási engedéllyel ott élő külföldiek megoszlását illeti, az ukránok vannak a legtöbben, mintegy kétszázezren, őket követik a fehéroroszok 23 ezer, a németek 21,3 ezer s az oroszok, valamint a vietnamiak 12-12 ezer fővel. A Lengyelországban élő indiaiak száma meghaladja a 9 ezret. 

 

varsóiak donald trump tavalyelőtti beszédét hallgatják. idén is ott lesz, és további ezer katonát küld a jelenlegi 4,5 ezer mellé – különleges expatok

Itt a gáz, hol a gáz

BUKARESTI JÁTÉK

A Fekete-tenger Neptun elnevezésű kontinentális talapzatában rejlő nyersanyagot az ExxonMobil és az osztrák OMV Petrom fedezte fel. Ők végeztek próbafúrásokat, aminek a következtében megállapították a tekintélyes mennyiségű gáztartalék létezését. A két vállalat összesen több mint 1,5 milliárd dollárt fektetett be a feltárásba, s ez magabiztossá tette a román kormányt, amely úgy gondolta: ekkora üzlettől nem hajlandók elállni a beruházók, főleg, miután ilyen tekintélyes összeget költöttek a kutatási, feltárási munkálatokra.

Bukarest bekeményített, és tavaly – némi késlekedés után – elfogadta a tengeri (offshore) olajipari műveletekre vonatkozó jogszabályt (röviden: offshore-törvényt). Ebben leszögezték, hogy a Fekete-tenger mélyéről kibányászott gázmennyiség felét csak Romániában értékesíthetik, megemelték a kitermelés adóját, továbbá meghosszabbították a belföldi kitermelésű nyersanyag értékesítési árának a szabályozását, amivel lényegében elodázták a lakossági gázár-liberalizációt.

 

CINKELT LAPOK

Sem az amerikaiaknak, sem az osztrákoknak nem tetszettek a korlátozó feltételek, amelyek csökkentenék a kitermelés nyereségességét. Azt is nehezményezték, hogy a kormány nem játszik tiszta lapokkal, és nem ad garanciát a beruházóknak arra, hogy hosszú távon változatlan feltételek mellett bonyolíthassák le a befektetést. Romániára egyébként igencsak jellemző a bizonytalan jogi környezet, a kormányok pártösszetételtől függetlenül gyakran szokták módosítgatni a jogszabályokat, az adótörvénykönyvet is, ezzel rendszerint sok bosszúságot okoznak az üzleti élet szereplőinek. Bukarest ezúttal sem hazudtolta meg magát, s a tárgyalások annyira félresiklottak, hogy július közepén olyan hírek jelentek meg, miszerint az ExxonMobil kivonul a projektből. A G4media.ro hírportál értesülését később némileg árnyalta az az Agerpres állami hírügynökség birtokába jutott információ, hogy az amerikaiaknak nem áll szándékukban kihátrálni, a fúrásokat továbbra is ők végzik, de bevonnának az üzletbe egy harmadik partnert is az OMV Petrom mellé.

 

MÉGIS KIVONULNÁNAK

A román gazdasági média kétkedve fogadta a hírt. Nem hisznek abban, hogy az amerikaiak egy harmadik partner mellett hajlandók a beruházásban maradni. Úgy vélik, az ExxonMobil valójában a kilépését készíti elő. Feltételezések szerint már februárban eldöntötték ezt, amikor Cipruson jelentős mennyiségű offshore gázvagyont fedeztek fel, amely háromszor nagyobb a fekete-tengerinél. Az sem túlságosan biztató, hogy az évente 25 milliárd dollár értékű befektetéseket végző és 20 milliárd dollár nyereséget termelő óriásvállalat a romániai projektet tartja a legdrágábbnak a portfóliójában lévő negyven szénhidrogén-kitermelési beruházás közül. Az amerikaiak távozási szándékáról szóló hírt – amelyet a társaság hivatalosan nem erősített meg, de nem is cáfolt – fogadkozások előzték meg a felek részéről. Viorica Dăncilă kormányfő, valamint a stratégiai beruházásokért felelős miniszterelnök-helyettes minduntalan arról biztosította a közvéleményt és az USA adminisztrációját, hogy mindent megtesznek a stabil jogi környezet kialakításáért. De úgy tűnik, a közvetlen feltételekről szóló tárgyalásokon leszögezett konkrétumok nem győzték meg sem az amerikaiakat, sem az osztrákokat arról, hogy a bukaresti kabinet valóban kiszámítható befektetői környezetet kínál nekik.

A fekete-tengeri földgáz kitermelésében hazánk is érdekelt, miután magyar cégek kötötték le a fejlesztés alatt álló, a két ország gázhálózatát összekapcsoló interkonnektor teljes, évi 4,4 milliárd köbméteres szállítási kapacitását. A fekete-tengeri földgáznak a Bulgáriát, Romániát, Magyarországot és Ausztriát összekötő, úgynevezett BRUA-vezetéken keresztül kellene eljutnia hozzánk. Ez a beruházás folyamatban van. Tavaly nyáron kezdték el az Európai Bizottság által anyagilag is támogatott cső megépítését, amelynek első, romániai szakaszát 2019 végére kellett volna befejezni az eredeti tervek szerint, de július elején a beruházást végző, a román gázhálózatot kezelő Transgaz állami vállalat bejelentette: csak egy évvel később, 2020 végén lesz kész.

 

MEGHIÚSULHAT A DIVERZIFIKÁCIÓ

Emellett az sem biztosít reménykeltő kilátásokat Magyarország és közvetlen környezete számára, hogy a román hatóságok is mintha már elkezdték volna a körvonalazódó kudarc kimagyarázását, a helyzet mentését. Niculae Bădălău gazdasági miniszter a múlt héten bejelentette, hogy izraeli befektetőkkel tárgyalt, akik érdekeltek még ki nem termelt izraeli offshore gázmezőkből származó nyersanyagot szállítani a Fekete-tenger partjára, majd onnan a BRUA-vezetéken keresztül értékesítenék Európában. A tárcavezető egyébként úgy nyilatkozott: nem tudja cáfolni azt a hírt, miszerint az ExxonMobil kiszállna a Neptun talapzatban rejlő energiahordozó kitermeléséből. Ebből a román gazdasági sajtó arra a sommás következtetésre jutott, hogy rövid és középtávon meghiúsult a fekete-tengeri földgázvagyon kinyerése. Az amerikaiak optimalizálni akarják a portfóliójukat, mi több, azzal számolnak, hogy a következő időszakban a térséget elárasztja az orosz gáz, így a tengeri beruházások költségei ugrásszerűen nőnek majd, hiszen a nyersanyag értékesítése is nehezebb lesz a bővülő kínálat miatt.

Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter többször tárgyalt amerikai illetékesekkel, hogy hassanak oda a romániai beruházás mielőbbi elkezdése érdekében, különben Magyarország nem tudja diverzifikálni gázellátási forrásait, és továbbra is ki lesz szolgáltatva az oroszoknak. Éppen ezért hazánk olyan megállapodást kötött Moszkvával, hogy 2020-ban biztosított lesz az ország ellátása, hosszú távon azonban újabb szállítási útvonalakra és szállítási forrásokra van szükség. Mivel a romániai fekete-tengeri földgáz kitermelése és a horvátországi LNG-kikötő megépítése egyaránt késik, számunkra alternatívaként kínálkozik a déli szállítási útvonal fejlesztése. Ezen szintén orosz gáz érkezhet majd a térségbe Törökországon, Bulgárián és Szerbián keresztül. Ennek érdekében a magyar–szerb határt keresztező vezeték építésével, illetve üzemeltetésével kapcsolatos együttműködésről június közepén megszületett a kormányközi megállapodás.

Érettségi válsághelyzet Székelyföldön

A ROMÁN NYELV ÉS IRODALOM A FŐ OK

Az óvások elbírálása utáni statisztikák szerint 69,1 százalékban vették sikerrel az érettségi vizsga akadályát a romániai középiskolások. Az idei végzősök átmenési aránya a tavalyi 73,7-ről 75,5 százalékra nőtt.

Ennél jóval alacsonyabb azonban a magyar diákok 56,58 százalékos sikerrátája. Az érettségire jelentkező 5812 fő közül – többségüket természetesen Székelyföld, Hargita megye (1642), Maros megye (1080), valamint Háromszék, vagyis Kovászna megye (833) adta – csak 3289-nek sikerült elérnie az átmenést jelentő hatos vagy azt meghaladó átlagot (a szomszédos országban 1-től 10-ig osztályoznak). A 177 hibátlanul teljesítő, azaz tízes átlagot elérő romániai középiskolás között viszont egyetlen magyar sem akad, és mindössze csak öt magyar nemzetiségű érettségizőnek sikerült román nyelv és irodalomból tökéleteset nyújtania. Az államnyelvvel való „hányatott” viszony elsősorban a székelyföldieket sújtotta, ezzel magyarázható, hogy a magyar diákok Kolozs (84,54 százalék), Beszterce-Naszód megyében (82,60), valamint Bukarestben (81,81) teljesítettek a legjobban. Az országos átlagon felüli átmenési arányt értek el a magyar érettségizők Temes (80,85 százalék), Hunyad (78,57) és Brassó (70,45) megyében is.

 

GYENGE LÁNCSZEMEK

A jelenség természetesen korántsem a magyar diákok átlag alatti képességeinek a tükre. Azt azonban egyértelműen jelzi, hogy az érvényben lévő vizsgarendszer milyen mértékű pluszerőfeszítéseket vár el a kisebbségi tanulóktól. Az okok, valamint a megoldások pedig elsősorban nem az erdélyi középiskolákban keresendők, hanem a szakminisztériumban, továbbá a törvényhozásban. Sarkítva az átfogó tanügyi reform késlekedésében, ami miatt „következetesen” rossz úton halad a romániai közoktatás.

Magyar szempontból a román nyelv oktatása a gyenge láncszem, országos szinten pedig a szakoktatás csapnivaló működése, amely azokat a diákokat is az elméleti líceumok (gimnáziumok) felé tereli, akiket amúgy erre nem jogosítana fel a képességvizsgán elért eredményük. A középiskolák különböző tagozatain meghirdetett indokolatlanul sok helyet ugyanis csak bukdácsoló tanulókkal lehet feltölteni, márpedig aki kilencedik osztályba 3–6-os képességvizsgajeggyel érkezik, abból négy év múltán is aligha lesz eminens.

Az érthetetlennek tűnő gyakorlat gyökerei az 1990-es és a 2000-es évek fordulóján keresendők, amikor eldurrant a romániai rendszerváltás utáni időszak legnagyobb oktatási szélhámosságaként eladott magánegyetemek petárdája. A korszak egymást sűrűn váltogató oktatási miniszterei – köztük a jelenlegi tárcavezető, Ecaterina Andronescu – a középiskolai tanítást a többnyire diplomagyárként funkcionáló intézmények működésének rendelték alá. Párhuzamosan és tudatosan építették le a kommunizmus éveiből átörökölt szakiskolai képzést, helyette érettségi diplomákat ontó hatalmas középiskolai hálózatot fejlesztettek ki.

Ám miközben a megoldás kulcsa a törvényhozóknál, valamint a szakpolitikusoknál van, több szakértő szerint az ily módon létrejött oktatási rendszer és az annak nyomán felduzzasztott líceumi (gimnáziumi) tanári gárda a változás egyik legnagyobb kerékkötője. A szakiskolai hálózat újbóli megerősítésével ugyanis a rendszernek is óhatatlanul át kell alakulnia, és miközben sok középiskolai tanár elveszítené az állását, rengeteg új mérnöktanárra lenne szükség. A jelenlegi struktúra leépítése, illetve egyes szaklíceumok (szakközépiskolák) érettségi diplomát nem „ígérő” szakmunkásképzővé való lefokozása középtávon vélhetőleg jelentősen javítana a helyzeten. Ebbe az irányba mutat az egyre súlyosabb romániai szakmunkáshiány, miközben a reális versenyhelyzet és az abban helytállni képes gyerekek hiánya tovább csökkenti a gimnáziumi oktatás színvonalát.

 

LÉPÉSEK ÉS CÉLOK

A magyar diákok egyre süllyedő színvonalú eredményei, az érettségi sokk nyomán évről évre felizzanak a vélemények. Az erdélyi magyar sajtóban és közösségi oldalakon pedagógusok, diákok, szülők, politikusok és szakmai egyesületek képviselői egyaránt megszólalnak, s egy dologban mindenképpen egyetértenek: valamit tenni kell, mégpedig halaszthatatlanul.

Válsághelyzetben pedig mi mást lehet létrehozni, mint válságstábot? Miközben a legtöbb iskolában helyi szinten is keresik a megoldást, a Magyar Szülők Szövetsége szánta el magát a nagyobb lépésre. Első tanácskozásuk alkalmával úgy határoztak: első körben felkészítőket szerveznek az érettségire készülő diákoknak, ugyanakkor támogatják a differenciált érettségi bevezetését, az iskolák átminősítését és a gyerekek pályaorientáció szerinti nevelését.

Az oktatási szakembereket, pedagógusokat, szülőket és diákszervezetek képviselőit tömörítő stáb felállításának a kezdeményezője, a szülői szövetség elnöke, a marosvásárhelyi Csíky Csengele a Székelyhon című hírportálnak kijelentette: pontosan látják, hol vannak a gyenge pontok, mi az, ami nem működik, ezekre akarnak megoldásokat találni. A válságstáb rövid távú céljának elérése az őszi pótérettségiről a 2020-as érettségire tolódott ki, arra szeretnék minél inkább felkészíteni a diákokat – elsősorban román nyelv és irodalomból, miután a magyar tanulók kilencven százalékának a román érettségivel akadt gondja. Középtávú célként azt fogalmazták meg: tárgyalások és egyeztetések útján a válságstábnak sikerüljön elérnie, hogy egy irányba húzzon az erdélyi magyar közoktatás. „A hosszú távú cél: pályaorientációs központúvá tenni az erdélyi magyar oktatást, hogy olyan versenyképes fiatal nemzedékek kerüljenek ki az iskolapadokból, amelyek erősíteni tudják az itthoni vállalkozói szférát, itteni megélhetésben képesek gondolkodni” – fogalmazott Csíky Csengele.

A szakmai válságstáb a tusnádfürdői Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) keretében folytatja megbeszéléseit, majd a tanévkezdés környékén terveznek nagyobb szabású egyeztetést, melynek során a következő tanév operatív menetét igyekeznek összerakni. Hogy milyen mértékben sikerül, arra részben hamarosan, már a 2020-as érettségin választ kaphatunk.

 

Emlék egy hat évvel ezelőtti érettségiről, a kolozsvári jános zsigmond unitárius kollégiumból. idén az ottani diákok 100 százaléka sikeresen vizsgázott

Harckészültség után bizonytalanság

ÚJ HÁGAI DRÁMAJÁTÉK A SZERB–KOSZOVÓI VISZONYBAN

Belgrádban az elemzők és a politikusok sem tudják eldönteni, hogy jót hoz vagy rossz vért szül-e a Belgrád és Priština közötti elmérgesedett viszonyban Ramush Haradinaj koszovói miniszterelnök múlt heti lemondása. Hogy ez segíti-e a tavaly ősszel megrekedt párbeszéd folytatását a délszláv háború utolsó mozzanataként de facto autonómmá, majd 2008-ban függetlenné vált egykori szerb tartomány, Koszovó elismeréséről, illetve a határkérdés, valamint a Koszovóban élő szerbek helyzetének rendezéséről. Haradinajt Hágába idézte az 1998–1999-es szerb–koszovói konfliktus idején elkövetett, feltételezett háborús bűnöket vizsgáló különleges bíróság. Gyanúsítottként fogják meghallgatni, mivel a vérengzések során a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) tagja volt a politikus (mint ahogy a mostani államfő és a parlamenti elnök is).

 

Koszovói taktikázás

Egyesek nem győztek hangot adni az örömüknek: jobban nem is alakulhatott volna a politikai helyzet, mondták, hiszen tavaly éppen Haradinaj keményvonalas albán nacionalista politizálása miatt kellett letenni a területcsere lehetőségét is felvető elképzelések alkalmazásáról. Erről Hashim Thaçi koszovói elnök, Haradinaj ellenlábasa már nyíltan beszélt Prištinában, s Aleksandar Vučić szerb államfő – ha burkoltabban is – kilátásba helyezett egy olyan rendezési tervet, amelynek értelmében „mindenki kapna és mindenki elveszítene valamit”. (A határrendezésről annyi kiszivárgott, hogy szerbek lakta területeket adna át Koszovó, illetve albán többségű közigazgatási egységeket Szerbia.)

Haradinaj azonban szembeszegült az efféle javaslatokkal, s mikor már Brüsszel és Washington is úgy vélekedett, hogy bármilyen megoldást el tud fogadni, ha az egy hosszú távú kompromisszum eredményeként jön létre, a koszovói miniszterelnök taktikát váltott. Arra hivatkozott, hogy országa alkotmánya szent és sérthetetlen, Koszovónak területi integritása és szuverenitása van, és a teljes területét kell elismernie Szerbiának, nem annak egy részét.  

A helyzet, ahogyan mondani szokás, ezt követően csak fokozódott, tavaly no-vem-ber-ben százszázalékos vámilletéket rótt ki a szerb árukra Haradinaj kormánya, valamint módosította a brüsszeli tárgyalócsoport összetételét úgy, hogy Hashim Thaçinak minél kevesebb befolyása lehessen a történésekre. Befolyásra viszont aligha lehetett szüksége, a vám bevezetése óta ugyanis a párbeszéd egyetlen fordulóját sem tartották meg Brüsszelben, mert Belgrád szilárd álláspontra helyezkedett: nem tárgyal jószomszédi kapcsolatokról és végleges megoldásról úgy, hogy közben a másik fél megsérti az összes eddig aláírt kereskedelmi és politikai egyezményt. A szerb államfő a vám mellett azt is kifogásolta, hogy Priština nyíltan és véglegesen elállt a koszovói szerbek által lakott járások közösségének létrehozásától, ami a korábbi brüsszeli egyezmény szerint bizonyos fokú autonómiát szavatolt volna a koszovói szerb önkormányzatok számára. Nos, Haradinaj lemondása és hágai beidézése után egyre több olyan vélemény hangzott el, hogy hatalmas akadály gördült el a párbeszéd elől, s hogy mostantól ismét Thaçi veheti át a főszerepet Prištinában, így a végleges rendezés is közelebb van.

 

NEM SÜRGŐS A SZEMLÉLETVÁLTÁS

A borúlátók tábora másként tekint a helyzetre, és Aleksandar Vučić is a pesszimisták csoportjába sorolta magát az eset kapcsán megtartott múlt szombati rendkívüli sajtótájékoztatóján. A szerb elnök szerint elsősorban politikai húzás a lemondás, amelynek az a célja, hogy Haradinaj tovább erősítse saját népszerűségét Koszovóban. Hágában áldozatként állítja majd be magát, aki magára vállalja a népét sújtó vádakat és védelmezi az albánokat.  

A lemondás miatt Koszovóra ősszel rendkívüli választások várnak, Haradinaj lépése tehát tisztán stratégiai, állította Vučić. Szerinte a következő hónapok a kampánytól lesznek hangosak Koszovóban, így az ottani vezetőség tagjai közül aligha fog bárki is foglalkozni a Belgrád
és Priština közötti párbeszéd folytatásával. Szerinte a szerbségre is egyre nagyobb nyomás nehezedik emiatt,
Belgrádot pedig sokan arról akarják majd meggyőzni, hogy eljött az idő, el kell ismernie Koszovó függetlenségét. A szerb államfő az efféle nyomásgyakorlásnak nem hajlandó eleget tenni. Vučić ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a jelenlegi belgrádi állásponttal, amely szerint Koszovó Szerbia részét képezi, nem vezetheti be az országot az Európai Unióba. Hogy e tekintetben szemléletváltásra lenne szükség, arról a közelmúltban megtartott rendkívüli parlamenti ülésen is beszélt, mintegy puhítva hallgatóságát. Az Európai Unióba vezető út azonban hosszú, évek múlnak el, amikorra realitássá válik déli szomszédunk csatlakozása, ez idő alatt pedig Belgrád – és az uniótól időben és térben is még messzebbre elhelyezkedő Priština – mindent el fog követni politikai pozíciójának javítása érdekében, egy rá nézve kedvezőbbnek számító megoldás kiharcolásáért.

 

MÉG MERKEL SEM OLDHATJA MEG

A koszovói vámilletékek miatti felháborodás (hiszen még a koszovói szerb egészségügyi intézményekbe küldött belgrádi gyógyszert és orvosi felszerelést is megsarcolják), továbbá a koszovói rendkívüli választások egy ideig biztosan ellehetetlenítik a párbeszédet. A tárgyalások folytatása érdekében tett német–francia kísérletek sem jártak sikerrel. Július elején is találkozniuk kellett volna az Angela Merkel és Emmanuel Macron által kezdeményezett közeledési folyamat részeként Belgrád és Priština tisztségviselőinek, de a megbeszélést lemondták, mert Priština nem oldotta fel a vámot, Belgrád pedig ilyen körülmények között hallani sem akar a folytatásról. A nyugati politikusok, talán most először, Belgrádot támogatják ebben a kérdésben, maguk is minduntalan a logikátlan prištinai lépés törlésére szólítanak fel.

 

VÁLASZTÁSOK ITT IS, OTT IS

A folytatás nagyban függ a koszovói politikai erőviszonyok alakulásától. Amennyiben Haradinaj valóban stratégiailag jó döntést hozott, és pártja teljesen a kezébe veheti a Szerbia által déli tartományként kezelt Koszovó irányítását, egyhamar aligha lesznek előrelépések. Belgrád attól tart, Haradinaj erősödésének az lehet az egyik következménye, hogy a koszovói szerbeket minden szinten kizárják a döntéshozásból. Ez újabb feszültséget váltana ki. Jövő tavasszal ugyanakkor Szerbiában is választásokat tartanak köztársasági, tartományi és önkormányzati szinten. A kampány tehát forrósodni kezd, így a valódi eszmecseréknek talán egyedül az őszi koszovói és a jövő tavasszal esedékes szerbiai választások közötti időrés adhat lehetőséget. Már ha időközben megszületik az erről szóló politikai döntés, az EU pedig nagyobb nyomást kezd gyakorolni az érintett felekre.

 

UÇK-s akciók

A háborús bűnöket vizsgáló különleges bíróság, amelynek feladata az 1998–1999-es koszovói konfliktus idején a gerillaakcióiról elhíresült Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) által elkövetett feltételezett háborús bűnök vizsgálata, januárban kezdte meg a tanúk és a gyanúsítottak meghallgatását. Az UÇK-t korábban azzal is vádolták, hogy szervkereskedelmi hálózatot működtetett, amelynek keretében állítólag fogságba ejtett vagy elrabolt szerb és albán nemzetiségű embereket csonkítottak, illetve gyilkoltak meg. A szervkereskedelmi üggyel kapcsolatban Hashim Thaçi koszovói államfő neve is felmerült. Míg a szerbek szemében az UÇK egykori vezetői és tagjai mind háborús bűnösök, a koszovóiak többsége hősként tekint a szerbek elleni harcok vezetőire.

A koszovói cselekményekkel kapcsolatban korábban a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszéken is folytak eljárások. Ramush Haradinajt például 2008-ban és 2012-ben is felmentették Hágában.

 

Ünneplő a függetlenség kikiáltásának tizedik évfordulóján, 2018 februárjában. Azóta titkos térképet is rajzoltak a koszovóxi–szerb területcseréről, de megfeneklettek a tárgyalások

Jön az orosz önvezető autó

MOSZKVA KOREÁVAL FOGOTT ÖSSZE A GOOGLE ÉS MÁSOK ELLEN

Az emberben, ha emlékszik még a három évtizeddel ezelőtti időkre, mindig van némi fenntartás az orosz ipar termékeivel, remekeivel szemben – bár az atomenergia, az űrkutatás vagy akár az óragyártás terén az ország sokáig állta a versenyt a szovjet időkben. A Mir űrállomás is jó ideig bírta, de azért az 1986-os csernobili atomkatasztrófa azoknak a hitét is megrengette, akik a szovjet-orosz ipar és kutatás-fejlesztés felsőbbrendűségét hirdették. Az viszont tény, hogy 1989 előtt körbejárta Magyarországot az a városi legenda, hogy egy orosz gép, ha egyszer működik, akkor hosszú évtizedekig nem áll le. De ha nem működik, akkor az istennek se lehet rávenni arra, hogy elinduljon vagy megfelelően üzemeljen.

Ha az autókból indulunk ki, akkor megint csak azt kell mondanunk, hogy az országnak az 1989 óta eltelt évtizedekben nem igazán sikerült felvennie a ritmust az amerikai, az európai vagy akár a koreai autóiparral, már ami az összeszerelési minőséget, a megbízhatóságot illeti. 

Egy friss hír szerint viszont az oroszok mégis fel szeretnének zárkózni a techvilágban: elindultak a saját technológiájukon alapuló önvezető autó fejlesztésével.

Érdekes üzenet, illetve jelzés az orosz fejlesztők részéről a startupvilágnak, az autók szerelmeseinek, hogy nem hazai márkával, hanem egy – még meg sem jelent – koreai, Hyundai márkájú prototípussal kezdődött meg a kísérletezés Oroszországban.

Egészen pontosan saját fejlesztésű mintapéldánnyal állt a nyilvánosság elé az „orosz Google”, azaz a Jandeksz. Az IT-óriás a múlt héten közzétette a blogján, hogy önvezető gépkocsik egész seregét állítja hadrendbe, sőt, fényképpel illusztrálva mutatta meg az első olyan járgányt, amely már az orosz nagyvállalat rendszereivel tájékozódik autonóm módon az utakon.

A Jandeksz és a Hyundai tavasszal állapodott meg a közös fejlesztésről. A szerződés mögött a koreai fél részéről a Hyundai Mobis nevű társaság áll, amely a nagy autógyártó alkatrészellátásáért és szervizeléséért felelős.

Az orosz–koreai cél, hogy nagyon magas szintű, 4-es és 5-ös önvezetésre képes autonóm járműveket fejlesszenek a jövőben. (Az önvezetés szintjeiről lásd külön írásunkat.)

Az autó maga egyébként egy vadonatúj Hyundai Sonata prototípus, a gépkocsi 2020-ban jelenik meg. Azért ezt választották, mert ennek a járgánynak az autóiparban megszokottnál sokkal rugalmasabb a szoftveres és a hardveres platformja, ezért kiválóan alkalmas a Jandeksz önvezető rendszerével való összekapcsolásra, együttműködésre. Pontosabban a hírek szerint csupán kisebb hardveres módosításokat igényel az átalakítás.

Az IT-óriás blogjának a beszámolója szerint néhány hete, május végén kapták meg az oroszok az első autót. Ezt követően a két vállalat mérnökei megkezdték a prototípus átépítését. Természetesen az első éles próbákra a forgalom elől lezárt területeken került sor. Most ott tart a projekt, hogy többféle időjárási körülménynek, valamint szimulált közlekedési helyzetnek teszik ki az orosz–koreai önvezető gépkocsit. Állítólag rövidesen indulnak az éles utcai tesztek, méghozzá Moszkva közútjain. De persze ez csak a kezdet, mert a Yandex.ru az év végéig akarja felállítani a várhatóan nem kevesebb mint száz autóból álló flottáját. Igaz, ebben más típusok is lesznek.


Orosz önvezető autó belülről. Felveszik a kesztyűt Amerikával és Kínával

CSENDES FORRADALOM KÉSZÜLŐDIK

Egy izraeli fejlesztés szép csendben forradalmasítja az autógyártást, ha a mamutcégek „nem figyelnek eléggé”. A REE nevű közel-keleti startup friss koncepciója áthangolná az elektromos gépkocsik tervezését: a motorháztető alól a kerekekhez vinné a hajtás legtöbb elemét, kissé hasonlóan a gördeszkákhoz. Az ismert technológiai portál, a TechCrunch Mobility névre keresztelt, július közepi rendezvényén ismertették a találmányukat. A négy kerék-motorból álló rendszer sokkalta rugalmasabb, mint a mai, hagyományos motor-erőátviteli elrendezés. Igaz, ezzel jelentősen megnő a kormányzott kerekek súlya, megnehezítve a manőverezhetőséget. De ha ezt a problémát sikerült kordában tartani, akkor akár városi terepjárót, miniautót vagy sportos limuzint is lehet majd erre az elektromosjármű-platformra építeni, amelynek a mérete is legószerűen változtatható. Már csak azért is, mert a meghajtás, a kormányzás, a felfüggesztések, az erőátviteli rendszerek, a szenzorok, az elektronika, a fékek, a hűtőrendszerek is mind-mind megférnek egy vékonyka, speciális alvázon. Állítólag a REE számos autóipari beszállítóval és autógyártóval tárgyal, s a Mitsubishi hivatalosan is érdeklődik a technológia iránt.

AZ ÖNVEZETÉS KÜLÖNBÖZŐ SZINTJEI 

I. Egyetlen funkció automatizált

A szenzorok és a kamerák adatait felhasználva egy-egy vezetési feladatot tud elvégezni az autó. Például ilyen volt két évtizede a Daimler első adaptív, radarvezérlésű, távolságtartó tempomatrendszere. Majd 2008 előtt a Honda sávtartó elektronikát kezdett kínálni: ha az autópályán valaki elhagyja a sávot, akkor hangjelzéssel, a kormány rezgésével figyelmezteti a sofőrt. Sőt, a „robot” finoman visszakormányoz az útra. (A sofőrök fáradtsága, elalvása esetén életmentő ez a rendszer.) 

II. Két vagy több funkciót a robot vezérel

Később a gyártók összekapcsolták az egyes szintnél példaként hozott sebességtartó (adaptív) tempomat- és az egyszerűbb kormányzó rendszereket. Jó példa e kettes szintre a Mercedes irányt jelezni, gyorsítani és fékezni képes tempomatrendszere. Itt még digitális térképes navigáció is működik a háttérben, így a kanyarokhoz közeledve az autó lassítani is képes, tartja a követési távolságot, araszol és – ha kell – nekilódul. Fontos, hogy itt a sofőrnek aktívan figyelnie kell mindvégig, a kormányon szükséges tartania a kezét.

III. Biztonsági feladatokat is ellát
a robotsofőr

Ez egy olyan különleges vezetési mód, amely lehetővé teszi, hogy minden a sofőr nélkül működjön, ahogy egy mai Google- vagy más önvezető tesztautó teszi. Ugyanakkor itt, a hármas szinten a sofőrnek mindig, minden pillanatban készen kell állnia arra, hogy azonnal beavatkozzon. Egyszerűbben: a jármű teljes mértékben önmagát vezeti, de a sofőr kezének itt is a kormányon kell lennie. A háttérben fut a navigáció, a környezetet radarok és érzékelők hada figyeli. A másodperc tört része alatt hoznak döntést e robotszoftverek. Két éven belül tömegesen kereskedelmi forgalomba kerülhetnek ezek a rendszerek. (Ezek előképei a mai Teslák, amelyek többnyire ezt tudják, de a felelősség teljes egészében a vezetőt terheli minden balesetért, holott könnyű elkényelmesedni.)

IV. Teljes önvezetés, de csak feltérképezett területeken

Várhatóan 2025 táján néhol megvalósulhat a teljes önvezetés. Azon városokban, városrészekben, amelyek aprólékosan, szinte centiméterenként előre fel lesznek térképezve, „be lesznek szkennelve digitálisan” a gép memóriájába. Emellett diszpécserközpont-szerűen tevékenykedő csapat felügyeli azt is, hogy van-e baleset, útbontás, egyéb akadály, amely korábban nem volt a térképen. Itt ráadásul az 5G-s mobilnet okosszenzorai is segíthetnek majd, sőt a szabványos önvezető autók vagy flották egymással is kommunikálhatnak. Ugyanígy az említett váratlan akadályokat (lerobbant jármű, építkezés, baleset, útra került tárgy és hasonlók) szintén gyorsan (és automatikusan) közli az említett diszpécserközpont a gépkocsikkal, valamint egyik jármű a másikkal. 

V. Teljes funkciós önvezetés

Az utolsó (bár technológiailag igen nagy) ugrás az, hogy az autónak már nem kell egy körülhatárolt, folyamatosan monitorozott területen lennie. Ehelyett a környezetet, a sávjelzéseket és minden tereptárgyat, információt figyelembe véve teljesen önjáró lehet, a sofőrnek nem is kell elöl, a kormánynál ülnie. Még városon, feltérképezetlen területen kívül sem: itt a kormánykerék akár el is hagyható.

 

Drága lézeres radarkészülék az orosz önvezető autó tetején. A koreaiak is segítik az orosz technológiai fejlődést

Új közvetett tulajdonos szállt be a Tigázba

TERJESZKEDÉS

A Tigáz Zrt. tavaly óta a svájci központú MET-csoport tagja, amely eszközportfóliója bővítése érdekében stratégiai partnert von be a földgázelosztó társaságba. A Tigáz egyébként Magyarország legnagyobb vezetékes földgázelosztója, mintegy 33 ezer kilométer vezetékhálózaton szolgáltat. A cég közel hetvenéves múltjával a hazai energiaszektor egyik meghatározó és stabil szereplője. A vállalatnak Egerben, Debrecenben, Gödöllőn, Miskolcon és Szolnokon vannak üzemeltetési egységei, az alkalmazottai-nak száma pedig meghaladja az 1100-at. A Tigáz részvényeinek a 98,99 százalékát vásárolta meg 2018 júniusában a svájci székhelyű MET-csoport.

Lehőcz Balázs, a Tigáz Zrt. vezérigazgatója a Világgazdaságnak a tranzakcióról elmondta: a társaság diverzifikált jelenlétre törekszik az európai energiapiacokon, az új, eszközszintű befektető bevonása pedig lehetővé teszi, hogy folytassa növekedési stratégiáját, illetve bővítse portfólióját. Az eszközök felvásárlása és működtetése tőkeigényes, a szükséges források biztosításának pedig az az egyik módja, hogy mindenütt erős, megbízható helyi partnerekkel fogjanak össze. A Status Energy-csoporttal való együttműködés jól illeszkedik a MET stratégiájába.

A partneri megállapodás értelmében a tranzakció pontosan úgy zajlik le, hogy a Status Energy Magántőkealap leányvállalata, a Status Energy Kft. tőkeemelés révén az MS Energy Holding AG-ban 50 százalékos közvetlen tulajdont szerez, ennek révén pedig közvetett módon 49,57 százalékos részesedéshez jut a Tigázban. Az ügylet kizárólag a földgázelosztó vállalat tulajdonosi szerkezetében jelent változást.

A tranzakció után a Tigáz a MET-csoport konszolidációs körében marad, és szakmai irányítását vezérigazgatóként továbbra is Lehőcz Balázs látja el. A szakember munkáját üzletfejlesztési és stratégiai vezérigazgató-helyettesként Kiss Csaba, a Status Energy-csoport delegáltja segíti. A befektető a Tigáz Zrt. igazgatóságába Baji Csabát, az Opus Global Nyrt. energetikai divíziójának a vezetőjét delegálja.

A MET-csoport 2019-ben átalakította működési struktúráját, a növekedési stratégiáját pedig három divízió – eszközportfólió, európai értékesítés, kereskedés és nagykereskedelem – mentén határozta meg. A földgázelosztás az eszközportfólió része.

 

A STATUS ENERGY MAGÁNTŐKEALAP

Az Opus Global Befektetési Alapkezelő Zrt. (korábbi nevén Konzum Befektetési Alapkezelő Zrt.) magyar befektetők részvételével indította el az alapjait. Az alapkezelőt magánszemélyként 53 százalékban Mészáros Lőrinc, 47 százalékban pedig az Opus Global Nyrt. tulajdonolja. Az alapkezelő stratégiája szerint a 10 milliárd forintos jegyzett tőkével indított Status Energy az energiaszektor termelő és szolgáltató cégeibe fektet be.

 

A MET-CSOPORT

A svájci központú holding egy európai energiavállalat, tevékenysége kiterjed a földgáz-, az áram- és a kőolajpiacra is. Leánycégei révén 15 országban van jelen, 22 nemzetközi kereskedelmi ponton és 28 ország gázpiacán aktív. A csoport konszolidált árbevétele 2018-ban 10,72 milliárd euró volt, amelynek a 96 százaléka nemzetközi piacokon folytatott tevékenységből származik.

Beindul a nyaralóhajózási program

FEJLESZTÉSEK

Európában már ötvenéves múltra tekint vissza a nyaralóhajózás: a Lajtán túl elképesztően népszerű a konstrukció, elsősorban a családosok körében. Tudniillik ezek a vízi járművek Nyugat-Európában egy félórás képzés után, vezetői engedély nélkül is vezethetők. Például Franciaországban vagy Angliában lakóhajó- vagy csatornahajó-turizmusként emlegetett ágazatnak nagy hagyományai vannak, óriási irántuk az igény. Nem lehet nem szeretni a lakossági naszádokat, amelyek általában 15 méternél nem hosszabbak, 4–12 személyesek, és legfeljebb 8 kilométer per órával haladnak – ezért helyezhetők üzembe jogosítvány nélkül is. A magyar kormány szintén belevágott a nyaralóhajózási programba, méghozzá ott, ahol a legnagyobb szükség van a fejlesztésre. 

Magyarországnak turisztikailag „alulhasznosított” természetes vízfolyásai közé tartozik a Tisza és a Bodrog, ahol sem kikötők, sem töltőállomások nem állnak a hajósok rendelkezésére. Ezek a folyók a Tisza-tóval és a Keleti-főcsatornával együtt ideálisak viszont a nyaralóhajózás számára, nem véletlen tehát, hogy itt indul el a projekt. Úgy alakítják majd ki az infrastruktúrát, hogy az érintett folyószakaszon épülő kikötőkből a turisták kerékpárral el tudják érni a húsz-harminc kilométeres körzetben található látványosságokat, így a fejlesztés a folyók tágabb környezetére is kedvező hatással lesz. A tervek szerint hazánkban is vezetői engedély nélkül lehet majd a naszádokat vezetni. Ugyanakkor a bérléshez még különböző hajózási szabályzatok módosítása szükséges.


a francia nicols szállítja az új hajókat. két ütemben zajlik a beszerzésük

A MAHART, AZ ÜZEMELTETŐ

A nyaralóhajókat a százszázalékos állami tulajdonban levő Mahart Zrt. üzemelteti. Tájékoztatásuk alapján a nyaralóhajózási programban az idén összesen tíz ilyen vízi jármű érkezik Magyarországra. A következő évben pedig további tíz hajó jön a hazai felségvizekre. Az idén megérkező első tíz közül négy négyszemélyes, kettő hatszemélyes és négy nyolc férőhelyes lesz. Mindegyikben kétágyas kabinokat alakítanak ki, a fedélzeten kompletten berendezett konyha és fürdőszoba lesz, s a fedélzetről 360 fokos panorámát élvezhetnek az utasok. Közben megkezdődött a Tiszán tizenkét kikötő építése is, és heteken belül lezárul a kiskörei központ építésének a közbeszerzése. Utóbbi kapcsán azt is megtudtuk, hogy a bázis egy téli tárolásra és szervizközpontnak alkalmas csarnokból, valamint az utasok kiszolgálását és a tiszai vízi rendőrség központi bázisát szolgáló épületcsoportból áll majd. De fejlesztés alatt áll a hajózáshoz kapcsolódó informatikai rendszer is.

 

FRANCIA KAPCSOLAT

A közbeszerzési eljáráson nyertes francia Nicols cég gyártja és szállítja a magyarországi nyaralóhajókat. A társaság a nyugat-európai piacokon ismert, a termékei népszerűek. Olyannyira, hogy a Constructions Nautiques Nicol’s Yacht az elmúlt évtizedekben több mint hatszáz speciális nyaralóhajót gyártott az európai vizekre. S az elvárt nemzetközi üzemeltetői tapasztalatuk is megvan. Mivel a Nicols a saját értékesítési hálózatán keresztül külföldön is népszerűsíti a magyarországi lehetőségeket, a projekt bekapcsolódik a nemzetközi turizmus vérkeringésébe is – a cég kiválasztásánál ez is fontos szempont volt. Ami az előzményeket illeti: a nyaralóhajók beszerzése nyitott részvételű volt, s a tárgyalásos közbeszerzés kiírására a múlt év tavaszán került sor.  Két ütemben zajlik a szállítás a hozzájuk kapcsolódó turisztikai és marketingszolgáltatásokkal együtt. Összességében a teljes program költségvetése 4,66 milliárd forintot tesz ki, ez a hajók beszerzése mellett a kikötők és a báziskikötő építését, valamint a hajózáshoz szükséges technológiai fejlesztéseket is magában foglalja. Csakúgy, mint a projektiroda működtetését, a hajók szállítását és tesztüzemi üzemeltetését. 

 

TAVASZTÓL ŐSZIG A VÍZEN

Megkérdezésünkre a Mahartnál elárulták: a program tartja a tervezett pénzügyi ütemezését. A hajók pedig 2020. május 1-jétől lesznek bérelhetők. Az ezzel kapcsolatos foglalási időszak már ősszel elindul a nyaralohajozas.hu oldalon, Európa-szerte pedig a Nicols hálózatában és mintegy ötszáz utazási irodában. Májustól október végéig hajózhatunk – ezen keretek közt. Egyébként az első évben, vagyis jövőre a tiszalöki zsilip felújítása miatt két útvonalon indul el a program. Az egyiket Kisköre és Tiszalök között, a másikat pedig Tiszalök fölött, Tokaj központtal, a Bodrogot is magában foglalóan alakítják ki.

 

vasmacska a Tiszánál. Hazánk turisztikailag „alulhasznosított” természetes vízfolyásai közé tartozik a szőke folyó

Itthon is erősítenek a diszkontpiacon

OMV

Magyarországon, Németország déli részén és Szlovéniában terjeszkedne üzemanyagtöltő diszkontállomásaival az OMV, de kibővítené hasonló ausztriai hálózatát is. Ezek az egységek alkalmazottak és boltok nélkül működnek, viszont – mint a társaság hangsúlyozza – költség- és időhatékony tankolást kínálnak. Itthon nemigen ismert ez az üzemanyagtöltő formátum, de Nyugat-Európában egyre inkább használják. Sőt, a hagyományos kutakat is felszerelik olyan rendszerekkel, melyek révén gyorsan és egyszerűen fizetheti a vevő a tankolását, anélkül, hogy be kellene mennie a shopba. Az új rendszerekkel ellátott kutak shop részét gyakran be is zárják hétvégére, ám az üzemanyagtöltés mint alapszolgáltatás zavartalanul üzemel.

Az OMV-nek Ausztriában mintegy 220 diszkontkútja van. Az újabbak nyitásakor fontos szempont, hogy azokat is el lehessen látni a társaság saját finomítóiból. Magyarország esetében ezért a cég schwechati olajfeldolgozójához közelebb eső Dunántúlon várható ezen kutak telepítése vagy a meglévők átalakítása.

A diszkontkoncepcióval kapcsolatos fejlesztések a magyarországi retail képviselettől függetlenül zajlanak, az osztrák anyavállalat saját szervezésében – válaszoltak az OMV Hungária Kft.-nél a Világgazdaság kérdéseire.

Diszkontrendszerben a társaság Avanti nevű töltőállomásai és a százszázalékos OMV-leány FE-Trading által üzemeltetett töltőállomások működnek, de kedvezményes árat kínálnak a Petrom márkájú kutak is. Az Avanti egységek többsége Ausztriában található, mint ahogy jórészt az FE-Trading-töltőállomások is. Ez utóbbiak a Hofer/Aldi élelmiszer-kiskereskedelmi diszkonthálózathoz kapcsolódnak.

Ilyen formátumok itthon is ismertek. Annak idején az Auchan indította el diszkonthálózatát nagyobb egységszámban (előtte a már kivonult Cora létesített ilyen kutat, de azt az ugyancsak kivonult Esso működtette), majd a Tesco is beindította ezen üzletágát, amelyből később kiszállt.

Az Ausztriában és Szlovéniában Hofer néven futó, de a német Aldi Südhöz tartozó lánc is élénk érdeklődést mutat a diszkontkutak iránt. Ám a Hofertől 2016-ban vett meg az OMV 66 töltőállomást.

Itthon több mint ezer benzinkút működik, piacvezetőnek számít a Mol. A korábbi időszakban a kutak nem a diszkontosodás felé indultak, sőt épp ellenkezőleg, a shop szolgáltatásainak a bővítésében gondolkodtak. Ez vonatkozott az OMV-re is. A vasárnapi boltzár miatt például a cég több kútjára beengedte a Spart, amely miniszupermarket formájában működteti azokat. A Mol nagy dobása a Fresh Corner, amely kávézó formátumként működik a shopban.

Elindult az 5G-ütközet

EURÓPA DIGITÁLIS ÚJRAFELOSZTÁSA ZAJLIK

Még a hazai vagy a nemzetközi üzleti döntéshozók közül is eléggé sokan gondolják azt, hogy az ötödik generációs -(5G-s) mobilhálózatok arra valók, hogy a telefonjainkon ne szakadozzon a focimeccs vagy valamilyen más videó, vagy hogy még olcsóbb legyen egy gigabyte-nyi adatforgalom. Ám az, hogy immár világméretben zajlik a hadviselés az 5G kapcsán (lásd például az amerikai–kínai kereskedelmi háborút), valószínűleg mindenkit elgondolkodtat: rég nem a maroktelefonos szórakozás a tét.

Az, hogy Magyarországon – a kontinens egyik legfejlettebb mobiltelefonos, mobilnetes piacán – is elindulnak a nagy telekommunikációs vállalatok első éles 5G-szolgáltatásaikkal, azt mutatja: megindult a globális felfutás tesztidőszaka. Vagyis a verseny élesre váltott.

Még egyértelműbb jele a harcnak az a hír, amelyet a múlt héten jelentettek be. E szerint a következő három évben 3,1 milliárd dolláros (902 milliárd forintos) beruházással ezer munkahelyet teremt a kínai Huawei Technologies Olaszországban. Beszállító partnereinél pedig további kétezer álláshely létesül. Az értesülés alapján a fenti hatalmas összegből 1,9 milliárd dollár beszállítói beszerzésekre, 1,2 milliárd marketingre, 52 millió pedig kutatás-fejlesztésre megy. A bejelentés július 15-én történt, melynek során a Huawei Italia vezetője megerősítette, hogy a kínai társaság ezer munkahelyet számol fel az Egyesült Államokban.

Aki pedig a sorok közt olvas, mindenképpen felkapja a fejét a hír következő fordulatára: a beruházással a Huawei elsősorban az olasz állam számára kívánja „áttekinthetővé, hatékonnyá és tisztességessé” tenni az 5G-s mobilhálózati fejlesztéseket. Vagy a nyilatkozat azon részére, miszerint az olasz államnak törvényes aranyszabály (az eredeti angol fordulattal: golden power) biztosítja a beavatkozási jogot a magánszektorban nemzetbiztonsági és honvédelmi érdekek védelmében. A cég pedig ezen aranyszabály minden piaci szereplőre egyenlő mértékű alkalmazását szorgalmazza a távközlési fejlesztési projektekben, legyen szó európai vagy Európán kívüli vállalatról. Ez felettébb fontos lenne az 5G-technológia semlegességének a biztosításához – húzta alá Thomas Miao, a Huawei helyi vezetője.

Mi következik mindebből? Az, hogy az amerikai ellenszélben a kínai technológiai óriás sorra foglalja el az USA cégei elől az öreg kontinens országainak a piacait, vagy legalábbis biztosítja a hatalmas beruházásdömpinget állami együttműködésekkel, hogy semmiképpen se tilthassák ki a piacról az 5G-s technológiáit – ahogyan az az Egyesült Államokban például nemrég megtörtént.


Már nem virtuális valóság. Ennél sokkal tisztábban látják a jövőt a szolgáltatók

MIÉRT EZ A HATALMAS IGYEKEZET? 

Azért, mert az 5G lesz a jövő fejőstehene a távközlési szektorban. A hatása pedig legalább akkora lesz, mint a GPS vagy az internet elterjedése jelentette ugrás volt. Az elmúlt húsz évben nemigen bontakozott ki olyan mobiltechnológia, amelyre ennyire ugrottak volna a szolgáltatók. Pedig nem, nem a gyorsabb videók megtekintése vagy a nagyobb letöltési adatmennyiség hozhatja lázba, ösztönözheti költésre a fogyasztókat, vagyis nem ettől bizsereg a piac. Hanem amiatt, hogy egy teljesen új világ születhet: a szenzorgazdaság, az ipar 4.0, a digitalizált, önvezető gépek, eszközök világa. A változások olyan átfogók és mélyrehatók lesznek pár éven belül, hogy rengeteg üzleti folyamat, sőt a munkaerőpiac is megváltozik. És mindennek a motorja, mozgatója az 5G-s mobiltechnológia. Az erre rászabadítható mesterséges intelligenciák pillanatok alatt bányásznak ki adatsorokat, találnak összefüggéseket közöttük, villámgyorsan lehet majd eligazodni a blokkláncokon, s az pedig nemcsak a könnyű- vagy a nehézipart, a szolgáltató- és a fogyasztói ipart, hanem a pénzügyi rendszert is átszabhatja.

 

EZT URALNI IGAZI HATALOM

Ez az, ami miatt egyáltalán nem mindegy, hogy e kulcsinfrastruktúrát amerikai, európai vagy kínai vállalat által szállított eszközökön építik-e fel. Sem nemzetbiztonsági, sem pedig gazdasági-üzleti szempontból. Dollármilliárdokról van szó, sőt dollárszázmilliárdokról. Nézzük, mennyiről. A Netscribes nevű elemzőcég friss jelentése szerint például 2025-re a globális 5G-piac 251 milliárd dolláros (több mint 73 ezer milliárd forintos) lesz. Ráadásul az átlagos növekedési ráta (CAGR) öt esztendőn keresztül évről évre eléri majd a 97 százalékot, ami kiugróan magas érték még a technológiai szektoron belül is. Ez a bővülés pedig a tőzsdei vállalatoknak kifejezetten jó hívószó, így lehetséges, hogy a vártnál is gyorsabban öntik majd a pénzt az 5G-be világszerte.

A Netscribes analízise alapján az egységesítés, a sztenderdi-záció fontos követelmény, és olyan globális szereplők érdekeltek a technológia elterjesztésében, mint a China Mobile, a Verizon, az AT&T, a Vodafone, az NTT (Nippon Telegraph and Telephone), a Sprint, a Deutsche Telekom, a Telefónica, az América Móvil vagy épp a China Telecommunications Corporation. Magyarán: az 5G rakétasebességű növekedéséről szól majd a következő 2-3-5 év a távközlési ágazatban, és nemcsak az okosvárosok erősödését jelenti majd ez, hanem az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a kereskedelem nagyon nagy arányú s a jelenleginél is gyorsabb digitalizációját, automatizálását.

 

MAGYAR VONATKOZÁSOK

Még az idén megtörténik az a frekvencia-árverés, amelyen a hazai mobilszolgáltatók már olyan kereskedelmi frekvenciák használatára vásárolhatnak majd jogokat több milliárd forintért, melyek az ötödik generációs (5G-) hálózatok kiépítéséhez szükségesek. A Huawei itt nem direkt versenyzőként száll a ringbe, hanem kulcsbeszállítóként a nagy távközlési vállalatok mögött.

Nagy kérdés, hogy a frekvenciákat majdan elnyerő szolgáltatók számára nálunk terveznek-e valamilyen amerikai típusú korlátozást a hatóságok. Ennek elvi lehetősége megvan, de a gyakorlatban kevéssé valószínű, hiszen a Huawei a magyar gazdaságban is fontos szereplő. Ráadásul most, július elején demonstrálta a kínai óriás hazai leánya a jó kapcsolatait, amikor bejelentették: az itteni mérnökök képzésében is közreműködnek, részt kívánnak venni a magyar vasutak távközlési infrastruktúrájának, az intelligens egészségügyi ellátásnak a fejlesztésében, továbbá az okosvárosok kialakításában is. Ezt – ahogyan korábbi lapszámunkban már megírtuk – még egy szándéknyilatkozattal is megerősítették, melyet Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, valamint Vu Pi-csiang (Wu Biqiang), a Huawei Technologies Hungary vezérigazgatója írt alá.

Augusztus 8-áig lehet jelentkezni az 5G-s frekvenciákért, miután a piaci szereplők észrevételeit is figyelembe véve a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) július 18-án véglegesítette az ötödik generációs mobiltechnológiára alkalmas frekvenciák árverésének a részleteit tartalmazó dokumentációt.

A jelentkezők szeptember 23. és október 11. között frekvenciasávonként négy külön naptári napon licitálhatnak majd. A 700, a 2100, a 2600 és a 3600 MHz-es sávok blokkjainak tizenöt évre szóló, egyszer öt esztendővel meghosszabbítható értékesítésével a hírközlési hatóság kellően gyorsan lépett, hogy hazánk a mobiltechnológia élvonalában maradhasson.

 

UPC–VODAFONE: RÁBÓLINTOTTAK

Az Európai Bizottság többszöri halasztás után végül engedélyt adott arra, hogy a Vodafone megvásárolja a Liberty Global német, magyar, román és cseh tevékenységeit. A vételi szándékot tavaly májusban jelentették be, a tranzakció értéke 18,4 milliárd euró. A Vodafone az érintett piacokon a vezetékes szegmensben erősíti meg a pozícióját. A cég a világ második legnagyobb mobilszolgáltatója, és elsősorban a német piac érdekli. Az akvizícióval fel tudja venni a versenyt a Deutsche Telekommal. Az ügylet várhatóan július 31-re zárulhat le, amikor a Vodafone Magyarország és a UPC Magyarország megkezdi közös működését. Addig különálló vállalatokként folytatják tevékenységüket. Nem meglepő, hogy mindkét szolgáltató erősen nyomul az 5G-ben, amely világszinten mindenki fantáziáját izgatja, szolgáltatási és üzleti síkon egyaránt. A UPC Magyarország az előfizetések számát tekintve megközelítette a 2,2 milliót, a lakossági és üzleti vezetékes és mobilos előfizetők száma ezen belül átlépte a 872 ezret. A növekedés pedig az elmúlt évben dinamikus volt. A Vodafone Magyarország tavalyelőtt 172 milliárd forint árbevételt ért el. Ezzel 15 milliárdos üzemi eredmény párosult, és közel 15 milliárdos adózott eredményt hozott össze a társaság. A UPC tavaly 77 milliárdos árbevételt, közel 7 milliárd forint üzemi és csaknem 11 milliárd forint adózott eredményt mutatott ki.

 

Távközlési megakütyük. Mérnök a Huawei 5G-antennája alatt

Dinnye mindörökké

DÖCCENT A SZEZON ELEJE, ÉS MÉG NEM LÁTNI A VÉGÉT  

A dinnye jó ideje minden nyári szezonban közüggyé avanzsál. Megvan ennek is az oka. Magyarországon korábban 4800 hektáron termesztették ezt a gyümölcsöt, ám az idén 4000-4200 hektárra szorult vissza a termőterület. Igaz, a technológia javulásával 200 ezer tonna körüli termés gazdálkodható ki ekkora méretben. Ebben az évben a termelők az időjárás miatt 180 ezer tonna körülire várják a hozamot. Az ideális felvásárlási ár kilogrammonként 80 forint lenne, amely a termelőknek (ha tartható ez az átlag) 14 milliárd forintot hozna a konyhára, a helyzet azonban az, hogy a termelői érték inkább közelít a 10 milliárd forinthoz a szezon végi nagyon alacsony felvásárlási árak miatt. Mindez a kiskereskedelemben nagyjából a dupláját jelenthetné, ha tartanák a szezonban a kilónkénti 160 forintos eladási középértéket, de valójában ez képtelenség, főleg úgy, hogy a dinnyeszezon itthon az átlagosnál hidegebb idővel indult – hiába lesz világszinten ez a legmelegebb hónap.

A szezon nagyban függ az időjárástól, mind a termést, mind pedig a fogyasztást tekintve. Melegben akár duplázódhat is az eladás, míg hidegben feleződik. A magyarok fejenként 15 kilogrammot fogyasztanak a gyümölcsből évente. Ez kifejezetten jó aránynak számít a tíz esztendővel ezelőttihez képest, ekkor 8-9 kilogramm volt ez az adat. Vagyis a korábbi években végrehajtott fogyasztásösztönző, gyümölcs-népszerűsítő kampány célba talált. Ebből és a várható termésátlagból könnyen kiszámolható, hogy az idén körülbelül 30-40 ezer tonna görögdinnye mehet kivitelre. Ez pedig a termelőknek és a kereskedőknek egyaránt sokat jelent a jövedelmezőség javításában. Sőt, ha jól mennek az exportpiacok, idehaza sem igen lesz gond a dinnyeárakkal. A hazai multiláncok az anyaországba szállítanak, így Németország a fő exportpiacok közé tartozik. Az itthon is jelen lévő multik érdekeltségei révén Csehország, Szlovákia és Lengyelország számít még fő célpontnak, ám magyar dinnye időnként előfordul Spanyolországban is, ami azért vicces, mert a hazai piacok árszintjét a szezon előtt éppen a spanyol termés határozza meg, ahogyan a többi exportcélterületekét is. Ha spanyol dömping van, a magyar termés belépő ára is alacsony.

KISKERÁRAK

Július első hetében kerültek nagy mennyiségben a boltok polcaira a hazai dinnyék. A belépő árak arról tanúskodnak, hogy a gazdák tartották magukat a 80 forintos átadási ellenértékhez, sőt esetenként jobb árpozíciót is fogtak, a kereskedők azonban jó nagy lapáttal rátettek az eladási árra. Ugyanis a nagy hálózatokban a 2018-as kiskereskedelmi árakhoz képest (159 és 189 forint között szóródott anno a gyümölcs kilogrammonkénti ellenértéke) most többet, 189–299 forintot kérnek egy kilóért. Ezt a blokkk.com internetes kereskedelmi szakportál regisztrálta. Természetesen azért nincsenek köszönő viszonyban egymással éves összehasonlításban az árak, mert tavaly ilyenkor már javában tartott a szezon, míg most belépő árakról beszélhetünk. Ráadásul az importdinnye is megágyazott a viszonylagos drágaságnak – a kereskedők pedig az idén nem „rombolták” le dömpingárral a szépen felépített dinnyeprofitcéljaikat. Ezzel remélhetőleg a termelőknek is kedveznek, hiszen ilyen eladási tarifák mellett a termelői átvételi árcélok is átverhetők rajtuk. Kérdés persze, visszatér-e a kánikulával a szezonkezdeti Kánaán. Az időjárás ugyanis nem kedvezett az áraknak. A júliusi hideg és az emiatt elszenvedett kereslet-visszaesés gyorsan a mélybe taszította azokat (a praktikus ok, hogy a berendelt árukészletet ki kell pörgetni, vagy megrohadtan mehet a veszélyeshulladék-tárolóba). A blokkk.com adatai szerint a múlt héten az árak a nagyon barátságos 134 és 219 forint közötti tartományban mozogtak.

 

HOL A LEGOLCSÓBB?

Tavaly ilyenkor a CBA diktálta a július első hetében mért 159 forintos kilogrammonkénti árat. Most a magyar lánc nemigen ment bele a versenybe, tartotta a 299 forintos szintet. Az árakon látszódik, hogy a Spar a CBA-val igyekszik versenyezni, ebben a láncban 249 forintra tolták le az eladási ellenértéket. A Tesco és az Auchan pedig egymással küzdött a 189 forintos árral. A múlt héten azonban fordult a kocka: a Tesco kiszállt a heti versenyből, megtartotta a 189 forintot, míg az Auchan 134-gyel robbantott. A CBA is lejjebb ment, 219 forintra, míg a Penny beszállt egy akció erejéig a versenybe, és mindenkinél olcsóbban, 129-ért adta két napig a gyümölcsöt, de nem mindegyik üzletében. A trend tehát jól olvasható, ám a szezonból több forrónak ígérkező hét hátravan, ami azt sejteti, hogy távoli még a 100 forintos kilogrammonkénti kiskereskedelmi ár, és egyelőre nem tudni, hogyan viselkednek az exportpiacok.

 

Mindenki kedvence. Ugrált a gyümölcs ára az időjárás-változás miatt

Nőttek a beruházások a mezőgazdaságban

HÚZÓÁGAZAT

Az agrárium a nemzetgazdasági bruttó hozzáadott érték 4,3 százalékát állította elő a múlt évben – áll a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) most megjelent Magyarország, 2018 című összegző kiadványában. A szektor teljes kibocsátásának a volumene az egy esztendővel korábbinál 3,6 százalékkal nagyobb volt, az árak 1,2 százalékos emelkedése mellett – a mezőgazdasági számlák rendszerének előzetes adatai szerint. A volumen- és árváltozás eredményeként a mezőgazdaság teljesítményértéke – a szolgáltató- és kiegészítő tevékenységekkel együtt – 4,8 százalékkal, 2720 milliárd forintra bővült. A teljes kibocsátásból a növénytermesztés 58, az állattenyésztés 35 százalékkal részesedett, a megmaradó hányadot a szolgáltatások és kiegészítő tevékenységek tették ki.

A növénytermesztés termelési volumene 2,6, árszínvonala 3 százalékkal nőtt tavaly, míg az állattenyésztésé 5,7 százalékkal haladta meg az egy évvel azelőttit. A beruházások 4,1 százalékát (347,7 milliárd forint) fordították az agrárium fejlesztésére, összehasonlító áron számolva 8,3 százalékkal többet az egy esztendővel korábbinál. Ez a szakértők szerint részben annak köszönhető, hogy folytatódott a 2014–20-as uniós költségvetési ciklus keretében a Vidékfejlesztési Program támogatásainak a kifizetése.

Az ország földjének az 57 százalékát művelték tavaly, az 5,3 millió hektár kiterjedésű mezőgazdasági terület több mint négyötödén szántóföldi gazdálkodás folyt. A szántó területe a 2017. évivel majdnem azonos nagyságú maradt. Az elhúzódó tél és a korán beköszöntött száraz, meleg időjárás 2018-ban leginkább a nyári betakarítású szántóföldi növények termésének eredményét befolyásolta kedvezőtlenül. Előzetes adatok szerint a kukorica és az olajos magvú növények termésmennyisége a tavalyelőttihez viszonyítva nagyobb, a búzáé azonos, a többi főbb szántóföldi kultúráé kisebb volt.

Kalászosokból az előző esztendeinél 1,3 százalékkal nagyobb területen 5 százalékkal kevesebb, 6,9 millió tonna termett. A kalászosgabona-termés 76 százalékát a búza adta, amelyet a szántó 24 százalékán termesztettek. A legfontosabb kenyérgabonából az egy évvel korábbinál 6,5 százalékkal nagyobb területről ugyanakkora mennyiséget arattak, így a hektáronkénti termésátlaga 330 kilogrammal kisebb volt. Az árpa hozama nagyobb mértékben csökkent, mint a termőterülete, termésátlaga 12 százalékkal elmaradt a 2017. évitől.

A gyors és tartós felmelegedés kedvezően befolyásolta a szántó 22 százalékát elfoglaló kukorica tavaszi fejlődését: az előző évinél 4,5 százalékkal kisebb területen 18 százalékkal több szemtermést takarítottak be. A harmadik legnagyobb területen művelt napraforgó termésmennyisége valamivel kisebb mértékben csökkent, mint a kiterjedése, így háromtonnás hektáronkénti hozama kissé nagyobb volt a 2017-esnél. A napraforgóhoz képest csaknem feleakkora területen művelt repcéből 7,2 százalékkal többet arattak. A termésátlaga elmaradt az előző évitől, de így is meghaladta a hektáronkénti három tonnát. A gyepek kiterjedése kissé csökkent az egy esztendővel korábbihoz viszonyítva, ahogyan a konyhakertek és a szőlő területe is, amelyek a művelési ágak között kisebb részarányt képviselnek. A gyümölcsösök nagysága kismértékben meghaladta az egy évvel azelőttit. 

Tavaly bővült a szarvasmarha-, stagnált a sertés-, csökkent a juh- és a baromfiállomány. A gazdálkodók a tél kezdetén az egy esztendővel korábbinál 15 ezerrel több szarvasmarhát istállóztak. A teljes létszám 46 százalékát kitevő 403 ezres tehénállomány 12 hónap alatt 8 ezerrel bővült. A gyarapodás elsősorban a szarvasmarhák 42 százalékát gondozó egyéni gazdálkodók húshasznú tehénállományának a növekedéséből adódott. Tavaly ugyanakkor mintegy 47 ezer vágómarhát (vágóborjú nélkül) és 1,5 milliárd liter tejet vásároltak fel, ami a 2017. évinél 3,1, illetve 0,6 százalékkal kevesebb volt.

A sertésállomány 2015–17-ben tapasztalt fogyása megállt, az év végi egyedszám már nem változott lényegesen a tavalyelőttihez képest. Az állomány további gyarapodását vetítheti előre, hogy az anyakocák száma 3,7 százalékkal nőtt. A sertések nyolctizedét tartó gazdasági szervezeteknél az állomány 4,3 százalékkal gyarapodott, az egyéni gazdálkodók esetében viszont – a háztáji gazdálkodás visszaszorulása miatt – 14 százalékkal csökkent. Összesen 56 ezer vágómalacot és vágósüldőt vásároltak fel, ami 17 százalékos növekedés. A juhállomány egy év alatt 3,3, ezen belül a teljes létszám 72 százalékát kitevő anyajuhoké 1,6 százalékkal csökkent. A tyúkállomány 3,7-del apadt, ugyanakkor az egyedek 36 százalékát kitevő tojóké az előző évivel majdnem azonos volt.

A mezőgazdasági termelői árak – a 2017. évi 5,6 százalékos bővülés után – 2,7 százalékkal nőttek az előző esztendeihez és 14-gyel 2010-hez képest. A növényi termékek ellenértéke 5,8 százalékkal emelkedett, az élő állatok és állati termékeké 2,2-del mérséklődött. A gabonafélék 9,8 százalékkal drágultak, a búza ennél nagyobb, 12, a kukorica kisebb, 6,8 százalékos mértékben. A kedvezőtlen időjárás Európa számos országában jelentős károkat okozott a termésben, ami felhajtotta a magyar gabona iránti keresletet és ezzel együtt az árakat.

Vezető szerepben

ALMÁSSY GABRIELLA

– A 2018-as statisztikai adatok tükrében hogyan látja a biztosítási piac helyzetét?

– A biztosítási piac kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt, a múlt évben sikerült átlépni az 1000 milliárd forintos határt a díjbevételeknél. A növekedés motorja a nem életbiztosítási üzletág, hiszen ott 10 százalék feletti volt a bővülés, miközben az élet ágban 3,5 százalékos. Hasonlóan alakultak az arányok az Union Biztosítónál is, a nem életbiztosítási üzletágnál mutatkozott erősebb növekedés. Azt várom, hogy a múlt évre jellemző tendenciák folytatódnak ebben az esztendőben is. Ez több okból kifolyólag várhatóan így is lesz. Egyrészt az életbiztosításokra vonatkozó szabályozás folyamatosan változik, szigorodik – jelentős részben EU-s szinten –, miközben az értékesítők száma jócskán apadt az elmúlt időszakban. A másik ok, hogy a konjunktúra időszakában a nem élet ág rendszerint jobban teljesít. Az egészségbiztosításoknál – amelyek kicsit határterületet jelentenek a két nagy üzletág között – továbbra is nagyon erős bővülést várunk: ezen a területen az Union úttörő szerepet játszik, piacformáló szerepre törekszünk.

– Az idén megszűnt a munkáltató által fizetett egészségbiztosítások és más kockázati biztosítások esetében a minimálbér 30 százalékáig járó adókedvezmény. Hogyan érintheti ez az egészségbiztosítási piacot?

– Öngondoskodásra az egészség terén is szükség van, és itt nagy a vállalatok szerepe is. Az egészségbiztosítás mint munkáltatói juttatás három-öt éve beépült a vállalati kultúrába, főként a nagy dolgozói létszámmal működő, multinacionális cégek körében. Az adókedvezmény eltűnésének a hatása átmeneti mozgást hozott a piacon: a múlt esztendő végén megugrott a szerződéskötések száma – ugyanis a 2018-ban megkötött, ez évre szóló szerződésekre is jár még az adókedvezmény –, majd az első negyedévben kissé visszaesett, de a második negyedben ismét elindult a növekedés. A kis kilengés ellenére továbbra is nő a piac, amelyre egyébként ösztönzőleg hat a szocho csökkentése is, hiszen így már a SZÉP Kártyával összemérhető mértékű adóteherrel adható az egészségbiztosítás is.

– Az ügyfelek mennyire ismerik már az egészségbiztosítást? Meg tudják különböztetni az egészségpénztártól?

– Azt kell tudatosítani, hogy az egészségbiztosítás nem az egészségpénztár helyett működik, hanem a mellett: mindkét konstrukcióra szükség van, hiszen hozzájárulnak az egészségügyi kiadások finanszírozásához. Az egészségpénztárak leginkább az ellátáshoz kapcsolódó kiadások fedezéséhez nyújtanak segítséget, amit jól mutat, hogy a kifizetések 80-85 százalékát gyógyszerekre és fogászati ellátásra fordítják a tagok. Az egészségbiztosításnak pedig a szűrővizsgálatok révén a betegségek megelőzésében, valamint egészségügyi panasz esetén a privát járóbeteg-szakellátás finanszírozásában van szerepe.

– Mennyibe kerül és mit fedez egy átlagos egészségbiztosítás, továbbá mely szolgáltatásokat veszik igénybe a leggyakrabban az ügyfelek?

– A magánszemélyek havi 8-10 ezer forintból már nagyon magas színvonalú szolgáltatáscsomaghoz juthatnak hozzá, csoportos vállalati biztosításként pedig még kedvezőbb a díj. Ha figyelembe vesszük, hogy már egyetlen szakorvosi vizsgálat ára is legalább 20-30 ezer forint, akkor ez egyáltalán nem sok. Egyébként a háztartások kiadásainak a négy százaléka most is egészségügyre megy: a gond tehát nem az összeggel van, hanem inkább azzal, hogy nem hatékonyan költik el. Az egészségbiztosítás ugyanis fedezheti akár harmincféle privát járóbeteg-ellátás, a diagnosztikai és laborvizsgálatok, az egynapos műtéti beavatkozások, valamint az éjjel-nappal hívható orvosi call center díjait is. A tapasztalatok szerint az ügyfelek leggyakrabban a nőgyógyászati, bőrgyógyászati, gasztroenterológiai, mozgásszervi és belgyógyászati vizsgálatokat, illetve a labor- és ultrahangvizsgálatokat veszik igénybe a biztosítással.

– Hogyan különbözteti meg magát az Union a versenytársaitól az egészségbiztosítási piacon? Ez év áprilisában saját ellátásszervező céget indítottak. Ezt a lépést mi indokolta?

– Az Union vezető szerepet tölt be az egészségbiztosítások piacán. A saját ellátásszervező cég létrehozását tehát az egészségbiztosítási portfóliónk mérete indokolta, elértük ugyanis azt a szintet, ahol már hatékonyabb és gazdaságosabb ez a megoldás, valamint azon dolgozunk, hogy a szolgáltatás színvonalának további emeléséhez is hozzájáruljon. Ez a lépés ráadásul hosszabb távon a magánegészségügyi rendszer és az állami ellátás közötti összhang megteremtését is elősegíti. Csak egy területet említenék, ahol még van hova fejlődni: ha a magánorvosnál kiderül, hogy valakinek fekvőbeteg-ellátásra van szüksége, amelyet ma még csak az állami rendszerben kaphat meg, akkor utóbbiban elölről kezdik a diagnosztikát és az ellátási folyamatot – a korábbi kezelésektől függetlenül. Ez messze áll a hatékonyságtól. A vezető szerepünk további erősítését célozza az új egészségbiztosítási konstrukciónk bevezetése is, amelynél magasabb limiteket határoztunk meg, nem alkalmazunk szakmai korlátozást – vagyis nem csak négy-öt orvosi szakterületre terjed ki a szolgáltatás –, továbbá, hacsak nincs megfelelő indoka, előzményvizsgálatot sem végzünk a betegeknél. Nagyon nagy előrelépést jelent még az online ellátásszervezés bevezetése: az ügyfél hamarosan egy applikáció segítségével kiválaszthatja a számára megfelelő időpontot és orvost, így nem kell hosszasan egyeztetnie az ellátásszervezővel.

„A partnerségekben hiszek”

SZEGNER BALÁZS

– Hogyan került Düsseldorfba, diplomatapályára befektetési bankári múlttal?

– A megtisztelő kihívást 2015-ben kaptam egy új főkonzulátus Düsseldorfban történő megnyitására, miután hosszú éveken át semmilyen képviselete nem volt Magyarországnak a városban. A személyes hátterem is szerepet játszott a választásban, mert olyan komponensekből áll, amelyeket az itteni munkámban jól tudok hasznosítani. Mind diplomáciai, mind közgazdasági területen van felsőfokú végzettségem, ezenkívül húsz év befektetési tapasztalatot is szereztem – amely segítségemre van a kapcsolatok kiépítésében –, a német nyelvvel és kultúrával pedig régi kapcsolatot ápolok, s ezek együttesen hozzájárulnak ahhoz, hogy Magyarország érdekében hatékonyan tudjak itt dolgozni.

– Milyen várakozásokkal, célkitűzéssel érkezett?

– Sokrétű célokkal érkeztem. Két tartományban, Észak-Rajna–Vesztfáliában és Hessenben kell képviselnem hazánkat. Rendszeresek a közreműködésünkkel zajló miniszteri és államtitkári szintű látogatások, s az általános értelemben vett külpolitikai kapcsolattartás mellett meg vagyunk bízva Magyarország kulturális és külgazdasági képviseletével, de a sporttal, a turizmussal kapcsolatos és vízdiplomáciai feladataink is vannak. A célkitűzés, hogy ezeken a területeken egyre láthatóbbá tegyük Magyarországot, és minél gyümölcsözőbb kapcsolatokat építsünk ki.

– S milyen eredményekről számolhat be?

– Az elmúlt négy és fél év tapasztalatai alapján azt gondolom, hogy hiányt pótoltunk, és sok szempontból lehetőséget teremtettünk a magyarországi értékek és tendenciák megmutatására ebben a nagyon fontos régióban. A munkámban mindig is a partnerségeket állítottam a középpontba: a meglévők erősítését és újak létrehozását. Ezeknek óriási jelentőséget tulajdonítok, mert a küldő és a fogadó ország polgárai közötti közvetlen kapcsolatok lehetőségeket teremtenek s építik hazánk imázsát. Az emberek közötti ismeretségek kialakítása már csak azért is fontos, mert nem lehetünk elégedettek azzal, amilyen képet az itteni média fest Magyarországról, de ezt a személyes tapasztalatok egészen más irányba képesek befolyásolni.

A filozófiám, hogy akkor lehet valamit létrehozni és sikeresen működtetni, ha az kölcsönös érdekek mentén zajlik, minden érintett félnek van olyan célja, amelyet ennek révén el tud érni. Mivel a világ gyorsan változik, a trendek hamar elavulnak, ezért mindig abban gondolkozom, hogy jövőorientált formációkat találjunk ki, amelyekben régi gondolatok új formában valósulhatnak meg.

– Konkrétan?

– Erre jó példa, hogy magyar oldalról a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány, német részről pedig egy nagyszámú magáncég által alapított egyesület, a Digitale Stadt Düsseldorf megtalálásával sikerült egy új generációs, digitális partnerséget létrehozni 2017 márciusában. A kezdeményezés az elmúlt két és fél év tapasztalatai alapján működő és jó kapcsolattá vált, amelynek több gyümölcsét is élvezhetjük.

– Miben számít újszerűnek ez az együttműködés?

– Leginkább a tematikáját tekintve, mivel minden eleme a digitalizáció előmozdításáról, a startup vállalkozások eredményeinek a megismertetéséről szól. Ez sokszor versenyek formájában zajlik, mert a cégeket is így lehet a leginkább rábírni, hogy mozgósítsák az erőforrásaikat, és a közönséget szintén ez tudja bevonzani. Egy-egy ilyen verseny jelentőségét nem is az mutatja meg, hogy ki hányadik helyezett lesz, sokkal inkább azt látom benne lehetőségnek, hogy az új megoldásokra éhes közepes és nagyvállalkozások aktívan, célirányosan szólíthatják meg az adott szektor társaságait a saját üzleti céljaik elérése érdekében.

– Érez további lehetőséget Magyarország számára? Mennyire nyitott felénk Németországnak ez a régiója, amely földrajzilag csaknem a legtávolabb esik tőlünk?

– Hazánk ismertsége és az ország kedvező megítélése elsősorban a két nagy délnémet tartományban, Bajorországban és Baden-Württembergben erős, míg itt, a 18 millió lakosával a legnagyobbnak számító Észak-Rajna–Vesztfáliában, vagy akár a több mint hatmilliós Hessenben – amelyek politikailag és gazdaságilag egyaránt jelentős súlyt képviselnek – alacsonyabb, az itteni kapcsolatok jellemzően gyengébbek. A Magyarországgal kapcsolatos jó benyomások is inkább az idősebb generációkban vannak meg, például a határnyitásra vagy az 1956-os forradalomra, esetleg az Aranycsapatra vonatkozóan. Gazdasági téren a német befektetők nagy része innen érkezett, így a globálisan gondolkodó nagy cégek térképére rákerültünk, de általánosságban alacsony bázisról indulunk, ami komoly potenciált is jelent.

– Miért nem próbálkoznak újbóli országimázs-építéssel?

– A 2015-ben indított és mára jelentős méretű eseménnyé duzzadt Magyar Napok során próbáljuk megismertetni hazánkat a fogadó ország lakosságával. Ennek kapcsán különös hangsúlyt helyezünk a fiatalokra, akiknek a természetes orientációja a Benelux államok és Franciaország felé irányul a földrajzi közelség miatt. Nekünk valóban meg kell küzdenünk azért, hogy ennek a népes, magas életszínvonalú és sok szempontból nagy jelentőségű régiónak minél több és minél pozitívabb információja legyen Magyarországról. Természetesen szakmaibb, konkrét szektorokat megcélzó programokat is létrehoztunk. Az itteni döntéshozók reakciói révén érzékelem, hogy ezen a területen Magyarországról újfajta, kedvező képet kezdtünk felépíteni. Ennek az útnak még csak az elején járunk, és a potenciál kiaknázásában segít majd, hogy hamarosan két külgazdasági attaséval még aktívabban fogunk működni.

 

Guinness könyvben az amerikai tőzsdék?

REKORD

A Guinness Rekordok Könyve 1955-ben jelent meg először, s azóta is a világ legnagyobb rekordgyűjteményének számít: olyan nemzetközileg elismert és hitelesített csúcsokat jelentet meg, amelyek a teljesítőképesség vagy a természet szélsőségeiként jönnek létre.

 

Sorra megdőlő rekordok 

Képletesen szólva akár még ebbe az összeállításba is bekerülhet az a tőkepiaci, izgalmas sztori, amely az elmúlt hetekben játszódott le a tengerentúlon. A legfontosabb mutatók ugyanis több évtizedes rekordokat döntöttek meg. A Dow Jones júniusban mintegy nyolc százalékot emelkedett, ennél nagyobbra 1938 óta nem volt példa, akkor 24,3 százalékot ralizott. Az S&P 500 is csúcsot döntött a maga több mint hétszázalékos „ugrásával”: a világ talán legfontosabb részvénymutatója ennél nagyobb emelkedést mindössze egyszer, 1955-ben ért el, több mint nyolc százalékot, amikor is megjelent a fentebb hivatkozott Guinness Rekordok Könyve. Idetartozik, hogy a Nasdaq Composite, vagyis a „technológiatúlsúlyos” mutató 7,8 százalékos emelkedése is óriási teljesítmény, 2000 óta nem fordult ilyen elő. A témával kapcsolatos összes elemzés szerint a látványos növekedés részben a Fednek köszönhető: az amerikai jegybank jelezte, kész kamatot csökkenteni a következő kamatdöntő üléseken, ezzel segítve a gazdaság további bővülését.

 

Túl a csúcson 

Visszatérve az S&P 500 indexre, a mutató az idén összességében már húsz százalékkal izmosodott. A Goldman Sachs elemzője úgy tartja, hogy lassan itt a vége az emelkedő korszaknak. „Most már limitált az emelkedési potenciál az S&P 500 indexben” – állítja a szakértő, aki szerint már a „fair értéke” közelében tartózkodik a mutató. „Az alacsonyabb kamatszint és adó támogatólag hathat az indexszintű sajáttőke-arányos megtérülésre, de a 2020-as vállalati profitvárakozások várható csökkenése és a politikai bizonytalanság gátat szabhat az emelkedésnek” – tette hozzá végezetül a Goldman Sachs elemzője. 

 

Kutya jó hely lett a New York-i Értéktőzsde. Tudja ezt Stewie, a Chihuahua is

Mindent visz a régiós bankszektor

BIZTATÓ FORDULAT

Rekordközeli, harmincmilliárd eurós nyereséget ért el 2018-ban Közép- és Kelet-Európa (CEE) bankszektora, ezen belül Közép-Európa (CE), Délkelet-Európa (SEE) és Kelet-Európa (EE) bankjai is két számjegyű átlagos tőkearányos megtérülést (ROE) mutattak fel – derül ki a Raiffeisen Research tanulmányából. 

A régiós bankelemzés megállapításai szerint Csehország és Koszovó volt a legprofitábilisabb piac, közben pedig izgalmas fordulat következett be Romániában, Magyarországon és Ukrajnában. A legmagasabb megtérülést az elmúlt három év átlagában és tavaly is Csehország érte el 17,5 százalék körüli ROE-val, de Magyarország is 15 százalék körül teljesített. 

A hatalmas, összesített térségi nyereség mellett jó hír az is, hogy minde-nütt javul a hitelportfóliók minősége. Az úgynevezett nem teljesítő kölcsönök aránya (NPL-ráta) Csehországban, Magyarországon és Szlovákiában átlagosan 3,3 százalékra mérséklődött, de az SEE-régióban még a mutató hét-, az EE-régióban pedig ennél is magasabb, 9,3 százalékos. Aligha meglepő, hogy az osztrák régiós bankok piaci részesedése ismét rekordközeli szinten áll. 

Ami pedig a magyar piaccal kapcsolatos részleteket illeti: 2018-ban a vállalati hitelállomány 15, a háztartási 6 százalékkal bővült, utóbbi esetében pedig az új hitelkihelyezések 33 százalékkal emelkedtek. A Raiffeisen várakozásai szerint az idén is fennmarad a növekedés a piacon, a vállalati hitelállomány 12, a háztartási 9 százalékkal növekedhet. A tanulmány rámutat: miután a betétállomány is dinamikusan növekszik, a bankok hitel-betét állománya 2019 után is 80 százalék alatt maradhat, a nem teljesítő kölcsönökön belül a vállalati NPL-ráta várhatóan nem javul már sokáig. Az idei bankadócsökkentés és az új üzleti volumenek emelkedése pozitívan hat a bankszektor eredményére, a marzsok várható szűkülése azonban rontja azt, és az értékvesztés-visszaírások csökkenése is rontja az eredményt.

Közben a tíz évvel ezelőtti mintegy 80 százalékról 64-re csökkent a külföldi tulajdonú bankok piaci részesedése szűkebb régiónkban, Közép-Európában. Míg ebben Magyarországon és Lengyelországban volt a legnagyobb változás, a konszolidáció szempontjából Románia bankpiacának az átalakulása a leglátványosabb, ahol élre ugrott a hazai kézben lévő Banca Transilvania az elmúlt években. Csehországban és Szlovákiában továbbra is magas a külföldi hitelintézetek részaránya, Oroszországban és Ukrajnában viszont alacsony. 

A Raiffeisen Research összeállításából végezetül kiolvasható az is, hogy az idén 35-37 milliárd eurós nyereségre és még mindig két számjegyű átlagos tőkearányos megtérülésre lehet számítani a régióban. 

 

Tranzakció-ellenes a bankszövetség

El kellene törölni a tranzakciós illetéket, mert fékezi a pénzforgalmi terület fejlődését, innovációját – nyilatkozta a Világgazdaságnak Becsei András, a Magyar Bankszövetség új elnöke. Közölte azt is: 22 pontos digitalizációs javaslatcsomaggal keresik meg hamarosan a politikai döntéshozókat.

Az eredményjavulás 4 fő oka: 

 

1. A mérlegek és a hitelportfóliók megtisztulása.

2.
A szigorúbb, így a hitelezési veszteségeket korlátozó hitelezési sztenderdek „elterjedése”.

3. A profitábilisabb lakossági üzletág felértékelődése.

4. Egyszeri hatások.

Pusztai Linda

– Mikor jutott először eszébe, hogy mentőorvos lesz?

– Az általános iskolában, mert nagyon jó biológiatanárom volt, aki megszerettette velem a tárgyat. Már akkor eldöntöttem: belőlem orvos lesz. Valószínűleg az is segített, hogy a szüleim szintén az egészségügyben dolgoznak. Édesapám mentős, édesanyám egy háziorvos asszisztense. De nem volt rajtam semmilyen családi nyomás, eldöntöttem: orvos akarok lenni. Elfogadták és támogatták.

– A mentőknél édesapja példája nyomán kötött ki?

– Biztosan benne volt a példája. Már amikor felvettek az egyetemre, tudtam, hogy mentőzni akarok. Minden tárgyból azok a részek érdekeltek igazán, amelyek a mentéshez kapcsolódtak. Alig vártam, hogy ötödéves legyek, s jöhessek a mentőtiszti tanfolyamra. Korábban nem kerülhettem kocsira, mert nem létezett az a kategória, hogy női mentőápoló. Amikor végre sikerült letennem a vizsgámat, s mentőtiszt III. lettem, akkor úgy éreztem: végre célegyenesben vagyok. Most visszagondolva az akkori tudásommal és tapasztalatommal eléggé merész dolog volt belevágni, de a Jóisten vigyáz az ifjú mentőtisztekre, meg a betegeikre is, nem futottam bele olyan nagyon nagy bajba, amelyet ne tudtam volna megoldani.

– Hol kezdte el a pályát?

– Úgy kezdődött a mentőzésem, hogy miután sikeresen levizsgáztam, felhívott a főorvos úr, hogy Mezőkovácsházán kellene jelentkeznem szolgálatra. Ez a szomszédos megyében, Békésben van, és igazából semmit sem tudtam róla. Azt sem, hogy tömegközlekedéssel nem lehet oda eljutni Szegedről műszakkezdésre. Amikor ez kiderült, hazamentem a nagyapámhoz, megkérdeztem tőle, emlékszik-e arra, mit ígért nekem arra az esetre, ha lediplomázom. Merthogy a megígért autó most kellene, különben nem jutok ki az első munkahelyemre. Így lett meg az első kocsim. Dolgoztam egy jó fél évet Makón, utána kerültem be Szegedre. Három éve pedig a nagy álmom szintén teljesült, és felvettek a légimentőkhöz is.

– Emellett sürgősségi osztályon is dolgozik. Melyik munkát szereti jobban?

– A mentést. Itt olyan élethelyzetekbe csöppenünk bele, amelyeket a kórházban sose látunk, csak hall róluk az ember. Hogy miként jussunk a helyszínre, vagy akár ki onnan, hogyan kommunikáljunk egészen elképesztő szituációkban, mert a munkánk sikerének legalább a fele a jó kommunikáción múlik. Valószínűleg egy jó nagy adag kalandvágy is szükséges ahhoz, hogy szeresse ezt az ember. Az motivál benne, hogy az esetek túlnyomó részében valóban segíteni megyünk, és az én döntésem, tevékenységem eredményeként mentjük meg egy ember életét vagy javul az állapota. 

Szeretem azt is, amit sokan hátránynak éreznek, hogy ez egy félkatonai szervezet szabályokkal, eljárásrendekkel. Sőt azt is megtanultam kezelni, hogy sokkal több férfi dolgozik itt, és ami a szívükön, az a szájukon.

– A légimentés mennyiben más, mint a földi?

– Egyrészt nagyon menő dolog helikopterrel érkezni, de ennek az igazi előnye csak a gyorsaságban van. A helikopterben kisebb a hely, mint a modern mentőautóban, kevesebb felszerelést tud szállítani. Minden szükséges dolog rajta van, csak kevesebb van belőlük, mint egy rohamkocsin. Az igazi szépsége az, hogy mindig olyan helyzetekhez küldenek minket, ahol nagyon sürgős a segítség. Ez egy nagyon jó társaság, itt mindenkinek szenvedélye a munkája. Külön oktatásokat szerveznek nekünk, évente vizsgáznunk kell, hogy dolgozhassunk. A legsúlyosabb esetek megérdemlik a legfelkészültebb mentőegységet.

– Hogy viseli, ha nem sikerül megmenteni a beteget?

– Az ember tisztában van azzal, hogy nem lehet mindenkit megmenteni, de megszokni nem lehet ezt. Ha elveszítünk egy beteget, utána végigbeszéljük a kollégákkal, mi történt, mi rágja a lelkünket. Ezt a légimentőknél vezették be, de itt, a mentőállomáson is csináljuk. Ha pedig kétségem van, hogy valamit csinálhattunk volna jobban, megbeszélem olyan kollégával is, akire felnézek. Amit igazán nehezen viselek, s láthatóan a többiek is, az a gyerekek vagy fiatal felnőttek halála. Ezt feldolgozni nagyon nehéz. A hozzátartozók fájdalmát látni is szívbe markoló. Sokszor nyelem a könnyeimet, mert hát a helyszínen nem sírhatok. Abból merítek erőt, hogy mindenkit nem tudunk megmenteni, de azokért érdemes csinálni, akiknek megmentjük az életét. Szerencsére ők vannak többen.

– Milyen a környezet hozzáállása a mentősökhöz? Rendszeresen olvasni híreket támadásokról, akadályoztatásokról.

– Nekem szerencsére jó tapasztalataim vannak. Tisztelettel viselkednek velünk. Ha jól kommunikálunk, nagyon segítőkészek velünk az emberek. Amitől időnként félni szoktam, az a közlekedés. Amikor balesetet szenved egy mentőautó, az nem akkora szenzáció, pedig azok igazán veszélyes, sajnos sokszor életveszélyes helyzetek. Azt látom, hogy az autósok egy részének nincs meg az a rutinja, hogy elengedje a mentőt, és rosszul reagál, megijed, amikor észreveszi a szirénázva közeledő kocsit, s könnyen balesetveszélyes helyzetet idéz elő.

– A mentőorvosok munkájának egyik hátrányaként szokták említeni, hogy csak a kórház kapujáig övék a beteg. Nem kíváncsi, hogyan alakul a sorsa annak, akit megmentett?

– Dehogyisnem. Az ambíciómat kielégíti ugyan, hogy kimentettem valakit egy fenyegető helyzetből, de persze kíváncsi vagyok, mi történik utána vele. Szerencsére a szegedi sürgősségi osztályon is dolgozom, és a legtöbb esetet ide szállítjuk be, úgyhogy könnyen utána tudok érdeklődni, miként alakul a sorsuk. A legutóbb volt egy sikeres újraélesztésünk, és feljártam az ITO-ra megnézni, hogyan gyógyul a beteg.

– Főállásban mentős, félállásban légimentős és sürgősségi orvos. Mivel tölti a kevéske szabadidejét?

– A párommal időnként elszökünk egy hosszú hétvégére. Igyekszem mozogni. Hetente háromszor próbálok edzeni, mert egyrészt kell az erőnlét, másrészt nagyon jól kikapcsol a mozgás. 

 

névjegy 

 
Oxiológiai és sürgősségi orvostani szakorvos.

 
Mentőorvos a szegedi mentőállomáson és a szentesi légibázison.

 
Szakorvos a Szegedi Egyetem sürgősségi betegellátó osztályán.

Rihmerék és a depresszió

RIHMER ZOLTÁN

– Szigorló orvos korában, kereken ötven évvel ezelőtt házasodott össze belgyógyász-pszichiáter feleségével. Mivel a családban mindenki jogász vagy orvos, fia kánonjogász, lánya pszichiáter lett.

– Egy pszichiátriai osztály nem csak bőrkanapékból áll, ahol csupán jól szituált, neurotikus szépasszonyok ücsörögnek. Jogos lehet a kérdés: mi tetszett meg a sűrűjében egy ifjú orvosnak?

– Az, hogy már akkoriban is voltak komoly eredmények. Amikor egy delirium tremenses beteg életveszélyes állapotban, remegve, kiszáradva, nyugtalanul bekerült, a kezelés után három nappal felöltözött és járkált, öt nap múlva hazament. A súlyos depressziós beteg injekciós kúra után teljesen jól lett, a mániás páciensek megfelelő gyógyszeres kezelést követően „lenyugodtak”, ahogy szokták mondani a laikusok. Tehát voltak akkor is eredmények, és ez megtetszett nekem. Sok mellékhatást okoztak a gyógyszerek, ez tény, de akkor nem volt más. Úgy döntöttem, a pszichiátriára adom be a jelentkezésemet, de akkoriban a Lipótra két helyre ötvenen jelentkeztek. Nem csüggedtem, elmentem Pomázra, a munkaterápiás intézetbe, onnan hat hónapra katonának, mert akkor mindenkinek el kellett mennie legalább fél évre. Még egy esztendőt lehúztam Pomázon, amikor is az egyik kolléganő, akit felvettek a Lipótra, disszidált. Akkor zutty, beszippantottak a helyére, tehát 1973-ban kezdtem a Lipóton orvosként. Nagyon nem bántam meg. Pár hónap múlva azt mondtam, ez az én terepem, és eszembe se jutott, hogy elmenjek máshová.

– Egészen a Lipót szétveréséig ott dolgozott.

– Igen, 2007-ig. Szakvizsgáztam pszichiátriából, azután neurológiából, mert azért az sem ártott, a két szakterület közel áll egymáshoz. Később klinikai farmakológiából is, és 1983-ban osztályvezető főorvos lettem. 36 évesen, ez nagyon fiatalnak számított. Egy nagy felvételes osztályt vezettem egészen 2007-ig, közben oktattam a Semmelweis Egyetemen mint külső előadó, majd mint külső professzor. Így sikerült az osztályom egy részét „átmenteni” a SOTE Kútvölgyi Klinikájára. 

– Térjünk még vissza a Lipótra, ahol a fél életét töltötte. A veszteség óriási volt, a szakmai kutatások, az országos regiszterek mind elvesztek, élőláncos tüntetést is szerveztek az intézet megmentéséért. Hogyan élték meg belülről ezt a szakmaiatlannak tartott, kegyetlenül végrehajtott döntést?

– Egyszerűen nem akartuk elhinni a legelső híreket. Egészen elképesztő képtelenségnek tűntek, hiszen nagyon jól szervezett intézmény volt a Lipót…

– Az épületegyüttest ráadásul erre a célra tervezték.

– Igen. Közel ezer fekvő beteget láttunk el, és ezt az országos ellátást végző intézetet egyszerűen megszüntették…

– Ki volt akkor az egészségügyi miniszter?

– Molnár Lajos, a fül-orr-gégész SZDSZ-es tárcavezető. Nem érdekelték az észérvek. Azt mondták, az ágyakat szétosztják. Egyrészt az ágyak fele csak eltűnt, az ambuláns ellátás finanszírozását, amit emelni kellett volna, azt meg a felére csökkentették. A Lipóton tízezer betegfelvétel történt egy évben, valamint tízezer betegelbocsátás. Nem szabadultak őrjöngő őrültek a városra. Nem az volt a probléma, hogy bezárták és az ott „fogva tartottak” mérgezték a társadalmat, hanem az, hogy az a tízezer beteg máshol jelent meg, ott nagyobb lett a zsúfoltság, és ahol nagyobb a zsúfoltság, ott az ellátás színvonala biztosan alacsonyabb. Nem mindegy, hogy huszonöt perc van a gondozóban egy betegre, vagy nyolc. Emellett megszűnt egy szakmai centrum, amelyet – bár próbálkozások vannak – a mai napig nem tudtak pótolni.

– Amikor több mint húsz évvel ezelőtt először találkoztunk, akkor mint a depresszió és az öngyilkosságok első számú szakértőjéhez irányítottak. Ön ezzel lett világhírű: rengeteget foglalkozott a major és a bipoláris depresszió kutatásával, továbbá az öngyilkosságok okaival.

– Az 1970-es évek végén kezdtem el a kutatásokat, fiatal orvosként, mert láttam, hogy öngyilkossági kísérlettel sok beteg jön vissza. Mindegyiküknél az derült ki, hogy abbahagyták a depresszióellenes kezelést. Azokat a pácienseinket viszont nem hozta vissza a mentő öngyilkossági kísérlettel, akik rendszeresen bejártak az ambulanciára, szedték a gyógyszert, akiket gondoztunk. Akkor azt mondtam, hogy igen, számos pszichiátriai betegség van, de a depresszió a leggyakoribb, abszolút értelemben annak tudjuk a legjobban a terápiáját. Ezt követi a szorongás meg az alkoholbetegség. Az unipoláris, egypólusú depresszió kezelése tényleg nagyon szépen megoldott, így elkezdtük vizsgálni a visszaesés tényezőit. A lényeg az, hogy követni kezdtük a betegeket, másrészt megnéztük azokat a klinikailag feltárható rizikófaktorokat, amelyek alapján előre jelezhető az öngyilkosság veszélye. A nem kezelt depressziós páciensek fele kísérel meg öngyilkosságot, és tizenöt százalékuk hal meg ily módon. Ez azt jelenti, hogy a depressziós betegek fele sohasem lesz öngyilkos. Vannak egyéb tényezők is; önmagában a depresszió kevés ehhez, az az első lépés, de nem elegendő ok. Van tíz-tizenkét apróbb jel, amely az öngyilkossági hajlamra utal. Háromszáz publikációnk jelent meg angolul, valójában ez hozta meg az ismertséget. Az, hogy a depresszió melyik hulláma hozza magával az öngyilkossági késztetést, szintén egyénenként változó. Van, aki bekerül hozzánk, és még eszébe sem jutnak önpusztító gondolatok. Megfigyelhetők olyan nagy tapasztalattal észrevehető tünetek, amelyek alapján már meg lehet mondani, hogy ennek és ennek a betegnek ez majd az eszébe jut. Ezt el is szoktuk mondani a páciensnek. Olyan, mint az epekő. Ott van, látszólag nem okoz gondot, de tíz év múlva epehólyagrák lehet belőle. 

– Ezzel nem adnak ötleteket? Nem sütnek a betegre stigmát? 

– Elmondjuk neki és a rokonoknak is, hogy a depressziójában ez is várható. Készüljenek fel, mert akkor jó esetben megelőzhető a tragédia. Olyan kezeléseket alkalmazunk, amelyekkel ezt a veszélyt, ha ezerszázalékosan nem is vagyunk képesek kizárni, de lényegesen csökkenteni tudjuk. A lítiumterápiával kezeltek harminc százaléka meggyógyul, harminc százaléka lényegesen jobban van, harminc százalékukra nincs semmilyen hatása.

– Azt mondja ön és a kutatócsoportja, hogy komoly szerepük van abban, hogy csökkent Magyarországon az öngyil-kosok száma. Ezt mivel tudják bizonyítani?

– Meg kell nézni az adatokat. Egyébként Európában mindenhol csökken, de nagyon sok minden befolyásolhatja ezt. Az öngyilkosságban meghaltak kilencven százaléka aktuálisan pszichiátriai beteg, döntő többségük depressziós, skizofrén és alkoholista. Az alkohol átfedésben van a depresszióval, mert nagyon sok depressziós alkoholista is. Az öngyilkosságban meghaltak többsége nem kezelt depressziós. Nagyon fontos tényező, hogy egyre többen keresik fel a szakembereket, kapnak ellátást, továbbá  tizenháromszorosára nőtt az antidepresszánsok forgalma. 

– Az egyik gyereke kánonjogász lett, a másik pszichiáter. Kevert dinasztia alakult ki. Hogyan osztódtak a szerepek?

– Ez is érdekes, mert az édesapám ügyvéd volt, az öcsém is az, s a bátyám lett orvos meg én. A fiam jogi egyetemre akart menni, megmondta, hogy orvos nem lesz. De nem érdekelte a gyakorló jogászi pálya, sokkal inkább a római jog, abszolút profi a latin nyelvben. Miután a piaristáknál végzett, jött a kánonjog, most még a zene is. Öt nyelven beszél, a Zeneművészeti Egyetemen is bedolgozott, ő egy tudóstípus. Ancsa lányom pszichiáter lett. Először a gyerekgyógyászat érdekelte, azután kezdte mondogatni, hogy pszichiáter lesz. Akkoriban jeleztem neki: amit a pszichiátriából látsz, az a csillogó felszín, a kongresszusok világa. Elhívtam az osztályomra dolgozni egy hónapra ápolónak. Ötödévben el is jött, és ennek ellenére ezt választotta. A diploma megszerzése után klinikán dolgozott, kutatott és oktatott, mert elvégezte az orvosi egyetem mellett az angol–magyar orvosi szakfordítói szakot, és örömmel csinálta az angol nyelvű oktatást is a klinikai munkája mellett. Szerintem nagyon ügyes.  Ezen a területen azért kell egyfajta szimat meg empátia. Ezek mind megvannak benne.

SZIGETHY ANNA

 

Az édesapa nyomában

Rhimer Annamária viszi tovább az orvoslás hagyományát
a családban. Gyerekkora óta látta a pszichiátria zárt világát, de
ez nem ijesztette el. 

 

– Orvos szülők gyermekeként természetesen választhatta az orvosi hivatást, de meg is rettenhetett volna az egésztől.

– Az biztos, hogy von haus aus jött. Arra emlékszem, amikor gyerekként mentem anyával a metrón, rendszeresen összetalálkoztunk betegekkel. Régi skizofrén páciensei voltak, akiktől a többiek viszolyogtak, de anyához mindig odajöttek. Igazából nekem az tetszett nagyon, hogy kézzelfoghatatlan a pszichiátria: ami a hátránya, az az előnye is. Nem az történik, mint egy magas vérnyomás vagy egy csonttörés esetében, hanem a beteg szavaiból, viselkedéséből kell olvasni. Vissza lehet téríteni egy teljesen normális állapotba. A javulás foka nagyon nagy mértékű lehet, ellentétben a vérnyomásproblémákkal. Nem tudnék azzal azonosulni, hogy hú, de jó, a 220-as vérnyomást levittem 140-re, mert az nem szembetűnő. A szorongásos állapot megszűnése, ahogy elmaradnak a tünetek, nagyon látványos. A pszichiátriához kell egy toll, egy papír meg egy száj, amelyik beszél, rejtvényekből lehet összeállítani a diagnózist, és onnan lehet sikert elérni. 

– Igen, de a pszichiátrián vannak zárt osztályok, különböző ön- és közveszélyes betegek, őrjöngő szerfüggők…

– Ez így van, de ez sohasem riasztott engem. A Lipótra jártam óvodába, mert a Lipóton dolgozóknak üzemeltettek egy óvodát, tehát elég hamar megszoktam a körülményeket. Többször előfordultam az osztályokon, emlékszem a hálós ágyra, betegekre, ha nem is őrjöngőkre. Ezekkel a tapasztalatokkal már nem úgy álltam hozzá, mint aki életében először jár ilyen helyen. A klinikán persze az öngyilkosok, a pszichésen teljesen szétesettek felvétele nem tartozik a szép dolgok közé, de ott is jó esetben az a vége, hogy egy összeszedett, felépült embert tudunk elbocsátani.

– A társadalomban a riasztóan meggyőző statisztikák ellenére még mindig sokan nem ismerik el valódi betegségnek a pszichés kórképeket, a depressziót, a szorongást.

– Ez még mindig hatalmas probléma, és nem csak az orvostársadalomé. Például nagyon hasznosnak találom, amikor a celebek fölvállalják a problémájukat, egy-egy ilyen kitárulkozó interjú tömegeket visz el orvoshoz. Emellett rengeteg tájékoztató prevenciós szűrőprogram kellene.

– A gyógyszerek boszorkánykonyhája – mondják a kétkedők és az ellenzők. Mit lehet ezzel kezdeni? 

– Igen, ez egy érdekes téma. Nem olyan rosszak ezek a készítmények, mint amilyeneknek mondják őket. Az a bosszantó, hogy ha az ember bekapcsolja a tévét, és minden második hirdetés gyógyszerreklám, az nem probléma. De ha a pszichiátriai orvosságok kerülnek szóba, akkor jaj, nem szedem, nem vagyok dilis, nem akarok rákattanni. Mindig elmondom, ez mindig nagyon sokat számít, hogy vannak gyógyszerek, amelyek okozhatnak rászokást, de nagyon sok nem, és hogy ezek segítenek, nem kell félni tőlük. Tehát azt látom, hogy a tájékoztatás nagyon sokat segít. Azt vallom: a pszichiátria által használt készítmények nem ördögtől valók, ahogy sokan próbálják beállítani őket. 

– Egy világszerte ismert, több mint jó nevű pszichiáter lányaként lépett erre a pályára. Előnyét vagy hátrányát érzi-e inkább?

– Mindig nagyon szorgalmas és jó tanuló voltam. A szakvizsgára készülve is ösztönzött, hogy lehetőleg ne tudjanak olyat kérdezni tőlem, amit nem tudok, mert arra gondoltam, hogy akkor esetleg az apukámnak azt mondják: ezt a témát egy kicsit jobban át kellett volna venni. De ahogy egy kollégám mondta a klinikán: a jó hátszélhez kell jó vitorla is. Ez tényleg így van; ha valaki tök hülye, akkor hiába van hátszele.

– Most a klinikumot a gyerekei miatt háttérbe szorította. 

– A kutatásra szerintem jó lehetőség van a magánrendelésen is: mérni, szűrni, számolni lehet a betegeket. Nagyon sok a szorongásos eset, a testi panasz. Érdemes lenne ebből cikkeket írni a háziorvosokkal együtt, hogy mindez miként jelenik meg az alapellátásban, és eljut-e a szakorvosokhoz. Ehhez azonban több idő kell. Majd amikor nagyobbak lesznek a gyerekek, akkor ezzel foglalkozom. 

– Van már elég érettségünk ahhoz, hogy felfogjuk: a depresszió tényleg betegség? Valóban a szorongásos kórképek lesznek a XXI. század járványai? 

– Az a baj, hogy még a szakmán belül is vannak orvosok, akik legyintenek: „Minek menni pszichiáterhez, úgyse tud magán segíteni!” Nem küldik át a húszéves beteget, aki irritábilis bélszindrómától szenved. Ezt látva azt kell mondanom: sajnos nem elég érett a társadalom, mert kollégák is ilyeneket mondanak. Kampány kellene, felvilágosítás és munkahelyi szűrés, nemcsak a multiknál, hanem minden munkahelyen, akkor sokan kaphatnának megfelelő ellátást. 

A Balaton egész évben várja az odalátogatókat

BORKÖRKÉP

Valahányszor megfordulok a Balatonnál, a gazdag történelem, az emberek egyszerűsége, a hit és áhítat, ahogyan művelik a szőlőt, minden alkalommal ámulatba ejt. Mert aki egyszer közel kerül a természethez, az örökre szívébe zárja azt az élményt, amit ez nyújt számára. A táj, az ég és a víz szépsége beszív és befogad. Borszeretőként nincs is szebb élmény, mint borokat ott kóstolni, ahol éppen születnek. Ha pedig a Balatonnál járnak, a teljesség igénye nélkül íme néhány pincészet, amelyet jó szívvel ajánlok. És még egy fontos dolog: ne feledkezzenek meg arról, hogy a magyar tenger nem csupán nyáron szép. Az elmúlt évek folyamatos fejlődéseinek és összefogásainak köszönhetően nemcsak a borok minősége javult, hanem sorra nyílnak az egyre jobb éttermek és vendéglátóegységek, amelyek egész esztendőben várják a kikapcsolódásra vágyókat.

 

ÉSZAK-BALATON

A közel két hektár saját szőlővel rendelkező és további négy-öt hektárról felvásárló Németh Pince egy apró gyöngyszem Badacsony szívében. A szó legszorosabb értelmében egy igazi kézműves borászat, melynek jó híre évek óta szájról szájra terjed. Ha ott járnak, az Ambrózia névre keresztelt borukat ne hagyják ki, szintúgy, ahogyan az egyik legismertebb badacsonyi pincészetet sem, a Balaton egyik legszebb panorámájával büszkélkedő Laposa Birtokot. Finom falatokkal és tradicionális, helyi szőlőfajtákból készült nedűkkel várják egész évben az odalátogatókat. Egy Laposa Frissből mindig jólesik egy fröccs. Aki a komolyabb és tartalmasabb borokat keresi, az válassza az olaszrizlingből készült Apukám Világát.

A festői Köveskálon található az évszázados családi generációkon alapuló Pálffy Pince. Mediterrán hangulatú teraszán egy jól behűtött pezsgő kíséretében érdemes megpihenni és élvezni a friss levegőt. A Tapolcai-medencében fekvő Csobánc hegyen található a Villa Tolnay Borház, ahol nemcsak a magyar színházi élet meghatározó alakjának, Tolnay Klárinak egykori villájában pihenhetünk meg, hanem izgalmas Villa Tolnay borokat is kóstolhatunk. Például a Tenger Cuvée-t, de náluk érdemes régebbi tételek után is érdeklődni, mert az idő és az érlelés jót tesz a Villa Tolnay nedűknek.

Szintén Csobáncon érdemes felkeresni Beöthy János pincészetét is, ő jelenleg két és fél hektáron készíti borait. Bár ha balatoni nedűről van szó, általában mindenki fehérborra gondol, érdemes megjegyeznem: mind a déli, mind az északi parton kiváló vörösek is készülnek. János például Magyarország legszebb pinot noir-jait tölti évről évre Pinot Grande név alatt a palackokba. Egy másik pincészet, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik a Balatonra, a Szent Donát Birtok. Csopak legmagasabban fekvő pincészetének a tulajdonosa a közgazdász végzettségű Kovács Tamás, aki 2010 óta irányítja a szőlészeti munkákat. Amit nem szabad kihagyni náluk, az a kékfrankos, illetve az Endrédi Zoltán séf által a borokhoz komponált fogások. A kacskaringós hegyi útról lejőve szinte egyenesen a Jásdi Pincénél kötünk ki, egy újabb borászatnál, mely megérdemli a figyelmünket. A 2017-ben Borászok Borászává választott Jásdi István, ötvenévesen eladva vállalkozását, új életet kezdett Csopakon, ahol azóta is készíti az egyre kifinomultabb és izgalmasabb borait.

 

DÉL-BALATON

A talajszerkezetnek és az egyedi mikroklímának köszönhetően az itt készült borok gyümölcsösebbek, és a savstruktúrájuk is szelídebb. A 2006-ban Év Borásza díjjal kitüntetett Garamvári Vencel hosszú évek óta töretlen sikerrel készíti jól iható, gyümölcsös, zamatos pezsgőit. Aki szereti a pezsgőt, az tegyen egy látogatást a Balatonlellén található Garamvári Szőlőbirtokon, de a Bujdosó Pincészet is remek választás.

A Légli Szőlőbirtok vagy a Konyári Pincészet szintén közkedvelt úti cél a borrajongók körében, ahol szép fehér- és vörösborokat kóstolhatunk. Zárásként még egy tipp: Csapody Balázs, a balatonszemesi Kistücsök Étterem tulajdonosa valódi csodát művelt az elmúlt huszonöt évben a balatoni vendéglátással, így ide mindenképpen érdemes egy ízletes ebédre vagy vacsorára betérni.

Visszatér gyökereihez a Maccabi Európa Játékok

DEUTSCH TAMÁS  |   

– Mi lehet a rendezvény üzenete Magyarország számára?

– Az első Maccabi Európa Játékokat 90 évvel ezelőtt, Prágában rendezték, tehát valóban a 15. Maccabi Európa Játékokkal tér vissza az esemény a közép-európai régióba. Ez több mint egy zsidó sportverseny (habár nyilvánvalóan ez a gerince): sport-, kulturális, vallási és közösségi esemény. Közép-Európa legnagyobb lélekszámú zsidó közössége a magyarországi. A verseny megrendezési joga a gyarapodás és a teljesítmény méltatása, de elismerés a magyar sport számára is. Ez részben a hazai sporteredményeknek, részben pedig annak köszönhető, hogy igen sikeres és jó házigazdái voltunk/vagyunk nagy világeseményeknek. Elismerés ez persze Budapestnek is, amely globális sportfővárossá vált (a szakmában ezt a kifejezést használják világszerte). Budapest Közép-Európa legnagyobb ütemben fejlődő városa a turizmusát, gazdasági, kulturális erejét és oktatási világát tekintve is. S ami még nagyon fontos: amíg az elmúlt időszakban jó néhány európai országban romlott a zsidó közösség helyzete, addig a magyarországi Európában a legnagyobb biztonságban élő zsidó közösség. Tehát hazánknak ezt a teljesítményét is méltatja az a tény, hogy itt rendezhetjük a Maccabi Európa Játékokat.

– A sportfőváros kifejezést valóban nem túlzás használni, annál is inkább, mert 2019-ben hivatalosan is Budapest Európa sportfővárosa. Hogyan illeszkedik a Maccabi Játékok ebbe a programsorozatba?

– Valóban, jó keretét adja az idei, nagy magyarországi – azon belül is egy kivételtől eltekintve fővárosi – világeseményeknek, hogy Budapest Európa sportfővárosa lett. Nagyszerű asztalitenisz- és vívó-világbajnokságot rendeztünk, s hátravan még az augusztus 21. és 25. között sorra kerülő szegedi kajak-kenu vb, valamint a szeptember 2-ától 8-áig zajló öttusa-vb a Kincsem Parkban. Ebbe a sorba illeszkedik minden idők legnagyobb magyarországi multisporteseménye. Eddig a 2017-es EYOF, az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál viselhette ezt a címet, most pedig a Maccabi Európa Játékok veszi át a vezető helyet.


Megnyitó, 2017. A Maccabi Világjátékoknak négyévente Izrael ad otthont

– A pályázási folyamat során végül sikerült megelőzni Bázelt. Mi dönthetett a javunkra?

– Az eddig elmondottakon túl természetesen a biztonság és a folyamatosan fejlődő sportinfrastruktúra. Sikeres pályázatok után talán picit álszerénykednek a győztesek (nem csak mi, magyarok), de el kell mondani, hogy jól elkészített pályázattal indultunk és nyertünk végül. Ne felejtsük el azt, hogy a kormányzati támogatásnak köszönhetően (bár az eredeti szándékokhoz képest később) a Maccabi Európa Játékok okán először a magyarországi zsidó közösség történetében egy önálló zsidó sportközpont épül majd meg. Reméljük, hogy az ezzel kapcsolatos beruházások a jövő esztendőben elkezdődhetnek. A kormány részéről a döntés megszületett, jelenleg az előkészítés, a beruházás ütemezése zajlik.

– A Maccabi Játékoknak fontos küldetése – a sport népszerűsítése mellett – a zsidó identitás erősítése. Erre milyen hatással lehet a rendezvény?

– Természetesen a közösségnek is van identitása, de ez elsősorban kinek-kinek személyes ügy, a kifejezés jó értelmében. Talán az egyik legizgalmasabb a zsidó közösség és az egész magyar társadalom szempontjából az a jövő felé bizalommal forduló, a zsidó identitásában megerősödő létezés, amely a magyar zsidó közösséget jellemzi. Attól tud izmosodni, ha a hozzá tartozók személyes identitása erősödik. Utóbbi kialakulhat olyanokban, akik származásukat tekintve a közösséghez tartoznak, de eddig különösebb zsidó önmeghatározás nélkül élték életüket, és felerősödhet olyanokban, akiknek már volt ilyen azonosságtudata, de talán az nem töltött be meghatározó szerepet a gondolkodásukban.

– A 2019-es Maccabi Európa Játékok több helyszínen zajlik (lásd keretes írásunkat). Az utcai futóverseny például a Jeruzsálem parkból indul. A főváros döntése, hogy így nevezték el a Várkert Bazár előtti területet, szimbolikus is lehet?

– Igen. Azt gondolom, hogy ez tényleg nagyszerű dolog. Az már korábban eldőlt, hogy a Maccabi Európa Játékok egyik legizgalmasabb megmérettetése, egy utcai futóverseny a Várkert Bazár elől rajtol, és ott lesz a cél is. Aztán megszületett a Fővárosi Önkormányzat döntése a park elnevezéséről. Szép szimbólum tehát, hogy a közép-európai régióba visszatérő Maccabi Európa Játékok egyik legizgalmasabb versenyszáma Budapest egyik legszebb helyéről indul és ott ér véget, s ezt a helyet Jeruzsálem parknak hívják.


Budapest előtt Berlin. A Világjátékok félidejében tartják az Európa Játékokat, 2015-ben Berlin nyerte el a rendezés jogát

  – A magyar zsidó sportolók nagy eredményeket értek el a múltban. Elég csak a hazai sport első két olimpiai győzelmét 1896-ban szerző Hajós Alfréd úszóra vagy az ötszörös olimpiai bajnok, 98 éves Keleti Ágnes tornászra gondolni. Kik lehetnek a mai zsidóság reménységei?

– Nagyon-nagyon sok olyan zsidó–magyar, magyar–zsidó sportoló volt és van, aki a magyar sportsikerekhez hozzájárulva ért el hatalmas eredményeket. Keleti Ágnes természetesen aktív résztvevője lesz a megnyitóünnepségnek. A jelent illetően azt tudom mondani – és ezt már említettem –, hogy sokféle a zsidó identitás. Vannak sportolók, akik ezt a nyilvánosság előtt megvallják, míg mások csak szűkebb körben. Akit nagyon szívesen megemlítek, Sterck Laura, az MTK kiváló karateversenyzője, akinek a nevét egy év múlva könnyen lehet, hogy a saját sportágán kívül magyar szurkolók ezrei ismerik majd. Komoly nemzetközi sikerei vannak, ráadásul a 2017-es Maccabi Világjátékokon aranyérmet szerzett. Laura jó eséllyel indul, hogy kvalifikálja magát a tokiói olimpiára, és ő az egyik arca, sportolói követe a Maccabi Európa Játékoknak.

 

KÉTSZÁZÖTVEN FŐS A MAGYAR CSAPAT

A Maccabi Európa Játékok versenyprogramjában 24 sportág 63 versenyszáma szerepel. 43 országból 2300 sportoló érkezik Budapestre. Minden sportágban indul magyar versenyző. A hazai csapat létszáma 250 fő, ami minden idők legnagyobb delegációját jelenti. A játékokat a Maccabi VAC, az MTK és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége szervezi. A központi helyszíne a Ludovika Campus, ahol a versenyszámok kétharmadát bonyolítják. Az esemény hivatalos oldala az emg2019.hu, ahol a további helyszínek és a pontos programtervezet is megtalálható.

Mindennapi szellemi betevő - 2019. július 25-31.

Ajánló

 

Varázsfuvola a kőfejtőben 

Mindössze egyetlen esztendő szünetet tartottak Burgenland legsajátosabb szabadtéri játszóhelyén, a Fertő tó melletti szentmargitbányai kőfejtő szabadtéri színpadán. A trianoni békediktátum egyik anomáliája, hogy a települést 1921-ben a szintén vesztes Ausztriához csatolták. Ezzel az egyik legkiválóbb mészkőbányánkat veszítettük el. Az ott termelt kőből emelték a Ring számos meghatározó épületét, mint a Staatsoper, a Hofburg, a Burgtheater vagy a Stephansdom. A bánya magasba kapaszkodó torzóinak kulisszái között tartottak kiállításokat, koncerteket, s 1996 óta nyári operafesztivált. Ennek keretében mutatták be júliusban Mozart Varázsfuvoláját, amit augusztus közepéig 28 alkalommal adnak elő. Az egykori kőbánya sem semmi látvány, azonban Raimund Bauer XXI. századi látványtechnikát alkalmazó díszlete igencsak erősíti a komponistazseni muzsikáját. Végezetül pedig vegyük sorra a magyar közreműködőket. Kristóf Réka és Tarjányi Tamás hálás kabinetalakításban csillogtatja tehetségét, a koreográfia is Kristóf Rékát dicséri. A többfordulós meghallgatás egyértelmű eredményeként az idén a Budapest Filharmónia Társaság Zenekarát vezényli Karsten Januschke.

 

A Rozsdamaró Mélye

Elmélyülésre, a természet és hagyományaink újrafelfedezésére invitál a Rozsdamaró zenekar, talán ezért is kapta a Fonó gondozásában most megjelent második lemezük a Mély címet. Magyar népzenénk mostohagyermeke a pásztorzene, pedig a terelt jószágokkal együtt élők az állatvilág és a természeti jelenségek hangjainak legnagyobb ismerői. Zenéjükre nagy hatást tett életmódjuk, a velük élő állatvilág és munkavégzésük sajátos hangjai, mint az állatok nyakában himbálózó kolompok és csengők. A lemezen megszólalnak hamisítatlan pásztoremberek, Árvai Sándor, Palásti János „Síkár”, Pál István, a pásztorhagyományt ismerő és gyakorló Lajkó Levente, valamint Papp László.

 

Bezárt a múzeum, kinyitott a bazár

Szubjektív – Az Iparművészeti Múzeum új szerzeményei a Várkert Bazárban címmel nyílt a 2020. január végéig megtekinthető kiállítás. A múzeumot nem kerülte el sem a második világháború, sem az 56-os forradalom, ráadásul abban az évben földrengés is sújtotta, és nem hagyta érintetlenül a hármas metró építése sem. Így aztán nem várhatott tovább a nagyrekonstrukció, s 2017-ben bezárta a kapuit Lechner szecessziós ikonja. Ezért a Várkert Bazárban mutatják be az ezredforduló óta szerzett, hatezer tételből válogatott anyagot. Hagyományos használati tárgyakat ugyanúgy felvonultat a kiállítás, mint autonóm műalkotásokat. Külön egységet alkotnak a szakrális művek, valamint a restaurátori munka által megújult darabok.

 

Süsü és apukája

Ha Balatonszárszó és nyár, akkor Sárkányfesztivál. No nem őskori hüllők kelnek életre július 27-e és augusztus 4-e között, hanem a mesebeli egyfejű, Süsü. Is. No meg a többi Csukás-mesefigura. Is. No meg magával az alkotóval, a Kossuth-díjas, Nemzet Művésze címmel kitüntetett Csukás Istvánnal is találkozhatunk. Az író-költő állandó vendége a Csukás Színház szervezte Mesefesztiválnak, amely immár kilencedik alkalommal várja a gyerekeket és a felnőtteket. A mesehősök június 29-én, 14.30-kor érkeznek a vasútállomásra. A fedett szabadtéri színházban naponta több előadással kedveskednek a nézőknek.

Komoly céljuk, hogy vigyék valamire külföldön

BELAU

– Az első lemezetek címe ez volt: The Odyssey. Hogy áll Odüsszeiátok, honnan indultatok és hová érkeztetek meg a magyar elektronikus zene nem éppen túlzsúfolt vizein? – kérdeztük Kedves Pétert, a zenekar vezetőjét.

– Azért nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert nincs nagyon olyan zenekar, amelyik itthon hasonló zenét játszana. Így például, ha felmerül a kérdés, hogy Magyarországon kikkel lépjünk fel, rendre az a megoldás adódik, hogy külföldi együttesekkel játszunk. A korábbi magyar zenekarok közül, azt szokták mondani, hogy talán a Yonderboijal fedezhetők fel párhuzamok. Három és fél éves csapat vagyunk, ez idő alatt elég nagy utat tettünk meg, a szó bármely értelmében. Mintegy kétszáz koncertet adtunk, s az utóbbi időben áttevődött a hangsúly külföldre – míg ez a kezdetekkor a fellépéseink egyharmada volt, ma 80 százaléka külhoni esemény. Valóban, a The Odyssey számaival indítottunk, és lassan összeáll a következő lemez, amelyet már nem itthon fogunk kiadni.

– Magyar nyelvű dalaitok után hiába keresünk a neten.

– Nincs magyar nyelvű dalunk, és – bár sokan javasolják – ezt követően sem tervezünk ilyet. Nem kérdés, hogy sokkal könnyebb-e érvényesülni magyar szövegű dalokkal, ahogy ezt a jelenleg bármilyen stílusban futó hazai formációk teszik, de mi a nehezebb utat választottuk. Komoly cél, hogy külföldön vigyük valamire, és igyekszünk, hogy ehhez tartsuk magunkat. 

– Mit jelent a zenekar neve?

– Eredetileg egy duót alkottunk, ma négyen vagyunk. A másik alapító taggal, Buzás Krisztiánnal (a zenekar további két tagja Szécsi „Böbe” Erzsébet és Kiss Benjámin – a szerk.), aki gyermekkori barátom, közös kedvencünk volt a földrajz. Rengeteget bóklásztuk a térképet. Van egy Palau nevű szigetország a polinéz térségben. Eredetileg a zenekarnak is ezt a számunkra kultikussá vált nevet szerettük volna adni, ám mivel földrajzi név, így a használata akadályokba ütközött. A Belau az ország neve palaui nyelven. Ez jobban is cseng, ráadásul – mivel ez is egy távoli, szép szigetvilág – passzol a nyári, utazós klipjeinkhez.

– Mi a civil foglalkozásotok, mit csináltok az „utazáson” kívül?

– Krisztián jogász, én pedig PR-ral foglalkozom, illetve más együtteseket menedzselek, azt lehet mondani, hogy a zeneiparban dolgozom.

– Mely térségbe kalauzol el minket új klipetek, az Essence? 

– Legújabb dalunkban Sophie Barker énekel, aki a 2000-es évek elején a számunkra meghatározó Zero 7 tagja volt. Számunkra fontos ez a zenekar, ebben a műfajban ők voltak az első Grammy-díjra jelölt csapat. Fölkerestük tehát, és ő nyitott volt az együttműködésre, amikor meghallgatta a demóinkat. Tavaly decemberben klasszikus zenészekkel léptünk fel egy nagyobb szabású koncerten egy londoni templomban, ekkor Sophie-val is beszéltünk a dalról. Ahogy a számaink jelentős része, ez is egyfajta belső utazásról szól. Ez már a második albumunk része, amely a karibi világ hangulatát testesíti meg. Szándékaink szerint minden lemezünknek van valamilyen földrajzi tematikája is, így a The Odyssey a mediterrán életérzést próbálta átadni.  

– Az Islands of promise klipjének művészien szép aktfelvétele óta hozzászokott a rajongótáborotok ahhoz, hogy zenéiteket „látni kell”. Szándékos koncepció a zene összhangja a figyelemre méltó videókkal?

– Az első pillanattól kezdve fontos számunkra, hogy vizuálisan legalább olyan igényesek legyünk, mint zeneileg. Ez a fajta zene még inkább igényli, hogy átadható legyen egy hangulat, s erre nagyon jól ráerősítenek a klipek, de ezt a célt szolgálhatja egy lemezborító vagy egy plakát is. Két társaság van, akikkel dolgozni szoktunk: Szabó Péterék és Damokos Attiláék pontosan érzik, amit szeretnénk átadni.

Hangfoglaló

A zenekar nemzetközi karrierépítését a Hangfoglaló Program zenei exportirodája, a Hungarian Oncoming Tunes támogatja. Ennek köszönhetően a Belau többek között olyan zenei eseményeken jelenhetett meg, mint a barcelonai Primavera fesztivál.

A Hangfoglaló 2017-től viszi tovább a 2014-ben Cseh Tamás Program néven, a Nemzeti Kulturális Alap keretein belül indított könnyűzenei támogatórendszer örökségét. A hazai könnyűzene ösztönzésére és népszerűsítésére létrehozott sokoldalú támogatási rendszer elsőrendű célja színvonalas produkciók fellépési lehetőségeinek kiszélesítése, a zenekarok belföldi és külföldi népszerűsítésének elősegítése, egyfajta könnyűzenei életpályamodell felvázolása, illetve a hazai rockzene múltjának ápolása.

Látszólag

KRITIKA

Szentesi Zöldi László ötletére Bencsik András és lapja, a Demokrata felkarolta Bencze Izabella kezdeményezését: „Erkel Ferenc harangzúgás ihlette zenéjének újbóli felfedezését” – mint írja a kezdeményező a lap hasábjain. Ezen felbuzdulva a Honfoglalás 2000 Egyesület sajtóközleményben tudatta: „A civil szervezet üdvözli Bencze Izabella asszony felvetését, miszerint változtathatunk – a változó időknek megfelelően – a magyar Himnusz előadásmódján. A borús hangvételű nemzeti imánkat talán lehetne kissé élénkebben játszani/énekelni.”

Noha az egyesület közel egy évtizede foglalkozik – igaz, más szempontból – nemzeti imádságunkkal, jelen elképzelés a legjobbkor született, mivel 175 esztendővel ezelőtt, 1844. július 2-án dirigálta először szerzeményét nagyközönség előtt Erkel Ferenc, a Nemzeti Színházban, ahol karmesterként dolgozott.

A teátrum igazgatója, a reformkor bölcsészpolihisztora, Bartay András pályázatot írt ki a Hymnus megzenésítésére. A direktor rábeszélte Erkelt, hogy induljon a megmérettetésen. A komponista naplójának tanúsága szerint Bartay felhívta a lakására, majd rázárta az ajtót, otthagyva egy zongora és kottapapírok társaságában. E naplójegyzeteket használta fel Gárdonyi Géza elbeszéléséhez, az Apróságok Erkel életéből címűhöz, amely 1910-ben került az olvasók kezébe, az Erkel Ferencz emlékkönyvben.

„Eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta:

– Fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe.

És ott a szoba csendességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok.

Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra nem telik belé, megvan a himnusz, úgy, amint ma ismeri.”

Láss csodát, az eredeti mű harangzúgással kezdődik! Ám az egyórányi alkotómunka folytatódott, amennyiben a komponista az 1880-as években alkotta meg a véglegesnek tekinthető négyszólamú vegyeskari változatot. Ami még mindig nem vált hivatalos himnuszunkká, egészen a debreceni egyetem 1918-as felavató ünnepségéig, ahol utoljára szólalt meg a Gott erhalte.

Aztán következett a trianoni katasztrófa, és a Himnusz verbunkos ritmusát felváltotta egy lassabb, komorabb előadásmódú. Nemzeti történelmünk további sorsfordítói töretlenül hatottak az Erkel-műre. Így a második világháború előérzete, amikor Dohnányi Ernő a közelmúltig ismert és használt nagyzenekari változatot megalkotta, elhagyva a magyaros, verbunkos zenei megoldásokat.

1939-ben miniszteri rendeletet adtak ki a Himnusz kötelező előadásmódjáról: „áhítatkeltését célzó imádságos jellegének megfelelően csak komoly alkalmakkor adható elő”. Emellett módosítottak Kölcsey költeményén, hogy könnyebb legyen énekelni a „hozz rá víg esztendőt”, és a helyére „hozz reá víg esztendőt” került. Szintén a könnyebb előadhatóság kedvéért 1981-ben az Esz-dúr hangnemet a jóval mélyebb B-dúrra modulálták.

A jelenleg használatos Himnusz a Nemzetközi Olimpiai Bizottság rövidítési kérése miatt készült, az eredetihez közelítő hangszerelést Somogyváry Ákos, Erkel szépunokája készítette, aki visszaemelte a harangjátékot a partitúrába.

Létezik az 1844-es kottához hű felvétel, ezt Somogyváry karnagy a millennium esztendejében a MÁV Szimfonikusokkal és a Szent Alberik Kórussal rögzítette. Aki azt meghallgatja (fellelhető az interneten), minden bizonnyal az eredeti Himnusz mellett voksol.