Bezár ×

2019/03/21

Az éjszakai repülőcsend gyorsan megvalósítható

A szakember egy hétmilliárdos légi navigációs korszerűsítés és a drónok szabályozási igénye mellett a cég új NATO-megbízásáról is beszél interjúnkban.

 

– Az utóbbi időben sok figyelem irányult a reptéri zajterhelésre. Mit gondol, az éjszakai repülési tilalom megoldás lehet a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér esetében?

– A légikikötők le- és felszállási forgalmának éjszakai szüneteltetése nem ördögtől való elképzelés. Tényleges éjszakai zár van érvényben Frankfurt am Mainban, Londonban és Zürichben, ahol ebben az időszakban légi forgalmi irányítást sem biztosítanak a le- és felszállások koordinálására. Ugyanakkor ez nem egyenlő a repterek teljes bezárásával, azok továbbra is a nap huszonnégy órájában működnek. Folyamatosan nyitva állnak a kényszerhelyzetben lévő, vészhelyzeti kutatási és mentési műveletekben részt vevő, illetve beteg- és szervszállító gépek előtt.

– Éjszaka is dolgoznia kellene tehát a HungaroControl csapatának?

– Más nagy európai repülőtereken, mint amilyen a londoni Heathrow, a koppenhágai vagy az amszterdami, csak korlátozások vannak érvényben, melyek során elsősorban a gépmozgások számát és zajhatását veszik figyelembe. Most ez a helyzet a Liszt Ferenc repülőtéren is. Ha döntés születne arról, hogy a jövőben Budapesten is teljes éjszakai zárat vezetnek be, a HungaroControlnak akkor is fenn kellene tartania a bevezető irányítási és toronyszolgálatot készenléti létszámmal, hiszen adódhatnak olyan rendkívüli esetek, amikor biztosítani kell a repülők le- vagy felszállását. Minden egyéb esetben a gépek a bécsi, pozsonyi vagy a debreceni, úgynevezett kitérő repülőtereket vehetnék igénybe.

– Az éjszakai tilalom nem csökkentené a turisztikai potenciált?

– Nehéz lenne megjósolni, hogy milyen hatással lenne az ország turizmusára, de ez nem is tartozik a társaságunk hatáskörébe. Feladatunk, hogy segítsük a magyar légtérben közlekedő gépek biztonságos repülését.

– Politikai kérdés is a zajterhelés ügye, de ön szerint szakmailag meg lehet oldani ezt akár rövidebb idő alatt?

– A HungaroControl mindig a légi forgalmi irányításra vonatkozó előírások szigorú betartásával végzi tevékenységét. A szakmai kihívások egyúttal szükségszerűvé teszik, hogy a változásokra a lehető legkisebb reakcióidővel és a leghatékonyabban tudjunk reagálni. Ha kell, képesek vagyunk átalakítani a munkarendünket, és akár egy hónap alatt alkalmazkodunk az új előírásokhoz. Fontos azonban, hogy az ilyen jellegű változtatások – mint amilyen a teljes éjszakai zárás elrendelése – esetében a szakmai elvárások, követelmények maradéktalanul érvényesüljenek, éppen ezért ezúttal is a szokásos szakmai támogatásunkat ajánljuk a jogszabályalkotónak.

– Úgy tudom, mindeközben az irányítási rendszer is korszerűbb lesz.

– A szabályozás lépést tud tartani velünk, mert innovatív vállalatként nekünk kell előrelátónak lennünk; fejlesztéseinket úgy kell megterveznünk, hogy azok a lehető leghatékonyabban segítsék a légi forgalmi irányítást, ugyanakkor megfeleljenek a létező nemzetközi légügyi normáknak is. Az innovációk során pedig együttműködünk az európai és a hazai légügyi hatósággal. Cégünkben az alap- és alkalmazott kutatások mellett szolgáltatás- és kísérleti termékfejlesztés is zajlik.


Életkép a Hungarocontrol Zrt. távoli toronyirányítás megoldásának vezérlőjéből

– Milyen konkrét fejlesztések vannak?

– A jelenleg futó legnagyobb projektünk a mirTWR, amelyre társaságunk történetének legnagyobb uniós támogatását nyertük el. A következő években hétmilliárd forintból újulhat meg a fő toronyirányítási rendszerünk, és három esztendeig a légi forgalmi irányítók által használt Matias szoftverünket is fejlesztjük. Továbbá részt veszünk az európai SESAR Wave 2 programban. Ez a költségek és a környezeti hatások csökkentésével, illetve a kapacitás és a biztonság növelésével korszerűsíti az európai légi forgalmi szolgáltatási rendszert. Emellett a MergeStrip forgalomszervezési koncepciónk a repülőgépek landolását támogatja úgy, hogy a sebességük szabályozásával fölösleges repülés nélkül is biztosítja köztük az előírt biztonságos távolságot. A Ködszűrő nevű megoldásunk pedig rossz időjárási körülmények között szoftveres beavatkozással növeli a gépek láthatóságát. Emellett távoli toronyirányítás megoldásunkat komoly szakmai figyelem övezi. A NATO szintén érdeklődik, és önálló konferenciát is szervez a témában. De tavaly Belgiumból, a hetekben pedig Hollandiából is fogadtunk egy delegációt.

– Erre kapnak támogatást is?

– A mirTWR projektünkre 3,5 milliárdos támogatást nyertünk, ez a teljes beruházási költségeknek a felét teszi ki, a többit önerőként tesszük be. A mirTWR négy projektből áll, amelyekkel 2023 második felére készülhetünk el. Ezzel a légi forgalmi irányítást alkalmassá tesszük a várható forgalomnövekedés kezelésére.

– Magyarország légtere az ukrán–orosz konfliktus kitörése óta zsúfolt, igaz?

– Az ukrán–orosz konfliktus valóban radikális változásokat hozott térségünk légi forgalmában, ugyanis miután az ICAO és az Eurocontrol „nem biztonságossá” nyilvánította Ukrajna légterét, az ottani forgalom átterelődött Európa más légtérrészeibe – főként délről kerülve ki északkeleti szomszédunkat. Emiatt Európának nemcsak a közel-, hanem a távol-keleti forgalma, sőt a kelet-európai észak–déli közlekedés egy része is hazánk felett áramlik. E problémára kialakítottuk az úgynevezett északi szektort, amelyet szükség esetén szintén megnyitunk.

Azóta a HungaroControlnál folyamatosan dőlnek meg korábbi rekordok: tavaly az irányítóink több mint egymillió repülőgép biztonságos közlekedését segítették, de ez év elején már hétszázalékos bővülést tapasztaltunk. Az a gyanúm, hogy az Eurocontrol forgalmi előrejelzését az idén is jócskán meghaladjuk. De a légi forgalomban tapasztalt növekedés globális jelenség, amely egész Európában érezteti a hatását. És nem is új keletű. Kettős présben vagyunk, mert az Európai Bizottság erős nyomására csökkentenünk kell a működési költségeinket is.

– Mi a helyzet a drónok szabályozásával?

– Egy év alatt négyszeresére nőtt a szabálysértő drónreptetésekkel kapcsolatos bejelentések száma a HungaroControlnál. Tavaly több mint egy tucat repülőgép személyzete jelezte légi forgalmi irányítóinknak, hogy ilyen eszközt láttak a légi jármű közelében. A Goldman Sachs Research elemzői 2020-ra 7,8 millió fogyasztói drónkiszállítást és 3,3 milliárd dolláros árbevételt prognosztizálnak. A robotrepülőgépek felhasználása Magyarországon is számos, nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű iparágra lesz hatással. A drónforgalom nagy ütemű növekedése s annak költséghatékony, biztonságos, flexibilis, tervezhető és fenntartható kezelése elképzelhetetlen egy fejlett UTM (Unmanned Traffic Management, azaz ember nélküli repülő járművek légi forgalmi irányítása – a szerk.) kialakítása és folyamatos fejlesztése nélkül. Stratégiai célunk, hogy kiemelkedő és megkerülhetetlen szereplőjévé váljunk az UTM-iparágnak.

– Cégük újra fontos NATO-megbízatást nyert el. Mit jelent ez?

– A HungaroControl 2014-ben kapott megbízást az észak-atlanti szövetségtől a koszovói magas légtér átrepülő forgalmának az irányítására. A Kfor-szektorban azóta végezzük sikeresen ezt a szolgáltatást, ez az ötéves határozott idejű szerződés most áprilisban járna le. Munkánk elismerését jelzi, hogy az Észak-atlanti Tanács úgy döntött: ez év áprilisától határozatlan idejűre módosítja a szerződésünket. Eddigi fő eredményünk, hogy ezáltal tehermentesíthettük a régiót, nem kevésbé a légitársaságokat. A Koszovó feletti magas légtér tizenöt évig volt elzárva a forgalom elől. A megbízatásunk kezdetén születtek is arról becslések, hogy az újranyitásnak köszönhetően 685 ezer kilométerrel csökken az európai légi útvonalak hossza, 24 ezer tonnával mérséklődik az üzemanyag-fogyasztás, valamint 75 ezer tonnával kevesebb szén-dioxid kerül a levegőbe. Ám időközben jelentősen megnőtt a térség légi forgalma, így ezeket az értékeket már jócskán meg is haladtuk. Büszkék vagyunk erre az eredményre.  

 

NÉVJEGY 

Nős, egy gyermek édesapja. 

Közel húszévnyi, a magán- és a közszférában szerzett tapasztalattal 2010 júliusában vezérigazgatóként csatlakozott a HungaroControlhoz. 

Mérnöki diplomáját a Miskolci Egyetemen szerezte. 

2002-től a Budapest Airport Rt. stratégiai-fejlesztési vezérigazgató-helyetteseként dolgozott. 

2003–10-ben a Capitol Consulting Group alapító partnereként üzleti stratégiai tanácsadást végzett. 

Hobbi: légi közlekedés, nyelvek, művészettörténet, sportkihívások.

Családi kassza, 2019

Családbarát kormányzás számokban.\Adataink a kétgyermekes háztartások anyagi helyzetét mutatja

Birodalmak árnyékában

Az akkor még feljövőben lévő kommunizmus birodalomépítési törekvése, a „proletár-világforradalom” elérte hazánkat, ahol az 1918-as összeomlást kihasználó Károlyi-féle puccs miatt termékeny talajra hullott.

Leninék tanultak a németektől, akik a forradalmárt Svájcból Oroszországba vonatoztatták, hogy amolyan ötödik hadoszlopként segítse a háborús célok elérését. 1919 tavaszán fordult a kocka, és Leninék reménykedtek abban, hogy a Vilnius és Hrodna felé támadó Vörös Hadsereg dolgát megkönnyíti a hosszabb-rövidebb ideig fennálló brémai, müncheni vagy éppen magyar kommunista rezsim. Mint azóta tudjuk, a kisantant országai Trianonban a 133 napig tartó terrorrezsimre hivatkozva javítottak tárgyalási pozícióikon.

Ez év március 19-én volt 75 éve, hogy az akkor már hanyatlóban lévő náci birodalom csapatai megszállták Magyarországot, és ezzel a kontinentális Európa akkori legnagyobb zsidó közösségét is utolérte a holokauszt pusztítása, majd az egész ország csatatérré változott. A németek is saját birodalmi érdeküket védték szó szerint, amikor az Alföldön, Budapest körül vagy éppen a Balatonnál lassították a szovjet előrenyomulást.

Pont harminc esztendővel az alulról jövő kezdeményezésként induló Ellenzéki Kerekasztal megalakulása után azt hihetnénk, hogy hazánk és Közép-Európa egésze már nem birodalmak árnyékában él, hanem a nyugati integrációs rendszerek egy olyan asztalánál, amelynél csak egyenrangú felek ülnek. Sajnos ez tévedés.

Magyarország ma ugyanúgy nagy birodalmak árnyékában él, mint bő ezeréves történelme során mindig. Az európai celofánba csomagolt német érdek terjeszkedése mellett újra térségünkben ütközik az orosz, amerikai és kínai politikai és gazdasági befolyás.

A most élő nemzedékek óriási szerencséjére ma nem fegyverrel a kezünkben kell nemzeti szuverenitásunkat megvédenünk, hanem békés és demokratikus eszközökkel. Ráadásul nem is kell egyedül harcolnunk, hiszen most is számíthatunk szövetségesekre, minimum a lengyelekre, osztrákokra, bajorokra és az olaszokra, akik szintén nem szeretnének nagy birodalmak árnyékában élni.  

 

Budapesti reneszánsz

LÁTVÁNYOS MEGÚJULÁS

Budapest egyik legforgalmasabb, de évtizedek óta az egyik legrosszabb állapotban lévő közterülete a Blaha Lujza tér. A teret szinte teljesen elfoglaló Nemzeti Színház épületének 1965-ös felrobbantása és eltüntetése után a hely mintha elárvult volna, pedig az egyik legfontosabb közlekedési csomóponttá vált.

Az 1875-ben épült hatalmas tömbbe 1908-ban költözött be a Nemzeti Színház. Jövőre – új arculatának elnyerésekor – lesz száz éve, hogy a tér a Blaha Lujza nevet viseli. A színházépület II. világháború utáni felújítási munkálatai egyre csak húzódtak, a berendezéseket sem korszerűsítették, a kommunista vezetés szép lassan kivéreztette az egykori pompás építményt. 1964-ben jelentették be, hogy a teátrum elköltözik a térről, az épületet pedig lebontják. „Nem gyászolni, nem írni, minél kevesebb hírt adni” – így hangzott a sajtónak szóló központi pártutasítás a munkálatok bejelentése után. 

Az elhallgatás nem volt csoda, hiszen a hatalmas tömb egybeforrt a térrel, a Nemzeti Színház ellehetetlenítése pedig politikai döntés volt. A teátrum nem csak a magyar színházművészet központja volt, a helyét tekintve is Budapest középpontjában állt; az évtizedek alatt milliónyian tekintették meg az előadásokat. 

„A múltat végképp eltörölni” ideológiája itt valósággá vált: 1965 áprilisában robbantották fel az építményt. A lépést a színház rossz állapotával, illetve azzal indokolták meg, hogy „a városrendezési tervek útjában áll”. A szakzsargonba becsomagolt pusztítást részletesebben a metróberuházással, az aluljáró megépítésével és a Nagykörút forgalmának a kiszélesítésével indokolták. 

 

A MEGÚJULÓ BLAHA LUJZA TÉR

A térnek azóta leginkább csupán közlekedési funkciója van: megállóként, átszállóként szolgál a 2-es metró, valamint a Rákóczi út busz-, továbbá a Nagykörút villamosjáratainak. Emellett a hajléktalanok is nagyon kedvelik a helyet.

Ez az állapot remélhetőleg nemsokára megváltozik. 

A tér felújításának a tervezése tavaly július óta tart, miközben a részmunkálatok már meg is kezdődtek. Még nem konkrétan a téren, hanem az itt álló Corvin Áruházon. Ugyanis az épületről lefejtették az 1967-ben – a közterület „modernizálása” jegyében – ráaggatott uxaflex burkolatot, így újra a régi fényében ragyoghat majd az egykor Budapest legelegánsabb áruházának számító, 1926-ban elkészült építmény. A bevásárlóközpont tulajdonosa vállalta, hogy magánberuházásban átalakítja a Corvint, és a műemléki homlokzatát is felújítja.

De vissza a Blaha Lujza térre! A tízezer négyzetméteres terület mellett a közlekedési csomópontot, valamint az aluljárót is renoválják és akadálymentesítik. Itt kap majd helyet a BKK-ügyfélközpont. 

Új zebrát is létesítenek a Rákóczi út Astoria felé eső részén. A cél, hogy a mostani közlekedési funkció megtartása mellett igazi köztér váljon a helyből. A legnagyobb változást az jelenti majd, hogy a tér egészen a területet határoló épületek bejáratáig ér majd: megszüntetik a mostani szervizutat és a parkolókat, továbbá növelik a zöld felület nagyságát. 

A tér egységes arculatot, minőségi burkolatokat kap, az egykori Nemzeti Színház épületének romantikus hangulatát idéző utcabútorokat helyeznek majd ki, valamint lesz vízjáték. A felújítás után sétálózóna is létrejön, ahol az egykor itt álló Nemzeti Színház örökségét felidéző, akár nagyobb szabású rendezvényekre is alkalmas épületet létesítenek. 

 

BELVÁROSI LIGETEK

A Blaha megújulása mellett számos közterületet tesznek rendbe. Ezen munkálatok egy része már folyamatban van, ám akad, ami egyelőre a tervezőasztalon hever. A Pénzügyminisztérium épülete előtti József nádor tér rendbetétele azonban már a végéhez közeledik, a terület alatt háromszintes, több mint ötszáz autó befogadására alkalmas, akadálymentesített mélygarázs épült. Felette parkosított, rendezett helyet alakítanak ki, természetesen továbbra is az emblematikus, a „magyar Habsburgról”, a főváros jótevőjéről készült szoborral s két csodálatos szökőkúttal a Zsolnay és a Herendi Porcelánmanufaktúra jóvoltából. A látványos fejlesztés egyetlen szépséghibája, hogy a befejezés némi csúszásban van, legutóbb a múlt év végére ígérte az önkormányzat.

Halad közben a szomszédos Vörösmarty tér új kialakítása, ahol nyilván könnyebb dolguk van a kivitelezőknek, hiszen csupán felszíni rendezésről van szó. Ez a projekt mintegy 2,3 milliárd forintból valósul meg. Szentgyörgyvölgyi Péter belvárosi polgármester közlése szerint faltól falig átalakul a tér. Új köz- és díszvilágítási rendszer lesz a régi helyett, továbbá megújulnak az utcabútorok. Mindez a vásárok és a kulturális rendezvények igényeit is jobban kiszolgálja. Ezenkívül felújítják a környező mellékutcákat, nő a zöld felület.

Akárcsak ez a beruházás, a Podmaniczky tér 1,2 milliárdos rekonstrukciója is befejeződik még a nyár folyamán. Utóbbi helyszínen szintén dolgoznak a munkagépek. A bejelentett tervek szerint itt még nagyobb mértékben, harminc százalékkal nő a zöld felület. Megszűnik a trolibusz-végállomás, korszerűsödik a közvilágítás, valamint természetes kőburkolattal látják el a területet. Szentgyörgyvölgyi elmondása szerint egyfajta városi liget jön létre.

 

ÚJRA ÉL A XIX. SZÁZAD

Több mint egyéves történeti és műemléki kutatási, tervezési, engedélyezési, kiviteli, közbeszerzési előkészítő folyamat után kezdődött tavaly januárban a Magyar Nemzeti Múzeum kertjének a megújítása, amely hamarosan be is fejeződik. Orbán Viktor miniszterelnök már itt tartotta hagyományos, március 15-i beszédét.

A nagy múltú terület újra rendezett közpark lesz, sétányokkal, szobrokkal, több zöld felülettel. Itt volt az ideje a változásnak: a második világháború óta komolyabb munkálatok nem zajlottak itt. A kertet eredeti, tizenkilencedik század végi állapotába állították vissza, ügyelve a történelmi hitelességre, ám mivel Petz Ármin eredeti tervei elvesztek, egy 1907-es ábrázolást vettek alapul.

Szakemberek döntése nyomán harmincnyolc elöregedett fát kellett kivágni. Ezeket pótolták, huszonöt nagy méretű fát ültetnek a helyükre, köztük olyan ritka fajtákat, mint a vörös juhar, a ginkgó vagy a magnólia. De nem csak a múltápolás jegyében zajlott a felújítás: a Múzeumkertben wifihálózatot is kialakítottak. Korábban felmerült: a terület renoválása „hátrafelé” a Palotanegyedet is érintené, ám ennek részletei egyelőre nem ismertek.

Ugyanez a helyzet a Lánchíd és az alagút felújításával, amely vélhetőleg ez év őszén megkezdődik, számos kapcsolódó beruházással, s alighanem komoly közlekedési gondokat okoz majd. Mindazonáltal évek óta halogatott beavatkozásról van szó, melyhez a főváros és a kormány közötti megállapodás adta meg a végső lökést, így kezdődhetett meg az előkészítés. Összességében több mint húszmilliárd jut a projektre, a rövidített kivitelezési idő pedig két évet tesz ki. A közbeszerzési pályázat határideje jelen állás szerint április 26., a kivitelezés megkezdésére októberben kerülhet sor.

A felújítás során újjáépítik a közúti pályalemezt, a megmaradó acélszerkezeteket kijavítják és korrózióvédelemmel látják el, restaurálják a korlátokat és a kőből készült elemeket. A járdák mintegy nyolcvan centiméterrel szélesebbek lesznek, maga a híd ugyanakkor nem, így bizonyosan nem kerül veszélybe a műemléki védelem. Mindazonáltal új, gazdaságos és környezetbarát LED-technológiát is beépítenek: a díszvilágítás képes lesz egyedi színek megjelenítésére nemzeti vagy fővárosi ünnepek alkalmával.

A közterületek megújulása a budai oldalon is tovább halad. Nemrég jelentették be a Várban zajló munkálatok, azaz a Nemzeti Hauszmann-program folytatását, amelyet korábban a Figyelő is részletesen ismertetett. Erre a következő három évben 36 milliárdot költenek; többek között rendbe teszik a várbeli utakat, sétányokat, a várfalakat, a parkokat és a kerteket.

A Nemzeti Táncszínház új épületének átadására már sor került, és hamarosan befejeződik a Millenáris Park bővítése, azaz a Millenáris Széllkapu, valóban egyedi tájépítészi megoldásokkal, kétszintes mélygarázzsal, vízjátékkal. A befejezés nyárra várható. A mellette lévő Széna tér felújítása még nem kezdődött el, ám a terveket már bemutatták.

 

KERÜLETI ÉRTÉKEK

Akárcsak a Tér_Köz pályázat legutóbbi körében a kerületi önkormányzatok által benyújtott pályamunkákat. A főváros 2013 óta kilencven pályázatot támogatott, mintegy tizennégymilliárdos értékben. A koncepció lényege, hogy a városrészek ugyanakkora önrészt adnak bele a projektekbe, melyeket amúgy maguk alakítanak ki, a saját igényeik szerint. „Sokan járjuk már úgy a várost, hogy egy alulhasznosított vagy funkcióját vesztett területben nem a pusztulást, hanem a lehetőséget látjuk” – fogalmazott a sikeres kezdeményezés kapcsán Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes. A helyi identitás erősítését és a közösségfejlesztést is célzó Tér_Köz amúgy egyszeri projektnek indult, ám a siker miatt az elmúlt években több kiírás is született, legutóbb tavaly.

Közben folyamatosan alakul a Liget projekt, átalakul a Kopaszi-gát, bejelentették a kollégiumvárost is magában foglaló Budapest Déli Városkapu beruházást, és elkezdődött az új déli Duna-híd tervezése is. Vagyis elmondható: Budapest közterületei továbbra is látványosan és folyamatosan újulnak meg.

 

NÉGYMILLIÁRDOS FEJLESZTÉS

A Blaha Lujza téri munkálatok ez év őszén indulhatnak, és egy esztendeig tarthatnak. A tér, az odavezető Somogyi Béla utca és az aluljáró felújításának becsült költsége négymilliárd forint, amely fővárosi és kormányzati forrásból áll rendelkezésre. A renoválási terveket a Közlekedés – Fővárosi Tervezőiroda és az Uvaterv konzorciuma készítette el.

EP-választás: minden mozgásban van

– Milyen új törésvonalat találtak?

– Kutatásunk azt mutatja, hogy minden pártcsaládon belül növekszik majd a bevándorlást ellenző képviselők száma, ám érdemi áttörés nem várható, hacsak nem jelennek meg tízmilliós nagyságrendben protestszavazók az urnáknál, akik átbillentik a mérleg nyelvét. Szintén kiviláglott, hogy a migráció valóban nem értelmezhető a hagyományos bal-jobb törésvonal mentén, hanem keresztbe metszi azt. Az európai baloldalon belül is találtunk legalább 42 olyan esélyes képviselőt, aki a bevándorlással szemben foglal állást. Ebből is következik, hogy a kimondottan migrációellenes pártcsaládok egyes kérdésekben további támogatókra számíthatnak. Nagy kérdés, hogy a szavazók tömbösítik-e a voksaikat, vagy inkább sok kis pártnak adnak felhatalmazást. A magyarok nagy többsége az Európai Néppártba (EPP) küld képviselőket, s így ez egy erős jelenlétet biztosíthat, ha a Fidesz–KDNP ott marad. A várhatóan 12-13 fideszes EP-képviselő ráadásul az EPP-n belül további politikusokat mozdít meg, így egyes kérdésekben akár húsz-huszonöt újabb képviselővel erősödhet a magyar pozíció. Ez azért fontos, mert eddig az EPP soraiból kerültek ki az Európai Parlament legfontosabb tisztségeit és bizottsági elnöki/alelnöki posztját betöltő politikusok, ami megsokszorozza egy párt és ország érdekérvényesítő erejét. Persze a választás után az eddigi európai pártcsaládok jelentősen átalakulnak majd. A név marad, a tartalom viszont biztosan változik. A bevándorlást ellenző alakulatok új pártcsalád alakításán fáradoznak, amihez az EPP-ből is többen csatlakoznak a jövőben. Emmanuel Macron francia elnök is új formációban gondolkodik, ami az EPP balszárnyáról vonz be pártokat. Az Európai Néppártnak tehát újra kell gondolnia önmagát és szövetségi politikáját.

– Akkor az új EP-ben már nem a pártcsaládok tartós paktuma lesz a jellemző, hanem az ad hoc szövetségek?

– Az egyes pártcsaládokon belüli ellentétek bizonyára nőni fognak. Ezért is látunk ekkora mozgást körülöttük. Most még minden bizonytalan, és sokan csak a május 26-i eredmények ismeretében döntenek majd. Már beszéltünk Franciaországról, ahol még nem látható, hogy a sárga mellényesek mozgalma önállóan indul-e, vagy végül mégis beáll valamelyik nagy párt mögé. A francia szavazatok felaprózódásával a mainstreamre kevéssé lenne hatásuk. Emlékeztetek arra, hogy a sárga mellényesekhez nem a bevándorlást támogató politikusok csatlakoztak, hanem a lecsúszástól félő francia (alsó) középosztály.

– Ezért alapított az államfő új pártcsaládot? Be akarja gyűjteni a Marine Le Pen elleni voksokat?

– A francia számokat nézve azt látjuk, hogy Macron pártja és személye is egyre népszerűtlenebb, erodálódik a politikai befolyása. Az új liberális pártcsalád nem lesz meghatározó Brüsszelben, inkább Franciaország köztársasági elnökének európai súlyát egészíti ki. Valójában a német–francia kormányközi együttműködés a fontos. E két ország szocialistái a legnagyobb vesztesek között lesznek, míg a spanyol szocialisták és néppártiak az utóbbi időben inkább erősödnek. Nem csak Macron miatt sok a változás a balliberális oldalon; kutatásunk azt is mutatja, hogy mára az EPP aligha nevezhető kereszténydemokratának. Már alig képviselik a hagyományos családi értékeket, a keresztény hagyományt vagy a nemzetállamok érdekeit.

– Eddig két pártcsalád koalíciója elég volt a többséghez Brüsszelben. Lehet, hogy májustól ehhez kell egy harmadik is?

– Ez az egyik legnagyobb kérdés. Amennyiben a Fidesz kilép az EPP-ből, és több párt követi, akkor a szövetség meggyengül, és a szocialisták mellett a liberálisokkal is partnerségre kell lépniük. A Fidesz viszont a bevándorlást ellenző és a nemzeti szuverenitást védő pártokkal, vagyis a valódi kereszténydemokratákkal egy új pártcsaládot tudna létrehozni, amely akár hatvan-nyolcvan képviselőt is a soraiban tudhat majd. Egy ilyen formáció már megkerülhetetlen lenne.

– A brexit elhúzódása milyen hatással lesz az új EP-re? A létszám például maradna 751.

– Mi úgy számoltunk, hogy a britek március végén távoznak. Amennyiben másként alakul a történet, s a bevándorlásellenes és szuverenista erők kerülnek többségbe, akkor még az is előfordulhat, hogy pont ők hívják majd vissza Nagy-Britanniát az EU-ba. De a döntés a britek kezében van.

– Beszéljünk Magyarországról is! A Fidesz–KDNP pártszövetség 12-13 mandátuma mekkora befolyásra lesz elég az új EP-ben?

– A magyar jobboldal már most is erősnek számít. Az EPP-n belül persze ez jobban érvényesül, hiszen olyan bizottsági helyekhez jutnak, amelyeken keresztül jobban belelátnak az európai bürokrácia terveibe. Egyáltalán nem mindegy például, hogy az agrártámogatások miként alakulnak. Eddig csak az anyaországi mandátumokról beszéltünk, amelyekhez legalább két-három további társul a romániai és a szlovákiai magyar pártoktól. Egy 15-16 fős jobboldali magyar csoport, kiegészülve olasz és spanyol jobboldaliakkal, akik a Sargentini-jelentésnél nem szavaztak hazánk ellen, már komoly tényező lenne az Európai Néppárton belül, vagy a lengyelekkel együtt akár egy új kereszténydemokrata, a nemzeti szuverenitást védő formációban. Kutatásunk azt mutatja, hogy hiába állt össze a lengyel ellenzék egy része, s állít közös listát, ez érdemben nem javította esélyeiket. Lengyelország mellett a másik két visegrádi állam kormánypártjaira is számíthatunk egyes kérdésekben, a bevándorlás elutasításában vagy a térségünknek járó fejlesztési források kérdésében.

– Akkor van esély egy közép-európai pártcsalád létrehozására?

– A kutatás szerint igen! Ahogy a Fidesz is liberális pártból vált konzervatívvá, úgy a cseh liberálisok vagy a szlovák baloldaliak szintén átigazolhatnak egy új pártcsaládba, ha a régiben már nem érzik otthon magukat. Most minden mozgásban van. Adódhat olyan helyzet, amelyben Magyarország érdeke egy új pártcsaládban jobban képviselhető, mint az EPP-ben.

 

NÉVJEGY

65 éves.

Politológus, szociológus, történész, habilitált egyetemi tanár (ELTE).

A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) tudományos tanácsadója.

2000 óta a Central European Political Science Review kiadója és főszerkesztője, a CEPoliti Kiadó vezetője, több hazai és nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.

A Harsányi János Tudásközpont igazgatója. 

A Kodolányi János Egyetem tanára.

Szándékok és nyilatkozatok

MTA

Bár megkezdődött a Palkovics Lász-ló innovációs és technológiai miniszter és Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által aláírt szándéknyilatkozatban foglaltak végrehajtása, az indulatok korántsem csitultak a kutatóintézeti hálózat átszervezése körül. Értesüléseink szerint az MTA-n belül továbbra is aktívak azok a tagok, illetve munkatársak, akik lényegében meg akarják akadályozni, hogy létrejöjjön a végleges megállapodás. Ennek megfelelően a külföldi sajtó továbbra is cikkezik a tudományos szabadság magyarországi megszűnéséről, az Akadémiai Dolgozók Fóruma nevű, állítólag „valamennyi érintettet” képviselő szerveződés pedig nyíltan kiállt a tudós testület vezetője által szignált dokumentummal szemben. Ugyancsak kikelt a fejleményekkel kapcsolatban a mások mellett a baloldali-liberális holdudvarhoz tartozó Radnóti Sándor, Ferge Zsuzsa, Krausz Tamás és Mellár Tamás MSZP-támogatással képviselővé választott, párbeszédes frakciótag nevével fémjelzett Stádium 28 Kör is. Úgy tudjuk, az alapvetően balliberális szellemiségű, közösségi oldalán nettó ellenzéki médiatartalmakat megosztó társulás érzékelhető lobbimunkát folytat az ellenállás felerősítése érdekében.

Úgy tűnik, immár nem pusztán a kormánnyal szemben erősödik a nyomás, hanem a kompromisszumra kész vezetőséggel szemben is. Ezt érzékelve írhatott – az Abcúg nevű portálon szinte azonnal kiszivárgott – levelet Lovász az elnökségi és az intézeti tagoknak arról, hogy a kormány mindenképp elvette volna a kutatóhálózatot az Akadémiától, nem volt más választása, mint belemenni az alkuba. Ezt az ellenzék zsarolásként aposztrofálta.

Pedig információink szerint a szándéknyilatkozat aláírása előtti egyeztetésen az MTA elnöksége már szinte teljes egyetértésben értekezett a továbbiakról az innovációs minisztérium delegáltjaival, köztük magával Palkoviccsal. Mindennek van egy olyan olvasata, hogy egyfajta kommunikációs pávatánc zajlik: az elnökség egyszerre akar megfelelni a kormányzati tervekre nyitott és a teljes defenzívát szorgalmazó köröknek.

Az említett szándéknyilatkozat mindenesetre továbbra is érvényben van, így a kutatóintézetek valóban az Akadémia szervezetén kívül folytatnák a tevékenységüket, ám az ezt irányító paritásos testületbe az MTA is küldene tagokat, az MTA-elnök nélkül annak vezetőjét nem lehetne kinevezni, a szervezet vagyona is az övék maradna, a hosszú távú működésre pedig közösen dolgoznának ki stratégiát. Ami szintén fontos: a kormány rögzített célja a kutatási források növelése. Bár gyakorlati szempontból irreleváns, ám mivel az ellenzéki érvelésben gyakran elhangzik, hogy a kormány szétveri Széchenyi akadémiáját, érdemes tisztázni: a kutatóintézeti hálózat csak a kommunizmus idején, az ötvenes években került az MTA-hoz, addig külön működött.

Ami a továbbiakat illeti: a következő hetekben a tárgyaló felek kidolgozzák a szándéknyilatkozat részleteit, és az így születő javaslat az Akadémia legfőbb döntéshozó testülete, a közgyűlés elé kerül. Ennek szellemében döntés született négy – stratégiai, szervezeti, jogi és gazdálkodási – munkacsoport létrehozásáról, ám ezek lapzártánkig nem kezdték el a munkát, jelenleg ugyanis a tagok kiválasztása zajlik. Vagyis az egyeztetési folyamat még elhúzódhat.

Kérdés, lesz-e hatása minderre többek között annak, hogy Pálinkás József összességében kiállt utódja, Lovász, illetve az általa elfogadott kormányzati elképzelések mellett. Palkovics egy minapi interjúban egyértelműsítette, hogy az alapkutatások finanszírozása sem kerül veszélybe, az ugyanakkor kívánatos cél, hogy a kutatások jobban foglalkozzanak a mai társadalmakat érintő kérdésekkel és hamarabb vezessenek eredményre.

 

Borítófotó: Hintapolitika. Lovász László MTA-elnök meg akar felelni a tiltakozóknak, miközben a kormány feltételeit is elfogadja

Felértékelődik a kelet-közép-európai régió

– Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) láthatóan leállt a kamatemelési politikával. Ez lélegzethez juttatja a többi ilyen intézményt is, többek között az Európai Központi Bankot (EKB), de különösen fontos ez a feltörekvő országoknak, például Kínának. 

– Fél éve még jóval több kamatemelést vártunk erre az esztendőre. A Fed monetáris szigorának a mérséklése hátterében több tényező is áll. Egyrészt az infláció nem tért vissza az Egyesült Államokba. Az olajárcsökkenés visszafogta az inflációs nyomást, továbbá a globális gazdasági növekedés lassulását szintén figyeli az amerikai jegybank. Japánban már-már recessziós jeleket tapasztalni. Kínában látjuk, hogy a korábban 6,5-7 százalékra belőtt bővülési ütemet hivatalosan is 6 százalék felé kommunikálják. A kínai adattal kapcsolatban megjegyezném, hogy a belső modelljeink alapján a hivatalosan közöltnél nagyobb lassulást látunk. A távol-keleti óriás gazdaságának a fékeződését a monetáris és a fiskális politika eddig sikeresen tudta ellensúlyozni. Különböző infrastrukturális beruházásokkal kiválóan élénkítették a gazdaságot. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy Kína esetében a 6 vagy 7 százalékos gyarapodás az elsődleges szempont. Jobb a fenntartható 6 százalék vagy kicsivel a fölötti tempó, mint ha bezuhanna 3-ra. Sikereket értek el a hitellufi kezelésében és az árnyékbankrendszer visszaszorításában, valamint az ingatlanpiac túlhevülésének a megfékezésében is. Ennek azonban ára volt: a hazai fogyasztás ösztönzésének a visszafogása. A GDP-n belül a fogyasztás súlya az ázsiai országban harminc-negyven százalékos. Az USA-ban ugyanakkor hetven százalék körül van. Majdnem duplázni lehetne tehát ezt a részarányt hosszú, több évtizedes időtávon. Rövid időszakaszon azonban nehéz motiválni ezt az átállást. A mögöttünk hagyott pár évben a kínai fogyasztást kiszolgáló vállalatok részvényeinek az árfolyama nem menetelt. Az elmúlt öt esztendőben azért ezeket a típusú befektetéseket meg lehetett lovagolni, az utóbbi két évben viszont nem teljesítettek jobban, mint az általános részvényindexek. 

– Trump elnök adócsökkentési programjával egy érett gazdasági ciklusra húzott rá még egy-két évet az Egyesült Államokban. Mi lesz ezután?

– Az adóreform befolyása valóban kitart még egy ideig. Tavaly 2,8 százalékos volt az amerikai GDP növekedése. Erre az esztendőre pár hónapja még 2,2-et vártunk, jelenleg nem lepődnénk meg, ha a bruttó hazai termék nem érné el a 2 százalékot. Ez az élénkítő csomag kifutásának a hatása. További fontos tényező, hogy a pénzügyi kondíciók az elmúlt időszakban szigorodtak, ennek a hatása a jövőben is érezhető lesz. 

– Az amerikai–kínai vámháborút mennyire lihegték túl? Az USA tényleg kész bármit feláldozni azért, hogy megállítsa a világhatalmi dominanciára törő távol-keleti óriást?

– A vámháború több hullámból állt. A harmadik már néhány cégnek is fájt, és nem csak kínai vállalatoknak. Az elemzők többsége szerint puhulni fog az amerikai álláspont. A retorikai hatást célszerű elválasztani a tényleges intézkedésektől. Nem számítunk arra, hogy a vámháború nyomán világgazdasági recesszió következne be. A konfliktus körüli felhajtás, a bizonytalanság többet árt a gazdaságoknak, mint maguk a büntetőintézkedések. Viszont van olyan autógyártó, amelynek a beszállítói már gondban vannak. Míg mondjuk tíz százalékkal emelkedtek az árak a vámok hatására, azt át tudták hárítani a gépkocsi-előállítóra. Többet azonban nem nagyon lehet, mert az már a nyereségességére mér komoly csapást. 

– Mi a helyzet Európával ebben a háborúban? Számomra úgy tűnik, nem tudja eldönteni, hogy Amerika vagy Kína pártjára álljon-e. A nagy német autógyárak szenvednek, Németország gazdasági növekedésével kapcsolatban komoly problémák mutatkoznak.

– Az USA-ban a legnagyobb hatású tényező Trump. Az öreg kontinensen összetettebb a helyzet. Felbukkannak politikai kockázatok, jelenleg például az EP-választás ilyen. A brexit egyaránt képvisel politikai és gazdasági rizikót. A feltörekvő piacok is kockázatot jelentenek. Ezekbe az országokba háromszor annyi az EU kivitele, mint Nagy-Britanniába. Ennek alapján a brexit sokkal kisebb kockázatot jelent, mint a feltörekvők lassulása. Az autógyártók óriási állományokat adnak el Kínában, az ottani gépkocsipiacon évi huszonötmillió jármű kel el. A közelmúltban viszont ez a szegmens két számjegyű mértékben, több mint kétmillió darabbal csökkent. A feltörekvő piacokon megnyugvást hozott, hogy a dollár nem erősödött tovább. Az európai export is megnyugodhatott volna, de beütött az ázsiai autószektorban bekövetkezett megtorpanás. 

– A pénzügyi válság óta futószalagon jönnek az európai krízisek. Adósságválság, brexit – sorolhatnánk. Mintha az EU nem tudna jó válaszokat adni a kihívásokra. 

– Az európai hangulatindexek az elmúlt két hónap kivételével jó kedélyállapotról számoltak be. Nem volt rossz a helyzet. A kontinens részvénypiacát alulértékelték. Amerikát túlárazták, Európa olcsó volt – főleg dolláralapon. A sorozatos szembeszél persze kétségtelenül jelen van. De akadnak kedvező jelek is. A munkanélküliségi ráta a tíz százalék fölötti szintekről benézett nyolc alá. A fogyasztási szektor viszonylag jól beindult, elkezdődött a hitelezési expanzió. De persze jöttek sorra a pofonok: a görög krízis, a periféria államainak adósságválsága. A Fed pont akkor kezdett el szigorítani, amikor beindult volna az európai növekedés. Ugyanakkor igaz az is, hogy az infláció nem szabadult el, vagyis nincs szükség arra, hogy az EKB szigorítson. A kép tehát nagyon vegyes, de lejtmenetről még nem beszélhetünk. Ebben a helyzetben viszont felértékelődik a kelet-közép-európai régió, lendületben vagyunk, erős a gazdasági bővülés. Európával kapcsolatban a legnagyobb kérdés, hogy bekövetkezik-e a recesszió, vagy sem. Vannak olyan államok, amelyek GDP-je vészesen lelassult – ilyen például Franciaország vagy Németország –, de legalább valami enyhe gyarapodás még látszik. A gazdasági ciklus jelenlegi szakaszában a lelassuló eurózóna fél-egy százalék körüli bővülése nem tekinthető olyan nagyon rossznak. 

– Az EKB nincs rákényszerítve, hogy kamatot emeljen. Ez a nem eurózónatag uniós államok jegybankjainak – például az MNB-nek – lehetőséget teremt arra, hogy továbbra is folytassák a nagyon laza monetáris politikát.

– Valóban, ha a Fed folytatja a kamatemeléseket, és az EKB is elkezdi ezt, nagyon nagy nyomás nehezedett volna a forintra. Az MNB feltehetően emiatt kezdett el verbálisan kommunikálni, nyugtatta a piacokat, ami hatásos volt. 

– A 2017-es kegyelmi állapot után tavaly visszatért a kockázat a tőkepiacokra. Mennyire volt nehéz visszaszoktatni erre a befektetőket?

– A hazai befektetők felé is folyamatosan kommunikáltuk, hogy a volatilitás visszatér. 2017-ben a részvénypiacok ingadozása kisebb volt, mint a kötvényeké. Világos volt, hogy ez egy rövid távú piaci anomália. A tőkepiacok volatilitását mutató VIX index 2018 februárjában és decemberében is 35 fölé ugrott, 2017-ben szinte végig 10-15-öt mutatott, ami -extrém alacsonynak számít. Csak összehasonlításként: a 2008-as szint 80-90 körül volt. A jelenlegi normálisnak számít. A befektetők memóriája meglehetősen rövid távú, megszokták a tavalyelőtti kegyelmi állapotot. Újra meg kellett tanítani őket az alapokra: defenzív stratégiákat szükséges alkotni, ugyanakkor mind kötvény-, mind részvényoldalon aktívnak kell maradni. Ez az aktív alapkezelés lényege. 2017-ben ez nem működött, mert szinte bármibe fektettek, az ment fölfelé. Az aktív alapkezelők nem is szerették azt az évet – a jó nominális hozamok ellenére –, mert nehéz volt megverni a piacokat. A kevésbé minőségi eszközöket is két kézzel vették a befektetők. Egy esztendővel később viszont az aktív alapkezelők már szuper évet könyvelhettek el: végre újra számítottak a fundamentumok. A februári és a decemberi tőkepiaci megingásnál a részvénypiacok tíz-húsz százalékot estek. A multi-asset portfóliókat viszont ellenállóvá tettük, így az igazán aktív alapkezelők relatív sikereket könyvelhettek el. 

– Minden időszaknak megvan a maga befektetési divatja, trendje. Mostanában sokat hallani az úgynevezett ESG (environmental, social and governance)-alapokról, amelyek a környezetvédelmet, a fenntartható fejlődést, a társadalmi felelősségvállalást szem előtt tartó vállalatokba invesztálnak. Magyarországra mikor érkezik el ez a trend?

– Az európai befektetési világban az ilyen típusú alapok a skandináv és a Benelux államokban lettek először népszerűek. Sok német és svájci, az utóbbi időszakban számos osztrák ügyfél is elkezdett érdeklődni irántuk. Jelen pillanatban Magyarországon még nincs túl nagy kereslet erre. Ugyanakkor ez egy dinamikusan fejlődő új megközelítés, így nálunk is lesz igény iránta. Terveink között szerepel egy termékcsalád bevezetése a hazai piacra, amit el is kezdtünk a víz- és szemétgazdálkodási alapunkkal. 

 

NÉVJEGY

A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán, az EU-s üzleti tanulmányok szakirányon szerzett MSc-diplomát 2004-ben. 

Ezután pályakezdőként csatlakozott a Citibank Management Associate lakossági programjához, amelynek az elvégzése után a wealth management üzletág termékmenedzsment-csapatában a lakossági számlák, betétek, strukturált termékek és a befektetési alapok területén dolgozott. 

2008 és 2012 között a Pioneer Alapkezelő Zrt. (Pioneer Investments) termékfejlesztési és wholesale-vezetőjeként tevékenykedett. 

2012-ben csatlakozott a Fidelity International bécsi irodájához, ahonnan a vállalat a Közép-Európában történő terjeszkedését folytatja. 

2018 óta CFA-oklevéllel rendelkezik.

Macron nem csak odahaza népszerűtlen

FRANCIA ÉS NÉMET EU-TERVEK

Ha Amerikában egy elnök népszerűsége a mélyponton van, gyorsan indítanak egy látványos katonai akciót. Az öreg kontinensen más a helyzet: így például Emmanuel Macron francia elnök általában előhúz a kalapból egy sokadik európai kezdeményezést. Igazán tanulhatott volna a 2017. szeptemberi, az EU-val kapcsolatos tervének a kudarcából, az akkori ötletei is mind elvetéltek.

 

ÖTLETROHAM

A sárga mellényes mozgalom által felszínre hozott belső feszültség oldására Macron most még nagyobb sebességbe kapcsolt: előbb minden tagországban lehozatta vasvillával összedobált víziói-ból írt cikkét, amely mindent ígért, sőt mindennek az ellenkezőjét is. Ezt követte annak a bejelentése, hogy az általa alapított LREM a várakozásokkal ellentétben mégsem csatlakozik az európai liberálisok ALDE pártcsaládjához, hanem a májusi EP-választás után saját pártcsaládot alapít.

Ez azért is elkerülhetetlen, mivel az európai liberálisok a költségvetési fegyelem kérdésében inkább a német–holland vonalat követik, miközben Macron a sárga mellényeseknek tett, újabb adósságból finanszírozott engedményeivel pont most adta fel az évi háromszázalékos költségvetési hiány betartását, amelyet Franciaország csak tíz év után tudott elérni.

Nézzük meg közelebbről az államfő javaslatait! A legfontosabb talán az a gesztus, amelyet a hivatalából csak lassan távozó Angela Merkel német kancellár felé tett. Macron ugyanis felkarolta a Frontex megerősítését és egy közös uniós menekültügyi ügynökség ötletét, ami a kötelező betelepítési kvóta kiskapuja és a németek vesszőparipája. A migráció terén a francia elnök felkarolja Soros György 2018. májusi „új Marshall-segély Afrikának” kezdeményezését is. Ez nemcsak a kínai terjeszkedés miatt veszélybe került volt francia gyarmatokkal ápolt gazdasági kapcsolatok megőrzését biztosítaná, hanem a legális bevándorlás napirenden tartását is.

 

BÜROKRÁCIAVÉDELMI ÜGYNÖKSÉG

A francia javaslat a hollandok korábbi mini-Schengen ötletét úgyszintén támogatja. Nyugat-Európában ugyanis nem csak a briteknek van elegük a közép-európai vendégmunkásokból és betelepülőkből, így a schengeni övezetet sokan legszívesebben az eurózónára vagy annak nettó befizető tagjaira korlátoznák. Macron annak ellenére beszél a mozgás szabadságáról, hogy a francia (német, dán, osztrák) schengeni belső határokat minden határidőt túllépve ellenőrzi a nemzeti rendőrség, és a Frontex soha sem lesz képes a külső határok olyan védelmére, mint a nemzetállamok.

A migráció és a határőrizet terén tett gesztus az unió német–francia tengelyének a megerősítését szolgálja, s felvezeti a Berlin (valamint az eurózóna északi országai) felé megfogalmazott párizsi anyagi követeléseket, amiért csak az euróövezet déli államaiban lelkesednek, így a Macron által javasolt európai minimálbérből sem lesz semmi.

Az általa javasolt Demokráciavédelmi Európai Ügynökség csak a bürokráciát növelné, s már egyébként is ott van az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), amely komoly tapasztalatot szerzett a választások és más demokratikus folyamatok monitorozásában. Az interneten terjedő „gyűlöletbeszéd” korlátozására már ott van a politikai korrektséget felügyelő gondolatrendőrség, például a Soros György által is finanszírozott Correctiv, amely a Facebook megbízásából szűri a tartalmakat. Macront feltehetően az zavarja, hogy a sárga mellényesek a közösségi oldalakon szervezik a tüntetéseiket, és ezért cenzúrázná tovább a világhálót.

A lisszaboni szerződés reformját előkészíteni hivatott, ez év őszén induló európai párbeszéd könnyen elődje, a 2017 őszén indult dialógus sorsára juthat, ahol Macron szintén számos lufit eregetett, ám azokból sem valósult meg semmi. Nem csak Berlinben ódzkodnak ugyanis az uniós alapszerződés újratárgyalásától, amely leginkább Pandóra szelencéjének a kinyitását jelentené. A brexit elhúzódása esetén ráadásul a britek ismét a versenypárti és spórolós németeket, valamint hollandokat erősítenék a dirigista és adósságpárti franciákkal szemben. Az új olasz kormány pedig már nem áll be feltétlenül Macron mögé, hanem saját javaslatokkal áll elő az eurózóna és a neoliberális gazdaságpolitika megváltoztatására.

 

BERLIN HŰVÖS

Angela Merkel most sem válaszolt Macronnak, mint ahogyan a Sorbonne-on elmondott beszédét is elengedte a füle mellett. A finom elutasítás hálátlan feladatát átengedte a CDU elnökének, Annegret Kramp-Karrenbauernek (AKK), akiről ráadásul pont hivatalba lépésének a századik napján derült ki az „egyáltalán nem tendenciózus” közvélemény-kutatásokból, hogy már népszerűtlenebb, mint a kancellár, és a válaszadók kétharmada mégis inkább Merkellel vinné végig a 2021-ig tartó kormányzati ciklust.

A CDU elnök asszonya Macron szinte összes javaslatát elutasította, de hogy ne legyen ennyire keserű a franciák szájíze, javasolta egy közös európai repülőgép-hordozó megépítését. A francia elnök eddigi legfontosabb javaslataira válaszcikkében AKK ki sem tér, így az euróövezet közös költségvetését és az európai cégek előnyben részesítését a közbeszerzéseknél hiába keressük. Ezzel szemben felveti, hogy Párizs engedje át az EU-nak az ENSZ BT állandó tagságát, és azt is, hogy szüntessék meg az Európai Parlament strasbourgi második székhelyét, ahol egyébként is csak havonta egy hetet töltenek az EP-képviselők, ami az adófizetők legalább százmillió eurójába kerül évente.

Macron klímabankjával szemben AKK egy európai beruházási alapot támogatna, ám azt most nem teszi hozzá, hogy ez neoliberális strukturális reformokat, vagyis megszorításokat finanszírozna, és nem a francia status quót.

A német politikus abban is szembemegy a barokkosan dagályos Macronnal, hogy ő az EU újraindítását nemcsak a proeurópai és nyugat-európai elitek szűk körű projektjének tartja, hanem minden tagországot bevonna.

A berlini kritika után már Kurz osztrák kancellár is felbátorodott, s főként a francia elnök adósságból finanszírozott ötleteit vetette el, utópiának nevezve azokat. A francia Republikánusok vezetője, Laurent Wauquiez szintén szkeptikus. Szerinte Macron nem tért ki a tömeges migráció megfékezésére, ráadásul a mérsékelt francia jobboldal vezetője úgy véli, az EU további bővítését és mélyítését sem kellene tovább forszírozni.

 

Borítófotó: Emmanuel Macron francia elnök egy mezőgazdasági vásáron. A németek nem akarnak fejőstehenek lenni

Furcsa látogatás a Kremlben

NETANJÁHÚ MOSZKVÁBAN

Meglehetős bizonytalanság övezi Benjámín Netanjáhúnak, a zsidó állam kormányfőjének február végi moszkvai látogatását, az orosz elnökkel folytatott tárgyalásait. Szokatlanul szűkszavú e témában a Kreml is. Vlagyimir Putyin honlapján szó szerint közölték Netanjáhú bevezető szavait: „A régió stabilitására és biztonságára nézve a legnagyobb veszélyt Irán és szövetségesei jelentik. Mi mindent megteszünk, hogy a fenyegetéseket ne tudják átültetni a gyakorlatba. Nem engedjük meg Teheránnak, hogy beváltsa fenyegetőzését, és megsemmisítsen bennünket. E szerint fogunk cselekedni.” Putyin erre adott válaszát nem közölték. Az Ynet izraeli hírportál is idézi a kormányfő szavait, aki szerint megállapodtak egy közös munkacsoport felállításáról. Ez elsősorban a Szíria területén lévő külföldi csapatok kivonásáról tárgyalna, és más országokat is bevonnának a munkába. Sokkal több viszont nem derült ki a találkozó kapcsán.

 

LAVROV KÖZBESZÓL

Ami még furcsábbá teszi a látogatást: néhány nappal azt követően Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szokatlan nyilatkozatot tett, mintegy ellentmondva az addig napvilágot látottaknak. „Nem gondolom, hogy szükséges lenne létrehozni valamiféle szíriai témájú munkacsoportot. Működik az általánosan elismert »asztanai formátumú« tárgyalási fórum, amelynek a keretében Damaszkusz és a szíriai fegyveres ellenzék képviselői párbeszédet folytatnak Törökország, az Orosz Föderáció, valamint Irán közvetítésével” – idézi az Interfax március 4-i jelentése az orosz diplomácia vezetőjét. Ez Putyin tekintélyének a gyengülését jelentheti (aligha – a szerk.), vagy egyszerűen a külügyminiszter a Kremllel egyeztetve szondázta az álláspontokat?

 

RADARÁRNYÉK

A hivatalosnak tekintett orosz TV1 (Pervij Kanal) „lehetséges témaként” említette az USA egyoldalú lépését, kivonulását a Teheránnal kötött többoldalú atommegállapodásból. Moszkvát ez aggasztja, viszont az izraeli vezetés támogatja Donald Trump amerikai elnök ez irányú politikáját.

Noha 2015 decembere óta ez volt a 11. Putyin–Netanjáhú-találkozó, a zsidó állam kormányfője első ízben járt Moszkvában azóta, hogy tavaly kora ősszel a szíriai légvédelem tévedésből lelőtt egy orosz Il–20-as elektronikus felderítőgépet. Az ügyet összefüggésbe hozták az izraeli légierő támadásával, amely Szíriában lévő iráni csapatok, objektumok ellen irányult, mondván: az orosz gép „radarárnyékában” rejtőző izraeli vadászrepülő(k) miatt indítottak rakétákat a baráti felderítő ellen, azt is izraeli vadásznak gondolván. Amit persze az orosz gépen – és a szíriai légvédelmi radar-, elektronikus információs rendszereknél – feltehetően működő ellenség-barát azonosítónak (IFF) meg kellett volna akadályoznia.

 

HÍREK VAGY ÁLHÍREK?

Az információk szűkmarkú kimérése oda vezetett, hogy az izraeli sajtó egy része sajátos „tényekkel” rukkolt ki a látogatás kapcsán. Ilyen például az is, hogy az oroszok korlátozták volna a szíriai rakétatüzérséget a szír tulajdonú, korszerű Sz–300-as légvédelmi rakétaütegek, a Pancir–Sz1 légvédelmi rakéta-gépágyú hibrid fegyverrendszerek bevetésében. Ezzel úgymond az izraeli légierő de facto szabad kezet kapott volna a Szíria területén lévő iráni célpontok megtámadására.

 

Borítófotó:Vlagyimir Putyin orosz elnök és Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök a Kremlben. Rejtélyes tárgyalások a Közel-Keletről

Hétköznapi ökoterror

NÉMET VÁLASZTÁSOK

A közelgő tavasz nemcsak a jó időt hozza el, hanem számos választást is. Ezeken a Zöldek is indulnak, és a párt valahogy fel akarja magára hívni a figyelmet. Nyugat-Európa társadalmaiban a hasonló formációk ezt gyakran a többségi társadalom hétköznapjai ellen irányuló, terrorisztikus kezdeményezésekkel teszik. A következőkben a legelvetemültebb ötletekből válogatunk.

 

SEBESSÉGKORLÁTOZÁS

Az EP-megmérettetés napján Bréma tartományban is lesz voksolás, az ottani Zöldek ezért folytatják az autósok elleni hadjáratukat. Azt már 2008-ban elérték, hogy az ottani sztrádaszakaszokon óránként 120 kilométer legyen a tempólimit. Most a városállam autópálya-etapjain ezt 22.00 és 6.00 óra között 80 kilométer/órára csökkentenék, a teherautók pedig csak 60-nal „száguldhatnának”. Bréma utcáin további száz közintézmény előtt vezetnék be a 30-as sebességhatárt, így ezek a zónák szinte az egész belvárost lefednék.

A hannoveri Zöldek még messzebb mennek. A belvárosban ők is 30-ra csökkentenék a megengedett sebességet, továbbá dugódíjat vezetnének be. A legvitatottabb ötletük a körgyűrű egy sávval történő szűkítése, a kieső útszalagot az autósok helyett a buszok és a biciklisek használnák.

 

HÚSMENTES NAPOK

A gépkocsik mellett a tömeges állattartás is rendre célkeresztbe kerül. A német Zöldek már 2013-ban felvetették a heti egy „Veggie-Day”, azaz húsmentes nap bevezetését. A nagyszüleinknél még fordítva volt a helyzet, ők hetente átlagosan egyszer-kétszer ettek húst, a XXI. század embere azonban már mindennap, és mivel nem akar ezer forintnál többet fizetni egy kilóért, ezért az elérhető árakat tömeges állattartással biztosítják.

A Zöldek azonban kiszámolták, hogy ennyi állat takarmányozása, szállítása, valamint a rövid életük során általuk termelt szén-dioxid komolyan veszélyezteti környezetünket. A pártvezetés hivatalosan lemondott ugyan az ötletről, ám a fundamentalisták nem adják fel, és heti (legalább) egy húsmentes naptól vagy a tömeges állattartásból származó élelmiszerek adójának a megemelésétől várnak fogyasztói szemléletváltozást.

A németországi vitát újra feltüzelte az a minapi bejelentés, amely szerint New York város 1800 iskolájában szeptembertől elindul a „Meatless Monday” projekt, amely a felnövekvő nemzedék tudatát hivatott formálni.

(Néhány éve egy zöldpárti politikus azt vetette fel, hogy magas cukortartalmú élelmiszereket, például csokit vagy mogyorókrémet a cigarettavétel mintájára csak egy bizonyos kor fölött lehessen vásárolni, így akart harcolni a gyerekek elhízása ellen.)

 

REPÜLÉSI TILALOM

Egy müncheni „zöld” a szén-dioxid-kereskedelem mintájára korlátozná a németek külföldre repülését. Minden német évente csak háromszor mehetne ingyenesen repülővel a határon túlra, a további utazásokhoz a polgártársai által fel nem használt kuponokat kellene vásárolnia. Ettől azt várják, hogy a gyorsvonattal is elérhető, 1500 kilométeren belüli célpontokhoz többen szálljanak át a vasútra, vagy például az üzleti utaknál a személyes találkozást videókonferenciákkal váltsák ki. Ez még csak a kezdet. A szokatlan nyári időjárási jelenségek csak újabb ötleteket szülnek.

 

Borítófotó: Német zöldek választási sikert ünnepelnek Münchenben. Politikai kreativitás híján marad az ötletelés

Karaktergyilkosság német módra

BELPOLITIKAI CSATÁROZÁSOK

Da ist guter Rat teuer! (A jó tanács drága!) – mondja a német, és ezt most szó szerint kell érteni.

 

LEDARÁLT HITELESSÉG

A német belpolitikában már régóta hömpölyög az Ursula von der Leyen szövetségi védelmi miniszter és CDU-alelnök által vezetett tárca, valamint a Bundeswehr tanácsadási botránya. Az ügynek persze több vetülete van. A német Szövetségi Számvevőszék régóta kifogásolja a külső tanácsadási szerződések gyakorlatát. Az egymást váltó kormányok 2006-tól hatezernél is több ilyen kontraktust kötöttek, összesen 1,2 milliárd euró értékben. 

A védelmi miniszter elleni támadások persze nem véletlenek. Angela Merkel kancellár nem akar távozni hivatalából, így az új pártelnök, Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK) bukása esetén Ursula von der Leyen lenne az esélyes utódja. A tanácsadási botránnyal most az ő hitelességét darálják le, így – szélsőséges esetben – Merkel párton belüli rivális és alternatíva híján akár 2021 után is folytathatná a kormányzást a Zöldekkel.

A túlterjeszkedő külső tanácsadói szerződések kritikusai azt hozzák fel, hogy az állam központi feladatainak a kiszervezése és közvetett privatizálása lebutítja az államapparátust. A hivatalnokok elvesztik vagy ki sem alakítják azokat a képességeket, amelyeket a külső tanácsadókra bíznak, így egész társadalmi alrendszerek kerülnek ördögi körbe.

 

AZ ÁLLAM TITKAI

A kritikusok az állam titkait is féltik, hiszen a tanácsadás mára a politikacsinálás és a szakpolitikák központi területeit is elérte. A fókuszban lévő védelmi tárcánál például a nagy beszerzéseknél szintén külső szakemberek bábáskodnak.

A közigazgatás ráadásul csapnivalóan fizet, külső tanácsadóként a bértáblázat többszörösét lehet megkeresni havonta. A kritikusok pedig pont azt szeretnék, hogy a privát gazdaság menedzserei is vállaljanak közhivatalt, hogy tudásukat az államigazgatás szolgálatába állítsák, s képezzék közvetlen munkatársaikat vagy intézményüket.

A feladatok kiszervezésében a Bundeswehr jár az élen, példája azonban inkább elrettentő, semmint követendő a (drága) külső tanácsadás hatékonyságát tekintve. A nagy beszerzések rendre csúsznak, és az eredeti kalkulációkhoz képest sokkal drágábbá válnak. A sok tanácsadó és menet közbeni módosítás miatt gyakran az eredeti cél sem teljesül. A haditengerészet Gorch Fock veterán vitorlás iskolahajóját eredetileg tízmillió euróért akarták felújítani, a költségek most százmilliósra nőttek.

 

TOVÁBBI TANÁCSADÓK

A védelmi tárca átlagban évi 150 milliót költött tanácsadókra, és nem is akármilyenekre! Katrin Suder, a minisztérium korábbi közigazgatási államtitkára régebben a McKinsey nevű tanácsadó cégnél dolgozott. Az ellene felhozott vádak szerint előnyben részesítette korábbi munkahelyét a közbeszerzés nélküli tanácsadói szerződéseknél. A januárban felállított Bundestag-vizsgálóbizottságnak rengeteg kérdése lesz, a tárca azonban már erre is szerződtetett kommunikációs tanácsadókat.

 

Borítófotó: Hugh Jackman és Ursula von der Leyen egy német tévéshow-ban. Nagyot eshet Merkel potenciális utódja

Amerika olajnagyhatalommá válik

ENERGIAIPAR

Közeleg az olajpala-forradalom második hulláma – figyelmeztet a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA). Az első 2014–15-ben érte el a világot, a nagy tömegű piacra dobott amerikai palaolaj hatalmas árzuhanást okozott. Máig vitatott, hogy e lépés mögött nem húzódott-e meg politikai stratégiai számítás: a nagy ellenfél, olajexportőr Oroszország megbüntetése a Krím Ukrajnától való elcsatolása miatt.

 

MEGTÉRÜLÉSI KÉRDÉSEK

Vajon milyen megfontolásból törekszik az Egyesült Államok arra, hogy 2021-re világvezető olaj- (és gáz-) kitermelővé, exportőrré váljon? Ezt a célt csak akkor érheti el, ha folytatja az olajpalarétegekből az értékes energiahordozó repesztéses technológiával történő kitermelését. Ám ez az eljárás drága, és még nem derült ki pontosan, milyen hosszú távú környezetmódosító hatásai vannak. Ez idő szerint a hordónkénti (160 liter) 65-70 dolláros ár tekinthető a repesztéssel dolgozó vállalatok számára a nyereséges működés alsó határának.

Amerika azzal, hogy a világ energiaforrás-válsága, az átalakulást ösztönző és nem mindig áttekinthető folyamatok közepette hatalmas erőfeszítéssel földünk vezető olajtermelőjévé és -exportőrévé akar válni, kockázatokat vállal. Például, hogy exportjában túlságosan is egy központú lesz, ami felidézheti a monokulturális kiviteli szerkezet veszélyeit. 

A 2008–09-es nagy gazdasági világválság 2009 elejére levitte az árat a hordónkénti negyvendolláros szintre. A következő két évben a stabilizálódással az ellenérték fokozatosan felfutott a hordónkénti 100–120 dolláros sávba, és ebben mozgott 2014 első hónapjaiig, az ukrajnai polgárháborús állapotok kialakulásáig. Egy hordó olaj ára a 2014. júniusi 108-ról (a brent, a WTI és a dubaji átlaga) 2016 januárjáig lezuhant harminc dollárra. 

 

NYERESÉGESSÉGI KÜSZÖB

Ez a fele volt az Oroszország északi, sarkvidéki övezeteiben található fekete arany kitermelési önköltségének. És mintegy harmada a palaolaj-bányászat akkori önköltségének. Az USA számításai ilyen tekintetben megalapozottak voltak, az Orosz Föderáció gazdasági növekedését az alacsony olajár a bevezetett szankciókkal együtt a padlóra küldte. Ám a repesztéses technológiát alkalmazó amerikai vállalatok is súlyos árat fizettek, sok közülük tönkrement. Az ellenérték ezután 2018-ig elérte a hetven dollárt, az olajpala-technológiával dolgozó cégek számára a nyereségességi küszöböt. 

 

 

AZ OLAJFEGYVER

A fekete aranyat – mint céljaik elérését segítő eszközt – „fegyverként” a Közel-Kelet nagy olajtermelői kezdték alkalmazni a múlt század 60-as, 70-es éveiben. A zsidó állam elleni háborúkban termeléscsökkentéssel kényszerítették mindenekelőtt Nyugat-Európát, hogy térjen át az Izrael-barát politikáról az arabok, palesztinok ügyének a támogatására. Akkoriban (1973-ban, az első nagy olajválság idején) Nyugat-Európa olajszükségletének mintegy háromnegyedét, az Egyesült Államok csupán a tizenkét százalékát elégítette ki az arab országokból való importtal. Tehát elsősorban az akkori Közös Piac (az EU egyik elődje) vált zsarolhatóvá az olajfegyverrel.

 

Borítófotó: Gázmező Észak-Dakotában. Az USA veszi át az olajfegyvert

Magad uram, ha szolgád nincs

ELEKTROMOS GÉPKOCSIK

Az e-autó-forradalom következő, konszolidációs szakaszának egyik kulcskérdése a töltőhálózatok kiépítése. A hagyományos belső égésű motorok egy-két percet igénybe vevő tankolásával ellentétben az elektromos járművek akkumulátorai még a szupergyors eszközökkel is jóval hosszabb idő alatt tölthetők fel.

 

KŐKORSZAK

A villanyautó-építés űrtechnológia, a kiszolgáló elemek – beleértve a töltőállomásokat – viszont mintha a kőkorszakban ragadtak volna. Míg a hagyományos személygépjárművek a világon bárhol megtankolhatók, a töltőpisztoly szabványméretű, az elektromos autók tucatnyi különféle töltőfejjel üzemeltethetők. Azaz nem minden kocsi tölthető fel bármely állomáson. Emellett, tekintetbe véve a hosszabb tankolási időt, az „e-benzinkutak” területe nagyságrenddel nagyobb egy kiszolgált autóra vetítve, mint a hagyományos kutaké. Inkább parkolókra, semmint a megszokott egységekre emlékeztetnek. Így arányaiban sokkal nagyobb befektetés kell egy e-autó-töltő megépítéséhez, mint a tradicionális kutakéhoz.

Eddig az e-töltőállomások afféle árva gyerekeknek számítottak, senki sem akarta felvállalni a nagyberuházás rizikóját. Erre az elektromos gépkocsik gyártói is rájöttek. A Volkswagen, a Daimler, a Ford és a BMW összeállt, s létrehozta az Ionityt, az Európa-szerte e-töltőállomásokat építő céget. A VW ezenkívül kétmilliárdos beruházással az USA-ban létesít ilyen hálózatot. A wolfsburgi VW-központban döntés született egy kínai lánc kiépítéséről is. A Porsche kiállítótermeiben, vevőszolgálatainál szerel fel töltőket, továbbá – együttműködve a BMW-vel és a Siemensszel – ultragyors ilyen berendezéseket fejleszt ki. Japán szintén ébredezik, autógyártói közös vállalkozást hoztak létre gyorstöltő állomások építésére.

 

A TESLA-SIKER

Kérdés, hogy az autógyártók beszállása az állomások létesítésébe nem szabdalja-e szét még jobban ezt az amúgy is fragmentált piacot. Jelenleg ugyanis több mint tizenkétféle töltőaljzat létezik nyolcféle töltési sebességgel. Hosszabb útra kelni egy elektromos autóval éppolyan bonyolult és nehéz vállalkozás, mint 1909-ben lehetett robbanómotoros gépkocsival eljutni Párizsból Rómába. Száztíz évvel később ugyanígy jó előre meg kell tervezni a pontos útvonalat, megtalálni a jármű hatótávolságába még beleférő, megfelelő sebességű és töltőaljzat-formájú e-benzinkutakat, s ellenőrizni szükséges, hogy azok működnek-e. 

Kivételnek számít a Tesla, amely már öt évvel ezelőtt gyártani kezdte a saját modelljeihez a szupertöltőket. Ma már négy kontinens 1400 e-állomásán összesen tizenháromezer töltőállás várja a cég elektromos autóit. Ennek is köszönhető az, hogy az amerikai vállalat piacvezető lett; eddig négyszázezer villanymeghajtású gépkocsit adtak el.

 

NAPOKIG TART

Egy autó feltöltése akár napokig is eltarthat, ha csak az Egyesült Államokban sztenderd 110 voltos váltóáramforrással számolunk. A Tesla adatai szerint ha a maximális távolság, több mint négyszáz km megtételére készülünk, és csak a szabvány 110 voltos töltőaljzat áll rendelkezésre, 52 órát vesz igénybe az akkumulátorok feltöltése. Így nem csoda, ha az USA-ban a legtöbben otthon, a garázsban, éjszaka végzik el ezt a műveletet.

 

Borítófotó: Parkolást segítő robot a lyoni repülőtéren. Magukra maradtak az autógyárak

A Gyatlov-rejtély megfejtésének nyomában

OROSZ KATASZTRÓFA

Hatvan évvel ezelőtt, 1959. február 2-ára virradóra történt egy máig nehezen megmagyarázható tragédia a Szovjetunióban, az Urál hegység északi részén, amelyet Gyatlov-rejtélyként emlegetnek. Igor Gyatlovnak hívták annak a kilenctagú hegymászó csoportnak a vezetőjét, amely egy szverdlovszki műszaki főiskola hallgatóiból állt. Eredetileg tízen vágtak neki az útnak, hogy tizenhat nap alatt 350 kilométert tegyenek meg, de egyik társuk megbetegedett és kivált a csapatból. Hatvan esztendő alatt számtalan elmélet született a túrázók halálának okáról. Oroszország legfőbb ügyészsége újra elrendelte a nyomozást; most márciusban egy szakértőkből álló kutatócsoportot is küld a helyszínre, hogy még egyszer átvizsgáljon minden nyomot.

 

A KÉT NYOMOZÓ

Oroszország két igen tekintélyes nyomozója már évekkel ezelőtt alaposan utánanézett az ügynek. Vlagyimir Szolovjov és Szergej Szkrjabics arról híres, hogy évtizedekkel korábban történt rejtélyes balesetek és bűncselekmények hátterét derítették ki. Szolovjov volt az, akinek sikerült rekonstruálnia a cári család kivégzésének körülményeit. Szkrjabics pedig maga is hegymászó, aki ismeri a túrázásokkal járó veszélyeket. 

E szakemberek jelentésükben kizárják mindazokat az elméleteket, amelyek földönkívüli lényeknek, titkos katonai akcióknak, helyi népek bosszújának tudják be a szerencsétlenséget. A tragédia oka minden bizonnyal a környék időjárásának a hirtelen megváltozása lehetett, a túrázók pedig nem voltak gyakorlott hegymászók.

 

HURRIKÁN

A kis csapat már napok óta úton volt, semmi jel sem mutatott arra, hogy bajba kerülnek. Február 1-jén letáboroztak a Holatcsahl hegy lábánál, egy lejtőn, hogy másnap folytassák túrájukat egy hágón át (ma Gyatlov-hágónak hívják a helyet). Ekkor váratlanul egy időjárási front tört a környékre, amely erős széllökésekkel járt. A szélvihar hurrikánná változott, amelynek a sebessége elérte a másodpercenkénti húsz-harminc métert. A hőmérséklet hirtelen mínusz negyven fokra zuhant, ráadásul kiadósan havazni kezdett. A szerencsétlenség közvetlen kiváltó oka egy lavina volt, amelyet akár Igor Gyatlov és társai is előidézhettek azzal, hogy a hegy lejtőjén szakszerűtlenül verték fel a sátrukat. A helyi meteorológiai állomás akkori jelentéseinek az elemzéséből kiviláglik, hogy csaknem tíz órán át valóban hurrikán pusztított a vidéken. A hógörgeteg elérte a sátrakat, a túrázók pedig pánikba estek. Annyi lélekjelenlétük volt, hogy igyekeztek szervezetten menekülni biztonságosabb helyre. De arra nem mindenkinek volt ideje, hogy rendesen felöltözzön: ez magyarázhatja azt, hogy néhányukat kevés ruházattal találták meg. Ilyen időjárási körülmények között és a hó fogságában legfeljebb két-három óráig maradhattak életben. 

 

TÉVÚT

A korabeli nyomozás azért vezetett tévútra, mert hetekkel később értek a helyszínre a mentőalakulatok, amikor már elolvadt a hó java része, és szélcsendessé vált a vidék. Néhány áldozatra pedig csak májusban találtak rá. Oroszország legfőbb ügyészsége az újabb kutatások eredményeként azt várja, hogy végre sikerül elfogadható magyarázatot találni a kilenc főiskolai hallgató tragédiájának a körülményeire. 

 

Borítófotó: A katasztrófa helyszíne. 60 évig rejtély maradt

Moszkva külön utakat keres

OROSZORSZÁG-POLITIKA  |  

Érdeke-e Nyugat-Európának, az EU-nak, hogy Oroszország politikai-gazdasági értelemben tovább távolodjon a kontinenstől? Miként látja ezt az erősen érdekelt, globális tényezővé nőtt Kína? Moszkva már felmérte, mit jelent az Európa nélküli, önálló orosz út(keresés), az importhelyettesítéstől a Nyugat összes rendszereiről (pénzügyi, információs, világhálós) való leválásig. Az unió ezzel az alternatívával még nem foglalkozott érdemben. A dolgok jelenlegi állása szerint például az orosz gáz (az EU-import mintegy negyven százaléka) kimaradása az európai piacokról rövid távon beláthatatlan következményekhez, energiaellátási nehézségekhez, iparágak, vállalatok leállásához vezethetne. Más kérdés, hogy ez Moszkvának is rendkívül súlyos problémákat okozna.

 

ELSZAKADÁS

Nyugat-Európa egyik legnagyobb dilemmája, hogy mi legyen az „orosz kapcsolattal”. Próbáljanak valamiféle modus vivendit találni Moszkvával, vagy csavarják tovább a végletekig a reméltnél kevésbé hatékony szankciós srófot, amely nemcsak Oroszországot, de az uniót, elsősorban a német cégeket is sújtja? A megtorló intézkedések ráadásul fokozhatják az amúgy is nagy recessziós veszélyt Nyugat-Európában. Ezzel párhuzamosan a Kreml tovább folytatja a Nyugattól való teljes, részben kényszerű leszakadást. Legújabban önálló, elszigetelt internetrendszert (Runet) akar létrehozni. A putyini koncepcióba jól beleillik a nyugati civilizációtól tisztes távolságot tartó „orosz világ” kialakítása és a keleti szálak megerősítése. 

Az EU egyelőre saját magával, az euroatlanti viszonnyal, az unió jövőjével, szükséges átalakulásával, a Donald Trump által meghatározott USA-val fenntartott kapcsolatok válságával van elfoglalva. Földrészünkön kiöregednek, elfogynak a hosszú távon gondolkodó politikai vezetők, olyanok, mint amilyen egykor Robert Schuman, Helmut Kohl, Charles de Gaulle vagy akár Winston Churchill volt. Ma – elsősorban Hegyeshalomtól nyugatra – sok helyen az számít politikailag korrektnek, aki a leghangosabban szidja Vlagyimir Putyint és az oroszokat. Ugyanakkor Kínával kapcsolatban sokkal óvatosabb a hangnem Brüsszelben, de Berlinben és Párizsban is. 

 

NEM ELLENSÉG

Ám az egy-négy évnél, az európai demokráciákban kialakult időszámítás-alapritmusnál hosszabb távon gondolkodó politikusok között egyre többen kezdik mérlegelni, hova vezet a jelenlegi irány. Legutóbb Horst Teltschik, Helmut Kohl egykori német kancellár politikai főtanácsadója, aki 1999 és 2008 között a világ talán legtekintélyesebb külpolitikai-biztonságpolitikai fóruma, a müncheni Wehrkunde vezetője volt, adott hangot kételyeinek a Der Spiegel hasábjain. Angela Merkel jelenlegi kancellár szemére hányta, hogy passzivitást tanúsított Oroszországgal szemben. Kohl a helyében megpróbált volna „személyes kapcsolatot” kiépíteni Vlagyimir Putyinnal – tette hozzá.

„Úgy érezte, hogy az európaiak kitaszították. És ami nagyon mélyen érintette: Barack Obama azt mondta, hogy Oroszország (csak) egy regionális hatalom. Ezt lehet így gondolni, de sosem szabad kimondani” – mondta a napokban Teltschik, mintegy folytatva a Der Spiegelben vázolt gondolatmenetét az orosz Sputnik News állami médiacsoport német nyelvű kiadásának Putyinról. Hozzátette: nem találja úgy, hogy Oroszország elnöke Európa ellensége lenne, csak alternatív megoldásokat keres. 

 

EURÓPA KUDARCA

Nem kevésbé figyelemreméltó a hivatalos kínai hírügynökség, a Hszinhua think-tankje, a Liaowang Institute honlapján megjelent elemzés Nyugat-Európa és az Orosz Föderáció kapcsolatairól, a múltról és a távlatokról. A hivatalos, bár Pekingben nyíltan ki nem mondott alapállás: Kína érdekeit szolgálná Moszkva és Brüsszel közeledése, ezzel Nyugat-Európa bizonyos mértékű katonai-politikai leválasztása a stratégiai ellenfélről, Washingtonról. Ezt a célt is szolgálhatja az Egy övezet, egy út (új selyemút) megaprogram, amelyben a szárazföldi, Kínát Európával összekötő szakaszok tekintélyes része, utak, vasútvonalak Oroszországon keresztül vezetnek. Emiatt is roppant érdekes Pekingnek az öreg kontinenssel kapcsolatos véleménye.

A Liaowang-cikk utal Nyugat-Európa lagymatag és az erőviszonyok figyelembevétele nélkül kialakított – főként szavakban megnyilvánult – álláspontjára, az amerikaiakkal való szembenállásra, egyfajta értelemben egy félresikerült „Europa First” stílusban Washingtonnak, Donald Trumpnak adott tükörválaszaira. Az EU kudarcát borítékolni lehetett. A transzatlanti kapcsolatokat, a NATO-t erősen megrázó krízis az unió visszavonulásával mintha némiképpen enyhült volna.

A hidegháború vége, a múlt század kilencvenes éveinek eleje reményt adott Európa és Oroszország kapcsolatai fejlődésének, de mint a pekingi szerző fogalmaz, három szakasz jellemezte a viszony alakulását. Legelőször a forró szerelem, amely később elválásba ment át, s végül a szembenállásba torkollott. Fordulópontot jelentett a Grúzia elleni 2008-as „ötnapos háború”, majd a 2013–14-es ukrajnai válság. A kínai értékelés szerint mindkét esetben azért lépett a Kreml, hogy válaszoljon az EU és a NATO keleti terjeszkedésére, Moszkva visszaszorítására.

 

ÁTTÖRÉS NÉLKÜL

Az utóbbi években az ukrajnai konfliktus kapcsán Oroszország és az USA, a Nyugat közötti feszültség nemhogy enyhült volna, hanem tovább fokozódott. Ezt alátámasztandó a cikk kiemeli a tavaly júliusi NATO-csúcsot. Ezen a keleti irányú katonai erőátcsoportosítás új elemeit fogalmazták meg a 2020-ig megvalósítandó „négyszer harmincas” döntésben, melynek keretében háborús konfliktus esetén 30 nap alatt 30 gépesített zászlóaljat, 30 repülőszázadot és 30 hadihajót mozgósítanak. 

Így a pekingi vélemény szerint az észak-atlanti szövetséggel átfedésben létező Európai Unió továbbra is az Egyesült Államok és Oroszország szembenállásának, versengésének a középpontjában áll. Amíg Washington és Moszkva között a feszültség fennáll, addig Európa és Oroszország kapcsolataiban sem lehet nagy áttörésre számítani – fogalmaz a kínai think-tank cikk szerzője, Csang Cseng-tung. 

 

Borítófotó: Trojkák siklanak a befagyott Jenyiszej folyón. Oroszország egyre távolabb kerül a Nyugattól

Változást akarnak a szlovák államfőjelöltek

HELYZETKÉP AZ ELSŐ FORDULÓ UTÁN   |  

Északi szomszédunkban március 16-án tartották az elnökválasztás első fordulóját. Ahhoz pedig, hogy valaki már akkor elnyerje a tucatnyi jelölt közül az államfői tisztséget, a névjegyzékben szereplő választók abszolút többségére lett volna szüksége. De a részvétel mindössze 48,74 százalékos volt; igaz, mintegy öt százalékponttal meghaladta az öt évvel korábbit.

A magyarok által is lakott járások némelyikében viszont jóval kevesebben járultak az urnákhoz (Komárom: 27,84, Dunaszerdahely: 34,8, Rimaszombat: 33,96, Tőketerebes: 33,52 százalék stb.). Ennek okát a megfigyelők elsősorban abban látják, hogy a felvidéki Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke, államfőjelöltje, Menyhárt József három héttel a választás előtt visszalépett, és így sok magyar számára már nem volt igazán tétje az első fordulónak. Csak emlékeztetőül: a 2014-ben tartott elnökválasztáson Bárdos Gyula az MKP színeiben több mint 97 ezer szavazatot kapott, ami 5,1 százalékot tett ki.

 

ČAPUTOVÁ ELLENFELEI

Mint az előzetes felmérések alapján várható volt, az első helyen Zuzana Čaputová végzett. Ő a több mint 2,1 millió leadott voksból mintegy 870 ezret szerzett meg, és ennek a felét sem érte el a fő kormányerő, a szociáldemokrata Smer – SD által támogatott politikus, jelenleg még az Európai Bizottság energetikai unióért felelős alelnöke, MarošŠefčovič. A harmadik helyet az első Fico-kormány igazságügyi minisztere, Štefan Harabin volt legfőbb bíró szerezte meg 14 százalék körüli eredménnyel. Ő a vadprivatizációnak és a titkosszolgálati manővereknek teret adó, magyarellenes, nacionalista egykori kormányfőnek, Vladimír Mečiarnak a híve, mindmáig a legjobb országvezetőnek tartja a visszavonult politikust. A szélsőjobboldali Mi Szlovákiánk Néppárt elnöke, Marian Kotleba 10 százalék fölötti támogatottsággal a negyedik helyen végzett.

Čaputová után tehát olyanok szerepelnek, akik az ellentétes oldalon állnak, ezért még nagy küzdelem várható közte és a második fordulóba bejutott MarošŠefčovič között, miután sem Harabin, sem Kotleba hívei nem támogatják majd a környezetvédelmi aktivistaként ismertté vált bazini ügyvédnőt, a liberális Progresszív Szlovákia Mozgalom alelnökét. Szociáldemokrata ellenfele már meg is pendítette a következő másfél hét kampánytémáit, amikor azt hangsúlyozta, hogy a keresztény és a nemzeti értékeket képviseli, s szociális kérdések, főleg a nyugdíjasok gondjai érdeklik, de szólni fog a migráció problémájáról is. Érdekes, hogy a brüsszeli fősodorhoz tartozó Šefčovič eddig úgy kerülte a témát, mint macska a forró kását. Čaputová mozgalmáról pedig köztudott, hogy Macron francia elnök pártjával szimpatizál.

 

HOL VANNAK A MAGYAROK?

A felvidéki magyarokat természetesen elsősorban az foglalkoztatta, hogyan szerepel majd a Most–Híd vegyes párt elnöke, Bugár Béla, aki masszívan kampányolt már tavaly szeptember óta, és sokáig nem is akart tudni a magyarokról. Miután az MKP-s Menyhárt február 19-én visszalépett Robert Mistrík javára – ő aztán szintén visszalépett a jelöltségtől, hogy Čaputovát erősítse –, Bugár egyszeriben a magyarok lakta Dél-Szlovákiában is elkezdett kampányolni, abban reménykedve, hogy az ottaniak mégiscsak mellé állnak. Ez a terve azonban nem jött be, mivel 3,1 százalékos eredményével csak a hatodik helyet érte el, a rá leadott szavazatok száma 66 667 volt. Míg a 2014-es megmérettetésen az MKP-s Bárdos Gyula öt járásban is az élen végzett, Bugárnak ez sehol sem sikerült, Zuzana Čaputová mindegyik magyarlakta régióban megelőzte. A legjobb eredménye a Dunaszerdahelyi járásban volt (mintegy
25 százalék), ami alig a fele a Bárdosra a korábbi elnökválasztáson itt leadott voksoknak. Nyilván nem ilyen kimenetelre számított, és a megmérettetés azt is megmutatta, hogy a szlovákok mindenütt kiábrándultak belőle: Dél-Szlovákián kívül 1,5-1,8 százalékot kapott. Az újságíróknak a szavazás másnapján kifejtette: a választóinak egy része is Čaputovára voksolt, hogy a második körbe ne juthasson szélsőséges jelölt. Megerősítette, hogy tárgyalni kíván az első forduló győztesével. Arra a kérdésre, hogy ezzel elutasítja-e koalíciós partnere, a Smer – SD jelöltjének, MarošŠefčovičnak a támogatását a második körben, azt felelte: semmi sem kizárt. Kudarcát igyekezett az egészségi állapotával is kapcsolatba hozni, mivel állítása szerint műtét előtt áll, és ezért kevésbé volt aktív. Megfigyelők úgy vélik, ez a mostani eredménye előrevetíti politikai karrierjének a végét, ami egyúttal az általa életre hívott Most–Híd hanyatlását is felgyorsíthatja. Ezzel szemben az MKP és elnöke, Menyhárt József profitálhat a visszalépéséből, illetve az ellenzéki összefogásból, és a második fordulóban nyújtandó támogatásért cserébe joggal várhatja el, hogy az államfői hivatal ezentúl a felvidéki magyarsággal is foglalkozzon. Menyhárt úgy vélte egyébként, hogy leáldozóban van a Robert Fico vezette Smer – SD csillaga.

 

LEHET FOGADNI

Hogy végül ki lesz Szlovákia államfője az elkövetkezendő öt esztendőben, március 30-án este kiderül. Öt évvel ezelőtt Robert Fico az első forduló után az élen állt, a második körben azonban Andrej Kiska nagy fölénnyel győzött. Felvetődik a kérdés, hogy ez a forgatókönyv nem ismétlődik-e meg 2019-ben is, persze ellenkező előjellel. Az ország nyugalmát 2018-ban felbolygató Kuciak-gyilkosság komoly belpolitikai válságot okozott és megtépázta a kormánypártok nimbuszát. A megosztott ellenzék azonban ebből nem sokat tudott kamatoztatni. Zuzana Čaputová egy feltörőben lévő parlamenten kívüli politikai tömörülés alelnöke, így a parlamenti ellenzék számára is erős konkurenciát jelent, ezért nem kizárt, hogy nem támogatják majd egyértelműen az első forduló nyertesét. 2014-ben a civil Kiska sok ember számára reményt kínált, ezért tudott győzni, de fokozatosan kiderült, hogy nem makulátlan, ráadásul az elnöki kampányát is törvénytelen módon finanszírozta. Államfői mandátumának lejárta után valószínűleg vádat is emelnek ellene. Čaputová múltjában is akadnak homályos dolgok, amit ellenfelei igyekeznek majd kiaknázni, ezért Szlovákia mozgalmas napoknak néz elébe.


Maroš Šefčovič szavazni készül. úgy véli, személyében egy külföldön is elismert elnöke lenne szlovákiának

 

BURLESZKBE ILLŐ INCIDENS

A közel kilencszáz lakosú kelet-szlovákiai Megye (Medzany) község szavazóhelyiségében egy ittas választópolgár, a helyi önkormányzat képviselője, Anton Vaňo (az ellenzéki OľaNO színeiben jutott mandátumhoz) este hét körül felkapta a szavazóurnát, kirohant vele az utcára, majd földhöz vágta. A papírdoboz elrepedt, a szavazócédulák kiszóródtak. A helyiségben tartózkodók képtelenek voltak megállítani az elkövetőt. Erről a község polgármestere, Jozef Kipikaša (független) tájékoztatta az országos választási bizottságot. A kiérkezett rendőrök jelenlétében összeszedték a szétszóródott cédulákat, és új urnába rakták azokat. Mindegyik meglett. A helybeliek értetlenül álltak a történtek előtt, mert bár az illető, ha ittas is volt, korábban mindig ura maradt a cselekedeteinek. Most egy ünnepségről érkezett. A rendőrök a bokrok között megbújva találtak rá. A közel egyórás incidens miatt meg kellett hosszabbítani a választások időtartamát, emiatt országosan is egy bő órával később hozhatták nyilvánosságra az első adatokat.

 

BURLESZKBE ILLŐ INCIDENS

A közel kilencszáz lakosú kelet-szlovákiai Megye (Medzany) község szavazóhelyiségében egy ittas választópolgár, a helyi önkormányzat képviselője, Anton Vaňo (az ellenzéki OľaNO színeiben jutott mandátumhoz) este hét körül felkapta a szavazóurnát, kirohant vele az utcára, majd földhöz vágta. A papírdoboz elrepedt, a szavazócédulák kiszóródtak. A helyiségben tartózkodók képtelenek voltak megállítani az elkövetőt. Erről a község polgármestere, Jozef Kipikaša (független) tájékoztatta az országos választási bizottságot. A kiérkezett rendőrök jelenlétében összeszedték a szétszóródott cédulákat, és új urnába rakták azokat. Mindegyik meglett. A helybeliek értetlenül álltak a történtek előtt, mert bár az illető, ha ittas is volt, korábban mindig ura maradt a cselekedeteinek. Most egy ünnepségről érkezett. A rendőrök a bokrok között megbújva találtak rá. A közel egyórás incidens miatt meg kellett hosszabbítani a választások időtartamát, emiatt országosan is egy bő órával később hozhatták nyilvánosságra az első adatokat.

 

NEM LEFUTOTT A MÉRKŐZÉS

Öllös László felvidéki politológus, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet vezetője szerint az elnökválasztás első fordulója lényegében azt hozta, amit az előrejelzések mutattak. A második körben Zuzana Čaputová győzelme valószínűsíthető ugyan, de a mérkőzés még korántsem lefutott. Ez ugyanis két tényezőtől függ. Egyrészt attól, hogy mennyire sikerül MarošŠefčovičnak mozgósítania a választókat. Az első fordulóban otthon maradók közül feltehetően csak kevesen mennek el március 30-án választani. Másrészt fontosabb, hogy a Robert Fico vezette Smer – SD kormánypárt által támogatott Šefčovič a mögötte végzett jelöltekkel milyen megállapodásra képes jutni, s ez alapján milyen üzenettel tudja megszólítani az embereket. A Smer – SD jövője szempontjából sem mellékes Šefčovič szereplése, de inkább távolabbi időszakban. Az EP-megmérettetés annyira közel van, hogy az elnökválasztás eredménye erre még valószínűleg nem lesz különösebb hatással. Ami Bugár Béla gyenge szereplését illeti, ez gondolkodásra kell, hogy késztesse a pártját is, mivel a Most–Híd támogatottsága a felmérésekben mostanában tartósan öt százalék körül, vagy inkább alatta mozog. A pártelnökre leadott szavazatok fényében úgy tűnik, hogy a politikai alakulat 2016 óta tartós lejtmenetben van, és ez az elvtelen politizálásának a következménye. A Magyar Közösség Pártja (MKP) önmagában a választási eredményekből nem sokat profitálhat; ha meg akar erősödni és be akar jutni a parlamentbe, azt a saját erejéből, hiteles politizálással tudja csak elérni – nyilatkozta a Figyelőnek Öllös László.

 

Zuzana Čaputová a lányával és élettársával ment választani. A zenész és fényképész peter Konečný az elnöki palota „első férfija” lehet

Úttalan utak Ukrajnában

Csupán Paraguayban,  Jemenben, Guineában, Madagaszkáron, Haitin,  a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Mauritániában rosszabbak az utak

 

HARMADIK VILÁG

Magyarország Konzuli Szolgálata honlapjának árnyalt megfogalmazása szerint északkeleti szomszédunk útjainak a minősége elmarad az európai színvonaltól. 

Ukrajnában egyébként egyetlen autópálya sincs. A közúthálózat 170 ezer kilométert tesz ki; ebből az elnöki hivatal sajtószolgálatának a hivatalos tájékoztatása alapján tavaly alig 3800 kilométert újítottak fel, amire 35 milliárd hrivnyát (nagyjából 361 milliárd forintot) költöttek. A javítások túlnyomó részét a kátyúzások tették ki, valamint itt-ott újraaszfaltoztak néhány tíz km-nyi szakaszt.

A népi humor megfogalmazása szerint az idei tél végén a hóval együtt az aszfalt is elolvadt, vagy pedig minden rossz okozója, maga Vlagyimir Putyin lophatta el a hólepel alól a kiváló ukrán utakat. A tél egyébként nem hozott tartós és extrém hideget, mégis szerte az országban méretes kátyúk és gödrök akadályozzák a közlekedést. Kárpátalján például csak néhány olyan tavaly átadott szakasz „élte túl” a telet, amelyet külföldi (román és török) kivitelezők újítottak fel.

Ennek ékes bizonyítéka volt Petro Porosenko március 15-i kárpátaljai látogatása is. A regnáló államfőt Ungvárról helikopterrel vitték a közúton alig száz km-re lévő Husztra, ahol a kérészéletű, egynapos kváziállam, Kárpát-Ukrajna kikiáltásának a 80. évfordulóját ünnepeltették meg a buszokkal a helyszínre szállított köztisztviselőkkel és pedagógusokkal. A huszti megemlékezést követően Ungváron, a Kárpátalja Megyei Regionális Fejlesztési Tanács ülésén Porosenko kijelentette: az idén rekordösszegű, 870 millió hrivnyás (mintegy kilencmilliárd forintos) állami támogatást kap a régió úthálózata javítására. Ebben az évben országosan legalább 50 milliárd hrivnyát (hozzávetőleg 516 milliárd forintot) különít el a kormány a közúthálózat rendbetételére. 

Ha teljesülne is az ígéret, az áttörés minden bizonnyal messze van még, hiszen kevés ukrán vállalatnak van megfelelő technológiája és gépparkja. Az útkarbantartók legfontosabb munkaeszközei továbbra is a lapátok, a talicskák és a posztszovjet térségre jellemző teáskannák. Ez utóbbit a népnyelv csak „ukrán nanotechnológiaként” határozza meg, mivel ezek segítségével öntik nagy precizitással a forró szurkot a gödrök széleire.

És akkor még nem szóltunk a mindent elnyelő korrupcióról. Éppen a napokban tett vádemelési javaslatot az ügyészség a Kárpátalja Megyei Közútkezelő Vállalat vezetőjének ügyében, akit közel kétmillió hrivnya útjavításra szánt közpénz elsikkasztásával gyanúsítanak. 

Gazdasági jövőteremtés Székelyföldön

A pályázati alapú segítségnyújtás előző projekttapasztalatok, uniós előírások és diplomáciai tárgyalások hozadékát összegyúrva igyekszik ténylegesen hozzájárulni a tömbmagyar erdélyi térség gazdasági fejlesztéséhez.

 

HUSZONÖTMILLIÁRD FORINT

Néhány hete szakemberek serege dolgozik a marosvásárhelyi Pro Eco-no-mi-ca Alapítvány által meghirdetett székelyföldi gazdaságfejlesztési program keretében iktatott 72 pályázat elbírálásán. A nagy érdeklődés a magyar kormány által finanszírozott, elsősorban a mezőgazdasági feldolgozóipar támogatását célzó projekt pályázati felhívásai-ra irányult. Ennek keretében a történelmi Székelyföld területén fekvő Hargita, Kovászna és Maros megyében bejegyzett kis- és középvállalkozások jelentkezhettek az agrártermeléshez, valamint a mezőgazdasági termékek feldolgozásához kapcsolódó induló regionális beruházások céljával.

Kozma Mónika, a Pro Economica Alapítvány ügyvezetője tavaly novemberben jelentette be a 25 milliárd forintos finanszírozású, 2019-es kifutású program indítását. A magyar kormány az idén ötvenmilliárdot szán a külhoni gazdaságfejlesztési projektekre, ennek fele irányul tehát Székelyföldre. Első lépésben olyan vállalkozásokat serkentenek beruházásra, amelyek képesek integrátori feladatokat ellátni az agráriumban, illetve az élelmiszeripar területein. Például tej- és húsfeldolgozó üzemeket építenek, amelyek felvásárolják, feldolgozzák és piaci körülmények között értékesítik a gazdák termékeit. De nemcsak nagyüzemi beruházásokat kívánnak támogatni a székelyföldi program által, hanem a cégek beszállítási láncainak a szereplőit, a későbbiekben pedig a kisgazdákat is.


Antal Árpád András sepsiszentgyörgyi polgármester, Kozma Mónika, a Pro Economica ügyvezetője és Tamás Sándor, Kovászna megye elnöke. Beindult a gazdaságfejlesztés Háromszéken is

 

A MODELL

A kezdeményezés „modellezését” a 2016-ban indított vajdasági projekt mintájára meghirdetett Maros-mezőségi kísérleti program jelentette. A mezőségi régióban 495 támogatási szerződést zártak le, s összesen mintegy 1,5 milliárd forintnak megfelelő összeget, 22 millió lejt ítéltek oda. Az ugyancsak a Pro Economica Alapítvány által lebonyolított tender előkészítésének alaposságát jelzi, hogy az 526 pályázatból 521 részesült kedvező elbírálásban.

A székelyföldi projekt „főpróbájának” szánt, három hónapos halogatás után, 2017 őszén útjára indított mezőségi támogatási rendszer keretében már június 15-től tervezték fogadni a pályázati anyagokat, de a Sorin Grindeanu vezette román kormány június 21-i megbuktatása körül felcsapó, magyarellenes felhangokat is bőven tartalmazó hisztéria miatt a program lebonyolítói a halasztás mellett döntöttek. A pályázatok meghirdetői folyamatosan konzultáltak a román versenytanáccsal és a diszkriminációellenes bizottsággal, de a diplomáciai szintű tárgyalások során is állandó téma volt a kezdeményezés ügye. A két ország külügyminisztereinek, Szijjártó Péternek és Teodor Meleșcanunak a 2017. augusztusi bukaresti találkozója után a román kabinet több képviselője is kedvezően nyilatkozott a magyar kormány azon szándékáról, hogy a vajdasági és a kárpátaljai után erdélyi gazdaságfejlesztési programot is indítson. 

Hasonlóra amúgy is volt már példa keleti szomszédunkban; a brassói Saxonia–Transilvania Alapítvány által, a Romániai Németek Demokrata Fórumával partnerségben működtetett program a német kormány támogatását közvetíti az erdélyi szászok és svábok felé. „Mi is a német mintára szeretnénk elindítani a magunk projektjét. Bukarest hozzáállása abszolút pozitív, már csak néhány technikai részletet kell tisztáznunk ahhoz, hogy a program a magyar, a román és az uniós jogszabályoknak egyaránt megfeleljen” – nyilatkozta 2017 őszén Szijjártó Péter. Ráadásul a Romániában tevékenykedő vállalkozások helyben fizetnek adót, illetéket, így a román államnak közvetlen haszna is származik a magyar nemzetpolitikai célkitűzések anyaországi ösztönzéséből.

 

NACIONALISTA KEKECKEDÉS

Az alapos diplomáciai előkészítések, valamint annak ellenére, hogy a kiírásban nem szerepeltek etnikai jellegű megszorítások, és a magyar állampolgárság sem volt a pályázás előfeltétele, a kezdeményezés nem mentesült a román „aggodalmaktól”. Pedig a sikeresen pályázók között szerepelt például Vasile Gliga, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) Maros megyei szervezetének az elnöke is mintegy 12 ezer eurós összeggel, ami a programot érő etnikai célzatosságú vádak cáfolata is lehetett volna. Azonban a G4Media című bukaresti hírportál mégis éppen Gliga esete kapcsán intézett kérdéseket az alapítványhoz és a román külügyminisztériumhoz, hangsúlyozva, hogy a politikus az első PSD-s tisztségviselő, akit a magyar állam pénzügyi támogatásban részesít. Az oldal ezt elsősorban azzal összefüggésben tartotta érdekesnek, hogy a román kormánypárt amúgy folyamatosan elutasítja más országok keleti szomszédunk belügyeibe való, akár gazdasági jellegű beavatkozását is. Azt is firtatta, hogy a magyar állam által finanszírozott program milyen mértékben tartja tiszteletben az állami támogatásokra vonatkozó európai és romániai jogszabályokat. 

Az ügy kapcsán a bukaresti versenytanács megállapította, hogy a projektet az Európai Uniónak a csekély összegű (de minimis) támogatásokra vonatkozó rendeleteinek a tiszteletben tartásával bonyolítják le. A román külügyi tárca közleménye ugyanakkor többek között a következőket tartalmazta: „Felhívtuk a magyar fél figyelmét, hogy a gazdasági segélynyújtás túllép annak a kedvezményes bánásmódnak a körén, amikor egy állam támogatást adhat egy másik ország területén élő kisebbsége számára. Ennek megfelelően csakis a román fél beleegyezésével hozhatók hasonló intézkedések, kizárva az etnikai jellegű diszkriminációt.”

 

ÖNERŐ

„Természetesen a székelyföldi program pályázatainak a kiírásainál és a megvalósítás során egyaránt igyekszünk hasznosítani a mezőségi projekt tanulságait – mondta a Figyelőnek Kozma Mónika. – Utóbbi hasznaként több mint négyszáz, a Maros-Mezőség régióban tevékenykedő erdélyi gazda és vállalkozó kapott pénzügyi forrást új mezőgazdasági munkagépek, erőgépek és felszerelések, valamint más, a vállalkozásuk fejlesztéséhez szükséges eszközök vásárlásához. Volt, aki levendulabetakarítóhoz, másvalaki szalmabrikett előállítására alkalmas berendezéshez jutott, de csirkenevelő automata ketrecrendszer is szerepel már a gazdák munkáját segítő eszközök között. A beszerzések viszont nem feltétlenül tükrözik a tényleges szükségleteket, egy-egy faluba például több traktor került, mint amennyit hatékonyan használhat egy kis közösség – más mezőgazdasági eszközök rovására. Ennek egyik magyarázata, hogy kevés időnk volt a tudatosításra, a gazdáknak pedig a piaci felmérésekre, így a legtöbben a legközelebbi, már régebbről ismert szászrégeni traktorgyár termékeire fizettek be.”

Ezt a hibát kiküszöbölendő a székelyföldi program esetében szállítói adatbázis létrehozása zajlik, amelybe minőségi, illetve árszempontok alapján lehet bekerülni. A listára bárhonnan lehet jelentkezni, az a nyertes pályázó pedig, aki ebből az adatbázisból választ beszállítót, szolgáltatót, mentesül a három versenyajánlat bemutatásának a kötelezettsége alól.

A 2019. január 25-i pályázati záróra pillanatában 73 benyújtott munkát számoltak össze, az egyetlen visszalépés után ma 72 pályázat elbírálása zajlik. A megvalósíthatósági, fenntarthatósági szempontokat figyelembe vevő, adósságmentességet, gazdasági-pénzügyi feddhetetlenséget vizsgáló folyamat május első napjaira ér véget, ekkorra várható az eredményhirdetés. Az alapítvány ügyvezetője kellemes meglepetésnek tartja, hogy Székelyföld 72 olyan kis- és középvállalkozót is felsorakoztathat, aki képes előteremteni az elvárt ötvenszázalékos önrészt. Mert bizony nem kis pénzről van szó, hiszen a hozzáférhető támogatási összegek 200 ezer és 7,5 millió euró között mozoghatnak, ami több millió eurós befektetéseket feltételez.

 

TEJ ÉS RIBIZLI

Az alapos tervezést jelzi az is, hogy a nagyobb pályázóknak kiírt program azokat a vállalkozókat igyekszik előnyben részesíteni, amelyek képesek és hajlandók integrálói szerepet betölteni a székelyföldi gazdasági életben. Általuk a térség vállalkozásainak a működéséhez elengedhetetlen nyersanyagszükséglet is hatékony módon felmérhető, a helyzet ismeretében pedig jóval célzottabban lehet majd kiírni az újabb, immár kisvállalkozóknak szánt pályázatot. „Ha például egy bizonyos térségben elsősorban fokozott tejtermelésre mutatkozik igény, akkor ott inkább ez részesül majd kiemelt figyelemben, mint mondjuk a ribizlitermesztés” – igyekszik plasztikus példával érzékeltetni a pályázati logikát Kozma Mónika. 

A kisvállalkozásoknak szánt tendert a nemrég lezárult projekt elbírálását követően, várhatóan 2019 májusának a végén írják ki. Pályázni pedig csak magyar nyelven lehet – vállalva az esetleges román rosszallásokat is. Ilyenkor az ügyvezető a Romániában nagy megbecsülésnek örvendő Norvég Alap kiírásainak a feltételeire szokott hivatkozni, például az angol pályázati nyelvre. Az angol ugyanúgy az Európai Unió hivatalos nyelve, akár a magyar.

 

Borítófotó: integráló szerepük van a fesztiváloknak is. Egyelőre csak ott van kolbászból a kerítés

Brit–szlovén gázcsata

RÉTEGREPESZTÉS MURAVIDÉKEN

Csakhogy ez a szénhidrogén a mintegy három kilométer mélységben lévő homokkő pórusaiban van, s csak rétegrepesztéssel (fracking) bányászható ki. (Elterjedt – de nem minden esetben pontos – kifejezéssel palagáz-kitermelésnek nevezik, s az a lényege, hogy nagy nyomással oldatot fecskendeznek az üledékes kőzetbe, hogy szétzúzásával kiszabadítsák belőle az energiahordozót.)

Az Ascent Szlovéniában jóformán azonnal hozzá is látott a munkához; két furatban rétegrepesztéses technikával – a britek szerint hidraulikus stimulációval – elkezdte a termelést. Másfél éve a cég bejelentette, hogy a szlovén–horvát vezetéken az Ina horvátországi finomítójába napi hatvanezer köbméter gázt szállítanak, azaz évente mintegy 22 milliót. További pár millió köbméter a helyi fogyasztókhoz kerül.

 

SZÓMÁGIA

Az Ascent már a kezdet kezdetén hangsúlyozta, hogy nem a szilárdabb amerikai palarétegek repesztéséhez hasonló módszerrel termeli ki a gázt, mert Muravidéken sokkal áteresztőbb homokkő van, s az alkalmazott hidraulikus stimuláció jóval veszélytelenebb, mint a fracking. (Ez a bányászati eljárás Amerikában a legelterjedtebb, az Európai Unióban vannak a módszert alkalmazó, de tiltó országok is – a szerk.)

A brit vállalatnak 75 százalékos részesedése van a projektben, s az üzletben természetesen elejétől fogva részt vesz a szlovén állam, amely amellett, hogy megadta a szükséges környezeti engedélyeket, jelen van a 2022-ig kitermelési koncesszióval rendelkező Geoenergo társaságon keresztül is. Ezt a teljesen állami kézben lévő lendvai Nafta vállalat, valamint a többségében állami tulajdonú olajipari cég, a Petrol birtokolja fele-fele arányban. Az Ascent idejekorán bejelentette, hogy az üzlethez hozzátartozik egy szlovéniai gázfinomító megépítése, és szükség lesz újabb rétegrepesztéses beavatkozásra, amellyel növelni képesek majd a kitermelés kapacitását, illetve a furatok élettartamát. Vagyis lényegében így tudják igazán lendületbe hozni az üzletet. Mindkettő esetében el is indították az engedélyeztetési folyamatot, 2014-ben, valamint 2017-ben.

 

KINEK DOLGOZIK AZ IDŐ?

A fracking technológia azonban már a kezdetektől fogva nagy felháborodást keltett a helyi lakosság körében, az önkormányzat is dohogott. Így a beruházási projekt újabb, kulcsfontosságú lépései úgymond „határozatlan időre” elmaradtak. Az eltelt években az ellenérdekelt felek – mármint a beruházók és a különböző zöldszervezetek által támogatott helyi erők – minden befolyásukat bevetették, hogy felgyorsítsák, illetve lassítsák az engedélyezési eljárást. Tavaly, még a parlamenti választások előtt, az akkori Cerar-kormány idején úgy tűnt, minden út megnyílt az Ascent előtt, ám a Šarec-kabinet nemrégiben lemondott, de még hivatalban lévő környezetvédelmi minisztere, Jure Leben vizsgálatot rendelt el a jóváhagyási folyamattal kapcsolatban. Az illetékes hatóság végül úgy döntött, hogy környezeti hatástanulmány szükséges a hidraulikus gázkitermeléshez, ami akár évekkel késleltetheti az új munkálatok elkezdését. A gázfinomító esetében még nem született határozat. Jure Leben üdvözölte a döntést, sőt úgy nyilatkozott: ennek a technológiának Szlovéniában egyszerűen nincs helye.

Az Ascent érdekében még Jeremy Hunt brit külügyminiszter is próbált hatni a ljubljanai hatalomra, de hiába. A cég fellebbezést nyújtott be a határozat ellen, és mindkét ügyben kész nemzetközi pert indítani Szlovénia ellen. Több tíz millió eurós kártalanítást követelhet annak a veszteségnek, illetve a potenciális haszon elmaradásának a fejében, amelyet a szlovén állam okozott az engedélyezési eljárás indokolatlan elhúzásával.

 

Borítófotó: fracking idill valahol a tengeren túl. A mélybe vegyi oldat kerül és átalakul a kőzetszerkezet

Kriminális kriptopénzek

ÖSSZEDŐLT EGY VIRTUÁLIS PIRAMISJÁTÉK

Igazi vadnyugat: egy friss hír szerint akár 84 évnyi börtönt is kaphat az egyik kriptopénz-piramisjáték, a One-Coin szervezője az amerikai bíróságtól. A körözött Konstantin Ignatovot a Los Angeles-i repülőtéren csípték el e hónap elején, de testvére, Ruja Ignatova is benne volt a hatalmas, 3,76 milliárd dolláros, azaz mintegy 1050 milliárd forintos (!) átverésben. Őt még Indiában is keresik. New York városának bírósága a testvérpárt pénzmosással és értékpapírcsalással vádolja, miután egy álkriptopénz, a OneCoin kitalálása révén a fent említett összeggel károsították meg meggazdagodni vágyó ügyfeleiket.

 

HÁROMMILLIÓ KÁROSULT

A kliensek ráadásul nem is voltak kevesen: hozzávetőleg hárommillió embert sikerült megkárosítaniuk 2015-től fogva, köztük több ezer magyar „befektetőt”, akik nem voltak kellően óvatosak, s a nagy bitcoinláz idején ismeretlen és értéktelen OneCoinokra váltották valódi pénzüket, illetve ismertebb kriptovalutájukat.

A lényeg az volt, hogy új belépőket kellett toborozni a rendszerbe, akiknek ilyen álvalutacsomagokat kellett venniük, melyekből az őket beszervezők jutalékot kaptak – ahogyan ez a piramisjátékoknál lenni szokott.

Pedig a Magyar Nemzeti Bank is tucatnyi alkalommal adott ki figyelmeztetést, mi több, már 2015 nyarán is, a OneCoint kifejezetten megnevezve, utalva annak veszélyes, piramisjátékra hajazó voltára! A meggazdagodni vágyók azonban – úgy látszik – ritkán tanulnak a hibáikból.

Természetesen a „valódi” kriptopénzek nem feltétlenül jelentenek piramisjátékot, különösen nem a mai napig adható-vehető ötven-száz legnagyobb ilyen valuta. Pontosabban – kissé leegyszerűsítve – háromféle virtuális fizetőeszköz van: az abszolút kamu (lásd OneCoin), a félkamu és az intézményesített kamu… 

Az utóbbi jellemzően a tíz-húsz-harminc legnagyobb ilyen pénz, amely mögött hagyományos értelemben vett érték vagy fedezet nincsen ugyan, de legalább rengeteg áram elfogyott a digitális „bányászatuk” okán, és a világ 130 kriptotőzsdéjének szinte mindegyikén jegyzik őket. Végük csak akkor lesz, illetve áruk a mainak a századára, ezredére csak akkor esik nagy eséllyel, ha a teljes kriptovaluta-világ bedől. Erre is van némi sansz, de mégiscsak jóval kisebb, mint a piramisjátékok bedőlésére.


Konstantin Ignatov „szerény” környezetben. Ön rábízta volna a vagyonát?

 

FÉLIGAZSÁGOK

A félkamuknak azok az úgynevezett ICO (Initial Coin Offering) keretében kibocsátott kisebb-nagyobb kriptopénzek tekinthetők, amelyekkel egy-egy csapat ténylegesen valamilyen startupjellegű, technológiai projektet próbál finanszírozni. Ennek kockázatáról nem kell részletesen beszélni. Ez utóbbiak tehát inkább igen veszélyes tőkegyűjtési formának számítanak, de közel sem mindegyikük hazugság, mint a OneCoin volt.

Ám senki sem tudja, hogy a virtuális fizetőeszközök hány százaléka lehet félhazugságra épülő légvár. S ha nem is hazug a rendszer, egyes valuták árfolyamát ugyanúgy magával ránthatja a mögöttük álló túl optimista célok bukása. 

És ami különösen veszélyes: ha valaki úgy érzi, érti a lényeget, a rendszert, mégis megvezetik. De ha jórészt „valós”, azaz a bitcoinhoz, az ethereumhoz vagy efféle óriáskriptókhoz hasonló „intézményesített kamuról” van szó, akkor is előfordulhat, hogy pár nap, pár hét alatt óriásit esik az értéke. 

 

NE MOSSUK ÖSSZE!

Ugyanakkor ezt a három kategóriát nem szabad összemosni, azaz a szélhámosság, a jóindulatú optimizmus, valamint a legnagyobb, intézményesült kriptovaluták kialakította hármasságban kell eligazodnia annak, aki adni-venni akarja ezeket. Persze itthon is tízezrek játéka ez, de az efféle „szerencsejátékok” mindenképpen igen veszélyesek.

A félkamu kriptoprojektek fele-harmada szinte biztosan bedől még, s az is tény, hogy már nyolc-kilencszáz céggel ez meg is történt. Hiszen világszerte több mint ötezer ICO-t hajtottak végre, de a tőzsdékre bevezetett coinok száma is 1700 körüli volt egy éve. Ugyanakkor ezek fele már tönkre is ment: a „komolyabban vehető” kriptopénzek száma ma 860, legalábbis az egyik legnagyobb ilyen adatszolgáltató, a Coindesk.com ICO Tracker nevű adatbázisa szerint.

 

A NAGYOKKAL IS LEHET BUKNI

Azonban, mint már említettük, nem kell csalás ahhoz, hogy vagyonokat veszítsünk. A bitcoin árfolyama például a múlt év elején a húszezer dollár körüli szintet is elérte, majd hosszú hónapokig hat-hétezer dolláron tanyázott. Ám tavaly ősszel egyszer csak, pár nap leforgása alatt, elfeleződött. És senki sem tudja megmondani, hogy a következő években harminc vagy éppen harmincezer dollár lesz-e az árfolyam. Más, akár nagyobb kriptovaluták pedig még többet zuhantak a 2017 végi csúcshoz képest. A második legnagyobb virtuális fizetőeszköz, az ethereum még 1300 dollár is volt 2018 januárjában, most pedig ennek a tizedét éri. Magyarán: aki rosszkor vásárolt, annak szinte mindegy is, hogy ellopták az összes pénzét egy piramisjátékban, vagy éppen csak elbukta befektetése kilencven százalékát…

De egyébként a fél évvel ezelőtti szinthez viszonyítva is a harmadára esett az ethereum, s más nagy kriptopénzek szintén elveszítették áruk hatvan-hetven százalékát. Tehát – mint említettük – akkor is lehet hatalmasat bukni a kriptón, ha valaki nem lesz csalás vagy viszonylag jóindulatú csőd áldozata. 

Visszakanyarodva a OneCoin történetére: a csaló testvérpár amerikai segítőjét, Mark Scottot tavaly már el is ítélték, ő húsz évet kapott. Ugyanakkor az ellopott 1050 milliárd forintnyi dollárból nem valószínű, hogy sok előkerül. Hiszen ha valamire nagyon jó a kriptopénz, az az, hogy lenyomozhatatlan legyen, hogy a bűnözők ilyen esetekben hová menekítik a vagyonukat…

 

Borítófotó: A OneCoin egyik látványos rendezvényén. Piramisjáték volt a javából, erős show-elemekkel

Darabolják fel a Facebookot!

LE A MONOPÓLIUMOKKAL?  | A Demokrata Párt egyik elnökjelölt-aspiránsa, Elizabeth Warren szenátor a minap határozottan kiállt a mellett, hogy akár jogi-politikai erővel fel kell darabolni az olyan online óriásokat, mint a Facebook, az Amazon, a Google, vagy akár

az Apple. Ezek ugyanis túl nagy erőt képviselnek, csökkentik a szabad versenyt, elnyomják
a kicsiket, áruba bocsátják adatainkat, fenyegetést jelentenek a magánéletünkre.

Bár az újabb amerikai elnökválasztás csak 2020-ban esedékes, a két nagy párt elnökjelölt-esélyeseinek a kampánya már elkezdődött. Sikerült is erősen nyitnia a Demokrata Párt egyik aspiránsának, Elizabeth Warren szenátor asszonynak. 

Az első nagy mondása, amelyre nemcsak a Szilícium-völgyben, de az egész technológiai világban felfigyeltek, az online szektor meghatározó óriásai elleni kirohanás volt. 

Persze ez egyelőre csak egy blog-be-jegyzés, viszont azért nem egy túlmozgásos tiniről, hanem az idén a hetvenedik életévét betöltő, demokrata elnökjelöltnek készülő szenátorról van szó, így a mondatainak, elképzeléseinek súlya van. 

Ha másképp nem, akkor úgy, hogy más döntéshozók is zászlajukra tűzik ezt a tervet. „Nagy, strukturális átalakításokra van szükség a technológiai szektorban, hogy ösztönözzük a versenyt” – írta az elnökjelöltségre pályázó veterán politikus. A bejegyzésében utal az adatbiztonságra (Facebook-botrány), valamint az e-kereskedelem (Amazon) és a digitális reklámpiac (google-os keresőhirdetések) túlzott konszolidációjára, vagyis ezen vállalatok túlhatalmára. Sőt, bár írásában az Apple-t (mint amerikai „szerelemmárkát”) nem említi meg, a szenátor szóvivője, Saloni Sharma megerősítette, hogy egy ilyen közelítésű politikai javaslat, illetve akcióterv az almás céget sem hagyná érintetlenül.

A lényeg, hogy ezen hatalmas entitásokat köteleznék arra, hogy a fő tevékenységeiket külön társaságokba szervezzék, azaz feldarabolnák őket. „A mai technológiai vállalatoknak túl nagy hatalmuk van a gazdaságunk, a társadalmunk és a demokráciánk felett – fejtette ki Warren. – Ezek a cégek egyszerűen legyalulták a konkurenciát, a magánéletünk információiból nyerik a profitjukat, és mindenki más ellenére alakítják a játékteret. Mindeközben pedig súlyosan sértik a kisvállalatok érdekeit, valamint elnyomják, megfojtják az innovációt.”

A politikai kiállás annak is köszönhető, hogy a politikusok a demokrata választók felől szintén érzik azt a nyomást,  hogy fékezzék meg az adatainkkal visszaélő óriásokat, amelyek ráadásul nemritkán kizsákmányolják alkalmazottaikat (lásd a Facebook-dolgozók megfigyelése, az Amazon raktáraiban uralkodó problémás körülmények). Arra ösztönzik tehát a politikát, hogy lépjen közbe választói érdekeinek érvényesítéséért, érje el a dolgozók körülményeinek a javulását, fizetésük emelését.

Persze a közepes cégeknek 2020 után sem kell efféle politikai „beavatkozástól” tartaniuk, hiszen a szenátor a 25 milliárd dolláros árbevétel feletti technológiai társaságokat jelölte meg elsődleges „célpontként”. Közülük is igazából csak az említett négy nagyvállalat fenyegetett. Mert bár a Microsoft, az IBM, a Dell, a HP vagy az Intel bevétele is meghaladja a fent említett értéket, de nem férnek bele a szenátor asszony jól körülhatárolt leírásába. Illetve a Netflix, a Booking.com, az eBay, a Salesforce.com vagy az Uber talán beleférne az „adatainkkal garázdálkodó online óriás” meghatározásba, de a legnagyobb (a Netflix) forgalma (15,8 milliárd dollár) is messze esik a meghatározott 25 milliárdtól. 

Mindenesetre a nagyoknak most fel kell kötniük a nadrágot, mert egyre gyakoribbak az e monopóliumokat érő vádak.

Ázsiai óriások

Nem egy olyan vállalat van Ázsiában, amelynél az alkalmazottak száma már az egymilliót is túllépte. A keleti kontinensen egyre több a világelső cég: a legnagyobb tévé- és autógyártó éppúgy itt található, mint a globálisan legelöl álló olajtársaság. Most összegyűjtöttük a földrész tíz legnagyobb vállalatát.

 

 

Toyota Motor (Japán)

Forgalom: 265 milliárd dollár

Amikor a 30-as évek elején a szövőipari vállalatot autógyártóvá alakító Tojoda Kiicsiró egy európai tanulmányút után hazatért Japánba, a felkelő nap országában az autóipar már kifejezetten fejlett volt. A háború után azonban a Toyota hamar bekerült a legnagyobbak közé: miután 1955-ben beindult az amerikai export, az eladások meredeken íveltek felfelé, az ezredfordulóra pedig ez a cég volt Japán legnagyobb vállalata. Ezt a pozíciót jelenleg is őrzi. Olyannyira, hogy az autószektorban most ők az egyik legnagyobbak. Tavaly a Volkswagen-csoporttól nem sokkal lemaradva mintegy 10 millió autót adtak el világszerte.

 

State Grid (Kína)

Forgalom: 348 milliárd dollár

A világ vezető áramszolgáltatója árbevételét tekintve globálisan a második legnagyobb cégnek számít. A rangsorban csak az amerikai Walmart előzi meg őket. Az ügyfeleik száma az 1,1 milliárdot is meghaladja! A társaság az energiaszektor kínai reformja után alakult meg, 17 évvel ezelőtt. A pekingi központtal működő állami tulajdonú óriás mintegy másfél millió embert foglalkoztat. A vállalatnál már készülnek a 2022-es téli olimpiára: az eseményhez szükséges áramot részben egy olyan hálózati rendszer biztosítja majd, amely a szélfarmokból, illetve a nap- és vízerőművekből minimális veszteség mellett nagy távolságra képes elszállítani az energiát. 

 

Sinopec-csoport (Kína)

Forgalom: 326 milliárd dollár

A föld legnagyobb olajcégét a New York-i és a hongkongi tőzsdén is jegyzik. Tavaly rekordprofitot értek el: csak az első fél évben 9,9 milliárd dollár volt a nyereségük, ami a korábbi esztendőhöz képest 51 százalékos növekedést jelent. Afrikában szinte a 2000-es megalakulásuk óta folyamatosan terjeszkednek. Többek közt Gabonban és Szudánban is vannak olajmezőik. A fekete kontinensen több olajcéget is felvásároltak már. Az amerikai Chevron néhány afrikai érdekeltségét például kilencszázmillió dollárért szerezték meg.

 

 

China National Petroleum (Kína)

Forgalom: 326 milliárd dollár

A három nagy, állami kézben lévő kínai olajcég egyike (a trióból egyedül a China National Offshore Oil Corporation nem került fel a listánkra). A PetroChina anyavállalata 1988-ban alakult. A nemzetközi porondra öt évvel később léptek ki, amikor egy közös üzletről sikerült megállapodniuk a perui kormányzattal. A csoport immár mintegy harminc országban van jelen, többek közt Malajziában, Venezuelában, Iránban és Kanadában.

 

 

Samsung Electronics (Dél-Korea)

Forgalom: 211 milliárd dollár

Az ázsiai cég a kijelzők, az okostelefon- és a csipgyártás területén egyaránt a világ élvonalában szerepel, bár csupán része a még nagyobb Samsung Groupnak. Az elektronikai mamut méretét a dél-koreai gazdaság sajátos felépítésének köszönheti: itt az üzleti szálak túlnyomó része ugyanis néhány hatalmas konglomerátum, az úgynevezett csebolok kezében fut össze. A legnagyobb ezek közül is a Samsung Group (beleértve többek közt a hajóépítő, biztosítási, hirdetési és építőipari vállalatait is), melynek összbevétele a dél-koreai GDP mintegy 17 százalékát teszi ki. Bár az okostelefon-értékesítések globális csökkenése őket szintén negatívan érintette, a többi üzletáguk az utóbbi időben is kifejezetten jól teljesített. Az okostelefon-piacon egy sor új modellel pörgetnék fel az eladásokat. Az idén mutatták be például az 5G-s kapcsolattal ellátott Galaxy S10-est és a hajlítható Galaxy Foldot.

 

China State Construction Engineering (Kína)

Forgalom: 156 milliárd dollár

A világ legnagyobb építőipari vállalata. Egyiptomban például a Kairó mellett felépülő új főváros egyik fő kivitelezője. Ők építik Afrika legmagasabb épületét is Kenya központjában, Nairobiban: az új felhőkarcoló a tervek szerint 320 méter magas lesz. A többi nagy kínai óriáscéghez képest viszonylag réginek számít: a CSCEC még 1957-ben alakult, a 70-es években pedig már a Közel-Keleten is megjelentek. Azóta Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában stadionokat, reptereket, autópályákat és üzleti negyedeket is építettek. Algériában ők húzzák fel például a világ legnagyobb minaretjét.

 

Hon Hai Precision Industry/Foxconn (Tajvan)

Forgalom: 154 milliárd dollár

A tajvani, nyolcszázezer fős globális vállalatot a nemzetközi porondon Foxconnként ismerik a legtöbben. Az iPhone-októl a konzolgépeken át az e-book-olvasókig számtalan elektronikai eszközt gyártanak. A külső márkák ellátása, az úgynevezett szerződéses gyártás terén ők a legnagyobbak. Sokáig hírhedtek voltak arról, hogy a munkahelyi körülmények kifejezetten zordak: volt olyan egységük, ahol havi nyolcvan óra pluszmunkára kötelezték a munkásokat. Néhányan tizenegy napnál is többet dolgoztak egyhuzamban, a kötelező szabadnapokat pedig nem is mindig osztották ki, és öngyilkosságok is előfordultak. Az utóbbi időben viszont nagy fokú automatizálásba fogtak. 

 

Industrial & Commercial Bank of China (Kína)

Forgalom: 153 milliárd dollár

A Kínai Népi Bank 1979-es felszeletelése után három óriásbank jött létre az országban, majd 1984-ben az állam egy negyediket is létrehozott: ez volt a Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank, azaz az Industrial & Commercial Bank of China. A feladata máig az, hogy a világ legnépesebb országában finanszírozza a komolyabb állami cégeket. A pénzintézet 2007-ben lépett ki a tőzsdére: rekordnak számító részvénykibocsátást, azaz IPO-t hajtottak végre. Akkor 21,9 milliárd dollár értékben adtak el részvényeket. Ez jelenleg a világ legnagyobb pénzintézete.

 

Ping An Insurance (Kína)

Forgalom: 144 milliárd dollár

A sencseni központtal működő vállalat neve magyarul annyit tesz: „biztonságosan és jól”. A cég főleg biztosításokkal foglalkozik, de az utóbbi években kiszélesedett a profiljuk. Egyre nagyobb súllyal jelentek meg a startupvilágban: két éve indult egymilliárd dollárból a Global Voyager nevű tőkealapjuk, amely kifejezetten az ígéretes technológiai cégeket igyekszik felkarolni.

 

Honda Motor (Japán)

Forgalom: 138 milliárd dollár

A Honda Szóicsiró alapította cég nem sokkal a második világháború vége után jött létre. Mielőtt az autóiparban is megvetették volna a lábukat, elsőként minőségi motorok gyártásával foglalkoztak, s ezzel már hírnévre tettek szert. Európában viszonylag kevés kocsit adnak el: a legjelentősebb piacuk – Ázsiát is megelőzve – Észak-Amerika. A társaság nemrég jelentette be, hogy 2021-ig bezárja az egyetlen európai autógyárát Angliában. Sejthetően részben a brexit hatására.

A magyar extratudást exportálják

Több sikeres, sokmilliárdos árbevételű magyar vállalatot – például Nanushka, RotaChrom, EPS, Jegymester – is felépítettek az elmúlt években a GB Partners segítségével, amely jórészt az Eximbankkal közös alapjaiból helyez ki tőkét. Nemrég magánbefektetőkkel hárommilliárdos alapot hívtak életre.

 

SIKEREKET ÉPÍTENEK, EGYEDI MODELLEL 

Félszáz cégbe, köztük sok sikeres, középvállalattá fejlődő projektbe fektetett be eddig a GB & Partners alapkezelő, amely közel 28 milliárd forintnyi befektetést, illetve befektetésre váró tőkét kezel. Nemrég indult az ötödik tőkealapjuk, amely hárommilliárd forintot gyűjtött, magánbefektetőktől. Ez utóbbi már bárhol a világon befektethet, de a cég célja továbbra is a hazai tudástőke hangos üzleti sikerré konvertálása világszerte. Hamarosan bejelentik új befektetésüket, amely kiválóan kiegészíti a portfóliójukban lévő Nanushka céget.

Mint Gubicza Ágoston alapító, többségi tulajdonos elmondja, az üzleti modelljük egészen egyedi, itthon kissé szokatlan. A GB & Partners legfőbb célja nem csupán a megfelelő befektetési célpontok kiválasztása és a cégek működésének leadminisztrálása, hanem az alapkezelő egy sokkal aktívabb megközelítést alkalmaz – ha szükséges, akár operatív szinten belefolyik egy-egy cég életébe, darabjaira szedik és újraépítik az üzleti modellt, illetve a működést. Az alapkezelő, illetve befektetőik a nagyobb nyugati magántőkealapok (private equity) mintáját követik. Nem a pár tízmilliós befektetési célpontokat és nem a gyors, startupoknál jellemző, spekulatív adásvételi lehetőségeket keresik, inkább olyan vállalatokra fókuszálnak, amelyeknek a terméke már létezik, a piaci kereslet stabil bevételt jelez, a valóban sikeres, nemcsak bevételt, de nagy nyereséget is hozó külpiaci megjelenés a cél, és a globális szinten is nyereséges működéshez pedig már nem elég az anyagi forrás, illetve  a meglévő menedzsment tudása, energiája. A GB & Partners akár másfél milliárd forint felett is befektet, de cserébe szigorúbb kontrollt kérnek. 

Jellemzően többségi tulajdonosi jogokat kérnek ott, ahová befektetnek, ugyanakkor gyorsan és látványosan képesek növelni a vállalat árbevételét, értékét. „Az alapítóknak érdemes eldönteni, hogy hosszabb, akár évtizedes távon is egy pár százmilliós bevételű, bizonytalan jövőjű cégben szeretnének többséget, vagy egy sokmilliárdos árbevételű, hatalmas profitot előállítani képes vállalatban lennének sikeres vezetők és erős kisebbségi tulajdonosok” – fejti ki Gubicza Ágoston. Az alapítók motivációjának fenntartása érdekében az alapkezelő rendszerint tulajdonszerzési opciót biztosít az alapítóknak és a menedzsmentnek, amelyre bizonyos mérföldkövek elérése esetén nyílik lehetősége a feleknek.

Gurzó Anna, a GB & Partners igazgatósági tagja hozzáteszi: a Nanushka divatcég kiváló példa a sikerre, pontosabban arra, hogy erős kontroll mellett mire képes egy-egy középvállalat. Amikor bő két éve befektettünk az ismert magyar-nemzetközi divatmárkába, a női ruhákat és kiegészítőket tervező, gyártó és értékesítő cégbe, akkor a bevétel 300 millió forint körül volt, és nagy kihívásokkal nézett szembe a brand, valamint a csapat is. Tavaly ehhez képest tízszeres, azaz közel hárommilliárdos forgalmat és mintegy 300 milliós EBITDA-t értünk el. A Nanushka 46 országban 200 üzletben van jelen, köztük a világ leghíresebb luxusáruházainak többségében, mint a New York-i Bergdorf Goodman és a londoni Selfridges, ruháit pedig nemzetközi sztárok is hordják – meséli Gurzó Anna. Az eladott ruhák átlagára 55 százalékkal nőtt, kettő helyett négy kollekciójuk van évente, azaz az üzleti modellt is sikerrel faragták át, Gubiczáék hathatós segítségével.

Az alapkezelőt a tulajdonosok 2014-ben vették át, két uniós forrású Jeremie tőkealappal. Ezek befektetési időszaka már 2016 májusában lezárult, új tőkét már nem helyeznek ki, csak a meglévő cégeket kezelik.

Hatmilliárdos keretösszeggel az Eximbank befektetésével 2016 januárjában elindult az Exim Növekedési Magántőkealap, valamivel később pedig a 10 milliárd forintos Exim Exportösztönző Magántőkealap. Ezek értelemszerűen az érettebb fázisban lévő, nemzetközi porondon megerősödni készülő hazai középcégeket célozza. Mivel pedig itt magyar állami forrásról van szó – ellentétben az uniós Jeremie alapokkal –, Budapesten vagy Pest megyében működő, vagy külföldre terjeszkedni vágyó magyar vállalatok is a befektetés „célpontjai” lehetnek. Mi több, a GB & Partners ötödik, nemrég létrejött 3 milliárdos magántőkealapjánál még ilyen megkötés sincs, korábban nem látott szabadságot adva a magyar tőkealapok világában. Ez utóbbi tőkealap ráadásul közel egymilliárd forintos befektetésig is elmehet. Mivel az Exim Növekedési alap 100 milliós, az Exim Exportösztönző alap pedig 200 millió forintos alsó limittel fektethet be a vállalatokba, e harmadik privát alap jól kiegészíti a GB & Partners kínálatát.

Ráadásul tucatnyi sikert lehetne sorolni a GB & Partners háza tájáról. 2018-ban az általuk kezelt eximes alapokba tartozó portfóliócégek több mint 10 milliárd forint árbevételt értek el, amelynek több mint fele származott exportból. Ott van például a RotaChrom, amely egy magyar találmány nemzetközi sikerét hozta el. A gyógyszerhatóanyag-tisztító gépek a GB & Partners segítségével eljutnak a világ minden szegletébe, és a legnagyobb gyógyszergyártó vállalatok figyelmét is sikerült felkelteni. A pár éve szintén csak százmilliós bevételű cég csupán 2017 végén vont be 1,5 milliárdos tőkét az Exim Exportösztönző Magántőkealaptól, de 2018 végére már 3,2 milliárdos bevételt és egymilliárd forint fölötti eredményt ért el, ami az idén ennek többszörösére nőhet.

Emellett a portfólióban van az EPS Smart Parking nevű, szintén gyorsan középvállalattá serdült technológiai cég, amely szenzorokkal és applikációkkal oldja meg a fizetős parkolás felügyeletét. A GB & Partners és az Eximbank révén ők a kínai távközlési óriással a ZTE-vel kötöttek keretmegállapodást: a magyarországi központból 100 ezer hipermodern parkolóhelyet és okosparkolási rendszert terveznek, programoznak, építenek ki és üzemeltetnek, sőt az első rendszerüket egy Sanghaj közeli nagyvárosban, Jangcsungban már át is adták. (Összehasonlításul: Budapesten kevesebb mint 45 ezer fizetős parkolóhely van.)

Szintén a GB & Partnershez tartozik a Jegymester, amely nemcsak egyszerűen egy a sok jegyértékesítő cég és szolgáltatás közül, hanem olyan rendszerük van, amely teljesen kompatibilis az NAV elvárásaival. A zárt, auditált rendszer pedig biztosítja a rendezvények, programok szervezőinek, hogy a jegyértékesítés transzparensen, visszaélésektől mentesen működhessen. A GB & Partners és e vállalat menedzsmentje egy régiós multival előrehaladott tárgyalásokat folytat arról, hogy hat országban leváltsák a megoldással a nemzetközi cég eddig használt rendszerét.

Érdekesség, hogy olyan befektetésük is van, amely – a sikeres profittermelésen túl – mindannyiunk szórakoztatását is szolgálja. A Content Factory nevű vállalkozás ugyancsak a tőkéjük révén pörgött fel, de ők nem klasszikus terméket vagy szolgáltatást, hanem filmsorozatokat gyártanak. Nekik köszönhetjük például A mi kis falunk vagy a Drága örökösök sorozatot az RTL-en, de értékesítenek a TV2 részére is, például a Korhatáros szerelem című sorozattal a másik nagy kereskedelmi televízióban is sok nézettségi rekordot hoznak össze. Emellett a Trezex nevű pénzszállító vállalkozás is tőlük kapott befektetést, amely dobogós helyen van a hazai készpénzszállítási és -kezelési piacon.

A fenti példák is mutatják: alapkezelőnél most az a cél, hogy a nemzetközi magántőkealapok ligájában is megjelenjen a magyar hang. Ne csupán a gyorsan változó startupvilágban legyünk jelen, ahol néha a piactól elrugaszkodott innovációban, a pénz „égetésében”, illetve a gyors, technológiai felvásárlásokban, nem pedig a hagyományos profittermelő képességben mérik a sikert.

 

Gubicza Ágoston és Gurzó Anna

Tovább bővült a sörpiac

Az előző évhez képest 1,2 százalékkal, mintegy 15 millió palackkal több sört értékesítettek a vezető sörgyárak a magyar piacon tavaly, miközben csaknem 50 százalékkal nőtt a folyékony kenyér behozatala.

 

TÖBB SÖR FOGYOTT

Az elmúlt év is a forgalom növekedésével zárult a Magyar Sörgyártók Szövetsége (MSSZ) tagvállalatai – Borsodi Sörgyár Kft., Carlsberg Hungary Kft., Dreher Sörgyárak Zrt., Heineken Hungária Zrt. – és az értékeléshez adatközléssel hozzájáruló Pécsi Sörfőzde Zrt. számára. Az összesített forgalmi adatok szerint a Magyarországon jelenlévő öt legjelentősebb sörgyártó együttes belföldi értékesítése tavaly több mint 15 millió palackkal haladta meg az azt megelőző évit, ami 1,2 százalék feletti emelkedést jelent. Az iparágban általánosan használatos mértékegységben kifejezve, az öt gyártó által Magyarországon értékesített sör mennyisége 6,29 millió hektoliter volt 2018-ban, szemben a 2017-es 6,22 millióval – hívja fel a figyelmet most közreadott éves jelentésében a vezető hazai sörgyártók érdekképviseleti szervezete.

 

EGYRE TÖBB SÖR

Az MSSZ által értékelt vállalatok teljes kereskedelmi teljesítményét jellemző mutató – az általuk 2018-ban Magyarországon értékesített és az országból kivitt sörök együttes mennyisége – szintén növekedett. Az így számított teljes értékesítés mennyisége elérte a 6,79 millió hektolitert, ami összességében mintegy 33 ezerrel volt több az előző évinél. Ezzel párhuzamosan a sörimport is nőtt, mégpedig mintegy 220 ezer hektoliterrel, 46 százalékkal, 698 ezer hektoliterre, ami a teljes belföldön értékesített mennyiség 11 százaléka. Az adatokat közlő, magyarországi üzemmel is rendelkező négy sörgyártó – a kőbányai, a bőcsi, a soproni és a pécsi sörgyár – saját termelése 2018-ban 6,09 millió hektoliter volt, ami viszont 3 százalékos csökkenés az előző évihez viszonyítva. Az általuk lebonyolított magyar sörexport 2018-ban 496 ezer hektoliter volt, ez 42 ezer hektoliterrel, 8 százalékkal kevesebb, mint 2017-ben.

 

PALACKJA VÁLOGATJA

A Magyarországon forgalomba hozott egyes csomagolási típusok arányait tekintve csak a visszaváltható üveges értékesítés volumene esett vissza, folytatva az évek óta már tapasztalt tendenciát. A csökkenés mintegy 126 ezer hektoliter volt, ez az előző évhez képest mintegy 8 százalékos visszaesés. Tavaly így 1,436 millió hektoliter sört értékesítettek Magyarországon visszaváltható üvegpalackban. 

Az összes többi csomagolástípus értékesítési arányaiban azonban növekedés volt. A PET-palackban forgalmazott sör eladása mintegy 8 százalékkal bővült, az előző évi 364 ezer hektoliterről 394 ezerre nőtt az így eladott mennyiség. Legnagyobb, 29 százalékos mértékben a nem visszaváltható, úgynevezett egyutas üvegben forgalmazott sör mennyisége emelkedett, több mint 109 ezer hektoliterre a múlt évben, mégpedig az import jelentős bővülése következtében. A dobozban eladott sör 3,781 millió hektoliter volt tavaly, ez közel 130 ezer hektoliteres, csaknem 3,5 százalékos növekedést jelent egy év alatt. A hordóban értékesített sör mennyisége 20 ezer hektoliterrel, 3,6 százalékkal, 573 ezer hektoliterre emelkedett éves összevetésben.


Tülekedés az arany nedűért a müncheni sörfesztiválon. Tavaly a magyar fogyasztás szerényen, de szintén nőtt

 

A PRÉMIUM A MENŐ

A belföldön eladott termékek választékát tekintve a szuper prémium kategóriába tartozó árucikkek értékesítése növekedett legnagyobb mértékben a sörpiacon. A 2017. évi eladott mennyiség tavaly 60 százalékkal, 307 ezer hektoliterre emelkedett. A prémium kategóriás sörök mennyisége pedig 1,193 millió hektoliterre, ami 17 százalékos bővülés. E két szegmens piaci részesedésének előretörése egyértelműen arra utal, hogy a magyar sörfogyasztók nagyobb vásárlóereje az igények növekedését idézte elő, ezért 2018-ban a belföldi piacon a jobb minőségű termékek kereslete nőtt meg ugrásszerűen.

Ugyanakkor a középkategóriás árucikkek értékesítésének mennyisége gyakorlatilag nem változott az előző évhez képest. Tavaly e szegmensből 2,569 millió hektolitert értékesítettek Magyarországon, míg 2017-ben 2,593 milliót. Azaz mintegy 24 ezer hektoliterrel, hozzávetőleg egy százalékkal kevesebb középkategóriás sör fogyott belföldön, mint egy évvel korábban. A gazdaságos, azaz saját márkás termékek mennyisége mintegy 8 százalékkal, 2,222 millió hektoliterre csökkent 2018-ban az előző évi 2,411 millióhoz képest.

 

MENTESBŐL ÜVEGEST

Kedvező jel az iparág fejlődésében, hogy tovább tart a sörpiaci innováció piacélénkítő hatása, élesedik a verseny az új típusú sörök piacán. Ezt támasztja alá, hogy folytatódott az ízesített sörök értékesített mennyiségének növekedése, illetve az alkoholmentes sörök szegmense is további szerény, mintegy 2 százalékos emelkedést mutat. Az ízesítettek forgalma 15 ezer hektoliterrel, mintegy 317 ezerre nőtt tavaly, ami 5 százalékos emelkedést jelent az azt megelőző évhez képest. 

Az alkoholmentes sörök piacán 2018-ban 116 ezer hektolitert, mintegy 2000 hektoliterrel többet értékesítettek, mint az előző évben. Figyelemre méltó tendencia ebben a piaci szegmensben, hogy a dobozos értékesítés mintegy 17 százalékkal esett vissza tavaly 2017-hez képest, ugyanakkor az üveges értékesítés több mint 80 százalékkal nőtt.

 

PRÉMIUM ÉS KÉZMŰVES

Az MSSZ tapasztalatai szerint a minőségi sörök iránti kereslet növekedése globális trend, amely a forgalmi adatokból jól láthatóan már Magyarországon is meghatározza a sörpiacot. A nagyipari prémium és kézműves sörök együtt erősítik a hazai sörkultúrát. Ezt támasztják alá azok az adatok is, amelyek szerint az iparág az előző évinél több járulékot és adót fizetett be a magyar költségvetésbe 2018-ban. Ez az összeg a teljes iparági adó- és járulékelvonást tekintve 80,102 milliárd forintot tett ki, szemben a 2017-ben befizetett 77,142 milliárddal. Így a befizetett járulék és adó teljes összege csaknem 4 százalékkal volt több tavaly, mint az azt megelőző évben. A befizetés növekedése egyértelműen azt jelzi, hogy a prémium és a szuper prémium kategória forgalma jelentősen emelkedett tavaly, és ez tükröződik a bevételek által generált adó- és járuléktöbblet-befizetésben – hívja fel a figyelmet az MSSZ.

A magyar söripar a jövedéki adót tekintve tavaly az előző évvel közel azonos mértékben teljesítette kötelezettségét a költségvetésnek. A múlt évben a befizetett jövedéki adó teljes összege 42,48 milliárd forint volt, míg 2017-ben ez 42,16 milliárdot tett ki. Az iparág tavaly 30,52 milliárd forint forgalmi adót rótt le a magyar költségvetésnek, míg az előző évben ugyanilyen jogcímen 26,86 milliárdot fizetett be az államkasszába. Az áfabefizetés mértéke 13,7 százalékkal haladta meg 2018-ban a 2017-es évet. A szövetség szakértői szerint egyértelmű, hogy a prémium és szuper prémium termékekből származó többletbevétel miatt emelkedett meg az iparág összes múlt évi adó- és járulékbefizetése a magyar költségvetésbe. Az egyéb adókból származó, az iparágat terhelő adókból az államkassza tavaly 2,333 milliárd forint bevételre tett szert, míg az előző évben ez az összeg 1,508 milliárd volt, azaz a növekedés több mint 800 millió forint volt. 

 

MUNKA TÍZEZREKNEK

Mindezek mellett a magyar sörgyárak jelentős munkáltatók. Az öt vezető gyártó 2018-ban a szektorban dolgozók valamivel több mint 85 százalékát, közel 1560 főt foglalkoztatott. A bérjellegű, a vállalatok által fizetett járulékok és adók 3,935 milliárd forintot tettek ki, az előző évi 2,583 milliárddal szemben. Mindez azt jelzi, hogy az iparági bérszínvonal érzékelhetően emelkedett az elmúlt évben. Emellett az iparág további 20-25 ezer fő foglalkoztatására nyújt lehetőséget az alapanyag-termelés, a kereskedelem és a vendéglátás révén. E munkahelyek túlnyomó többsége a magyar kis- és középvállalati szektorban található.

A söripar szereplői tavaly is – az előző évek gyakorlatát folytatva – további több százmillió forintot költöttek olyan önkéntes fenntarthatósági programokra, amelyek a többutas üveg- és alumíniumdoboz-csomagolások visszagyűjtésére és újrahasznosítására irányultak. Ennek alapján a szövetség 2018-ban javasolta a kormányzatnak, hogy a sörgyártók és a kereskedelem által működtetett többféle megoldás kombinációját – mint például az egymás mellett lévő újratölthető üveg- és egyutas alumíniumdoboz-visszagyűjtő rendszerek együttese – tekintse mintának az EU körforgásos gazdaságról szóló irányelvének magyarországi honosításakor.

 

ÁFACSÖKKENTÉSI IGÉNYEK

A kedvező gazdasági környezet ellenére Magyarországon a sör adóterhelése még mindig magasabb, mint a környező országokban – hívják fel a figyelmet az MSSZ-nél. Mint kifejtik, a magyar költségvetés a hazai sörgyártók által megtermelt iparági GDP 65-70 százalékát vonja el különböző adók és járulékok formájában, míg az átlagos elvonás mértéke a szakértők szerint a szomszéd országokban mindössze 50 százalék körüli. Ezért az iparág képviselői – a nagy sörelőállítók és a kisüzemi sörfőzdék együttesen – tavaly is szorgalmazták, hogy a csapolt sör általános forgalmi adóját több kelet-európai ország gyakorlatához igazodva (Románia, Csehország) a magyar állam csökkentse, ezzel erősítve a vendéglátóipar kis- és középvállalkozóit is. Ez a kezdeményezés azonban még „nem talált meghallgatásra”.

 

EGYRE TÖBB A SÖRKÜLÖNLEGESSÉG 

A gazdasági válságból való kilábalással az évtized közepén megkezdődött Magyarországon is a sörfogyasztás struktúrájának átalakulása. A fogyasztók jelentős, jól érzékelhető része egyre inkább a prémium és a szuper prémium termékeket kezdte keresni a sörpiacon, és ez emiatt 2014-től folyamatosan bővül. Ha ez a mennyiség tekintetében nem is mindig érzékelhető, azért az árbevétel növekedésében mindenképpen tetten érhető a folyamat. Az iparági szakemberek szerint a hazai sörgyártókat kedvezőtlenül érinti a dömpingáron importált sörök nagy mennyisége. Az MSSZ ugyanakkor örvendetesnek tartja, hogy a piaci kínálat egyre szélesebb palettán mozog, és szaporodnak a sörkülönlegességeket gyártó magyar kisüzemek, ami a kínálat bővülését, a minőség iránti igény növekedését jelenti. Erre utal a kisüzemi sörfőzdék termékeinek egyre nagyobb népszerűsége is. A legkisebb sörfőzdék termelése egyes becslések szerint már közel 80-90 ezer hektoliter sör forgalmát jelentheti a piacon. Ezen kis sörfőzdék termékei annyira népszerűvé váltak, hogy már a nagy gyártók is felvettek hasonló termékeket a kínálatukba.

 

NYOMULÓ CSEH MINISÖRGYÁRAK

Csehországban tavaly 440-re emelkedett a minisörgyárak száma az egy évvel korábbi 400-ról – a minisörgyárak cseh-morva szövetségének adatai szerint. A szervezet várakozásai szerint a növekvő trend az idén is folytatódik: gyakorlatilag hetente nyílik meg egy-egy minisörgyár, amelyből a cseh fővárosban már amúgy is félszáz működik. A 90-es évek elején csak egyetlen, a több száz éves múltra visszatekintő prágai U Fleku üzemelt. Pedig a cseh minisörgyáraknak nagy hagyományuk van, hiszen 1948 előtt számos faluban, városban volt ilyen cég, országszerte körülbelül ezer. Az elmúlt negyedszázad alatt pedig ismét jó félezer ilyen alakult, ám néhány tucatnyi meg is bukott. A piacon maradók közül némelyik termelése ugyanakkor már túllépte a 10 ezer hektolitert, ami a hatályos szabályozás szerint a minisörgyárak kedvezményes adózásának és éves termelésének felső határa, ezzel pedig átkerültek az ipari sörgyárak kategóriájába. Ezekből jelenleg félszáz működik a cseheknél. A minisörgyárakban főzik az évi cseh sörtermelés 2,5 százalékát, fél százalékponttal többet, mint 2017-ben. A termékek 90 százalékát vendéglőkben adják el csapolt sörként, míg 10 százalék palackozva kel el, főleg a nagy üzletláncokban. A legtöbb minisörgyár évi kapacitása 900–1000 hektoliter között mozog, ami általában egy-két közepes nagyságú vendéglő éves igényét elégíti ki. A söreik iránti kereslet folyamatosan nő, aminek az sem akadálya, hogy ezek átlagban 30-50 százalékkal drágábbak a nagy sörgyárak termékeinél. A minisörgyárak söreiből egyre több vendéglő rendel, azokat különlegességként ajánlva vendégeinek. A szövetség azt várja, hogy a minisörgyárak száma még legalább egy évtizedig emelkedni fog Csehországban, ahol tavaly 20,32 millió hektoliter sört főztek, ebből több mint 16 millió kelt el a belföldi piacon. Csehországban az utóbbi években az egy főre eső éves sörfogyasztás 143-145 liter körüli, ami a világon a legnagyobb.

 

Borítófotó: Sörfürdőzés Granadában. A prémium életérzés és a különleges sörök teret nyernek Magyarországon is

Merre tovább, forint?

ÚTKERESÉS

Magyarországon az erősödő inflációs nyomás miatt a tavasszal együtt a jegybanki fordulat is hamarosan beköszönthet – tekint előre a következő hetekre a K&H Alapkezelő, melynek elemzése alapján a hitelminősítők meglehetősen lassan reagáltak arra, hogy a magyar gazdaság az államadósság csökkentése és a GDP-növekedés szempontjából is látványos eredményeket ért el. 

„A 73,3-ről 70,9 százalékra csökkenő államadósság és a tavalyi 4,8 százalékos gazdasági bővülés alapján időszerű volt, hogy a magyar adóskockázati besorolás elmozduljon a legrosszabb befektetésre ajánlott kategóriából. Az S&P és a Fitch Ratings felminősítése ugyanakkor nem okozott komolyabb elmozdulást a hazai eszközöknél, ugyanis azt a piac már jóval hamarabb beárazta, tulajdonképpen a befektetők már rég megelőlegezték a bizalmat. Ennek köszönhetően a forint és a kötvénypiac az év eleje óta tapasztalt erősödést követően már nem reagált érdemben a hitelminősítők bejelentésére” – hangsúlyozta Kovács Mátyás, a K&H Alapkezelő szenior portfóliómenedzsere. 

A szakértő szerint a fogyasztói árak emelkedése miatt ismét a kamatpolitika kerülhet fókuszba. A márciusi inflációs jelentés függvényében akár már a tavasz fordulatot hozhat az MNB kamatpolitikájában, ezért érdemes számba venni a hazai eszközosztályok kilátásait. Egyelőre azonban nem kamatemelésben kell gondolkodni, mivel várhatóan először a forintlikviditás csökkentésével és a betéti kamatok növelésével operálhat majd a jegybank.

Az év elején tapasztalt erősödést követően a forint/euró árfolyam a 315–320-as sávban mozoghat még jó ideig, ugyanis a hazai fizetőeszköz további izmosodása már nem tenne jót az exportnak és rontaná a versenyképességünket, egy nagyobb mértékű gyengülés viszont még inkább felfelé tolhatja az inflációt, és ezzel nyomás alá helyezné az MNB-t a szigorítás mielőbbi meglépésére.

A világgazdaság növekedésének a lassulásától való félelmek globálisan féken tartották a fogyasztói árak emelkedését, hazai fronton azonban a bérinfláció miatt nem enyhül a drágulás üteme, ez pedig előbb-utóbb a hazai jegybank számára is elkerülhetetlenné teszi a szigorítást. Az élénkülő infláció és a küszöbönálló szigorítás miatt a közép- és hosszú távú kötvényhozamok mérsékelt, fokozatos emelkedésére lehet számítani, miközben a tízéves német és magyar kötvényhozamok különbözete erősen szűkült az elmúlt időszakban, ami szintén a kötvényhozamok emelkedése irányába mutat.

Erős forint nélkül nem valósul meg az „álom”: nem kerülünk 2030-ig az első öt ország közé Európában – állítja Gazdag László közgazdász, egyetemi tanár, aki emlékeztetett: 1979-ben Thatcher a font megerősítésével kezdte, s 1981-ben Reagan 6-ról 19 százalékra emelte a Fed kamatlábát. A korábbi hollywoodi színész úgy vélekedett: erős dollár kell, aztán majd meglátjuk… És az 1980-as évtized lett az „eszeveszett fogyasztás” évtizede, ekkor keletkezett a „fogyasztói társadalom” szlogen. Húszmillió munkahely megszűnt, de negyvenmillió új keletkezett. Thatcher idején pedig dinamikusan nőttek a reálbérek Nagy-Britanniában. Az erős pénz a tánciskola kályhája: ha nem innen indulunk, minden eredmény csak illúzió, kártyavár – húzta alá végezetül Gazdag László. 

Monetáris rendszerváltozás történt

– Újabb hat évre kapott mandátumot Matolcsy György az MNB élén. Mit emelne ki a jegybank elnökének a tevékenységéből? 

– Hatalmas fordulat történt az elmúlt hat évben a Magyar Nemzeti Bankban: gyakorlatilag lezajlott egy monetáris rendszerváltozás. Ebben a gazdaságtörténeti folyamatban az ország központi bankja a hazai gazdasági-pénzügyi érdekeket szolgálta. Szembetűnő a különbség a korábbi MNB-s politikához képest, ugyanis 2013 előtt ez nem volt elmondható! 

– Mit ért az alatt, hogy a magyar gazdasági-pénzügyi érdekeket szolgálta az MNB? 

– Konkrétan azt, hogy a nemzetgazdasági teljesítmények és a társadalmi stabilitás javára tevékenykedett-tevékenykedik. Úgy, hogy az önálló jegybanki mellett a monetáris politika a kormányzást, a gazdaságpolitikai célkitűzéseket támogató stratégia is egyben. Utóbbi azt is jelenti: kiváló és összehangolt együttműködés jött létre a fiskális kormányzati pénzügyekkel. Ennek hatására 2013-tól tartós a gazdasági növekedés, létrejött a pénzügyi és az árstabilitás, s immár három esztendeje historikusan alacsony a jegybanki alapkamat. Amióta Matolcsy György az elnök, nem emelkedett, évek óta a 0,9 százalékot tartja az MNB. Ez a hazai vállalkozások, családok és a külföldi befektetők számára egyaránt a pénzügyi szilárdságot jelenti.

– A Matolcsy Györgyöt bíráló közgazdászok szerint a magyar gazdaság nem is annyira kamatérzékeny, azaz nincs túl nagy jelentősége annak, hogy alacsony szinten megrekedt az alapkamat.

– Ez a legnagyobb butaság, amit eddig hallottam! Túl azon, hogy Magyarország gazdasága pénzügyileg stabil, ami a kiszámítható fejlődési pályát is jelenti, ha a jegybank nem kezd bele ebbe a csökkentési ciklusba, akkor az államadósság utáni kamatok lényegesen magasabbak lennének! Annak ellenére, hogy a magyar kormánnyal együttműködve az MNB az államadósságot 85-ről 69 százalékra mérsékelte. Hasonlóan fontos, hogy a devizakitettség 55-ről 10 százalékra csökkent. Summa summarum: ez alapján azt gondolom, hogy a hazai monetáris politika eredményes, és jól szolgálja a kormány gazdasági célkitűzéseit.

– Mit vár a következő hat évtől? 

– Hasonló kreativitást! Ennek nem leszünk híján, miután a központi bank 330 pontos versenyképességi csomagot állított össze. Utóbbinak pedig nem kisebb célja van, mint az osztrák fejlettség nyolcvan százalékának az elérése 2030-ra. 

– Nincs túl messze 2030, Ausztria pedig nagyon fejlett, az EU harmadik leggazdagabb tagállama. Összejöhet ez az ambiciózus cél? 

– Történelmi feladat nyugati szomszédunk gazdasági fejlettségének elérése, a Monarchia alatt például sikerült közel kerülnünk az osztrákok életnívójához. Ha akkor összejött, miért ne sikerülhetne most is? Aki alaposan áttanulmányozza az említett csomagot, rájöhet: amennyiben megvalósulnak az MNB tervei, akkor versenyképes, termelékeny gazdaság lehetünk. 

– Mit szól azokhoz a felvetésekhez, hogy a multik és az uniós pénzek nélkül lehúzhatnánk a rolót? 

– Aki ilyeneket állít, lebecsüli a magyar gazdaság képességeit, mindenekelőtt a kis- és közepes vállalkozásokban rejlő óriási lehetőségeket. Egyébként minden nyugati, fejlett ország pont a kkv-szektorra építkezve tudott hatalmasat fejlődni, nem pedig a multikra vagy az EU-forrásokra alapozva. Gondoljunk csak Ausztriára, Bajorországra vagy éppen Észak-Olaszországra. 

– A versenyképességi fordulatot például az euró bevezetése is segíthetné, mint az a szlovákoknál is történt. Vagy nem így látja? 

– Miközben lassan minden, az uniós pénz bevezetéséhez szükséges kritériumot teljesítünk, addig nem árt fejben tartani, hogy az euró még túl erős a magyar gazdasághoz képest. Ne járjunk úgy, mint az olaszok vagy a görögök. Gazdasági fejlettség is kell egy ilyen izmos devizához. 

– Ugyanakkor gyenge a forint. Ezen a téren nem várna el hatékonyabb monetáris, avagy gazdaságpolitikai intézkedéseket? 

– Nézze, a forint árfolyamát elméletileg a piaci folyamatok határozzák meg. 

– Elméletileg? 

– Igen, mert a gyakorlatban különböző pénzügyi körök támadják a magyar fizetőeszköz árfolyamát, vagy éppen spekulálnak ellene – immár 2010 óta. Reálisan 300 forint kellene, hogy legyen egy euró, legalábbis az ismert makrogazdasági környezetet figyelembe véve. Úgy vélem, előbb-utóbb normalizálódik a helyzet, mert a pénzpiaci szereplők is rájönnek arra: nem érdemes ujjat húzni a magyar kormánnyal, a jegybankkal. 

– Szavaiból kitűnik: minden nagyon szép és minden nagyon jó. De lecsorog-e a jólét? 

– Természetesen! A monetáris, költségvetési, azon belül is az adópolitikai intézkedések következtében az egész magyar társadalom jól jár. A családvédelmi rendelkezések mellett a hazai gazdaságpolitika az idén szintén jelentős béremelést generál. Nagyot nőtt a minimálbér, valamint a garantált bérminimum. Az előbbi 2019-től bruttó 149 ezer forintra emelkedett, s ez az összeg szerintem 2020-ra bruttó 170-180 ezerre is ugorhat. Mindkét tétel növelése következtében pedig a bérminimumtól és a garantált bérektől eltérő jövedelmek is láncreakciószerűen növekednek majd. Vagyis a gazdasági gyarapodás jótékony hatásai eljutnak a vállalatokhoz és a családokhoz.

– Hogyan definiálná a jó gazdaságpolitikát? 

– Ez nagyon egyszerű dolog: az a jó gazdaságpolitika, amely nemcsak az ország makrogazdasági viszonyait tünteti fel kedvezőbb színben, hanem a munkaerőpiac, a vállalkozások, a családok is érzékelik a bővülés jótékony hatásait. Egyébként a magyar gazdaságpolitika 2010 óta ilyen. Összefoglalva: emelkednek a bérek, a jövedelmek, s folyamatosan csökkennek az adók. 

– Mi a különbség a mostani kormány, valamint a korábbi kabinetek gazdaságpolitikája között? 

– A polgári kormány immár 2010 óta azon dolgozik, hogy a munkavállalók jobb helyzetbe kerüljenek. Konkrétan is lehet érzékeltetni az eltérést: az MSZP–SZDSZ-kabinetek nyolc éve alatt mindössze húszezer forinttal nőtt a minimálbér, de 2010-től folyamatos az emelés. A kormány célja, hogy a nyugat-európai bérekhez történő felzárkózás töretlen legyen.

 

NÉVJEGY

56 éves.

Közgazdász, egyetemi tanár. Kutatási területe a jövőkutatás, a bankszabályozás és a pénzügytan. 

1990-ben kezdte pályafutását a Magyar Nemzeti Bankban elemző közgazdászként, majd kereskedelmi bankoknál dolgozott. Később a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karának egyetemi tanára, a Közpénzügyi és Államháztartási Intézet vezetője lett, majd a Közpénzügyi Kutatóintézetet irányította. 

1998 és 2002 között országgyűlési képviselő.

Versenyre fel(készülve)

KORMÁNYZATI LÉPÉSEK

Néhány óra eltéréssel látott napvilágot két, az ország versenyképesebbé tételéről szóló program február végén. A kormány – azaz a kormánytagokat és többek között a Siemens, a McKinsey tanácsadó cég, továbbá a Mol vezetőjét tömörítő Nemzeti Versenyképességi Tanács – és a Magyar Nemzeti Bank egyaránt ezt a kérdést feszegeti összesen csaknem 350 oldalas tanulmányában. Az MNB anyaga nagyobb volumenű, és több, szám szerint 330 javaslatot fogalmaz meg; ennek megfelelően a lefedett időtáv is hosszabb, egészen 2030-ig terjed. A versenyképességi tanácsnak a múlt év végén már beharangozott programja szintén alaposan belemegy a részletekbe, és pontos határidőket is tartalmaz az egyes „akciók” megvalósítására. A fő különbség a két nagyszabású terv között, hogy a kormányé kitér a költségvetési hatásokra is, azaz arra, hogy mennyibe kerülnének a büdzsének a felsorolt javaslatok. Aggodalomra nincs ok – a számítások szerint a kezdeti mínuszos egyenleg után a projekt által felölelt periódus végére, 2023-ra akár többletbe is fordulhat a végösszeg, azaz többet hoznak majd a programok – elsősorban a beruházások növekedésén és az állami kiadások csökkentésén keresztül –, mint amennyi kiadást jelentenek az államkasszának.

A számok szintjén ez azt jelenti, hogy a tervezett felzárkózáshoz – az öt leginkább versenyképes uniós ország közé kerüléshez – szükséges lépések az első három évben GDP-arányosan 0,2-0,4 százalékkal terhelik meg a költségvetést. A siker mércéje, hogy a magyar gazdaság bővülési üteme fenntarthatóan haladja meg két százalékponttal az uniós átlagot a következő esztendőkben – ehhez a tavalyi rekordszintű, 4,9 százalékos gyarapodás adhat önbizalmat, amely, jócskán túlteljesítve a felzárkózási kritériumot, éppen három százalékponttal nagyobb a 2018-as EU-s középértéknél. Ráadásul a múlt évi teljesítmény annak ellenére lett ilyen kiugró, hogy egy esztendővel ezelőtt még majdnem minden szakértő lassulást jósolt.

A Program a versenyképesebb Magyarországért előszavában Varga Mihály pénzügyminiszter a „jó idők” végének a közeledtére hívta fel a figyelmet. Az eddigi naposabb időszakot Magyarország nagyon jól kihasználta, ám a világgazdaság egén sűrűsödni kezdtek a felhők. Ezért a tervezet – a jegybankéhoz hasonlóan – a mennyiségi után a minőségi fordulatot, a hatékonyság erőteljesebb növelését szorgalmazza. Ezt Palkovics László innovációs és technológiai miniszter szemléletesen úgy fogalmazta meg a köszöntőjében, hogy „gazdaságunk a felnőttkor hajnalára érkezett, amikor át kell lépnie a nagyobb hozzáadott értékű, magasabb bérű korba a mennyiségi fejlődés időszakából”.

A kormány honlapján is elérhető program az aktuális hazai makrogazdasági helyzet alapos értékelése után hat nagy területet ölel át: a foglalkoztatást, a vállalati környezetet, az adózást, a közszférát, az oktatást és az egészségügyet. Az intézkedési javaslatok közül kiemelkednek a foglalkoztatást és a vállalkozói környezetet érintők, amelyek hosszabb távon, azaz három-öt év elteltével erős hatást gyakorolhatnak a gazdasági növekedésre, míg a többi területen szorgalmazott változások befolyása közepes mértékű lehet. A két kiemelt szektor programjainak a bővülési többlete tehát nagyobb az adózásénál, köszönhetően az általuk kifejtett erős szerkezeti hatásoknak. Azonban egy hosszabb, tízéves időhorizonton már az oktatáshoz és az egészségügyhöz kapcsolódó fejlesztések növekedést serkentő ereje lesz mind abszolút mértékét, mind arányait tekintve a meghatározó a program szerint.

A jegybank és a kormány anyaga egyaránt nagy terjedelemben foglalkozik a kis- és középvállalkozások hatékonyságának a javításával. Hiszen a magyar cégek túlnyomó része kkv, a foglalkoztatottak több mint kétharmadát adják, az országban megtermelt hozzáadott értéknek pedig mintegy felét; munkatermelékenységük azonban csak harmada a nagyvállalatokénak, és tíz százalékkal elmarad a visegrádi országokban működő kkv-kétól is. A kabinet erősíteni szeretné a kisvállalkozások számára létrehozott adónemeket, így a kisadózók tételes adóját (kata), illetve a nagyobb kis- és középvállalkozások kisvállalati adóját (kiva) a 2016-ban kötött, öt évre szóló bérmegállapodás végigvitele mellett, amelynek a végére a V4-ek adólevonási szintjére csökkennek a munkára rakódó közterhek. Az MNB elsősorban a beruházások és a mérethatékonyság növelésén, valamint az innovációs kapacitások erősítésén keresztül adna lendületet a szektornak. A kormány programja ugyancsak kiemelten kezeli az innovációt és a digitalizációt, hozzátéve a fejlesztések támogatását és az adminisztrációs terhek csökkentését is. 

A jegybank programja jobban koncentrál a versenyképesség pénzügyi vonatkozására. Egy új, a lakossági és vállalati hitelezést kiemelten ösztönző modell kialakítását szorgalmazzák olyan kulcsszavak mentén, mint hatékony tőkeallokáció, a hitelezés prudens növelése, alternatív finanszírozási formák megerősítése vagy a digitális megoldások elterjesztése. A kormány projektje is kitér a pénzügyi, hitelezési rendszerre a kiszámítható beruházási környezet kialakítása kapcsán. Itt kiemelik: a likviditáshiány pár éve már egy komoly hitelezési válságot vetített előre, mivel nem bővült a gazdasági gyarapodásnak megfelelő ütemben – ez változott meg a kormányzati ösztönzők hatására 2016-ban. 

Szükség van azonban a hitelezés további fejlődésére a folyamatosan változó piaci környezet által megkövetelt vállalati beruházások, fejlesztések megvalósítása érdekében. Idetartozik az uniós szinten is párját ritkítóan kedvező, kilencszázalékos társaságiadó-kulcs, amely rendkívül erős vonzerejű a külföldi tőke számára. Mindezt tovább lehetne fejleszteni a kormány programja szerint az adózási szabályrendszer egyszerűsítésével, sőt, az adónemek amúgy nagy számának drasztikus csökkentésével, a gazdaság további fehérítésével: az online számlázás kibővítésével és az e-számlázás bevezetésével.

Józsa Kriszta

– Hogyan lehet ilyen fiatalon ilyen sok nyelven beszélni?

– Úgy, hogy mondták a szüleim, hogy kellene franciául tanulni, de nem szerettem erre járni, valahogy nem voltam egy hullámhosszon a tanárral. Kerestem valami újat, és mivel a kínait autentikus, kínai tanároktól lehetett a kínai intézetben tanulni, ezt választottam. Megérte, mert óriási élményben volt részem a távol-keleti országban egy nemzetközi versenyen, ahol lényegében a világ minden pontjáról lett barátom, és nagyon megváltoztatta a világlátásomat, hogy mennyire más nehézségeik vannak az embereknek például egy afrikai országban, mint nekünk itt, Európában. Erről sokan hajlamosak elfeledkezni.

Több nyelv ismeretével többekkel lehet kapcsolatot teremteni.

– Jó tanuló? Hogyan került kapcsolatba a Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvánnyal, melynek révén most beszélgetünk ezen a támogatott diákoknak szervezett konferencián?

– Igen, végül is 9,86-os volt az átlagom, és nyárra felvettek egy nyári egyetemre az USA-ba, sőt oda egy ösztöndíjat is elnyertem. Az osztályfőnököm hívta fel a figyelmem az alapítványra, és jelentkeztem. Azt mondták, lehet, hogy két hónapig sem reagálnak, ezért aztán meglepődtem, hogy szinte azonnal válaszoltak. A jelentkezés egy részletes űrlap kitöltésével volt lehetséges, két órán át tartott, mire minden kérdésre válaszoltam – ez már eleve egy szűrő volt, gondolom. Egy év múlva érettségizem, tehát fontos már most orientálódnom, hogy majd hová és pontosan milyen szakra jelentkezzek, mert van olyan intézmény, ahol mikrobiológiát tanítanak, máshol genetikát, és van, ahol már az elejétől lehet specializálódni. Az utóbbi időben az epigenetika kezdett el a leginkább érdekelni.

Az alapítvány abban támogat, hogy ezen a téren fejlődhessek: lehetőséget biztosít arra, hogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem professzoraival, neves szakemberekkel, hatalmas tudású kutatókkal konzultáljak, betekintsek a kutatólaboratórium munkájába, s később a kijelölt mentorommal együtt dolgozzak.

– Honnan jött a genetika iránti érdeklődése?

– Már úgy 14-15 évesen kezdett érdekelni ez a terület. Mivel a biológia-tankönyvben nem tértek ki minden kérdésre, más forrásból is kellett tájékozódnom. Az, amit találtam, megváltoztatott, és egyre inkább ilyen témájú munkákat kezdtem el olvasni, s ebben a tárgykörben gondolkodtam. Azt hiszem, hogy a genetikai kutatások előtt nagy jövő áll, ezért is érdekel annyira ez a téma. Nagyon izgalmas például a gének közti kommunikáció, de persze ez az egész kutatási terület már most rengeteg etikai kérdést is felvet, és biztosan a jövőben is egyre többet. Azt hiszem, ráadásul ebben a kérdésben kevés a tanácsadó, szakértő, aki a kormányokat a genetikai kutatásokkal kapcsolatos szabályozás megalkotásában segíti. Magam inkább kutató szeretnék lenni, de mivel van tapasztalatom a diákszervezetek révén a képviseletben, tanácsadásban, ezért érdekel ennek a területnek ez a fajta szakmai része is. 

– A diákszervezetben, amelyben tevékenykedik, mi a feladata?

– Különböző külföldi eseményeken és szervezetekben képviselem a szövetségünket. Még a 9. osztályban kezdtem, és másodszorra is megválasztottak a külügyi referens posztra. Azon kívül, hogy az OBESSU-ban (Organising Bureau of European School Student Unions – az európai közoktatásban részt vevő diákok szövetségeinek európai képviselete) reprezentálom a szervezetünket, még a 120 fős táborunk fő szervezője is voltam. Az OBESSU-nak évente kétszer van alapszabály-módosító gyűlése, s még néhány alkalommal egyéb eseményei, amikor különböző témákban alkotunk és fogalmazunk meg közös álláspontot. Általában a cseh, a brit és a szlovén diákokkal szoktunk egyetérteni. Ezen programok miatt évente nyolc-kilenc alkalommal utazom, nem mindig Brüsszelbe; voltak már Rómában, de Gdańskban is ilyen rendezvények. 

– Milyen kérdésekben szoktak megnyilatkozni, és a hazai szervezettel milyen érdekképviseleti céljaik vannak?

– Az európai képviseletben most éppen egy olyan módszertanon dolgozunk, amellyel csökkenthetők a frontális tanítás nehézségei. Arra készítünk ajánlást, lényegében egy útmutatót, hogyan lehet az egyenrangúság megteremtésével együtt is hatékony oktatást szervezni, és mi kell ahhoz, hogy ez jól működjön, miként legyen ez a tanrendek szerves része. Arra próbálunk rámutatni, hogy a diákok egymástól is tudnak tanulni, és az sokszor hatékonyabb is. Ezt angolul peer educationnek hívják, és ha jól tudom, már több országban vannak ennek hagyományai, akárcsak, ha a szakkollégiumi hálózatra gondolunk, Magyarországon. Az általános döntésekről és véleményeinkről közleményeket szoktunk kiadni. 

Otthon, Romániában ennél visszafogottabb, ám annál inkább életbe vágó változásokat sürgetünk. Az oktatás reformját odahaza ugyanis a politikusok nagyon leegyszerűsítve az óraszámok és a tanítási szünetek hosszának a meghatározásában látják, holott ez csak a felszín. Véleményünk szerint a tanítás gyökereihez, a módszerekhez és a tantervhez kell hozzányúlni, erről szeretnénk meggyőzni őket. Nem jó dolog, hogy középiskolában még mindig húsz-huszonöt évvel ezelőtti tankönyvekből tanulunk, miközben azt látjuk a környező országokban, például Magyarországon is, hogy sokkal korszerűbb tananyagokat is lehet már fejleszteni. Azért dolgozunk, hogy a diákoknak jobb legyen, és valóban azt kapják az iskolában, amit megérdemelnek.

– Mi ennek az oka, hogyhogy nem cserélték le a tankönyveket?

– Elkezdték azok megújítását, és évről évre, az általános iskola első osztályától kezdve cserélik őket, de még nem tartanak ott, ahol mi járunk, azaz a mai idősebb diákok a régi könyvekből tanulnak, míg a kisiskolások már az újakból.

– Mik a tervei? Az elmúlt nyári ösztöndíj után jövőre érettségizik. Hová menne továbbtanulni?

– Ebben a kérdésben még nem döntöttem. Eredetileg az USA-ban terveztem továbbtanulni, de folyamatosan vizsgálom a lehetőségeket Európában, Magyarországon és Erdélyben is.

 

NÉVJEGY 

Tizenhét éves, a szüleivel él. Egy tizennégy éves húga van, édesanyja német iskolában tanítónő, édesapja villanyszerelő-mérnök.

Tizenegyedik osztályos a brassói Áprily Lajos Főgimnáziumban.

A Makosz (Romániai Magyar Középiskolák Szövetsége) diákszervezet külügyi referense.

Hat nyelven beszél (magyar, román, angol, német, kínai, orosz).

Tánccsoportjával együtt megnyerték a 2018-as Sibiu Dans Festivalt.

A Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány támogatottja.

KEDVENCEK

Film » La Casa de Papel (Papírház)

Könyv » Richard Dawkins: The selfish Gene

Hobbi/szabadidő: diákképviselet, nyelvtanulás, tenisz, tánc, snowboard, olvasás (főleg tudományos művek, például a genetika témája)

Versengő környezettel a nemzetközi versenyképesség felé

Ahhoz, hogy a korai iskolaelhagyás mértékét a többi visegrádi ország szintje alá csökkentsük, számos intézkedés együttes megvalósítása szükséges – írja 330 pontos versenyképességi csomagjában Matolcsy György. Alábbi írásunkban a felsőoktatásról szóló helyzetértékelését és javaslatait vesszük górcső alá. 

 

KORSZERŰSÍTÉS

Magyarországon a felsőfokú végzettség megszerzésének a bérprémiuma nemzetközi összehasonlításban kimagasló, vagyis hazánkban nagyon megéri továbbtanulni. Ennek részben az az oka, hogy nálunk az európai és a régiós átlagnál is kevesebb ember vesz részt a felsőoktatásban, illetve rendelkezik ilyen végzettséggel. 

Az oktatás megújításának mikéntjét Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke 330 pontos versenyképességi programjában fogalmazta meg. Ehhez kapcsolódó korábbi cikkünkben a közoktatás és a pedagógusi életpálya területének a potenciális változásait vettük sorra, a mostani írás pedig a jegybankelnök „reformjának” további szegmenseit veszi górcső alá. 

 

ELŐTÉRBEN A REÁLTUDOMÁNYOK

A fenti megállapításokból következik, hogy a felsőfokú végzettségűek arányának növelése a tapasztalatok szerint lényeges előfeltétele a „közepes fejlettség” csapdájából való kitörésnek. Matolcsy szerint ugyanakkor a felsőoktatási intézmények nemzetközi rangsorai alapján a magyar egyetemek jelenleg nem tartoznak a világ élvonalába. Fontos szempont és adat az is, hogy viszonylag alacsony a reálterületeken végzettek aránya a társadalom egészében, a frissdiplomások között azonban már nem tapasztalható jelentős elmaradás. 

Az MNB elnöke lényegesnek tartja a reálvégzettségűek arányának további növelését. Ez valóban szükséges is, ugyanis ők azok, akik az innovációs tevékenység erősödésével hozzá tudnak járulni a fenntartható felzárkózás megvalósításához. Ahhoz pedig, hogy összességében többen szerezzenek felsőfokú végzettséget, bővíteni kellene a felsőoktatás beiskolázási bázisát, és olyan támogatási rendszert kellene kialakítani, amely anyagi körülményeitől függetlenül – az Alaptörvény megfogalmazása szerint „képességei alapján” – mindenki számára lehetővé teszi, hogy részt vegyen a felsőoktatásban. 

Matolcsy szerint a felsőoktatási rangsorokban való előrelépés csak tudatos fejlesztéssel és célzott intézkedésekkel (főként az oktatói kar megerősítésével) érhető el. A műszaki, természettudományos és IKT területen végzettek arányának a növeléséhez mindenekelőtt a közoktatásban kell fejleszteni a reál tantárgyak tanítását.

 

MINDENKI VÉGEZZE EL AZ ISKOLÁT!

Áttérve a középfokú oktatás aktuális helyzetére, Matolcsy programjában reális képet fest: Magyarországon a végzettség nélküli, korai iskolaelhagyás mértéke közel kétszerese a régiós és az osztrák szintnek, ugyanakkor a felsőfokú végzettség megszerzésének a bérprémiuma nemzetközi összehasonlításban kimagasló. „Azok a fiatalok, akiknek nincs középszintű vagy szakképzettségük, sokkal nehezebben helyezkednek el a munkaerőpiacon, illetve közülük sokan lesznek hosszú távon inaktívak. Ahhoz, hogy a korai iskolaelhagyás mértékét a többi visegrádi ország szintje alá csökkentsük, számos intézkedés együttes megvalósítása szükséges. A munkaerőpiacon már most jelen lévő alacsony végzettségűek képzése érdekében célszerű lenne például megerősíteni a hazai felnőttképzési rendszert” – fogalmazza meg a jegybankelnök. 

Fontos adat, hogy egy alapképzésben szerzett diploma hetven százalékkal nagyobb átlagos bért biztosít a munkavállaló számára, illetve a mesterszakot abszolváltak fizetése közel két és félszerese a középfokú végzettségűekének. Mindezt a foglalkoztatottsági adatok is alátámasztják: a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők nagyobb aránya dolgozik. Az MNB vezetője éppen ezért célszerűnek tartaná, ha a középfokú (különösen a gimnáziumi) képzést olyan módon fejlesztenék, hogy az itt végzők minél nagyobb része folytassa a tanulmányait felsőfokon. Lényeges az is – folytatja –, hogy ne csak az elméleti, hanem a gyakorlati lehetőségét is megteremtsék annak, hogy a diákok a szakképzés után is folytatni tudják a tanulmányaikat a felsőoktatásban. 

Javaslatai között szerepel a középiskolai tantárgyreform, a kimeneti kritériumok és rugalmasabb tantervek biztosítása, a duális képzés megerősítése, valamint a szakképző intézmények és a piaci szereplők kapcsolatának erősítése. Utóbbival kapcsolatban megfogalmazza: érdemes ezen a területen a holland mintát követni, vagyis a szakképzést nyújtó intézmények korszerű tanműhelyeinek a kialakításában a piaci vállalatok is vegyenek részt (példaként hozza fel, hogy számos cégnek érdeke, hogy az ő termékeiket tudják szervizelni a frissen végzett szakemberek). 

A tanítás színvonalának erősítése céljából javasolja a gyakorlati képzési helyek számának növelését, különösen pedig a nagyvállalatok minél aktívabb bevonását. Ezenfelül célszerűnek tartaná, hogy a duális képzésben részt vevő cégek és a szakképzést nyújtó intézmények között oktatási téren is szorosabb együttműködés alakuljon ki (például pedagógiai továbbképzések biztosítása, adminisztratív szempontból egyszerűbb legyen a gyakorlati szakemberek bevonása a komoly humánerőforrás-hiánnyal küszködő szakképzési rendszerbe). 

Ismét áttérve a felsőoktatás helyzetére, a dokumentumban rögzítik: Magyarország régiós és nemzetközi összehasonlításban is átlag alatti mértékben fordít pénzt erre a területre. Hazánkban a felsőoktatási kiadások a GDP 0,9 százalékát tették ki, ez elmarad a többi visegrádi ország (1,4), az OECD-államok (1,5) és Ausztria (1,7) átlagától. Ezenkívül nálunk csak a kiadások hatvanhárom százaléka származik állami forrásból, amely arány szintén elmarad a környező országok értékeitől. 

Javaslatainak első pontjaként a szakember megfogalmazza: a területen versengő környezetet kellene kialakítani ahhoz, hogy javuljon a hazai felsőoktatás nemzetközi versenyképessége. Emellett támogatni kellene minden olyan kezdeményezést, amely hozzájárul az egyetemek hírnevének növeléséhez. 

Programja szerint szükséges lenne a felsőoktatási intézmények infrastruktúrájának és felszereltségének a fejlesztése, a terület és a vállalatok közötti kapcsolatok erősítése, a piaci igények és a magántőke becsatornázása a tanításba, a felsőoktatási k+f (kutatás-fejlesztés) kiadásoknak a GDP 0,5 százalékára emelése, illetve annak a lehetősége, hogy az egyetemeknek szükséges infrastruktúrát bérelni is lehessen.

 

Borítófotó: Élethosszig tartó tanulás. A felnőttképzés rendszerét meg kell erősíteni

Lehet-e keresztény egy tömeggyilkos?

LÁTLELET

Amikor bárki az előre programozott, távvezérelt, a politikai-közérzeti integritását, konformérzetét védelmező érvekkel felfegyverkezve, egy gyilkoséhoz hasonló vérkéjjel leírja (természetesen közben részletesen maga elé képzeli, ahogyan vitapartnerét egy fél téglával veri agyon, esetleges ellenvetéseit így előre és végérvényesen megsemmisítve), hogy „keresztény terrorizmus”, akkor az nem minősíthető másként, mint direkt politikai megbélyegzésként. Azonnal stigmaként ég rá mindenkire, aki bármilyen rejtett, személyes vagy nyilvános, tehát társadalmi okból köti magát a posztkereszténység szellemi alakzataihoz.

Ezzel szemben a valóság az, hogy a Nyugatnak nincs vallása, nincsenek metafizikai prefixumai, nincs szakrális szubsztanciája, a kereszténység elveszett a demokráciák erkölcsi relativizmusában, a mindenre kiterjedő konzumindividualizmusban, az önálló, tekintély nélküli vallásértelmezések, ezoterikus tanítások és az egocoaching (a „réparateur de l’ego”, azaz a ego-helyreállító beavatkozások) ezerféle, egyre sötétebb, még kétségbeejtőbb útvesztőiben. Nyugaton egyedül ennek a magánynak és ennek a bolyongásnak van az egész civilizációt átható ereje, így ha valami megteremtheti a biztos kézzel gyilkoló, cinikus tekintetű pszichopatát, akkor ez lehet az. De ennek a kereszténységhez már semmi köze. Nem attól lesz szerves és élő a kereszténység, mert vannak, akik tradicionális latin rítusú miselátogatásban látják a hitük megkérdőjelezhetetlen fundamentumait, mert ez biztosítja számukra a vallási gourmet szerepkört. Nyugaton a vallás az igényesség, a sznobizmus (végeredményben a fogyasztás) része lett, a nagy szórakoztatóipar, a „le grand cirque” része. Ugyanilyen Michelin-csillagos vallásfogyasztók érdeklődnek a zen buddhizmus, a kabbala vagy a zoroasztriánus szekták iránt. Tény: a kereszténység piaci értéke kisebb, mint a felsoroltaké, ez ad némi tűzfedezetet a számára. 


Feldolgozhatatlan trauma. Gyászolók emlékeznek Christchurchben

A kereszténységnek (mint a szentséget közvetítő vallási egységnek) tehát már semmiféle szellemtörténeti jelentősége nincsen, pláne nincs hatása az emberek sirályszarfehér hétköznapjaira. A pápai intézkedés, az „urbi et orbi” nagyjából annyira (sem) fajsúlyos tényező a „meghatározó beszédek világában” (amennyiben létezik egyáltalán ilyen kategória), mint az Eurovíziós Dalfesztivál győztesének szívhez szóló poszthumanista pártdirektívái (amelyek kivétel nélkül a másság, a különlegesség, a bűntudat generálta szegénységeposz giccsmalasztját mint a kor megváltástanát hirdetik ki), nem beszélve az Oscar-díj-átadó könnyes és undorítóan emberi pillanatairól. 

Keresztény gyökereink vannak, de ezeket a gyökereket már régen kifordította a földből két világégés, a kommunizmus terrorja, a fogyasztás kultusza. Ami most látszik, az életképtelennek és haldoklónak tűnik, nem maradt más, mint néhány mag, amelyet rossz, a nap által fölszárított talajba vetettek el.

Hol van „itt”, nyugaton a „kereszténység”, milyen kazamatákban bujkál? A neoprotestáns szektaalvilág extázisaiban, amelyek éppen annyira rövid életű felvillanások, hogy csak szubkultúrák szintjén tudnak megnyilvánulni? Az ilyen hit lángja gyorsan kiég, mert kinek nincsenek olyan barátai, akik hosszabb-rövidebb időn át nem voltak a tagjai valamilyen protestáns kisegyháznak? Mi ellen harcolnak a liberalizmus prófétái, és miért harcolnak ezek a megszállott, a Breivikhez hasonló hús-vér tömegpusztító fegyverek? Nem a kereszténység ellen, nem a kereszténységért. Ez a föld minden pontjára exportált Nyugat-konzummammon, a nagy tabu, a nagy démon jelenlétének válságtünete, ez a vég kezdete.

 

Borítófotó: Virrasztás. Hagyományos maori tánccal fejezték ki tiltakozásukat a merénylet ellen a helybeli fiatalok

Migránsmesék

BEFOLYÁSOLÁS

A Figyelő korábban is foglalkozott azokkal az esettanulmányokkal, melyeket a bevándorlást támogató szervezetek tettek időnként közzé, és amelyeket dr. Katona Nasrin orientalista, tolmács antropológiai érvekkel pontról pontra cáfolt. Az esettanulmányok azóta eltűntek a nyilvánosság elől, most azonban szívszorító történetet olvashatunk magyarul az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) honlapján. A sztori főhőse egy harmincéves nigériai nő, Anne, aki két állásban is dolgozik Budapesten, lakást bérel, de négy gyermeke még mindig Nigériában van, mert a magyar hatóságok nem engedélyezik a családegyesítést. Anne ugyanis oltalmazotti státuszban van, nem menekült, így ezt a törvények nem teszik lehetővé. A hölgy írástudatlan, sosem járt iskolába – derül ki a cikkből. Tizenkét évesen férjhez adták a szülei egy gyógyítóhoz, harmadik feleség lett belőle. Hamar teherbe esett, megszülte első gyermekét, majd még hármat. Aztán egy helyi asszony segítségével sikerült megszöknie. Így szól Anne története, aki néhány hónap múlva Magyarországra keveredett, ahol már biztonságban volt. Arról nem szól az írás, hogy mely biztonságos országokon keresztül vezetett ide az útja, de valószínűleg járt még néhányban. A cikk üzenete egyértelmű: a családot egyesíteni kell. Nehéz is ez ellen jó ízléssel érvelni, de azért tegyük fel a kérdést: valóban az az optimális megoldás, ha öt-nyolc fő érkezik a már itt lévő migránsokhoz? 

 

EGYEDI TÖRTÉNET? 

Katona Nasrin szerint azonban egy gyakran felhasznált históriáról van szó. „A klisé ismételten visszaköszön, szóról szóra ugyanezt a történetet olvashattuk az Iránban élt »afgán« nők esetében. Anne, ahhoz képest, hogy írástudatlan, igen jól eltalált Magyarországra, és igen befolyásos kapcsolatokra tett szert. A sztori már az 1990-es évek első feléből is ismerős. Akkoriban is nagy létszámú női csoportokat hoztak be Nigériából. A végcél a nyugat-európai szexipar lett volna, főleg az amszterdami piros lámpás házak. A hölgyek már akkor is a polgárháborús Libériából, később a törzsi konfliktusok sújtotta Ruandából menekülőknek vallották magukat, sokszor lehetett hallani szóról szóra Anne történetét – fejti ki. – Mivel Magyarország területi korlátozással csatlakozott az 1951-es genfi menekültügyi konvencióhoz, vagyis csak Európából fogadhatott oltalomkeresőket, az öreg kontinensen kívüli mendékkérők ügyét az UNHCR intézte, egészen az 1997-es magyar menekültügyi törvény hatálybalépéséig, amely már akkor ránk akarta oktrojálni ezeket a nőket. A nigériai férfiakat, akik a kábítószer-maffiához tartoztak, a magyar Helsinki Bizottság szintén 1993-ban alakult társszervezete, a Magyar Jogvédő Központ (Mejok) vette a szárnyai alá, a hölgyeket a Cordelia Alapítvány és a Helsinki Bizottság, az UNHCR patronálásával. A Mejoknak úgy lett vége, hogy az általa bérelt lakásokban, ahova jogvédő szervezeti garanciával kihozta a »libériaiakat« és a »ruandaiakat« a táborokból, kábítószer-kereskedelmi tevékenységet találtak a nyomozók. A szervezet vezetője, Ill Márton nemcsak pénzt kért tőlük, de több afrikai férfi szexuális zaklatással vádolta.”

 

CSALÁDEGYESÍTÉS VAGY EMBERCSEMPÉSZET? 

Ami a családegyesítést illeti, felfogható az embercsempészet legalizálásának is. Anne-t is népes „família” követné, és ezzel valakik megint jól járnának – teszi hozzá a szakértő. 

Úgy fogalmaz: a nigériai nő személye az európai társadalom felcserélésének a jelképe. „Hivatalosan a legtöbb afrikai hölgy Magyarországon hajfonó vállalkozó. Meg lehet ebből élni? Elengedhetetlen szükség van rájuk? De nemcsak az európai munkás, hanem az európai kvalifikált értelmiségi is lecserélhető rájuk a terv szerint. Nem csupán arra kell figyelnünk, hogy ki mondja fel a történetet, hanem arra, hogy miért ismétlődik, ki írja, s mit akar valójában. A cél nyilván Európa felhígítása és meggyengítése. Ez a szupranacionális multivállalatok és politikai szószólóik érdeke – mondja az orientalista. 

 

A KÖVETKEZŐ TÖRTÉNETEK

Az amerikai kormány a tálibok képviselőivel tárgyal az Egyesült Államok történelme leghosszabb háborújának a lezárásáról, az afgán kormány megkerülésével. Kicsi a valószínűsége, hogy ebből valóban béke legyen, de a destabilizálódó helyzet újabb afgán exodust indíthat el, amelyre az iráni hatóságok a Meshed környéki táborokban már javában felkészítik embereiket és asszonyaikat. A kiújuló harcok elől menekülőknek, a rivális etnikai csoport által lemészárolandóknak vallják majd magukat. Anne történetét is újra halljuk majd szinte szóról szóra perzsa nyelven, csak akkor Nilufarnak vagy Fatimának fogják hívni. Amíg a megélhetési jogvédelem ilyen jó üzlet, lesznek segítőik.

Mozduljon meg Budapest!

KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS

A testmozgás élvezete, teljesítményre törekvés, közösségi érzés, a tisztességes játék szabályainak elsajátítása és az egészség javítása. Ezt az öt célt tűzte a zászlajára az Európai Fővárosok és Városok Sportszövetsége, amikor 2001-ben életre hívta az Európa Sportfővárosa titulust. Budapest 2015-ben pályázott először, és rögtön nyert is, így az idén a főváros viselheti ezt a titulust. „Ezt a címet arra szeretnénk használni, hogy minél inkább megmozgassuk a budapestieket és ezen keresztül a közösségi érzés élményét is erősítsük. Az idei egy kifejezetten szabadidősport-orientált év lesz a főváros számára. Az is célunk, hogy a Budapesten élőknek megmutassuk, milyen lehetőségeik vannak már most is a sportolásra. A program, amit a pályázatunkban bemutattunk, meggyőző volt ahhoz, hogy Budapestet honorálják az Európa Sportfővárosa címmel” – mondta a Figyelőnek Szalay-Bobrovniczky Alexandra humán főpolgármester-helyettes, aki szerint a győztes pályázat több tényezőnek is köszönhető. – Az elmúlt években a Tarlós István főpolgármester által vezetett Budapest rengeteget fejlődött sportinfrastruktúrájában, nagy nemzetközi események rendezésében vagy rendezői városként való megjelenésében. De a komoly sportmúlt és -jelen, ami a magyarokat végigkíséri az újkori olimpiák óta, ugyancsak biztosan benne volt a döntésben.”

 

VIGYÁZZ, KÉSZ, START!

A pályázat – amelyet Budapest Főváros Önkormányzata 200 millió forinttal támogatott – vállalta, hogy olyan ingyenes programokat kínál, amelyeket a lakosok magukénak érezhetnek. 

Nem kevesebb mint négyezer óvodás és kisiskolás már megtanulhatott korcsolyázni a Városligeti Műjégpályán, volt szenior életmódváltó nap és szakmai konferencia, ám a java még csak most jön. Budapest öt kiemelt sporteseménynek, az asztalitenisz-, vívó- és öttusa-világbajnokságnak, valamint a Maccabi Játékoknak és a World Urban Gamesnek ad otthont 2019-ben. Az Európa Sportfővárosa program ezekhez az eseményekhez is – csakúgy, mint a már hagyományosnak számító nagy futóversenyekhez – csatlakozik, de saját szervezésből sem lesz hiány.

„Május 11-én spinningrekorddöntésre készülünk, legalább ezer embert szeretnénk bicikliken látni. Május 25-én egy sok ezer embert megmozgatni képes családi sportnapot rendezünk a Margit-szigeten, ahol játékos sportfeladatokkal várjuk a családokat és bemutatjuk, hogyan tud több generáció közösen sportolni. Április 13-án szintén a Margit-szigeten indul el a szabadtéri edzéstanács-sorozatunk, ahol szakemberek segítségével fogunk street workout parkokban bemutatókat tartani és tanácsot adni, hogy hogyan érdemes az eszközöket használni. Ezzel a programmal bejárjuk Budapest kerületeit, és ősszel visszatérünk, a kondiparkokra fókuszálva. Augusztus 10-én a sportág nemzetközi sztárjaival közösen jógázási rekordra készülünk egy igazán különleges budapesti helyszínen, és ne feledkezzünk meg a negyedik alkalommal megrendezendő városi sportok fesztiváljáról, a Budapest Urban Gamesről sem. Reményeink szerint a már hagyományos Duna-átúszáson Hosszú Katinka háromszoros olimpiai bajnok is részt vesz majd. De lesz még Gellért-hegy–Citadella-futás, lézerrun és grundbajnokság is. Az évet a nordic walking nap és egy meglepetésrendezvény zárja” – adott ízelítőt a kínálatból a humán főpolgármester-helyettes, aki a családi sportnapot várja leginkább, de kimozdulva komfortzónájából, egy számára teljesen új terepen, a jógában is kipróbálja majd magát.

 

JÖNNEK AZ OKOSGRUNDOK

Szalay-Bobrovniczky Alexandra a Figyelőnek elmondta, az ősz végéig hét sportparkot adnak át Budapesten. „A kormány nagyarányú finanszírozási segítségével a főváros kivitelezésében valósulnak majd meg a családi sportparkok, amelyeknek része a telepítendő sporteszközök mellett a játszótérfejlesztés, de gondolunk a mozgási nehézségekkel küzdőkre, hiszen számukra is lesznek sportolásra alkalmas eszközök. A parkok olyan okosberendezésekkel lesznek felszerelve, amelyek a fiatalabb korosztályt is összehozzák, a környéken élő négylábúak gazdái pedig kutyafuttatóknak örülhetnek majd. Azt szeretnénk, hogy a sporton keresztül valódi városi közösségek is szülessenek. Ennek a hét sportparknak a fejlesztése kapcsolódik a sportfőváros évhez, és annak egy olyan hagyatéka lesz, ami bőven túlmutat az idei esztendőn.”

 

AZ ELŐ PÉLDA

„Ünnepnappá próbáljuk varázsolni a mindennapot a sport segítségével, és meggyőződésem, hogy ez sikerülni fog” – ezt már Kamuti Jenő, a Nemzet Sportolója, az UNESCO Nemzetközi Fair Play Bizottságának elnöke mondta. A kétszeres olimpiai ezüstérmes tőrvívó a Budapesti Sportszövetségek Uniójának első embereként fogalmazta meg gondolatát. Kamuti Jenő élő példája a sport népszerűsítésének, hiszen 81 éves létére rendszeresen lejár a vívóterembe, spinningel és futni is szokott, a fiát pedig a közelmúltban rábírta, hogy újra kezdjen el rendszeresen sportolni. „A személyes példák nagyon fontosak, hadd meséljek el egyet én is. Már ötvenéves is elmúlt a fiam, gyermekkorában vívott, de utána kimaradt harminc év. Sikerült rábeszélnem, hogy újra menjen le a terembe, és most még tudatosabban élvezi a sportolást. Sportnemzet vagyunk, de nem sportoló nemzet. Ezen kell változtatni.”

 

SZÜKSÉGES A SZEMLÉLETVÁLTÁS 

Az Eurobarométer 2016-os adatai szerint a magyarok 53 százaléka egyáltalán nem végez testmozgást, és ha ehhez hozzávesszük, amit dr. Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetem rektora állít, akkor láthatjuk, hogy bőven van még teendő ezen a területen. „Az iskolai tanórán kívül a magyar gyerekek kétharmada nem végez sporttevékenységet. A mindennapos testnevelés bevezetése az egész világon egyedülállónak számít, és ennek meglesz a társadalomra gyakorolt jótékony hatása. A televízióban, a rádióban azt hallom, hogy filmművészet, zeneművészet és így tovább, meg a sport… A mozgáskultúra, a mozgásművészet, az emberek kondicionális állapota egy óriási gazdasági és kultúrérték. Ha el tudjuk érni, hogy a testkultúrának ugyanolyan értéke legyen, mint bármely más kultúrterületnek, akkor az emberek ezt az értékrendet elfogadva foglalkozni fognak azzal, hogy megőrizzék az egészségüket, a munkaerejüket.” 

Hogy ez a szemléletváltás mikor következik be, nehéz megjósolni, de egy biztos: az Európa Sportfővárosa programsorozat és az okosgrundok létesítése kedvező hatást gyakorolhat a társadalom sportolási hajlandóságára.

Egy esőerdő csendjében

Nem jártam be a világot, de az a néhány hely márkás volt. Mint a sziget: Brit Columbia. Hossza 420 kilométer, Kanada nyugati partjától hajó vitt oda. Az út is gyönyörűség, a ráadás pláne. Kószálhattam az esőerdőben, ahol 1987-ben Faludy György két hónapig lakott egy tökéletesen felszerelt „kunyhóban”. Ahogy írja: „Olykor apró ismeretlen teremtések óvatos mozgását hallom az éjszakában, ahogy élelemszerző körútra indulnak. Aztán újra csend, sűrű csend, mintha a mindenséget is csendből gyúrták volna össze”.

Próbáltam abban a csendben elképzelni a költőt. Sorolja, hogy délután verset írt, este olvasott, jegyzeteket készített. Könyv lett a jegyzetekből, magyar kiadása itt fekszik az asztalomon, címe: Jegyzetek az esőerdőből. Ez a példány megfordult Faludy kezében, s ez meg a dedikáció hitelesíti mindazt, amit elmondott arról a két hónapról. Így tett közös ismerősünkké néhány írót, akiket talán egy időben olvastunk, pedig térben egy hatalmas óceán, korban pedig több évtized választott el egymástól. De ez mit se számított, íróik összekötöttek minket. 

Némelyik akkora élményt jelentett, hogy később próbáltam megosztani tanult barátaimmal, de legtöbbjét olvasatlanul kaptam vissza. Számukra ismeretlen volt az ajánlott szerző: Karen Blixen, Johannes Bobrowski vagy Szasa Szokolov, és tapasztalatom szerint az olvasók nagy része nem macsétával vág utat a könyvek sűrűjében. Ami nem a népszerűségi listák sínpárján zakatol végig, azt gyanakodva veszik kézbe, és inkább kivárnak.   

Efféle gyanakvás övezte Johannes Bobrowski regényét, a Levin malmát, pedig a múlt század hatvanas éveiben egyszerre volt irodalmi és politikai szenzáció. A két Németországban egy nap jelent meg, Böll és Grass ölelgették a költőt, mert Bobrowski az volt. Gyönyörű mondatait olyan élvezettel kéne olvasni, ahogy az ember selyemcukrot szopogat. Faludy nyilván így olvasta. Jut eszembe: árulnak még egyáltalán selyemcukrot? S még egy kérdés: ronda dolog barátokra rátukmálni az ízlésemet? Remélem, bocsánatos.

Szasa Szokolov remeke, a Bolondok iskolája mondatja velem ezt. Ha nem olvasták, fogjanak neki. A Napkút kiadó Horvát utcai raktárában talán van még néhány példány – próbálják megszerezni, érdemes. A regénynek a narcisztikus Nabokov is tapsolt. Faludynak a kunyhó könyvtárában akadt a kezébe, és olyan elragadtatva írt róla, hogy én is elragadtatva olvastam itthon.

Az esőerdőt nehéz volt elhagyni. Az ottani magyarok hívtak, maradjak kinn, de ráztam a fejem, nekem nincs helyem ott, s utóbb a költő könyvéből tudtam meg, miért nincs. Rehatsek Eduard élete példázza. 

Újvidéken született, Pesten lett mérnök. Tanulmányai végén kivándorolt Amerikába, de 1847-ben, 27 évesen Bombayben kötött ki, ahol a Nilson College tanára lett. Faludy szerint a magyar mellett kitűnően értett, írt és olvasott angolul, arabul, franciául, guzsarátiul, horvátul, latinul, németül és perzsául, ám egyetlen – külföldön – méltatott érdeme csak az, hogy lefordította angolra a perzsa Szádi költői művét. A Gulisztán (Rózsáskert) a Közel-Kelet szeretett könyve. Rehatsek fordítása a legjobb, állítja Faludy, a legutóbbi magyar Gulisztán mégis németből készült, régies konzervnyelven. Rehatsek nevét a kiadó nem említi. Pedig érdemes lett volna rá. Mielőtt 72 évesen meghalt, 33 ezer rúpiát hagyományozott szegény indiai fiúk taníttatására. Tanári fizetéséből aszkéta életmóddal spórolta össze a hatalmas pénzt. A hála? Az első európai volt, akit az indiaiak hindu szertartás szerint égettek el.  

Autentikus lépések, innovatív táncstílus

Mindig is szabadon kezelte a néptánc autentikus hagyományát a Fricska, első egész estés magyarországi produkciójuk azonban szó szerint fricska lesz, amennyiben légtornával, a cappella énekkel, áthangszerelt népdalokkal s számos egyéb meglepetéssel várják az érdeklődőket közel kétórás műsorukra március 27-én, a MOM Kulturális Központban.

A Fricska Táncegyüttes – Moussa Ahmed, Papp Gergő és Papp Máté Bence – éppen tízesztendős múltra tekint vissza. A fiúk azonban majd két évtizedig ropták a Gödöllő Táncegyüttesben. A csoport idehaza akkor vált közismertté, amikor a nagyvilágban, azaz a Britain’s Got Talentben, Londonban való fellépésükkor kirobbanó sikert arattak. Hazai egész estés bemutatkozásuk egyik leglátványosabb eleme bizonnyal a levegőben járt legényes tánc lesz.

 

NÉPTÁNC A LEVEGŐBEN

Edzés előtt ültünk le beszélgetni a két Papp fiúval, akik bennfentesként mutogatták a légtornászeszközöket, amelyek nem oly régen mind csupa újdonságként szolgáltak. A gyorstalpalón megtudhattam, hogy a tissue az, amikor két, a mennyezetről aláhulló kelmébe csavarja végtagjait a légtornász, míg a hammock esetében egy anyag szolgálja a levegőben maradást.

Azt is elárulták: a légtornához komoly kondi kell, ezért rendszeresen járnak edzőterembe.

„Amikor először bejöttünk Vincze Tündéhez, a Magyar Légtornász Egyesület alelnökéhez, akkor átértékelődött az izmos fogalma” – vallotta be Gergő, mesélve, hogy tízéves kislányok simán lepipálják őket.

„Nevetve biztattak, hogy menjünk le spárgába” – tette hozzá.

„Vagy odajött hozzánk az egyikük, s mondta: abból a hasizomgyakorlatból nem volt meg az ötven, számolta – vette át a szót Máté. – A kitartást és a célra fókuszálást a szüleinktől tanultuk, akik szintén néptáncosok. Édesapánk alapította a Jászság Népi Együttest, és édesanyánkkal együtt hozták létre a jászberényi Csángó Fesztivált, ahol mi is megismerhettük az erdélyi, moldvai hagyományőrző táncosokat, és már – mondhatni – beleszülettünk ebbe a kultúrába.”

A terhelés, a kemény, komoly munka sosem volt ismeretlen előttük, köszönhetően szigorú mesterüknek, Széphalmi Zoltánnak, a Gödöllő Táncegyüttes egykori művészeti vezetőjének. A fiúk felidézték: Zoltán drákói szigort tartott a teremben, teljesítményük alapján értékelte táncosait. Máté így mesélt: „Emlékszem, hogy a kezdetekkor – hatévesen kezdtük – Ahmed beszélgetett a próbán, mire Zoli odaszólt, mutassa be, milyen cifrákat ismer. Ahmed járta két percig, majd abbahagyta. Nem, nem, folytasd – szólt rá Zoli. Ahmed másfél óra után persze kidőlt.”

Nem megy ez másként Tündénél sem. Amikor a fiúk szólnak, hogy fáj, azt mondja: „Szedjétek össze magatokat, nem fáj az!”

 

AUTENTIKUS ÉS MODERN

Szálazzuk szét, mi pontosan a Fricska fricskája, avagy hogy kerül a csizma a légtornászra? Mert hiszen a fiúk ragaszkodnak a hagyományokhoz, ám azokat modern színházi környezetbe helyezik.

„A lépések autentikusak, adatközlőktől valók, akik maguk, a tőlük telhető legszebb módon igyekeztek előadni a táncot” – szögezte le Máté.

Gergő pedig megjegyezte: a táncos összejöveteleken mindenki a legszebb ruhájában ropta, s a legjobb formáját igyekezett nyújtani, főleg a lányok kegyeiért.

„A magyar néptáncszakmának van a legnagyobb, legalaposabb archívuma a világon – fűzte hozzá. – Szüleink több évtizede tanulmányozzák a Kárpát-medencei és a moldvai csángó hagyományt, több száz órányi videóarchívumunk van. Nem kell kitalálnunk semmit, rengeteg összegyűjtött anyagból válogathatunk. Mi a stíluson változtatunk, innovatív táncstílust igyekszünk létrehozni, hogy megszólítsuk a saját generációnkat.”

Az archaikus világot modern környezetbe helyezik, ezzel új értéket igyekeznek teremteni.

Az inspirációról szólva tinédzserkori emléküket hozták elő: „A gimiben, amikor kérdezgették a többiek, kinek mi a hobbija – egyikük kosarazott, másikuk focizott –, mi pedig mondtuk, hogy néptáncolunk, jött a röhögés, és megmutatták, ők mit tartanak néptáncnak. Csapkodták a bokájukat, kurjongattak. Viccesnek, kicsit idétlennek vélték. Nem az ő hibájuk, amiért ilyen kép alakult ki bennük.”

Hát ezen a képen kívánnak változtatni. Tíz éve letették voksukat a gyors, dinamikus férfitáncok mellett. Miért? Azt mondták: mert ez a „kúl”.

 

FÖLSZÁLLOTT A PÁVA

„Azért az előbb említett képet biztosan sokat árnyalta a Fölszállott a páva” – vetettem közbe.

„A Páva nagyon sokat segít az együtteseknek, hogy új szintre kerülhessen a művészetük. A tévében táncolni komoly felelősség, hiszen viszik a magyar néptánc lobogóját” – fejtette ki Gergő.

A két fiú elhivatott abban, hogy a Fricskával népszerűsíteni akarják a néptáncot, el kívánják juttatni olyanokhoz, akiket alapvetően teljesen más érdekel.

„Szeretnénk bebizonyítani, hogy mennyi erő és dinamika rejlik ebben a kultúrában. Egy új típusú mozgáskoordináció; nem aerobik, nem konditermes edzés vagy harcművészet, hanem a saját kultúránkra épített mozgásművészet. Népszerűvé akarjuk tenni a nagyvilágban a magyar néptáncművészetet, mert ez érdekli a külföldi embereket. Ez egzotikusnak számít például a népművészetében korán polgáriasult Nyugat-Európában, az USA-ban.

Persze szeretnénk a zenében is innovációt teremteni. Sokan dolgozták már fel a hihetetlenül gazdag magyar népzenét. Mi ezt a vonalat gondolnánk újra.”

Terveznek egy új rendszerű ritmusiskolát is, ahol már kicsi kortól kezdve fejleszthetnék a gyerekek ritmusérzékét, mozgáskoordinációját. 

„Meggyőződésünk – mondta Máté –, hogy a ritmusérzék fejleszthető. Ha csiszoljuk ezt a képességünket, fejlődhet a gondolkodásunk, erősödhet az önbizalmunk, segít bennünket az élet minden területén, és ez már jövedelmező is tud lenni. Persze a művészi oldala szintén fontos nekünk, hiszen úgy véljük, ritmus minden, ami körülvesz bennünket, csak oda kell figyelnünk rá, s ezzel új életminőséget teremthetünk. Olyasmi van a kezünkben, ami a miénk. Külföldön – Európa szinte valamennyi országában – a közönség hihetetlen ovációja kíséri a műsorunkat. Így történt ez a Rio de Janeiró-i olimpia alkalmával, a párizsi foci-Eb-n, vagy amikor táncoltunk a pekingi parlamentben. Legutóbb New Yorkban, az operaház turnéján szerepeltünk. Utoljára, de nem utolsósorban említem életünk legnagyobb élményét: a brit királyi család körében, Károly herceg születésnapján, a Buckingham-palota tróntermében táncolhattunk, talán eddig egyedüliként a magyar táncművészek közül.”

 

A SIKER TITKA

„A Kárpát-medence férfitáncaiban olyan erő dolgozik, amit a fiatalok még nem éreznek, nem ismernek. A mi kultúránk ritmusgazdagsága igenis van olyan menő, mint a divatos hiphop” – véli Máté.

Dicséretes dolog az újítás, ám a néptáncos-társadalom meglehetősen konzervatív a zenét, táncot illetően…

„Bármit csinál az ember, az megosztottságot szül – fogalmazott Gergő. – De vállaljuk a megmérettetést és az ezzel járó küzdelmet. Mi archív felvételekről tanulunk. Hatalmas a felelősség, hogy hűek maradjunk a magyar kultúrához, s magas színvonalat produkáljunk.”

Máté már folytatta is: „Rengeteget gyakorlunk, a sikerhez nagyon kemény munka szükséges, ezért, ha a szakma megnézi például a bokázót, a lábtekerőt, látja, hogy a figurák autentikusak. Egy-egy nagy produkció előtt hónapokig naponta négy-öt órát gyakorlunk, egy hónappal előtte pedig napi nyolc-tíz órát, a próbarendünket mindig szigorúan vesszük.”

 

BRITAIN’S GOT TALENT

Őket igazolja a tény, hogy külföldön egyik pillanatról a másikra menőbbek lettek, mint a hazájukban. 2015-ben, a Britain’s Got Talent című vetélkedőn hatalmas sikert arattak, tizenkétezer ember előtt adhattak számot a tehetségükről.

„Az angol közönség először látott marossárpataki táncokat. Akkora ovációval fogadták őket, hogy a végén semmit sem hallottunk a zenéből” – emlékezett Gergő.

Mostani, önálló műsorukkal hasonló hatást igyekeznek elérni a hazai publikum soraiban. Ezért számos újdonsággal szolgálnak majd a MOM színpadán. Mint tartják: a cappella táncot járnak, s úgy döntöttek, a cappella énekkel színesítik a produkciót. Ennek érdekében egy éve énekórákat vesznek. Továbbá FMaN, azaz Molnár Tibi újrahangszerelt ismert magyar népdalokat, mi több, modern szövegeket is írt hozzá.

 

VILÁGREKORDEREK

A Fricska 2014 szeptemberében vált országosan ismertté, amikor világrekord-kísérletbe fogtak. A három táncos egymást felváltva mindössze két perc alatt összesen 3937 leütést, illetve csapást teljesített. Ezzel ma ők a világ leggyorsabb néptáncosai. Michael Flatley ír sztepptáncos legenda rekordjában 35-ször koppintott egy másodperc alatt. A Fricskában mindhárman túlszárnyalták a teljesítményét, s a legnagyobb számot, a másodpercenkénti 41 érvényes leütést Moussa Ahmed érte el.

Hátborzongató thrillerben kelnek életre nagyapáink történetei

FILMAJÁNLÓ

A forgatókönyvíró-rendező páros első közös munkája, a 2014-es A berni követ című tévéfilm halvány reménysugárként tört be a filmes közbeszédbe. A pár hónappal Nagy Imre kivégzése után, a Magyar Népköztársaság berni követségén játszódó túszdráma rögtön hivatkozási ponttá vált, miszerint a magyar zsánerfilm éledezik.

 

IGÉNYES ÉS NÉZHETŐ

A rendszerváltás után eltelt évtizedek mérlege ugyanis nagyon kilengett a negatív irányba e téren, és még mindig rengeteg dolguk van a hazai filmkészítőknek, hogy legalább egyensúlyi állapotba helyezkedjen. A magyar közönség sokáig joggal érezhette úgy, hogy cserben hagyták, mivel a filmes választék nem állt másból, mint a nézőnek másfél órányi folyamatos szégyenérzetet okozó populáris alkotásokból, vagy a közízlést szántszándékkal nagy ívben elkerülő, elvileg a magaskultúrát gyarapító művekből.

A valós eseményeket feldolgozó A berni követ után viszont már nem lehetett arra hivatkozni, hogy a hazai viszonyok között csak ennyire vagyunk képesek. Azóta egyre több jel utal arra: a reményeink nem voltak alaptalanok, elég csak megnézni, hogy az elmúlt pár évben milyen nézettségi adatokat produkáltak a magyar filmek az azelőtti időszakhoz képest. S ha már itt tartunk: Köbli és Szász legújabb közös munkájának még csak a múlt héten volt az első hivatalos bemutatója, de vasárnapig máris több mint tizenkétezren voltak rá kíváncsiak a mozikban. Nem véletlenül. A párosnak mellesleg ez a negyedik közös filmje, és ugyan az előző három (A berni követ, Félvilág, Örök tél) is prímán sikerült, az Apró mesék az első mozifilm közöttük.

 

MEGÉLNI A JÉG HÁTÁN IS

A cselekmény hónapokkal a második világháború utáni fejetlenségben zajlik. Főszereplőnk, Hankó (Szabó Kimmel Tamás) a rommá lőtt Budapesten próbál életben maradni szélhámoskodásból. Állandó trükkje, hogy a háborúban eltűnt férfiak családtagjainak apróhirdetéseire jelentkezik, abban reménykedve, hogy ha előad nekik egy szép, hősies mesét hiányzó rokonukról, azt hazudva, hogy együtt harcolt az illetővel, kap némi ételt vagy pénzt hála gyanánt. Hankó azonban hamar lebukik, egy nyomozó üldözőbe veszi, ezért el kell menekülnie a fővárosból. Útközben ráadásul ráébred: mivel nincsenek papírjai, a szovjet katonák elől is bujkálni kényszerül. Így kerül egy erdei vadászházhoz, ahol Judit (Kerekes Vica) és tíz év körüli fia, Virgil (Tóth Bercel) befogadja.

Judit negyvenkettő óta nem hallott férjéről, Bércesről (Molnár Levente), Hankó pedig úgy próbálja meg elnyerni a család szimpátiáját, ahogy Budapesten is igyekezett túlélni: azt állítja, a Don-kanyarnál együtt szolgált Bércessel, aki megmentette az életét. A feleségről azonban lassacskán kiderül: egyáltalán nem várja haza a férjét, sőt reménykedik benne, hogy örökre megszabadult az erőszakos természetű Bércestől.

 

Családi idill

Judit és Hankó között hamar szenvedélyes szerelmi viszony alakul ki, amely Virgillel kiegészülve idilli családi állapottá válik. Ugyan szinte semmit sem tudni a férfi előéletéről, de látszik, hogy szívesen megszokná az új életmódot. Mintha mindig is ilyen harmonikus életvitelre vágyott volna, de a háború megfosztotta ennek a lehetőségétől is. A néző talán ekkor kezd el igazán azonosulni a főhőssel. Hankó már nem egy önző szélhámosként jelenik meg a vásznon, aki mit sem törődik másokkal. Ez abból is kitűnik, hogy hasonló élményekre mennyire másként reagált Budapesten és Juditék társaságában. A pesti utcán felakasztott ember látványa még teljesen hidegen hagyta, de amikor a vidéki nagyvárosban az asszonnyal és gyermekével szemtanúi lesznek egy akasztásnak, az már látványosan felzaklatja őt is. Hankóba ekkor kezdenek visszatérni azok az emberi érzések, amelyek kiveszni látszottak belőle a háború borzalmainak és az azóta is tartó, a túlélésért folytatott küzdelmeinek a következményeként. Csakhogy a családi idill nem tart sokáig, hiszen a férj kisvártatva megjelenik, és érthetetlen módon belemegy a játékba: ő is azt hazudja, hogy együtt szolgált Hankóval a Donnál.

Innentől kezdve pedig fordulat fordulatot követ, a néző egy kicsit bele is zavarodik, kinek higgyen. Ahogy a magyar lakosság nemrég még a megszálló harmadik birodalom és annak nyilas kollaboránsai, valamint a szovjet csapatok kereszttüzében volt, úgy kerül Hankó is a házaspár közé. Vannak ugyanis olyan pillanatok, amikor készek lennénk elhinni Bércesről, hogy egy jóravaló ember, akit a háborúban elkövetett bűnei kísértenek, Judit pedig mindeddig az orránál fogva vezette főhősünket.

 

REMEK SZÍNÉSZI JÁTÉK

Itt kell megjegyezni, hogy a thriller kötelező eszközeként szolgáló csavarok mit sem értek volna a hiteles színészi alakítások nélkül. Kerekes Vica Juditjának arcán éppolyan valóságos módon dominál a félelem az egyik jelenetben, mint egy másikban a csábító magabiztosság, amelynek férfi legyen a talpán, aki ellen tud állni. Szabó Kimmel Tamás is jól alakítja a szerethető szélhámost, de akit mindenképpen ki kell emelni, az Molnár Levente Bérces szerepében. Ahogy ő megformálta a kiismerhetetlen férjet, anélkül a filmet jellemző sejtelmes hangulat sokat veszített volna az értékéből. Bérces tekintete hol hátborzongató gonoszságot, hol pedig önmarcangoló ártatlanságot áraszt, de mindkét esetben tökéletesen hihető. Ez pedig segít elérni a nézőben, ami minden bizonnyal az alkotók szándéka volt: hogy körülbelül a cselekmény aranymetszésénél a végletekig összezavarodjon, és csupán egyetlen dologban legyen biztos: a történet szükségszerűen brutális erőszakba fog torkollni.

 

NEMZETKÖZI SZÍNVONAL

Az Apró mesék semmiben sem marad alul a műfaj nyugati képviselőivel szemben. Nincs egy jelenet, beállítás vagy párbeszéd, amelyet fölöslegesnek, erőltetettnek vagy trehányan kivitelezettnek érezhetnénk. Sőt, e tekintetben sok egészen sikeres amerikai thrillernél is színvonalasabb alkotásról van szó. A film feszültségét pedig csak fokozza a történelmi kontextus. Szász Attila kiválóan keltette életre azt a világot, amelyről minden magyar családban szomorú történetek szállnak apáról fiúra. Érezzük a gyomorgörcsöt a megszálló szovjet katonák láttán, megszakad a szívünk a felrobbantott Duna-hidak látványától, azonosulunk a lélekben összetört hazatérő katonákkal, és készek vagyunk már az elején megbocsátani a szélhámosnak, aki a háború utáni zűrzavarban csak egyet akar: túlélni. Ahogy azzal a tragikus történelmi ténnyel is tisztában vagyunk: bárhogy végződik főhősünk története, az elkövetkező időszak nem tartogat számára olyan békét és harmóniát, mint amit egy rövid időre megtapasztalhatott Judittal és Virgillel.

Karcsi nagyon örült volna ezeknek a képeknek

Édesanyja a Gerbeaud családnál volt szobalány, az édesapja pedig ugyanott sofőr. A Vörösmarty téri Gerbeaud-házban találkoztak, ezért Hemző Károlynak ez a tér mindig emblematikus, fontos helyszínnek számított. Orosháza környékén laktak viszont a rokonaik, így minden nyarat vidéken töltött, és megszerette a lovakat. Sátánnak hívták az elsőt, amelyet megült. El is határozta, hogy mezőgazdász lesz, de aztán jött a háború, és úgy alakult az élete, hogy inkább operatőrnek készült. Nem vették fel a Filmművészetire, ezért fotográfus lett.

Hivatásos fotóriporteri pályája a Honvéd Sport Egyesületnél kezdődött. A hazai sportfényképezés egyik megújítójaként több mint két évtizeden át követte kamerájával a magyar bajnokok ünnep- és hétköznapjait. Az 1950-es években pályakezdő fotósként a magyar sport akkori fellegvárában, a Budapesti Honvédnál többek között az Aranycsapat tagjairól készíthetett bravúros felvételeket.

1956-ban sok érték ment veszendőbe: nemcsak a Képes Sport, hanem a Honvéd Egyesület archívumát is csaknem kiürítették. Kiscsatári Mariannának, a Magyar Nemzeti Múzeum főmuzeológusának jutott eszébe, hogy az a gyakornok kislány, aki náluk volt, aztán a Hadtörténeti Múzeumba került, nézze meg, vajon nincs-e ott valami Hemző, hiszen ő 1952–56-ban a Honvéd fotósa volt. Volt – csak rá kellett keresni.

A kutatás során a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltárából előkerült Hemző száznál több negatívja az ötvenes évek első feléből. Ez azért is volt elképesztő, mert mindvégig úgy tudta ő maga is, hogy a legelső sportfotográfusi korszakában, a Honvédnél töltött időszak alatt készült negatívjai elvesztek.

A kézhez kapott tucatnyi digitális kép megdöbbentő volt – mesélte később Szarka Klára kurátor, aki egyben a hagyaték kezelője.


Hemző Károly 1953-ban; Emil Zátopek 1954-ben

Az 1952-ben a húszas évei elején járó, teljesen kezdő és tapasztalatlan fiatalember csak a szeméhez emelte a kamerát ott, a Honvéd sporttelepén, és szinte már kész fotóriporter volt. Pedig soha életében nem sportolt, semelyik sportágnak nem volt elszánt drukkere. És mégis, veleszületett intelligenciájának, remek megfigyelőképességének, fantasztikus reflexeinek és egyéni vizuális látásmódjának köszönhetően már az első tekercsein is remek felvételek sorjáztak. Nem csoda, hogy a honvédos állásra pályázó négy jelentkező közül egyetlen próbafeladat után rögtön őt vették fel.
Képein a mozgás dinamikája, az emberi test szépsége, a verseny drámája és humora egyaránt ott van. Na meg a néha bumfordi közönség, a sport körül sertepertélő ilyen-olyan rangú segítők és hátráltatók egyaránt.

Hemző néhány év alatt legendává lett. Nem csak bravúros riporteri tudása miatt. Nem mintha az csekélység lett volna a manuálisan állítható kamerák és a gyenge érzékenységű filmek idején. Képein ott a gól, a célba érés, a KO vagy a világcsúcs pillanata. Joggal lehet áradozni biztos kezéről, éles szeméről is. De ott van a munkáin a küszködő ember ezer arca. A kudarcok, a kínlódás, a szenvedés. Nagyon hamar meglátta, hogy a sport épp azért remek téma, mert a sporton túli jelentések hordozója lehet.
Majd fél évszázad telt el azóta, hogy elkészültek az utolsó Hemző-sportfotók, de ma is élményt nyújt végignézni ezeket a felvételeket. Azért is, mert olyan sztárok vannak rajtuk, mint Puskás, Papp Laci, Zsivótzky vagy Iharos, de azért is, mert annyira jó képek.
Károly nem örült volna, ha fotóművésznek nevezik őt. Ő vérbeli fotóriporter volt, jelen volt az életben, az emberek közegében. Egy nagy fotósgeneráció egyik utolsó képviselője. Olyat alkotott, amire kevesen képesek. Koncentrációra és állóképességre volt szükség, hogy elkészülhessenek a képek, amelyeket – napjainkkal ellentétben – nem támogatott milliós technika.

 

 

HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum – Hemző Károly és a Honvéd Sport Egyesület

Megtekinthető: 2019. március 28.–augusztus 20.

 

Borítófotó: Nyugalom és feszültség, 1962

A közgazdasági gondolkodás megváltozásáról

HÜBRISZI HIBA

A 2008-as krízis és az azt megelőző globális pénzügyi válság után is elindult egy a korábbiaknál jóval aktívabb – és tartalmában is újszerű – gondolkodás. Olyan teóriák is születtek, amelyek megkérdőjelezik – vagy kibővítenék – a közgazdasági gondolkodás alaptételeit. Sokak szerint még ezen az útkeresésen is gyorsítani kellene annak érdekében, hogy egy rövid távon bekövetkező esetleges újabb recesszió ne érje felkészületlenül a világot. 

Napjaink új közgazdasági hozzáállása ugyanakkor lassabban alakul ki, mint a korábbiak.

Alapvető kérdés, hogy a közgazdaságtan elmúlt kétszáz évben kialakult gondolatkeretei elegendően tágak-e ahhoz, hogy ezeken belül találjuk meg a megoldást. Következzen egy kis tudománytörténet: a közgazdaságtan mint önálló tudomány – sok más területhez hasonlóan – a XVIII. század végén vált le a filozófiáról. Első jelentős képviselői filozófusok (politikusok és üzletemberek is) voltak, akik a gazdasági rendszerek elemzését határozták meg feladatként. A XIX. században, a felvilágosodást követően a társadalomra gyakorolt tényleges hatásában a közgazdaságtan átvette a vezető szerepet a filozófiától. A XX. század fordulója a közgazdaságtanon belül a matematikai iskolák kiemelt szerepét hozta. Széles körben elfogadott közgazdasági elmélet nem volt elképzelhető matematikai modellek nélkül. Napjainkba ugorva is kijelenthetjük, hogy – bonyolultabbnak tűnő egyenletek nélkül – még most is nehéz bekerülni komolyabb szakmai kiadványba. 

Ma már tény, hogy a közgazdaságtan a 2008-as krízis előtt nem vette figyelembe a pszichológiai (irracionális emberi viselkedés), az etikai (erkölcstelen magatartást tanúsító bankárok) vagy éppen a politikatudományi jelenségeket. Mondhatjuk, hogy hübriszi hibába esett: túlzott gőgjében tagadta azt, amit saját rendszerén belül nem tudott felfogni, értelmezni. 

Mi a helyzet ma? Kik és hogyan feszegetik a közgazdaságtan határait? 

A válasz egyszerű: sokan és sokféleképpen, a rendszeren belülről és kívülről is. „Belülről” úgy, hogy a közgazdaságtan igyekszik bevonni magába a szükséges tudásokat: mások mellett a viselkedés-gazdaságtan keretei között a pszichológiai ismereteket, az intézményi közgazdaságtan keretein belül a politikatudományt. A közgazdaságtanba „kívülről” érkező kulturális antropológusok, történészek blogokon, a YouTube-on keresztül jutnak el – gyakran egészen újszerű, például hormonális hatásokat elemző gondolataikkal – az újdonságra éhes, gondolkodó nyilvánossághoz. A matematikai alapú közgazdaságtan hívei sem tűntek el; többen közülük hirdetik, hogy még több adattal, még pontosabb elemzési modellekkel a korábbiaknál sokkal jobban tudják modellezni a gazdasági folyamatokat, és így nem marad bizonytalan változó a „nagy képletben”. 

Napjaink kérdése: kialakul-e egy új, meghatározó közgazdasági irányzat, és ha igen, az milyen elegye lesz a régi és az új gondolatoknak? 

És ami még ennél is fontosabb: képes lesz-e segíteni a világon, s ha igen, hogyan?