Bezár ×

2019/04/18

Jegybankok és fekete lyukak

Pontosan ilyen fekete lyukként viselkedtek a pénzügyi válság után a világ nagy jegybankjai. Szinte mindent elnyeltek annak érdekében, hogy életet leheljenek a gazdaságaikba. Az Európai Központi Bank (EKB) még az amerikai Fednél is tovább ment: nemcsak állam-, de vállalati kötvényeket is vásárolt. A Bank of Japan tovább bővítette a kört a részvényekkel: mérlege immár meghaladja a japán GDP-t. 

Pár hónappal ezelőtt a befektetők még arra számítottak, hogy az elmúlt évtized példa nélküli monetáris stimulusa után a Fed folytatja, az EKB pedig elkezdi a kamatemelést. Ehhez képest az amerikai határidős piacok ötvenszázalékos eséllyel áraznak egy Fed-kamatcsökkentést januárig, az Európai Központi Bank elnöke, Mario Draghi pedig majdhogynem megismételte híres nyilatkozatát, amely szerint „minden eszközt” bevet az eurózóna megmentése érdekében. Hirtelen sötét lett a gazdasági növekedésről alkotott kép. Arra nem tért ki a jegybankár, hogy ez pontosan mit is jelent. Részvényeket vásárol, mint a japánok? Vagy még jobban lenyomja az így is rekordmélységben, –0,4 százalékon álló egynapos betéti kamatot? Draghi mintha ez utóbbira utalt volna, kiegészítve azzal, hogy az európai bankokat kedvezményes konstrukciókkal igyekeznek megóvni a negatív reálkamat nyereségromboló hatásától. 

A negatív kamat (negatív reálkamat) olyan, mint egy bankadó, hiszen a jegybankoknál elhelyezett kötelező tartalékokat is sújtja. A hitelintézetek pedig ezt nem tudják teljes egészében továbbhárítani a betéti kamataikra, mert ügyfeleket vesztenének. A központi bank kedvezményes kölcsönökkel is igyekszik javítani a pénzintézetek hitelezési aktivitását, de ennek részletei egyelőre nem ismertek. Nagyon úgy néz ki, hogy az EKB legfőbb prioritása most az, hogy meggyőzze a piacokat arról: van még lőszer a tárban. 

Ez baj, mert az már önmagában rossz hír, ha egy jegybanknak erről győzködnie kell a partnereit. Mint ahogy az is rossz hír, hogy az EKB nem állt elő azonnal konkrét javaslatokkal. Ez azt jelenti: felkészületlenül érte a helyzet. 

Draghi azt is jelezte, hogy „az európai bankrendszer túlzsúfolt, konszolidációra van szükség”. Ha az EKB a piaci koncentrációt egy gazdasági lejtmenetben, negatív reálkamatokkal akarja kikényszeríteni, akkor nagyon csúnya lesz az európai bankrendszer következő egy-két éve.

Húsvétra sem szökik azegekbe a tojás és a sonka ára

Ráadásul ebben az időszakban az Európai Unióban is csaknem 20 százalékkal, 100 kilogrammra vetítve 127,6 euróra zuhant a csomagolóhelyi tojásár. A sonka esetében sokatmondó, hogy 2015-ben és 2016-ban 1932, illetve 1934 forint volt a kilogrammonkénti, március–áprilisi fogyasztói átlagár, amit idén húsvétra mintegy 1900 forintra becsülnek a kereskedők.

Ütőképes hadsereg a cél

– A mostani fegyverkezési program a laikusok számára hatalmas költekezésnek tűnhet. Biztos ön is találkozik azzal a véleménnyel, hogy semmi sem fenyegeti az országot, más területekre – az egészségügyre, az oktatásra, az úthálózatra – kellene inkább fordítani a pénzt. Mit szól ehhez?

– Természetesen találkozom ezekkel a felvetésekkel, csakhogy az ön által említett, nagyon fontos területek nem működhetnének a béke és biztonság megléte nélkül. Tisztában vagyok azzal is, hogy a biztonság az emberek számára szinte magától értetődő dolog, a közvélekedés szerint a háborúk nem érinthetnek minket. Sajnos a valóság más: az ukrajnai polgárháború itt játszódott a szomszédunkban, és a konfliktus egyáltalán nem szűnt meg. A határunktól nem messze, a Balkánon nem is olyan rég többéves, véres nemzetiségi harc folyt. Ne felejtsük el, hogy ez a térség rejthet még veszélyeket, hiszen itt jelenleg is békefenntartó katonák ezrei vigyázzák a nyugalmat, ami jelzi a szembenállás mélységét. A migrációs válságot, a folyamatos európai terrorveszélyt pedig még nem is említettem, pedig létező kihívások. A biztonságunk tehát nem magától értetődő dolog, azért tennünk kell, és annak fenntartása érdekében bizony áldozatot szükséges hoznunk. Julius Caesart parafrazeálva azt vallom: ha békét akarsz, a béke megőrzésére kell felkészülnöd. És nehogy azt higgyük, hogy csak mi gondolkodunk így: a környező országok mindegyike fegyverkezik. Nem szabad megengednünk, hogy mi legyünk a térség leggyengébb láncszeme, holott pont a fordítottját szeretnénk.

– Magyarország bruttó nemzeti össztermékhez viszonyított honvédelmi kiadása mikor éri el a NATO által megkövetelt kétszázalékos szintet?

– A NATO-ban a washingtoni szerződés alapján létezik a kollektív segítség fogalma. Ez azt jelenti, hogy a tagországok egy bajba jutott szövetséges államot katonailag automatikusan megsegítenek. Ehhez kellő képességgel kell rendelkezniük, amit a GDP kétszázalékos arányszámához kötöttek. Ennek a teljesítésnek az elvárása konkrétan sehol nincs rögzítve, ez egy ajánlás, melynek alapján a tagállamok képesek ütőképes, hatékony haderőt fenntartani.

A kormány 2016-ban azt a célt tűzte ki, hogy a honvédelmi tárca költségvetését GDP-arányosan 2026-ig minden évben 0,1 százalékkal növeli. Igen ám, de ezzel – a bázisév számát alapul véve – nem érnénk el a fent említett szintet, csupán 1,79 százalékot. Viszont Walesben, a NATO-csúcson vállaltuk, hogy 2024-ig a bruttó hazai termék két százalékát fordítjuk katonai kiadásokra. A kormány arra is garanciát vállalt, hogy ezen összeg húsz százalékát haderőfejlesztésre, beruházásokra költi. Ezt tavaly már teljesítettük is. Bár a fegyverbeszerzések piaci alapon történnek, az ország érdekeit is figyelembe vesszük, hiszen az a jó, ha a vásárlásaink gazdasági ellentételezéssel is járnak: ipari üzemek, gyárak, munkahelyek létesülnek majd a Magyar Honvédségnek köszönhetően. 

De vissza a százalékokra: 2018-ban a vállalások alapján a GDP 1,07 százalékát kellett volna elérnünk, ehelyett azonban 1,41-ot teljesítettünk, tehát jelentősen túlléptük a vállalásunkat. Ezzel a lendülettel – ez a tervünk – 2024-re el is érjük a NATO-ajánlásban szereplő kétszázalékos támogatottságot. A legfontosabb, hogy a Magyar Honvédségnél a rendszerszemléletű fejlesztési stratégia érvényesül. Ehhez pénz kell. Nem kerülne mindez ennyibe, ha az előző évtizedekben többet költöttünk volna a honvédségre. 

– A hadiipar leépítése a fegyvergyártás megszüntetését is jelentette. Mikor indul a cseh licenc alapján a hazai előállítás?

– Rendkívül jó minőségű fegyvereket gyártunk majd, a gyártósor telepítése megkezdődött Kiskunfélegyházán. Egyelőre a fegyver-összeszerelés történik az üzemben, de december óta több mint tízezer darabot már használnak is a katonák. Bízom benne, hogy még az idén elindul a teljes gyártás. Ugyanakkor a fegyverhez lőszer és lőpor is kell – terveink szerint Magyarország ezeket is saját erőből elő tudja majd állítani.

– A következő időszakban milyen fejlesztések jönnek?

– A Digitális katona program végrehajtása – ennek keretében a katonákat a fegyvertől a ruházatig összességében 112 felszerelési cikkel látják el – már egyáltalán nem a sci-fi kategóriája: azon honvédeket, akiknek a feladatellátása azt megköveteli, a legmodernebb számítástechnikai, digitális eszközökkel szerelik fel. A harctéri vagy a felderítő katona eszközein megörökített hang- és képfelvételek, adatok rögtön megjelennek majd a parancsnokság központi információs hálózatában. A már említett 112 felszerelési tárgy szinte mindegyikét elő tudná állítani a magyar ipar. Ennek a nagy része a ruházat: a gyakorlóöltözet, a díszegyenruha, az esővédő, a cipő. Ezért megkezdődött a varrodai kapacitások kialakítása. Az alapanyagot egyelőre külföldről szerezzük be, de igazából az lenne a jó, ha azt is képesek lennénk itthon előállítani. A mi célunk az, hogy a térség legmeghatározóbb hadserege a magyar legyen, ehhez pedig nem használt, újrahasznosított technológiára, hanem a legújabb fegyverekre, helikopterekre, harckocsikra van szükségünk. 

– A légierő korszerűsítése volt az első nagyberuházás a honvédségnél. Miért ezzel a haderőnemmel kellett kezdeni a fejlesztéseket?

– Bár a szárazföldi egységeink technikai felszereltsége is nagyon elavult volt, a légierő szállítógépparkja ennél is silányabb helyzetbe került az előző években. Az An–26-os orosz gépeket 1948-tól gyártották, a nálunk rendszerben lévő darabok is mintegy negyvenévesek. A szolgálatban eltöltött évtizedek bizonyítják, hogy megbízható gépekről van szó, de azért ez a konstrukció mégsem a XXI. századról szól. Első körben négy oktatógépet vásároltunk – további négy beszerzése folyamatban van –, hiszen tavaly szeptemberben újraindítottuk a hazai pilóta-alapképzést. Az An–26-osok kiváltására érkezett két Airbus A319-es csapatszállító is.

– Ezek azok, amelyekről az ellenzék mint kormánygépekről beszél?

– Ezek csapatszállító repülők, amelyeket – szerintem nagyon helyesen – az ország vezetői is használnak. Büszkék vagyunk arra, hogy ezt a feladatot immár nem bérelt gépekkel kell megoldania az országnak. E légi járművek mind ez idáig repült óráik 94 százalékában katonákat, hat százalékában pedig állami vezetőket, kormánytagokat szállítottak. Tehát szó sincs arról, hogy ezek „kormánygépek” lennének. Ilyen repülőket más országok is használnak: nagy távolságra – például több ezer kilométerre lévő békemissziós szolgálatra – kell vinni a katonáinkat. Korábban harmadannyi embert sem tudtunk egy körben elszállítani, legfeljebb más országoktól bérelt repülőkkel. A 128 férőhelyes, többfunkciós gépek óriási segítséget jelentenek: a széksorok kivehetők, és légi úton történő sebesültszállításra is alkalmasak. De hangsúlyozom, ezeket a repülőket nem műveleti területen vetjük be, tehát nem harci, hanem csapatszállító gépek. Vásároltunk két kisebb, futárszolgálatra, felderítői feladatokra, kisebb kötelékek vagy néhány fő szállítására is alkalmas repülőt. Kormánydöntés született arról, hogy ezeken kívül még három – műveleti területen bevethető, légideszant-feladatokra, nehézfegyver-szállításra is alkalmas – gép beszerzését is elindítjuk az idén.

– Mi lesz a Gripen vadászgépekkel? Valóban felmerült az amerikai F–35-ösök beszerzése?

– A Gripenekre 2026-ig érvényes lízingszerződésünk van a svédekkel. Hét év múlva tehát mindenképp történik velük valami. Több forgatókönyv is létezhet. Vagy újabb lízingszerződést kötünk, és a Gripeneket – nem biztos, hogy ugyanezeket – használja majd a Magyar Honvédség, vagy megvásároljuk a most használtakat, de az is felmerülhet, hogy új vadászgépeket szerez be az ország. A típusról még nagyon korai lenne beszélni.

– A szállító repülőgépek mellett az új helikoptereinket is az Airbus gyártja. Mi szólt a franciák mellett?

– Az előzményeket mindenképp be kell mutatnom pár mondatban. A most szolgáló forgószárnyas-állományunk orosz gyártású. Ezekből a gépekből többet is felújíttattunk – azért, mert nem újak, még nem dobjuk ki őket. Öt Mi–17-es szállító-, nyolc Mi–24-es harci helikopter esett át teljes nagyjavításon. Mindeközben már előre gondolkodtunk: mivel ezek a gépek így is csak 2023–25-ig tarthatók rendszerben, elindítottuk az új helikopterek beszerzését is. Hogy miért az Airbus mellett döntöttünk? Elsősorban azért, mert a katonák által meghatározott elvárásoknak teljes mértékben megfelelt. Ezen túlmenően a gazdasági ellentételezés felajánlása is fontos volt az eladó fél részéről. Az Airbus Helicopters éppen ezért telepít helikopterekhez szükséges alkatrészeket gyártó üzemet Kelet-Magyarországon.

Ahogy említettem, a magyar katonai igényeknek a többfunkciós – szállításra, éjjel-nappali felderítésre, légi kimenekítésre és tűztámogatói feladat ellátására is alkalmas – Airbus H145M könnyű forgószárnyas felel meg. Az ígéretek szerint az év végére a megrendelt húszból az elsők meg is érkezhetnek. A közepes helikopterekre is szüksége van a honvédségnek, ezért tizenhat – ugyancsak többfunkciós, nagyobb kötelék szállítására alkalmas, felfegyverezhető – Airbus H225M típusú katonai helikoptert is vásároltunk.

– Kimondottan harci helikopterek beszerzésén nem gondolkodtak?

– Számunkra nem a légi harci képesség, hanem a felderítés és a tűztámogatás a legfontosabb, erre pedig ez a 36 többfunkciós forgószárnyas gép kiválóan alkalmas. Mindemellett a radarbeszerzést nem önállóan, hanem a környező, szövetséges országokkal közösen kívánjuk megvalósítani. 

– A légvédelem megerősítésével kapcsolatban az amerikai technika beszerzéséről lehet hallani. Meg tudja ezt erősíteni?

– Az USA-val is tárgyalunk. Hangsúlyozom, hogy nem csupán azt mérlegeljük a vásárláskor, milyen az adott eszköz, hanem a gazdasági együttműködés lehetőségét is. Az amerikaiak eddig nem tettek az Airbuséhoz hasonló ajánlatot, ezért nyitott a tárgyalás kimenetele. A feltételeink világosak, várjuk az új jelentkezőket is. Ki kell térnem a Magyar Honvédség felderítési rendszerének a modernizálására is. Ebben is gondolkodunk, ez együtt járna a légi felderítés megújításával. Az is nagy meglepetést okozott a szövetségeseinknek, és itthon szintén nagy visszhangot keltett, hogy Magyarország Leopard 2 A7+ harckocsikat szerez be. Ez ma a legmodernebb és az egyik legjobb típusnak számít az egész világon. A légi mellett a földi tűztámogató erőket szintúgy modernizáljuk, ezért önjáró lövegeket és páncéltörő eszközöket is beszerzünk, ugyanis ez a védelem alapja. Azonkívül lecseréljük a harcjárműveket, de folyamatos a buszaink cseréje is. Már száz Currus Aries-Volvo járművünk állt szolgálatba, most rendelünk még ötvenet a magyar gyártótól. A technikai fejlesztések mellett nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az ütőképes hadsereg alapja a katona. A honvédség életpályamodellje nem csak az illetményt foglalja magában. A katonáknak mindig rendelkezésre kell állniuk, és korlátozott állampolgári jogokkal élhetnek. Többek között nem lehetnek tagjai pártoknak, nem tüntethetnek, nem sztrájkolhatnak. Ez más életvitelt is jelent. Szeretnénk elérni, hogy tekintélyük legyen, hiszen ők, ha a helyzet azt kívánja, az életüket áldozzák a hazáért. A tekintélyt nem lehet törvényben előírni, hanem a szervezeti kultúrát kell megerősíteni, hogy újra rangot jelentsen a katonalét. 

– A világban szinte mindenhol a katonaság jár az élen a kutatás-fejlesztésben. A Magyar Honvédség hogy áll ezzel a területtel?

– Létrehoztuk a kutatás-fejlesztési központunkat. A konkrét eredményekről még nem szeretnék beszámolni, de nagyon komoly vállalásaink vannak a digitális katonák és a kibervédelem terén is. A biztonságpolitikának számtalan leágazása létezik; nemcsak az infrastruktúra, hanem például az egészségügyi ellátás is idetartozik, tehát a kutatás-fejlesztés ezekre a területekre szintén kiterjed. Egy háborús, különleges jogrend esetén ugyanis mindent a honvédelem céljának rendelnek alá, így a honvédségnek és a katonáinak minden eshetőségre fel kell készülniük.

– A sorkötelezettség visszaállításáról mit gondol? Svédországban például nemrég döntöttek annak újbóli bevezetéséről.

– Ez a kérdés szorosan összefügg azzal, amiről az imént beszéltem. Magyarországon nincs napirenden ez a kérdés. Nem gondolom, hogy bárkit kötelezni kellene arra, hogy katona legyen. A haza szolgálatát a hazafias-honvédelmi nevelés alakíthatja ki a következő években, évtizedekben. Nagyon nagy sikerrel rendezzük meg az iskolások részére a nyári honvédelmi táborainkat. Tavaly 1500 fiatal táborozott velünk, az idei rendezvényekre már 2200 férőhelyet biztosítunk. De ne feledkezzünk el az önkéntes tartalékos rendszerről sem. A csatlakozó egyetemisták részére például ösztöndíjrendszert működtetünk, a tényleges katonai kiképzés idején fizetést biztosítunk a számukra. Bárki jöhet, szívesen látjuk, ez az ország érdeke is.

 

NÉVJEGY

Honvédelmi miniszter.

63 éves, nős, két lány édesapja.

2010–18: honvéd vezérkari főnök, korábban különböző parancsnoki tisztségeket töltött be.

1975–79: Kossuth Lajos Katonai Főiskola, rakéta és tábori tüzér szak.

1985–88: Kalinyin Tüzérakadémia, Leningrád.

2000–01: Army War College, USA.

2004–06: Szent István Egyetem, humánerőforrás-menedzsmenti szakértő.

2007–10: ZMNE Kossuth Lajos Hadtudományi Kar, Hadtudományi Doktori Iskola.

Nyelvismeret: felsőfokú orosz, felsőfokú angol.

Turizmusbőség

FELÍVELŐ PÁLYÁN

„Korábban egyik díjnyertes európai úti cél sem részesült ilyen nemzetközi támogatásban, azaz szerezhetett szavazatot saját országán kívül. A Budapestre voksolók 77 százaléka Magyarországon kívüli országból származik, főként Nagy-Britanniából, az USA-ból, Németországból, Franciaországból, Ausztriából és Olaszországból. Így Budapest győzelme elsöprő” – így kommentálta a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ azt az örömteli hírt, hogy a magyar főváros 62128 szavazattal az első helyen végzett a European Best Destinations szavazásán. Vagyis eldőlt: Budapest a legjobb európai úti cél, legalábbis ezen a megmérettetésen.

 

Elképesztő bevételek

A központ szerint ez nem csoda, hiszen a statisztikák szerint évről évre nő a fővárosba látogatók száma, ami pedig még nagyobb öröm, hogy a vendégek egyre hosszabb időt töltenek nálunk. A KSH legfrissebb, a 2018-as évre vonatkozó számai szerint a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma 3, a vendégérkezéseké több száma 5 százalékkal haladta meg az előző évit, miközben a kereskedelmi szálláshelyek összes bruttó szállásdíj-árbevétele mintegy 10 százalékkal, jóval 150 milliárd forint fölé emelkedett. A budapesti turizmus teljesítménye lényegében 2010 óta töretlenül nő, de már látszik, hogy a belföldi vendégéjszakák bővülésének éves üteme arányait tekintve többszörösen meghaladta a külföldi vendégéjszakák növekményét – derül ki a turisztikai központ legutóbbi elemzéséből.

Ugyancsak növekedést mutat Budapest az úgynevezett konferenciaturizmusban. A Konferenciaszervezők Nemzetközi Szövetsége (ICCA) eddigi legfrissebb, még a 2017-es állapotot tükröző adatsora szerint az európai városok versenyében Budapest immár a kilencedik helyen áll a rendezvények éves számát tekintve. Az elmúlt években világszerte folyamatosan növekvő ágazatról van szó, amelyben hazánk a jelek szerint ugyancsak egyre jobban teljesít.

Ezt a lajstromot egyébként Barcelona vezeti, évi 195 találkozóval, míg Budapest esetén ez a szám 128 volt az említett esztendőben. Ezzel megelőztük Amszterdamot, Koppenhágát, Rómát, sőt még Brüsszelt is. A 197 települést tartalmazó lista végén, öt rendezvénnyel még Szeged is helyet kapott, többek között Cannes és Canterbury mellett. Amúgy az adatok szerint már 2016-ban 27 százalékkal több konferenciát tartottak nálunk, mint a megelőző évben, és ez a szám azóta tovább nőtt. Fontos alkalmak ezek, hiszen az elemzés szerint a szakmai tanácskozások több mint nyolcvan százalékát hotelekben rendezik. Érdemes közbevetni: az átlagosnál is nagyobb forgalmat jelentenek a hivatalos útra érkező turisták, mivel évek óta ők mutatják a legnagyobb költési hajlandóságot.

 

Sportos főváros

A turisztikai bővülést nyilván csak erősítik a nagyszabású budapesti rendezvények, márpedig ilyenből több is lesz a következő években. Kezdjük ott, hogy az idén Budapest lett az Európa Sportfővárosa cím birtokosa az Európai Fővárosok és Városok Sportszövetsége döntése értelmében, így az egész év folyamán számos programot tartanak. A fejlemény jelentőségét növeli, hogy a szervezet elnöke, Gian Francesco Lupatelli még tavaly belengette: ez a titulus segíthet Budapestnek abban, hogy később újra olimpiarendezési pályázatot nyújtson be, akár már 2032-re. A kritériumok szerint a nyertes városnak az adott évben összesen legalább 365 sporteseményt kell rendeznie, beleértve a helyi, közösségi, regio-nális, országos, illetve nemzetközi versenyeket. A teljesség igény nélkül érdemes megjegyezni: idesorolható, hogy Magyarország rendezi az olimpiai kvalifikációs öttusa-, illetve vívó-világbajnokságot is.

A sport terén jövőre is lesznek fontos események Budapesten. Sőt. Minapi hír, hogy az Európai Labdarúgó-szövetség, azaz az UEFA küldöttségének tagjai elégedettek voltak a 2020-as labdarúgó-Európa-bajnokság magyarországi előkészületeivel. Márpedig ez lesz Budapest történetének eddigi legnagyobb, vélhetően több tízezer focirajongót vonzó sportrendezvénye.

A nemzetközi csoport tagjai ellátogattak a szurkolói falu helyszínére, a Hősök terére, a tervezett Futballfalunak otthont adó Olof Palme sétányra, valamint megtekintették a jövőre három Eb-csoportmérkőzésnek és egy nyolcaddöntőnek otthont adó Puskás Stadion építkezését, ahol a létesítmény bejárása mellett az aréna jövőbeni szolgáltatásairól is részletes tájékoztatást kaptak. Ismeretes: a hamarosan elkészülő stadion 68 ezer szurkolót tud majd befogadni, míg a Hősök terén és környékén nagyjából 40 ezren kísérhetik figyelemmel az Eb eseményeit. 2020-ban ismét lesz úszó-Európa-bajnokság Budapesten, de a 2017-es sikeres lebonyolításon felbuzdulva pályáztunk a 2025-ös vizes vébé megrendezésére is.

 

Eucharisztikus találkozó

A következő évben ugyancsak tízezres nagyságrendben vonzhat érdeklődőket egy egészen más profilú nemzetközi esemény, mégpedig az 1938 óta elsőként a magyar fővárosban helyet kapó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK). A nagyszabású rendezvénysorozat részletes programját márciusban mutatta be Erdő Péter bíboros a Vatikánban. A 2020. szeptember 13. és 20. közt zajló NEK nyitó szentmiséjét szeptember 13-án ugyancsak az új Puskás Ferenc Stadionban tartják, a különböző alkalmak fő helyszíne azonban a budapesti Hungexpo szintén megújuló területe lesz, ugyanakkor terveznek kulturális programokat a Művészetek Palotájába, a Műcsarnokba és a Papp László Sportarénába. Akárcsak 1938-ban, ezúttal is lesz látványos nagymise a Kossuth téren.

A kongresszusra százezres nagyságrendben várnak érdeklődőket a szervezők, nemcsak itthonról vagy a környező országokból, hanem a világ különböző pontjairól is jönnek majd Magyarországra a lelki feltöltődésen túl alighanem a turisztikai statisztikákat is tovább javító utazók.

Elkötelezettek mellettünk a német cégek

KAMARA

Immár huszonötödik éve kérdezi meg a tagvállalatait és más külföldi befektetőket a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) arról, hogyan látják a magyarországi gazdasági helyzetet és az üzleti környezetet. A felmérést 232, nagyrészt német vállalatvezető bevonásával végezték.

A 2019-es kutatással kapcsolatosan Dale A. Martin azt mondta: a befektetők döntő része alapvetően jónak értékeli saját cége, valamint a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét. Ugyanakkor most sok bizonytalansági tényező van a világgazdaságban, ami a jövőre nézve inkább nehezebb időszakot jelez előre – hangsúlyozta az érdekképviseleti vezető, megjegyezvén azt is: ezért a folyó évre vonatkozó várakozások többségében még optimisták, de már nem annyira, mint a tavalyi felmérésben voltak. Szerinte kifejezetten jó hír, hogy a kevésbé derűs gazdasági kilátások ellenére még mindig több társaság tervez létszámbővítést és beruházásnövelést, mint leépítést vagy a fejlesztési kiadások csökkentését. 

 

ODA A JÓKEDV 

A tanulmány eredményeit összegző befektetői hangulatindex a gyengülő növekedési kilátások hatására az idén nagyobb mértékű visszaesést mutatott, a tavalyi 28-ról 15 pontra csökkent, ami a kamarai szakértők vélekedése alapján a bruttó hazai termék (GDP) három százalék körüli gyarapodását jelzi erre az évre a tavalyi öt százalék után. Az index 2016-ban még 18, 2017-ben pedig 21 ponton állt. Egyébként az említett bővülési várakozás nagyságrendileg egybecseng más intézmények legfrissebb előrejelzéseivel. Idetartozik az is, hogy a megkérdezett cégeknek a fele elégedett a saját üzleti helyzetével, s negyven százalék változatlannak, tíz százalék pedig rosszabbnak tartja azt. A magyar gazdaság állapotát 58 százalékuk értékeli jónak, ez minimális, két százalékpontos csökkenés 2018-hoz képest. A hazai gazdaság neuralgikus szegmensét jelentő munkaerőhiány természetesen a németeknél is a legnagyobb probléma. A megkérdezett cégvezetők döntő része úgy tartja: „nem kielégítő” a hozzáférés a szakképzett munkaerőhöz, s ez leginkább a feldolgozóiparban okoz gondot. Közben e hiány miatt a munkaerőköltségek is megugrottak, miután több pénzbe kerül a dolgozók megtartása, az új kollégák felvétele pedig folyamatosan „drágul” – mutatott rá Dirk Wölfer, a kamara kommunikációs osztályának a vezetője, aki ismertette azt is: összességében a német hátterű társaságok 2019-ben átlagosan kilencszázalékos bérköltség-emelkedésre számítanak.

 

ADÓZÁS KIPIPÁLVA

Az üzleti és gazdaságpolitikai környezettel kapcsolatosan az idei felmérés alapján újabb kismértékű pozitív elmozdulást jeleznek a vállalati értékelések számos kérdésben. A javulás nagysága az adózás terén volt a leglátványosabb. Mind a terhelés, mind az adóigazgatás tekintetében ma már nagyobb az „elégedett” válaszok aránya, mint az ellenkező előjelűeké, s a közigazgatás működése is jobb értékelést kapott, így ma már mind a két területen a régiós átlag fölött van a hazai elégedettség szintje. Minimálisan javult a közbeszerzések átláthatósága is, ám ezen a téren a németek szerint akad még tennivaló. 

Ami feltétlenül pozitív kicsengésű megállapítás: a hazánkban működő német cégek továbbra is elkötelezettek irántunk. Négyötödük ma is Magyarországot választaná beruházása helyszíneként. Konkrétan: a megkérdezett vállalatvezetők 82 százaléka változatlanul leteszi a voksát mellettünk. Ez a korai kétezres évek, valamint 2010–11 értékének felel meg. Bezuhanás ezen a téren 2015-ben volt. Arra a kérdésre, hogy mennyire vonzók a térség országai mint befektetési helyszínek, a magyarországi felmérésben Szlovákia kapta a legjobb értékelést, a második helyre pedig – csak minimális különbséggel – hazánk került. Jelenleg a kilencedik legvonzóbb célpont vagyunk a listán szereplő húsz régiós ország közül. 

 

MEGERŐSÍTETT GAZDASÁGPOLITIKA 

A Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara jubileumi konjunktúrajelentése is azt mutatja, hogy 2018 kiemelkedően eredményes éve volt a hazai gazdaságnak – emelte ki Varga Mihály pénzügyminiszter az elemzés apropóján. Szerinte a felmérésben közölt vállalatvezetői vélemények szintén megerősítik, hogy a kormány intézkedéseinek köszönhetően komoly előrelépés történt az adózás, a munkaerőpiaci szabályozás és a közigazgatási rendszer hatékonysága területén. „Azon az úton, amelyet Magyarország az elmúlt évtizedekben bejárt, fontos útitársak voltak az itt működő német vállalatok, amelyek tapasztalataik megosztásával és az általuk támasztott követelményekkel egyaránt hozzájárultak gazdaságunk fejlődéséhez – hangsúlyozta a tárcavezető. Mint mondta: Németország a legnagyobb tőkebefektető és foglalkoztató Magyarországon, több mint két és fél ezer német cég mintegy kétszázezer embernek ad munkát.

„A jelentésből kitűnik, hogy a társaságok a növekedést támogató tényezőként értékelik a szigorú és fegyelmezett költségvetési politikát, amelynek köszönhetően az államháztartás hiánya már hetedik esztendeje a GDP három százaléka alatt van, s évről évre csökken az államadósság. A gazdaságpolitikával való elégedettség az idén újabb csúcsot ért el, tízből nyolc indikátor javulást mutat. Az előrelépés mértéke az adózás terén a leglátványosabb: 2009-ben, a pénzügyi válság idején még a cégek nyolcvan százaléka volt elégedetlen az adóterheléssel és az adóigazgatási eljárásokkal, 2019-ben viszont már mindkét területen nagyobb az elégedett válaszok aránya” – húzta alá Varga Mihály, aki végezetül arra is felhívta a figyelmet, hogy a világgazdaság növekedésének a lassulására vonatkozó cégvezetői vélemények is megerősítik, hogy a Nemzeti Versenyképességi Tanács által kidolgozott és már a magyar kormány jóváhagyását magáénak tudó Program a versenyképesebb Magyarországért megfelelően azonosította azokat a területeket – a vállalati környezet javítása, a k+f rendszer fejlesztése és a munkavállalók képzettségének a növelése –, ahol tovább kell lépnünk. 

 

HA „ELJÖN” A BREXIT

Az aktuális fejlemények miatt a német gazdasági kamara a brit kilépéssel kapcsolatos véleményeket is elemezte. Ezek szerint a vállalatok mintegy negyven százaléka látja úgy, hogy Nagy-Britannia távozása az EU-ból „inkább” vagy „nagy valószínűséggel” hatással lesz saját üzleti tevékenységére. Leginkább az árbevétel csökkenésétől, költségemelkedéstől, valamint a szállítási láncokban felmerülő fennakadásoktól tartanak a cégek.

Magyar Euró: céldátum helyett előszoba

– Mindenki attól tartott tavaly, hogy ha kitör az amerikai–európai kereskedelmi háború, az bennünket is a padlóra küld. Végül milyen forgatókönyv érvényesült?

– Nem eszik olyan forrón a kását. Mind az USA, mind az EU relációjában nőtt az exportunk euróban számolva, viszonylag zavartalan a tőkeáramlás. Bár az alumínium- és acéláruk esetében is történtek lépések, de ezek közvetlenül nem érintenek minket. Az amerikaiaknak a személygépkocsikkal kapcsolatos fenyegetőzése lehet csak áttételesen hatással ránk, de önmagában ezt sem érzékeljük súlyosan. Mindenesetre remélem, hogy hamarosan egy kedvező tárgyalási szakaszba kerülünk.

– Megrekedtek, sőt úgy tűnik, be is fejeződtek az unió és az Egyesült Államok közti szabadkereskedelmi egyeztetések. Van esély az újraindulásra?

– Öt éve magam dolgoztam ki – sok kitűnő szakértővel – a magyar kormány tárgyalási pozíciójának a háttéranyagát. Összességében pozitívnak láttuk a hatást, néhány agrárterületen megnyilvánuló érzékenységgel. Donald Trump amerikai elnök a megbeszéléseket formailag is felfüggesztette, de már az Obama-adminisztráció vége felé is beragadtak a tárgyalások, mert egyik fél sem adott nagy politikai engedményeket. Az amerikaiaknak engedniük kellene a saját logikájuk szerinti beruházásvédelmi rezsim tekintetében, és meg kellene nyitniuk az USA összes államának a közbeszerzési piacát. Az európaiaknak meg lehet, hogy kompromisszumkészebbnek kellene lenniük a kulturális szolgáltatási javaink védelme ügyében, bár Hollywood dömpingje valóban nem használna a sokszínű európai kultúrának. Trump alatt a tárgyalásoknak – melyek nemcsak a szabadkereskedelmet indítanák el, hanem egy szabályozási-szabványosítási uniót is – nem látom esélyét. Talán ha a kínaiakkal fennálló kapcsolatokat mind az Egyesült Államok, mind az EU rendezni tudja – mindkét nyugati pólus kiegyensúlyozatlan előnyt lát a távol-keleti óriás kapcsán –, egymás felé is nyitottak leszünk. Nekünk jó lenne a megállapodás nemcsak a pótlólagos, mintegy 0,2 százalékos gazdasági növekedési hatás miatt, hanem például azért is, hogy szabadkereskedelmi kontaktusban automatikusan importálhatnánk szénhidrogént az amerikai palamezőkről. De könnyebb lehetne a kis magyar startupok vízumhoz jutása is az USA-ban. Ha Nagy-Britannia és az EU viszonya középtávon nem vámuniós jellegű lesz, akkor szerintem első tesztként London köt megállapodást Washingtonnal, amely érdekes is lehet.

– Nálunk nagy a járműgyártás kitettsége. Eddig ez „bejött”. Egy újabb krach esetén mi várható? 

– Különböző szakmai előrejelzéseket hallok. Van, aki szerint az autóipar tovább bővül globálisan, mások azt mondják, ez megáll, nem jön ide új típusú gyártás, főleg elektromos hajtású gépkocsik előállítása. Kínában már eladási visszaesések vannak. Lesznek hullámok, de az ágazat a következő pár évben talál piacot, főleg az itthon gyártott modellek. Inkább az a baj, hogy kevéssé integrálódtunk az értékláncokba, kicsi a „beszállított értékünk”, a húzóhatás. Ezzel kell valamit kezdenünk.

– Mekkora előnyt jelent az exportálóknak, hogy a forint veszít az értékéből? 

– Már tavaly is írtam, hogy be kellene lépnünk az uniós fizetőeszköz bevezetésének az előszobájába, az ERM II. mechanizmusba, ami lényegében a folyamatos leértékelési politika feladását jelezné, anélkül, hogy most csatlakoznánk az eurózónához. Ennek az az oka, hogy ez a lépés nem jelentene semmilyen visszafordíthatatlan elköteleződést, akárcsak a dánok esetében, akik 1999 óta részesei az árfolyamrendszernek. De tudnák a piacokon, hogy a leértékelés kvázi megszüntetésével nem adnánk egy plusz versenyképességi előnyt az exportnak az importtal szemben. A forintban történő emeléssel együtt euróban is felhúznák a munkabéreket. Nem akarnánk kis keresettel az értékláncok alsó részébe kerülni, hanem legalább a közepébe. Komoly felzárkózó országok annak idején nem az olcsó, hanem a termelékeny munkaerővel álltak ki a nemzetközi porondra, Szingapúrtól kezdve Finnországig, s felzárkóztak a centrumhoz. Szlovákia, Szlovénia is tudja tartani a növekedési ütemet, úgy, hogy már több mint egy évtizede nem értékelnek le mint eurózónatagok. Van termelékenységet növelő kényszer. Ott a mienkénél gyorsabb az ár- és bérfelzárkózás. A bolgárok vagy a csehek sem értékelnek le, annak ellenére, hogy még nem tagjai sem az euróövezetnek, sem a közös árfolyam-mechanizmusnak. Nem jó ez az olcsó ország státusz: ha minőségi a turizmusunk, akkor fizessék meg a német és a japán turisták a jót és nem az olcsót. Persze egy olyan országban, ahol ötven évig állandó fizetésimérleg-problémák voltak, nehéz a politikai-gazdasági elitnek felvállalni ennek a fegyvernek a mellőzését, de most – ha már az utóbbi években tudtuk stabilizálni a külső finanszírozási képességet – meg kell próbálni a cserearányokat javító gazdaságpolitika folytatását. Erre most már az MNB is felhívja figyelmet.

– Nem lenne itt az ideje magyar céldátumot belengetni?

– Mint mondtam, először meg kellene próbálni középtávon stabilizálni az árfolyamot, például a monetáris politika segítségével. Ennek egyébként antiinflációs hatása is van az olcsóbb importon keresztül. Nem kell rohanni az eurózónába, ám az irány egyértelmű lehet. De: a GDP négy százalékára rúgó átlagos éves nettó EU-transzfer mellett az európai „élmezőnyben” vagyunk az infláció és a költségvetési hiány tekintetében. Nominálisan évente szűk ezer milliárd forinttal növeljük az államadósságot, és jönnek nehezebb növekedési periódusok is. Először csináljunk egy egyensúlyi költségvetést, mint a csehek, a horvátok vagy a bolgárok, utána lépkedjünk tovább szerintem az övezet felé.

– Másról sem hallani, mint a kínai új selyemút projektről. Érdemes „beszállni”?

– Az új selyemút egy grandiózus politikai, gazdasági jellegű kínai projekt, melynek kapcsán nemcsak a nevében szereplő hatalmas infrastrukturális építkezések lesznek, hanem hosszú távon megnyitja a kínai áruk előtt az európai és a közép-ázsiai fogyasztói piacot. Pekingnek ez mindenféleképpen hasznos lépés, főleg, ha az építkezésekkel kapcsolatos teljes üzleti kockázatot (hitelek visszafizetése, működtetés) a partnerek viselik, ők a finanszírozást és (amennyire lehet) az építési kapacitást adják hozzá. Ráadásul Kínának most modellt kellett váltania. Néhány évig ipari termékek exportjának az expanziója helyett belső kiegyenlítést, szociális és regionális kohéziót szükséges megvalósítania. Ilyenkor jól jön a kapacitásoknak az infrastrukturális projekt. A jövő mondja meg, hogy mikor térül meg a partnereknek a beruházás.

– Volt európai parlamenti képviselőként hogy látja a 2020 utáni helyzetet? 

– A brexit után a német–francia tengely marad az európai politika középpontjában, az eurószkeptikus erők fontos támaszukat vesztik el a britek távoztával. Ettől persze a gondok – köztük a nemzetállamok szuverenitását a háttérbe szorító központosítás – még megmaradnak, hiszen a választott politikusok és a források nagy része még a tagállamoknál van. De hosszú távon megteremtődik annak az esélye, hogy nagyobb együttes döntéshozatali kompetenciával és a központosított források növelésével utánamenjenek a kicsit korán létrehozott közösvaluta-zónának és Schengennek. Ez azonban rengeteg konfliktussal is jár majd, de az irány adott. Nem látom a szétesés képét. A kétsebességű Európa nem is az integráció különböző sebességében rajzolódik ki szerintem, hanem abban, hogy a jelenlegi adottságok alapján a periférián lévő országok nem tudnak minőségi felzárkózást végrehajtani.

Új hadszíntéren folyik a vámháború

KERESKEDELEMPOLITIKA

Tovább folyik ugyan a három nagy világgazdasági blokk, az Egyesült Államok, az EU és Kína kereskedelmi háborúja, a „mindenki mindenki ellen” küzdelem, ám a dinamikusan módosuló frontvonalakon további lényeges változások körvonalazódnak. A Washington és Peking közti konfliktusban a fejlemények kevésbé áttekinthetők, s csak mérsékelten biztatók. Donald Trump elnök makacs „America first!” politikája erősen csökkenti az esetleges megegyezés esélyeit. Az USA–EU-viszály kimenetele sem ígér túl sok jót. A legkedvezőbb fejlemények az Európai Unió és Kína kapcsolatában, tárgyalásaiban fedezhetők fel. Brüsszel Washingtonhoz képest kisebb mértékben doktriner, kevésbé merev (kereskedelem)politikája Pekingben is visszhangra talált. A távol-keleti óriás láthatóan felmérte, hogy két legnagyobb, csaknem egyenrangú kereskedelmi partnerével-vetélytársával nem vívhat egy időben harcot, és legalább az egyikkel meg kell egyeznie. Erre pillanatnyilag inkább az EU-nak van esélye. 

 

KÍNAI ÁTTÖRÉS

Az ázsiai országnak ez több szempontból is előnyös. Egyfelől az Európai Unió Peking legnagyobb kereskedelmi partnere, Brüsszel számára pedig Kína a második ebben a tekintetben. A távol-keleti óriás stratégiai terve, az Egy övezet, egy út (az új selyemút) kivitelezésében az Egyesült Államok nem számít potenciális résztvevőnek, Nyugat-Európa viszont igen. Másfelől az EU és Kína kapcsolatait nem terheli katonai elem, Brüsszel nem jelent hadi szempontból fenyegetést Peking számára. Mind az USA, mind Kína a másik felet tartja a legerősebb potenciális katonai ellenfélnek. A Dél-kínai-tenger térségében fennáll a közvetlen kínai–amerikai összecsapás veszélye.

Hszi Csin-ping, az ázsiai hatalom első embere, párt- és államelnök, továbbá miniszterelnöke, Li Ko-csiang ez év márciusában nyugat-európai körutat tett. Ezen Kína fontos gazdasági-diplomáciai győzelmet ért el. Az unió három (a britekkel együtt négy) legfontosabb hatalma egyikét, Olaszországot sikerült megnyernie a föld hatvanöt országát átfogó, a világgazdaságban vélhetőleg új korszakot nyitó gigászi gazdasági-politikai projektje, az új selyemút számára. Róma az első jelentős nyugati hatalom, amely csatlakozik a kezdeményezéshez. Az olasz lépéssel megtört a nagy kínai projekt nem hivatalos nyugat-európai bojkottja. 

 

PEKING ENGEDÉKENY

Li Ko-csiang Brüsszelben, a szokásos éves Kína–EU-csúcstalálkozón most áprilisban két fontos kérdésben tanúsított a korábbinál nagyobb rugalmasságot. Egyfelől megígérte, hogy Peking a belföldi vállalatoknak megszabottakkal azonos feltételek mellett engedi be a kínai piacokra az európai cégeket. (Ez az ígéret egyébként az amerikaiaknak is szólt.) Azaz a továbbiakban nem követeli meg a külföldi társaságoktól, hogy ellenszolgáltatásként osszanak meg velük fontos gazdasági-kereskedelmi-technológiai titkokat, know-how-t. Másfelől a kínai vezetők abban is megegyeztek a brüsszeli irányítókkal, hogy felgyorsítják a vállalatoknak nyújtott állami támogatásokról szóló tárgyalásokat, és 2020-ig megállapodást érnek el. Peking jelezte: az európaiakkal együtt érdekelt az amerikaiak által bírált Kereskedelmi Világszervezet (WTO) megtartásában, erősítésében.

 

WASHINGTON TÁMAD

Mikor már több jel arra utalt, hogy az amerikai elnök hajlik majd egy az EU-val megkötendő békepaktumra, a vámháború lezárására, beütött a Boeing-válság. Az Egyesült Államok egyik legnagyobb és legfontosabb vállalatáról van szó, amely a polgári gazdasági szférának éppoly jelentős, mint a katonai szektornak. De talán még a Boeing érdekeinél is több húzódik meg a háttérben: Kína a polgári utasszállító gépek legnagyobb vásárlója. A Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség (IATA) felmérése szerint a távol-keleti óriás a vártnál sokkal hamarabb, már 2022-ben lekörözi az USA-t, elveszi tőle a légi szállítási világelsőséget. Ez további hatalmas géprendeléseket jelenthet, amelyeket az izmosodó kínai iparág még nem tud teljesíteni.

Donald Trump a szokott módon, Twitter-bejegyzésben adott hírt az amerikaiaknak a Boeing kudarcára és az Airbus kínai előretörésére való reagálásáról. Ő mintegy 11 milliárd dolláros különvám kivetését javasolta az EU-ból származó árukra, amivel ismét felszította a súlyos kereskedelmi érdekellentétek parazsát. Az indok (az elnök még az általa nem sokra becsült Kereskedelmi Világszervezetet is felhasználja) egy eddig nem részletezett WTO-jelentés, amelyben az áll, hogy az Európai Unió amerikai értelmezés szerint meg nem engedett támogatásban részesíti a Boeing legnagyobb globális versenytársát, a német–francia–spanyol Airbust. „Az EU a kereskedelemben sok évig kihasználta az Egyesült Államokat. Ennek hamarosan vége lesz!” – így szólt az elnöki tweet. 

 

ELŐNYBEN AZ AIRBUS

Kína részéről márciusban, Hszi Csin-ping franciaországi látogatásán háromszáz Airbus polgári repülőgép vásárlásáról írtak alá szándéknyilatkozatot. Az ügylet értékét harmincmilliárd euróra becsülik. A Reuters megemlíti ennek kapcsán, hogy a múlt év kora tavaszán, amikor Emmanuel Macron francia elnök az ázsiai országban járt, nem sikerült nyélbe ütni a vételt, noha lényegesen kevesebbről, 184 gépről volt szó. Kínai források nem hozzák összefüggésbe a nagy rendelést a Boeing 737 MAX 8-as gépei körüli műszaki problémákkal. Ugyanakkor tény, hogy a távol-keleti óriás volt az első ország, amely az etióp légitársaság ilyen típusú repülőjének a katasztrófája után leállította valamennyi 737 MAX 8-as légi forgalomban való részvételét.

Néhány éve még úgy látszott, hogy a Boeing nyeri a legnagyobb piacért, a kínaiért folytatott csatát az Airbusszal szemben. Donald Trump 2017-es, Kínában tett látogatásán háromszáz Boeing személyszállító repülőgép vásárlásáról egyeztek meg a felek. A szintén ennyi utasszállító eladásáról megkötött egyezménnyel az Airbus legalábbis beérte az amerikai nagyvállalatot az ázsiai ország piacán. A versengés stratégiai jellegű. Guillaume Faury, az Airbus vezetője újságíróknak kijelentette: „Kínai partnereinkkel hosszú távú, idővel tovább mélyülő együttműködésbe kezdtünk, ami a bizalom jele.”

 

Borítófotó: Trump elnök a repülőgépe felé sétál. Ha Ázsia és Európa összefog, lőttek az America First!-nek

Washington kiásta a csatabárdot

AMERIKAI–SZAÚDI KAPCSOLATOK

Az USA olajnagyhatalom szeretne lenni. Felfuttatja a palaolaj- és a palagáz-kitermelést, s a washingtoni diplomácia mindent elkövet, hogy amerikai nyersanyagot vegyenek az ország kereskedelmi partnerei. Az olajpiac betörése előtt azonban tornyosul egy komoly akadály, mégpedig az OPEC. Az olajkartell a kitermelés mennyiségének a változtatásával képes befolyásolni az árakat. Az Egyesült Államok kínálatának a megjelenésével csökkent ugyan a befolyása, de még mindig megkerülhetetlen tényező a piacon. 

 

NOPEC

Az USA régóta próbálja megtörni a kartell uralmát. Ennek egyik eszköze lett volna egy még 2000-ben a kongresszus elé terjesztett törvényjavaslat. A No Oil Producing and Exporting Cartels Act (NOPEC) kiterjesztette volna az amerikai trösztellenes hatóságok eljárási jogkörét a szuverén államokra is. Vagyis Washington kartellezés vádjával eljárást indíthatott volna az OPEC tagjai ellen. A javaslat akkoriban nem kapott megfelelő támogatást, most viszont Donald Trump elnök elérkezettnek látta az időt arra, hogy újra napirendre vegye az ügyet. Ő már egy 2011-ben publikált könyvében is támogatta a javaslatot. Katar például pont a NOPEC-től tartva lépett ki tavaly decemberben az olajexportáló szövetségből. Trump többször is kikelt az OPEC ellen. A múlt évben például sorozatosan szólította fel a kartellt árai csökkentésére, és ettől tette függővé Rijád politikai támogatását is. Amerikai elnök ezt eddig nyilvánosan soha nem mondta ki. 

 

RIJÁDI VÉSZREAKCIÓK

Most, hogy újra napirendre került a NOPEC, Szaúd-Arábia, a világ egyik legnagyobb kitermelője és az OPEC oszlopos tagja meglehetősen hevesen reagált. Rijád és Washington viszonya időnként viharossá válik, annak ellenére, hogy a szaúdiak az amerikai fegyverek legnagyobb vásárlói. Így volt ez három évvel ezelőtt is, amikor – Barack Obama elnöksége idején – a kongresszus lehetővé tette, hogy országokat is felelősségre vonjanak a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokért. Szaúd-Arábia akkor azzal fenyegette meg az Egyesült Államokat, hogy százmilliárd dollár értékű amerikai állampapírt dob piacra. Most is elővette ezt a kártyát, de új fenyegetéseket is hozzávágott az USA-hoz. Így például azt, hogy ha a NOPEC realitássá válik, megszüntetik olajkontraktusaik amerikai devizában való elszámolását. A petrodollárt, vagyis a dolláralapú olajpiacot – főleg orosz és kínai oldalról – egyre erősebb támadások érik. A petrojüan – a kínai devizában való elszámolás – ugyanakkor izmosodik. A sanghaji tőzsdén olajkontraktust vezettek be a közelmúltban, így az ázsiai térség olajkereskedelme fokozatosan ugyan, de előbb-utóbb áttér jüanalapúra. 

 

ÁTALAKULÓ VISZONYOK

Annak az esélye, hogy konfliktussá éleződjön ki a Rijád és Washington közötti vita, nem túl nagy – egy ellenzéki többségű amerikai kongresszus sem valószínű, hogy megszavazna egy ilyen javaslatot. Az viszont jelzésértékű, hogy az amerikai diplomácia ismét napirendre vette a NOPEC-et – átalakulnak a közel-keleti függőségi viszonyok. 

 

PETRODOLLÁROK

Szaúd-Arábia a tizedik legnagyobb olajkitermelő, nagyjából Oroszországgal és az USA-val van egy szinten. A szaúdi Aramco a világ legnagyobb olajcége, tavaly 356 milliárd dollár bevételt ért el. A globális GDP-ből a fekete arany – ártól függően – két-három százalékkal részesedik. Hetvendolláros hordónkénti árral számolva az éves globális kitermelés 2,5 ezer milliárd dollár értékű – ennek nagyjából a hatvan százalékát az amerikai devizában számolják el. A határidős olajpiac szintén dolláralapú. A két legnagyobb energiatőzsde, az ICE és a CME tavaly ötezer milliárd dollár értékű olajkontraktust forgalmazott.

 

Borítófotó: Tradicionális szaúdi tánc – lövöldözéssel. Ha Washington támad, Rijád visszalő

Az olajisten

Oxfordban végzett vegyészmérnökként, a 70-es években. Négyszer ült hajóba a híres Oxford–Cambridge-evezősversenyen, és négyszer kikaptak – ilyen vesztes sorozatra nem volt más példa a XX. században. Aztán viszont kezdetét vette egy szintén példátlan győzelmi sorozat. Andrew Hall kulcsszerepet játszott a modern olajipar, -kereskedelem kialakításában. Kezdetben a British Petroleumnál dolgozott, ahol az észak-amerikai kereskedelemért felelős alelnöki posztig vitte. Aztán harminc évig a Phibro nevű brókercégnél tevékenykedett – többnyire csak a szakma által ismerten és elismerten. A szélesebb nyilvánosság a pénzügyi válság idején ismerte meg a nevét, amikor kicsapta a biztosítékot, hogy kapott egy százmillió dolláros bónuszt. Később létrehozta minden idők egyik legnagyobb olajpiacon tevékenykedő fedezeti alapját. 

 

KUVAIT LEROHANÁSA

Az 1990-es évekre az olajpiac nyomott volt. Az OPEC-tagállamok nem tudtak megegyezni a kitermelés csökkentéséről, az olajárkontrolljuk nem működött hatékonyan. A konfliktus háborúba torkollt: Szaddám Huszein lerohanta Kuvaitot. Hall ebben az időben találta ki azt a stratégiát, amely később általánossá vált a piacon. Bevásárolt az olcsó fekete aranyból, azt tankerhajókban a tengeren tárolta, és a határidős piacon a drágulásra irányuló kontraktusokat vett. 

A Phibro kereskedői a fellelhető összes tankhajót kibérelték és teletöltötték olajjal. „Nem emlékszem pontosan, hány tankerünk volt, csak arra, hogy felhívott John Gutfreund, a cég akkori tulajdonosa, a Salomon Brothers vezérigazgatója. Andy, mondta nekem, ti általában nem használtok fel túl sok tőkét, de most azt látom, hogy ebben a hónapban több száz  millió dollárt költöttetek el” – nyilatkozta az interjút szinte soha nem adó Hall a közelmúltban a Financial Timesnak (FT). Eleinte nem tudta pontosan megmagyarázni az intuícióját, de aztán hirtelen összeállt a kép: „Úristen, ez arra készül, hogy lerohanja Kuvaitot!” 

Amikor ez megtörtént – 1990 augusztusában –, felrobbant az olajpiac. Az invázió rövid ideje alatt New Yorkban tíz százalékkal ugrottak meg a jegyzések. Októberre már duplázódtak az árak, és egészen az amerikaiak által indított felszabadító Sivatagi vihar hadműveletig emelkedtek. A Phibro „halálra” kereste magát, s ezt követően kezdték el Andy Hallt Godnak, azaz Istennek nevezni. 

 

A KÍNAI KERESLET

Aztán a Phibro gazdát cserélt. Új tulajdonosa a Citigroup lett, a Wall Streetet akkoriban domináló gigantikus megabankok egyike. A globalizáció kiteljesedésének éveit éltük akkor – a számítástechnika, a kontinenseket összekötő hálózatok lehetővé tették, hogy kialakuljanak a globális szállítói, beszállítói láncok. Kína a világ összeszerelő üzeme lett, s minden korábbinál több nyersanyagra és energiahordozóra volt szüksége. Egy 1,4 milliárd fős piac nyílt meg. A feltörekvő országok lakossági kereslete is megélénkült; sok mindenre volt igény az autóktól a légkondicionálókig. Erre az időszakra (már a 2000-es évek elején járunk) viszonylag alacsony szintre esett vissza az olajár, a jegyzések többnyire a 25–50 dolláros tartomány alsó szélén mozogtak. Az alacsony árak szűkítették a szektor beruházási, kitermelési és feltárási lehetőségeit. 

Hall számára világos volt, hogy ha újra jön egy világgazdasági fellendülés – ezúttal Ázsiából –, akkor a hirtelen megnövekvő keresletre nem tud azonnal reagálni a kínálat. Vagyis hiány alakul ki a piacon, ami drágulásban csapódik le. Így hát ismét nagy fába vágta a fejszéjét – több száz millió dollár értékben vásárolt a határidős piacon nyersolajat, az ár tartós növekedésére számítva. 

Az eredmény a legmerészebb várakozásait is felülmúlta: 2003 és 2008 nyara között a jegyzések a 25 dolláros hordónkénti árról 147-ig száguldottak. Hall úgy emlékszik vissza erre az időszakra, hogy nagyjából 140 dollárnál kezdte el lezárni a pozícióit, s még a pénzügyi válság tombolása előtt sikeresen be is fejezte a tranzakciók nagy részét. A krízis teljesen hazavágta a Citigroupot, olyannyira, hogy 45 milliárd dolláros állami segítségnyújtás tudta csak megmenteni. A Phibro azonban továbbra is sikeresen tevékenykedett: 2009 elején, amikor harminc dollárra szelídült az olajár, ismét jól bevásároltak – kaszáltak is a nyolcvandolláros hordónkénti ellenértéknél. 

 

EGY ÚJ VILÁG KEZDETE

Ezt a piaci sikert azonban már nem fogadta olyan kitörő öröm. Az adófizetők pénzéből az amerikai bankokba öntött százmilliárdok ellenségessé tették a közvéleményt. Így Hall százmillió dolláros bónusza is nagy sajtónyilvánosságot kapott. Hiába volt független szervezetileg és pénzügyileg is a Phibro a Citigrouptól, a megroggyant bankóriás elleni támadások rá is kihatottak. Így a pénzintézet vezetése úgy döntött, hogy kifizeti Hall bónuszát, viszont megszabadulnak a Phibrótól – rájuk osztották a bűnbak szerepét, legalábbis az olajkirály szerint.

A céget a houstoni székhelyű Occiden-tal Petroleum vette meg. Közben azonban Hall tető alá hozott egy fedezeti alapot is; ez lett az Astenbeck, amely rövid idő alatt négymilliárd dollárt kezelő óriássá nőtte ki magát. Így mindenkit meglepett, hogy 2017-ben bejelentette: kiszáll az üzletből. Az FT-nek össze is foglalta az okokat: az olajpiac nyomott volt, így folytathatta volna a hagyományos stratégiáját és spekulálhatott volna az árak hosszú távú emelkedésére. Ugyanakkor ez volt az az időszak, amikor az amerikai palaolaj- és palagáz-technológia elterjedése a hagyományos olajpiac végét jelezte. Ráadásul ekkoriban kezdték el használni a robotok új generációját a kereskedelemben, ami volatilissé és kiszámíthatatlanná tette a piacot – mégis, a megérzéseknek, a hosszú távú trendek megjátszásának egyre kisebb szerep jutott. Látszott az is, hogy a jövő az elektromos autóké és a megújuló energiáé. 

Hallban így megérlelődött az elhatározás: a hagyományos szektornak vége, kiszáll az egészből. Végül 2017 augusztusában húzta ki a dugót a falból és fizette vissza befektetőinek a pénzt. Még egy kicsit maradhatott volna, mert a következő évben az olajár több mint ötven százalékkal emelkedett…

Spájzolnak a britek

BREXIT

Lavírozás az aknamezőn – így jellemezte a New York Times nemrég a brexithatáridő újabb tologatását. Az Európai Unió, amelynek nyomós érdeke egy puha, rendezett (vagy egyáltalán semmilyen) távozás, a lehetőségekhez mérten igyekszik alkalmazkodni a helyzethez – ez mutatkozik meg a halogatásban. A megállapodás nélküli kilépés Londonnak sem áll érdekében, mégis kénytelen számításba venni. Az erre való felkészülési folyamatnak az egyik állomása, hogy újra leporolták a hidegháborús terveket – vészforgatókönyv készül élelmiszerhiány esetére és monitorozzák a piacokat.

 

HARMINCEZER HÁZTARTÁST FIGYELNEK

A környezeti, élelmiszeripari és mezőgazdasági tárca (DEFRA) megbízott egy fogyasztói szokásokat elemző céget, hogy „részletes, heti gyakoriságú jelentéseket tegyen a magánháztartások élelmiszer- és italvásárlásra költött keretéről”. Ez a társaság, a Kantar Worldpanel a kormánnyal kötött szerződésben vállalta: biztosítja az ahhoz szükséges információt, hogy a hivatalos szervek felmérjék egy konszenzus nélküli brexit hatásait és a velük járó szükséghelyzeti reagálást.

Nagy-Britannia eddigi legnagyobb szabású fogyasztásanalizáló akciója május 6-ig tart. Ennek során harmincezer háztartást figyelnek. Londoni illetékesek nem zárják ki a program meghosszabbítását, hozzáillesztését a kilépési határidő esetleges ismételt kitolásához. Az adatokat a DEFRA két szervezete is megkapja: a mezőgazdasági-élelmiszeripari, valamint a távozással kapcsolatos felkészülés és gyors reagálás főigazgatósága.

 

GUMIKESZTYŰKÉSZLETEK

Persze nemcsak a lakosok, hanem a cégek is tartanak az áru- és alapanyaghiánytól. A készletfelhalmozás szinte a háborús időket idézi. Az IHS Markit piackutató cég szerint a brit feldolgozóipar a beszerzési statisztikák kezdete, 1992 óta nem látott mennyiségben spájzol. Az Airbus például, amely a Brit-szigeteken lévő gyárában szereli össze repülőgépeinek a szárnyait, arra utasította a beszállítóit, hogy egy hónapra elegendő alkatrészt hozzanak. Az Airbusnak és a Boeingnek egyaránt beszállító Meggitt ötmillió font értékű tartalékot halmozott fel. A szigetország légiipari ágazati szövetsége, az ADS Group szerint csak a szektorban egymilliárd dollár értékű készlet gyűlt össze a rendezetlen távozástól való félelem miatt. A londoni Heathrow, Európa legzsúfoltabb repülőtere még a biztonsági ellenőrzésekhez használatos gumikesztyűkből is kénytelen volt extra mennyiséget felhalmozni. A kormány maga is tart a hiánytól: a gyógyszercégek számára többletbeszerzéseket rendelt el a kritikus készítményekből. A német Adidas átszervezte logisztikai rendszerét: a brit piacot ezentúl nem Európából szolgálják ki. A BMW egy óriási Antonov repülőgépen foglalt állandó rakteret arra az esetre, ha szállítási nehézségei támadnának.

 

ÁLL A PÉNZ

Közgazdászok figyelmeztetnek arra, hogy a mostani felhalmozásnak még akkor is messzemenő és rossz hatása lesz, ha végül mégiscsak sikerül Londonnak a Brüsszellel kötött megállapodás alapján kilépni. A készletezés költségei hatalmasak és lassan térülnek meg. Az így lekötött pénz hiányzik majd a beruházásokból, a munkahelyteremtésből. 

 

Borítófotó: Brexitellenes tüntető egy brexitet támogató tábla mellett. A brit gazdaság mindenképpen veszíta

Ismét divat lett a carry trade

DEVIZAPIACOK

Nagyot fordult a világ a nagy központi bankok háza táján. Pár hónapja még arról szóltak a hírek, hogy az Egyesült Államok gazdaságának a túlhevülését az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) miként tudja meggátolni kamatemelési sorozatával. Az Európai Központi Bank (EKB) is azt tervezte, hogy normalizálja monetáris politikáját, vagyis fokozatosan minden visszatér a régi, a pénzügyi és adósságválság előtti kerékvágásba. 

 

JEGYBANKI FORDULATOK

A mindkét gazdasági térségben sorra jövő rossz makroadatok nyomán azonban változtatni kényszerültek a központi bankok – kamatemelésről immár szó sincs, sőt az amerikai határidős piacok még erre az évre be is áraztak egy csökkentést. A tőkepiacokon így a dollár erősödésére vonatkozó várakozások megfordultak. 

A helyzet nyomán újra felerősödött az úgynevezett carry trade. Ennek lényege, hogy egy befektető kis hozamú devizában kölcsönt vesz fel, majd egy nagyobb hozammal kecsegtetőbe fekteti, például egy feltörekvő piaci államkötvénybe. Az ügylet végén aztán bezsebeli a két fizetőeszköz hozamkülönbségén elért hasznot. Az ilyen típusú tranzakciók kedvelt célpontjai a feltörekvő devizák, amelyek tipikusan nagyobb hozamot adnak – persze nagyobb kockázat mellett –, mint a fejlett államok eszközei. Ha valaki dollárhitelt vesz fel és török lírában fekteti be, három hónap alatt több mint huszonöt százalékos haszonra tehet szert (lásd grafikonunkat).

 

KOCKÁZATOK

Az ügylet persze rizikós, három nagy buktalehetőség van. Ha dolláralapon gondolkodunk, nagy kockázat a Fed esetleges kamatemelése – megdrágul a hitel. A második eset, ha az a jegybank csökkent kamatot, amelynek a fizetőeszközében a pénzt befektették. A harmadik pedig a devizapiaci keresztárfolyam elmozdulása. Ha például a török líra tovább gyengül a dollárhoz képest, akkor a haszon értelemszerűen kisebb lesz az amerikai pénzben kifejezve. Klasszikus bukási lehetőség az argentin pezó is, amely az idén tizenöt százalékot vesztett értékéből a zöldhasúval szemben. 

A carry trade stratégiát követő befektetők tehát árgus szemekkel figyelik a makroadatokat, s ezekből próbálnak meg következtetéseket levonni a devizapárok várható alakulására. Amennyiben rossz hírek jönnek a célországból, csökkentik a kitettségüket. Hasonlóképpen járnak el, ha arról érkeznek információk, hogy például az amerikai gazdasági növekedés kilátásai ugrásszerűen javulnak, hisz ebben az esetben nő a valószínűsége annak, hogy a Fed kamatot emel, vagyis drágítja a dollárt. 

 

STABIL FELTÖREKVŐK

Célszerű kevésbé volatilis feltörekvő országokat megcélozni: ilyen például Mexikó vagy Brazília. Sok múlik azon is, hogy mi lesz a kínai–amerikai kereskedelmi háború végkimenetele. Amennyiben sikerül megállapodnia a két nagyhatalomnak, ha Peking sikeres lesz a belső kereslet élénkítésében, az stabilizálja a feltörekvő országok exportját, így a devizaárfolyamát is – összességében csökken a devizapiaci kockázat. Kína abból a szempontból is nagyon fontos, hogy a világ legnagyobb nyersanyagvásárlója, s így számos nyersanyag-exportáló ország – és az ő devizáik árfolyama – az ázsiai óriás keresletétől függ. Tipikusan ilyen a chilei pezó, hiszen a dél-amerikai ország legfontosabb exportcikke a réz, Kína pedig a világ rézkínálatának a felét veszi meg. Stabilizálódó makrohelyzet jellemzi Oroszországot és Mexikót is, ők az olajárak emelkedéséből töltik fel a büdzséjüket.

Új uniós energiastratégJa

A megújuló energiaforrások adókulcsát lejjebb viszik, hogy az alkalmazásukra ösztönözzön, a szénét pedig megemelik, hogy elriassza az új energiatermelői kapacitások létesítőit ennek a nyersanyagnak mint
energiaforrásnak az alkalmazásától. Brüsszelben abban is bíznak, hogy a gazdaság zöldenergia-centrikus pályára állítása – például Európában az elektromos járművek erőforrását biztosító akkumulátorok gyártásának a fejlesztése – nagy részben hozzájárul majd az EU gazdasági stabilizációjához.

Jean-Claude Juncker, mintegy európai bizottsági elnöki hattyúdalként, keresztül akarja vinni, hogy változtassák meg az eddigi vétóalapú szavazási rendszert. Az új szisztémában a kulcsfontosságú  energiapolitikai kérdésekben már egy-egy tagállamnak nem lenne tiltakozási joga, hanem többségi szavazással döntenének. Hogy az uniós integráció intézményeiben a tavaszi európai parlamenti  választásokat követően kialakuló új erőviszonyok miként  változtathatják meg az energiapolitikai stratégiát, s hogy Junckernek marad-e elég befolyása, hogy elképzeléseit az új vezetés időszakában is keresztülvigye – vagy mások tegyék meg azt –, nyitott kérdés.

A MEGOSZTÓ KIVÉTEL

Miguel Arias Cañete, az Európai Bizottság (EB) energia- és klímaügyi biztosa Brüsszelben a Politico című lap tudósítójának mindenesetre derűlátóan nyilatkozott. Elmondta: a közösség vezetése sokkal egységesebb és zöldebb energiapiac megteremtését akarja. „Európa már szembesült és jelenleg is küzd különféle krízisekkel, szociálissal, a migrációval, belbiztonságival, gazdasági és pénzügyi problémákkal, a brexittel. Mindennek ellenére egy olyan energiauniót alkottunk, amely egyesít, nem pedig megoszt.”

A lap megjegyzi, hogy létezik egy igen szembeszökő kivétel, amely felborítja a harmóniát: a Németországot Oroszországgal összekötő tenger alatti gázvezeték, az Északi Áramlat II., amely Kelet-Európát (EU-tagokat és unión kívülieket egyaránt), valamint az Egyesült Államokat szembefordította Berlinnel. A múlt héten nyilvánosságra hozott energiapolitikai stratégiai tervezet Arias Cañete és az EB-alelnök Maroš Šefčovič számára talán az utolsó alkalmak egyike, hogy megvillantsa magát, mielőtt a brüsszeli bizottság leköszön – közli nem minden él nélkül a médium.

NÉMET ZÖLDGONDOK

Az EU céljával összhangban áll, hogy a megújuló energiaforrások (elsősorban a nap- és a szélenergia) a villamosenergia-termelő új kapacitások kiépítésében már napjainkban meghatározó szerepet játsszanak. A McKinsey Intézet prognózisa szerint a 2015–50 közötti időszakban a napenergia mint áram-előállító részaránya a hatvanszorosára, a szélenergiáé ugyanilyen vonatkozásban a tizenháromszorosára nő. Ugyanakkor a szén mint az elektromos és/vagy a hőenergia kinyerésének a forrása továbbra is megmarad, még az évszázadunk közepén is az ötödik helyen áll majd a legfontosabb energiahordozók sorában. Ebben az ellentmondásos folyamatban Európában Németország, globálisan pedig Kína lesz a meghatározó. Mindkét ország gazdaságában jelentős tényező a szénbányászat.

Németország, amely évekkel korábban követendő példának számított az energiatermelésben, meglepő módon egyre inkább átsodródik a problematikus államok csoportjába. Kalina Oroschakoff energiapolitikai szakújságíró szerint a mind „zöldebbé” váló német energiakoktél megteremtése mögött súlyos gondok rejlenek. Annak ellenére, hogy Berlin eddig mintegy 150 milliárd eurót költött az atom- és a szénerőművektől való megszabadulásra, környezetbarátabb energiakoktél kikeverésére, várhatóan nem éri el a saját maga és
az EU által meghatározott célokat az üvegházhatást fokozó károsanyag-kibocsátás visszaszorításában. 2018-ban a megújuló erőforrásokból származó áram már a teljes energiatermelés 36 százalékát tette ki az
Agora Energiewende felmérése szerint. Ezt az önmagában üdvözlendő folyamatot azonban a villamosenergia-árak emelkedése, a szén-dioxid-kibocsátási célok el nem érése és mindenekelőtt a „német energiabetegség”, a szénalapú villamos erőművekhez való ragaszkodás árnyékolta be.

Az energiapolitika makacs szén-cent-ri-kus vonatkozásai mögött politikai megfontolás állt: megőrizni a kormánykoalíció számára az amúgy is nehezebb gazdasági helyzetű keleti tartományok, a volt NDK
támogatását. Az eredmény: a valaha éllovasnak számító „zöld” Németországot az energiapolitika vonatkozásában, főként a szénalapú áramtermelés visszaszorítása tekintetében tizenegy európai állam –
köztük Ausztria, Svédország és Dánia – is megelőzte – állapítja meg a McKinsey globális Energy Transition Indexe.

A MCKINSEY-PROGNÓZIS
LEGFONTOSABB MEGÁLLAPÍTÁSAI

A globális energiaszükséglet 2035 után nem növekszik tovább, noha a világgazdaság és a világ lakossága
tovább nő. Ez elsősorban az OECD-államokra érvényes. Afrika és India energiaigénye tovább bővül, és 2050-
ig megkétszereződik.

A villamosenergia-fogyasztás 2050-ig megduplázódik.


A földgáz 2035-ig a globális keresletben növeli részarányát, utána ez a mérték egy ideig változatlan marad,
majd csökkenni kezd.

Az intézet szerint 2015-ben még világszerte a szén volt az elektromos- és hőenergia-előállítás alapja, része
ebben az energiamixben megközelítette az ötven százalékot.

2020-ra a szén relatív súlya csökken, de még mindig vezet majd a globális energiamix-listán. A második a
földgáz lesz, a harmadik a víz-, a negyedik pedig az atomenergia.

2025-ben még mindig a szén áll majd az első helyen, ám súlya az energiamixben tovább csökken. A további
sorrend ugyanaz: földgáz, víz-, atomenergia.

2030: a szén minimális előnnyel vezet a földgáz előtt. A harmadik helyen a vízerőművek állnak, a negyedik
pozíciót az atomenergiától elveszi a szélenergia.

2035: nagy fordulópont következik be, a megújuló energiaforrások (nap, szél, víz) részaránya a globális
energiamixben ötven százalék fölé emelkedik. De a szén továbbra is az első helyen áll, mint az áramellátás
alapja.

2040-ben újabb fordulópont következik be: a szén elveszti vezető pozícióját. Az első a nap-, a második a
szélenergia, a harmadik a földgáz lesz. A szén a negyedik helyre szorul. A vízenergia az ötödik helyen áll
majd.

2045: a megújulók aránya közelít a két-
harmadhoz. A nap- és a szélenergia adja majd a globális energiamix több mint ötven százalékát.


2050: a napenergia nagy előnnyel az első helyre kerül. A további sorrend: szél, földgáz, víz.

2035-re az elektromos meghajtású járművek eladása meghaladja a százmilliós darabszámot.

2050-re több mint kétmilliárd elektromos jármű lesz forgalomban.
 

 

Borítófotó: Angela Merkelnek öltözött tüntető Berlinben. „Egyetlen nap sem süt úgy, mint én” – hirdeti a felirat

Dönthet a nép: „repüljön-e” a Charles de Gaulle?

Becsukták előtte az ablakot, berúgta az ajtót – a Párizs környéki repülőterek eladása ügyében a népakarat nyomásának nem vagy nehezen tud ellenállni, mi több, annak áramába kerül a tisztelt Ház a francia fővárosban. A Paris Aéroport (Aéroports de Paris – ADP)-csoport privatizációját Bruno Le Maire gazdasági és pénzügyminiszter kezdeményezte 2018 nyarán; a magánosítást a Pacte néven ismert törvénycsomagban fogadták el. Az állami vállalatnak számító ADP felelős 2016-tól a két nagy nemzetközi repülőtér, a Charles de Gaulle és a Paris Orly, valamint a Le Bourget kereskedelmi légikikötő (mindhárom a francia főváros ötven kilométeres körzetében fekszik) üzemeltetéséért és fejlesztéséért. A repterek üzemeltetőit abban az évben egyesítette a kormány egy cégcsoportban. A Financial Times információja szerint a társaságot most 9,5 milliárd euróért értékesítenék. A lap gazdaságilag hasznos, politikailag kockázatos lépésnek véli az eladást. Az FT is emlékeztet Emmanuel Macron köztársasági elnök tervére, a tízmilliárd eurós befektetési alap
létrehozására – ez a szándék, egyben választási ígéret most valóra válhat.

„ELSZABADULT KAPITALIZMUS”

Az ADP eladásának a híre országos felzúdulást keltett. A sárga mellényesek azonnal a felháborodásukat fejezték ki, és kis híján sikerült is közvetlen tárgyalásokat folytatniuk a törvényhozással. Catherine Fournier szenátor (Boulogne-sur-Mer küldötte) támogatta a mozgalom Éric Drouet vezette ötfős küldöttségének a meghallgatását a francia törvényhozás felsőházában. A sárga mellényesek nemcsak a repterek értékesítését, hanem az egész Pacte törvénycsomagot ellenzik, így a szerencsejátékokat üzemeltető Française des Jeux vagy az EDF közműcég eladását is. Kijelentették: a „gátlástalanul elszabadult kapitalizmus” végül semmit sem hagy a franciák kezében.

Bruno Le Maire viszont nyíltan ellenezte a küldöttség fogadását: „Nem rejteném el a meglepetésemet, sőt megdöbbenésemet, hogy a szenátus meghallgatná, mi Éric Drouet véleménye az Aéroports de Paris-ról.
Specialistája vajon a témának?” A mozgalommal való szenátusi egyeztetést végül bizonytalan időre elnapolták.

 Az alsóházban ugyanakkor bejelentették, hogy az ADP értékesítését szintén ellenző Szocialista Párt április 9-ig elegendő aláírást gyűjtött össze az ezzel kapcsolatos referendum kiírásához. Az 1958 októbere óta fennálló V. köztársaság történetében most kezdeményeztek először „egyötödös” népszavazást. A francia alkotmány 11. cikkelye mondja ki, hogy a parlamenti képviselők ötöde referendumot kezdeményezhet a
választópolgárok tizedének a támogatásával. Utóbbi, tehát a választói támogatás megléte nem feltétele a népszavazás megtartásának. Ha az előterjesztés átmegy a szükséges szűrőkön, 4,5 millió francia polgár
egyértelmű voksára van szükség ahhoz, hogy blokkolják a repterek magánosítását. Az indítványhoz 185 képviselő aláírására volt szükség, végül 197-en álltak a referendum mögé. A konzervatív LR soraiból több mint ötven fő támogatta a népszavazás kiírását.

ESÉLYESEK

Mindeközben a privatizációs aktusra készülődve az ADP-csoport előreláthatólag megduplázza a párizsi repterekkel kapcsolatos befektetéseinek az összegét; 2025-ig a cég hatmilliárd eurót szán rájuk. Például megépítenék a Charles de Gaulle negyedik terminálját. A légikikötők hasznosításának a joga a TourMaG.com információi szerint hetven évre illetné meg az új tulajdonosokat. Jó pozícióban van a vételi esélyeket illetően a francia Vinci Airports, amely tavaly vásárolt huszonöt éves koncessziót a belgrádi Nikola Tesla reptér üzemeltetésére, és szintén 2018 végén kötött megállapodással 50,01 százalékot szerez a második legnagyobb brit légikikötőben, a londoni Gatwick Airport Ltd.-ben, 3,2 milliárd euróért. Jelenleg a Vincinek 46 reptere van világszerte, ez 2017-ben 180 milliós utasforgalmat jelentett. Szintén komoly esélyes lehet az ADP
megvásárlására az amszterdami repülőtér, mely az ADP részvényeinek a nyolc százalékát jegyzi – írja a La Tribune, amely emlékeztet: a holland állam néhány hete bevásárolta magát az Air France-KLM-csoportba, 12,7 százalékosra növelve részesedését.

Léteznek megoldások! címmel tiltakozott a repterek eladása ellen Maxime des Gayets, Párizs II. kerületének szocialista párti polgármester-helyettese a Twitteren terjesztett videójában. „Tíz év. Ez elegendő a privatizációs csoportoknak az osztalék megemelésére, hogy teljes egészében törlesszék azt a tizenötmilliárd eurót, melyet feléltek” – érvel a felvételen megszólaló politikus. A párizsi utcákon megjelenő feliratokkal, a tüntetők által hangoztatott felvetésekkel összhangban ő is
összefüggést lát az autóipari beruházások és a reptérvásárlás szerinte mutyigyanús ügylete között. Úgy véli, az állami gépkocsiágazatban is „visszaszereznék részesedésüket a beruházók”. Úgy fogalmaz: „Jó üzlet a cégeknek, de nem az a polgároknak! Ők még emlékeznek – erről szól a sárga mellényesek mozgalma is –, hogy a haszon bezsebelése mellett úgy emelték meg az útdíjat, hogy nem végezték el a szükséges fejlesztéseket.” Des Gayets nem látja biztosítottnak, hogy az új tulajdonos is a környékbeli lakosok közül toborozza majd a munkavállalókat, jelenleg ugyanis az ADP többségében az Île-de-France (a Párizs könyéki régió) dolgozóit alkalmazza. Szintén elborulhat szerinte a környezeti ártalmak kiküszöbölésére létrehozott
eddigi együttműködések rendszere.

PUSKAPOROS HORDÓ

Alexis Corbière, a La France Insoumise (Engedetlen Franciaország) nevű szélsőbaloldali párt képviselője a Nemzetgyűlésben élénken támadta Bruno Le Maire „csökönyös szándékát”, és fölvetette: „Mindenki azt kérdezi majd: miért tettétek ezt? Csak nem azért, hogy hasznot húzzatok egy magáncégből, amely az állam háta mögött gazdagodik?” A sárga mellényesekre utalva figyelmeztetett, hogy „az eleve nagy feszültségeket rejtő, sorozatos megmozdulások puskaporos hordóján ez lehet az eldobott gyufa”. Kivételesen a parlamenti patkó másik feléről is a baloldallal egyetértő, támogató hozzászólások hallatszottak – derült ki a Libération tudósításából. Az LR és a centristák is támogatták a baloldal fenntartásait. Éric Woerth, a parlament gazdasági bizottságának elnöke, Nicolas Sarkozy volt munkaügyi minisztere is ellenezte az ADP eladását, nem látva meggyőzőnek az ügylet gazdasági hatékonyságát. A kormány álláspontja szerint a privatizációból befolyt összegek erősítenék meg a tervezett tízmilliárdos állami befektetési alapot. Woerth és más képviselők is értelmetlennek tartják viszont a 250-300 millió eurós ráfordítást, mellyel az állam a cégátalakítások költségeit fedezné, és irreálisnak, áttekinthetetlennek vélik a tervezett alapok létrejöttét, működését.
 

 

Borítófotó: A repülőterek privatizálása ellen tüntető dolgozó Párizsban. Népszavazás jöhet a privatizációról

Célegyenesben az ukrán kampány

Porosenko a korábbiaknál kevesebbet szónokol a „hadsereg, nyelv, hit” hármas kampányjelszavával, de a harcos nacionalista retorikája azért megmaradt. Az első fordulóban így sikerült nyernie a nemzeti eszme fellegvárának tartott nyugat-ukrajnai Galíciában, de a felmérések azt mutatják, hogy ott is inkább Zelenszkij ellenében szavaztak a kisebbik rossznak tartott elnökre.

A legutóbbi közvélemény-kutatások sem kecsegtetők a számára. A biztos választók körében Zelenszkij 72 százalékon áll, míg Porosenko 28-on. A humorista elnökjelölt közkedveltsége a szavazásra jogosultak teljes körében 51, míg a jelenlegi államfőé 21 százalékos. Ha azt feltételezzük, hogy Porosenko valami csoda folytán maga mellé állítja az összes még bizonytalan választópolgárt, a támogatottsága úgy sem közelíti meg a kihívójáét.

Mindezek ellenére a mostani elnök tovább játssza a magabiztos államférfi szerepét, és ígérget: a viharos gazdasági fejlődéstől a NATO- és EU-csatlakozásig terjed a közeli csodás jövő víziója. Az óvatos önkritika sem marad el: azt állítja, hogy megértette az első körben nem rá szavazók üzenetét, ezért még keményebben küzd majd a korrupció ellen, megújítja a csapatát, változtat a hatalom kommunikációján s a döntések előkészítésébe bevonja majd a polgárokat.

Porosenko az ukrán államiság garantálójaként aposztrofálja magát, így olyan óriásplakátok jelentek meg szerte az országban, amelyeken Putyin orosz elnökkel néz farkasszemet ökölvívókat megszégyenítő
tekintettel.

A kijevi Olimpiai Stadionban megrendezendő nyilvános vita előkészítése is szappanoperákat idéz. Lapzártánkig a felek a lebonyolítással kapcsolatos kérdésekben sem jutottak egyezségre. Porosenko április 14-én is polemizálni akart (ekkor Zelenszkij nem jelent meg a stadionban), s 19-én szintén azt szeretne – kihívója a pénteki napot alkalmasnak tartja. A Központi Választási Bizottság és az ukrán közszolgálati tévé vezetője viszont több ízben is kifejtette, hogy a jelöltek nyilvános vitáját a törvény szerint a televízió stúdiójában kell megrendezni, nem egy sportpályán. Vitapartner híján az ukrán elnök sajtótájékoztatót tartott, amelyen egyebek mellett kifejtette azt is, hogy
meggyőződése szerint Magyarország, akárcsak a többi EU-s állam, támogatja majd Ukrajna csatlakozását a NATO-hoz. Kijelentette: Kijev nyitott a kompromisszumokra a magyar kisebbség jogait illetően. Leszögezte, hogy a kárpátaljai magyarságnak minden joga megvan az anyanyelvi oktatáshoz. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy bár ugyanúgy joga van ukrán iskolákban, egyetemeken tanulni és ukrán vállalatoknál dolgozni, ez azonban nem lehetséges az államnyelv ismerete nélkül. Porosenko szerint Ukrajna kész több pénzt költeni a feltételek megteremtésére, hogy „legalább két nyelvet tudjanak: a magyart és az ukránt”.

Az államfő egyébként nyíltan provokálja ellenfelét, Ihor Kolomojszkij ukrán oligarcha bábjának titulálta Zelenszkijt, újabban kábítószer-fogyasztással is megvádolta. A múlt héten pedig az elnöki kampánystábot is megosztotta azzal, hogy meghívás nélkül megjelent Kolomojszkij televíziójának politikai vitaműsorában, és indulatos szócsatát folytatott telefonon az Emmanuel Macron francia elnök hivatalából hazatérő Zelenszkijjel a stadionvita kapcsán. 

Lapzártánkig nem került nyilvánosságra, hogy a kárpátaljai magyarságot képviselő két szervezet, a KMKSZ és az UMDSZ kit támogat a választáson, mi a megmérettetéssel kapcsolatos állásfoglalása. Mindenesetre Brenzovics László KMKSZ-elnök a saját szervezetétől felhatalmazást kapott, hogy sikeres tárgyalások esetén és megfelelő garanciák mellett támogatási megállapodást köthessen az egyik, meg nem nevezett elnökjelölttel. Értesülésünk szerint ez az ember Zelenszkij. A magyar vezető azt mondta, a remény színe a zöld. Ezt használja a kampányban Porosenko kihívója.

 

Borítófotó: Zelenszkij önfeledten várta az első forduló eredményeit. Lecsapja a.magas labdát

A szlovák államfő fegyvere

Szlovákiában, különösen a felvidéki magyarok körében alaposan felborzolta a kedélyeket a március végénelfogadott jelképtörvény, amely kitér arra is, hogy hatalmas pénzbüntetéssel sújtható más országok himnuszának a lejátszása vagy eléneklése hivatalos rendezvényeken.

Ahogy annak idején az állampolgárságról szóló jogszabály módosítása (2010-ben, az első Fico-kormány utolsó lépéseként), ez a mostani is elsősorban a szlovákiai magyarok ellen született. A parlamentben az egyik felszólaló nem is tagadta, hogy a dunaszerdahelyi DAC focicsapat mérkőzésein rendszeresen felcsendülő magyar himnusz irritálja a Szlovák Nemzeti Pártot (SNS). Ezért ő javasolta a betiltását. Mint korábban már beszámoltunk róla, az ominózus jogszabály-változtatást a felvidéki magyar szavazóbázissal is rendelkező Most–Híd szlovák–magyar vegyes párt hat magyar nemzetiségű képviselője szintén elfogadta, és csak a botrány kipattanása után kapott a fejéhez a formáció elnöke, Bugár Béla, hogy tenni kellene valamit. Felszólította Andrej Kiska államfőt, hogy ne írja alá a törvényt, hanem küldje vissza a parlamentnek, ahol újra megtárgyalnák a kifogásolt passzusokat.

A köztársasági elnök akkor meg is jegyezte: a képviselők alaposabban is megnézhetnék, hogy mit hagynak jóvá. Ennyivel azonban nem érte be. Hogy „kiélvezze” a helyzetet, s borsot is törhessen a vele szemben nem éppen barátságos koalíciós pártok orra alá, nem egyszerűen kisebb módosításokra küldte vissza a jogszabályt, hanem teljes egészében megvétózta, ami azt jelenti, hogy a képviselőknek az egész törvényjavaslatot újra kell tárgyalniuk, ami akár több hétbe vagy hónapba is telhet, miközben megkezdődik a jégkorong-világbajnokság, és a szlovák csapat kénytelen lesz abban a mezben fellépni, amely miatt az egész módosítási hercehurca még tavaly ősszel elkezdődött. Kiska szerint a javaslatban egyébként is több olyan kifejezés szerepel (pl. sportöltözék), amelynek a szlovákiai jogrendben nincs egyértelmű meghatározása.

Mindeközben a jogszabály-módosításnak különböző értelmezései is napvilágot láttak, s akadnak, akik az egészet viharnak tartják egy pohár vízben, sőt az egyik szlovák újságíró egyenesen a magyarokat vádolta
meg azzal, hogy tudatosan gerjesztik az indulatokat. Mivel az elnök lépése azt jelenti, hogy az egész törvényalkotási folyamatot újra kell kezdeni (csak a harmadik olvasatban lehet elfogadni), sokan a vétó „megtörését” tartanák járható útnak, azaz változatlan formában fogadnák el a jogszabályt (a magyar himnuszt is tiltó passzussal).

Ez viszont a hárompárti koalícióban okozna feszültséget, hiszen a Most–Híd a kritikus részek bennmaradása miatt kerülne még kellemetlenebb helyzetbe, így akár távozhatna is a kormányból, amire egyébként már régóta buzdítják. A SNS-nek pedig egyértelmű kudarc lenne, presztízsveszteséget okozna, ha az általa beterjesztett törvénymódosítás az elnöki vétó miatt megbukna. A fő kormányerőnek, a Smer – SD- nek sem jó ez a vita, hiszen a márciusi elnökválasztás végeredménye tovább forgácsolta nemcsak a szavazóbázisát, hanem a tekintélyét is. Ráadásul újabban a párton belül személyes nézeteltérések is felmerültek, amelyek Robert Fico pártelnök és Peter Pellegrini kormányfő kapcsolatát is kikezdték. Igaz,mindketten azt mondják, hogy minden rendben van.

Az egész ügy legnagyobb nyertesének azonban maga az államfő, Andrej Kiska tűnik, aki nemrég jelezte, hogy politikai pártot kíván alapítani, és akár még leendő miniszterelnökként is el tudná képzelni a jövőjét. A törvénymódosítás körüli káosz pedig jó reklám lehet a számára.

 

Borítófotó: hokiütős címerben a szlovák válogatott. Betiltásával a magyar himnuszt is megpróbálták indexre tenni

Tesztüzemmódban a romániai EP-kampány

Lapzártánk idején válik véglegessé az EP-választásokon induló romániai pártok, valamint független jelöltek listája, a kampány pedig április 27-én kezdődik. Összesen három önálló aspiráns és tizenhárom párt vagy pártszövetség jelentkezését fogadta el a Központi Választási Bizottság (BEC). Köztük van a legnagyobb kormányformáció, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és koalíciós partnere, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (Alde), az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR), a Victor Ponta volt szocdem kormányfő által alapított Pro România párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a Dacian Cioloş volt technokrata miniszterelnök nevével jelzett USR-PLUS 2020 Szövetség, a Traian Băsescu exállamfő által létrehozott Népi Mozgalom Párt (PMP). Érdekes egyéni jelölt Gregoriana Tudoran, aki a Marosvásárhely–Jászvásár-autópálya megépítéséért folytatott kampányával szerzett ismertséget.

RÁNCFELVARRÓK

A közvélemény egyelőre mérsékelt érdeklődéssel várja és fogadja a különböző politikai alakulatok üzeneteit. Annál nagyobb figyelem övezi viszont a különböző listák húzóneveit, továbbá a topjelöltek személyes és pénzügyi előéletét. Ami viszont egyértelműen fokozódó jelenségnek tekinthető: a pártok elsősorban médiaszereplők harcba dobásával igyekeznek ellensúlyozni egyre „fáradtabb” imázsukat. Egy korábbi sikeres kísérlet is erősíti a trendet: Bukarest főpolgármestere, Gabriela Firea volt tévés újságíró változatlanul az egyik legnépszerűbb politikusnak számít Romániában. A jelentős mértékben a PSD politikai érdekeit szolgáló Antena 3 hírcsatornán műsorvezetőként, hírolvasóként és szerkesztőként ismertté vált hölgyet a kormánypárt jelöltjeként választották meg 2016-ban a román főváros elöljárójának, és egyelőre minden elkerülhetetlen kopás ellenére tartja a pozícióit.

Talán ebből kiindulva emelték most a szociáldemokraták EP-listájuk második helyére Carmen Avramot, az Antena 3 másik műsorvezetőjét, aki a Liviu Dragnea PSD-vezér, képviselőházi elnök kedvenc felvonulási területének számító hírtelevízió egyik közismert, többnyire a kiegyensúlyozottság látszatára is adó arca.


Rareş Bogdan véleményvezér, a pnl listavezetője. Magyarellenes tévésből lett magyarellenes politikus

Meredekebbet húztak viszont a nemzeti liberálisok. Ők egy másik hírtévé, a Realitatea esti vitaműsorának egykori vezetője, Rareş Bogdan után kötötték a szekerüket, aki sok esetben szalonképtelen, sőt botrányos stílusban heccelte nézőit a kabinet, a PSD, az RMDSZ vagy éppen a magyar közösség ellen. Az általa vezetett, Hatalmi játszmák című műsor többször képezte a médiahatóság, valamint a diszkriminációellenes tanács (egyenlő bánásmód hatóság – a szerk.) tanácskozásainak a témáját, de az időközben csődeljárás alá került csatorna fontosabbnak tartotta a nézettséget a tetemes pénzbírságok elkerülésénél.

A döntést maga a műsorvezető jelentette be élő adásban, amikor – ideiglenesen – el is köszönt a nézőktől. A Mediafax hírügynökségnek kifejtette: azért vállalta a jelöltséget, mert azt akarja, hogy a PNL története során először az első helyen végezzen a választásokon. A Klaus Johannis államfő „anyapártjának” számító liberális formáció amúgy tíz mandátum elnyerésére számít, ez huszonöt-harminc százalékos eredménynek felelne meg.

ÓRÁK, KÉPEK, SZÁMLÁK

A jelöltlisták hitelesítése után a választási bizottság honlapján megjelent vagyonbevallások máris adtak némi csámcsognivalót a közvéleménynek. Így például kiderült, hogy a PNL szociáldemokrata- és magyarfaló extévés listavezetője legalább kétszázezer euró értékű óragyűjtemény birtokosa. Képzőművészeti kollekciójának az értéke is legalább kétszázezerre rúg, ékszerei 150 ezer körüli összeget tesznek ki, a „családi ezüstje” pedig 15 ezer eurónyit. A bankszámláján hatvanezer euró pihen, s több mint négyezer négyzetméternyi eltérő besorolású telek, ház és lakás egészíti ki a családi vagyont. Tévés fellépéseiért,valamint különböző cégeknek osztogatott kommunikációs és arculati tanácsaiért tavaly Rareş Bogdan 160 ezer eurós (ötvenmillió forintnyi) honoráriumban részesült. 

A kisebbik kormánypárt, az Alde eddigi európai parlamenti helyét megőrizni kívánó listavezetője, Norica Nicolai néhány tétel tekintetében a kanyarban sincs Bogdanhoz képest, viszont tavaly nettó 81 319 eurós (26 millió forintnyi) EP-képviselői javadalmazásban részesült, a különböző költségek fedezésére pedig 181 ezret kapott a strasbourgi kasszából. A vagyonbevallásból nem derül ki, mennyit érhet a Buzău megyében lévő 12 600 négyzetméteres mezőgazdasági terület és az összesen mintegy tízezer négyzetméternyi településen belüli földje. 

Ismétlésre készül az RMDSZ listavezetője is, a vajdahunyadi illetőségű Winkler Gyula. Az ő „listája” szerényebb: négy ház, 3140 négyzetméteres telek és egy hétéves BMW mellett a tavalyi 81 239 eurós javadalmazás szerepel rajta, valamint 45 072 kiadásokra, továbbá 52 992 eurónyi adózandó egyéb jövedelem.

Két volt miniszterelnök szintén Európába készül. A PSD hajdani kormányfőjének, a Pro România listavezetőjének, Victor Pontának a családi bankszámláján 175 ezer eurót és 35 ezer dollárt sikerült megtakarítania, de a különböző kihelyezett, befektetett, kölcsönadott összegek együttes értéke újabb 115 ezer euró körül mozog. Messze a teljesség igénye nélkül. Az USR-PLUS húzóembere, Dacian Cioloş nemcsak a miniszterelnöki bársonyszékben fordult már meg, európai biztos is volt. Ehhez képest szinte ciki a neve mellett szereplő 73 ezer eurós értékpapír-állomány.

Igaz, 65 ezer eurót is kikölcsönzött magánszemélyeknek és egy cégnek. Tavaly pedig a Világbanktól 20 369 eurós honoráriumban részesült. A PSD listavezetője, Rovana Plumb, az európai alapokért felelős miniszter mind közül a legszegényebb, noha pártját a helyi kiskirályok alakulataként is szokták emlegetni. A parlamenttől és a kormánytól kapott (mintegy 9,4 millió forintnyi) fizetésén kívül egy kisebb nyaralónak és egy 670 négyzetméteres háznak a tulajdonosa, illetve társtulajdonosa, és van egy 800 ezer eurós (mintegy 256 millió forintos) hitele.

SZLOGENPARÁDÉ

A fenti számsorok és a mögéjük képzelt újabbak mindenképpen nagyobb érdeklődésre tartanak számot, mint a pártok választási üzenetei. Romániában ugyanis korántsem tulajdonítanak akkora fontosságot az EP-megmérettetésnek, mint Magyarországon. Sokkal inkább a belpolitikai erőviszonyok aktuális állapotának a felmérési eszközeként kezelik az év végén esedékes elnökválasztás előtt. Ezt látszanak alátámasztani az általánosság ködében mozgó szlogenek is. A PSD részéről például „Románia többet érdemel” feliratokat lenget a szél országszerte. A Pro România megtrollkodta az unalmas jelmondatot: „Románia valóban többet érdemel. Légy hát Pro România!” A liberálisok pedig egyenesen megvásárolták a romaniameritamaimult.ro (Románia többet érdemel) doménnevet, így ha valaki erre keres rá, a honlapjukon köt ki, ahol ez a hibaüzenet jelenik meg: „Error 20-20. A PSD nem működik.”

Serkentheti viszont a szavazási kedvet az EP-választásokkal együtt tartandó referendum, amelyet korrupciós témában hirdetett meg Klaus Johannis, a PNL egykori elnöke. S a hivatalos kampány csak 27-én kezdődik.



Borítófotó: Carmen Avram, a PSD lista egyik húzóembere. a csata romániáért műsora a székely szeparatistákat és orbán viktor hódítót ostorozta

Gondban a horvát gyógyszerbeszállítók

A helyzet azóta is romlik, hiszen havonta 150 millió kunával (6,5 milliárd forinttal) növekszik az összeg. A 4,3 milliós ország jobbközép kormánya nem tartja súlyosnak a problémát. Az a véleménye, hogy ez
hozzátartozik az egészségügyi rendszer mindennapi működéséhez.

A gyógyszer-nagykereskedők szövetségének az elnöke, Ivan Klobučar viszont megkongatta a vészharangot. Arra figyelmeztette a szaktárcát, hogy a beszállítók kimerítették a hitelkeretüket, s ha nem fizetnek nekik, leállítják a gyógyszerellátást. Arra emlékeztetett, hogy egy évek óta terebélyesedő problémáról van szó, amelyet ők rendszeresen szóvá tesznek, de süket fülekre találnak, vagy néha csurrantanak- cseppentenek nekik valamit a tartozásból. A szövetség az év elején is tárgyalni akart a kormánnyal, de a kérelmükre a mai napig nem kaptak választ. Ezért április elején a közvéleményhez fordultak, hogy jelezzék: elfogyott a pénzük, nincs miből rendezniük a gyógyszergyáraknál felhalmozott adósságaikat. Közölték, hogy elsőként azoknak a kórházaknak nem szállítanak medicinát és gyógyászati eszközöket, amelyek ezer napja (!) nem fizettek nekik egy vasat sem. Klobučar kilátásba helyezte, hogy a következő lépésük az egész horvát kórházi rendszerre kihat majd, de ezért nem őket, hanem a kormányt terheli a felelősség. Miért nem tartja be a törvényt a zágrábi kabinet, miközben a gyógyszerellátók minden kötelezettségüknek eleget tesznek, 1600 alkalmazottnak kell havi fizetést biztosítaniuk, fizetik az adót és a járulékokat? – teszik fel a kérdést a nagykereskedők.

A kormány egyelőre nem adott nyilvános választ a felhívásra. Egyébként is az egész horvát egészségügyi rendszerrel súlyos gondok vannak: alulfinanszírozott, túlterhelt, miközben egyre több orvos és ápoló veszi kézbe a vándorbotot, mert Nyugaton többet keres és jobb körülmények között dolgozhat. Elmondásuk szerint sokszor nem is a fizetésük mértéke a legnagyobb gond, hanem a nem hatékony struktúra, a bürokrácia nagysága és a modern eszközök hiánya. Egy nővér túlórákkal akár nettó hatezer kunát (mintegy 250 ezer forintot) kereshet, míg egy kezdő orvos ügyeletekkel és túlórákkal együtt tizenkétezret is.

Lassan négy éve annak, hogy az előző (a mai kormánypárt által is támogatott) horvát kabinet nemzeti fejlesztési tervet fogadott el, amelyben vállalta: három éven belül stabilizálja és fenntarthatóvá teszi az egészségügyet. Persze eddig mindegyik kormánynak beletörött a bicskája a rendszer átalakításába. Hangzatos tervek szóltak a kórházak összevonásáról vagy esetleg az egészségügyi szolgáltatások árának a megemeléséről, de senki sem merte meglépni ezeket. Meglátjuk, mi lesz most, bő egy évvel a következő parlamenti választások előtt.



Borítófotó: egy amerikai szervezet munkatársa segítséget nyújt a délszláv háború idején Zágrábban. Ma a külföldre távozó horvátok a modern eszközöket hiányolják

Lengyel pedagógussztrájk

A sztrájkoló szakszervezetek, azaz a ZNP és a Forum ZZ képviselői közölték, hogy visszavonulót fújnak, amint a kormány elfogadja a kétszer tizenöt százalékos (két lépcsőben összesen harmincszázalékos)
béremelést célzó követelésüket. Lapzártánkig a kormánnyal folytatott egyeztetések fiaskóval zárultak – csak a Szolidaritás szakszervezet pedagógusai álltak el az akciótól, még annak kezdetén. Múlt vasárnap este Mateusz Morawiecki miniszterelnök arra kérte a sztrájkolókat, legalább a nagyböjt utolsó hetében vegyék fel a munkát, húsvét után pedig tárgyalóasztalhoz ül velük és a szülők képviselőivel. Ráadásul a nyolcadik osztályosoknak záróvizsgáik vannak – függesszék fel erre az időre a tanárok a demonstrációt. „Az érdekképviseletek harmincszázalékos javaslata évi 12 milliárd złoty (mintegy 900 milliárd forint) kiadást jelent a költségvetésnek – mondta Beata Szydło kormányfőhelyettes. Felajánlotta, hogy az idén mintegy tizenöt százalékkal emelik a fizetéseket, a követelés maradék részét, sőt valamivel többet is a következő években rendezik.

Lengyelországban egy tapasztalt pedagógus bruttó alapfizetése körülbelül 3500 złoty (mintegy 263 ezer forint), ami a havi lengyel átlagbér hetven százaléka, egy pályakezdő pedig az átlagfizetés felét kapja. A vállalati szektorban az átlagbér 2013 februárjától 2019 februárjáig 33,4 százalékkal nőtt, a tanároké jóval lassabban emelkedett.

Mindeddig a varsói kormány az elődei után maradt költségvetési hiány lefaragására és a lehető legkiegyensúlyozottabb büdzsére összpontosított. Ezzel együtt bőkezű szociális programokat indított, családtámogatási rendszert épített ki, az ehhez szükséges pénzt a gazdasági bővülés és az adózási fegyelem erősítése nyomán befolyt összegekből gazdálkodta ki. Szakértők azonban a jóléti kiadások mérséklését jósolják. Szerintük a következő hat-nyolc milliárd złotyt (kb. 450-600 milliárd forintot), amit a pedagógus-szakszervezetek követelése alapján számoltak ki, nagy kihívás lesz előteremteni.

A tanárok sztrájkja mérhetően befolyásolja a lengyel gazdaságot. A Money.pl portál becslései szerint az ország GDP-vesztesége napi átlagra visszavetítve 15–156 millió złotyt tesz majd ki, attól is függően, hogy meddig tart a munkabeszüntetés. Ha sok hónapig elhúzódna, az már érezhető csapás lenne a gazdaság számára. A napi GDP-kiesésre vonatkozó összegeket a potenciálisan otthon maradó szülők száma szerint modellezték, attól függően, hogy hányan nem tudják megoldani a gyermekek napközbeni felügyeletét. Az oktatási rendszer lebénulása tehát nemcsak az iskolákban, hanem számos vállalatnál is problémát okoz. Az elemzések alapján közel 1,1 millió lengyel szülőnek az lesz a dilemmája, hogy miként gondoskodjon azokról a kicsikről, akiket nem lehet egyedül hagyni. A CBOS közvélemény-kutató április 4. és 11. között készült felmérése szerint a lengyel társadalom megosztott a sztrájk megítélésében: 44 százaléka támogatja a pedagógusok akcióját, 36 százaléka pedig ellene van. A maradék közömbös iránta, vagy nincs véleménye. De valamivel többen vannak azok, akik túlzónak tartják a tanárok bérkövetelését, és sokkal többen azok, akik elfogadhatatlannak tartják a munkabeszüntetést vizsgák idején.



Borítófotó: sztrájkoló pedagógusokat támogató tüntetés Varsóban. A társadalom megosztott a munkabeszüntetés megítélésében

Győzni akarnak, hogy lemondjanak

Részt vesz a koszovói Szerb Lista (Srps-ka Lista) a május 19-re kiírt észak-koszovói választásokon, hogy nyerjen, és képviselői ismét lemondjanak a megszerzett tisztségekről – a napokban több hasonló kijelentést is hallani lehetett a koszovói szerbek többségét képviselő politikai vezetőktől. Négy északi önkormányzatban tartanak helyhatósági választásokat, miután erről döntött Hashim Thaçi koszovói elnök. A szóban forgó önkormányzatok vezetői még tavaly november 27-én leköszöntek, miután a Belgrád és Priština közötti, EU-s közvetítéssel folytatott brüsszeli egyeztetés is elakadt.

A kis állam területén élő szerbeket ugyanis felháborította, hogy az albán többségű irányítás november 21-én százszázalékos vámot rótt ki a Szerbiából és Bosznia-Hercegovinából érkező árukra, még a kórházi eszközökre is. A döntést mind a szerb kisebbség, mind Belgrád egyértelmű provokációként és támadásként értelmezte, déli szomszédunk kormánya pedig elhatározta, hogy mindaddig nem ül ismét tárgyalóasztalhoz Koszovó képviselőivel, ameddig el nem törlik ezt a sarcot. A nemzetközi közösség szintén kritikákkal fogadta Priština határozatát. Az Európai Unió és az Egyesült Államok is hónapok óta kéri, hogy függessze fel az intézkedést a kormány, mert ezzel a megbékélést, a jószomszédi viszony kialakítását akadályozza az egy évtizede függetlenné vált volt jugoszláv tartomány és Szerbia között. (A szerb alkotmány szerint Koszovó még mindig az ország része – a szerk.) Belgrád kijelentette: az utolsó csepp volt a pohárban az illetékek bevezetése, Priština ugyanis egyetlen fontos brüsszeli megállapodást sem teljesített, így a koszovói szerb önkormányzatok közösségét sem hozta létre (ez tulajdonképpen a szerb többségű területek autonómiáját, belső önrendelkezését jelentené).

Miután Thaçi kihirdette az észak-koszovói szavazásról szóló rendeletét, a négy érintett önkormányzatnál felvetődött a kérdés, induljon-e a Szerb Lista a választásokon, vagy távolmaradásával folytassa a prištinai
intézmények elleni bojkottot. A szervezet képviselői hamarosan Belgrádba utaztak, ahol az Aleksandar Vučić szerb államfővel folytatott hosszú eszmecsere végén bejelentették: részt vesznek a megmérettetésen, de még nem döntötték el, mit kezdenek a biztosra vehető új mandátumokkal. Vučić sem tett e tekintetben konkrét javaslatot, időt kért. A köztársasági elnök az előttünk álló hetekben Angela Merkel német kancellárral, Emmanuel Macron francia elnökkel, Hszi Csin-ping kínai és Vlagyimir Putyin orosz államfővel egyaránt tárgyal, s nem fér hozzá semmi kétség, hogy Koszovó kérdése is terítékre kerül. A választásokon csak azért indul a Szerb Lista, nehogy megtörténjen, hogy valamelyik albán párt átveszi Észak-Koszovó irányítását, bár csak 0,1-1 százalékos a támogatottságuk – közölték a döntést indokolva a szerbek.

Közöttük sincs azonban teljes egyetértés. Az Aleksandar Vučić politikáját nem támogató, a belgrádi ellenzék mellett álló – kétségkívül kevésbé jelentős politikai erőt képező – koszovói szerbek már bejelentették, hogy a Szövetség Szerbiáért ellenzéki koalíció mintájára létrehozzák a saját szervezetüket, a Szövetség a Koszovói Szerbségért nevű tömörülést. A választásokon azonban nem kívánnak indulni. Még olyan mértékben sem akarnak integrálódni a koszovói albán intézményekbe, mint a nagy támogatást élvező Szerb Lista, bojkottal válaszolnak Thaçi legújabb határozatára is.

Miután éveken át a brüsszeli tárgyalások tétje volt, hogy déli szomszédunk leépíti az Észak-Koszovó területén még fennmaradt, a prištinai hatalommal párhuzamosan működtetett intézményeit, s a párbeszéd révén a koszovói szerbek bekapcsolódtak a központi szervek munkájába, az igazságszolgáltatás rendszerébe, a vámilleték okozta krízis újabb visszavonulást hozott. A szerbek „befagyasztották” tevékenységüket a prištinai kormányban és a parlamentben is. Thaçi viszont most ismét elérte azt, hogy a szerbeket rákényszerítse: bizonyítsák, hogy elismerik a koszovói adminisztrációt, és részét képezik annak. Akkor is, ha azonnal lemondanak, amint tisztségbe lépnek.



Borítófotó: Hashim Thaçi a koszovói biztonsági erőket köszönti priŠtinában. Tavaly a szerblakta Észak-Koszovóban is erődemonstrációt tartottak

Több csatában is vesztésre áll a szlovén haderő

A dokumentumban az áll, hogy az ország haderejének a teljesítménye békés körülmények között megüti az elégséges szintet, míg háborús helyzetet feltételezve elégtelen osztályzatot kapott. Önmagában ez még nem is lenne hír, mert az érdemjegy már évek óta hasonlóképpen alakul, de mindenképpen jelzésértékű: eklatáns példája a kisebbségben kormányzó, ötpárti balközép kabinet gyengeségének, valamint a koalíciót kívülről támogató ultrabalos Levica párt befolyásának.

Marjan Šarec kormányfő még a tavalyi köztársasági elnöki választási kampányában – a megmérettetésen viszonylag szoros küzdelemben maradt alul Borut Pahorral szemben, és ez az eredmény alapozta meg jó
szereplését a parlamenti választásokon – kifejtette: ha már van hivatásos hadserege Szlovéniának, akkor annak legyen meg a megfelelő státusza, jó fizetést kapjanak a katonák és kielégítő haditechnikával rendelkezzenek. Véleménye azóta sem változott. Erre utalt az is, hogy védelmi miniszterré azt a Karl Erjavecet nevezte ki, aki a 2000-es évek derekán, a jobbközép kormányban is vezette a tárcát. Azonban úgy tűnik, hogy a Levica, amely nyíltan megszüntetné az ország NATO-tagságát, illetve magát a hadsereget is, a háttérből sorra megakadályozza a haderő fejlesztési törekvéseit.

Pedig a katonaság évek óta eszköz- és emberhiánnyal küzd. Felkészültségét egyébként tavaly több ízben nyilvánosan bírálta a főparancsnoki tisztet is betöltő Borut Pahor államfő, ami súrlódást okozott közte és az anyagiak fölött diszponáló előző miniszterelnök között.

Az intézkedések most is váratnak magukra a számtalanszor meghirdetett, majd ilyen-olyan módon meghiúsult haditechnikai beszerzések terén. Tény, hogy a probléma megoldását korábban a gazdasági válság is befolyásolta, de ez már régen mögöttünk van. A beszerzéseket – legutóbb a német Boxer páncélosok megvásárlását is – lefújták. Márciusban az új vezérkari főnök, Alenka Ermenc megszüntette elődje rendelkezését, amelynek alapján a katonahiány miatt a meglévő állomány minden tagja majdnem húszszázalékos úgymond túlóra-bérkiegészítést kapott. Vagyis mindent összegezve könnyen megtörténhet, hogy a szlovén hadsereg a Šarec-kormány mandátumának a végére jóformán megszűnik, legalábbis a NATO-kompatibilis és -szintű változatban. Emlékezetes: tavaly a haderő igencsak megtépázott hírnevén további csorbát ejtett, amikor a Maliban állomásozó szlovén csapatok lőszerutánpótlását biztosító kamion mindössze két katonából álló fedélzeti csapata a németországi Lipcsébe érkezve nemes egyszerűséggel úgy döntött, megszáll egy hotelben, mert a rakományt csak másnap kellett kivinni a repülőtérre. De amíg ők a szállodában aludtak, a lőszer egy részének nyoma veszett. A tolvajok nagyjából kétezer 5,56 és 9 mm-es töltényt loptak el.



 

Borítófotó: siketfajdtollas olasz mesterlövészek Szlovéniában az első világháborúban. Az egykori ellenségek ma a NATO-ban vannak

Aranyláz Romániában

Újabb törvénytervezet kavar viharokat Romániában. Ha sikerül keresztülvinni a javaslatot – Liviu Dragnea, a legfőbb kormányerőnek számító Szociáldemokrata Párt (PSD) vezére, képviselőházi elnök és Şerban Nicolae szenátor közös ötletét –, a jogszabály arra kötelezné a Román Nemzeti Bankot (BNR), hogy szállítsa haza az ország külföldön őrzött aranykészletének a java részét, egészen pontosan a „családi arany” legfeljebb öt százalékát tarthatná külföldön.

Hogy minek a nyomán tört ki az aranyláz Bukarestben, arról egyelőre csak spekulációk láttak napvilágot. Az indoklás meglehetősen konfúz: az ország gazdasági helyzete nem indokolja a nemesfém határon kívüli tárolását. A PSD első embere szerint a román gazdaság évek óta jó irányba tart, folyamatos, jelentős és fenntartható a növekedés, a lej árfolyama pedig stabil. Így immár semmi sem indokolja, hogy külföldön tartsák az ország jelentős aranytartalékát, főleg, hogy ez nem kevés pénzbe kerül.

A MAGYAR PÉLDA

A polémia 103,7 tonnás tárgyának a nagyobbik részét a londoni Bank of Englandben őrzik, 61 tonnáról van szó. Erről még keleti szomszédunk 2007-es uniós csatlakozása előtti időszakban határozott a bukaresti jegybank. A világviszonylatban a 35. legnagyobb aranytartalék a kelet-európai államok körében csúcstartó. A 3,25 milliárd eurónak megfelelő értékű nemesfémhalmazzal Románia olyan országokat előz meg, mint a kelet-európai térség legerősebb gazdaságával büszkélkedő Lengyelország, vagy éppen Ausztrália. A BNR jelenleg nem vásárol aranyat. A tartalék tehát az elmúlt öt évben 103,7 tonnán stagnált, értéke azonban mintegy 1,2 milliárd euróval csökkent.

A nemesfém hazatelepítését kezdeményező román politikusok elsősorban hazánkkal példálóznak. Nem elhanyagolható különbség azonban, hogy a Magyar Nemzeti Bank úgy határozott a Londonban tárolt aranytartalék „visszahívásáról”, hogy a gazdaságpolitikánk néhány éve már korántsem a drága nemzetközi hitelekre és a kiszámíthatatlanságra épül. (A döntés következtében három tonna sárga fém került vissza hozzánk, 2018 végére pedig 31,5 tonnára nőtt Magyarország aranytartaléka.)

Az aranykészlet egy ország nemzetközi tartalékainak a szerves részét képezi. Románia euróban, dollárban, fontban, jenben tartja devizakészletét – no meg az értékmegőrző sárga fémben. „A tartalékon belül nagyon jó, ha arany is van, hiszen az euró, dollár, font stb. árfolyama egyik napról a másikra jelentősen elmozdulhat. Ajánlatos hát, ha minél színesebb egy portfólió összetétele” – magyarázta a kolozsvári Krónika napilapnak Bálint Csaba, az OTP Bank Romania makrogazdasági elemzője.

Miután a papíralapú pénz elterjedésével eltűnt az egyes országok fizetőeszközének a saját értéke, a bizalom nélkül a bankjegy önmagában semmit sem érne. Mivel az aranystandard rendszer – amelynek mentén egy bankót be lehetett váltani nemesfémre – évtizedek óta kikopott, a papírpénz mögött szükség van egyfajta garanciára, ezt jelenti az arany- és a devizatartalék.

PINCÉBEN VAGY KÖZSZEMLÉN

Természetesen más esetben is előfordult, hogy hazatelepítettek aranytartalékot, önmagában azonban bevett gyakorlatnak számít, hogy egy ország külföldön, biztonságosnak tartott helyszíneken őrzi az értékeit. De mi értelme hazahozni azt a 61 tonna aranyat, amit Románia a Bank of Englandben tart, egy olyan pénzintézetben, amelyet 1694-ben alapítottak, és épp arra szakosodott, hogy képes legyen biztonságosan őrizni hatalmas tartalékokat? Vagy fordítva: miért van szüksége Romániának arra, hogy ekkora mennyiségű készletet külföldön tartson?

Liviu Dragnea újságírói kérdésre reagálva leszögezte: nincs értelme más országokban őrizni az aranyat, annak otthon van a helye. Amikor megkérdezték, mit lehetne kezdeni vele Romániában, a PSD-elnök így
válaszolt: „És ott mit csinálnak vele? Egy ország aranytartaléka egészséges, a létező legerősebb garancia, amely akkor jelent tényleges biztosítékot, ha otthon van.” 

De mit is tartalmaz a jogszabálytervezet indoklása? Például azt, hogy a román gazdaság az uniós csatlakozás óta jelentősen megerősödött, az infláció is ellenőrizhető szintűre mérséklődött. Sőt a kilátások is jók, a nemzeti bank pedig elég erős intézmény ahhoz, hogy maga lássa el a tárolás feladatát. A tranzakció azért is előnyös – áll még az indoklásban –, mert Romániának így nem kellene kifizetnie az évi 65 ezer eurónyi tárolási díjat. Erre Mugur Isărescu, a román központi bank elnöke némi iróniával megjegyezte: „Mégis mit képzelnek, hogy a jegybank pincéjében őrzik az arany-, euró- és dollártartalékokat? A tárolás itthon is pénzbe kerül, még ha valamivel kevesebbe is, mint Londonban.”

Az intézmény vezetője azt is elmondta: ha az aranykészletet belföldön tartanák, sokat csökkenne az értéke, hiszen épp a legfontosabb funkcióját lenne képtelen ellátni a korábbihoz hasonló hatékonysággal: hogy garanciát nyújtson a nemzetközi piacon. „Senki sem hinné el, hogy Romániának van ekkora tartaléka. Ha azt nem tennénk úgymond közszemlére külföldön, a valódisága nem lenne ellenőrizhető bármelyik pillanatban” – fogalmazott a BNR elnöke.

A BIZALOM ÁRA

Ezzel az állásponttal többnyire más szakemberek is egyetértenek. Bálint Csaba szerint is pluszgaranciát jelent a nemzetközi piacok számára, ha Románia egy elismert, külső, bármikor ellenőrizhető pénzintézetnél tartja aranytartaléka jelentős részét, növelve a befektetők keleti szomszédunk gazdasága iránti bizalmát. Az elemző ugyanakkor azt sem tartja kizártnak, hogy a külföldi készlet minimálisra csökkentésével a román állam drágábban vehet majd fel külföldi hitelt.

Daniel Dăianu, a jegybank igazgatótanácsának a tagja szintén a „környéken” járt. Szerinte azért is érdemes külföldön tartani az aranyat, mert bármikor beüthet valami nagyobb pénzügyi vészhelyzet. Dragneáék sürgetése nyomán óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon Románia számára közeleg az a „bármikor”?
 


Borítófotó: jelenet a bukaresti, 2016-os mozgásművészeti nemzetközi fesztiválon. Landol a londoni arany?

Sikeres becsapódás

Minden tisztelet annak, hogy egy kis állam képes volt egy működő űrszondát eljuttatni a szomszédos égitestig. Izrael volt a világon a hetedik, amely Hold körüli pályára állított egy űreszközt. Sőt, a múlt csütörtökön kis híján le is szálltak vele égi kísérőnkre. Egy kis giroszkóp tizenhárom kilométerrel a felszín felett mondott csődöt, s már nem tudták rendesen kézben tartani a fékezési manővert. A hírek szerint így az irányítóteremből gyakorlatilag végignézték, ahogyan a szonda egyre gyorsul, majd közel ötszáz kilométer per órás sebességgel a Holdba csapódik. 

Azért az kifejezetten pech, hogy a mintegy 6,5 millió kilométeres utazás legutolsó – persze a leginkább kockázatos – szakaszában történt a műszaki hiba. Ugyanakkor tény, hogy az „olcsó” űrkutatás, a „filléres” privát űrrepülés okán a műszereket, az egységeket nem duplikálják, és alig védettek az űr viszontagságaitól, hiszen minden kilogramm számít. 

Ám a dolog relatíve még így sem olcsó, nemhogy filléres mulatság. A várható több mint négymilliárd forintos ötöslottó-főnyeremény közel hétszeresére lenne szükség ahhoz, hogy megismételhessük az izraeliek próbálkozását. A becslések szerint ugyanis a misszió költsége 95 millió dollár volt, ami mai árfolyamon számolva csaknem 27 milliárd forint.

MINIMÁLIS MŰSZEREZETTSÉG

Nyilván nem szólnánk le e félsikert, de azért a tények makacs dolgok: ebből a rengeteg pénzből egy embermagasságú, nagy boroshordó méretű, másfél mázsa hasznos tömegű szerkezetet sikerült megalkotni és a Holdig eljuttatni. A közepes nagyságú űrszonda a kameráin kívül mindössze két eszközt vitt magával: egy pontos, körkörös mágnességet mérő műszert, valamint egy lézerfényt visszaverni képes speciális tükröt, egy úgynevezett lézer-retroreflektort, amelyből már hat darab van égi kísérőnkön.

Magyarán inkább egy technológiai demonstráció esett most részben a kútba, semmint forradalmi vagy akár érdemi új tudományos eredmények gyűjtéséről maradtunk le. A félsiker persze természetesen így is rendkívüli mérföldkő a privát űrkutatásban, annál is inkább, mert a hatvanas évek dollármilliárdos szondás misszióinak is több mint a fele kudarc volt.

JÖNNEK A ROBOTOK

Érdekes részlet az is, hogy a jelentős súly- és költségcsökkentés miatt az eszközt semmilyen fűtéssel vagy hűtéssel nem szerelték fel, így a leszállást követően valószínűleg csak két napig működött volna – megerősítve ezzel a dolog technológiai demonstráció jellegét. Persze a tizenkét embert hat sikeres leszállással a Holdra juttató Apollo program – mai pénzre átszámítva – kétszázmilliárd dolláros költségvetésének így is mindössze a kétezred részét tette ki a ripityára tört „ipari mosógépre” fordított összeg. Ez pedig előrevetíti, hogy hosszú évtizedek múlva tényleg olcsó robotok „lephetik el” szomszédunk felszínét.

ÁLMODOZÁS ÉS GYAKORLATIASSÁG

Persze miközben szeretünk álmodozni, azért a „minek menjünk oda” kérdését is illik feltenni. Már csak azért is, mert az öt éven belül tervezett amerikai, „emberes” visszatérést is meghirdette Donald Trump elnök pár hónapja. Hogy azután ebből végül tíz vagy tizenöt-húsz esztendő múlva lesz-e valami, azt nem tudni, de talán nem is ez a lényeg, hanem az: mi értelme van újabb emberi jelenlétnek a Holdon? Mert például bár Elon Musk SpaceX cégének a rakétái tényleg jelentősen olcsóbbak, és a NASA technológiája is fejlődött, de ezt még így is igen drága lesz kivitelezni.

EMBER A HOLDHOZ

Igaz viszont, hogy az egészen friss, január végi újabb kínai holdra szállásnak, a Csang’o-4-es missziónak az okán végső soron a hidegháborús űrversenyre emlékeztető játszma vette kezdetét az ázsiai óriás és az Egyesült Államok között. Ennek jegyében történhetett meg Trump ominózus bejelentése, mely szerint öt éven belül ember megy a Holdhoz. Az előbbi rag azonban nem tévesztés: nem szállnak még le űrhajósok a szomszédos égitest felszínére, hanem a következő években, lépésről lépésre kialakítanak egy a Hold körül keringő űrállomást, amely 2024-re juthat el abba a fázisba, hogy embereket is fogadhasson, de ők egyelőre csak megfigyelik onnan égi kísérőnket.

MÉG OLCSÓBB LESZ

Visszatérve a mostani félkudarcra: egy műhold megépítése és működésének a biztosítása az űr zord körülményei közt hatalmas feladat, de az igazi áttörést, a valódi ugrást a rakéták olcsóbbá válása jelenti. Az, hogy Elon Musk SpaceX vállalata (valamint Jeff Bezos Blue Origin cége) sikerrel szorította le a rakéták fellövésének, így az űrterhek feljuttatásának – stílusosan szólva – csillagászati költségeit. A ma a legolcsóbb SpaceX-rakéta, a Falcon–9-es fellövése hatvanmillió dollárba kerül, és ez 5,3 tonna terhet tud alacsony Föld körüli pályára állítani, de két fokozat rendszeres újrahasznosításával harminc százalékkal csökkenthetők a kiadások. Szerencsére a Falcon űrjárművek a francia Ariane vállalatot is versenyre késztették, amelynek így 6-os sorozatú rakétája – ígérik – még a mérsékelt Falcon-árakhoz képest is olcsóbb lesz mintegy húsz százalékkal.

A múlt héten ráadásul sikerrel indult első éles bevetésére a Falcon Heavy rakéta, még lejjebb szorítva a fajlagos kilövési költségeket. Mert az a legjobb, ha kilogrammra vetítjük az űrbe juttatás kiadásait. A FutureTimeline.net adatai, illetve becslései szerint az első űrsikló 1981-es fellövése a mai árfolyamra átszámítva, tehát inflációval korrigálva 85,2 ezer dollárba (mintegy 24 millió forintba) került kilónként. Ez az összeg 2006-ra az eredeti tizedére, mára pedig közel ötvenedrészére, 1,89 ezer dollárra (530 ezer forintra) esett. Ráadásul egy-két éven belül ez a szerényebb összeg is megfeleződhet, végleg megnyitva az utat ahhoz, hogy kisebb államok, gazdag magánemberek és vállalatok a mainál is jóval nagyobb tömegben juttathassanak fel eszközöket.

Mindemellett az anyagtechnológiák fej-lő-dése és a miniatürizálás további lehetőségeket nyújtott ahhoz,hogy ugyanazokat a feladatokat sokkal könnyebb és kompaktabb szerkezetekkel oldják meg, tehát jön egyfajta magánpiaci űrtechnológiai robbanás, nem csupán a távközlési és más Földhöz közeli műholdak tekintetében, mint eddig, hanem a Hold és a Mars kutatásában, valamint más űrcélpontok (például aszteroidák) tekintetében is. Kiváló példa az új megoldásokra az a felfújható lakómodul, amelyet a Bigelow fejlesztett. A Bigelow Expandable Activity Module (BEAM) már több mint három éve a Nemzetközi Űrállomás része, és a NASA említett Hold körül keringő űrállomásának (Lunar Gateway) a felépítésében is óriási szerepet játszhat. Igaz, további négy versengő megoldást fejlesztenek erre a célra. Kérdés persze, hogy a kínaiak boszorkánykonyhájában mi készül, mert manapság már nem „kölcsönöznek” annyi technológiát, mint egykor.

És orosz alapokon nyugszik ugyan a távol-keleti ország űrprogramja, de olyan nagy ugrásokkal halad, hogy lehet, pár év múlva már azon megy majd a vita, hogy a korábban deklarált nemzetközisége ellenére a Holdon melyik állam hol és miként kutathat.



MAGYAROK ÉS A MARSI ÉLET

Az Open Astronomy folyóiratban a minap publikáltak egy figyelemre méltó eredményt magyar kutatók. E szerint egy 1977-ben, az Antarktiszon talált marsi meteoritban olyan mintázatokat találtak, amelyek magas szintű szerves anyagokra emlékeztetnek. Gyollai Ildikó geokémikus és Bérczi Szaniszló űrkutató az ALH–77005 nevű meteoritban a Földön is egykor előfordult, úgynevezett vasoxidáló prokarióta baktériumok nyomait lelte meg. Különleges mikroszkópokkal vizsgálódva az égi kő zárványaiban találták a nyomokat, amelyek gömb és pálcika formájúak voltak. Igaz, az efféle eredményeket több kutató cáfolja, de sok tudós talált ilyen kérdéses leletet.




Borítófotó: A Hold Jeruzsálem óvárosa felett. Az izraeliek magánűrszondája nem vétette el a Holdat, de sajnos túl nagy sebességgel érkezett. Két-három év, és indul az új ottani szonda

Adót kapnak a nagyok

Konfliktus

Már jó ideje napirenden van az amerikai IT-óriások megadóztatása, de „bevett európai szokás szerint” közösen nem igazán sikerül előrelépni az ügyben. Az államok így egyesével próbálkoznak. Az információs nagyok – a Google, a Facebook, az Apple vagy az Amazon – látszólag sok mindent ingyen adnak, de mégis: úthengerként nyomják le az egyes EU-s országok online hirdetési piacait. Csak egy adat: mára a netes reklámpénzek több mint felét a hazai vállalatok és magánemberek a Google és a Facebook rendszereiben költik el.

A közel 260 milliárdos tavalyi magyarországi reklámtorta 33,57 százalékát teszik ki az online költések, ez 87 milliárd forinton felüli összeget jelent. A világhálós mamutok nem teszik közzé országra lebontva a bevételeiket, ám több szakértői becslést egybevetve elmondható, hogy a fenti összegből akár 45-50 milliárdot is ezek a cégek szedhetnek be. Méghozzá úgy, hogy hazai áfát sem fizetnek utána. A rajtuk keresztül hirdetők külföldi vásárlásról kapnak számlát. Arról nem is szólva, hogy például a Facebooknak nincsenek itteni alkalmazottai, csak szerződött reklámügynökségi partnere.

A legutóbbi nagy „nekifutás” a témának bő egy éve történt: ekkor új jogszabályok bevezetését javasolta az Európai Bizottság, de azóta sem sikerült egységes álláspontot kialakítani, így nemzetállami szinten „mennek a próbálkozások” a téren, hogy a techóriások adott országokban szerzett bevételeit egyáltalán sikerüljön radaron tartani. Közös uniós álláspont híján mindenesetre Párizs egyoldalúan bevezette az érintett cégek nevének a kezdőbetűi alapján a médiában egyszerűen csak GAFA-adónak elnevezett törvényjavaslatot. A franciák most OECD-szinten próbálnak közös megállapodásra jutni. Nagy-Britannia, Spanyolország, Japán, Szingapúr és India is egy ilyen rendszerben gondolkodik.

Franciaországban a nemrég elfogadott háromszázalékos adót visszamenőleg, ez év január elsejétől kell megfizetni. Ebből az idén hozzávetőleg 400 millió euró (közel 130 milliárd forint), három esztendő múlva pedig mintegy 600 millió euró (több mint 190 milliárd forint) bevételre számítanak.


A Facebook, a Twitter és a Google jogi képviselője az amerikai szenátus egyik meghallgatásán. Lassan sarokba szorítják őket?

 

OSZTRÁK TÁMADÁS

A múlt héten derült ki, hogy ilyen digitális teher bevezetése van napirenden Ausztriában is. Sebastian Kurz kancellár úgy nyilatkozott, hogy az adó célja: véget vetni az internetes óriások tisztességtelen gyakorlatának. A GAFA vállalatai ugyanis mindeddig az alacsony adókulcsot alkalmazó EU-tagállamokon keresztül számláztak. Az osztrákok azonban nem szívbajosak, ők ötszázalékos sarcot vetnének ki. A pénzügyminiszter szerint csak így lehet hozzájutni azokhoz az összegekhez, amelyektől az európai országok többsége az érintett cégek elmúlt években követett gyakorlata miatt elesett. (Osztrák becslések szerint náluk mintegy huszonötmillió eurós bevételt zsebelnek be a nagyok.) De ez csak a jéghegy csúcsa, mert nyugati szomszédunk a GAFA-adó bevezetése mellett regisztrációs kötelezettséget írna elő az online foglalási platformok számára, köztük az Airbnb-re, továbbá megszüntetnék a weben értékesített, 22 eurónál olcsóbb áruk forgalmiadó-mentességét. A befolyó pénzt részben az osztrák média digitalizálására használnák.

 

HAZAI PRÓBÁLKOZÁSOK

Nálunk a Digitális Jólét Program (DJP) titkársága koordinálja a GAFA-adó terveit. Lapunkhoz korábban eljuttatott álláspontjuk szerint Magyarország kormányának és az Európai Uniónak is az a célja, hogy a nagy nemzetközi internetes cégek, a Google és a Facebook adóelkerülő gyakorlatát megszüntessék. Az Európai Bizottság még 2018. március 21-én mutatta be a javaslatait az információs technológiai nagyvállalatok megadóztatására. Átmeneti intézkedésként háromszázalékos sarcot vetnének ki az érintett társaságok éves európai forgalmára, de itt nem sikerült konszenzusra jutni.

A magyar digitálisreklám-piacról szólva a titkárság közölte: a keletkező bevételek több mint fele úgy hagyja el az országot, hogy a nagy nemzetközi internetes cégek nem fizetnek utánuk adót, míg a hazai vállalkozásoknak hátrányt jelentenek az általuk elért – egyre csökkenő – összegek után befizetett terhek. 

„Magyarország kormánya több dolgot tett az adóelkerülések megszüntetése érdekében. Hazánk 2016 tavaszán a visegrádi államokkal együtt nyújtott be a digitális vállalkozások forrásadóztatására és közös behajtási mechanizmus kidolgozására vonatkozó javaslatot az Európai Bizottságnak” – fejtették ki. 

Hozzátették továbbá, hogy a kormányzat módosította a magyarországi reklámadótörvényt, és a hazai adóhatóság jogosítványt kapott arra, hogy becsléssel megállapítsa a közhitelesnek tekinthető forgalmi adatok alapján, mennyi itteni reklámadót kellett volna fizetniük ezeknek a nagy nemzetközi internetes társaságoknak. A szerv ezek után fel is szólítja az érintett vállalatokat az elmaradás befizetésére.

Ezen túlmenően szigorú bírsággal kell szembenéznie annak a közzétevőnek, aki adóköteles tevékenysége ellenére nem jelentkezik be az adóhatósághoz, vagy nem teljesíti a reklámteherrel összefüggő nyilatkozattételi kötelezettségét. Ettől függetlenül beszédes, hogy például a Google és a Facebook írországi leánycégei még ez év január elején is szerepeltek azon a listán, amely az Adótartozással rendelkező adózók (nem magánszemélyek) címen tölthető le a NAV honlapjáról.

Elfüstölt milliárdok

DOHÁNYIPARI KILÁTÁSOK

A XX. század hajnalán a marketing világában még egészen más szelek fújtak, mint manapság. A hirdetésekben a hazugságok és a csúsztatások gyakori vendégek voltak. A Camel gyártója akkoriban például orvosoknak rendezett egy konferenciát, ahol ingyencigarettát osztogattak a résztvevőknek. Ott helyben rögtön egy felmérés is készült arról, hogy kinek milyen dohány van a zsebében. Az ajándék miatt persze a legtöbb embernél Camel volt. A reklámokban meg is jelent a felmérés eredménye: „A Camelt több orvos választja, mint bármely más dohánymárkát.” 

Azóta nagyot fordult a világ. A dohányipar az egyik legszigorúbban szabályozott üzletággá vált a világon. A szektor termékeinek a reklámozását és használatát egyre inkább korlátozzák, miközben a kivetett adók is növekednek az ágazatban (az USA-ban például Connecticut és New York államban kell a legtöbb terhet befizetni a füstölnivalók után: cigisdobozonként átváltva több mint 1200 forintot). Mindezek miatt a fejlett országokban jellemzően csökkennek az eladások. Az Egyesült Államokban jelenleg a felnőtt lakosság mintegy tizennégy százaléka dohányzik. Ez a mutató ötven évvel ezelőtt még negyven százalékon állt. De például Franciaországban nemrég pusztán egyetlen esztendő kellett ahhoz, hogy a rendszeres dohányosok száma egymillióval, 13,2-ről 12,2 millióra essen. Az Egészségügyi Világszervezet ennél is jobban felpörgetné a cigaretták visszaszorítását: céljuk, hogy 2010-hez képest 2025-ig az eladások mértéke harmincszázalékos visszaesést mutasson.

 

Harc a felhasználókért

Mivel minden jel arra mutat, hogy a klasszikus dohánytermékek sorsa a fejlett országokban meg van pecsételve, hosszú távon a nagy gyártóknak nincs választásuk: meg kell újulniuk. Olyan áruk gyártására kell átállniuk, amelyek nem okoznak függőséget, és kevesebb kárt okoznak az emberi szervezetben. A társaságok most öntik is a pénzt az innovációkba: az elmúlt néhány évben csak a British American Tobacco 2,5 milliárd dollárt, a Philip Morris International pedig ennél is többet, 4,5 milliárdot fordított az új termékeket érintő kutatásokra.

A fejlesztési irányok közül kettő számít igazán népszerűnek: a hevítéses eljárás alkalmazása és az úgynevezett e-cigaretták előállítása. Előbbinél a dohány és a nikotin viszonylag alacsony hőmérsékletre melegszik. Nem jön létre égés, ezért kevesebb káros anyag jut a szervezetbe. Az e-cigikben nincs dohány. Az elektromos eszköz egy többnyire nikotint is tartalmazó töltőfolyadékot forrósít fel. Hogy utóbbi mennyire egészséges vagy ártalmas, arról a szakmai szervezetek körében sincs közmegegyezés. A szívbetegségek ellen küzdő British Heart Foundation egy korábbi nyilatkozatában azt állította: ezek a produktumok majdnem olyan kártékonyak, mint a hagyományos termékek. Tavaly a Birminghami Egyetem professzora, David Thickett vezetésével készült egy kutatás, amely megállapította: az e-cigaretta felhasználóinak a körében hasonló tüneteket vettek észre, mint a krónikus tüdőbetegeknél. Viszont pont Angliában már volt olyan felmérés is, amelyből az derült ki, hogy az elektromos cigi egy év alatt 18 ezer embernek segített leszokni a bagózásról. Akárhogy is: az újfajta dohányáruk piaca a Grand View Research számításai szerint 2025-re 47,1 milliárd dollárosra is nőhet. Az értékesítéseket várhatóan még sokáig az Egyesült Államok pörgeti a leginkább. 

Mindez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gyártók már be is dobták volna a törülközőt a hagyományos cigaretták piacán. Sőt a jelek szerint azt kutatják, hogy milyen marketingfogásokkal tartsák szinten az eladásaikat. A Dél-kaliforniai Egyetem professzora, Robert V. Kozinets például azt állítja, hogy néhány piaci szereplő kifejezetten a fiatalokat célozza meg a közösségi oldalakon. Kozinets és csapata egy tíz országra kiterjedő tavalyi elemzés alapján úgy véli: némelyik dohányvállalat befolyásos online hírességeket, vagyis netes influencereket bíz meg azzal, hogy a posztjaikban – így például az Instagram-bejegyzéseikben – népszerűsítsék a cigizést. A kutatás szerint azokat a közösségi posztokat, amelyekben a dohánytermékek hashtagjai is feltűnnek, világszerte mintegy huszonötmilliárd alkalommal látták az emberek.

De ha a hagyományos cigarettákról van szó, az igazi harc a felhasználókért nem az Egyesült Államokban vagy Európában, hanem Afrikában és Ázsiában zajlik. A fekete kontinensen merőben más állapotok uralkodnak: itt a hagyományos dohánytermékek most élik aranykorukat. A népességszám gyors növekedésének, a bővülő középosztálynak és a szigorú korlátozások hiányának hála, errefelé roppant könnyű új vevőket szerezni. Nigériában például 2010-ben még csak 7,3 millió ember gyújtott rá, de az előrejelzések szerint 2025-ben már 16,8 millióan füstölnek majd. Ehhez képest a zambiai piac félmilliós bővülése szinte szerénynek mondható.

Az Afrikai Dohányszabályozó Szövetség (African Tobacco Control Alliance) titkára, Deowan Mohee elmondása alapján errefelé sok kereskedő bizony nem ismer határokat. Pár éve a nyugat-afrikai Beninben arra is volt példa, hogy egyetlen iskola előtt 47 cigarettaárus dolgozott. De Ugandában, Kamerunban és Nigériában is tapasztaltak hasonlót. 

 

Keresd a nőt

A Délkelet-ázsiai Dohányszabályozó Szövetség (Southeast Asia Tobacco Control Alliance) egy idei közleményben jelezte, hogy a helyzet az ő régiójukban sem rózsás. A szervezet szerint keleten a cégek főleg a nőket igyekeznek megszólítani, méghozzá komoly sikerrel. A mai tinédzser lányok sokkal szívesebben gyújtanak rá, mint az idősebb generációk: Thaiföldön például a felnőtt nők 1,7 százaléka cigizik, a kamaszoknál viszont ez az arány már 5,2 százalék. Szingapúrban, Malajziában és Indonéziában pedig különösen népszerűvé váltak a hölgyeknek szóló keskenyebb, elegánsabb cigaretták. Viszont a szigorodó törvények, ha némi késéssel is, de ezeken a piacokon is kezdenek megjelenni. Thaiföldön például ez év szeptemberétől a dohányárukat már csak standardizált dobozokban lehet árusítani. A példájukat hamarosan Szingapúr is követi.

 

Borítófotó: Városa felszabadítását sajátos módon ünnepli egy mali férfi. A cigaretták lassan eláraszthatják Afrikát

Változó agrártámogatások

EGYSÉGES IGÉNYEK

Az idén az egységes támogatási kérelmeket április 9-étől lehet benyújtani a Magyar Államkincstárhoz (MÁK). Ebben az évben csaknem 50 közvetlen támogatási és vidékfejlesztési jogcímen igényelhető támogatás, valamint ezen jogcímekkel kapcsolatban teljesíthető az adatszolgáltatási kötelezettség – hívják fel a figyelmet az Agrárminisztériumban. 

Az egységes kérelem kitöltési felülete a MÁK e-ügyintézési felületén érhető el. A termelők jelentős körét érintő közvetlen dotációkon – például az alaptámogatáson és a zöldítésen – túl a kapcsolódó nemzeti támogatások esetében (például átmeneti anyajuh-támogatás és anyatehéntartás dotációja), valamint a Vidékfejlesztési Program intézkedéseinél kell ezt a felületet használni.

A szankciómentes kérelembeadásra április 9. és május 15. között van lehetőség. Április 11-től a változásvezetéssel érintett kérelmeket is be lehet adni.

A szaktárcánál hangsúlyozzák, hogy a beadás kapcsán előfordultak módosítások, de a közvetlen támogatások igénylését, valamint az agrárkárenyhítési rendszert illetően csak technikai korrekciókra került sor. Lényegében pontosításokra, bővítésekre, amelyek révén a termelők számára egyszerűbbé válik az igénylés menete. A legfontosabb változások közé tartozik, hogy bővül a termeléshez kötött jogcímre bejelenthető kultúrák köre, ezentúl támogatás kérhető a közönséges szurokfű (oregánó), a kivi, a datolyaszilva és a füge termelésére. Fontos változás az is, hogy az ökológiai jelentőségű másodvetés akkor is elfogadható ökológiai jelentőségű területként (EFA-területként), ha azt a beforgatás helyett más módon dolgozzák be a talajba. A módosítás célja a forgatás nélküli talajművelés ösztönzése az erre alkalmas területeken – teszik hozzá a minisztériumban.

Ugyancsak módosult a jogszerű földhasználattal kapcsolatos nyilatkozat megtételének módja, erre ugyanis csak elektronikus úton kerülhet sor. A vetőmagtermesztőknek is érdemes figyelniük, mivel a vetőmag céljára termesztett növényeknél a termelőnek be kell jelentenie a szaporítóanyag célú termesztést a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnál. Ennek hiányában a kárenyhítési rendszer keretében szaporítóanyag célú termesztésre nem nyújtható be kárenyhítő juttatás iránti kérelem és annak a számítására az alapnövény adatai alapján kerül sor. A kárenyhítés kapcsán további változás a fóliás termesztésnél, hogy az idei évtől az EK-fogalomtárban szereplő „termesztő berendezésben termesztett növény” meghatározást kell alkalmazni, és ennek értelmében a talaj fóliatakarása és a fóliaalagút használata nem megengedett.

A falugazdászok az idén is ingyen segítik a termelőket az egységes kérelmek beadásában – hívják fel a figyelmet a Nemzeti Agrárgazdasági Kamaránál (NAK). Mint arra a NAK-nál is rámutatnak, több jogcím igénylése esetében a vonatkozó előírások és kötelezettségek változtak, a NAK szakemberei a kérelem kitöltésekor erről is felvilágosítást adnak az érintett ügyfeleknek. Mint azt a kamaránál kifejtik, a kérelmek szankciómentes benyújtására május 15-ig van lehetőség, az ezt követető napokon benyújtott kérelmek esetében munkanaponkénti egyszázalékos támogatáscsökkentés alkalmaznak. A kérelem beküldésére nyitva álló utolsó nap június 11. A május 15-ig beadott kérelmek szankció nélküli módosítása május 31. helyett június 2-ig lehetséges, kivételt képeznek ez alól az állatalapú támogatási kérelmek, amelyek változtatása esetén május 15. után már támogatáscsökkenéssel kell számolni. 

A NAK felhívja a falugazdászok közreműködését igénybe vevő gazdálkodók figyelmét, hogy őstermelői vagy kamarai kártyával jelentősen gyorsítható az egységes kérelmek benyújtása. Célszerű, hogy az agrártámogatások igénylésekor az igénylő ügyfél személyesen járjon el. Amennyiben a gazdálkodó valamely családtagja nevében kíván eljárni, azt csak meghatalmazás birtokában teheti meg. A képviselet igazolására a NAK portáljáról letölthető MH1 nyilatkozatot kell kitöltve és aláírva magával vinnie a kamarai tagnak. Az agrárdotációk hatékony lehívásában a NAK-nak meghatározó szerepe van, minden évben rendre a támogatási kérelmek kétharmadát – mintegy 120 ezer kérelmet – a falugazdászok közreműködésével adják be a gazdák – teszik hozzá a kamaránál.

Egyre jobb minőségű egységes kérelmek érkeznek be, amiben óriási szerepe van az azok jelentős részét benyújtó falugazdáknak, illetve az agrárkamarának – hangsúlyozzák a kincstárnál is. Mint kifejtik, leginkább ennek és a hivatali fejlesztéseknek köszönhető, hogy a napokban elindultak a végkifizetések is, a korábbi évektől eltérően tehát nem a májusi vagy a júniusi időszakban jutnak hozzá a pénzükhöz a gazdálkodók, hanem gyakorlatilag a tavaszi munkák idején. A fentiek nyomán a gazdák már az egységes kérelmek beadásának az időszakában tisztában lehetnek az előző évük támogatási eredményével is.

A MÁK tavaly több mint 665 milliárd forint támogatást fizetett ki több mint 190 ezer ügyfél részére, 170 jogcímben és mintegy 500 ezer kérelem feldolgozásával. Ebből az egységes kérelmek keretében kifizetett támogatások képviselik a legnagyobb volument. Ezeket viszont naptári évtől eltérően érdemes vizsgálni, a pénzügyi évhez, illetve az egységes kérelem beadásához és az előlegfizetéshez igazítva. Így nézve, a 2017-ben benyújtott egységes kérelem tekintetében 2018. június 30-ig 425 milliárd forintot fizettek ki a gazdáknak, a 2018. évi egységes kérelem tekintetében pedig már néhány napja is több mint 405 milliárd forintot, a MÁK adatai szerint. Az uniós jogszabályok értelmében június 30-ig el kell érni legalább a 90 százalékos kifizetési szintet, különben támogatásmegvonásra kerülhet sor.

A kincstár is igyekszik egyre inkább gazdabarát megoldásokat alkalmazni. A MÁK az idei egységes kérelmek beadása során is alkalmazza az előzetes ellenőrzést, amely nagymértékben segíti, hogy a gazdálkodók hibátlan kérelmeket nyújtsanak be. Az elutasított beadványok száma különben egyre inkább csökken.

Szuperbaktériumok az állattenyésztésben

GLOBÁLIS PROBLÉMA

Az antibiotikumok felfedezése a múlt század közepére elhozta az orvoslás aranykorát. Olyan gyógyszerekhez jutottak az orvosok, amelyek képesek kigyógyítani a betegeket az addig sokszor halálos kórokból, gyorsan és kevés mellékhatással. Az antibiotikumok és a védőoltások kifejlesztése azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy leszámolhatunk a fertőző betegségekkel, és új utakat nyithatunk a sebészet fejlődése előtt.

Ám már a penicillin felfedezője, a skót Alexander Fleming is igen hamar rájött, hogy ha túl kicsi dózisban vagy nagyon rövid ideig adják a szert, a baktériumok rezisztenssé válhatnak. És valóban, az először szinte csodaszernek ható penicillin, amelyből egyetlen, néhány milligrammot tartalmazó injekció meggyógyította a tüdőgyulladást, hamarosan már csak grammnyi mennyiségekben és legalább egy hétig alkalmazva volt hatásos. Majd megjelentek azok a baktériumok, amelyekre teljesen hatástalanná vált.

 

Elmaradt kutatások

Mivel ez idő tájt a kémiai gyógyszerészet is virágzott, és nagy számban fedeztek fel új hatóanyag-molekulákat, a probléma nem tűnt súlyosnak. A penicillin szinte az ideális antibiotikum volt: megölte a mikrobákat, nem csak a szaporodásukat gátolta. Nagy adagokban sem toxikus, és minden testszövetbe eljut, egyetlen komoly hátránnyal, hogy erősen allergizál. A később felfedezett molekulák ezen tulajdonságok összességét ugyan nem tudták biztosítani, mégis úgy tűnt, hogy a széles választékból mindig meglelhető az optimális kezelést biztosító szer. 

Ám a 2000-es évek elejére már látható volt, hogy a gyógyszeripar egyre kevésbé koncentrál az új antibiotikumok kutatására. A folyamatosan szigorodó hatósági szabályozások hatására a kutatás egyre drágább és mind kockázatosabb tevékenységgé vált, így az erőfeszítések olyan betegségekre összpontosultak, amelyeknek nincs kellően hatásos gyógyszere, mert itt a törzskönyvezési szigor lényegesen kisebb. A fertőző betegségek nem tartoztak ebbe a körbe. Ha voltak is problémák, alapjában véve kezelhetőnek tűnt a helyzet.

A szemléletformáló kampányok, amelyek az orvosok és a betegek körében indultak, sok országban jelentősen mérsékelték az antibiotikumok fogyasztását. Magyarországon húsz év alatt a felére csökkent az egy főre eső felhasználás a járóbeteg-ellátásban. A jelenlegi értékkel az európai élmezőnybe tartozunk.

 

AGRÁRHELYZET

Az immár évi hétszázezer halálesetet okozó multirezisztens baktériumok problémája kapcsán került a figyelem középpontjába az a tény, hogy a modern állattenyésztésben már jóval több antibiotikum fogy, mint a humánorvoslásban. Az Egyesült Államokban az emberek gyógyítására évi 3400 tonna ilyen szert használnak, az állattenyésztés területén viszont 8900 tonna antibiotikumot „vetnek be” a gazdák. India és Kína pedig növelni kívánja a felhasználást, ugyanis a táphoz adagolt hatóanyag meggyorsítja a tenyészállatok növekedését.

A rezisztencia problémája olyan mértéket ért el, hogy a téma a két legutóbbi G20-csúcstalálkozón is napirendre került.

Az Európai Unió 2006-tól betiltotta az antibiotikumok táplálékkiegészítőként való alkalmazását a teljesítmény és a növekedés fokozására, de például az USA-ban e szerek hetven százaléka ma is a jószágok súlygyarapodását szolgálja.

Korábban az állattenyésztésbe az emberek orvoslása szempontjából leszerepelt antibiotikumok kerültek. A rezisztencia viszont itt is kialakult. Mára sok országban, így hazánkban is olyan vegyületeket használnak egyre több helyen ebben a szektorban, amelyek a humángyógyászat első vonalbeli szerei közé tartoznak. 

Tavaly tört ki a botrány, amikor az a hír látott napvilágot, hogy indiai csirketenyésztők több száz tonna colistint használtak fel hozamfokozás céljából. E hatóanyag esetében nehezen alakul ki rezisztencia, s ezért is alkalmazzák a kórházak olyankor, amikor más szerek már használhatatlanok. Az EU élelmiszer-biztonsági riasztási rendszerének (RASFF) az adatbázisából azonban kiderül, hogy az európai élelmiszerpiacon szennyezettnek talált termékek nem Kínából és Indiából származnak, hanem Olaszországból és Franciaországból. 

Az állattartásban használt antibiotikumok egy része és a rezisztens baktériumok közvetlenül a természetbe jutnak. A kutatások szerint emiatt megnőtt a természetben előforduló multirezisztens kórokozók száma, míg korábban az ezek okozta fertőzéseket leginkább csak kórházi körülmények között lehetett elkapni. A legnagyobb veszélyben a baromfitenyésztésben dolgozók vannak. A baktériumok főként az ürülékkel szennyezett vizek útján kerülhetnek vissza az emberhez.

Az ellenálló mikroorganizmusokon kívül a hatóanyag-maradványok is jelentős problémát okoznak. Egyrészt a természetbe kikerülve további rezisztens baktériumok kialakulását segítik elő, másrészt jelentős részük azért kopott ki a gyógyászatból, mert túlságosan allergének voltak, vagy olyan veszélyes mellékhatásokat produkáltak, hogy biztonságosabb vegyületekre cserélték őket.

A nitrofurán-származékokra jellemző, hogy esetükben könnyen alakul ki allergia. A klóramfenikol hatóanyagról kiderült, hogy súlyos vérképző szervi betegségeket okozhat. A sztreptomicin súlyos mellékhatásai közismertek. Amíg a tbc fő gyógyszere volt, sokan vesztették el tőle a hallásukat. A szulfonamidok szintén kikoptak az orvosi fegyvertárból.

A kutyás gazdák már jó ideje találkozhattak kedvencüknek a csirkehústartalmú tápra adott allergiás reakciójával, de alapos a gyanú, hogy az allergén valójában a csirkék tenyésztésére használt, allergizáló tulajdonságú mikrobaellenes gyógyszerek egyike lehet.

 

Felveszik a harcot

Az Európa Unióban igen eltérő az egyes országok állattenyésztőinek antibiotikum-felhasználási gyakorlata. A különbségekre két okot szoktak megnevezni. Az egyik, mint a humángyógyászatban is látjuk, a „helyi szokások”. A másik az eltérő állattartási körülményekben keresendő. Sajnálatos módon az uniós mezőgazdasági támogatási rendszer túlnyomórészt a növénytermesztést támogatja, az állattenyésztés lényegesen kisebb dotációban részesül. A jószágok fertőzéseinek a megelőzéséhez viszont vagy modern, korszerű állattartó telepekre, vagy antibiotikumokra van szükség. A telepek korszerűsítéséhez a szegényebb országokban viszont hiányzik a forrás. A szuperbaktériumok elleni küzdelem egyik kulcspontja lehet az unióban a korszerű telepek létesítésének a támogatása.

Hasonlóan az egészségügyben tapasztaltakhoz, jelentős eredményeket hoznak a tájékoztató kampányok. Németország és Franciaország tapasztalatai alapján közel húszszázalékos csökkenést lehet elérni a veszélyek ismertetésével és az alternatív eszközök bemutatásával.

A szuperbaktériumok elleni harc a „one health” (egy egészség) jegyében szerveződik, a WHO égisze alatt. Ez a szemlélet egységesen vizsgálja az „egészséges emberek – egészséges állatok – egészséges környezet” meglétét, és cselekvési programokat ajánl a gyógyszerkutatásoktól a környezetvédelmi problémák megoldásáig.

 

Borítófotó: Csirkeszállítás Kolkatában. Csak hogy a hozamot fokozzák, az indiai tenyésztők több száz tonna antibiotikumot használtak fel

Közelebb Athénhoz és Kínához

KIEMELT BERUHÁZÁS

A nagyberuházásoknál az eredeti tervekhez képest néhány év csúszás elő szokott fordulni. Nincs ez másképp a Budapest és Belgrád közti vasúti fejlesztéssel sem, amelyről először 2013-ban született döntés, és az akkori várakozások szerint mostanra már robogniuk kellene az akár százhatvan kilométeres sebességgel száguldó vonatoknak az új sínpályákon. Persze nem mellékes, hogy Magyarország eddigi legnagyobb vasúti fejlesztéséről van szó, és az sem mindegy, hogy ez mennyi pénzből valósul meg. Márpedig az állami beruházásra kiírt közbeszerzés – a költségek jelentős növekedése miatt – újraindul. 

A hosszú történet lényege, hogy a 2018 májusában kiírt ajánlati tenderre a büdzsében 578 milliárd forintot irányoztak elő, de a legjobb ajánlat végül 693 milliárdos lett. A hírek szerint ugyan a projekt mögött döntően kínai állami hitel áll, és a két pályázó konzorcium mindegyikében egy-egy kínai vállalat is részt vett, viszont a költségek ilyen mértékű növekedését a kormányzat nem fogadta el. Így tavaly december 12-én új ajánlattétel indítását határozták el. Ez azonban azt jelenti, hogy most alaposan fel kell gyorsítani a munkát, hogy a vállalt 2023-as határidőre elkészüljön ez a fontos vasútvonal, amely tovább erősítheti majd az ország logisztikai vezető szerepét a régióban.

 

PRÓ ÉS KONTRA

Igaz, akadnak olyanok is, akik azt állítják: a projekt legnagyobb részben Peking érdeke, és bár az Export-Import Bank of China hitelez, a kölcsönt nekünk kell visszafizetnünk, s a felújított egy vágányt, valamint a mellé épülő másodikat mi alig fogjuk használni, illetve kihasználni. A hatalmas beruházás megtérülése így akár több mint száz évbe telhet!

Ugyanakkor a pénzügyi tárca vezetője, Varga Mihály korábban azzal érvelt: hazánknak azért éri meg a Budapest és Belgrád közti vasúti fejlesztés, mert ennek köszönhetően mi lehetünk a kínaiak európai vámközpontja. Az unióba itt jönne be az ázsiai ország áruinak délről, vagonnal érkező hányada. Az Athén melletti, pireuszi teherkikötőt Nyugat-Európával összekötő vasúti folyosó részét képezi ugyanis ez a beruházás. S ez része persze egy még nagyobb, több elemében már megvalósult koncepciónak: a hatalmas kínai új selyemút kezdeményezésnek. Ezt One belt, one road, azaz Egy övezet, egy út néven is emlegetik, és három párhuzamos, egyenként 10-10 ezer kilométernél hosszabb vasúti folyosót tartalmaz, melynek még meg nem épült déli szakaszának lehet ez a vonal egy kritikus eleme.

 

HÁROMSZOR GYORSABBAN

A nagyberuházás ugyanakkor nem csupán rövid ideig lendítheti fel a hazai gazdaságot, hanem hosszabb távon is fontos lehet, szorosabb kapcsolatokat jelenthet például a Vajdasággal és Belgráddal. A szakmai várakozások szerint a szerb és a magyar főváros közt a vonatút a mai 8-ról 2,5-3 órára is csökkenhet, és egy szerb vasúti szakértő szerint nem csak az áruforgalmat ösztönzi. A Budapest és Belg-rád közötti évi egymillió fős utasforgalom akár a négyszeresére is nőhet. A jó infrastruktúra pedig a gazdaság számos területén új lehetőségeket nyit, így az emlegetett túl hosszú megtérülési idő is sokkal rövidebb lehet.

Ezen túlmenően az is lényeges, hogy a 750 milliárd forintos keretösszegű hitel egy része már a kivitelezésnél, forgalmiadó-bevételek és munkaerőpiaci adók formájában nálunk marad. Emellett a dolláralapú, 20 éves futamidejű fejlesztési kölcsön 2,5 százalékkal kamatozhat, ami nem nagy ár azért, hogy a mainál sokkalta „vastagabb betűkkel” kerüljünk fel a globális vasúti teherszállítási térképekre. 

Mert bár igaz, hogy a hajós szállítás olcsóbb, de a kínai árukat a szárazföld belsejébe, Budapestre, Bécsbe, Bajorországba és Berlinbe is el kell juttatni, s már akkor is nagyon jól jár az ország, ha csak a hatalmas árudömping egy kisebb százalékának az első vámkezelése nálunk lesz.

 

ELINDUL A GŐZHENGER

A decemberi megtorpanás után most felpöröghet a beruházás: Magyarország elkötelezett a Budapest–Belgrád-vasútvonal fejlesztésének mielőbbi megvalósítása mellett – jelentette ki Varga Mihály a kínai export-import bankkal folytatott tárgyaláson, április 9-én, Pekingben. A pénzügyminiszter úgy véli, a fővállalkozói szerződések előkészítése jó ütemben halad, a tervek szerint a pályázatot elnyerő – kínai és magyar cégekből álló – konzorciumról akár április végéig dönthetnek. 

Ezt követően kezdődhet a tervezési és engedélyezési kivitelezés. A 2023-as határidő betartása érdekében a kormány egyszerűsíteni kívánja a munkálatokhoz szükséges papírmunkát is, és lehetővé teszi, hogy az illetékes hatóságok gyorsított eljárásban bocsássák ki az engedélyeket – ismertette a tárcavezető.

 

„E vasútvonallal az európai szállítási útvonal megkerülhetetlen szereplői leszünk”

A beruházás Magyarország és Szerbia számára is stratégiai jelentőségű, ezáltal mindkét ország beírja magát a következő száz év történelmébe – mondta el lapunknak a projektért február óta kormánybiztosként felelős Palkovics László Innovációs és Technológiai Minisztériumot vezető miniszter.

– Ami a Budapest–Belgrád-vasútvonal magyarországi szakaszát érinti: miért kell hozzányúlni éppen ehhez a vasútvonalhoz? A kritikusok szerint a hazai hálózaton másutt is bőven lenne akár sürgetőbb tennivaló.

– A Budapest–Belgrád-vasútvonal a transzeurópai közlekedési hálózat törzshálózatának része. A magyarországi szakasz, a mintegy 160 km hosszú Budapest-Ferencváros–Kelebia vonal utolsó jelentősebb felújítására több mint 40 éve, az 1970-es években került sor. A vonal szinte végig egyvágányú, jelenleg legfeljebb 60–100 km/órával és számos sebességkorlátozással járható, energiaellátó rendszere, kommunikációs és biztosítóberendezései elavultak. A tervezett projekt keretében a vasútvonal uniós átjárhatósági műszaki előírások szerinti fejlesztésére kerül sor: megvalósul a kétvágányosítás, 160 km/óra lesz az engedélyezési és 200 km/óra a tervezési sebesség, 210-ről 225 kN-ra bővül a tengelyterhelés, korszerű kommunikációs és vonatbefolyásolási rendszereket telepítenek, az állomásokat és a megállóhelyeket átépítik, akadálymentesítik. A fővárosból más irányokba 2010 óta számos jelentős fejlesztést hajtottunk végre, Székesfehérvár és a Balaton felé, Esztergom, Debrecen vagy Békéscsaba felé is adtunk át komoly beruházásokat. A kivitelezők jelenleg is dolgoznak a pusztaszabolcsi és a hatvani vonalakon. Ha más érvet nem is tudnánk felsorakoztatni mellette, a kelebiai vonal korszerűsítése akkor is időszerű lenne.

– Mikorra készül el?

– A projektet a fővárosi ingatlanfejlesztési tervek (dél-pesti diákváros) miatt két szakaszra bontottuk, a 151 kilométeres délin (Soroksártól
a szerb határig) a meglévő nyomvonalon valósul meg a korszerűsítés, míg a Ferencváros–Soroksár közötti 9 kilométeres északi szakaszon az eredeti nyomvonal módosul, emiatt külön szintű keresztezések építése, a soroksári rendező pályaudvar áthelyezése szükséges. A fejlesztések a jelenlegi tervek alapján, a szerb oldali előrehaladással összehangoltan 2023-ra készülnek el.

– Mi a jelenlegi költségterv? A sajtóban 130 éves megtérülésről (!) szólnak a hírek. Igaz ez? 

– A kormány a Soroksár–országhatár szakasz kapcsán nem vállalta az 578 milliárd forint feletti többletköltséget, a beszerzési eljárás még folyamatban van, az eredmény kihirdetése a közeljövőben várható. A projekt megtérüléséről szóló adatokat a megvalósíthatósági tanulmány tartalmazza, azok döntést megalapozó adatnak minősülnek, így a hatályos jogszabályok alapján a keletkezéstől számított 10 évig nem nyilvánosak.

– Milyen kedvező hatásokra számíthatnak a vonaton utazók?

– A beruházásnak köszönhetően magas színvonalú személyszállítási kapcsolat jön létre a Budapest–Belgrád viszonylatban, jelentősen csökken a két főváros közötti vasúti menetidő, ennek köszönhetően az utasszám növekedésére számítunk. A projekt illeszkedik a közép-európai nagyvárosok jobb minőségű közlekedési összekapcsolását szorgalmazó kormányzati tervekhez is. A Budapest–Varsó és a Budapest–Kolozsvár nagy sebességű vasútfejlesztés előkészítése a megvalósíthatósági tanulmányok kidolgozásával folyamatban van.

– Az áruforgalom mennyivel bővülhet? 

– A pireuszi kikötő és konténerterminálja 2009-től fokozatosan kínai irányítás alá került. A fejlesztések eredményeként Pireusz 2008. évi 437 ezres forgalma 2017-re 3,7 millió konténerre nőtt, a növekedés tehát közel 8,5-szeres. Ha nem kell Európát körbehajózni, gyorsabban célba érnek a küldemények, így Kelet-Közép-Európa távol-keleti konténerforgalma fokozatosan áttevődött az északi-tengeri kikötőkről (pl.: Rotterdam, Hamburg) az adriai kikötőkre (pl.: Koper), és most Pireusz felemelkedése zajlik. A görög kikötő képes olyan nagy merülésű konténerhajókat is fogadni, amilyeneket az adriaiak nem. Magyarországnak mindenképpen meg kell ragadnia a kedvező földrajzi adottságaiból, központi helyzetéből származó lehetőséget, különben mások megelőzik. Az új pireuszi útvonal semmi máshoz nem hasonlítható távlatokat nyit, ezzel a kínálkozó eséllyel időben élnünk kell, különben lemaradunk a nemzetközi versenyben.

Csődközeli vállalkozásból hazai sikercég

VILÁGHÍR

Hogyan lett egy több mint tízéves, a csőd szélén álló cégből pusztán két és fél esztendő alatt egy gyorsan növekvő, nyereséges vállalkozás? Erről tartott előadást a Nanushka menedzsmentje a Budapesti Corvinus Egyetemen. A prezentáció nem titkolt célja volt a hallgatók érdeklődésének a felkeltése, hogy a klasszikus nagyvállalatokon túl a divatiparban, a startup-világban és a kreatív cégekben is meglássák a karrierlehetőséget. Sándor Szandra, a Nanushka kreatív-igazgatója és alapítója, Baldaszti Péter, a cég társtulajdonosa és igazgatóságának elnöke, valamint Kovács Máté, a márka operatív vezetője arról is beszélt, hogy egy egyszerűnek tűnő üzletág mögött mennyire bonyolult és komplex rendszerek működnek, s miként épül fel egy divatmárka értéklánca. 

A társaságot 2005 szeptemberében alapította Sándor Szandra, miután befejezte tanulmányait a London College of Fashion egyetemen, és visszatért Budapestre. A termékei kapcsán nagyon jó visszajelzéseket kapott, mégsem tudott pénzügyileg is sikeres cégként működni a Nanushka. A nagy fordulatot az hozta meg, hogy 2016 novemberében háromszázmillió forintos tőkebefektetést kapott a cég az Exim növekedési alapból, amelyet a GB & Partners Tőkealap kezel. Az invesztíció mellett mentorok és új tulajdonosok is segítették a vállalat talpra állítását, valamint egy olyan üzleti modell felépítését, amely megteremti a vállalkozás nemzetközi sikerének a lehetőségét. Az elmúlt két és fél év alatt összesen 930 millió forintos befektetést kapott a márka az Eximtől. A növekedést jól mutatja, hogy a Nanushka éves árbevétele 2016-ban 1,2 millió dollár volt, 2018-ban azonban már elérte a 9,5 milliót. Az invesztíció előtt húsz munkatársat foglalkoztatott, tavaly 98 fő volt a létszám, miközben a nagykereskedelmi partnerek száma 31-ről 245-re nőtt két esztendő alatt. Míg 2016-ban 16 ezer terméket adtak el, 2018-ban már 84 ezret. A globális nagykereskedelmi értékesítés 37 százalékát az unióban bonyolítják (ezen belül 11-et a Benelux államokban), 30 százalékát az Egyesült Államokban, 10 százalékát Ázsiában. 

A márka menedzsmentje jövőbeli terveiről is beszélt: jelenleg egy saját boltjuk van, 2023-ra azonban tizenhatra növelnék ezt a számot, és az éves árbevételüket is szeretnék négy esztendő alatt 125 millió euróra feltornázni, munkatársaik létszámát pedig 350 fősre. 

A globális divatipar kétszázmilliárd dolláros éves kereskedelmi forgalmat generál, majdnem akkorát, mint az olajszektor. Az ágazat 4-4,5 százalék körüli növekedést produkál évente, a divatipar luxuskategóriája pedig ennél is nagyobbat. 2017-ben a világ top 20 divatcége hozta a teljes szektor profitjának a 97 százalékát. Sok társaság azonban veszteséges; hiába tesznek rengeteg pénzt az üzletbe, csak kevesen jutnak nagy profithoz. Éppen ezért a nyereséges, prosperáló vállalkozások hamar a top 100 közé juthatnak, és ez a Nanushkának sem elérhetetlen cél. 

 

Borítófotó: A Nanushka kollekciójának bemutatója Budapesten. Rivaldafénybe kerültek

Emelkedő tétek a személyi kölcsönöknél

Hitelpiac

A lakossági ügyfelek egyre bátrabban igénylik a személyi kölcsönöket a pénzügyi szolgáltatóknál: csak 2019 első két hónapjában 75,7 milliárd forintnyi új szerződést kötöttek a háztartások, 31,4 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. 2018 egészében pedig még dinamikusabban bővült a piac: ekkor 451,4 milliárd forintnyi friss állományt regisztrált a Magyar Nemzeti Bank (MNB), amely csaknem másfélszerese volt a megelőző évinek.

 

Fix kamatok

Azzal együtt viszont, hogy a személyi kölcsön a második legkedveltebb lakossági finanszírozási termékké lépett elő – a lakáshitelek után – az elmúlt időszakban ennél a termékcsoportnál is egyre inkább keresik a kiszámítható feltételeket az adósok: az év első két hónapjában megkötött kölcsönszerződéseknek már csaknem egészen egyötödét kötötték változó kamatozás vagy legfeljebb egyéves kamatfixálás mellett. Ebben persze szerepet játszott az is, hogy a bankok jelentős része már kivezette a változó kamatozású konstrukciókat a kínálatból.

A kiugró kereslet nyomán a személyi kölcsönök egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a háztartások fogyasztásihitel-portfóliójából is: az MNB adatai szerint az állományuk február végén meghaladta a 716 milliárd forintot, ami amellett, hogy történelmi csúcs, közel 37 százalékos növekedés az egy évvel korábbi mennyiséghez viszonyítva. Ennek nyomán a folyószámlakölcsönök nélkül számolt fogyasztásihitel-portfólióban már 34,6 százalékos a személyi kölcsönök súlya, miközben egy évvel korábban még 26,4 százalék környékén mozgott.

A személyi kölcsönök lassan három éve tartó sikerszériáját több tényező is magyarázza. Az egyik legfontosabb ezek közül a nagyon vonzó árazás: ha a kölcsönért folyamodó ügyfél kellően nagy – milliós nagyságrendű – összeget igényel, és a havi jövedelme is meghaladja némileg a KSH által kimutatott nettó átlagot, akár 7-8 százalékos éves kamattal és 10 százalék alatti teljes hiteldíjmutatóval (THM) is számolhat. Más kérdés, hogy a jegybank által kalkulált, szerződésekben szereplő átlagos kamat jóval magasabb az akciós ajánlatokban szereplőknél: 2019 februárjára 13,14 százalékos átlagos értéket mutatott ki az MNB, amely 82 bázisponttal alacsonyabb a 2018. februárinál. Az akciós ajánlatokban szereplő és az MNB által számolt átlagos kamat közötti jelentős eltérés legfőbb oka az lehet, hogy a statisztikákban szerepelnek a kisebb összegű, a hirtelen fellépő pénzügyi zavarok kezelésére hivatott gyorskölcsönök adatai is, ezek ára pedig jóval magasabb az átlagosnál. Mindenesetre az figyelemre méltó, hogy az MNB által számolt átlagos kamatot alapul véve is nagyjából 9,5 százalékpontos árcsökkenés zajlott le a piacon öt év alatt.

 

Autóra és lakásra is

A viszonylag kedvező kamatok mellett az is használ a piac növekedésének, hogy az elmúlt időszakban több pénzügyi szolgáltatónál is megjelent az online igénylés lehetősége, ami még könnyebben – akár órákon, sőt órán belül – hozzáférhetővé tette a személyi hiteleket. Növeli emellett a vonzerejüket az is, hogy az elmúlt években fokozatosan emelkedni kezdett a bankoknál a maximálisan igényelhető hitelösszeg, és ez ma már több szolgáltatónál is eléri a tízmillió forintot. Összességében tehát egy jelzálogfedezet felajánlása nélkül igényelhető, akár többmilliós összegű és igen könnyen hozzáférhető konstrukcióról van szó, amely ráadásul bármely célra szabadon felhasználható. 

A felhasználási célokkal részletesebben foglalkozik a jegybank honlapján e hónap elején megjelent tanulmány is. Az elemzés fő megállapítása, hogy már nem csak a fogyasztás az egyetlen fókusz a személyi kölcsönöknél, sőt, a bankok beszámolói szerint még csak nem is a fő fókusz. Bár a személyi kölcsön igénylésekor – áll az elemzésben – a pénzügyi közvetítők nem gyűjtik adatszolgáltatás formájában a hitelfelvétel konkrét célját, utólagos és önkéntes felmérések alapján a szerződések háromnegyede három nem tipikus fogyasztási célhoz kötődik: lakáscélra, gépjárművásárlásra vagy hitelkiváltásra veszik igénybe a terméket. Ami a lakáscélú felhasználást illeti, az MNB szakértői szerint világos, hogy a lakáspiaci folyamatok is erősítik ezt a célt. A vásárlásra kínált lakások várható eladási ideje ugyanis csökkenő tendenciát mutat, és továbbra is a készpénzes vevőkhöz kötődik a lakáspiaci tranzakciók több mint fele: így akár egy kellően nagy önerővel rendelkező háztartásnál indokolt lehet a több héttel gyorsabban folyósított fedezetlen hitel felvétele, ha versenyben szeretne maradni a kiválasztott ingatlan megvásárlásában. 

Az MNB tanulmánya szerint folyamatosan emelkednek az átlagos szerződéses összegek is ezeknél a konstrukcióknál. Míg a 2015-ös és 2016-os interjús felmérésekben a hitelezésiüzletág-vezetők arról számoltak be, hogy évente mintegy 100 ezer forinttal emelkedett az átlagos kölcsönösszeg, ez a folyamat 2017-ben felgyorsult, és 2018 végére 1,6 millió forintra nőtt. 2015-ben – tették hozzá – a felvett hitelek döntő többsége még másfél millió forint alatti összegű volt, 2018-ban viszont a személyikölcsön-szerződések több mint 40 százaléka meghaladta ezt az értéket (reálértéken, azaz az inflációt figyelembe véve is). Az átlagos futamidő szintén kitolódott, az 5 év körüli szintről 6 év közelébe emelkedett három év alatt.

 

Emelkedő összeg

Az átlagos hitelösszeg emelkedéséről számoltak be a Figyelő kérdésére a CIB Banknál is: a pénzintézetnél megközelítőleg 20 százalékkal növekedett az átlag a tavalyi év azonos időszakához képest, így most 1,8 millió forint körül alakul. A CIB Banknál – tették hozzá – az idei évre vonatkozóan további növekedést várnak a teljes személyikölcsön-piacon, és az a cél, hogy az új kihelyezéseket a piacot meghaladó mértékben növeljék. Az igénylések közel negyede egyébként már online csatornákon keresztül zajlik a banknál: az átlagos összeg itt is emelkedik, de alacsonyabb a fiókban igényelt kölcsönökénél.

Svájci „Frankie”

KURZUS

Milánóból Luganóba mindössze egy óra alatt lehet eljutni vonattal, s nagy élvezet átruccanni. Az unalomig ismert svájci sztereotípiák – bicska, csokoládé, sajt, alpesi hegycsúcsokon legelésző tehenek – helyett mediterrán feeling fogadja az odaérkezőt. Persze svájciasan felturbózva.

Il canton Ticinóban, az alpesi ország olasz kantonjában járunk. Lelke Lugano, amely Svájc harmadik legfontosabb pénzügyi és kereskedelmi központja. Képeslapba illő állóvize, a Luganói-tó az északolasz–svájci határon átívelő vidék gyöngyszeme, a Monte Brè hegy által övezve. 

Luxus minden mennyiségben. S pontosan a dupláját kóstálják az árak, mint az egyébként szintén drága Milánóban. Teljesen hétköznapi autó a Porsche, és egy idő után az ember már a Lamborghinikre vagy a Ferrarikra sem kapja fel a fejét. Olyan, mintha minden egyes nap egy filmfesztivál lenne: elég kiülni egy napfényben sütkérező teraszra, s elénk tárul a jólét és a pompa. Ha az ember szemfüles, „ki is fog” néhány celebritást a pazar villák környékén. 

Itt, ebben a dúsgazdag régióban is örültek a polgárok az új ezerfrankos bankjegy minapi forgalomba hozatalának. Ez a papírpénz csaknem 278 ezer forintot ér, amivel a világ második legnagyobb értékű bankója a brunei tízezer dolláros után (egy brunei dollár cirka 206 forint). 

A bankok országában is mindenki a készpénzt szereti, a számlaegyenleg nézegetése helyett a friss „Frankie-t” – így becézik a frankot – ropogtatják inkább. 

Miközben a múlt hónapban helyezték forgalomba a szóban forgó bankjegyet, addig a frank árfolyama szép lassan visszacsorog az EU-s fizetőeszközzel szemben 2015-ben extrém módon felértékelődött kurzus előtti értékéhez. Egy euróért újfent mintegy 1,13 „Frankie-t” adnak. Egy osztrák–magyar hátterű, Svájcban élő bankár, Sandy Knaul szerint szó sincs arról, hogy az alpesi deviza ne érne többet a mostani bankközi árfolyamánál. Arról lehet szó, hogy a Svájci Nemzeti Bank (SNB) interveniál, vagyis egyfolytában vásárol. Ezáltal pedig mesterségesen alakítja a fizetőeszköz kurzusát, miután a bikaerős pénz az utóbbi években nagyon kedvezőtlen tényezője volt az alapvetően exportra termelő gazdaságnak. Az SNB akciója azonban nem megy szembe a pénzpiaci folyamatokkal. Persze már így is hatalmas a devizakészlet, amely fenntartásának ugyancsak ára van, s problémaként jelentkezik még az alacsony szintű és folyamatosan csökkenő államadósság témaköre, valamint a többletes költségvetés is egyre nagyobb gondot jelent. „Pozitív izgalmakból” tehát nincs hiány. Közben az alapkamat mínuszban 0,75 százalék, vagyis ráfizetés frankban fialtatni a megtakarítást. A legendás banktitok miatt azonban sokaknak most is nagyon megéri… Schindler Tibor bécsi pénzügyi szakértő, korábban vezető bankár úgy véli, az euró elég jól tartja magát, annak ellenére, hogy az uniónak van elég problémája. Amíg Németország tartja a „frontot”, addig ez nem valószínű, hogy változna. Bár a svájci frank negatív kamata elriaszt egyeseket, van, akit már csak a biztonság érdekel. Az intézményi befektetők már nem tudnak mit csinálni a pénzpiaci frusztrációban – tette hozzá a szakember, emlékeztetvén arra, hogy a tízéves német államkötvényeket is „elvitték” mínuszban. 

A mindennapokban azonban nyoma sincs a bankközi kurzusnak: gyakorlatilag egy az egyben váltják a frankot euróra – szinte az összes szolgáltatásért. S ez így megy 2015 óta. 

Szűk körben

DEVIZAHITELEK

Az árfolyamkockázat viselésével kapcsolatos tájékoztatás elmaradása vagy nem világos, nem érthető megfogalmazása esetén érvénytelen a hitelszerződésnek az a rendelkezése, amely szerint ezt a rizikót a fogyasztó vállalja – állapította meg a napokban a Kúria konzultációs testülete. Közlésük értelmében a grémium a nyár elejéig azt a kérdést is megvizsgálja, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötések érvénytelensége milyen jogkövetkezményekkel jár, és annak alapján a felek közötti elszámolás milyen elvek szerint történik. Erről vitaanyag is készült, amelyet több mint száznegyven ügy vizsgálata alapján raktak össze az ügyfélre hárítható szerződési kikötések tisztességtelenségével kapcsolatos országos bírói gyakorlat tekintetében. 

Emlékezetes, hogy Magyarországon sokan megégették magukat a devizahitelekkel: túlnyomó részben svájcifrank-alapú kölcsönöket vettek fel a háztartások ingatlanra, autóra és nyaralásra. Az alpesi fizetőeszközre szabott hitelek előnye az olcsó kamatozás volt, amely erős forintárfolyam mellett kecsegtetőbbnek tűnt, mint forintalapú konstrukcióban eladósodni. Akkor, amikor 2008-ban beütött a világgazdasági krízis, hazai fizetőeszközünk meggyengült, a Svájci Nemzeti Bank (SNB) pedig egy idő után „lezárta” a mesterségesen alacsonyan tartott frankárfolyam periódusát. Ennek hatására extrém volumenben ugrottak meg a törlesztőrészletek, mert a bankok továbbra is frankban számolták a kölcsönöket és a visszafizetendő összegeket. Sokan az eredeti törlesztőrészlet több mint háromszorosát róják le havonta. 

Miután százezreket érintett a devizahitelezés, több központi mentőakció indult az elmúlt években. A legnagyobb volumenű ezek közül a „legvégső” állami rendezés volt, a kormány és a Magyar Nemzeti Bank által a forintosításról szóló döntés. Azokra a devizahitel- és lízingszerződésekre vonatkozott a konvertálás, amelyeket 2004. május 1-je és 2015. február 1-je között kötöttek, s jelzálog-fedezetűek. A frankhiteleket 256,5-es, az euróban felvett összegeket pedig 308,97-os árfolyamon forintosították a bankok. Négy évvel ezelőtt 3500 milliárd forintnyi devizakölcsön konvertálása történt meg, s ezek a hitelek törvény szerint három hónapos kamatperiódussal kamatoztak tovább. 

Az MNB jól belőtte a forintosítás időpontját: megelőzte a svájci frank 2015-ös raliját, s jól illeszkedett a forintkamatok csökkenő pályájához. Ugyanakkor hosszú távon egyetlen fizetőeszköz, így a hazai sem kerülheti el százszázalékos biztonsággal a kamatkörnyezet változását, az irányadó kamat növekedését. Vagyis minden hitelesnek számolnia kell a törlesztőrészlet-emelkedés lehetőségével is. Hogy ne alakuljon ki egy újbóli csapdahelyzet, a jegybank a fix kamatozású kölcsönök mellett tette le a voksát, és azt szorgalmazza, hogy ezekre cseréljék a mostani konstrukciókat. Az újonnan kihelyezett hitelek jellemzően már rögzített kamatozásúak. 

Visszatérve a Kúria fenti döntésére, valószínűleg nem lesz újból központi intézkedés, vagyis a bíróságok továbbra is egyedileg kezelik az ügyeket, így minden egyes szerződés „sorsa” a bírák kezében van. Egyébként több mint egy hónapja annak, hogy az Európai Bíróság megállapította: az uniós jog szerint egyetlen hazai devizahiteles-törvény sem mondhatta volna ki azt, hogy nem lehet megsemmisíteni a kölcsönszerződéseket, ha az árfolyamkockázatról szóló rész azokban tisztességtelen. Lövétei István alkotmányjogász szerint a Kúria Konzultációs Testületének a legfrissebb értelmezése a devizahitelek árfolyamrizikójának a viseléséről várhatóan az ügyfelek szűkebb körét érinti majd, azokat, akiknek fennálló devizahitelük van, esetleg az ügyük még bírósági szakaszban tart.

Csúcsformában az OTP

Bankszektor

Történelmi rekordon, 13 220 forinton zárták a múlt hetet az OTP-részvények, a befektetők láthatóan örömmel fogadták a pénzintézeti csoport évi rendes közgyűléséről érkező híreket. Bár a rekordnak számító, 318,3 milliárd forintos tavalyi adózott nyereség közel ötödét érintő, részvényenként 221 forintos osztalékfelosztás megszavazása nem jelentett meglepetést, az évi rendes közgyűlés mégis tartogatott nem várt fordulatokat, emellett Csányi Sándor elnök-vezérigazgató a régiós terjeszkedés további ütemezéséről is elárult részleteket.

Csányi pozíciója az OTP igazgatósága és a board élén évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor – az ő javaslatára – megkezdődött az utódlásának az előkészítése. Részvényesi közgyűlésen aligha hangzott el ennyiszer az „elvi lehetőség” kifejezés, márpedig az elnöki és a vezérigazgatói pozíció szétválasztását biztosító alapszabály-módosítást ezt többször hangoztatva és nyomatékosítva terjesztették elő, amit az OTP-tulajdonosok jóvá is hagytak. Csányi Sándor a részvényesek előtt elmondta, rövid távon nem tervezi, hogy egyik vagy másik posztjától elköszönne, jelezte viszont, hogy egyéb – többek közt a focihoz kötődő – szerepvállalásai miatt később egyiktől, de akár mindkettőtől megválna. A találgatás már hetekkel ezelőtt elindult arról, ki lehet Csányi utódja a vezérigazgatói székben, ám a kérdés most egy időre háttérbe szorulhat. Főleg azért, mert Csányi tartogatott egy meglepetést a közgyűlésre: a bank igazgatóságában hét éve dolgozó Erdei Tamást, az MKB Bank volt elnök-vezérigazgatóját nevezte ki kvázi helyettesének, amellyel az OTP-ben régóta üres posztot, az alelnökit töltötték be. 


Csányi Sándor. „A terv az, hogy már az év végén meglegyen a jelenlét a 12 országban”

A befektetők megtudhattak néhány részletet a 2001-ben megkezdett és a Société Générale francia bankcsoport régiós kivonulásával felgyorsuló akvizíciós folyamatokról is. A terjeszkedési stratégiát eddig olyan országokban fogalmazták meg, ahol eddig is jelen voltak. A banknál korábban nem terveztek belépést teljesen új piacokra, de ezen változtattak, vélhetően amiatt, mert a franciák bankjai külön-külön nem voltak eladók, így az OTP olyan pénzintézeteket is megvett, vagy megvesz, amelyeknek a piacára csak később tervezte a belépést. A már a konszolidációs körbe bevont bankok alapján az OTP 2018 végén kilenc országban volt jelen, ám mivel április 3-án lezárult a Société General albán leányának az átvétele, az OTP-tagországok száma az év végére egy tucatra nőhet. A terv az, hogy már az év végén meglegyen a jelenlét a 12 országban – ezt Csányi Sándor jelentette be a múlt pénteki sajtótájékoztatón. A sorban következő hitelintézet a moldovai Mobiasbanca lesz, amelynek megvételéről már februárban megállapodtak a felek, és a tranzakció is lezárulhat hamarosan. Utóbbihoz hasonlóan új piac lehet egy (vagy két?) szlovén bank megszerzése: a szomszédos országban igyekszik biztosra menni az OTP, pályázik az állami Abankára, emellett ott is eladó a Société Générale érdekeltsége. Az akvizíciós sorozat lezárása után megpihen a régiós nagybankká gyarapodó OTP Csoport: az összeolvadások végrehajtása, fiókok bezárása, egyéb szinergiák kiaknázása és informatikai fejlesztések következnek. Három-öt éven belül viszont újabb tranzakciók következhetnek: az OTP vezére jelentős konszolidációs folyamatokra számít az európai bankpiacon, s ebben a magyar hitelintézet is részt kíván venni. 

A hazai bankcsoport szempontjából a régiós terjeszkedés kulcsfontosságú, hiszen a nyereség egyre nagyobb hányada érkezik külföldről. A nem hazai leánybankok hozzájárulása a 2018-as profithoz már 38 százalékos volt, az elemzői vélemények szerint pedig távlati cél az 50 százalékos szint elérése. Ráadásul, bár mindenhol kisebb volumenben hitelez az OTP, mint Magyarországon, a külpiacok mindegyikén (Szlovákia kivételével) nagyobb nyereséggel fut a hitelnyújtás, mint itthon. Csoportszinten 4,3 százalék a különbség a betéti és a hitelkamatok mértéke között, itthon ez a szám, vagyis a nettó kamatmarzs 3 százalékra olvadt tavaly év végére. 

Az idén már több mint 17 százalékkal dráguló részvényekben töretlenül bíznak az elemzők. Többségük vételre vagy tartásra szóló ajánlást fogalmaz meg, a célárak pedig egyre magasabbak. Jelenleg 15 500 forint a csúcs, amely 17,2 százalékos emelkedést vetít előre a következő 12 hónapban. A piac is vélhetően helyesen árazza a bank részvényeit, hiszen az elmúlt évi nyereség és az idei profitvárakozás alapján reális áron forognak az OTP-papírok. A jelenlegi árfolyamon – régiós összehasonlításban – nem tekinthető olcsónak a pénzintézet részvénye, de a növekedési kilátások és az eredményesség figyelembevételével nem látható túlárazottság sem.

A bejelentett akvizíciókat is beszámítva, a tavalyihoz hasonlóan az idén újra egymilliárd euró profitot érhet el a bankcsoport (amit a forint erősödése is támogathat), sőt ennél merészebb álmokat is szőhetnek az OTP-nél. Erre utal, hogy a március 1. (ekkor volt az éves eredménybeszámoló napja) után frissített elemzői várakozások alapján az idén egészen komoly nettó profitemelkedésre lehet számítani a bankcsoporttól. Az elemzői konszenzus ugyanis 360 milliárd forintos nettó nyereséget vetít előre, amely 13 százalékkal haladná meg a tavalyi rekordot. Ha így alakul, akkor gyakorlatilag az OTP Csoport naponta keresne 1 milliárd forintot, az összes adótétel, szektorális különadók levonása után. Az elemzők arra számítanak, hogy 2021-ben lehet meg a 400 milliárd forintos csúcsprofit, a nyereség emelkedésével pedig a részvényenkénti osztalékfizetés is szépen emelkedhet: az idei profit terhére 237 forint lehet a kifizetés papíronként. 

A részvényárfolyam és az eredmények ismeretében nagyon úgy tűnik, hogy a lehető legjobb választ adta a kihívásokra az OTP a pénzügyi válság utáni nehéz években. A piaci torta csökkenésére (2010 után visszaesett az országban a hitelkihelyezés állománya, strukturális problémát okozva a szektorban) több választ adhattak a bankok, az OTP úgy döntött, nem csökkenti fiókhálózatát. Tavaly a hitelintézet ügyfélhitel-állománya 18 százalékkal nőtt Magyarországon, az organikus növekedés olyan lendületes, hogy hazai akvizícióra nincs is szükségük, igaz, vélhetően versenyjogi szempontból sem lenne egyszerű, ha határon belül tervezne ilyen lépést a bank.

Hatott a gazdasági kényszer Zágrábra

Stratégia

Gyakorlatilag hozzászólás nélkül, csendesen zajlott le a Mol éves közgyűlése. A tulajdonosok jóváhagyták az igazgatóság osztalékjavaslatát is, így a rendkívüli kifizetéssel együtt részvényenként 142,5 forintot kapnak a tulajdonosok. 

A Mol céljai között az szerepel, hogy a vállalatcsoport a jövőben is elegendő készpénzt termeljen a belső befektetési igényekhez és a megemelt osztalékhoz is. A társaság hordónként 50–70 dollár közötti olajárral számol, normalizálódó finomítási árrések mellett, így az úgynevezett tisztított EBITDA 2,2-2,4 milliárd dollár lehet 2019 és 2021 között, a transzformációs projektek befejezését követően, vagyis 2022 után ez a szám 2,4-2,6 milliárdra emelkedhet. 

A finomítási üzletágban a tavalyi 110 millió dollár után az idén további 50 millió megtakarítása a cél, a kitermelési üzletágban 500 millió hordós középtávú készletcéllal számolnak, amihez mindenképpen szükség lesz újabb mezők vásárlására is. Hernádi Zsolt, a társaság elnök-vezérigazgatója a Világgazdaságnak adott interjúban úgy fogalmazott: a potenciális akvizíciós célpontok között első helyen szerepelnek az olyan országok, ahol a Mol már jelen van, így a fókusz továbbra is Oroszországon, Pakisztánon, a Közel-Keleten, az Északi-tengeren és a Kárpát-medencén van. 

A kiskereskedelmi üzletágban nagy a potenciál, a benzinkutakra ma már különböző szolgáltatások épülnek, autómosó vagy például a Fresh Cornerek. Tavaly több mint 40 millió csésze kávét értékesített a Mol, amivel a régió egyik legnagyobb kávézója lett. A fogyasztói szolgáltatások üzletágának jövedelmezősége 18 százalékkal nőtt, az EBITDA 423 millió dollár lett. Ezért tervezzük a szolgáltatási kör további bővítését – fogalmazott Hernádi.

Az INA-ügyben azonban továbbra sem körvonalazódik megoldás, Hernádi szerint amennyiben Zágráb úgy dönt, hogy visszaveszi a társaságot, akkor vállalnia kell az ezzel járó következményeket és pénzügyi kötelességeket, erre utaló konkrét lépések azonban nem látszanak. Az INA 49,08 százaléka a Molé, és a magyar olajtársaság rendelkezik az irányítói jogokkal is. A tőzsdén is jegyzett INA 44,85 százalékos részvénycsomagja a horvát államé. 

A Mol jó úton halad a hosszú távú stratégiájának megvalósításával, a kitűzött célok időarányosan teljesülnek. A célokat a szakértő szerint legfeljebb a globális lassulás írhatja át. A 2030-ig szóló program egyik legfontosabb pontja, hogy addigra a cég finomítási termelésének csupán felét adják az üzemanyagok. „Ehhez a most induló poliolprojekt nagyban hozzájárul, folyamatosan fejleszti petrolkémiai tevékenységét a Mol-csoport. Emellett a kiskereskedelem fejlesztésében vannak komoly lehetőségek, amelyeket meg is ragad a társaság. Mindkét területen reális jövőképet vázoltak fel. Az elmúlt években is inkább várakozáson felül hozták a terveket” – mondta a Figyelőnek Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olajipari elemzője. A szakértő szerint a 2023-ra célként kitűzött 500 millió dolláros EBITDA-növekedés nagy kihívás, de teljesíthető. „A gazdasági növekedés fázisában a kényelmi szolgáltatások, például a Fresh Corner koncepcióban elérhetők, nagyobb ütemű növekedést mutatnak, mint a GDP, így ebből sokat profitál a Mol. Pletser Tamás szerint most az egyik legjobb fejlemény a Mol szempontjából, hogy Zágráb látszólag támogatja a finomítói üzletágban zajló változásokat, amelyben a sziszeki finomító átalakítása és a rijekai fejlesztése szerepel. Ebbe a képbe illeszkedik a sziszeki bitumentermelés beindítása. Az INA még márciusban jelentette be, hogy leállítják Sziszeken a hagyományos kőolaj-finomítást, és ipari telephellyé alakítják át az üzemet. Logisztikai központ létrehozását, kenőanyaggyártást és biokomponensek finomítását is tervezik a bitumengyártás mellett. „Ennek munkálatai a tervek szerint négy hónapig tartanak. Ilyen felújításra egyébként 4-6 évente van szükség a finomítóknál” – tette hozzá az elemző, aki szerint a horvát kormány és a Mol álláspontjainak közeledése igazi áttörésnek számít. Hozzátette, hogy Rijekában is garanciákat kaphat a Mol azzal kapcsolatban, hogy a finomítás során keletkező köztes termékekre nem kell megfizetnie az áfát. Ha ebben megegyeznek, akkor már nem lesz akadálya annak, hogy az INA elkezdje építeni Rijekában a késleltetett kokszolót, amellyel biztosítható a hosszú távú működés. „Enélkül öt éven belül bezárás közeli állapotba juthatna a finomító. Így is késésben vannak kicsit, mert az IMO 2020 szabályozás miatt, amely szerint a partoktól távol sem közlekedhetnek a tengerjáró hajók magas kéntartalmú üzemanyaggal, már jövőre emelkedik a gázolaj iránti kereslet. Hernádi Zsolt az interjúban elmondta, hogy a Mol számára ez egy egészséges üzleti potenciál, hiszen sok finomító nem tud ilyen minőségű üzemanyagot előállítani. A változás hatására a 2020-ra vonatkozó prognózisok alapján az EBITDA akár több százmillió dollárral is növekedhet. 

Sok kérdés azonban még nem tisztázott a horvát fél és a Mol között, többek között a gázárszabályozás miatti washingtoni per, amelyben az idén várható döntés. Az INA átalakításának elmaradása miatt évente nagyjából egymilliárd kuna, azaz 43 milliárd forint kára keletkezett, ebbe persze az elmaradt haszon is beletartozik. 

„Úgy tűnik, Zágrábban belátták, hogy a nacionalista retorika kevésbé éri meg, a gazdasági kényszer pedig erősebb” – tette hozzá Pletser Tamás. 

 

Kivásárolja a Slovnaft-részvényeket a Mol

Nyilvános ajánlatot tesz leányvállalata, a Slovnaft kisebbségi részvényeinek felvásárlására a Mol – jelentette be Anton Molnár, a Slovnaft szóvivője pénteken. A Mol jelenleg a Slovnaft papírjainak 98,56 százalékát birtokolja, a fennmaradó rész kisrészvényesek kezében van. A nyilvános ajánlatot még a Szlovák Nemzeti Banknak (NBS) is jóvá kell hagynia, így annak részleteit csak ezt követően hozza nyilvánosságra az olajvállalat.

 

Borítófotó: Cseppfolyós gázt fejtenek át egy kamionba a Mol Pakistan Makori központi feldolgozóüzeme töltőállomásán. A terjeszkedésnél inkább a járt utakra fókuszálnak

Palkovics László

– Megrónának az olvasók, ha nem ezzel a kérdéssel kezdenék: zavarja, hogy úgy hívják, mint az innovációs és technológiai minisztert, aki korábban oktatási államtitkár volt? 

– Egyáltalán nem zavar, hiszen ilyesmi előfordul. Mindenesetre speciális, hogy mindketten az oktatási szférában értünk el sikereket. Kölcsönösen tiszteljük egymást. Első alkalommal egy eltévedt e-mail miatt kerültünk kapcsolatba: a neki címzett levelet továbbítottam a részére. Most pedig, nem a névazonosság és nem is a véletlen folytán, hanem logikus érdekek mentén a tárca támogatja az egyetemet, sőt több fontos projektben kulcsfontosságú partnerek lehetünk.

– Nemrégiben stratégiai megállapodást írtak alá a legnagyobb telekommunikációs cégekkel, és a Tungsrammal is vannak közös projektjeik. Pontosan miről szólnak ezek a megállapodások?

– Elsősorban olyan technológiai fejlesztésekről, amelyek révén innovatív módszerek alkalmazását hozhatjuk be az agrárgazdálkodásba. Például azt, hogy egy-egy gép – működése közben – hogyan kommunikáljon az erőgéppel, vagy milyen só- és tápanyag-koncentráció ideális egy-egy növény esetében, s azt miként tudjuk a leghatékonyabban biztosítani. Célunk, hogy minél kevesebb növényvédő szerrel a lehető legellenállóbb, a legjobban növekvő növényeket termesszünk.

A Tungsrammal közösen a beltéri kertészet lehetőségeit vizsgáljuk. A kutatás középpontjában az áll, hogy a fény mely alkotórésze, spektruma mire hat egy-egy növénynél, mire van szüksége az egyiknek és mire a másiknak. Ilyen lámpákat a Veresi Paradicsom már használ a melegházaiban, ők az év tizenegy hónapjában képesek jó minőségű, a szabadföldiével vetekedő ízvilágú termény előállítására. Csupán egy hónapra van szükségük a takarításra, frissítésre az év során. Ezen a területen egy másik fontos irány a gyógynövénytermesztés. A cél, hogy még hatékonyabban lehessen a gyógynövényeket akár a gyógyszeripar számára is termeszteni, hiszen ezen a területen relatíve kisebb mennyiség jóval drágább, mint például a paradicsom kilója, hogy a példánál maradjunk. Sok lehetőségünk van a precíziós agrárgazdálkodásban vagy éppen a beltéri kertészetben.

– Mennyire reális elképzelés az „indoor gardening”? Lehet ez a jövő? Magyarország hol áll a kutatásokban?

– Abszolút. Ha belegondol, már régóta kőzetgyapoton termelnek számos növényt melegházakban. Ezek a lámpa- és a fűtési költségek miatt még drágák, de kutatjuk az optimalizálás útjait. A téli időszakban a szabadföldi paprikához hasonlót enni úgy, hogy az nem import, később költséghatékonyan valósulhat meg. Zárt környezetben megoldható a teljesen növényvédőszer-mentes termelés, de legalábbis hatékony biológiai növényvédelmet tudunk folytatni. Számos ilyen példa található a világban, de a Déli-sarkon és az űrben is kell zöldségeket termeszteni, hogy csak a legextrémebb példákat említsem. A nagy területet igénylő búza-, kukoricatermesztésben, tehát a szántóföldi termesztésben természetesen nem lehet ilyen irányba elmenni. Sok helyen kutatják ezt a területet. Célunk, hogy az élvonalba kerüljünk. Világszerte ismert a magyar elme különlegessége, így nem kizárt, hogy az élenjárók között tartanak majd számon minket.

– Ön szerint milyen lesz a jövő agrármérnöke, miket kell tudnia? 

– Magyarországon egyelőre alapproblémák vannak: sajnos a birtokszerkezet szétaprózódott, amin persze segítenek a termelési társulások. Mindenesetre egy agrármérnöknek már ma az informatikához is kell értenie, nem csak a növényekhez. Előbb-utóbb minden gépesített lesz a mezőgazdaságban, még a betakarítás, a szedés is. A szamóca és az alma esetében ez már valóság több helyen a világban, mert nem találni elég munkaerőt. Az öntözés, a tápanyag-utánpótlás, a gyomszabályozás számos helyen immár precíziós technológiával történik, a növényvédelem pedig drónokkal; ennek jogszabályi környezetét Magyarországon most fogadják el. A gépek centiméternyi pontossággal tudnak dolgozni, és az év során lehetőség van óriási adatállományt gyűjteni a talajról, a környezetről, a növényekről. Ha az adatokat mesterséges intelligencia segítségével dolgozzuk fel, az nagyban növeli a termelés és akár a termény értékesítésének a hatékonyságát. Ezzel az ember nem versenyezhet, és nem is kell, hogy versenyezzen.

– Mennyire népszerű ez a pálya a fiatalok körében?

– Most még egyáltalán nem: pár évvel ezelőtt a felsőoktatásba jelentkezők öt százaléka választotta az agrárképzési területet, miközben – a generációváltás igényével – nagyjából tíz százalékra lenne szükség. Jelenleg a felvételizők mindössze
négy százaléka jelentkezik erre a területre. Kormányzati cél és több kampány is indult, hogy az agrárium irányába tereljük a jövő nemzedékeit. Meg kell mutatnunk, hogy ez a terület már nem a koszos, zajos traktorozásról szól, hanem a pontos mérésekről, a kísérletekről, az informatikáról, a gépesítésről, a tervezésről, az 5G-ről, az IoT-ről és a mesterséges intelligenciáról. Természetes lesz, hogy az irodámban ülök és onnan figyelem, ahogyan a gépeim önállóan elvetik az őszi búzát, vagy ahogy a drónrajok permeteznek. Ezáltal sokkal hatékonyabbá és kényelmesebbé válik az agrárium. Ez azért már népszerű lehet! Az a célunk, hogy a jövedelmezőség mellett a szakterület szépségére is rávilágítsunk, a lehető legtöbb fórumon.

– Magyarország agrárkutató központ volt. Vissza tudja nyerni ezt a címet? 

– Bizonyos alapkutatási területeken ma is az, de mi ezen túlmenően az egész élelmiszeripari láncolatot, a feldolgozóipart szeretnénk fejleszteni. Az így előállított nagyobb hozzáadott értékű árukat kell értékesítenünk idehaza és a külpiacokon. A termékpálya teljes nyomon követését szükséges megoldanunk, termékfejlesztéseket és komoly innovációkat kell létrehoznunk, megvalósítanunk. Ebben korábban hazánk élen járt, és minden esélyünk megvan, hogy ezeket a piacokat visszaszerezzük. 

– Ön másfél évtizede a Kertészettudományi Kar Növénykórtani Tanszékének a vezetője, és több irányítói pozíciót is betöltött. Mennyiben más a munkája, amióta az egyetem rektora?

– Azt hiszem, ha valaki rektor lesz, nem hagyhatja abba, amit addig csinált. Én ma is részt veszek a kutatásban, és lehetőség szerint az óráimat is megtartom. Szerencsére – azt mondják – szeretnek a diákok, ráadásul úgy vélem, hogy tanítás nélkül nem lennék hiteles az intézmény oktatói és dolgozói szemében mint rektor. A kutatással ugyanígy vagyok. Tizennégy év kutatóintézeti munka után tértem vissza az egyetemi világba, mert ugyanúgy szerettem tanítani, mint kutatni. Az egyetemen igyekeztem ugyanazokat a kutatási körülményeket megteremteni, mint amilyenek az intézetben voltak. Szerencsére az intézményünk nagyon sikeres a pályázati tevékenységben, így a saját laboratóriumunk is, de az egyetem szintén komoly műszerfejlesztéseket tud folyamatosan megvalósítani, a legjobb szellemi potenciállal rendelkezünk. Ha nem szánnék ezekre a dolgokra időt, nem érezném jól magam, s nem tudnék olyan magabiztossággal érvelni egy-egy ügyben, amikor az egyetemért tárgyalok. Sok célunk van, és ezért közösen dolgozunk a munkatársaimmal.

 

NÉVJEGY 

Egyetemi tanár, akadémiai díjas professzor, az MTA doktora.

58 éves, fiai 23 és 21 esztendősek.

A Kertészeti Egyetemen kertészmérnöki, növényvédő mérnöki diplomáját 1985-ben, doktori fokozatát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerezte meg.

A Kertészeti Egyetem Növénynemesítési Tanszékén 1985-től előbb tanszéki mérnök és gyakorlatvezető, majd tudományos segédmunkatárs volt, 1997-től tudományos munkatársként dolgozott a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban. 

A Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának Növénykórtani Tanszékén 2003 óta egyetemi docens, és még abban az évben ugyanott tanszékvezetővé nevezték ki. 2007 óta egyetemi tanár, a budai karok integrációját követő időszakban a Budai Campus rektorhelyettese lett, 2018. november 1. óta a Szent István Egyetem rektora.

KEDVENCEK

Film » Schindler listája, Elrabolva, Miss Sloane, Vissza a jövőbe, Bronxi mese, Eredet, Szarvasvadász, Az ördög ügyvédje, Micsoda nő!, A tizedes meg a többiek, Bors Máté, A Tenkes kapitánya, Sose halunk meg

Könyv »Carlos Ruiz Zafón, Michel Houellebecq és Orhan Pamuk művei

Zene » retró, valamint azok az együttesek, amelyek a Kertészeti Egyetem Klubjában (KEK) játszottak

Hobbi/szabadidő »A munkája a hobbija, szereti a virágokat és a kertészkedést, de utazni, túrázni, hegyet mászni is – ennek révén a világ számos különleges országába eljutott.

Nem mindenki keresi jó helyen az aranyat

Olvastam, hogy a Hidegvérrel írója ki akarta próbálni a riportot. Mi jöhet ki például abból, ha leül vacsorázni egy olyan színésszel, mint Marlon Brando? Elég anyagot ad-e egy jó riporthoz, amit pár óra alatt megtud egy remek vendéglőben, pompás fogások és márkás italok fogyasztása közben?

Brando nem lelkesedett. Ráadásul Capotenak is volt némi gondja. A színész Japánban forgatott. De ha Japán, legyen Japán. Az író repülőre ült, s alig pár óra múlva elfoglalta szobáját a Miyako Hotelben. Az előzményekről ennyi jutott a tudomásomra, de engem az izgatott, mit hozott ki a vacsorából.

Tudni akartam, miben jobb mindannyiunknál ez a narcisztikus jenki. Kezdettől a riport műfajában akartam kitűnni, sikerült is, mint mondták, de akkor miért mindig csak a tengerentúliak, mi meg soha?

Németes vagyok, a könyvküldő Amazon cégnél érdeklődtem, van-e német nyelvű Capote-kötetük, benne a fentiekről szóló riporttal. Volt. Die Hunde bellen (A kutyák ugatnak). Harminc euróért kihozzák Zebegénybe is…

Két nap múlva a kezemben volt a kötet, és hanyatt estem, amikor kiderült: a vacsorát követően az író egy teljes évig dolgozott a riporton. Az Esquire magazin hozta olyan terjedelemben – nem beszélve a honoráriumról –, ami felénk elképzelhetetlen. Menj te a búsba, Capote, csuktam össze a könyvet. De mert hamar túltettem magam ezeken, léptem egy nagyot.

A világ és a magyar publikum akkoriban kezdett kigyógyulni a Coelho-lázból meg az író könyvéből, Az alkimistából, mikor ráleltem az antikváriumban egy rongyos füzetre. Írója Gustav Meyrink volt, a címe dögunalmas: A jövő érzékelésének lehetőségei.

A belegyömöszölt írások műfaját aligha tudnám meghatározni. Ennek ellenére az első fölkeltette az érdeklődésemet: Hogyan akartam aranyat előállítani Prágában. Ez jó, gondoltam, s volt bennem némi káröröm, mikor pár oldal után éreztem, a füzet írása belefojtja a szuszt az ünnepelt brazil alkimistájába, s amikor a végére értem, világossá vált: könyve ügyes bestseller csupán, semmi több.

A Meyrink-füzetet nem engedtem ki a kezemből. Fizettem és igyekeztem haza. Otthon a híres regény, A gólem mellé került, de újra levettem: az egyik novella, az Órásmester megfogott.

Egy régiségkereskedésben játszódik, óráját az elbeszélő oda viszi be. Fura darab. Egyetlen mutatója van csak, számlapján virágok, állatfejek és démonok. Azokból sem tizenkettő, hanem tizennégy, és aranyborításába ezt vésték: Summa scientia nihil scire (Mindent tudni annyi, mint semmit sem tudni).

Éreztem, hogy bolondság, de hirtelen látni akartam Prágát! Elutaztam, de csak pár óráig maradtam. A régiségkereskedő házát hiába kerestem, ám beleütköztem egy könyvesboltba a Vencel téren. Kirakatából egy Meyrinkről szóló német nyelvű könyv nyújtotta rám a nyelvét. Fölöslegesen kérdeztem az árát, már minden pénzemet elköltöttem. Itthon az Amazon hozta ki – ötven euróért. Megérte? Igen, meg. Tágította a világomat és felnagyította József Attila egyik sorát: „A tikokat ne lesd meg…”

Meyrink óvatlan volt és megleste őket. Kórházba került, ott találkozott az író Oscar Schmitzcel. Ő biztatta először írásra. Akivel ennyi minden történt, annak írnia kell. Meyrink hajlott a szóra. Olyan szerző lett, aki fütyült az irodalmi példákra. Ettől izgalmas máig, és ezért vetették a könyveit máglyára 1933-ban. 

Kihalnak a bognárok meg a gondolakészítők

JÖVŐÉPÍTÉS

A probléma egyáltalán nem egyedi, szakmák halnak ki és újak keletkeznek. Mondhatjuk, hogy ez a világ rendje, nincs ebben semmi ördögi. De ha a részletekre fókuszálunk és azt vizsgáljuk, mi forog kockán, akkor hamar kiderül: nem csupán egy mesterségről van szó, hanem a hozzá tartozó életformáról, a kulturális kontextusról, a közösségről, annak sokrétű megélhetéséről. Egész konkrétan: komoly erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy Velencében ne szűnjön meg a gondolagyártás, megmaradjon a kitűnő horvát olívaolaj, vagy ne tűnjön el Budafokon a borászkodás – legyen, aki hordót készít, mert ez magyar történet. Innen nézve már jól felmérhető a potenciális veszteség, amellyel ezeknek a városoknak meg kell küzdeniük. Budafokon évek óta dolgoznak a Bornegyed koncepcióján, azon, hogy a hagyományos szeptemberi bor- és pezsgőfesztivál mellé olyan vonzó programot, látnivalót, eseményt kínáljanak, amely kihozza oda a turistákat és az ott lakókat. Örökségmentő projektet indított el Szepesfalvy Anna, Budafok-Tétény alpolgármestere, mert budafoki lokálpatriótaként maga is szembesült azzal, hogy miközben építik a dél-budai Grinzinget, a Bornegyed koncepciót, a helyi lakosság bevonása nehézkesebb, mint gondolták. Márpedig egy városarculat nem csupán az odalátogatóknak szól, hanem munkát, kitörési pontot, vállalkozási lehetőséget és kulturális teret kell adni a helyieknek.

 

YOUINHERIT

A YouInHerit nemzetközi pályázat nyerteseként vezető partnerként vett részt Budafok-Tétény az öt közép-európai országot összefogó programban. A tender keretében a partnerek azt vállalták, hogy bevonják a fiatalokat az olyan tradicionális szakmák megőrzésébe, melyek a városukat vonzóbbá és versenyképesebbé tehetik. 

„Háttértanulmányokra, felmérésekre, kutatásokra mindig szűkösek a forrásai egy önkormányzatnak, márpedig nagyobb léptékű tervekhez a dotáció nélkülözhetetlen. Különösen igaz ez egy komplex, sokpartneres projekt esetében, de tegyük hozzá, ez nem magyar jelenség – fejti ki Szepesfalvy Anna. – A programban részt vevő másik négy állam, Lengyelország, Szlovénia, Horvátország és Olaszország esetében is hasonló a helyzet. A Budafok Borváros projektünk során nemegyszer felvetődött, miként lehet fiatalokat bevonni a különböző munkafolyamatokba. Korábban is megkíséreltük, hogy a Borfesztivál kapcsán együtt gondolkozásra hívjunk az egyetemistákat, de azt tapasztaltuk: nehéz megszólítani őket. Ha viszont sikerül elnyerni a figyelmüket, akkor nagyon lelkesek és innovatívak, rengeteg eredeti ötlettel képesek előrukkolni. A projekt három éve alatt temérdek hasznos információhoz jutottunk menet közben, viszont annyi nehézség van a nemzetközi projektek kapcsán, hogy a szabályozásuk nem eléggé dinamikus, a kiindulási hipotézistől útközben nem lehet eltérni, holott három esztendő alatt rengeteget változik körülöttünk minden. De mindemellett tengernyi értékes tudást állítottunk elő a Bornegyed projekttel összefüggésben, mert nagyon sok szempontból meg kellett mérnünk és vizsgálnunk, s jól kirajzolódtak a hibák is, amelyeket korábban elkövettünk.”

 

VERSENYBEN A ROMKOCSMÁKKAL?

Budapest gasztronómiai és partihelyszíneit tekintve a belvárosi bulinegyed valószínűleg verhetetlen. A kérdés az, hogy vajon ennek az alternatíváját kell-e megteremteni Budafokon. Szepesfalvy Anna úgy fogalmaz: a városrésznek nem a romkocsmákkal kell versenyeznie, nem feltétlenül a bulizó fiatalok az elsődleges fogyasztói célcsoportja. Budafok a bécsi Grinzing mintájára fogalmazná meg a terveit. Nem a zajos buliturizmus a cél, hanem a minőségi borfogyasztás hangulatos és autentikus kertvárosi környezetben. Viszont a Bornegyed működtetésében, népszerűsítésében és a háttérmunkában nagyon számítanak a helyi fiatalok közreműködésére. A projekt fináléja az ifjak számára kiírt városmarketing-ötletpályázat lebonyolítása és zsűrizése volt. „Bevallom, volt bennem félelem, hogy mekkora lesz az érdeklődés és mennyire lesz használható, amit kapunk, de kiderült: mindez alaptalan. Sok fiatal marketing és turisztika szakon tanuló hallgató és már a szakmában dolgozó ifjú szakember állt neki, hogy utánaolvasson Budafok történetének, feltérképezze a kerület adottságait. Külön öröm volt, hogy nem a marketingközhelyeket pufogtatták. A győztesek jutalmazása mellett mindenkinek adunk lehetőséget, hogy részt vegyen a városmarketing-munkacsoportban. Ennek a felhajtóerőnek a hozadéka lett, hogy tesztüzemben elindult a www.bornegyed.hu portál, amely összefogja az összes fontos kulturális és gasztronómiai információt” – részletezte a szakember. Nem állnak itt meg, közeli terveik között az is szerepel, hogy bevonják a Borváros koncepció munkafolyamataiba a helyi kreatív, vállalkozó szellemű anyukákat, friss nyugdíjasokat, vagy olyan szolgáltatókat szándékoznak aktivizálni, akiknek a tevékenysége fölött elrepült az idő. A Bornegyed számára elengedhetetlen, hogy bővüljön a szolgáltatói háttér, mert e nélkül nem lesz vonzó turisztikai desztináció. Már az is nagy előrelépés lenne, ha valamelyik taxitársaság hajlandó volna a rendezvények idején a kerületbe irányítani a kocsijait, ugyanis ilyen alapvető háttérszolgáltatások is hiányoznak.

Budafokon, a Soós István Borászati Szakközépiskola mentorálásával vehettek részt a programra jelentkezők a féléves képzésben. Az elméleti tudás mellé gyakorlati tapasztalatokat is szerezhettek, sokan önkéntesként dolgoztak a Pincejárat elnevezésű gasztrokulturális programban. „Nagy tanulsága a projektnek, hogy az ingyenes képzést nem becsülik eléggé a fiatalok, hajlamosak lemorzsolódni” – mondja az alpolgármester.

 

MINDENÜTT KOPIK A HAGYOMÁNY

A nemzetközi projektben részt vevő városok közül a magyar települések gondjai mellett Velence problémája üti szíven a mezei turistát. A Veneto tartománybeli turisztikai szakemberek arra keresik a megoldást, hogyan lehet utánpótlásuk a nagy hírű velencei gondolaépítő műhelyeknek, mert a mai fiatalokban már fel sem merül, hogy ezt a szakmát űzzék. Az örökségmentő projektnek köszönhetően az ottani ifjak fejlesztettek például egy tematikus applikációt, amelynek a segítségével be lehet járni a hajóépítés fontos helyszíneit. A szlovén Piran a hagyományos, ősi sólepárlást szeretné megmenteni, mert senki sem akarja átvenni az öregektől ezt a szakmát. A horvát Vodnjan az olívaolaj-gyártást, a lengyelek a saját ciderüket állították ennek a programnak a fókuszába. Nem feltétlenül az volt a cél, hogy egy-egy fiatalt megnyerjenek ezeknek a régi szakmáknak, hanem az, hogy a figyelmet ráirányítsák, produktív médiazaj legyen a helyi problémák körül.

Nem kétséges, hogy Kína pillanatok alatt megoldaná a világ leglátogatottabb városának a gondjait; annyi gondolát gyártanának, amennyit Velence rendel. De ha a helyi közösségek hagyják, hogy őseik hagyatéka, a kulturális és mesterségbeli örökség elvesszen, az újabb fájdalmas csapás a lokális identitásra, az egyedire, az ottani szellemiségre – mindenre, ami egyedi és autentikus.

 

Borítófotó: Kihaló mesterség. Hamarosan nem lesz, aki megépítse a gondolákat

Túlértékelt lehet a skandináv életérzés

HYPE

Évről évre megjelenik az országok boldogsági rangsora. Európában hol a dánok, hol az izlandiak, hol a finnek vannak az élen, sarkukban a norvégokkal és a svédekkel. A legboldogabb gyerekeknek is a dánokat tartják, ott a legjobb fejek a szülők, nem ordítoznak naphosszat, nem fenyegetőznek, ha kettes lett a matekdolgozat. Az embernek valahogy mégsem a 18 fokos északi nyár vagy egy fjord jut az eszébe, amikor elképzeli vágyott boldogságának tökéletes helyszínét, hanem az olasz vagy a spanyol tengerpart, sangríával, proseccó-val, kenyérrel és olívával. Van itt valami ellentmondás, nemde?

 

IGAZI VILÁGSIKER: A HYGGE

Megismerhette az egész világ a skandináv életérzést, a hyggét – mondjuk úgy: meghittséget –, amelyet nagyon nehéz szavakkal leírni – mondják a szakértők. Aztán egyszer csak önálló életre kelt, túlnőtt önmagán, s piacképes, jól jövedelmező üzletággá vált. 

Merthogy a hyggét leginkább a skandináv dizájn képes megteremteni a maga letisztult formáival, természethez közeli forma- és színvilágával, minimal stílusú bútoraival, gyertyatartóival és meleg takaróival. Ebben kétségtelenül kimagaslóan tehetségesek, mint ahogy a nemzetközi gasztronómia élvonalában is ott találjuk az északiakat.

A hygge a magazinok címlapjára került. Végre lett egy ígéretes receptje a boldogságnak, és ezt meg is lehet szerezni – sugallták. Gyönyörű albumok, filozófiai és életvezetési munkák jelentek meg minden nyelven, az emberek nagyobb lelkesedéssel vásárolták a skandináv könnyűipar termékeit, mert a hygge maga a boldogság. Lássuk be, zseniális, bár az IKEA ezt már évtizedek óta kínálja, csak a maga direkt módján. Itt viszont ártatlan szempilla-rebegtetéssel sikerült célba venni a fogyasztókat, akik észre sem vették, hogy a marketingguruk osztják a lapokat.

 

A VALÓSÁG AZÉRT MÁS

Az nem vitás, hogy magas életszínvonalon élnek ezeknek az országoknak a polgárai, de akik hosszabb időt eltöltenek köztük és erről blogolnak, egyöntetűen azt írják: az északiak meglehetősen zárkózottak, leplezik az érzelmeiket. Nem túl kedvesek, és nem vetik meg az alkoholt. Az idegenekkel szemben kifejezetten bizalmatlanok. A svédek a liftben is egyedül szeretnek utazni, s nem fordulhat elő, hogy átugranak a szomszédhoz kölcsönkérni egy csavarhúzót. A dánok lazábbak, de ott sem szokás idegenekkel szóba állni az utcán vagy a boltban. A kapcsolatteremtésnek két helyszíne elfogadott: a munkahely és az iskola. Ehhez képest a szexuális szabadosság senkinek sem szúr szemet, semmi kivetnivalót nem találnak az egy éjszakás kalandokban, nagy keletjük van a swinger cluboknak is. Azzal az információval sem gyakran találkozunk, hogy a dánoké a világ legnagyobb magán-adósságállománya, és rengeteg erdőt irtottak ki a sertéstenyésztés miatt. 

Dán kutatók is látták az ellentmondásokat. Azt találták, hogy a mainstream médiában közhelyszerűen ismételgetett északi boldogságnak jól látható árnyoldalai is vannak. Amikor feltették a kérdéseiket dán, izlandi, angol és katalán válaszadóknak, kiderült: a dél-európai emberek mentális állapota jobb, mint az északiaké. Arra várták a választ, mennyire érezte jól magát a megkérdezett az elmúlt hetekben. Mennyire volt nyugodt, optimista, energikus. Ebben az állapotban képes ugyanis az ember tisztán gondolkodni és jól kezelni a problémáit. A kutatók azt tapasztalták: a katalánok mentális jólléte lényegesen stabilabb, magasabb szintű, mint az északiaké. A világszerte publikált boldogságot mérő rangsorok módszertana tízes skálát vesz alapul, melynek végpontjai a válaszadó számára a legrosszabb és a legjobb élet, ezen kell elhelyeznie magát. A dán kutatók azt mondják, ez így túl szimpla, mert a méréseket erősen befolyásolják a gazdasági tényezők, viszont ez nem ad reális képet a valós helyzetről. 

 

A PÉNZ NEM MINDEN

A felmérés ugyanis azt mutatta, hogy míg az életértékelés arányosan nő a jövedelemmel, és az érzelmi jóllét – az egyén szubjektív megélése – csak egy bizonyos pontig emelkedik. Ha az emberek egy adott gazdasági küszöb alatt élnek, nagyobb valószínűséggel érzik magukat rosszabbul, és életminőségük szintjét alacsonyra értékelik. A gazdasági küszöb fölött élők életértékelései javulnak ugyan a bevételeik növekedésével, de a mentális jóllétük nem. Tehát a magas életszínvonal senkit sem tesz minden kétséget kizáróan boldoggá.

Egy 2018-as skandináv tanulmány szerint a norvég és a svéd fiatalok egyre nagyobb számban minősítik küzdelmesnek és szenvedéssel telinek az életüket, ez elsősorban a lányokra jellemző. Az ifjak mentális állapota az egész északi régióban aggasztóan rosszabbodik, erősen jelen van a stressz, a depresszió, az önbántalmazás, s mindennek a következményeként a sor végén ott áll az antidepresszánsok fogyasztása. Az elmúlt öt évben negyven százalékkal emelkedett azoknak a norvég fiataloknak a száma, akik mentális problémákkal küzdenek, míg Dániában közel húszszázalékos a bővülés. A tavalyi boldogság-világranglistán Finnország került az élre, miközben minden harmadik 18–24 éves elhalálozott fiatal önkezével vetett véget az életének a hivatalos adatok szerint. A felsoroltak tehát messze nem egy felhőtlenül boldog társadalom képét rajzolják meg. 

A Bloomberg friss, 2019-es egészségranglistája is azt mutatja, hogy a boldogság nem feltétlenül a skandináv régióban lakozik. 169 országot soroltak be, rengeteg szempontot figyelembe véve, és az első helyre Spanyolország, a másodikra Olaszország került. Az európai népek között a spanyolok várható élettartama a legmagasabb, 2040-ben már 86 évre nő a prognózis szerint. Úgy fest tehát, hogy a mediterrán környezet, az emberek viszonya az élethez, a kiváló alapanyagok nagymértékben hozzájárulnak a fizikai és a mentális jólléthez, mindenféle marketing nélkül. 

Világelitbe jutottak a női jégkorongozók

ÓRIÁSI BRAVÚR

Ki emlékezne vissza vegyesebb érzésekkel 2012. január 3-ára, mint Gasparics Fanni? Az akkor 17 éves magyar jégkorongozó egyszerre örömében és bánatában sírt a tromsői jégen, amikor az U18-as magyar jégkorong-válogatott feljutott az A csoportba. Azért volt kissé keserédes számára a siker, mert tudta, hogy kiöregszik, így nem lehet ott társaival a következő évi világbajnokságon. Azóta eltelt több mint hét év, és a kiváló balszélső immár a felnőttválogatott tagjaként élhette át ugyanazt a sikert, ráadásul hazai környezetben, és most attól sem kell tartania, hogy túlkoros lesz… 

 

HÚSZ LŐTT GÓLLAL A VILÁGELITBE

A magyar válogatott a hazai rendezésű divízió 1/A-s világbajnokságon Norvégia 2–1-es legyőzését követően ugyan a szlovákoktól büntetőkkel kikapott, Dániát 6–2-re, az olaszokat pedig 9–0-ra múlta felül, majd Magyarországon női mérkőzésen soha nem látott számú, 1944 fős közönség előtt, a káposztásmegyeri Vasas Jégcentrumban az Ausztria ellen elért 2–1-es sikerével története során először jutott fel az A csoportba. „Még mindig azt érzem, hogy nem is tudom felfogni, mekkora dolog. A hideg ráz, ha visszagondolok egy-egy momentumra vagy amikor visszanézek pár képet, videót az ünneplésekről, a meccsekről. Ez egy annyira nagy, eksztázisszerű élmény volt mindannyiunk számára, hogy ezt még fel kell dolgozni. Szerintem a napokban ülepszik és tudatosul mindenkiben, és éli át mindenki, hogy feljutottunk az A csoportba és mekkora dolgot értünk el” – osztotta meg érzéseit a Figyelővel Gasparics Fanni, aki azt is elmesélte, hogyan ünnepelték meg a történelmi sikert. – Az ünneplés már a jégen elkezdődött, az öltözőben volt egy kis pezsgő, majd a szállodába visszaérve vacsora közben egy-egy koktélt elfogyasztottunk. Az edzőink ekkor szóltak hozzánk pár szót, az nagyon megható pillanat volt. Ezt követően pedig egy kicsit kirúgtunk a hámból, és szerintem mindenki méltóképpen megünnepelte ezt a sikert aznap este.”

 

CORTINA MÁSODIK CSODÁJA

Az ötéves oroszországi légióskodásából tavaly hazatért játékos – aki először a Vasasnál, fiúk közt készült, majd a MAC Marylin csapatának tagja lett – Pat Cortina szövetségi kapitány munkáját dicsérte. A kanadai szakember 2008-ban a férfiválogatottat vezette feljutásig, most pedig a lányokkal ismételte meg ugyanazt a bravúrt. A hála nem is maradt el, a győzelmi mámorban a nemzeti csapat játékosai a levegőbe dobálták a szövetségi kapitányt.

„Pat Cortinával egy hónapunk volt felkészülni, rengeteget edzettünk és dolgoztunk mentálisan, fizikailag és taktikailag is. Támasztottak felénk elvárásokat bőven a torna előtt, ezért a mentális teher elbírására kiemelt hangsúlyt fektetett. A csapategységet próbálta a legnagyobb mértékben kialakítani, hogy mindenki egységesen, egy célért tudjon küzdeni, feláldozni magát az egész csapatért – foglalta össze a felkészülés esszenciáját a hat góljával és hat asszisztjával a torna gólkirálynőjének választott játékos, aki szerint jövőre egyértelmű cél a világelitben való bennmaradás kiharcolása. – És az, hogy fejlődjünk csapatként, hogy meg tudjunk mutatni egy olyan magyar válogatottat, amely már tényleg A csoportos színvonalú és fel tud állni minden csapat ellen tisztességesen.” A bizakodásra minden ok megvan, hiszen a válogatott nagyon fiatal, 14 olyan játékos is alkotja a keretet, aki 1996 után született. Ha a jövő évi, kanadai rendezésű vb-n legalább hatodik helyen zár a magyar együttes, automatikusan kijut a 2020-as pekingi játékokra.

„Utoljára talán a 2008-as szapporói csoda és a 2015-ös krakkói feljutás után voltunk annyira büszkék a magyar jégkorongra, mint most a női válogatottra. A női hokiról mostanáig sokan itthon sem igazán tudták, hogy létezik, ezentúl viszont már azt is tudni fogják, hogy a csapatunk a legjobb tíz közé tartozik az egész világon” – ezt már a Magyar Jégkorong Szövetség főtitkára mondta a Figyelőnek. Sipos Levente hangsúlyozta, olyanra még sosem volt példa, hogy ugyanaz a szövetségi kapitány ugyanannak az országnak a férfi- és a női jégkorongját is az elitbe segítse. „Nagyon reméljük, hogy ez csak a kezdet, hiszen van két újabb célunk – és mind a kettő reális. Az egyik, hogy maradjunk ott a legjobbak között a jövő évi A csoportos vb-n, amelyet a sportág őshazájában, Kanadában rendeznek. A másik, hogy jussanak ki a lányok a 2022-es téli olimpiai játékokra. Mostantól ezért dolgozunk mindannyian.”

 

A HARMADIKÉRT MENNEK

A magyar férfi jégkorong-válogatott tavaly szintén hazai közönség előtt léphetett jégre, de akkor csak a csoport negyedik helyére futotta, így a csapat az idén ismét a divízió 1/A-s világbajnokságon szerepel. Április 29-étől május 5-éig Kazahsztánban lehet megszerezni az A csoportos tagságot. 2008-ban és 2015-ben már sikerült a fiúknak, most a házigazdák mellett Fehéroroszországgal, Dél-Koreával, Szlovéniával és Litvániával kell majd megmérkőzni. Vas János, a magyar válogatott csatára a 2018-asnál keményebb meccsekre számít, de egyértelműen a feljutást tűzte ki célul.

„Nagyon erős világbajnokságunk lesz, remélhetőleg minden csapattal ki-ki mérkőzést fogunk vívni. Azért mondom, hogy ki-ki, mert tavalyhoz képest szerintem erősödött a mezőny. Természetesen úgy megyünk ki Kazahsztánba, hogy az első találkozót meg akarjuk nyerni, majd lépésről lépésre, meccsenként akarunk győzni mindenki ellen, és fel akarunk jutni az A csoportba” – jelentette ki a Figyelőnek a 35 éves jégkorongozó. 

A magyar válogatott felkészülési mérkőzéseinek sorát egy kiváló erőkből álló és bombaerős kerettel felálló Svédországtól elszenvedett 4–3-as vereséggel kezdte, majd a lengyeleket először büntetőkkel, majd 4–2-re verte. Lapzártánk után ért véget a szlovénok elleni meccs, amelyet április 20-án az olaszok, 21-én pedig a Nagy-Britannia elleni találkozó követ. 

 

Borítófotó: Pat Cortina a férficsapat után a lányokat is eljuttatta az elitbe. Történelmi siker

Először Magyarországon a zseni alkotásai

Az első magyarországi Michelangelo-kiállításon a mester és kortársai rajzaival ismerkedhetünk meg. Na ja, lévén ezek mellett életművéből falképek és szobrok maradtak fenn, amelyeket egyfelől lehetetlen, másrészt megvalósíthatatlan szállítani. Kárpáti Zoltán művészettörténésznek, a kiállítás kurátorának öt és fél évnyi munkájába került a képek beszerzése. A kurátor kezdeményezte, hogy mely műveket szeretné a Szépművészeti Múzeum közönsége elé tárni.

„Nagyon nehéz Michelangelo-rajzokat kölcsönözni, hosszú a várólista a művekért” – avatott be Kárpáti Zoltán.

Világviszonylatban is jelentős mennyiség, 29 rajz került a Dór terem felfokozott perspektívájú tablóira. A kiválogatott művek, a művész fontos alkotásaihoz készült tanulmányai, befejezettek, könnyen értelmezhetők a látogatók számára. A nem építészeti, hanem képzőművészeti vázlatok közül egy származik magángyűjteményből, a többi közgyűjteményi. Többek között a Louvre, a British Múzeum, az Uffizi képtár mellett közel 20 intézmény tulajdonából kerültek Magyarországra.

A belépő elsőként a 40 esztendős Michelangelo arcképével találja magát szemközt. Nagyon kevés egykorú portré maradt fenn az alkotóról. Fra Bartolomeo portréja azért került a kiállítás elejére, hogy tükrözze a kurátor szándékát.

„A Michelangelo-arcképek a legendát, a mítoszt mutatják, ez a mű azonban egy naturalista ábrázolás, mondhatni, egy csúnya férfiarcot örökített meg a festő” – magyarázta Kárpáti Zoltán, hozzáfűzve: ilyen lehetett Michelangelo, erről tanúskodnak a korabeli leírások.

A művészettörténész elárulta, hogy Michelangelo harmincéves korától élő legenda volt Itália-szerte, aki, mint számos reneszánsz alkotó, építészként, festőként, szobrászként egyaránt dolgozott, ráadásul mérnöki feladatokat szintén meg kellett oldania, például a Sixtus-kápolna freskója megvalósításához nélkülözhetetlen állványzat felállításakor. Mindezek mellett szonetteket is írt.

 

EGY KORSZAK RAJZAI

A rajzok között szerepel a vatikáni kápolna mennyezetfreskójához készített egyik fontos és közismert fejtanulmánya. Mellette Bartolomeo Passarotti bolognai alkotó, a kor kiemelkedő rajzolójának műve tekinthető meg, amelyet hosszú ideig Michelangelónak tulajdonítottak. A kiállítás rendezésekor fontos szempont volt, hogy nem kizárólag a mester műveivel ismerkedhetünk meg, a válogatás ugyanis igyekszik bemutatni a legendás alkotó korának gazdag olasz képzőművészetét is. Sokan dolgoztak Michelangelónak, aki jelentőst hatást gyakorolt kora művészeire.

„Michelangelo a római művészet egészét uralta, így a többiek csak kevés megrendeléshez jutottak” – mondta Kárpáti Zoltán, aki a tárlaton megpróbálta felvonultatni a korszak számos fontos alkotójának legjobb rajzait.

Ennek szellemében sok firenzei mester munkája látható, mivel a toszkán fővárosban Michelangelónak nem volt jelentős hatása, ott az egymással versengő műhelyek uralhatták a piacot. Más kérdés, hogy Rómában is zömmel firenzeiek dolgoztak, csak kevés, az örök városban született művészről tud a művészettörténet.

Az összeállítás egyfelől segít megérteni, miért számít rendkívül fontosnak a reneszánszban Michelangelo, ugyanakkor igyekszik más fénytörésben bemutatni a XVI. század képzőművészetét, amely rendkívüli gazdagsággal bontakozik ki a falakon. A kurátor vizuális párokba állította a műalkotásokat, így érzékeltetve a mester hatását vagy éppen a művészek vele szembeni ellentmondásos viszonyát.

 

A GRAFIKA NEM SZÁMÍTOTT MŰALKOTÁSNAK

A rajz abban a korban nem tartozott a megbecsült műtárgyak sorába, ezért maradt ránk viszonylag kevés reneszánsz grafika.

„Amolyan műhelyhulladékok voltak, tanulmányok, vázlatok, amelyeket a nagy művek elkészülte után visszavittek a papírmalmokba, ahol újrahasznosították – avatott be a művészettörténeti tényekbe Kárpáti Zoltán. – A mester féltve őrizte a rajzait, és a levelezéséből tudjuk, hogy időről időre megsemmisítette azokat. Ezért ritkák, és csak a véletlennek köszönhetően maradtak ránk.”

A Sixtus-kápolnához készült tanulmánya mellett eredeti méretben látható a kész mű részlete, monokróm nyomtatásban, így a színek nem oltják ki a grafikák hatását.

A rajzok sorában helyet kapott egy festmény is, a Léda és a hattyú. Michelangelo eredetijét a XVII. században elégették. A mester kortársa, Rosso Fiorentino vélhetőleg eredeti, 3-szor 2 méteres méretben készített róla rajzmásolatot. Ez függ a korabeli, lényegesen kisebb festmény, az egyik legkorábbi másolat szomszédságában.

Itt kapott helyet Michelangelo Léda-fejtanulmánya, a reneszánsz egyik legszebb fennmaradt rajza is. Nem tudni, ki lehetett a modell.

„Találgathatunk csupán – vetette közbe a kurátor. – Talán az egyik tanítványa, Antonio Mini vonásait örökíti meg, aki ekkortájt a mester kedvenc tanítványa volt, és aki szintén festett másolatot a Lédáról.”

A képet Michelangelo Alfonso d’Este ferrarai hercegnek és műgyűjtőnek festette. „Elsősorban nem az erotikus témája, hanem a kor divatos, antikizáló stílusa miatt számított komoly értéknek. A megrendelő azonban sosem kapta meg a képet. Eredetileg azt ígérte, ágyukat küld a Firenzei Köztársaságnak, ám a herceg nem kívánt szembemenni a pápával, így végül nem tartotta meg az ígéretét” – elevenítette fel a múltat a művészettörténész.

A Mediciek ekkortájt szerezték vissza a hatalmukat Firenzében. VII. Kelemen, azaz Giulio de’ Medici ülhetett a Szentatya trónjára. „Michelangelo köztársaságpártiként ajánlotta fel a képet a gyűjtőnek, aki évtizedek óta hiába reménykedett abban, hogy egy alkotáshoz juthat a mestertől” – fogalmazott Kárpáti Zoltán, majd kiemelte: ekkor Michelangelótól műhöz jutni szinte a lehetetlennel volt egyenlő.

Szintén ezen a falon láthatjuk Leonardo közismert, harcost ábrázoló fejtanulmányát, amely a Szépművészeti Múzeum igen becses darabja. Emellett a 80 műalkotásból 24 a múzeum tulajdona. Ezekkel kapcsolatban a kiállítás kurátora elmondta:  „Törekedtünk a saját gyűjteményünk bemutatására is, hiszen ezeknek a műveknek ott a helye a világ legjelentősebb reneszánsz rajzainak sorában.”

Megcsodálhatjuk például azt az Albertinából érkezett Michelangelo-rajzot, amelyik Rubens gyűjteményét gazdagította. A művészettörténész elmondta: a flamand alkotó vélhetően belenyúlt az eredeti képbe, a XVII. század stílusának megfelelő csúcsfényekkel kiigazítva azt.

 

FÉRFIAKTOK

Luca Signorelli akttanulmánya (Négy férfiakt) mutatja, hogy Michelangelo is tőle tanulta a műfaj fogásait. A férfiaktokat ismertető tabló másik végén, befejező pontként, Raffaello A betlehemi gyermekgyilkosság lapja tekinthető meg.

Kárpáti Zoltán elárulta: akkortájt nem élő modell után rajzoltak a művészek, hanem viaszfigurákon tanulmányozták az emberi test arányait. Ennek dacára az alakok fantasztikusan életszerűek. Noha sok helyütt felfedezhetők a pentimentók, magyarán a javítások, ahol a mester az adott tanulmányrészletben igyekezett megragadni készülő festményének meghatározó részleteit.

A rajzok párba állítása a kurátor szándéka szerint kiegészíti a hosszadalmas írott magyarázatokat. A képpárok mellett megszemlélhetünk bemutatómunkákat, afféle „referenciarajzokat” is, amelyekkel a pályakezdő Michelangelo igyekezett bizonyítani a drapéria ábrázolása terén szerzett jártasságát.

 

A LEGRÉGEBBI MICHELANGELO-RAJZ

A végére hagytam egy igazi kuriózumot. A test diadala kiállításon várja a látogatókat, a ma fellelhető legrégebbi Michelangelo-rajz.

„A Domenico Ghirlandaio műhelyében, tanonckorában készült drapériatanulmánya számít Michelangelo ma ismert legrégebbi művének. A gyűjtő ismeretlen mester rajzaként vásárolta meg évtizedekkel ezelőtt, és csak nemrég merült fel, hogy ez lehet a legkorábbi, még inaskorából ránk maradt Michelangelo-munkamű” – mesélte Kárpáti Zoltán.

E tényről a kiállítás katalógusában jelent meg első ízben tanulmány, Sir Timothy Clifford tollából. Egyébként fiatalkori Michelangelo-rajzot ez idáig összesen nyolcat fogadtak el hitelesnek a szakértők.

Maradva még egy mondat erejéig a kiállítás katalógusánál: a kötetnek minden képzőművészetet kedvelő polcán ott a helye.

 

Borítófotó: Kárpáti Zoltán, a kiállítás kurátora. Michelangelo a római művészet egészét uralta

Életutak és tévutak

MAGYAR NAPLÓ

Nemcsak az íróval – aki megemlékezik arról, hogy a szépapja még az Erdélyi Fejedelemség polgára volt – készített interjú, hanem egy elbeszélése (Tejüveg mozi) is elősegíti azt, hogy az őt esetleg még nem ismerő fiatalabbak megismerkedjenek vele. Akik olvasták az egyik varázslatos, régebbi kötete, az 1985-ben megjelent Lassított lónézés írásait, azoknak ismerős lehet a hajdani könyv címadó novellájának a hangulata, a varázslatos öreg kertek, ezeréves, nippeket és csetreszeket rejtő vitrinek, a nagy tudású, bogaras emberek világa.

 

BELTERJES IRODALOM

A Vári által felvetett problémát, a magyarországi irodalmi horizont belterjes látókörét igazolja a lap e havi „képzőművészeti kiállítása” is. A kortárs magyar művészetet havonta színvonalas illusztrációkkal felvonultató folyóirat a költészet napja előtt tisztelegve a magyar irodalom korábbi és ma élő nagyjait ábrázoló szobrok, plakettek fényképeit hozza. Az így felvonultatott szerzők névsora továbbra sem nagyon lép túl a megszokott Ady–Móricz–Babits-kánonon, üdítő kivételt jelent a Mezey Katalinról készített festmény. Mezey szabad verseivel is jelentkezik ebben a számban, bemutatva, hogy ez az irodalmunkban kissé már dogmaszerűen uralkodóvá vált versforma nem kizárólag az élvezhetetlenül belterjes és indokolatlanul néhány szóra vagy sorra szabott művek megvalósításának a kerete.

 

A LÍRA ÚJ ÚTJAI

A Tündérkert mindig változó világát egy Farkas Árpád-tanulmánnyal és egy Dsida Jenőről szóló könyv ismertetésével, Lászlóffy Aladár-versekkel is bejárhatjuk az áprilisi számban. Ugyanitt az irodalmunkban szintén komoly szerepet játszó, a folyóiratot alapító Oláh János emlékét most egy a jelenlegi főszerkesztő, Jánosi Zoltán által írt tanulmány ismertetője segít közelebb hozni, míg Lackfi János újabb költeményével jeleníti meg, hogy a Kilencek ösvényein túl milyen utakon indul tovább a magyar líra.

Azt, hogy a nemzedékek kézfogása újra megtörténjen, Szentmártoni János beszédének ismertetése teszi lehetővé. Megemlékezés zajlott Kodolányi János születésének 120. évfordulója alkalmából a Farkasréti temetőben, itt hangzott el a folyóiratban is leközölt méltatás. 

 

HEGEDÜS GÉZA MÁSIK ARCA

A Magyar Írószövetség elnöke így fogalmazott az 1949 után félreállított írófejedelem elnémításáról: „Rövid ideig tartó politikai tévútja miatt 1949–55 között írásai nem jelenhetnek meg, persona non grata volt az irodalmi életben. Ezt ő maga is indokoltnak tartotta. Tudta, hogy helytelen úton járt. Lelkiismeret-furdalásának különös következménye az volt, hogy a hallgatás éveiben megtanult héberül, és eredetiben olvasta a klasszikus zsidó irodalmat, járatos lett a Biblia világában.”

Tévúton Kodolányi? Nem a Rákosi-rendszer járt tévutakon? Nem inkább Zárt tárgyalás című, 1943-as novellája lehetett – többek között – félreállításának oka? A Pesti Színház által nemrég dramatizált műben egy nyilas és egy kommunista bíró egyszerre kér rá halálbüntetést. Azokban az években pedig, amelyeket az író részben a kényszerűség, részben a diktatúra elleni tiltakozás jegyében hallgatással töltött száműzetésében, balatonakarattyai villájában, Márai Sándor emigrációba kényszerült, a XX. század egyik legnagyobb keresztény gondolkodója, Kodolányi pályatársa, Hamvas Béla pedig segédmunkás volt a tiszapalkonyai erőműben (vele és Várkonyi Nándorral együtt alkották meg korábban Jókai Anna szerint „a nagy triászt”). Mindezt indokoltnak tartotta volna? A „helytelen úton járt” szövegrész viszont több mint árulkodó, hiszen a rákosista frazeológia tipikus szófordulata. Nem tartott sokáig felkutatni a forrást, íme: „Az egykor elég indokoltan kommunista hírű Kodolányi most ugyanolyan indokoltan fasiszta hírű író és publicista lett, aki ha nem is hirdette, de szolgálta a faji gyűlöletet. Ebben az időben Kodolányi már a pillanatnyilag diadalmas fasizmus ünnepelt írója. (…) A felszabadulás után fasiszta múltja miatt egy ideig nem jelenhettek meg művei, és ezt maga is indokoltnak tartotta.  

Ez utóbbiakat Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka című (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1976) munkájában olvashatjuk. De hát ki ez a Hegedüs? A kommunista diktatúra ünnepelt írója, főiskolai tanára és színházi szakírója, akiről egyelőre túl „keveset” tudunk. Az 1960-as évtől a hírhedt III/III-as csoportfőnökség ügynöke volt; korábban a Márai Sándor és Hamvas Béla sorsát is kisiklató Lukács György, valamint a szovjet tiszti ruhában parádézó Illés Béla kebelbarátja. Az 1960-as évek elején Londonba küldték, ahonnan többek között a Rákosiék által egyszer már hazacsalt és bebörtönzött Ignotus Pálról és Faludy Györgyről küldött jelentéseket. Néhány év múlva hazarendelték, a hálózatnak itthon volt szüksége a „szakértelmére”.

Hegedüsről kevesen tudják, hogy a rezsim fizetett ügynökeként emberek életét tette tönkre, hogy mindaz, amit életében leírt, leginkább a hatalom jól megszervezett manipulációinak a része volt. Kétségtelen felkészültsége mellett (az írástudók árulása az övé: a két háború között szerzett jogi végzettséget a Pázmányon, ahol magyarból és történelemből is lediplomázott) feltűnő, hogy irodalomtörténeti igénnyel megírt munkája nagyon kevés hivatkozást tartalmaz.

A Google keresője Kodolányi nevét beírva az első találatok között adja ki Hegedüs mocskolódását, mely többek között arra is kitér, hogy az ügynök által „hisztérikusnak” minősített író „… enyhén nyomorék (sic!) volt: nem nagyon púpos, de mégis púpos; nem nagyon sánta, de mégis sánta (…) ez a sehová se tartozó félig úr szeretett volna azonosulni a néppel”. Hegedüs hasonló szellemiségű szócikkei minden általa jellemzett írónál felbukkannak a keresőmotor jóvoltából. 

A legjobb szándéktól vezetve ugyan, de a körülmények szerencsétlen összejátszása folytán az író sírjánál is felhangzott most az ügynök kártékony vartyogása. Mintha Illyés sorai élednének fel az Egy mondat a zsarnokságról című költeményből: „Mert ott áll / eleve sírodnál, / ő mondja meg, ki voltál, / porod is neki szolgál.”

Alakul a Nemzeti energiastratégia

A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontnak (REKK) a stratégiát megalapozó számításai hat lehetséges erőmű-kapacitási forgatókönyv mellett modellezik a magyar áramtermelést, a szükségleteket, valamint a lehetséges import- és exportáramlásokat. Ami ebből és a korábban elkészült klímatervből világosan látszik, hogy Magyarország szén-dioxid-kibocsátása 2030-ig jelentősen csökken, köszönhetően a megújuló energia növekvő részarányának, valamint a javuló energiahatékonyságnak. Ez utóbbi nem annyira magából az energiaszektorból eredeztethető, mint inkább az olyan jogszabályváltozásokból, mint az épületenergetikai előírások vagy a nagyvállalatokra vonatkozó kötelező energiahatékonysági szabályok. 

Ami a megújulók részarányát illeti, a REKK hat forgatókönyvéből a „legkevésbé napos” is 3000 megawatt naperőművi kapacitással számol 2030-ra, de a másik véglet már 7000 megawattal. A napenergia aránya az egy éven belül megtermelt energiában ez utóbbi, legnaposabb forgatókönyv szerint sem emelkedik azonban 18-19 százalék fölé. Ezzel párhuzamosan a szénerőművek súlya folyamatosan csökken, és bár van olyan szcenárió, amely szerint lesz még, mint jeleztük, a legvalószínűbbnek az látszik, hogy legkésőbb 2030-ig az utolsó ilyen kapacitás is leáll. A földgázalapú létesítményekkel azonban hosszú távon is számolni kell, hiszen ezek képesek a legjobban kiegyenlíteni a kereslet napon belüli változását, valamint a nap- és a szélerőművek termelésében szükségképpen megmutatkozó ingadozást. 

A számításokból az is világosan látszik, hogy Magyarország áramimportigénye a jelenleg mintegy harmincról húsz százalék körüli értékre csökken a fent jelzett legkésőbbi időpontig. Vannak azonban olyan forgatókönyvek is, amelyek mentén akkorra már energiaexportőrré válhatunk. Ez akkor következik be, ha a Paks I. és Paks II. nukleáris kapacitás egymás mellett működik. Mivel a két atomerőmű teljesítménye együttesen meghaladja a magyar éjszakai igényt, ezért ebben a napszakban már kifejezetten kiviteli kényszer léphet fel. 

Hazánk kifejezetten jól el van látva határkeresztező kapacitásokkal. Mivel az itteni termelői kapacitások rendelkezésre állása alacsony szintű, a jelenlegi nettó importőr pozíciónk nemcsak piaci lehetőség, hanem szükségszerűség eredménye is. A regionális piacon betöltött szerep azonban csak tágabb környezetben értelmezhető, hiszen azt a hazai kapacitások és hálózatfejlesztések mellett a környező országok beruházásai és piaci fejleményei szintén jelentősen befolyásolják.