Bezár ×

2019/01/31

Családi momentumok

A politika mint családi biznisz? Górcső alá vettük a párt pénzügyeit, és érdekes összefüggésekre bukkantunk.

KAMPÁNYELSZÁMOLÁS 

Zavaros pénzügyek vannak a Momentum környékén. Vajon hanyagság vagy trükközés idézte elő az ÁSZ-vizsgálatot? Miért rendeltek nagyságrendekkel több plakátot, mint ahány hely van országszerte? Számos kérdés felmerülhet bennünk a Momentum Mozgalom kampányelszámolási ügyének tanulmányozásakor. De ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük az elején!

AZ IDŐHÚZÁS MOMENTUMAI

A párt a 2018-as országgyűlési választási kampányra több mint ötszázmillió forint állami támogatást kért és kapott, melynek felhasználásával a hatályos jogszabályok szerint az Állami Számvevőszék (ÁSZ) felé kellett volna elszámolnia. Azonban a Momentum a törvény szabta határidőig nem tette közzé elszámolását a Magyar Közlönyben, és az ÁSZ által küldött hivatalos leveleket sem vették át bejelentett székhelyükön. Ráadásul a számvevőszék munkatársainak sem adták át az elszámoláshoz szükséges igazoló dokumentumokat. Ezért a pénzügyi ellenőrző szerv októberben felfüggesztette a párt állami támogatását. Vélhetőleg ennek hatására januárra a szervezet feltöltötte a kampányelszámolását, azonban a bizonyító számlákat, nyugtákat, bizonylatokat, szerződéseket még akkor sem. Az ÁSZ pedig attól függetlenül folytatta a vizsgálatot, hogy a dotációt januártól ismét utalni kezdték a pártnak. A vizsgálat megállapította, hogy a Momentum szabálytalanul számolt el a kampányköltésekkel, és a szubvenció felhasználása sem volt átlátható. A számvevők szerint az sem világos, hogy a közpénzből kiutalt összeget valóban elköltötte-e a párt, továbbá betartották-e azt a szabályt, hogy egy jelöltre legfeljebb ötmillió forintot lehet költeni, s hogy kaphattak-e külföldről adományokat. Ezért az ÁSZ ismét kezdeményezte a Momentum állami támogatásának a felfüggesztését, és feljelentést tett az ügyészségen. De vajon mit találhat az ügyészség?

TÚLMÉRETEZETT KÖLTEKEZÉS

A Momentum Mozgalom hosszú várakozás után végül feltöltötte a weboldalára a kampányköltések számláit, amelyekből úgy tűnhet, az üvegzseb-politika mintapéldányaira bukkantunk. Azonban ha alaposabban megvizsgáljuk a bizonylatokat, láthatjuk, hogy ebben az esetben sem történt minden szabályszerűen. A jogszabály ugyanis kimondja, hogy a kampánytámogatást csak a választások előtti ötven napban lehet felhasználni, így 2018-ban ez az időszak február 17-től április 8-ig tartott. A számlák tanúsága szerint fél évvel a szabályos időszak után, október 25-én kiállított számlát is benyújtott elszámolásképpen a párt. Ráadásul vélhetőleg még ki sem fizették, mivel határidőnek 2019 májusát adták meg, így több mint egy évvel később tervezik elkölteni az államtól kapott pénzt. De nem csak egy porszem került a gépezetbe, nem csak egy köteghez hozzáfogott, eltévedt számláról van szó. A Momentum honlapján elérhető, pár ezertől akár több millió forintig terjedő összegekről szóló tételeket is tartalmazó számlák közt ugyanis több olyan is akad, amelyet a megengedett határidő, vagyis április 8. után állítottak ki, és olyanra is bukkanhatunk, amelynek a fizetési határideje esik a választások utánra. Az üzemanyag-elszámolások pedig a szkenneren kívül maradtak egyelőre.
Ha a számlák tartalmait vizsgáljuk meg, nem kell matematikazseninek lenni ahhoz, hogy észrevegyük: a kis párt megalomán mértékben rendelt meg bizonyos termékeket. Emellett érdekesség, hogy a mozgalom több mint 1,4 millió kampányújságról, több millió szórólapról és több mint százezer plakátról hozott blokkot, ami, úgy tűnik, több, mint ahány plakáthely van az országban.

CSALÁDI GAZDÁLKODJ OKOSAN!

A nagy mennyiségű plakátrendelésnek persze több oka is lehet. Az egyik, hogy a még kevés politikai tapasztalatot szerzett párt egyszerűen túlrendelte magát. Ez bocsánatos bűn, ha valóban el tudnak számolni minden közpénzből elköltött forinttal. A másik lehetséges ok – ami viszont valószínűbbnek tűnik – hogy így próbáltak néhány családi vállalkozást fellendíteni, vagy csak ezektől a cégektől volt a legegyszerűbb számlát hozni. Bár a beszkennelt blokkokon a vállalkozások neveit gondosan kitakarták, a Figyelő információi szerint több családi társaságot is beválogattak a politikai megrendelésbe – win-win alapon.
Úgy tudjuk, a Pannónia Nyomda Kft. 100-150 millió forintos megrendeléseket kapott a Momentum választási hadjáratának a kasszájából. Az ügy pikantériája, hogy a cég csaknem a kampányidőszak kezdetéig, 2018 januárjáig a párt alelnöke, Cseh Katalin családjának a tulajdonában állt. A társaság ügyvezetője és tulajdonosa 2010. október 21. és 2013. január 25. között Cseh Tibor volt, Cseh Katalin édesapja, majd őt a lánya váltotta az ügyvezetői és a tulajdonosi székben. Az azóta politikusi babérokra törő hölgy 2013. január 25-től 2018. január 10-ig, vagyis öt esztendőn át vezette a vállalkozást. Az évek óta átlagosan hatszázmillió forintos éves árbevételt elkönyvelő cég ellen a NAV eddig több mint tíz alkalommal rendelt el végrehajtást. Az egy éve új tulajdonosi kézbe került társaság után azonban Cseh Katalin nem maradt vállalkozás nélkül. Egy a lakásbérbeadás mellett szintén nyomdaipari tevékenységi körökkel rendelkező vállalat, a Miklósi Product Kft. tagja maradt. Ebben a cégben a papírok szerint aranyélete van, ugyanis a tulajdonos-ügyvezetői poszt felelősségét az öccse vette a vállára. Azt nem tudni, hogy a Momentum Mozgalom elszámolásában szereplő számlák mögött ott rejtőzik-e a Miklósi Product Kft.
 
KÓDOLT MEGRENDELÉSEK

Egy másik vállalatról viszont informátoraink egyöntetűen állítják, hogy nagy nyertese a Momentum kampányának, ez pedig nem más, mint a COD Média és Kommunikációs Kft. A Figyelő információi szerint ezen a vállalkozáson keresztül nagyságrendileg 300-350 millió forint ment át, és a társaság érdekessége, hogy a tulajdonosai egytől egyig momentumosok, párttagok. A céget két héttel a tavalyi országgyűlési választások kampánya előtt alapították, 2018. február 2-án. Ügyvezetője Veréb László, akinek a Facebook-profiljából egyértelműen kiderül momentumos kötődése, hiszen a személyes hírfolyamában videókat, posztokat, képeket oszt meg a párt oldalairól. Veréb a közösségi portálon azt is elárulta, hogy kapcsolatban él cégtársával, a COD Média és Kommunikációs Kft. tagjával, Dínó Alexandrával. Egy másik cégtag, Sipos Viktória információink szerint a Momentum pártigazgatójának, Matisz Károlynak a barátnője. Matisz egyébként a kampány alatt pénzügyi igazgató volt a pártban. A négytagú vállalathoz az alapításkor csatlakozott Szabó Kinga Orsolya is, tavaly októberben pedig Liszi Norbert, aki a Momentum Győr-Moson-Sopron 02. számú választókerületének egyéni jelöltje volt a 2018-as választásokon. Érdekesség, hogy a társaság az ő címére van bejegyezve, de ő csak az utolsók közt szállt be a COD-ba. Liszi egyébként 2017-ben a Magyar Közlönyben megjelent elszámolás szerint több mint félmillió forinttal támogatta a mozgalmat, ami kiemelkedő teljesítmény egy akkor még csupán 26 éves fiataltól.

KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK

Az ügyben megkerestük a Momentum Mozgalmat és az Állami Számvevőszéket is, hogy megkérdezzük, szerepel-e a párt költségelszámolásában akár a Pannónia Nyomda Kft.-től származó számla, akár a COD Média és Kommunikációs Kft.-től származó bizonylat. Megkérdeztük azt is, hogy az elszámolásban tüntettek-e fel számlát a Miklósi Product Kft.-től. És ha a fent említett vállalatok bármelyikétől van blokkjuk, milyen értékben számláztak a pártnak. Amint kapunk választ, azt is közöljük.
 


Fekete-Győr András, a Momentum elnöke egy decemberi tüntetésen. A lila köd a párt pénzügyeit is eltakarja

Ha egy üzlet beindul

Időben. Ha ez nem így történik, az már önmagában gyanús. Akaratlanul is felmerül az emberben: vajon mit titkolnak?

Aztán jönnek a furcsa egybeesések. Áder János 2018. január 11-én írta ki az országgyűlési választásokat, előtte egy nappal pedig Cseh Katalin Momentum-alelnök családi vállalkozása, amelyet öt évig vezetett, új ügyvezetői kézbe került. A nyomdaipari vállalkozás nevét ugyan nem lehet megtalálni a számlákon, de más vállalkozások nevét sem, ugyanis azt a Momentum gondosan kitakarta. Mindenesetre furcsa egybeesés az is, hogy éppen hirdetésekről hozott annyi számlát a Momentum, hogy ki lehetne vele plakátolni az országot.

És ami talán még izgalmasabb, hogy a kampánypénzek felhasználásának kezdete előtt két héttel néhány momentumos közös vállalkozást indított. Ennél átlátszóbb talán csak az lett volna, ha Momentum Zrt. néven indítják el a vállalkozást. Persze ez nem jelenti azt, hogy a párt egyes tagjai ne egyfajta üzleti vállalkozásként tekintenének a politikai szervezetre. Legalábbis erre lehet következtetni a legújabb ügyből, ami körbelengi a pártot.

Nem a Momentum volt az egyetlen, ahol gondok akadtak a számlákkal. Gond volt a Párbeszédnél és a DK-nál is, de utóbbinak sajnálatos módon leégett a székháza, a Kétfarkú Kutya Párt pedig már az elején közölte, hogy alternatív módon fogják elkölteni a közpénzt. Ebben legalább nem volt ügyeskedés.

A Momentum színrelépésekor újszerű ártatlanságával igyekezett betörni a politikába, szembehelyezte magát a „régi, 20. századi” pártokkal, amelyek állításuk szerint korruptak és nem megfelelően bánnak a közpénzzel. A momentumosoknak talán még jobban kéne figyelniük, hogy fenntartsák a becsületesség látszatát. Az ártatlanság kora nem tartott sokáig. Pont akkor ért véget, amikor az első közpénzforintok megérkeztek a párt számlájára. 

Válogatás a fővárosi fejlesztésekből

Ezek közül jó pár már most is folyamatban van.

 

Félidőben Trump külpolitikája

Melyek Donald Trump külpolitikai célkitűzései, és mennyire áll közel a megvalósításukhoz? Az Egyesült Államok elnökének időnként szeszélyes kommunikációs stílusa miatt sokan megkérdőjelezik politikájának koherens voltát, a trumpi külpolitikai gondolkodás főbb vonásai azonban világosan kirajzolódnak. Bár az eredmények vegyesek, Trump sokkal sikeresebb céljai elérésében, mint elődei, Barack Obama és George W. Bush.

1. Trump csökkentette a nukleáris konfliktus kockázatát a Koreai-félszigeten. Kína támogatásával párbeszédet kezdeményezett a Phenjan-rezsimmel, amivel mérsékelte egy esetleges konfliktus vagy kereskedelmi háború kirobbanásának valószínűségét. Február végére várható egy második csúcstalálkozó Trump és Kim Dzsongun között. Rögös út áll az amerikai külpolitika előtt, de Trump már most több eredményt ért el Pekingben és Phenjanban, mint bármelyik korábbi elnök.

2. Trump ki akarja vonni az amerikai erőket a Közel-Keletről, miközben olyan regionális szövetség felépítésén dolgozik, amely az amerikai célkitűzéseket támogatja. Ezen a területen korlátozott, mégis jelentős sikereket ért el. Izrael, Amerika első számú szövetségese, javította kapcsolatait a legnagyobb szunnita arab államokkal. Szemben az uralkodó véleménnyel, Jeruzsálem fővárosként való elismerése nem vetette vissza az amerikai befolyást. Trumpnak sikerült elszigetelnie Iránt, hatalmas nyomás alá helyezve az iráni gazdaságot.

3. Az amerikai elnök a jutalmazás és büntetés kettősét alkalmazva próbálja meggyőzni Oroszországot, hogy hagyjon fel az Európa destabilizálását célzó tevékenységével, és járuljon hozzá a közel-keleti biztonsághoz. A vádak, amelyek szerint Trump orosz segítséggel győzött a 2016-os elnökválasztáson, jelentősen hátráltatták abban, hogy hatékonyan tudja kezelni Oroszországot. Mindezek ellenére úgy tűnik, Oroszország – Izraellel közösen – kidolgozott egy modus vivendit a Közel-Keleten. Mindez optimizmusra ad okot a jövőbeli orosz–amerikai viszonyt illetően.

4. Trump célja, hogy megerősítse a hozzá hasonlóan gondolkodó politikai erőket Európában. Saját győzelmét is az Európában meghatározó erejű populista hullám részeként értelmezte. Mégis, ehhez a célhoz még nem került igazán közel. Az Európai Uniót továbbra is az a német–francia-tengely irányítja, amely szemben áll a populista célokkal. Nagy-Britanniát politikailag megbénítja az Európai Unióból való kilépés folyamata, Olaszország populista kormányát fiskális problémák kényszerítik arra, hogy megbékéljen Berlinnel, míg a németországi populista hullám elapadni látszik.

5. A kereskedelmi diplomáciát Trump az amerikai gazdasági erősítésére akarja használni. Ebben, megítélésem szerint, mindeddig kudarcot vallott. Az elnök mégis győzelmet fog hirdetni, hogy aztán visszavonuljon a Kínával vívott kereskedelmi háborúból a piaci és gazdasági zavarok elkerülése érdekében.

Politizáló szakszervezetek

RIZIKÓS ÖSSZEFOGÁS

„Civil-szakszervezeti-ellenzéki hármas egység született, és ez az egység képes változást hozni. Ez az egység képviseli azokat, akik valódi ellenállással, valódi értékekért küzdenek” – harsogott virtigli ellenzéki lózungokat Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke egy tatabányai kormányellenes megmozduláson. A szervezet elnevezése csalóka: a MASZSZ korántsem tömöríti valamennyi hazai érdekképviseletet, vezetőjének hitelességét, illetve függetlenségét pedig igencsak árnyalja, hogy a Gyurcsány-kormány alatt a munkaügyi minisztérium politikai államtitkára, majd az Állami Foglalkoztatási Hivatal főigazgató-helyettese volt. 

A 2010-es év számára is fordulatot hozott: ekkor került a lényegében az MSZP által igazgatott, a szocialista párttal gyakran összehangolt akciókat szervező Közmunkás Szakszervezet főtitkári székébe. A Magyar Idők korábban cikkezett arról is, hogy Kordás úgy vállalt szerepet az utóbbi szervezet „éhségmenetein”, hogy közben egy többmilliós Harley Davidsonnal tűnt fel különböző motorosfesztiválokon. Emlékezetes: a szocialista éhségvonulásokon részt vett mások mellett Simon Gábor, az MSZP elnökhelyettese, akiről aztán kiderült, hogy titokzatos százmilliókat parkoltat bécsi bankszámláján. A konföderáció bázisát egyébként az a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége adja, amelynek egyes vezetői szocialista színekben voltak országgyűlési képviselők, például a Bokros-csomag idején.

KARÖLTVE AZ ELLENZÉKKEL

A MASZSZ különös módon – az MSZP-vel karöltve – korábban a szabad vasárnap ellen is hevesen tiltakozott, pedig a kormányintézkedés a kereskedelmi dolgozók vasárnapi munkavégzését szüntette meg. 

A MASZSZ mellett a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) is aktivizálta magát. Elnöke, Földiák András ugyancsak az ellenzéki pártok és az érdekvédők együttműködését favorizálja, ám a gyakori tüntetéseket már kevésbé. Az érintett szakszervezetek amúgy hivatalosan a túlóratörvény miatt tiltakoznak, ám a nagyobb vállalatok reakciói nyomán a felháborodás kezd okafogyottá válni, és nem csak ezen a szinten – mára az utcai demonstrációk is kifulladtak. 

Ugyancsak felélénkült egyébként a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ). Szűcs Tamás elnök a január 19-i, kudarccal végződött országos megmozdulások előtt a Klubrádióban szorgalmazta, hogy „álljon le az ország”. A PDSZ aktivizálódása azért is furcsa, mert a pedagógusokat nem érinti a túlóra-szabályozás.

A kormány egyértelműen politikai megnyilvánulásoknak tartja ezen szervezetek követeléseit, illetve akcióit, ezért nem hajlandó tárgyalni velük, legalábbis az általuk összetákolt négypontos csomag mentén. Ráadásul az érintettek újbóli belépése a politikai térbe megmutatta a különböző szövetségek közötti ellentéteket is. „Nem várható a társadalom széles körű támogatottsága egy olyan akcióhoz, ahol a szakszervezetek – kilépve szerepkörükből és eredeti követeléseiket a háttérbe helyezve – a harmatgyenge ellenzékkel összekapaszkodva kormányt óhajtanak buktatni” – mutatott rá a Munkácstanácsok Országos Szövetségének elnöke. A kabinettel való tárgyalást sürgető Palkovics Imre szerint „az országos sztrájkból semmi sem lesz, hacsak helyi munkabeszüntetésekre nem hivatkozik a propagandasajtójuk, mint országos és általános sztrájkra”.

KIFOGÁSOLT PÁRTZÁSZLÓK

A Liga Szakszervezetek azonban csatlakozott a hivatalosan az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, a MASZSZ és a SZEF, valamint további tizenkét szervezet által alakított Országos Sztrájkelőkészítő és Demonstrációszervező Bizottsághoz, ami azonban korántsem jelenti azt, hogy ebből lesz is valami. Sőt. Szakértők szerint sincs meg ugyanis a széles munkavállalói rétegekben az az elégedetlenség, amelyet az ellenzék, valamint a velük futó szakszervezetek megpróbálnak elhitetni. Márpedig e nélkül bajosan lehet sztrájkot szervezni.

Erre mintha már az érintettek is rájöttek volna. A Népszava minapi értesülése szerint az említett bizottság több tagja is arra jutott: a versenyszférában semmiképp sincs elszántság az országos követelések, így a túlóráról szóló törvényi változtatás mentén munkabeszüntetést szervezni. Most abban reménykednek, hogy a közszférában lehet ilyet érdemi szinten megvalósítani. Ám egyelőre ez is kétséges. A MASZSZ azonban nem adja fel: újabb félpályás útlezárásokra készül.

Egyes beszámolók alapján az érdektelenség oka egyrészt a vezetők és a velük tartó politikusok által kommunikált elégedetlenségi szint teljes hiánya, másrészt az, hogy az érintett szervezetek tagsága egyenesen fellázadt a szakszervezeti rendezvényeken lengedező pártzászlók látványa miatt.

LESZEREPELT SZERVEZETEK

Mostanra a kormányellenes sajtó is arról értekezik: hiba volt általános sztrájkkal fenyegetőzni azt megelőzően, hogy a nagyhangú szónokok felmérték volna annak valódi lehetőségét. Az sem segített a politikai motivációk mentén ténykedő szervezeteknek, hogy például az év eleji budapesti demonstrációkon fővárosi fiatalok követelték – olykor elírásoktól hemzsegő transzparenseken – a totális munkabeszüntetést, miközben alig van közük a munka világához. Mindez azt jelenti, hogy a kifulladó „ellenálláshoz” csatlakozók újabb sebet ejtettek a hitelességükön, anélkül, hogy bármilyen hasznot húztak volna az ellenzéki pártokkal való közösködésből.

Vagyis némi túlzással és általánosítással rögzíthetjük: a szakszervezeti mozgalom a nagy nyilvánosság előtt ismét leszerepelt. A rendszerváltozás óta nem sikerült a politikától független, valóban a munkavállalók érdekeit képviselő és hatásos erőt megjeleníteni ezen a téren. A kép azonban némileg csalóka, hiszen számos szervezet végez – ha nem is sztrájkok vagy tüntetések formájában – tényleges érdekképviseletet, továbbá képzéseket és jogi tanácsadást biztosítanak a tagjaiknak. Létezik valódi sztrájk is: erre a győri Audi-gyárban történtek jelentenek példát.

Mindazonáltal a kilencvenes években, a kádári rezsim természetéből adódóan az átformálódó szakszervezetek nem a nulláról, hanem egyenesen mínuszból indultak. Már ami a hitelességet illeti, hiszen a vagyonból volt bőven. A jelek szerint az érdekvédelmi megújulás még hátravan.

 

üzemi sztrájk az Audinál. A baloldalhoz kötődő országos szakszervezetek nem képesek megmozgatni a dolgozókat

A Bayer-ügy és néhány előző ítélet

NINCS KORMÁNYZATI NYOMÁS

„Helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a jogsértést megállapította. Ennek nem képezi akadályát az sem, hogy nem minden érintett kért jogvédelmet, akit a közbeszéd során a g… szóval illettek. A kifejezés jelentős nyilvánosság előtti használata pusztán az érintett megalázását, emberi mivoltának a sárba tiprását eredményezi. Semmiféle kritikaként, társadalmilag általánosan elfogadott véleményként értelmezhető jelentése nincs (…) A sérelmes közlés az átlagolvasóban megütközést kelt, ugyanakkor a cikk mondanivalója és jellege miatt a f-elperes alappal tarthat attól, hogy -esetleg előzmény és indok nélkül is -illethetik az emberi méltóságát, becsületét sértő kifejezésekkel, amelyekkel szemben nem áll módjában védekezni” – áll a Fővárosi -Ítélőtábla dr. Kisbán Tamás vezette tanácsa által hozott másodfokú ítéletben. 

HÁROMSZÁZEZER FORINT

Ezzel az elsőfokú döntést helybenhagyták, tehát a publicistának a jogerőre emelkedést követően nyolc napon belül a felperes Hadházytól egy magánlevélben elnézést kell kérnie, a levelet önálló bejegyzésként harminc napig elérhetővé kell tennie, s tizenöt napon belül háromszázezer forint sérelmi díjat kell fizetnie. Ezenkívül a 2017. október 31-i, Emberi méltóság című blogbejegyzéséből törölnie kell a sérelmes tartalmat. (A képviselő egy ugyancsak 2017-es, novemberi cikket is perelt, amelynek „Hadházy egy utolsó, szemét, becstelen gazember” volt a címe, és a politikus aktuális nemzeti konzultáció elleni fellépését kritizálta.) 

Az októberi írásra visszatérve, ennek előzményéről tudni kell, hogy Bayer ellenzéki aktivistákkal – köztük Szél Bernadett-tel és Gulyás Mártonnal – egy tabáni sörözőben tartott egy találkozót. A cikkben azt írta, hogy a kormányfőt, a családját és a köztársasági elnököt (s más közszereplőt) a baloldali sajtóban sem szabadna az emberi méltóságot és jogot sértő megnyilvánulásokkal illetni, mégis teret adnak ilyeneknek. A másodfokú ítélet szerint a bejegyzésben Bayer kiemelten hivatkozott a miniszterelnökre Simicska Lajos által alkalmazott jelzőre. Kijelentette, hogy miután ezt a baloldali sajtóorgánumok előszeretettel idézik, ebből az következik, hogy „…át lehet vonulni a városon egy transzparenssel, amelyre ez van írva: Hadházy g..i, Szél Detti nyeli.” 

SZÓHASZNÁLATI KRITIKA

Az elsőfokú bíróság határozata szerint a transzparenseken megjelenő hasonló jellegű megnyilvánulások nem állíthatók párhuzamba a blogbejegyzésben szereplő közléssel, amely hangsúlyosan a felperes személyének a megsértésére irányult, indokolatlanul hozva őt kapcsolatba a sérelmezett kifejezéssel. Bayer fellebbezésében is szerepelt viszont, hogy a teljes szövegösszefüggésre is tekintettel a 2017. októberi cikkében nem jellemezte a felperest a sérelmezett „g…” szóval. „Kifejezetten ezen szóhasználatot illettem kritikával. Az írás mondanivalója szempontjából nem a felperes személye a hangsúlyos, neve a politikai élet szereplői közül bárkiével behelyettesíthető. A cikk nem a felperesről szóló kritika vagy véleménynyilvánítás” – fogalmazott a publicista, de a másodfokú bíróság elvetette ezt az érvet. Az ítélőtábla indoklásában azt írta: bár Hadházy ellenzéki politikusnak számít, nem része a Bayer által kritizált sajtószegmensnek, és az ugyancsak felemlegetett tüntetéseken való részvételéről sincs adat. Ez utóbbi azért elég merész megállapítás, hiszen Hadházy számos ellenzéki demonstráción szónokolt és teszi ezt mostanában is. Az indoklás alapján a képviselő állítása szerint a közéleti megszólalásaiban nem alkalmazta a sérelmezett szót, és a felidézett tabáni találkozón sem vett részt.

Bayer a döntés után közölte: a határozatban szereplő levelét polgári engedetlenségként letétbe helyezte egy közjegyzőnél, és addig nem hozza nyilvánosságra, amíg a politikus nem kér bocsánatot Orbán Viktortól, nem határolódik el az O1G logótól, amely az ellenzéki tábor közösségteremtő emblémájává vált.  

GULYÁS, HABONY, SZIJJÁRTÓ

A másodfokon eljáró tanács elnöke, Kisbán Tamás egy sor politikával kapcsolatos ügyben hozott már határozatot. Néhány példát kiragadtunk a munkásságából. 

A Fővárosi Ítélőtábla tavaly januárban jogerősen helybenhagyta a Fővárosi Törvényszék azon döntését, miszerint a Ripost és az Origo megsértette Gulyás Márton ellenzéki aktivista jogait, amikor arról cikkeztek, hogy homoszexuális és egyéb szexuális irányultságú társkereső oldalra jelentkezett be, s azzal is, hogy közzétették azokat a fotókat, amelyeket Gulyás a társkeresőn megosztott. A bulvárújságnak 3,5 millió, az Origónak pedig 800 ezer forint sérelemdíjat kellett a sértett részére megfizetnie. A Kisbán vezette tanács egyetértett az elsőfokú ítélettel, miszerint társkeresési szokásainak, nemi irányultságának a megszellőztetése megsértette Gulyásnak a magánélet védelméhez, a társkeresőn közzétett fotóinak a közlése pedig a képmáshoz fűződő jogát. 
2017 októberében a magát nem közszereplőnek tartó Habony Árpádról a Kisbán vezette tanács megállapította, hogy „közéleti kérdésekben huzamosabb ideje erősen érintett”. Habony a Jobbik akkori plakátjai miatt indított polgári pert arra hivatkozva, hogy ő nem közszereplő. A Magyar Nemzet akkori tudósítása szerint Kisbán rámutatott: a kifogásolt plakátnak voltak olyan „társai”, amelyeken Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc volt látható. Ezeken – akárcsak a Habonyt és Rogán Antalt ábrázolókon – a politikus előrébb foglal helyet, a másik szereplő pedig mögötte. E grafikai megoldás is nyomatékosítja azt a politikai üzenetet, hogy a kormányzati költéseknek magánszemély haszonélvezői vannak – magyarázta a bíró, aki szerint egy ilyen üzenethez a felperes arcképének a szerepeltetése okszerű, hiszen egy „erősen támogatott” közéleti lap tulajdonosa, akinek a kormányzattal való kapcsolata hosszabb ideje ismert, „vagyoni viszonyait pedig folyamatosan megkérdőjelezik”. 
2017 májusában Kisbán Tamás közölte: meg kell mondania a Köztársasági Elnöki Hivatalnak, hogy pontosan mennyien adták vissza a lovagkereszt kitüntetést, miután azt Bayer Zsolt publicista, újságíró megkapta. Az eljárást egy magánszemély indította, mivel az intézmény szerint a díjat visszaadók száma nem minősül közérdekű adatnak. A másodfokon eljáró bíróság viszont másképp döntött, így a hivatalnak számot kell adni erről.

„A bíróság megállapította: Szijjártó Péter fideszes politikus megsértette Szilvásy György felperes jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az általa 2005. április 20-án tartott sajtótájékoztatón valótlanul azt állította, hogy a felperes maga engedélyezte a balatonőszödi kormányüdülő egyik villájának értékesítését Gyurcsány Ferenc korábbi cégének. Ezzel azt a hamis látszatot keltette, hogy a felperes segítséget nyújtott közpénzekből magánvagyon gyarapodásához” – ismertette az ítéletet 2006 júniusában Kisbán Tamás. A bíróság az alperest a további jogsértéstől eltiltotta. Szijjártót első fokon arra kötelezték, hogy az ítélet rendelkező részét a saját költségén, kommentár nélkül jelentesse meg a Magyar Nemzetben és a Népszabadságban, s a képviselőnek ötszázezer forintos kártérítést is kellett fizetnie Szilvásy részére. 

Mindenesetre ezek a döntések nem arról vallanak, hogy a Fővárosi Ítélőtábla – az ellenzék folyamatos hangsúlyozása ellenére – a Fidesz nyomására hozná meg a döntéseit. Magyarul: nincs veszélyben az igazságszolgáltatás, sőt!

Túltolt néppártosodás?

..., megkezdődött a fúrása, hiszen a baloldallal való egyre szorosabb együttműködést sokan nem nézik jó szemmel.

A középpárti 21 százalékos kategóriából fél év alatt kis párttá, 10 százalékos alakulattá küzdötte le magát a Jobbik. A néppártosodás odáig vezetett, hogy ez év januárjára ismét az MSZP-vel kerültek egy támogatottsági kategóriába. Csakhogy a pártvezetésben immár nem ellenfélként tekintenek a szocialistákra, hanem mint leendő szövetségesre. 

ÖSSZEFOGÁS?

Sneider Tamást május 12-én választották meg a Jobbik elnökének. Az alelnök és a frakcióvezető Gyöngyösi Márton lett, aki, úgy tűnik, már a posztkommunista utódpártokkal (az MSZP-vel és a Gyurcsány-alakulattal) sem tartja elképzelhetetlennek az összefogást Orbán Viktor miniszterelnökkel és a Fidesszel szemben. Forrásaink szerint ez az út decemberben vált teljesen egyértelművé, amikor a Jobbik képviselői is részt vettek az ellenzéki parlamenti pulpitusfoglalásban, majd az MTVA-beli akcióban. Mindebben a párt új parlamenti képviselői – Potocskáné Kőrösi Anita és Jakab Péter – vitték a prímet, de például Kepli Lajos vagy épp Rig Lajos (ő az MSZP-s Mesterházy Attilával együtt szervezett tüntetést Tapolcán a helyi Fidesz-irodánál) is kivette a részét a dzsemborikból. A baloldallal való összeborulás nyílt támogatójaként jelent meg a médiában az a Varga-Damm, akiről az egyszerű szavazó már-már azt gondolhatná, hogy nem is jobbikos, hiszen december óta rendszeresen Kunhalmi Ágnessel, Szél Bernadett-tel, Vadai Ágnessel, Szabó Tímeával közös fotókon szerepel. 

Információink szerint egyre nagyobb a nyomás a Jobbikon, hogy már a májusi európai parlamenti választásokon közös listán induljanak a balliberális pártokkal. Ha ez nem is következik be, ősszel, az önkormányzati megmérettetésen szinte biztos, hogy helyi szinten támogatják majd az ellenzéki – akár DK-s,
MSZP-s – indulókat is. Ezeket a megállapodásokat persze kölcsönösségi alapon kötik majd meg, Egerben például a baloldal beállhat Mirkóczki Ádám Jobbik-szóvivő polgármester-jelöltsége mögé. Mirkóczki nemrég odáig ment, hogy hibának minősítette a Jobbik tavaszi politizálását, amiért kimaradtak az ellenzéki összefogásból. Értesüléseink szerint a „közös ellenzék” jelöltjeinek a kiválasztása az EP-választások után rögtön meg is kezdődhet.

NŐ AZ ELÉGEDETLENSÉG

Csupán az a kérdés, hogy addig kihúzza-e a jelenlegi pártelnök. Úgy tudjuk, hogy a Jobbikon belül egyre nő az elégedetlenség Sneiderrel szemben. Az utóbbi hetekben ugyanis sorra érkeztek a vezető személyét hiteltelenítő hírek, amelyek szkinhedmúltjáról, feleségének a karlendítéséről szóltak, a baloldali formációk részéről most viszont elmaradt a Jobbik elítélése. Ami azért is furcsa, mert a hasonló ügyekre eddig rögtön ugrott a baloldal, és antifasiszta harcot hirdettek. Most azonban mintha mindent elnéznének a pártnak. Róna Péter volt LMP-s, most balliberális ideológus csupán történelmi görcsnek minősítette a jobbikos rasszizmust, antiszemitizmust.

A pártelnököt támadó sajtóhírek mögött forrásaink az egyre erősödő jobbikos belső feszültség bizonyítékát említették: a pártban gyengíteni akarják Sneidert, egyben azt is üzenik: annyira azért mégsem kellene túltolni a  „néppártosodást”, hogy együttműködjenek Gyurcsány Ferenccel vagy az MSZP-vel. 

Az is erősíti ezt az elégedetlenséget, hogy nagyon messze van már a tavaszi 21 százalékos választási eredmény, amely akkor hatalmas csalódást okozott a pártban. A Jobbik mostanra elveszítette szavazóbázisának a felét, ami a valódi radikálisok távozásának és a baloldallal való kokettálásnak is köszönhető.      

Az április 8-i megmérettetés éjszakáján Vona Gábor lemondott az elnöki posztról. A választási eredmények óriási csalódást okoztak a pártban, a „néppártosodás” nem hozta meg az áttörést 2014-hez képest, a Fideszt egyáltalán nem sikerült megszorítani, csupán 26 képviselője lett a Jobbiknak. 

A pártban mégis úgy gondolták, hogy Vona hűséges embereit, Sneidert és Gyöngyösit kell támogatni a kihívó Toroczkai László, Dúró Dóra párossal szemben. A jobbikos közvélekedés alapján tehát Vona úgy ment, hogy fél lábbal maradt, s legközvetlenebb bizalmasa, Szabó Gábor maradt a választmány elnöke. Többen is azzal számolnak, hogy az „influenszernek” felcsapó volt elnök a kellő pillanatban újra a tettek mezejére lép, visszatér a Jobbik élére. Csakhogy egy ilyen előzetes terv a politikai folyamatok alakulása miatt könnyen meghiúsulhat. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy egy miniszterelnök-jelöltként több választáson is sikertelen politikust 2022-ben ismét pajzsra emelnének a volt társai. Sneider mandátuma 2020-ig szól, azonban több forrásunk nem tartja kizártnak, hogy már ez előtt távozik posztjáról: állítólag a Jobbik egyik alelnöke, az idén harmincöt éves Stummer János nagyon készül az elnökség átvételére. A volt jobbikos Volner János is Stummert nevezte meg a legesélyesebb új elnökaspiránsként. Kérdés, hogy ezután Szabó Gábor maradna-e a posztján.

MEGFOGYATKOZÓ FRAKCIÓ

Miután Sneiderék májusban megnyerték az elnökválasztást, Toroczkaiék kiléptek a szervezetből, s követte őket több mint száz önkormányzati képviselő és több polgármester is. A frakciót Dúróval együtt elhagyta Apáti István és Fülöp Erik, nem sokkal ezután vette a kalapját a volt frakcióvezető, Volner János. Ők mindnyájan a Mi Hazánk nevű Toroczkai-pártba igazoltak, s független képviselők lettek. 

Staudt Gábor ugyancsak kilépett a frakcióból, de ő nem volt elégedetlen a pártvezetéssel, hanem magánéleti okokból nem kíván a továbbiakban képviselő lenni. (Sajtóinformációk szerint nem kizárt, hogy Staudt érintett lehet egy lengyelországi büntetőügyben, a politikus ezt cáfolta – a szerk.) Szávay István – aki az elnökválasztáson ugyancsak Sneidert támogatta – egy zsidó nő megverésével büszkélkedett a tavaszi tisztújító kongresszus előtt, szavait egy párttársa rögzíthette. Mindketten még tavaly decemberben, a parlamenti szünet előtt bejelentették a lemondásukat. Azonban azért nem távoztak a frakcióból, mert a két hónapos országgyűlési pauza idejére a Jobbik képviselőcsoportja elesett volna többmilliós állami támogatástól. A párt a pótlásukra már megnevezte Bencsik Jánost és Csányi Tamást, akik csak február 18-án, a tavaszi ülésszak kezdetén teszik le az esküt. 

Az idénynyitó már nagyon közeledik. Forrásaink szerint a Jobbik életében 2019 még fordulatosabb lesz, mint a múlt év volt. 

 

Sneider Tamás, a Jobbik elnöke. Nem biztos, hogy sokáig marad a posztján

Szuperkórház – tervpályázat után

Az egészségügyi fejlesztések központi projektje gőzerővel zajlik, a tervpályázat immár lezárult. A projekt irányítója, Bedros J. Róbert szerint a siker kulcsa nemcsak a komputerekben vagy az ellátást segítő robotokban rejlik, hanem a majdan ott dolgozó nővérek és orvosok áldozatos, betegközpontú munkájában is.

LENDÜLETBEN

Sokan csodát remélnek a tervek szerint öt év múlva felépülő csúcsmodern, a 21. századi követelményeknek maximálisan megfelelő, európai viszonylatban is kiemelkedő Dél-budai Centrum (DBC) kórháztól. A projekt irányításáért felelős miniszterelnöki megbízott a nemrég sikeresen lezárt tervpályázat eredményeit összegezve úgy fogalmazott, hogy a DBC az elkészült pályaművek fényében valóban egyedülálló lesz, de a „csoda” majd az orvos, az ápoló és a beteg között történik, amikor minden egészségügyi dolgozó tisztelettel és alázattal végzi a munkáját. Mint fogalmazott, ahogy az általa irányított Szent Imre Kórházban is teszik a dolgozók, éppen úgy, a Dél-budai Centrumban is meg kell majd fogni a betegek kezét.

Az egészségügyi ellátás színvonala jelentős fejlődésen megy keresztül. Nemcsak műszer- vagy átfogó informatikai fejlesztésre kell gondolni, hanem megkezdődött az egészségügyi dolgozók bérének többlépcsős fejlesztése is.

A kormány közel 700 milliárd forint értékű fejlesztést és beruházást eszközöl a szektorban, amely jelentősen javítja az egészségügyi dolgozók munkakörülményeit és a betegellátás színvonalát. Olyan átfogó reformról beszélhetünk, amely teljes egészében megújítja a hazai betegellátást.


Bedros J. Róbert. „A dBC az elkészült pályaművek fényében valóban egyedülálló lesz”

KIEMELTEN A FŐVÁROS ÉS KÖRNYÉKE

A fővárosi fejlesztések középpontjában három centrumkórház építése szerepel.

A Dél-budai Centrum egy olyan egészségügyi beruházás, amelyhez hasonló az elmúlt száz évben nem volt Magyarországon. Zöldmezős beruházásként, csak és kizárólag a betegek igényeihez kell alkalmazkodnia a komplexumnak. De most is akad, aki kritizálja a projektet, és azt szorgalmazza, hogy inkább a meglévő kórházakat fejlessze a kormány.

– Sokan azt mondják, nem kell új kórház, toldozzuk-foltozzuk és újítsuk fel a régit. Én ezt a véleményt abszolút nem osztom, mert jobb és korszerű körülményeket kell adni a dolgozóknak, meg kell becsülni a munkatársakat, ugyanakkor egyértelmű, hogy egy új kórházban javul az ellátáshoz való hozzáférés, nő a betegbiztonság, lerövidülnek a betegutak, ezáltal csökkenhetnek a halálozási mutatók – fejtette ki Bedros J. Róbert, aki hozzátette, egy modernebb és szebb környezetben gyorsabban gyógyulhatnak majd a betegek. Az új csúcsintézmény megépítését ellenzők 1,2 millió ember kiemelkedő színvonalú egészségügyi ellátására mondanak nemet. 

Mint azt a miniszterelnöki megbízott kifejtette, tudomásul kell venni, hogy egy új beruházásnak, egy új épületnek, az ultramodern gépeknek bekerülési és működtetési költsége is van. A magyar kórházi épületek állagát nézve igenis indokolt és hosszú távon gazdaságos egy új kórházi épület, egy új kórházi infrastruktúra az elöregedett régiek javítgatása helyett. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen nehézségek árán lehetne egy 100 éves épület kórtermeit komfortosítani, légkondicionálni stb.

NÉGY ÉRVÉNYES PÁLYÁZAT 

A Dél-budai Centrum pályázati kiírására öt pályamű érkezett, ezek közül egy pályázatot zártak ki, mert határidőn túl érkezett a rendszerbe. A bírálóbizottság a négyes számú pályaművet, az M-Teampannon Kft. terveit minősítette a legjobbnak, de minden érvényes terv tartalmazott megvalósítandó ötleteket, amelyeket díjaztak és felhasználnak.

A nyertes pályamű terveiben a Dél-budai Centrum épületegyüttese látványos, formabontó és funkcionális. Rendkívül jó ötletnek bizonyult, hogy a tervező egy úgynevezett közösségi térfolyamot álmodott meg, amely az egész épületet átszelve, a kórház fő ütőereként kitűnő megközelíthetőséget biztosít mind a gyermek-, mind a felnőttrészleg egységeihez, továbbá az oktatási tömbhöz. Ez a széles folyosó, amely a bevásárlóközpontokban is használatos, jelzi, hogy az új intézmény a közel háromezer dolgozójának és az ellátási terület 1,2 millió lakosának fogadására kell alkalmas legyen.

Pozitívumként említhető az is, hogy a szakemberek olyan épületet terveztek, amely a lehető legtöbb természetes fényt ereszti be, úgynevezett klímaudvarok segítségével. Az egyágyas betegszobák elhelyezésénél is fontos volt a természetes fény, valamint a zöld környezetre való kilátás.

– A komplexumot kompromisszumok nélkül, a betegbiztonságot szem előtt tartva kellett megterveznie a szakembereknek. A szuperkórházban helyet kell kapjon egy 900, döntően egyágyas – szükség esetén egybe is nyitható – kórteremmel üzemelő felnőttellátó egység és egy 300 ágyas, a szülők bent alvását is biztosító gyermekrészleg. Emellett integrált mentőállomást, 2 heliportot, nővérszállót, 60 férőhelyes óvodát és 60 férőhelyes bölcsődét, valamint egy olyan közösségi teret is létesíteni kívánunk, amely a kórházat felruházza az egészségpláza funkcióval is – tudtuk meg a projekt irányítójától.

A bírálati szempontok között ott volt a városképi megjelenés, az épület térkapcsolatai, pihenőparkok kialakítása és az épület bejáratainak mentővel, gazdasági forgalommal, gépkocsival, tömegközlekedéssel, gyalogos- és kerékpáros-forgalommal való optimális megközelítésének létrehozása is. Mindezen szempontoknak megfelelve, az első helyezett egy olyan, úgynevezett magkórházat tervezett, amely a kerület és a főváros határán amolyan városkaput szimbolizál, futurisztikus üvegborítású megjelenésével.

A folytatás

A következő lépés a tervek véglegesítése annak az orvosszakmai programnak a mentén, amely már az újraszerveződő fővárosi ellátási rendszerhez igazodik.
Megalakult a Dél-budai Centrum Projekt Beruházó és Ingatlanfejlesztő Zrt., amelynek szakértői a jövőben együtt dolgoznak az építészekkel annak érdekében, hogy minden beépített gerenda, minden felhúzott fal a leghatékonyabb betegellátást szolgálja. A közös munka az egészen apró részletek kidolgozásától a legkomplexebb feladatok megoldásáig terjed, mint például a parkolóhelyek számának vagy az épületben működő felvonók méretének és mennyiségének meghatározása. Az ellátási egységekben meghatározzák a műtők számát, illetve kijelölik a dolgozók munkaállomásainak, például a nővérpultok elhelyezkedését. 
Ezek az információk kerülnek bele a végleges tervekbe, amely alapján megkezdődhet a tényleges kivitelezés. 

A Dél-budai Centrum kórháznál már az idén megkezdődhet a közlekedésfejlesztés, a közmű-kialakítás konkrét előkészítése. 
Amennyiben minden a megfelelő ütemben halad, úgy még az idén várható az alapkő letétele, és azt követően mielőbb megkezdődhet az építkezés. A kórházat a tervek szerint öt év múlva lehet átadni.

Tavaly is csúcsra járt a balliberális fakenews-gyár

Az alábbiakban a közelmúlt tíz olyan fake news hírét gyűjtöttük össze, amely jól példázza a balliberális sajtómunkások elfogultságát és rosszindulatát.

A SARGENTINI-JELENTÉS

A tavalyi Citromdíjat vitathatatlanul a Sargentini-jelentés érdemli ki. Mivel a hasonlóan koncepciós Tavares-beszámoló 2013-ban nem érte el a célját, az Európai Egyesült Államok és a nyílt társadalom brüsszeli hívei újabb támadást indítottak a nemzeti szuverenitás és az európai keresztény hagyományok mellett leginkább kiálló két közép-európai állam, Lengyelország és Magyarország ellen.
Ahogy a hat esztendővel ezelőtti Ta-va-res-jelentés, úgy a múlt évi Sargentini-iromány sem szól másról, mint egyes fogalmak („európai értékek”) kisajátításáról és politikai furkósbotként való használatáról.

A „jelentés” legnagyobb melléfogásait a hazai polgári sajtó már részletesen bemutatta. A magunk részéről a kettős mércét hozzuk fel fő kritikaként, amely más országokban jól működő intézmények hazai azonos gyakorlatát vagy – mint a közigazgatási bíróságok esetében – létrehozását a jogállam sérelmének állítja be.

Nem csoda, hogy csak az Európai Parlament szavazási szabályainak a „kreatív” jogértelmezésével tudták az elfogadásához szükséges kétharmados többséget elővarázsolni.

OROSZBARÁTSÁG

A hazai és a nemzetközi fake newsok egyik kedvelt témája a Moszkvával való kapcsolat, és az oroszellenesség jegyében Magyarország keleti gazdasági nyitás politikájának a diszkreditálása. Amikor a magyar kormányfő találkozik orosz, török vagy éppen kínai vezetőkkel, azt a diktatúrába sodródás biztos jeleként értelmezik. Amikor Sebastian Kurz, Angela Merkel vagy más nyugat-európai vezető teszi ugyanezt, az náluk a józanság jele.

Ebbe a kánonba illik a Le Monde 2018. november 6-i cikke, amely szerint Orbán Viktor egyedüli uniós tagországi vezetőként vett részt a sanghaji találkozón. Valójában tizenkét EU-s állam kormánydelegációja utazott a kínai nagyvárosba.

TÚLÓRATÖRVÉNY

A harmadik kétharmad után a hazai ellenzék és a nyugati fake news sajtó a túlóra szabályainak uniós irányelv szerinti jogharmonizációjából próbált politikai tőkét kovácsolni. A citromdíjas Judith Sargentini jelentésének elfogadása után még politikai vitanapot is kezdeményezett, mivel szerinte Orbán Viktor kényszeríti a lakosságot, hogy fizetés nélkül többet dolgozzon annak érdekében, hogy egyensúlyozza a munkaerőhiányt, amelyet ő maga idézett elő.

Az állítás komolytalanságát mutatja, hogy Ausztriában a túlóra uniós jogharmonizációs újraszabályozása kapcsán az ottani ellenzék azzal riogatta az osztrákokat, hogy heti öt napon át napi tizenkét órát kell majd ingyen dolgozniuk. Ahogy az osztrákoknál, úgy a törvényhozás nálunk is egy jogi keretet teremtett, amelyet a szociális partnerek töltenek meg konkrét tartalommal. Ezután is kell a szakszervezet vagy a dolgozó hozzájárulása, és a túlóra kifizetésének a módja sem változik.

TÜNTETÉSEK ÉS EMBEREK

A túlóratörvény kapcsán a szebb napokat látott BBC is beállt a fake news kórusba. 2018. december 18-i cikke szerint „hétköznapi dolgozó emberek” is bekapcsolódtak a mindennapossá váló demonstrációkba. A valóság ezzel szemben az, hogy a szakszervezetek december 8-i tüntetése után a túlórák kérdését is magában foglaló „5 pont” kikopott a közbeszédből, a szónokok alig beszélnek már róla.
Elsőként pont az érdekképviseleti lufi pukkadt ki, már senki sem beszél általános sztrájkról vagy az ország megbénításáról. A Hadházy–Szél Bernadett „amatőr színjátszó kör” is már régen a saját aláírásgyűjtését népszerűsíti. Az érdeklődés hiányában kis létszámú megmozdulásokon jellemzően az ellenzéki pártok szimpatizánsai tüntetgetnek. A keményen dolgozó kisemberek a munkahelyeiken termelnek, míg az utcákon jobbikosok fraternizálnak a Gyurcsány-párt kemény magjával.

ELLENZÉKI EGYSÉG

A fakenews-gyár nem tűrhette, hogy a nyugati bevándorlóállamokban, például Franciaországban zajló demonstrációkról szólók mellé ne kerüljenek hírek a közép-európai országokban folyó „elégedetlenségi” tüntetésekről. Ismét a túlóratörvénybe kapaszkodtak, mint a The Nation 2018. december 21-i tudósítása, melyben szokás szerint csak ellenzéki megszólalók szerepelnek, akik „soha nem látott” ellenzéki egységet és a bizonytalanokra is átterjedő elégedetlenséget vizionáltak. Itt sem esik szó arról, hogy a túlórák újraszabályozása valójában a brüsszeli irányelvet követő jogharmonizáció.

VÁLASZTÁSOK

Akadnak olyan tudósítások is, amelyek le vannak maradva egy brosúrával, mint a Vox 2018. szeptember 13-i cikke, amely szerint az ellenzéknek nem volt esélye az áprilisi országgyűlési választáson. Az kimaradt, hogy az ellenzék öt éve mást sem tesz, mint a kormány választások útján való leváltásának a módját keresi. Hol a Jobbik nem indít jelöltet, hol Soros álciviljei castingolják az „esélyes” ellenzéki aspiránst, máskor a koordinált indulástól vagy éppen egy „független” jelölttől várnak csodát. Ilyen próbálkozás volt a nagy részvétel generálása vagy a taktikai visszalépések rendszere. Az, hogy ezek a kísérletek eredménytelenek maradtak, kizárólag az ellenzéknek köszönhető, mint azt több politikusa a választások utáni rövid őszinteségi rohamában el is mondta.

FELSŐOKTATÁSI TÖRVÉNY

A Vox hosszan írt 2018. december 4-én a CEU körüli vitáról, hogy arra a következtetésre jusson, miszerint Magyarországot már nem tekintélyelvű, hanem egyenesen soft fasiszta rendszer irányítja. Arról persze hallgatnak, hogy a felsőoktatási törvény régóta előkészített módosítása az összes Európai Gazdasági Térségen kívüli egyetem hazai szabályoknak megfelelő akkreditálását írta elő, amelynek számos érintett intézmény már meg is felelt.
A Soros-egyetem meg akarta tartani privilegizált helyzetét, s egy kurzusra továbbra is két (egy magyar és egy amerikai) diplomát akar kiadni, ami versenyelőnyt jelent a pusztán hazai akkreditációval rendelkező felsőoktatási intézményekkel szemben. 

RENDŐRI FELLÉPÉS

A fake news generálásában élenjáró Soros-hálózat sem volt tétlen. Az Amnesty International európai programjának a helyettes vezetője, Massimo Moratti 2018. december 17-én nyilatkozatában elítélte a magyar rendőrség „túlzott” erőszakosságát.

Valójában a tüntetők részéről volt soha nem látott erőszak, amit az „Égjen a rendőr!” csatakiáltás, valamint a Momentum Mozgalom által meghonosított füstgránát szimbolizált a legjobban.

A képek nem hazudnak: a polgári Magyarország rendőrsége merőben különbözik a Gyurcsány-korszak Rebiszétől, amely azonosító szám nélkül, símaszkban, lovasrohammal, gumilövedékkel és viperákkal támadt a saját népére. Ilyen képeket most nem Budapesten, hanem Párizsban és Brüsszelben látunk.

ANTISZEMITIZMUS

A Soros-hálózat nem szereti, ha lerántják a leplet ármánykodásáról, ezért kétségbeesetten rúgkapál. A Handelsblatt 2018. november 16-i vezércikkében azt állította, hogy a Soros Györgyöt lejárató kampányt Budapesten szervezik, és az a legvadabb antiszemita jeleket mutatja.

A magyar kormány politikusai ezerszer elmondták, hogy a milliárdost csakis a politikai tettei miatt kritizálják, mivel a magyarok elsöprő többsége – Sorossal ellentétben – nem akar Magyarországból bevándorlóországot, Európából bevándorlókontinenst csinálni. Így látja ezt Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök is, aki szerint a spekuláns politikai ténykedését illető kritikát nem lehet eleve antiszemitizmusnak beállítani.

Az antiszemitizmus harci kürtjét fújja 2018. június 6-i számában a The Globe and Mail cikke is, amely szerint Magyarország nem keresztény kisebbségei veszélyben vannak. Erre a miniszterelnök március 15-i beszédét hozták fel igazolásként, amelyben Orbán Viktor kijelentette: a kormány nem tűri az idegen médiabefolyást és a spekulánsok által finanszírozott NGO-k hálózatát.

Az ilyen beszéd hallatán a cikk „csomagolásra” buzdítja a magyar zsidóságot, miközben az európai zsidóknak nem Budapesten, hanem a tömeges bevándorlástól leginkább sújtott Berlinben, Párizsban vagy éppen Brüsszelben kell fizikai atrocitásoktól tartaniuk. Miközben Nyugat-Európában az új keletű antiszemitizmus már halálos áldozatokat is követelt, Magyarországon a zsidóság reneszánszát éli.

A MAZSIHISZ-ÜGY

A Figyelő sem úszhatta meg a nemtelen támadásokat. A gazdasági-közéleti hetilapnak a Mazsihisz pénzügyeit firtató, 2018. november 29-i címlapját a The Atlantic december 14-i cikke antiszemitának bélyegezte. Arról persze nem írtak, hogy a cikkben a szervezet elnöke az általa vezetett szövetség első embereként szerepel, valamint hogy az írás gazdasági-pénzügyi és nem politikai kérdéseket firtat. Azt sem említették, hogy a Mazsihiszben 2013-ban már volt egy olyan gazdasági botrány, amely az akkori elnök bukásához vezetett.

Nem is sejti a francia sajtó, mi történik Budapesten

VISSZHANG

A francia lapok és televíziók lekiis-me-retes precizitással kísérik el útjaikra a budapesti tüntetőket, s egy-két, az általuk kialakított szemlélettel ellentétes mozzanattól eltekintve, melyet egyszerűen kihagynak anyagaikból, alapos, színvonalas munkát végeznek. A végeredmény mégis olyan, mintha a háromdimenziós valóság egészét próbálnánk kétdimenziós síkba gyömöszölni. A cikkek egy kaptafára készülnek, a „munkajogi reform” ellen tiltakozó, a magyar nép fölényes támogatását élvező, mindig nagy létszámú tüntető tömegek egyfajta jogos felháborodást jelenítenek meg. Föl sem vetődik, hogy a magyarok „túlnyomó többsége” ne állna szemben a túlóratörvény okán a kormánnyal.

EGYRE SZÉLESEBB KÖRBEN?

A január 5-i, jelentéktelen megmozdulásról például így indítja tudósítását a tekintélyes, baloldali Le Monde: „Tüntetők ezrei vonultak fel szombaton Budapesten az új, decemberben kihirdetett törvény ellen. A megmozdulások egyre szélesebb ívben terjednek ki Orbán Viktor kormányának nacionalista politikája ellen.”

A cikk kiemeli: „A tüntetők tiltakoztak január 5-én, Budapesten az általuk rabszolgatörvénynek nevezett jogszabály ellen.” A francia lap Szabó Bernadett reutersbeli tudósítását idézve számol be arról is, hogy „a tüntetők kritizálták Orbán önkényuralmát”. A cikkből kiderül, hogy a megmozdulásra az ellenzéki pártok, a szakszervezetek, a civil szervezetek szólítottak fel. Az olvasó megtudhatja, hogy a szerencsétlen magyar munkásokat a vállalatvezetők évi négyszáz óra túlmunkára kötelezik, ami mintegy kéthavi munkának felel meg, s ezt három esztendőn belül kell kifizetni.  

SZÉP, MELEG ÉRZÉS

Azt is megtudhatjuk a világ minden táján hozzáférhető orgánumból: „Ez a munkajogi reform váltotta ki a december közepe óta tartó, békés felvonulások (sic!) sorozatát. De a munkajogi reformokon túl maga Orbán Viktor és kormánya az, amit a tüntetők elleneznek. »Söpörjük ki ezt a rezsimet!« – olvasható a transzparenseiken.”

„Csak egy dolgot kérek karácsonyra, ez a demokrácia” – üti meg az ember szívét a Le Figaro tudósítója ízléses ünnepek előtti, budapesti beszámolójával. A konzervatív lap munkatársa, Stanislas Poyet tizenötezer tüntetőt számolt össze a Hősök terétől a Parlamentig kísérve a menetet. A tudósító megnyugtatja a demokráciát féltő olvasókat, hogy a demonstrálók hordanak sapkát a nagy hidegben. „Ez az első eset Orbán 2010-es győzelme óta, amikor az összes ellenzéki párt közös frontba tömörül. A Jobbic (sic!), a magyar szélsőjobboldali párt együtt vonul a szocialista párttal, a szakszervezetekkel s az olyan alternatív mozgalmakkal, mint a Momentum és a 4K!” Ilyen szép, meleg érzés most Pesten lenni – derül ki a tudósításból. Ugyanez a Poyet tudósította halálos komolysággal olvasóit ez év január 20-án is arról, hogy „hétfő reggel az ellenzék két parlamenti képviselőjét, Hadházy Ákost és Szél Bernadettet kitoloncolták az MTVA köztelevízióból, amikor egy közleményt akartak közzétenni; a köztelevíziót azzal vádolják, hogy Orbán Viktor propagandaorgánuma”.

KEDVES IDŐS BÁCSIK

Mozifilm minőségű, színvonalas videót tett közzé a január 19-i tüntetésekről az actu.orange.fr. A híroldal munkatársait többen is anyanyelvükön, franciául tájékoztatták. Donáth Anna, a Momentum alelnöke büszkén és boldogan megerősíti: valóban, ők inkább az Európai Unió zászlaja alatt tüntetnek. Erős Gábor egyetemi hallgató karját széttárva mondja: sajnos a magyarországi gazdagodást az EU-alapok finanszírozzák. A jól tájékozott francia néző felszisszenhet: az ő pénzéből hizlalják Orbán nacionalista rezsimjét? A felvételeken, mint a tüntetésekről készült összes, szinte mindegyik francia hírtelevízión és híroldalon nagy számban látható videón, felvételen, kizárólag rendkívül szimpatikus és igen nagy tömegben felvonuló tüntető látható: csinos lányok és kedves, idős bácsik. Utóbbiak most egy kicsit mérgesek. A felvételeken a demonstrálók csöndesek, jól öltözöttek, jóindulatúak és fegyelmezettek. A filmek készítői azt üzenik: a borzalmas nacionalista diktatúrában is élnek azért lelkiismeretes emberek, akik kiállnak a jogaikért. Fake news kimaxolva.

A davosi Kasszandra

MACRON BUKÁSA

Más „nagyok” is inkább otthon hárítják el – no nem a nacionalizmust, hanem olyan jelenségeket, mint a félresikerült brexit vagy a kormányzat részleges leállása. Macron tehát odahaza küzd a populizmus ellen. Éppen a davosi fórum napján találkozott százötven francia munkaadóval a Choose France (Válaszd Franciaországot!) című találkozón. Nincs olyan francia sajtótermék, amely ne úgy számolt volna be a davosi fiaskóról, hogy azonnal kitért a helyette megrendezett hazai üzletemberi konferenciára. S ebben ugye nyilvánvalóan nyoma sincs a populizmusnak, a demagógiának. 

VESZÉLYBEN A LEGITIMITÁS

Talán nem véletlen, hogy a tavalyi világgazdasági találkozó kapcsán sem a nacionalizmus elleni küzdelmet emelték ki a francia lapok. Macron beszédéből inkább azt citálták, hogy „Franciaország visszatér Európa élére”. Az elnök szavai látnoki erejűnek bizonyultak: a gallok most valóban vezetik a rangsort. Igaz, hogy amiben élre törtek, az a globalista elit elleni, széles néptömegeket megmozgató, már-már forradalmi jellegű tüntetéssorozat, a sárga mellényesek iskolateremtő fellépése.

A Valeurs actuelles című lap újságírója, Virginie Jacoberger-Lavoué az idei davosi fórumra tartva megszólaltatott egy brit beruházót, aki nem a franciaországi vállalkozói konferenciában látja annak okát, hogy az elnök ebben az évben távol maradt a rangos eseménytől. Sokkal inkább abban, hogy az otthoni felfordulás, a sárga mellényesek mozgalma „már az államfő legitimitását veszélyezteti”. Az, hogy mi vezetett idáig, milyen folyamatok zajlottak le egy esztendő alatt, miként fordulhatott elő, hogy a svájci találkozók tavaly még ünnepelt sztárja kis híján lemondásra kényszerült, levezethető a 2018-as davosi nyilatkozatai alapján. Adóreformokat és más reformintézkedéseket ígért, hogy létrehozza „a vállalkozók országát”. Meg szeretné változtatni annak a kultúráját, fejtette ki akkor, hogy „otthon a politikus azt ígéri a választónak: semmi sem változik majd, ha rá voksol”. Mint azt a múlt évben a Financial Times is idézte, Macron úgy fogalmazott: „Ezzel szemben mi siettetni fogjuk a változásokat.”

Programját – ha abszolút értelemben vizsgáljuk – Macron hibátlanul megvalósította. Olyan változásokat idézett elő egy év alatt az országban, melyekre senki sem számíthatott – s itt nem csak az égő Champs-Élysées-re és a harci gázzal arcba fújt nyugdíjas asszonyokra kell gondolnunk. A magyarországi szocialisták 2000-es években végigvert reformcsomagjára kísértetiesen emlékeztető módon Macron és (egyre fogyatkozó) csapata is nekifogott, hogy a látványos csomagterv megvalósítása örvén mindent értékesítsen, ami földön, égen, vízen található. Csakhogy a privatizációs csodafegyver önmagában nem képes olyan strukturális akadályokat lerombolni, mint az energiagazdálkodásban az atomerőművek megvalósíthatatlan kiiktatása, ami miatt távozott Nicolas Hulot környezetvédelmi miniszter, maga is deklarálva, hogy a tavalyi ígérgetés már csak írott malaszt marad. És nem tömheti be azt a bizalmi űrt sem, amely kiszippantotta bársonyszékéből Gérard Collomb belügyminisztert, aki nem tudta tovább felvállalni Macron szadista testőre és férfi barátja, Alexandre Benalla botrányos ámokfutásának súlyos politikai következményeit.

AZ ELLOPOTT LAPTOP

A különös franciaországi reformfolyamat legutóbb felmutatható eredménye egy számítógép gyanús megszerzése volt. A közösségi oldalakon terjedni kezdő pletykák szerint tavaly októberben betörtek Matthieu Aron újságíróhoz, akitől kizárólag egy számítógépet vittek el. Aron annak a vitatott hátterű fúziónak a részleteit vizsgálja, amelynek a keretében a General Electric megvette az Alstom francia vállalatóriást. A botrányszagú ügylet idején éppen Emmanuel Macron volt a (szocialista párt által delegált) gazdasági miniszter. A jelenlegi elnöknek tehát érdekében állhat, hogy ne derüljenek ki az ügy érzékeny titkai. 

 

Macron-babát hajigálnak a levegőbe a sárga mellényes tüntetők. Szabadesésben a francia elnök népszerűsége

Merkel embere a pénzéhsége miatt válik Soros-árvává?

Most a Brüsszelbe látogató vendégeitől fejenként kasszírozott 150 euró miatt válik akarata ellenére Soros-árvává.

A 72 éves német politikus korábban sokkal szebb napokat látott. Az Európai Parlament (EP) külügyi bizottságának befolyásos elnökeként sokáig biztos helye volt Brüsszelben. Még a hatalma zenitjén lévő Angela Merkel kancellár is kért tőle politikai szívességeket, színfalak mögötti kapcsolatépítést és közvetítést.

A VÉG KEZDETE

Mivel a hála Németországban sem politikai kategória, Merkel a nyugdíjaskorú Brokot 2017-ben levetette a külügyi bizottság éléről, és egy fiatalabb CDU-s politikusra cseréltette. A képviselőben egy világ omlott össze, és ez még csak a kezdet volt.

Az igazi meglepetés akkor jött, amikor január elején a legnagyobb és legbefolyásosabb kereszténydemokrata tartományi szervezet, az észak-rajna–vesztfáliai nem adott első körben befutó listahelyet Broknak. Vannak, akik ezt a szintén feltétlen Merkel-követőnek számító Armin Laschet tartományi miniszterelnök és CDU-alelnök gyengülésének látják. Több alapszervezet is jelezte, hogy kész támogatni Brokot, azonban az eddig az élet napos oldalán járó politikus nem vállalta a bizonytalan kimenetelű megmérettetést.

A Politico című portál pont a német–francia barátsági szerződés megújításának napján hozta nyilvánosságra cikkét, amelyben dokumentumokra hivatkozva állítják, hogy Elmar Brok a választókerületéből Brüsszelbe látogató vendégektől fejenként 150 euró „önrészt” kért. A dolog szépséghibája, hogy az EP képviselőnként évente 110 látogató utazási, szállás- és étkezési költségeit fedezi, s Brocknak a portál által szemlézett elszámolásai mind az Európai Parlament által biztosított kereten belül maradtak, az önrészt így nem kellett elkölteni.

A cikkben megszólaló volt gyakornokok azt vélelmezik, hogy a néppárti képviselő ebből a pénzből és más bevételekből fizette képviselői irodájának a költségeit, így az EP-től erre hivatalosan biztosított havi 4513 euró megmaradt neki. Különösen visszatetsző, hogy ezzel az átalánydíjjal a képviselőknek nem kell elszámolniuk.

ÉRZIK A VESZTÜKET

Akárhogy is történt, az eset nyilván nem csupán egy EP-s politikus pénzéhségéről szól. A bevándorláspárti mainstream képviselői érzik a vesztüket, az egyre kevesebb befutó helyért mind élesebb a harc. Az Európai Néppárt már 2014-ben is 53 mandátumot veszített (a CDU akkor ötöt), a friss becslések a mostani 218 helyett már csak 180 mandátumot adnak nekik.

A bevándorláspárti nyugat-európai és skandináv jobboldaliak esélyei rossz politikájuk miatt romlanak, míg a patrióta és migrációellenes politikát követő közép-európai jobboldali pártok támogatottsága növekszik. Brok csak a kezdet. Annyi azonban biztos, hogy ha az európai polgárok májusban jól döntenek, a Soros-hálózat ez év őszétől sokkal kevesebb „megbízható” EP-képviselőre számíthat.

Peking megpróbál a jövőbe menekülni

KÍNAI GAZDASÁG

Az ázsiai óriás gazdasági növekedési üteme tavaly – kiváltképpen az év vége felé – tovább lassult. A GDP 6,6 százalékos bővülése az utóbbi csaknem harminc esztendő legkisebb értéke. A Jangce-parti nagy településeken, Kína ipari övezetében visszaesett a gyarapodás tempója, s ugyanez érvényes az ország másik, déli ipari-kereskedelmi súlypontjára, Kuangcsoura, Sencsenre, Tungkuanra és Hongkongra. 

DILEMMÁK

Kuangcsouban, Dél-Kína tizenhárommillió fős, legnagyobb városában az ipari termelés múlt évi növekedési üteme a tervezett 7,5 helyett csak 6,5 százalékot ért el. A sencseni ipari övezetben sok elektronikai, textilipari, autóalkatrész-gyártó magánvállalat rendkívüli szabadságra küldte alkalmazottait már tavaly decemberben, jó két hónappal a hagyományos, több mint egyhetes kínai holdújévi leállást megelőzően. A cégvezetők súlyos dilemmával néznek szembe: beruházzanak-e egy ilyen bizonytalan időszakban? Ha igen, milyen irányba lépjenek és mekkora összegekkel számoljanak? Vagy az üzleti tevékenység, a befektetések lelassításával, esetleg felfüggesztésével, mintegy „téli álomban” vészeljék át a bizonytalan időket?

A bizonytalanság kihat az ilyesfajta aggodalmakra igen érzékenyen reagáló lakossági fogyasztásra, az ingatlanárakra, a keresletre. A kínai családok, érzékelve, hogy kiszámíthatatlan jövő elé néznek, visszafogják a fogyasztásukat, elhalasztják a nagyobb vásárlásokat, a hitelfelvételeket, s tartalékokat halmoznak fel a szűkebb időkre. Ez további feszültségeket gerjeszt, hiszen veszélybe kerül Peking célja, hogy a lassuló export helyét a növekvő belső kereslet vegye át. A tavalyi gazdasági bővülés több mint háromnegyedét a lakossági és az állami kereslet generálta, így a lakossági és a magánvállalati fogyasztás visszaesése komoly gondokat okozhat a jövőben. 

HITELVÁLSÁG JÖHET

A növekedési tempó fékeződése elleni harc központi kérdés a kínai vezetés számára. Erőltetett hitelezésre utasították a bankrendszert, aminek az lett az eredménye, hogy a hitelportfólió kritikán aluli állapotban van. A nemzetközi sajtó évek óta kongatja a vészharangot: tankönyvi hitelválság robbanhat ki az ázsiai óriásnál. Ha ez bekövetkezik, annak globális következményei lesznek. A pekingi kommunisták csapdahelyzetbe kerültek: ha tovább élénkítik a hitelezést, a bankkrízis réme fenyeget. Ha visszafogják, akkor nem tudják fenntartani a bővülési ütemet, ami viszont emberek tízmillióinak az életkörülményeit teszi rosszabbá. A szorult helyzetben az állami beruházások óvatos visszafogását választották. Tavaly mérsékelték az utóbbi évtizedet jellemző nagyberuházásokat, az infrastrukturális fejlesztéseket, az autópálya-, gyorsvasút-, lakótelep-, lakóparképítést. 

2018-ban a bankok rosszhitel-állománya tíz éve nem látott szintre emelkedett. A rossz és a minősített kölcsönök összesen mintegy ötszázmilliárd dollárnak megfelelő összeggel terhelték a pénzintézetek mérlegadatait. Ezeket a kedvezőtlen jeleket a kínai vezetés már korábban észlelte. Hszi Csin-ping államelnök harmadik esztendeje szigorúan megköveteli a takarékosságra, a szükségtelen pénzügyi kockázatok elkerülésére, a költekezés visszafogására irányuló politikája végrehajtását – bevállalva ezzel a növekedési áldozatot. Rövid távon a cél a 6-6,5 százalékos növekedés fenntartása. Peking megpróbál a jövőbe menekülni. A China 2025 nevű terv a csúcstechnológiára való átállást célozza meg, ennek keretében adókedvezményeket adnak az élenjáró technológiák alapján dolgozó magánvállalatoknak. 

Közgazdászok vitáznak azon, hogy ami Kínában ma történik, az a beharangozott nagy globális recesszió egyik oka, vagy éppen az első következménye. Valószínűleg mindkét állítás igaz. Hiszen a világ második legnagyobb gazdaságáról van szó, amelynek minden rezdülése hatalmas hullámokat gerjeszt globálisan, az európai, amerikai gazdaságban. Például a kínai pénzügyminisztérium január 23-i bejelentése, hogy a költségvetésben felemelik a gazdaság, a cégek támogatására szánt összegeket, a keresletbővülés reményében felfelé lódította az olajárakat. A brent típusú nyersolaj hordónkénti ára a bejelentés napján az előző napi háromszázalékos esés után 1,5 százalékkal ugrott meg. 

VÁMHÁBORÚ KÉRDŐJELEKKEL

A távol-keleti nagyhatalom lassulásának egyik, fokozatosan erősödő komponense a világ két legerősebb gazdasága, az Egyesült Államok és Kína között folyó – igaz, taktikai okokból egyelőre visszafogott – kereskedelmi háború. Óriási, több száz milliárd dolláros áru- és szolgáltatásmennyiségről beszélhetünk, s ennek a hatalmas tömegnek a kinetikája ugyan nehézkes, de ha egyszer meglódul, évekbe telik, míg ekkora tömeget megállítanak, mozgását megváltoztatják. Ha más már nem is, de a tehetetlenségi nyomaték lendíti tovább, és még megegyezés esetén is hosszú évekbe telhet, mire visszazökken a normális kerékvágásba. Ezért is mondják Pekingben: az amerikai követelés, hogy két év alatt állítsák helyre a kétoldalú kereskedelem kiegyensúlyozottságát, irreális, teljesíthetetlen. Főleg úgy, hogy tavaly az amerikai–kínai kereskedelmi mérleg hiánya 320 milliárd dollár fölé emelkedett, ami 2006 óta nem látott csúcs. Mindez egy vámháború közepette, amelynek deklarált célja a kereskedelmi deficit csökkentése. 

A Kína ellen indított új amerikai hidegháború tétje azonban ennél sokkal nagyobb. Ha az ázsiai sárkány képes megvalósítani célját, s a lopott-másolt technológia helyére a saját innovációit állítja, teljesen átalakulhatnak a globális erőviszonyok. Washington attól tart, hogy az „új Kína” átveszi piacait a csúcstechnológia terén, beleértve az elektromos autókat, az informatikát, a robotokat, a mesterséges intelligenciát, valamint a hadiipart. 

 

Borítófotó: Kakas szépségverseny Kínában. Riadót kukorékolt a gazdaság

Felébred-e valaha az uniós iparszabályozás?

NÉMET–KÍNAI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK  | 

Berlin szeretné, ha az EU egységesen, radikálisabban lépne fel a német, európai ipar érdekeit fenyegető, új irányban haladó Kínával szemben. „Németországnak, miként az egész uniónak, jelentősen többet kellene beruháznia a kutatás-fejlesztésbe, az oktatásba, az infrastruktúrába és a jövőt meghatározó technológiákba.” 

EURÓPA VERSENYKÉPESSÉGE A TÉT

Ez a Német Iparszövetség (BDI) által megfogalmazott követelés már az új EU-vezetést célozza meg. Mint ahogy a hasonló célokat kitűző, de a felvetett problémát nem csak Kínára leszűkítő 18 EU-s állam, köztük Magyarország és a többi V4-tag tavaly december 18-i párizsi közös nyilatkozata is, amely kiemeli: „Európa ipara válaszúthoz érkezett. Gyors cselekvés szükséges, hogy megőrizze versenyképességét…” 

Ez a dokumentum is kevésbé bürokratikus, rugalmasabb, a piaci helyzethez, a versenyhez jobban alkalmazkodó iparpolitikát vár az idén a közösség vezetését átvevő új csapattól. A 18-ak felülvizsgáltatnák az állami támogatásokhoz való jelenlegi merev uniós hozzáállást, és szorgalmaznák a nemzetközi versenyfeltételekhez jobban idomuló, szabadabb megközelítést. Ez a Németországra vonatkozó kínai kihívást is kezelné. 

PEKING BEELŐZÖTT

Már négy évvel ezelőtt, a Made in China 2025 stratégia keretében Kína elindult az irányváltás útján, az eddigi tömegtermelésről elmozdulva a jövő ágazatai, a nagyobb hozzáadott értéket képviselő, csúcstechnológiájú termékek, berendezések (elektromos autók, alkatrészek, informatika, mesterséges intelligencia, biokémiai termékek, a környezet megóvásával kapcsolatos eszközök) irányába. Az eddigi munkamegosztás – melynek keretében az ázsiai óriás alapvetően olcsó tömegárukat állított elő, míg a Nyugat, a németek csúcstechnológiájú gépeket, berendezéseket gyártottak – felborult. 

A kínai törekvések mögött óriási tőke, állami támogatás, hosszú, húsz-harminc éves ágazati stratégiai tervek sora – és nem utolsósorban a Kínai Kommunista Párt Hszi Csin-ping elnök alatt tovább erősödő vezető szerepe – áll. Ami kimondatlanul is átsüt a BDI felhívásán: a német ipar szándéka, hogy élére álljon ennek a kezdeményezésnek, felvegye a kínai változások által az öreg kontinens elé dobott kesztyűt, és egy egységes EU-val a háta mögött kialakítson egy új, a versenyre és az együttműködésre, a kihívás és a piaci érdekek harmonizálására épülő Németország (Európa)–Kína-viszonyt. Ennek tapasztalatai hasznosnak bizonyulhatnak az EU más partnereivel, mindenekelőtt az USA-val kialakítandó új kapcsolatrendszer megvalósításában. 

 

Tüntetés Frankfurtban, 
a Deutsche Bank székháza előtt.
Változásra vár a német gazdaság

Meghalt a kínai nukleáris bomba atyja

ATOMHATALOM

Jü Min bábáskodott 1967-ben az első kínai hidrogénbomba felrobbantásánál az északnyugat-kínai Lop-nór kiszáradt sóstó medrében, a Magyarországnál valamivel nagyobb területű, tömegpusztító fegyverek kifejlesztésére létrehozott kísérleti terepen. Halálhírét az új kínai tömegtájékoztatási megatröszt, az orosz RT megfelelőjének tekintett CGTN jelentette be. A tudós 1999-ben megkapta a Két bomba – egy műhold életmű-kitüntetést, tavaly pedig A reform úttörője címet nyerte el annak elismeréseként, hogy atomfizikus létére milyen sokat tett a kínai nyitáspolitika, a reformfolyamatok előmozdításáért.

ERŐLTETETT HADERŐFEJLESZTÉS

Peking meglehetősen ritkán ad hírt a nukleáris arzenáljával kapcsolatos eseményekről. Az eddig nyilvánosságra került információk erősen foghíjasok a kínai atomfegyvertárat illetően. Az amerikai katonai hírszerzés (DIA) adatai szerint a távol-keleti óriásnak mintegy 260-280 bevethető nukleáris töltete van, és az atomrobbanófejek száma négyszáz alatt lehet. Az ázsiai szuperhatalom hatalmas tempóban fejleszti haderejét, beleértve a nukleáris csapásmérő eszközöket. A minap kiszivárogtatták az ötödik generációs „lopakodó” kínai stratégiai bombázó repülőgép megvalósulóban lévő tervét. Ezzel Kína az Egyesült Államok és Oroszország után az „atomtriádot” hadrendben tartó katonai szuperhatalmak körébe kerül, mert jelentős számú nukleáris fegyverrel és az azokat célba juttató, három kategóriába sorolt hordozóeszközökkel rendelkezik (interkontinentális ballisztikus rakétákkal – ICBM-ekkel –, stratégiai atomfegyver-hordozó repülőgépekkel és tengeralattjáróról indítható ICBM-ekkel).

EDDIG BETARTOTTÁK

Peking 1996-ban csatlakozott a nukleáris robbantásokat betiltó szerződéshez (CTBT). Az Egyesült Államokhoz, Indiához, Pakisztánhoz és Észak-Koreához hasonlóan aláírta, de nem ratifikálta azt. Ennek ellenére tartotta magát a tilalomhoz. 

 

ATOMROBBANTÁSOK 

Az Egyesült Államok 1054, a Szovjetunió 715, Franciaország 215, Kína és Nagy-Britannia 45-45, India, Pakisztán és Észak-Korea egyenként 6 kísérleti nukleáris szerkezetet robbantott fel a levegőben, a földfelszínen, a föld és a tenger alatt. Gyaníthatóan Izrael robbantott egy kísérleti nukleáris szerkezetet 1979-ben az Indiai-óceán déli részén, a Prince Edward-szigetek térségében. Azóta sincs hivatalos információ az esetről, amelyet a detonáció kettős atomvillanását regisztráló amerikai műhold neve után Vela-incidensnek neveztek el. A kísérleti robbantások egy kis része az USA-ban és a Szovjetunióban békés, gazdasági célokat szolgált (volna). Az Egyesült Államokban ez a Plowshare program volt, amelynek a keretében Nicaraguában egy második „Panama-csatornát” építettek volna a Karib-tenger és a Csendes-óceán összekötésére.

NUKLEÁRIS ARZENÁL

A múlt évben az Arms Control Association információi szerint mintegy 9600 nukleáris harceszközt tartottak hadrendben. Ez alig a tizede annak a számnak, amennyi atomfegyverrel a hidegháború idején az USA és a Szovjetunió rendelkezett. A 9600 robbanófej kilencven százaléka az Egyesült Államok és Oroszország birtokában van.

 

A kínai hadsereg 
J–10-es vadászgépei 
egy bemutatón.
Felzárkóztak az atom-szuperhatalmakhoz

Peking megpróbál a jövőbe menekülni

KÍNAI GAZDASÁG

Az ázsiai óriás gazdasági növekedési üteme tavaly – kiváltképpen az év vége felé – tovább lassult. A GDP 6,6 százalékos bővülése az utóbbi csaknem harminc esztendő legkisebb értéke. A Jangce-parti nagy településeken, Kína ipari övezetében visszaesett a gyarapodás tempója, s ugyanez érvényes az ország másik, déli ipari-kereskedelmi súlypontjára, Kuangcsoura, Sencsenre, Tungkuanra és Hongkongra. 

DILEMMÁK

Kuangcsouban, Dél-Kína tizenhárommillió fős, legnagyobb városában az ipari termelés múlt évi növekedési üteme a tervezett 7,5 helyett csak 6,5 százalékot ért el. A sencseni ipari övezetben sok elektronikai, textilipari, autóalkatrész-gyártó magánvállalat rendkívüli szabadságra küldte alkalmazottait már tavaly decemberben, jó két hónappal a hagyományos, több mint egyhetes kínai holdújévi leállást megelőzően. A cégvezetők súlyos dilemmával néznek szembe: beruházzanak-e egy ilyen bizonytalan időszakban? Ha igen, milyen irányba lépjenek és mekkora összegekkel számoljanak? Vagy az üzleti tevékenység, a befektetések lelassításával, esetleg felfüggesztésével, mintegy „téli álomban” vészeljék át a bizonytalan időket?

A bizonytalanság kihat az ilyesfajta aggodalmakra igen érzékenyen reagáló lakossági fogyasztásra, az ingatlanárakra, a keresletre. A kínai családok, érzékelve, hogy kiszámíthatatlan jövő elé néznek, visszafogják a fogyasztásukat, elhalasztják a nagyobb vásárlásokat, a hitelfelvételeket, s tartalékokat halmoznak fel a szűkebb időkre. Ez további feszültségeket gerjeszt, hiszen veszélybe kerül Peking célja, hogy a lassuló export helyét a növekvő belső kereslet vegye át. A tavalyi gazdasági bővülés több mint háromnegyedét a lakossági és az állami kereslet generálta, így a lakossági és a magánvállalati fogyasztás visszaesése komoly gondokat okozhat a jövőben. 

HITELVÁLSÁG JÖHET

A növekedési tempó fékeződése elleni harc központi kérdés a kínai vezetés számára. Erőltetett hitelezésre utasították a bankrendszert, aminek az lett az eredménye, hogy a hitelportfólió kritikán aluli állapotban van. A nemzetközi sajtó évek óta kongatja a vészharangot: tankönyvi hitelválság robbanhat ki az ázsiai óriásnál. Ha ez bekövetkezik, annak globális következményei lesznek. A pekingi kommunisták csapdahelyzetbe kerültek: ha tovább élénkítik a hitelezést, a bankkrízis réme fenyeget. Ha visszafogják, akkor nem tudják fenntartani a bővülési ütemet, ami viszont emberek tízmillióinak az életkörülményeit teszi rosszabbá. A szorult helyzetben az állami beruházások óvatos visszafogását választották. Tavaly mérsékelték az utóbbi évtizedet jellemző nagyberuházásokat, az infrastrukturális fejlesztéseket, az autópálya-, gyorsvasút-, lakótelep-, lakóparképítést. 

2018-ban a bankok rosszhitel-állománya tíz éve nem látott szintre emelkedett. A rossz és a minősített kölcsönök összesen mintegy ötszázmilliárd dollárnak megfelelő összeggel terhelték a pénzintézetek mérlegadatait. Ezeket a kedvezőtlen jeleket a kínai vezetés már korábban észlelte. Hszi Csin-ping államelnök harmadik esztendeje szigorúan megköveteli a takarékosságra, a szükségtelen pénzügyi kockázatok elkerülésére, a költekezés visszafogására irányuló politikája végrehajtását – bevállalva ezzel a növekedési áldozatot. Rövid távon a cél a 6-6,5 százalékos növekedés fenntartása. Peking megpróbál a jövőbe menekülni. A China 2025 nevű terv a csúcstechnológiára való átállást célozza meg, ennek keretében adókedvezményeket adnak az élenjáró technológiák alapján dolgozó magánvállalatoknak. 

Közgazdászok vitáznak azon, hogy ami Kínában ma történik, az a beharangozott nagy globális recesszió egyik oka, vagy éppen az első következménye. Valószínűleg mindkét állítás igaz. Hiszen a világ második legnagyobb gazdaságáról van szó, amelynek minden rezdülése hatalmas hullámokat gerjeszt globálisan, az európai, amerikai gazdaságban. Például a kínai pénzügyminisztérium január 23-i bejelentése, hogy a költségvetésben felemelik a gazdaság, a cégek támogatására szánt összegeket, a keresletbővülés reményében felfelé lódította az olajárakat. A brent típusú nyersolaj hordónkénti ára a bejelentés napján az előző napi háromszázalékos esés után 1,5 százalékkal ugrott meg. 

VÁMHÁBORÚ KÉRDŐJELEKKEL

A távol-keleti nagyhatalom lassulásának egyik, fokozatosan erősödő komponense a világ két legerősebb gazdasága, az Egyesült Államok és Kína között folyó – igaz, taktikai okokból egyelőre visszafogott – kereskedelmi háború. Óriási, több száz milliárd dolláros áru- és szolgáltatásmennyiségről beszélhetünk, s ennek a hatalmas tömegnek a kinetikája ugyan nehézkes, de ha egyszer meglódul, évekbe telik, míg ekkora tömeget megállítanak, mozgását megváltoztatják. Ha más már nem is, de a tehetetlenségi nyomaték lendíti tovább, és még megegyezés esetén is hosszú évekbe telhet, mire visszazökken a normális kerékvágásba. Ezért is mondják Pekingben: az amerikai követelés, hogy két év alatt állítsák helyre a kétoldalú kereskedelem kiegyensúlyozottságát, irreális, teljesíthetetlen. Főleg úgy, hogy tavaly az amerikai–kínai kereskedelmi mérleg hiánya 320 milliárd dollár fölé emelkedett, ami 2006 óta nem látott csúcs. Mindez egy vámháború közepette, amelynek deklarált célja a kereskedelmi deficit csökkentése. 

A Kína ellen indított új amerikai hidegháború tétje azonban ennél sokkal nagyobb. Ha az ázsiai sárkány képes megvalósítani célját, s a lopott-másolt technológia helyére a saját innovációit állítja, teljesen átalakulhatnak a globális erőviszonyok. Washington attól tart, hogy az „új Kína” átveszi piacait a csúcstechnológia terén, beleértve az elektromos autókat, az informatikát, a robotokat, a mesterséges intelligenciát, valamint a hadiipart. 

 

Borítófotó: Kakas szépségverseny Kínában. Riadót kukorékolt a gazdaság

Felébred-e valaha az uniós iparszabályozás?

NÉMET–KÍNAI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK  | 

Berlin szeretné, ha az EU egységesen, radikálisabban lépne fel a német, európai ipar érdekeit fenyegető, új irányban haladó Kínával szemben. „Németországnak, miként az egész uniónak, jelentősen többet kellene beruháznia a kutatás-fejlesztésbe, az oktatásba, az infrastruktúrába és a jövőt meghatározó technológiákba.” 

EURÓPA VERSENYKÉPESSÉGE A TÉT

Ez a Német Iparszövetség (BDI) által megfogalmazott követelés már az új EU-vezetést célozza meg. Mint ahogy a hasonló célokat kitűző, de a felvetett problémát nem csak Kínára leszűkítő 18 EU-s állam, köztük Magyarország és a többi V4-tag tavaly december 18-i párizsi közös nyilatkozata is, amely kiemeli: „Európa ipara válaszúthoz érkezett. Gyors cselekvés szükséges, hogy megőrizze versenyképességét…” 

Ez a dokumentum is kevésbé bürokratikus, rugalmasabb, a piaci helyzethez, a versenyhez jobban alkalmazkodó iparpolitikát vár az idén a közösség vezetését átvevő új csapattól. A 18-ak felülvizsgáltatnák az állami támogatásokhoz való jelenlegi merev uniós hozzáállást, és szorgalmaznák a nemzetközi versenyfeltételekhez jobban idomuló, szabadabb megközelítést. Ez a Németországra vonatkozó kínai kihívást is kezelné. 

PEKING BEELŐZÖTT

Már négy évvel ezelőtt, a Made in China 2025 stratégia keretében Kína elindult az irányváltás útján, az eddigi tömegtermelésről elmozdulva a jövő ágazatai, a nagyobb hozzáadott értéket képviselő, csúcstechnológiájú termékek, berendezések (elektromos autók, alkatrészek, informatika, mesterséges intelligencia, biokémiai termékek, a környezet megóvásával kapcsolatos eszközök) irányába. Az eddigi munkamegosztás – melynek keretében az ázsiai óriás alapvetően olcsó tömegárukat állított elő, míg a Nyugat, a németek csúcstechnológiájú gépeket, berendezéseket gyártottak – felborult. 

A kínai törekvések mögött óriási tőke, állami támogatás, hosszú, húsz-harminc éves ágazati stratégiai tervek sora – és nem utolsósorban a Kínai Kommunista Párt Hszi Csin-ping elnök alatt tovább erősödő vezető szerepe – áll. Ami kimondatlanul is átsüt a BDI felhívásán: a német ipar szándéka, hogy élére álljon ennek a kezdeményezésnek, felvegye a kínai változások által az öreg kontinens elé dobott kesztyűt, és egy egységes EU-val a háta mögött kialakítson egy új, a versenyre és az együttműködésre, a kihívás és a piaci érdekek harmonizálására épülő Németország (Európa)–Kína-viszonyt. Ennek tapasztalatai hasznosnak bizonyulhatnak az EU más partnereivel, mindenekelőtt az USA-val kialakítandó új kapcsolatrendszer megvalósításában. 

 

Tüntetés Frankfurtban, 
a Deutsche Bank székháza előtt.
Változásra vár a német gazdaság

Meghalt a kínai nukleáris bomba atyja

ATOMHATALOM

Jü Min bábáskodott 1967-ben az első kínai hidrogénbomba felrobbantásánál az északnyugat-kínai Lop-nór kiszáradt sóstó medrében, a Magyarországnál valamivel nagyobb területű, tömegpusztító fegyverek kifejlesztésére létrehozott kísérleti terepen. Halálhírét az új kínai tömegtájékoztatási megatröszt, az orosz RT megfelelőjének tekintett CGTN jelentette be. A tudós 1999-ben megkapta a Két bomba – egy műhold életmű-kitüntetést, tavaly pedig A reform úttörője címet nyerte el annak elismeréseként, hogy atomfizikus létére milyen sokat tett a kínai nyitáspolitika, a reformfolyamatok előmozdításáért.

ERŐLTETETT HADERŐFEJLESZTÉS

Peking meglehetősen ritkán ad hírt a nukleáris arzenáljával kapcsolatos eseményekről. Az eddig nyilvánosságra került információk erősen foghíjasok a kínai atomfegyvertárat illetően. Az amerikai katonai hírszerzés (DIA) adatai szerint a távol-keleti óriásnak mintegy 260-280 bevethető nukleáris töltete van, és az atomrobbanófejek száma négyszáz alatt lehet. Az ázsiai szuperhatalom hatalmas tempóban fejleszti haderejét, beleértve a nukleáris csapásmérő eszközöket. A minap kiszivárogtatták az ötödik generációs „lopakodó” kínai stratégiai bombázó repülőgép megvalósulóban lévő tervét. Ezzel Kína az Egyesült Államok és Oroszország után az „atomtriádot” hadrendben tartó katonai szuperhatalmak körébe kerül, mert jelentős számú nukleáris fegyverrel és az azokat célba juttató, három kategóriába sorolt hordozóeszközökkel rendelkezik (interkontinentális ballisztikus rakétákkal – ICBM-ekkel –, stratégiai atomfegyver-hordozó repülőgépekkel és tengeralattjáróról indítható ICBM-ekkel).

EDDIG BETARTOTTÁK

Peking 1996-ban csatlakozott a nukleáris robbantásokat betiltó szerződéshez (CTBT). Az Egyesült Államokhoz, Indiához, Pakisztánhoz és Észak-Koreához hasonlóan aláírta, de nem ratifikálta azt. Ennek ellenére tartotta magát a tilalomhoz. 

 

ATOMROBBANTÁSOK 

Az Egyesült Államok 1054, a Szovjetunió 715, Franciaország 215, Kína és Nagy-Britannia 45-45, India, Pakisztán és Észak-Korea egyenként 6 kísérleti nukleáris szerkezetet robbantott fel a levegőben, a földfelszínen, a föld és a tenger alatt. Gyaníthatóan Izrael robbantott egy kísérleti nukleáris szerkezetet 1979-ben az Indiai-óceán déli részén, a Prince Edward-szigetek térségében. Azóta sincs hivatalos információ az esetről, amelyet a detonáció kettős atomvillanását regisztráló amerikai műhold neve után Vela-incidensnek neveztek el. A kísérleti robbantások egy kis része az USA-ban és a Szovjetunióban békés, gazdasági célokat szolgált (volna). Az Egyesült Államokban ez a Plowshare program volt, amelynek a keretében Nicaraguában egy második „Panama-csatornát” építettek volna a Karib-tenger és a Csendes-óceán összekötésére.

NUKLEÁRIS ARZENÁL

A múlt évben az Arms Control Association információi szerint mintegy 9600 nukleáris harceszközt tartottak hadrendben. Ez alig a tizede annak a számnak, amennyi atomfegyverrel a hidegháború idején az USA és a Szovjetunió rendelkezett. A 9600 robbanófej kilencven százaléka az Egyesült Államok és Oroszország birtokában van.

 

A kínai hadsereg 
J–10-es vadászgépei 
egy bemutatón.
Felzárkóztak az atom-szuperhatalmakhoz

Szíria a globális érdekek ütközéspontja

KÖZEL-KELETI VÁLSÁG

Az EU és az újkori népvándorlás szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy a nemzetközi közösség, pontosabban annak meghatározó tagjai Szíriát (vagy annak egyes részeit) biztonságos országnak deklarálják-e. 

A HIVATKOZÁSI ALAP

Mivel az onnan és Irakból származó migránsok gyakran hazajárnak nyaralni és családlátogatásra, s a német parlament is félévente dönt a kitoloncolások elodázásáról, egy ilyen fordulat lehetővé tenné minimum a bűnelkövető elutasított menedékkérők, maximum az átmeneti oltalomban részesült háborús menekültek ütemezett hazaküldését. Ezzel a politikai kifutó modellnek számító Angela Merkel kancellárral együtt a migránsok unióba engedésének fő hivatkozási alapja is menne a süllyesztőbe.

Szíriában dőlhet el a sorsa Erdoğan török elnöknek is, aki mindenáron meg akarja akadályozni egy összefüggő kurd terület kialakulását Törökországtól délre. Washington már többször leállította a török hadsereg ez irányú támadásait, de Ankara nem enged. A szunnita zsoldosokra sem lehet hagyatkozniuk, akik a szír kormányerők által támogatott kurdok helyett már leginkább egymással hadakoznak egyre zsugorodó területük ellenőrzéséért.

A török valuta nehezen bírja a politikai és regionális bizonytalanságot. Donald Trump, az USA elnöke meg is üzente, hogy Ankarának ideje visszatérni az Egyesült Államokkal koordinált szíriai politikához, máskülönben „gazdaságilag el fognak pusztulni”.

Szíriában néz farkasszemet Irán Izraellel. Egyelőre csak a palesztinok rakétái tesztelik az izraeli Vaskupola rakátavédelmi rendszert. Az iráni katonai tanácsadók azonban már a saját rakétáikkal lövették Szírián belül az Iszlám Állam terroristáit, és Tel-Avivban attól tartanak, hogy ők lesznek a következő célpont.
Kevesebb szó esik a Főnix tervről, amely Szíria háború utáni újjáépítését célozza. Jelenleg egyedül Kína lenne képes ennek a finanszírozására és akár saját kapacitással történő lebonyolítására, amire az Egy övezet, egy út projekt keretében Iránból építenének egy vasúti szárnyvonalat Irakon és Szírián át a Földközi-tengerig. Odafelé építési anyagokat és gépeket szállítanának, cserébe az iraki és a szír olaj hét-tíz nap alatt Kínába jutna.

TRUMP ÉS AZ IRÁNI EMBARGÓ

Az USA vezetője visszakozott a teljes szíriai csapatkivonás ötletétől, ám az üzletember-elnök a drága és eredménytelen katonai akciók helyett inkább a gazdasági eszközök híve. Az Egyesült Államok nem nézi tétlenül a fő kihívója további megerősödését célzó tervek megvalósulását, ezért február közepén Varsóban lesz egy nagy Irán-konferencia, amelyre a NATO-tagországokat is meghívták. Washington az amerikai kongresszus által 2017 nyarán nagy többséggel elfogadott törvényt akarja az európaiakra, főként a Teheránnal üzletelő franciákra oktrojálni. Szankciókkal sújtanák a perzsa állam olajkivitelét, így apasztva az Irán katonai-gazdasági-politikai mozgásterét bővítő petrodollárok bugyogó folyamát, egyben korlátozva Kína térségbeli terjeszkedését. 

 

Kirándulók az izraeli Golán-fennsíkon. A sokfelé ágazó érdekek elnyújthatják a szíriai rendezést

Válaszúton a Fed és az EKB

MONETÁRIS POLITIKA

Nem sokon múlt, hogy a német gazdaság recesszióba kerüljön az elmúlt év harmadik negyedében. A bővülés tavaly a legalacsonyabb volt 2013 óta. A megtorpanás mindenkit meglepett, legfőképp a kormányt, amely az idei GDP-növekedésre adott előrejelzését egy százalékra csökkentette a korábban várt 1,8-ről. A brexit körüli bizonytalanság, valamint az amerikai–kínai vámháború következményei éreztetik a hatásukat. Az Európai Központi Bank (EKB) nehéz helyzetben van. A múlt év decemberében hagytak fel gazdaságélénkítő kötvényvásárlási programjukkal, ám a jelek azt mutatják, hogy továbbra is nagy szükség lenne a monetáris stimulusra. Költségvetési oldalról Berlin is érzi ezt. Az állam az éves GDP 38 százalékát osztja el, a legmagasabb vállalati adókulcs 33 százalék. Az szja középső sávjának a kulcsa 42 százalék, és már évi 55 ezer eurós fizetésnél életbe lép. Vagyis a német állam rátelepszik a gazdaságra. 

GONDBAN AZ EKB

Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke a közelmúltban szintén borús kilátásokról számolt be az eurózóna növekedésével kapcsolatban. Az EKB irányadó kamata jelenleg mínusz 0,4 százalékon van, vagyis ultralazának mondható a monetáris politika. A kötvényprogram leállításával azonban elveszett a további lazítás lehetősége, így az intézmény kénytelen lesz valamilyen más eszközt használni. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy hosszú lejáratú, olcsó kölcsönökkel segíti majd a bankrendszert – erre főleg a spanyol és az olasz hitelintézetek szorulnának rá. A piaci elemzők korábban kamatemelést vártak erre az évre, a rossz kilátások és a még rosszabb német GDP-adatok nyomán azonban szinte kizártnak tartják, hogy az EKB ebbe az irányba lépne. Az euróövezet gyarapodása a válság után 2017-ben érte el a csúcsot, 2,4 százalékkal. Tavaly becslések szerint ez már 1,9-re esett, az idén valószínűleg tovább mérséklődik.

A bővülés miatt aggódik az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) is. Donald Trump, az USA elnöke az elmúlt időszakban hevesen kritizálta az általa kinevezett jegybankelnököt, Jerome Powellt, miután a Fed tavaly négyszer is kamatot emelt. Trump számára kulcsfontosságú, hogy a jövő évi elnökválasztásig kitartson az amerikai gazdaság fellendülése – az egyik legnagyobb kampányfegyvere lehetne ez. A jegybank különböző szintű tisztségviselői ugyanakkor az elmúlt időszakban tett nyilatkozataikban sejtették, hogy a következő, január 29–30-án tartandó ülésükön nem szigorítanak tovább. Az intézmény tavaly attól tartott, hogy a gyors gazdasági növekedés révén kialakuló feszes munkaerőpiac felhajtja az inflációt. Az Egyesült Államok kormányzata ebben a vitában azt hangsúlyozza, hogy az erős gazdasági gyarapodás nem feltétlenül vezet inflációhoz, ha a termelékenység gyorsabban nő. Érvelésük szerint – és ezt már a Fed is hajlik elfogadni – Trump adócsökkentési és deregulációs programja lendületet adott a termelékenységnek, így szükségtelen a további monetáris szigorítás. 

INFLÁCIÓ VAGY RECESSZIÓ?

A Fed nagyon kényes egyensúlyozásra kényszerül: az amerikai gazdasági ciklus érett fázisban van. Ha túlhajtják, könnyen inflációs spirál lehet a vége. Ha megfojtják, akkor viszont beüthet a recesszió. 

 

Mario Draghi, az EKB elnöke. Jöhet a következő eurómentő csomag?

Megvan a volt ENSZ-főtitkár gyilkosa?

POLITIKAI CSONTVÁZAK

Régi csontvázak zörögnek a Nyugat vezető hatalmainak szekrényeiben. A The Guardian, amely csaknem egy évtizede kitartóan nyomoz a második ENSZ-főtitkár, a svéd Dag Hammarskjöld 1961-ben, Afrikában bekövetkezett halálának tisztázatlan körülményei ügyében, most nyilvánosságra hozta, hogy a diplomata gépének lelövésével gyanúsított belga zsoldos a barátjának beismerte: ő hajtotta végre a merényletet. A brit királyi légierő, az RAF tisztje, Jan van Risseghem, a második világháborús vadászpilóta tettét azóta több forrás is megerősítette. Például megcáfolták korábbi alibijét. Egy dokumentumfilmes csapat beszélt egykori zsoldostár-saival is, akik ugyancsak hamisnak mondták a repülőtiszt felelősséget elhárító nyilatkozatát.

KI VOLT A MEGRENDELŐ?

A korábbi Zaire (Belga Kongó) felett érhették Hammarskjöld DC–6-os személy- és teherszállító gépét a Van Risseghem Fouga CM.170 Magister repülőgépéről kilőtt géppuskasorozatok. A DC–6-os kigyulladt, majd a szomszédos Észak-Rodézia egyik repülőtere közelében lezuhant. A fedélzeten tartózkodó tizenhat ember, köztük Dag Hammarskjöld életét vesztette. 

Noha nagy valószínűséggel megtalálták a tömeggyilkosság végrehajtóját, továbbra sincs válasz az igazi kérdésre, hogy kik állnak a belga–brit pilóta által elkövetett tett mögött. Talán közelebb visz a talány megoldásához, ha a diplomata afrikai küldetését vesszük szemügyre. Az ENSZ egyik legjobb főtitkárának tartott, posztumusz Nobel-békedíjat kapott Hammars-kjöld, aki megválasztását annak a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok vezető köreiben elterjedt tévhitnek köszönhette, hogy „nem sok vizet fog zavarni”, alaposan rácáfolt erre. A nagyhatalmak, nagyvállalatok piszkos ügyeibe is belepiszkált, és ez egyre több befolyásos embernek nem tetszhetett. 1961-ben, halála előtt az egyik legzavarosabb ügyet, a Kongói Demokratikus Köztársaság (egykori Belga Kongó) és szakadár délkeleti tartománya, Katanga közti megbékélést akarta a világszervezet támogatásával előmozdítani. 

KONGÓI KINCSEK

A Magyarországnál ötször nagyobb területű Katanga a világ ásványkincsekben egyik leggazdagabb része. Itt található a stratégiai jelentőségű kobalt globális készletének több mint harmada, emellett hatalmas réz-, ólom-, horgany-, uránium-, mangán-, króm-, kadmiumtartalékai vannak. Nem csoda, hogy az érdekelt belga, nemzetközi nagyvállalatok mindent megtettek, hogy megőrizzék a befolyásukat. Az Egyesült Államok 1942-ben az atombomba megteremtését célzó Manhattan-terv végrehajtásához innen szerezte be a szükséges, 1500 tonnányi urániumot. Az eladó a katangai ásványkincseket ellenőrző, Belgium gazdagságához nagymértékben hozzájáruló Union Minière du Haut-Katanga (UMHK) óriáscég volt, amely egészen 1966-ig működött az afrikai tartományban.

A BELGA SZÁL

Az UMHK-t sejtik Kongó első elnöke, Patrice Lumumba 1961-es meggyilkolása mögött is, mivel a nagyvállalat támogatta az érdekeit szolgáló katangai szeparatistákat. Mivel sem az ENSZ, sem a Nyugat nem állt mellé a szakadárokkal szemben, Lumumba a szemükben megbocsáthatatlan bűnt követett el: a Szovjetunióhoz fordult segítségért. Talán ez pecsételte meg az ő sorsát is.

 

Dag Hammarskjöld korábbi 
ENSZ-főtitkár egy afrikai látogatáson.
Belga érdekeket sejtenek a háttérben

A „székely terroristák” kálváriája

EGY KONCEPCIÓS PER ÁLDOZATAI

A személyes meghurcoláson túl a teljes székelyföldi közösséget megbélyegző, román titkosszolgálati gyökerű akció után a két áldozat a teljes rehabilitációért is küzd.

Sokként érte 2018. július 4-én a romániai magyar közvéleményt a bukaresti legfelsőbb bíróság ítélete, amely öt év letöltendő szabadságvesztéssel sújtotta Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) terrorizmussal vádolt kézdivásárhelyi aktivistáit. Az érintettek még felfüggesztett börtönbüntetésre sem számítottak, miután a bukaresti táblabíróság alapfokon mindkettejüket felmentette.

Eredetileg azzal gyanúsították őket, hogy a román nemzeti ünnep alkalmából szervezett 2015. december elsejei katonai parádé közben bombát akartak robbantani Kézdivásárhely főterén. A vádirat szerint a HVIM 2015. október 10-i megbeszélésén Szőcs házi készítésű pokolgép összeeszkábálásával bízta meg Bekét, s ezt szándékoztak volna állítólag felrobbantani közterületen, a felvonulás útvonalán. Mindkettőjüket 2016 májusában állította bíróság elé a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT), közösség elleni merényletre és a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére való felbujtás vádjával.

Miután annak álláspontja és bizonyítékai a tárgyalások során egymás után omlottak össze, a büntetőjogi besorolás megváltoztatásával a bukaresti táblabíróság 2017 áprilisában első fokon csak pirotechnikai eszközökkel való visszaélésért ítélte el őket – tizenegy, illetve tíz hónap és néhány nap letöltendő börtönbüntetést rótt ki rájuk. Épp annyit, amennyit előzetes letartóztatásban voltak, így a kiszabott szabadságvesztést letöltöttnek nyilvánították. (Egyébként az enyhe ítélet is koholt vádakon alapult, hiszen Bekének az airsoftos vállalkozásához rendelt szilveszteri petárdákat és tűzijátékokat azonosította detonátorként az ügyészség – a szerk.)

DIVERZIÓRÓL A PARLAMENTBEN

„Megyek vásárolni, csomagolok, összeszedem, amire szükségem van, készülök a börtönbe, nincs mit tenni” – nyilatkozta még nyáron Beke István, alig néhány órával azt követően, hogy az ügyvédjük értesítette a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék döntéséről. Felidézte, hogy a legutolsó tárgyaláson az ügyészség kérte a vád besorolásának megváltoztatását közösség elleni merényletre tett kísérletről terrorcselekedetre, és bár erre a védelem nem volt felkészülve, a bíróság jóváhagyta az ügyész indítványát. Akkor még bíztak benne, hogy óvást nyújthatnak be, éppen a vád besorolásának utolsó pillanatban való módosítására hivatkozva, a hír azonban, amely már a fogdában érte utol őket, az elutasításról szólt. „Ebben az országban minden megtörténhet. Ezzel az ítélettel megfélemlítik az embereket, nemcsak a magyarokat, hanem a románokat is. Megmutatják, hogy azt tesznek, amit akarnak” – summázta a fejleményeket Beke István. A feketehalmi büntetés-végrehajtási intézetből néhány hét múltán a csíkszeredai börtönbe szállították őket, a két elítélt azóta is ott tölti a napjait. 

A bizonyítás szempontjából ezer sebből vérző koncepciós per áldozatai jól tartják magukat. Ebben bizonyára segít az erdélyi és magyarországi közéleti személyiségek, a magyar diplomácia, de az átlagemberek részéről is megnyilvánuló szolidaritás, az egyre fokozódó odafigyelés. Köztük talán Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő a legaktívabb, eddig hét alkalommal látogatta meg a zárt rendszerben fogva tartottakat. „Nagyon erősek és elszántak – állítja róluk a Magyar Polgári Párt RMDSZ-színekben mandátumhoz jutott politikusa. – Beke István pedig elszánt a tekintetben, hogy a végsőkig harcol a teljes rehabilitációért.”

Kulcsár-Terza révén a román parlamentben is sikerült némi áttörést elérni a „terroristák” ügyében. A bukaresti képviselőház emberi jogi, vallási és kisebbségjogi bizottságának a magyar kisebbség ügyeivel foglalkozó albizottsága elnökeként hosszas birkózás árán elérte, hogy hivatalos ülésen is napirendre kerüljön a téma. Meghallgatták Tiberiu Ţărmure román ügyvédet, Beke és Szőcs jogi képviselőjét, aki azt hangsúlyozta, hogy az ügy egyértelműen a hírhedt kommunista titkosszolgálat, a Securitate utódszervezetének, a belügyi hírszerzésnek (SRI) a kreált diverziós akciója, s ezzel az 1990-es marosvásárhelyi „fekete március” (etnikai konfliktus, amelynek öt halálos áldozata és mintegy 280 sérültje volt – a szerk.) mintájára igyekezett újabb robbanásveszélyes kisebbségpolitikai helyzetet előidézni. A bizottság tagjai azóta fokozottabb érdeklődést tanúsítanak az eset iránt, bár törődésük egyelőre többnyire olyan általános emberi jogi kérdésekre szorítkozik, mint például a fogva tartás körülményei. A téma mindenesetre kikerült a tabuk kategóriájából. 

RENDSZEREK KERESZTÚTJA

Beke és Szőcs sorsa most újabb fordulóponthoz közeledik. Eddig a Kézdivásárhelytől hatvan kilométerre lévő Csíkszereda börtönében zárt (szigorúbb) rendszerben tartották fogva a két elítéltet, ami egy ideig a munkavégzés lehetőségét is kizárta, s eleinte a napi kétszer egy óra sétát leszámítva állandó cellában való tartózkodást jelentett, ám január 31-én kerül sor a másfél éves időszak utáni menetrendszerű minősítésre, melynek során a börtön bizottsága enyhítheti a körülményeket. Az új besorolás (részben zárt rendszernek nevezik a román büntetés-végrehajtásban) lehetővé teszi a börtönön kívüli munkavégzést is, kísérő jelenlétében. Az átminősítés azonban a Csíkszeredából történő távozást is feltételezi, mert az ottani börtön kizárólag a szigorúbb rendszerben működik. A családi otthontól való nagyobb távolság viszont a látogatásokat is megnehezíti. A fogvatartottak természetesen dönthetnek a maradás mellett, ami viszont további cellalétet feltételez. Beke István esetében a 2019 karácsonyát megelőző napokig – akkorra telik le az öt év fele az előzetes letartóztatás 11 hónapját is beleszámítva –, míg a valamivel később őrizetbe vett Szőcs Zoltán 2020. februári szabadlábra helyezésben reménykedhet.

A folyamatot a romániai amnesztiatörvény-tervezet elfogadása gyorsíthatja fel. A két elítélt viszont nem szándékozik kegyelmi kérvényt intézni a román elnökhöz. „Azzal ugyanis gyakorlatilag elismernénk a bűnösségünket – indokolja Beke István –, márpedig változatlanul ártatlannak valljuk magunkat, a romániai igazságszolgáltatási rendszer áldozatainak.” Másrészt pedig bebizonyosodott, hogy Klaus Johannis államfő semmilyen formában nem kíván állást foglalni az ügyben. Az erre vonatkozó kérelemre adott, az elnöki hivatal egyik tisztviselője által szignált válasz is kompetenciahiányra hivatkozott.

Az egyetlen hivatalos fórumhoz intézett, hasonló célú kérelmet Csóti György, a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet vezetője kezdeményezésére Grád András ügyvéd nyújtotta be az Emberi Jogok Európai Bíróságához. A beadvány igazságos elégtételt szorgalmaz a jogsértések áldozatainak.

VÁRMEGYÉS CSALI

„A szüleim igyekeztek jó magyarnak nevelni. Miután az igazságérzetem mindig tiltakozott a magyarságot ért történelmi igazságtalanságok ellen, az én esetemben is az igazság teljes érvényesülését szeretném elérni” – jelentette ki a Figyelőnek Beke István. Meggyőződése: HVIM-es identitása nagy szerepet játszhatott abban, hogy kimunkálják ellene a robbantásos merénylet forgatókönyvét. 

Több elképzelése is van, mire szolgálhatott az ő „lebuktatásuk”: az egyik, hogy az SRI-nek és a DIICOT-nak szüksége volt valami hangzatos eredményre létjogosultságuk bizonyítására, valamint költségvetésük növelése érdekében. A későbbi események részben igazolják is a tézist: a két intézmény finanszírozása megduplázódott, s béremelésekkel, sorozatos előléptetésekkel honorálták a szervek „éberségét”. Ez a történet nem kettejükről szól – állítja Beke –, hanem a két nemzet viszonyában meglévő feszültség további fenntartásáról. A célkeresztet talán a létszámnövekedés, a mozgósítóerő fokozódása irányította a HVIM kézdivásárhelyi szervezetére, de az aktivista nem tartja kizártnak, hogy romániai magyar szervezetek féltékenysége is megtalálható a háttérben. Sőt, utólag az a figyelmeztetés is értelmet nyert, amelyet 2015 nyarán hozott az egyik régi vármegyés tag – Beke szerint ügynök –, miszerint a DIICOT nagy fogásra készül a kézdivásárhelyi HVIM környékén. Akkor senki sem vette komolyan; abból indultak ki, hogy semmilyen fogást nem találhatnak rajtuk, hiszen mindig a törvényességre törekedtek.

FELAJÁNLOTT SZENVEDÉS

„Folyamatos megalázás és harc ellenszélben: három éve ez az életünk – fogalmazott az Erdélyi Napló című hetilapnak István felesége, Beke Csilla. – Teszem a dolgom, nevelem a gyermekeinket, vezetem a vállalkozásunkat, próbálok mindennap tenni valamit annak érdekében, hogy vége legyen valahogy ennek a gazemberségnek. Az eltelt fél év a tehetetlenség és a hiány miatt borzalmasan hosszú volt.”

Bebörtönzésük hatodik hónapjának a végén, 2019. január elején a férj ezt írta: „Fél éve rácsok mögött! Köszönet az imákért! 2018 vége nem hozta el bűntelenségünk igazolását, de nem törte meg bennünk a kitartás bátorságát! Teleki Pál mondta valamikor: »Nehéz ma igaz úton járni, de lehet!« És azt is: »Az üldöztetés, az igazságtalanság, az érthetetlenség és az értelmetlenség több embert kovácsolt össze a hit által, mint az utóbbi évszázad bármelyik ügye.« A személyes megpróbáltatás érzése eltörpül a mellett, hogy több ezer ember ajánlja fel imáját, bízva tisztaságunkban, egy igazságos jövőben. Aki kapni akar, annak adnia kell, és ez sosem könnyű. Lehet, hogy gyűlöljük azt a kártyát, amelyet az élet nekünk osztott, de nem vagyunk gyávák, s nem félünk kiállni az igazunkért, még ha szenvedünk is miatta. Hit nélkül nincs kiút a káoszból, és a korlátozott jogi lehetőségek mellett imával is kérjük a csodát a gerinctelen igazságszolgáltatás világában, felajánlva nemzetünknek a szenvedést. Tisztelettel és köszönettel: Beke István”

 

a HVIM tüntetése a budapesti román nagykövetség előtt 2015 decemberében. pár nappal előtte egy nem létező bombáért vették őrizetbe Beke Istvánt, majd ítélték el

Templom, juhászkutya, Kalinka

Várták, de nem jött el. A vajdasági Banstol, az Újvidék és Belgrád között elhelyezkedő kistelepülés lakói az utolsó percig reménykedtek abban, hogy hozzájuk is beköszön a nagyszabásúra szervezett hivatalos szerbiai látogatása alkalmával Vlagyimir Putyin. Minden okuk megvolt arra, hogy reménykedjenek, a szerb ortodox egyház ugyanis immár két telket is vásárolt a jobbára horvátországi és boszniai szerb menekültek által lakott faluban, hogy templomot építsen a világon jól ismert orosz mintának megfelelően. A Mária Magdolna-templom nagyban épül, senki sem ezen a néven ismeri azonban, egyszerűen csak Putyin-templomnak hívják. A település lakosainak közös vonása, hogy szinte egytől egyig az orosz elnököt tisztelő és szerető emberek. A televíziónak nyilatkozva elmondták: végső soron nem baj, hogy nem jött el, úgysincs még teljesen kész az istenháza…

S valóban, miért is portyázott volna Putyin Duna menti vajdasági településeken, amikor a fővárosban is tízezrek gyűltek össze a fogadására, köszöntésére? Miközben az állami média nem győzte hangsúlyozni, hogy spontán összeverődött tömegről van szó, a közösségi hálózatokon nem egy SMS, e-mail szivárgott ki hatalmi párti tisztségviselőktől, akik arra buzdították az állami intézmények és a közvállalatok dolgozóit, hogy „legyenek szívesek” megjelenni Belgrádban, a nagy fogadáson. A helyszínen sokan elmondták a médiának, hogy az utazást a párt szervezte. Több mint ezer autóbusz indult útnak Szerbia minden részéből az orosz elnök belgrádi érkezésének megünneplésére. A politikai elemzők azóta is azon tanakodnak, miért volt az államnak szüksége a Putyin fogadásán megjelent tömegeket megörökítő képekre, amelyek a világsajtót is megjárták. A legtöbben, mint minden látványosabb államvezetőségi intézkedés esetében, most is Koszovó kérdésével hozták összefüggésbe a látottakat: a brüsszeli szerb–koszovói albán párbeszéd elakadt, Belgrádnak ismét szüksége van a keleti támogatás felmutatására egy számára kedvezőbb megoldás kieszközlése érdekében.
Az orosz államfő nyolc órát tartózkodott a szerb fővárosban. Nem aludt ott, ahogyan előzetesen sokan remélték. Beszédet sem tartott a hatalmas tömegnek. Végighaladt a vörös szőnyegen, tárgyalt az államvezetőség tagjaival, meghallgatta a Szent Száva-templom tiszteletére megkondult harangjainak a játékát és Aleksandar Vučić szerb elnök beszédét, majd annyit közölt: köszöni szépen a barátságot, a vendégszeretetet.

Megtörtént az is, ami már hetekkel korábban kiszivárgott a belgrádi médiába: Putyin az Alekszandr Nyevszkij-érdemrend kitüntetésében részesítette déli szomszédunk államfőjét a két ország közötti baráti kapcsolatok építésében elért eredményekért. Vučić a háláját fejezte ki, élete egyik legszebb pillanataként élte meg az elismerést, s elsősorban az apjukat sokat nélkülöző három gyermekének mondott köszönetet mindazért, amit tőlük kapott. Megtörtént azonban az is, amiről senki sem cikkezett korábban: Vučić egy sarplaninai juhászkutyával örvendeztette meg orosz kollégáját. A Paša névre keresztelt ebnek mostantól bizonyára nem megy rosszul a sora. Az ajándékot nem Szerbia találta ki. Az orosz vezető messze földön híres kutyaszeretetéről, s korábban más államok tisztségviselői is így szereztek örömöt neki.

Alig akad olyan külföldi tisztségviselő, akinek egy ebéd vagy vacsora alkalmával, a tévékameráktól és újságírók hadától távol, oldott hangulatban ne énekelne el valamit Ivica Dačić szerb külügyminiszter. A politikus egyszerűen imádja a fellépéseket, noha sokak szerint nem kellene ekként szerepeltetnie magát. Putyin sem mehetett vissza Moszkvába a Kalinka sajátos, miniszteri interpretációjának a meghallgatása nélkül, amibe a közösségi háló jóvoltából az egész világ betekintést nyerhetett, és azóta is szépen növekszik a kattintások száma.


putyin-rajongó a belgrádi szent száva-templom előtt. még a harangok is neki zengtek

Ukrajna a katasztrófa szélén

... – állapítja meg elemzésében az amerikai Geopolitical Futures tanácsadó cég, de hasonló véleményt fogalmaz meg egy ismert ukrán hitelszakértő is.

MÉLYÜLŐ VÁLSÁG

Oleh Usztenko kijevi közgazdász, aki az ukrán kabinet mellett az egykori szovjet tagállamok kormányainak is rendszeresen ad tanácsokat, megállapítja, hogy az ország évek óta helyben topog. Noha a Majdan-forradalom 2014-ben elsöpörte a korábbi, Moszkva-barát kormányt, Ukrajna gazdasági helyzete csak rosszabb lett. Sőt, ha visszatekintünk az 1991-es esztendőre, amikor a Szovjetunió felbomlott, az ország gazdasága jelenleg az akkorinak a 75 százalékán áll, miközben globálisan két és félszeres volt a bővülés. A lemaradást mutatja, hogy a volt szovjet tagköztársaságok közül egyedül Üzbegisztánban volt magasabb az inflációs szint 2018-ban. Ott 15 százalékot jelentettek, Ukrajnában 11 százalékról van adat. 
A Geopolitical Futures rámutat, hogy a 2014-es forradalmat az ország gyenge gazdasági teljesítménye előzte meg, amit a továbbiakban súlyosbított a kelet-ukrajnai Oroszország-párti felkelés és a Krím elcsatolása. Mindez arra ösztönözte északkeleti szomszédunkat, hogy még erősebben hangoztassa nyugati orientációját. Decemberben elhárult az országot fenyegető katasztrófa, miután a Nemzetközi Valutaalap (IMF) elfogadott egy új, négy évre szóló, 3,9 milliárd dolláros készenléti hitelt Ukrajna számára; ebből 1,4 milliárdot már folyósítottak. Az ukrán adósság jelenleg eléri a bruttó hazai termék 70 százalékát. Ez a segítség azonban csupán sebtapasz a bajokra. Kijev számára ez az esztendő komoly kihívás lesz, mert emberek milliói érezhetik a bőrükön a hitelezők által megkövetelt gazdasági reformok következményeit. 

Az idén ráadásul két fontos választás lesz Ukrajnában: március 31-én elnököt, októberben pedig parlamenti képviselőket választanak. Oleh Usztenko szerint a politikusoknak nehéz lesz úgy kiállni a szavazók elé, hogy az életszínvonal javulását és a korrupció visszaszorítását ígérjék, miközben emelik majd a gáz árát, az IMF által sürgetett korrupcióellenes bíróság pedig fel sem állt, noha tavaly erről határozatot fogadott el a parlament.

RIASZTÓ ADATOK

A Geopolitical Futures jelentése alapján az ukrán gazdaság majdnem minden mutatója válságos állapotot jelez. Az ország népességének a hatvannégy százaléka a nemzeti szegénységi küszöb (ez a havi bruttó 90 ezer forintnyi hrivnya átlagjövedelem 75 százalékos szintjét jelenti) alatt él, hatvan százalék a megélhetési minimum (1853 hrivnya, mintegy 19 ezer forint – a szerk.) alatt tengődik! Az ukrán szociális ügyekért felelős miniszter megjegyezte, hogy 2014 és 2017 között 8-ról 55 százalékra nőtt a szegénység aránya. 

Az infláció növekedése állandó probléma. Noha a hivatalos adatok szerint tavaly tíz százalék körüli volt, a valós szám ennél jóval nagyobb. A legfontosabb fogyasztási cikkek 87 százalékának emelték az árát. A burgonya ellenértéke a duplájára nőtt november óta (35-ről 70 forintnyi hrivnyára), s egy év alatt 115 százalékkal drágább lett a vöröshagyma (most 21 hrivnya, azaz 212 forint), 60 százalékkal a káposzta és a sárgarépa (mintegy 80 forint). A kenyér, a szalonna, a marhahús 14-17 százalékkal drágult (23, 76 és 127 hrivnyára). A szolgáltatások díja is nőtt. A tömegközlekedés ára 26, a cigarettáké 16, a gyógyszereké 10 százalékkal emelkedett. A gáz drágulása különösen érzékenyen hat a lakosságra. Az IMF elvárja Ukrajnától, hogy csökkentse az állami támogatást. Az állam egyelőre nem tett eleget ennek a kérésnek, de tervezik, hogy május elsejétől tizenöt százalékkal megemelik a gáz díját, 2020-ra pedig elérik, hogy piaci áron adják el. Északkeleti szomszédunkban tavaly a piaci ár durván negyven százalékáért értékesítették a gázt a lakosságnak, de 2015-ben még csak tizenkét százalék volt a mérték. 

A jelentés beszámol arról, hogy a mélyülő szegénység és a katonai aktivitás fokozódása a migráció új hullámát indítja el. Az ukránok életszínvonaluk javítása érdekében más országokba vándorolnak. Az IMF adatai szerint két-három millióra tehető azok száma, akik külföldön dolgoznak, Kijev 3,2 millióról beszél. Az ENSZ becslése alapján 2017-ben összesen mintegy hatmillió ukrán állampolgár élt tartósan külföldön. A tömeges kivándorlás a hazai politikai életre is súlyos kihatással van. A kinti munkavállalás egyik legfőbb iránya Oroszország. Karácsony előtt hosszú autósorok kígyóztak az orosz–ukrán határon, amikor az ukránok hazatértek szabadságra, s ugyanez volt megfigyelhető az ünnepek után, amikor Oroszországba igyekeztek vissza a vendégmunkások. 

ÓRIÁSI VÉDELMI KIADÁSOK

Nehéz megmondani, hogy a problémákkal küzdő ukrán kormány tehetetlensége a bajok tünete vagy az oka. Kijev láthatóan képtelen megvédeni állampolgárait. Az államnak készpénzre van szüksége, hogy visszafizesse a mintegy 17 milliárd dollárnyi (több forrásból származó) külföldi kölcsönt, amelyet még 2014–15-ben vett fel. Ez a szám egybeesik az ország teljes arany- és valutatartalékával, amely 17,7 milliárd dollár. A kölcsönök zömét 2019 második felében kell megtéríteni, éppen akkor, amikor a gáz állami támogatását visszanyesik, a fogyasztói árakat emelik, ráadásul választásokat is tartanak. 

Kijev közben növeli a katonai kiadásait. A választási kampány lényeges eleme, hogy a kabinet folyamatosan fenntartsa az orosz agresszió fenyegetésének rémét. Decemberben adták hírül, hogy a kormány 2019-ben 16 százalékkal kívánja növelni a hadseregre fordított költségeket. (Az állami büdzsében 7,66 milliárd dollárt különítettek el a teljes védelmi szektorra – a szerk.) A védelmi és a biztonsági erők finanszírozása ezzel eléri a GDP öt százalékát. Megjegyzendő, hogy 2017-ben mindössze öt olyan ország akadt a világon, amely ennél nagyobb mértékben költött a hadseregére. A választások előtt Petro Porosenko elnöknek nehéz lesz megértetnie a polgárokkal új szlogenjét – „Hadsereg, anyanyelv, hit” –, miközben 2014-ben azt ígérte, hogy országa új életminőségben él majd. 

Ukrajna lakói nem lesznek boldogok a gazdasági reformoktól, de az elnökjelölteknek sem lesz könnyű megfelelni a polgárok elvárásainak, egyúttal jóban lenni az IMF-fel is. Kijev nincs irigylésre méltó helyzetben, amikor valójában csak rossz lehetőségek közül választhat. 

Oleh Usztenko úgy véli, Ukrajna számára nincs igazi választás. Egy kiút lenne, ha a gazdasága hirtelen némi eredményt érne el, s akkor megmaradna még létező államként, vagy a teljes összeomlás vár rá.

 

népviseletben az egyik dnyeper-hídon a nemzeti egység napján. nagy a tolongás az elnökjelöltek között is, az első hatnak 8 és 13 százalékos 
a támogatottsága

A „fekete özvegy” kapcsolati hálója

MEGRENDELT GYILKOSSÁGOK

Akkor robbant a bomba, hogy valószínűleg ez a negyvenes éveinek a derekán járó nő rendelte meg az ország nyugalmát megbolygató tavaly februári újságíró-gyilkosságot, amelynek Ján Kuciak mellett a menyasszonya is áldozatául esett. Zsuzsovát és három társát kommandósok tartóztatták le, s azóta is fogva tartják őket.

A történethez tartozik, hogy a múlt év júniusában, más vádak alapján őrizetbe vették Marián Kočner kétes hírű nagyvállalkozót, aki jó kapcsolatokat ápolt bizonyos politikusokkal, ugyanakkor az alvilághoz közel álló személyekkel is. Fokozatosan kiszivárgott a médiába egy olyan, eddig meg nem erősített információ is, hogy talán éppen ő kérte fel a komáromi nőt: szervezze meg az oknyomozó riporter likvidálását. A nyilvánosság eddig nem nagyon láthatta Zsuzsová arcát, mivel az elfogásakor készült felvételen a feketébe öltözött nő hosszú fekete hajával igyekezett eltakarni azt. 

Politikai hálószövés

A tavaly őszi, sikeresnek beharangozott rendőrségi akciót követően azonban ismét megtorpant a nyomozás, pontosabban a sajtó munkatársai csak lényegtelen információkhoz jutottak. Januárban aztán kiderült, hogy a nő nemcsak Kočnerrel állt kapcsolatban, hanem politikusokkal, parlamenti képviselőkkel is. A szlovák törvényhozás egyik kormánypárti (Smer ‒ SD) alelnökével, Martin Glváčcsal több SMS-t is váltott, amelyek bensőséges hangvétele alapján sokan arra következtettek, hogy esetleg közelebbi viszony is lehetett köztük. A sajtóban megjelentek olyan felvételek, amelyeket állítólag Zsuzsová küldött magáról a férfinak. Ezeken a fotókon egy mély dekoltázsú és csábos tekintetű fiatal nő látható, akiről később kiderült, hogy nem Zsuzsová, hanem egy néhány évvel ezelőtt rendezett moszkvai szépségverseny egyik helyezettje, aki vagy húsz esztendővel fiatalabb nála. Ezt a fényképet valószínűleg Photoshoppal kissé „átalakították”, hogy ne lehessen azonnal felismerni. Glváč kezdetben tagadta, majd elismerte ezeknek az SMS-eknek a létezését, ahogy néhány további politikus is kénytelen volt színt vallani. Például a nőügyeiről elhíresült Boris Kollár, a Sme Rodina (Család Vagyunk) nevű ellenzéki parlamenti párt elnöke szintén „levelezgetettˮ a hölggyel, de felmerült Andrej Danko házelnök neve is. Daniel Lipšic korábbi igazságügyi miniszter és pártelnök, aki halálos autóbalesetet okozott és ezért kivonult a politikából, ugyancsak ismerhette Zsuzsovát, bár ezt egyelőre tagadja. Számára azért lehet kellemetlen, ha bebizonyosodik a dolog, mert ő vállalta el a Kuciak-gyilkosság tisztázásával kapcsolatos jogi ügyintézést. Marián Kočnerhez visszatérve: nemrég arról is beszámolt a szlovák sajtó, hogy olyan hangfelvételek vannak a birtokában, amelyek a hírhedt korrupciós ügyben, a Gorilla-aktákban érintett kormánypárti, valamint ellenzéki politikusok és a lobbitevékenységet folytató Penta pénzügyi csoport egyik tulajdonosának a titkos megbeszélésein készültek. (A felvételeket a rendőrség Kočner egyik ingatlanában találta meg, egy széfben őrzött pendrive-on.) Ez a néhány évvel ezelőtt kipattant botrány sok máig megválaszolatlan kérdést vetett fel, és úgy tűnik, a közvélemény továbbra is hiába várja rá a válaszokat.

egy magyar politikus kivégzése

Zsuzsovával kapcsolatban van egy másik fejlemény is. 2010-ben, többszöri próbálkozás után meggyilkolták Ógyalla korábbi MKP-s polgármesterét, a magyar párt elnökségi tagját, Basternák Lászlót, aki még ezt megelőzően ismét jelöltette magát a polgármesteri tisztségre a soron következő önkormányzati választáson. Leghangosabb, egyben legvérmesebb ellenfele a Most‒Híd szlovák‒magyar párt színeiben indult Roman Ostružlík vállalkozó, egy gépkocsiszerelő műhely tulajdonosa volt, akinek lejárató kampányát Alena Zsuzsová pénzzel is támogatta, de segítette őt Andruskó Zoltán is. (Utóbbi szintén a Kuciak-gyilkosság kapcsán került előzetes letartóztatásba, és együttműködik a nyomozó hatósággal.)

Basternák felbérelt gyilkosát, Kaluz Istvánt a rendőrség 2010-ben, Bősön kapta el, majd huszonöt év börtönre ítélték. Mivel féltette hozzátartozóit, nem árulta el, kinek a megbízásából lőtte agyon az MKP-s politikust. Zsuzsovát és Andruskót akkor tanúként hallgatták ki az ügyben, Ostružlík pedig kivonult a politikából, s Ógyalláról is elköltözött. Most azonban a nyomozók ismét elővették a nyolc és fél évvel ezelőtti ügyet, s négy embert megvádoltak gyilkosságban való együttműködéssel: Roman Ostružlíkot, Vladimír Mosnárt, Ladislav V.-t és Alena Zsuzsovát. A Speciális Ügyészség jegyzőkönyvében egyebek mellett arról is szó van (ezt Csáky Pál MKP-s európai parlamenti képviselő Facebook-oldalán idézi szlovákul), hogy Ostružlík megválasztása esetén kilátásba helyezett Zsuzsovának egy asszisztensi posztot a polgármesteri hivatalban. Bejegyzésében Csáky Pál felidézi egy beszélgetését a később meggyilkolt Basternák Lászlóval, aki elmondta, hogy golyóálló mellényben jár, mert már többször is halálosan megfenyegették. Akkor ezt kissé hitetlenkedve hallgatta, de annyi év elteltével, az új tények ismeretében arra kellett rádöbbennie, milyen piszkos játszmák zajlottak a háttérben. Ezzel kapcsolatban egy oldalvágást is tett a Most‒Híd felé: „Ma tehát a szlovák rendőrség emelt vádat a Basternák Lacival szemben induló s ellene nagyon csúnya lejárató kampányt folytató Roman Ostružlík ellen is. Bérgyilkosságban való részvétel vádjával. Tíz évvel a szlovákiai magyar politikai egység megbontása után. Azután, hogy az MKP akkori elnökeként kirúgtam az irodámból azokat a tagokat és »tanácsadóikat«, akik a Bugár Béla (az MKP korábbi vezetője, az általa alapított Most‒Híd elnöke ‒ a szerk.) idején meghonosodott praktikákat akarták folytatni. S akik ezért inkább vállalták a pártszakítást. S létrehoztak egy pártot, amely körül nagyon csúnya dolgok történnek. Nem döbbenetes mindez? Vagy csak én vagyok túl érzékeny? S kerül esetleg újságíró, aki megkérdezi a Most‒Híd kerületi és járási elnökeit: ki tette rá a párt pecsétjét Ostružlík jelölésére? És miért?”

vanek úr is

A legnagyobb kormánypárt, a Most‒Híddal koalícióban lévő Smer ‒ SD (Irány ‒ Szociáldemokrácia) felháborodásának adott hangot, hogy olyan bizalmas információk kerültek nyilvánosságra, amelyek vakvágányra terelhetik a szóban forgó gyilkossági ügyek teljes felderítését, és személyiségi jogokat is sérthetnek. Sokatmondó az is, hogy két hete menesztették a legfőbb ügyész egyik helyettesét, René Vaneket, aki ugyancsak kapcsolatban állt Alena Zsuzsovával. Vanek sokáig nem beszélt erről, de később elismerte, hogy a nő már 2013-ban, a Facebookon kapcsolatba lépett vele, ugyanakkor azt állította: személyesen sohasem találkoztak. A komáromi „fekete özvegy” valószínűleg sokkal több személyre vetette ki a (pók)hálóját, mint azt sejteni lehet. 

 

alena zsuzsová őrizetbe vételekor. Személyiségjegyei alapján igazi „fekete özvegy”

Kábítószer az élővizekben

FOKOZÓDÓ DROGSZENNYEZÉS ANGLIÁBAN

Egy kábítószer-ellenes hatóság adatai szerint számos nyugat-európai nagyváros narkófogyasztása kimagasló. De az engedélyezett gyógyszerek és vegyszerek vizekbe mosódó maradványai is veszélyt jelenthetnek.

Bár a filmek, az ismeretterjesztő tévécsatornák és az internet révén folyamatosan ömlik ránk a dolog, a társadalomban igazi tabutéma a kábítószerezés döbbenetes mértéke. Homokba dugjuk a fejünket vagy sajnálkozunk, ha a távolabbi vagy akár a közeli ismerősök körében ilyen probléma felbukkan. Még azok is kerülik a témát, akik fiatalabb korukban mondjuk elszívtak egy-egy szál füves cigit.
A tudományos vizsgálatok azonban időről időre újra szembesítenek minket e jelenség globális súlyával, veszélyével. Legutóbb, pár napja egy olyan tanulmány került elő, amelyben az áll: londoni kutatók arra lettek figyelmesek, hogy a Temze angolnái hiperaktívan viselkednek. Az ok is hamar kiderült: Európa egyik legnagyobb kokainkoncentrációját mérték az angliai folyóban. Miként lehetséges ez? Úgy, hogy az elővárosok lakóival együtt tizennégymillió fő feletti londoni népesség által felhasznált vízből a folyóba mosódik az a rengeteg kábítószer, amelyet a lakosok egy része fogyaszt. 

SZENNYEZETT VÁROSOK

Az is döbbenetes, hogy hétköznap sem igazán csökken ez a kritikus mennyiség, amely immár a Temze élővilágát veszélyezteti. Ezek után nem is annyira meglepő, hogy például Amszterdam, Barcelona és Zürich kokainszennyezettsége is kimagasló.

Az unióban ráadásul ez az egyetlen megbízható indikátor az illegális droghasználat mértékének a megállapítására. A munkát a Kábítószerek és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (angol rövidítéssel EMCDDA) koordinálja, amelynek a honlapján évekre visszamenőleg, napi, heti bontásban egy interaktív térképen lehet követni többféle drog bomlástermékének előfordulását a szennyvízben.

VAN BENNE MINDEN

A kokain mellett az amfetamin-metam-fetamin (speed) és az MDMA (extasy) hatóanyagait is kiválóan ki lehet mutatni. A mintavétel a nem tisztított szennyvízből történik, s a feltüntetett mértékeknél minden esetben arányosítják az elhasznált víz napi mennyiségével és a kiszolgált területen élők számával az adatokat, hogy összehasonlíthatók legyenek. Sajnos magyar számok nincsenek a rendszerben, de az látszik, hogy a régiónkban például Csehország és Szlovákia a speedfogyasztásban jár élen. Az extasy használata terén Európában Hollandia, Belgium, Németország nagyvárosai vezetnek, a kokain a spanyol, a svájci, a holland és a belga nagyvárosok-ban a legnépszerűbb drog.

Bár adatok híján nehéz ítéletet mondani, de szubjektív módon elmondható, hogy Magyarország a kevéssé szennyezett területek közé tartozik. Leszámítva persze Budapestet, illetve a szegényebb rétegeket, amelyek körében az alkohol mellett a gyógyszerek és a ragasztók jelentik a menekülés legrosszabb útját.

NEM LEHET JÓL SZŰRNI

Ha már a gyógyszereknél tartunk: közel sem csak városi legenda, miszerint élővizeink gyógyszermaradványokkal szennyezettek. Nem a narkotikumokról van most szó, hanem a modern városlakók gyógyszerfogyasztásának mellék-, illetve végtermékeiről, valamint más szennyező anyagokról. Ezek egy részét természetesen kiszűrik a modern szennyvízkezelési eljárások, de azért az eredmények nagyon messze vannak a tökéletestől. Még a modern világban is, nem beszélve a fejlődő országokról. És akkor még nem beszéltünk az állattartás során szintén gyógyszerekkel vagy mezőgazdasági kemikáliákkal bepiszkított vizekről, továbbá az óriási mértékű ipari vízszennyezésről. 

E téren hazánk megint csak eléggé jól áll. Még a hormonkészítmények, például a fogamzásgátló szerek, az antibiotikumok vizekben kimutatható koncentrá-ciója sem volt olyan mértékű, mint másutt. 

LASSAN BOMLIK LE

Ugyanakkor a kutatók közül is sokan állítják, hogy például a hormonkészítmények maradványainak csak nagyon kis részét szűrik ki a mai eljárások, így a globális vízkörforgásban tartósan benne maradnak ezek a molekulák, s ki tudja, milyen galibát okozhatnak. A jobb módúak természetesen nagyon mélyről feltörő ásványvíz vagy ozmózisos eljárással tisztított víz fogyasztásával igyekeznek mérsékelni a vélt vagy valós kockázatokat. Ugyanakkor mind növényi, mind állati eredetű táplálékaink nagy mennyiségben tartalmaznak gyógyszermaradványokat, növényvédő szereket. Néha egészen kirívó töménységben. Ez esetben persze jön a forgalmazás betiltása.

Semmi sem véd viszont az ellen, amikor igen kis koncentrációban ugyan, de éveken, évtizedeken át olyan hatóanyagokat fogyasztunk, amelyek képesek felhalmozódni a szervezetben, mert nem vagy igen lassan ürülnek ki. Sajnos a hormonkészítmények egy jó része ilyen. Ma már ráadásul nemcsak a „kuruzslók”, de a tudományos alapokon álló orvosok és kutatók is egyre többször vizsgálják, elemzik azt, hogy a daganatos megbetegedések esetszámának, valamint az élővilág, az ételeink szennyezettségének a növekedése között milyen összefüggés van. 

SEGÍT AZ MI

Mivel ez a kérdés rendkívül összetett, ezért könnyen lehet, hogy az effajta felvetésekre még hosszú évekig nem kapunk egyértelmű, megnyugtató választ. Lehetséges továbbá, hogy egy ilyen kérdés ezer leágazását igazából csak a mesterséges intelligenciával (MI) segített kutatói munka tudja érdemben feltárni.

Azért addig is nem árt, ha nagyon odafigyelünk nem csupán a sportos és kiegyensúlyozott életmódra, hanem arra is, hogy mit eszünk és mit iszunk. És mindemellett ne dugjuk a fejünket a homokba, amikor a kábítószer-használat olyan elképesztő nyomaival, bizonyítékaival találkozunk, mint amelyeket az EMCDDA 2011 óta gyűjtött adataiban látunk. Mert nemcsak a mai mennyiségek döbbenetesek, hanem az a dinamika is, ahogyan az elmúlt években nőtt a kábítószer-származékok (és a gyógyszermaradványok) előfordulásának a gyakorisága élővizeinkben. E vizekkel ugyanis öntözzük növényeinket, ellátjuk halastavainkat, ezekben fürdünk, s a húsok és növények, amelyeket fogyasztunk, ilyen vegyi anyagok tucatjait tartalmazzák kisebb-nagyobb koncentrációban.

 

Egy művészi vízilószobor úszik a Temzén. Akik droggal szennyezik a folyót, lehet, hogy akkor is látnak ilyesmit, ha nincs épp ott...

Génkereskedők

Már régóta tudjuk, hogy a vikingek a középkor hajnalán, valamikor a magyar honalapítás idején még Amerika partjait is elérték. A sárkánydíszes hajóikkal Grönlandról jutottak el a mai Kanadába, egész pontosan az Ausztriánál is nagyobb Új-Fundland szigetére. 

Az izlandi sagák a helyi őslakosokat Skraelingekként emlegetik. Az is sejthető, hogy a vikingek végül a hazaúton néhány indián nőt is magukkal vittek. A régi mondák minderről mélyen hallgatnak, a pikáns részletekre már csak a DNS-tesztek világítottak rá. Persze nem 100 százalékos bizonyossággal. Annyit lehet tudni, hogy az Illinois Egyetem bevonásával készült egy kutatás, amely szerint Izlandon legalább 80 ember él, akinek a felmenői között amerikai őslakosok is vannak. A jelenségért feltehetően a viking portyák felelnek.

Mióta a DNS-kutatások az aranykorukat érik, számos hasonló meglepő tényről hullt le a lepel: a BBC például arról számolt be, hogy Libanonban sok helybelinél feltételezhető, hogy a családfában akad néhány keresztes lovag, akik a középkori hadjáratokkal érkeztek a Közel-Keletre. Egy floridai könyvelőnél, bizonyos Tom Robinsonnál pedig komoly valószínűséggel állították a kutatók, hogy az egyik őse maga Dzsingisz Kán lehetett (a világon minden kétszázadik férfiban előfordul egy bizony Y kromoszómavariáns, ami egy közös ősre utal, aki mintegy 800 éve Közép-Ázsiában élt. A legnépszerűbb teória szerint ez a bizonyos közös ős a híres kán volt).

Persze a géntesztek kellemetlen meglepetéseket is tartogathatnak. Egy Nagy-Britanniában élő nő például 2014-ben kapta meg a DNS-elemzését, ám akkor még nem volt benne semmi gyanús. A technológia még kiforratlan volt, a cégek kis adatbázisokból dolgoztak, de ahogy fejlődött az eljárás, és a mögöttük lévő háttértudás egyre nagyobbra duzzadt, úgy kapta sorra a leveleket a lehetséges rokonokról. Végül 2018-ra vált egyértelművé, hogy semmi kapcsolata nincs azzal az emberrel, akit az apjának hitt. Az igazi édesapja valójában az anyja régi iskolai barátja volt. 

Mindenesetre pont a technológia fejlődése és a tesztárak csökkenése kellett ahhoz, hogy ez az üzletág igazán erőre kapjon: amikor elkezdtek kilőni a bevételi adatok, a szektorban mozgó cégek, főleg Amerikában, elárasztották a hirdetéseikkel a tévécsatornákat és az online teret, ennek hála 2017-ben körülbelül annyi DNS-tesztre került sor, mint az előtte lévő három évben összesen. A növekedés pedig nem állt le: a korai becslések szerint tavaly az ügyfelek száma a korábbi évhez képest a triplájára is ugorhatott.

Hogy a múlt tudományos felgöngyölítésében óriási üzleti potenciál rejlik, azt a Google-nál már jóval korábban kiszagolták. Még 2007-ben, amikor a DNS-tesztek felvirágzása még elképzelhetetlennek tűnt, a keresőcég dollármilliókkal szállt be a 23andMe nevű kis génelemző cégbe, ami azóta a piac egyik legnagyobbja lett. Jelenleg a társaság már több mint 5 millió fizető ügyfélnél tart.

Ők akkor kerültek igazán reflektorfénybe, amikor egy gyógyszeripari óriás, a GlaxoSmithKline – egy közös projekt bejelentése után – tavaly 300 millió dollárt tett a vállalatba.

A DNS-tesztek ugyanis sok mindenre jók, nem csak a felmenők beazonosítására. Az örökölt betegségeket is fel lehet velük térképezni, a kinyert adatokat pedig a gyógyszerfejlesztésben is hasznosíthatják. Épp ezért, amikor valaki géntesztet végez, általában a szerződésben az is benne van, hogy az adatait kutatási célokra is használni fogják. Ezzel a kuncsaftoknak nem is szokott baja lenni. Az adataik értékesítésébe a 23andMe társaságnál az ügyfelek 80 százaléka egyezett bele, emiatt a tesztek eredményeit az elmúlt években cégek egész sorának adták ki. Ezzel nincsenek egyedül, egy viszonylag új szereplő, a Helix hasonló okok miatt mintegy 25 vállalattal áll partnerségben. 

Ami problémás, hogy a 23andMe esetén, aki zöld utat ad a DNS-adatok kiadására, az nem is igazán tudja, hogy mire bólint rá. Ugyanis a jövőben olyan cégekhez is eljuthatnak a teszteredmények, amelyekkel a szerződéskötés pillanatában a 23andMe még nem is állt kapcsolatban. A gyenge adatbiztonság miatt többen is éles kritikát fogalmaztak meg, így például a Queen’s University bioetika-professzora, Udo Schuklenk is.

„Ha az ügyfelek azt hiszik, hogy az eredményeik biztonságban vannak, akkor tévednek” – ezt már Peter Pitts mondja, az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer-engedélyeztetési Hivatal egykori biztosa. Persze okkal merülhet fel a kérdés: a géntesztekkel mégis ki élne vissza? Jelenleg aligha látja bárki a kárát annak, ha a DNS-elemzései kézről kézre járnak. Az adatok eleve anonimak, nincsenek személyekhez kötve. Igen ám, de modern eljárásokkal bizonyos esetekben már vissza lehet fejteni, hogy melyik minta kihez tartozik. Mi lesz, ha a nem is távoli jövőben például a biztosítók tudni akarják, hogy ki milyen betegségre hajlamos és a válasz ott lesz tőlük egy karnyújtásnyira? Az utóbbi 10 év egyik nagy tanulsága épp az, hogy a modern digitális világ egyik legnagyobb kincse az információ. Ott van a Facebook és a többi közösségi oldal példája: néhány esztendeje ki gondolta volna, hogy bármi probléma lehet abból, ha a neten megosztjuk a gondolatainkat, a fotóinkat meg néhány bizalmas adatunkat. Az önfeledt megosztásokból mostanra eljutottunk oda, hogy komolyan felmerült: a Facebook-profilok adatait politikai célokra is használhatták.

Egyelőre a fő gond az a DNS-teszteket készítő cégeknél, hogy mint szinte minden új, virágzó területnél, most, a kezdet kezdetén a terület szabályozása nincs kellő alapossággal rendezve. Pedig erre feltétlenül szükség lesz, hisz a várakozások szerint az érintett cégek rohamléptekben fognak növekedni.
 

 

 

Néhány DNS-tesztekkel foglalkozó cég
Ancestry.com
Jelenleg a világ legnagyobb géntesztekkel foglalkozó magánvállalkozása. A társaság jogelődjét, az Ancestry Publishinget 1983-ban alapították. Eleinte főleg családtörténettel és genealógiával foglalkozó kiadványokat forgalmaztak. Jelenleg a felmenők kutatásához egy olyan adatbázist használnak, amely 10 milliárdnál is több dokumentumból áll. Eddig mintegy 14 millió ügyfelük volt.
23andMe
A céget a humán genom után nevezték el, amely 23 kromoszómapárból áll. Sajátos géntesztelési módszerüket 2008-ban a Time magazin az év innovációjának nevezte. Az első támogatóik között ott találjuk a Google-t is. A 12 éves cég központja Kaliforniában van, az ügyfeleik száma meghaladja az 5 milliót. Nemrég 300 millió dolláros üzletet kötöttek a GlaxoSmithKline nevű gyógyszeróriással.
Gene by Gene
A céget Bennett Greenspan a visszavonulása után alapította, miután elkezdte kutatni a saját családfáját. 
A 19 éves amerikai cég ma már Európában is kifejezetten népszerű. 
MyHeritage
A 2003-ban alapított izraeli cég egy genealógiával foglalkozó internetes platformot hozott létre, amely ma már 42 nyelven érhető el. A társaságnak többek közt Tel-Avivban, Kijevben és az amerikai Burbankben is van saját irodája.
Helix
Viszonylag friss szereplő: a bő hároméves cégnek már közel 200 alkalmazottja van. Időközben partnerségre lépett a világ egyik legnagyobb nonprofit tudománnyal és oktatással foglalkozó alapítványával, a National Geographic Societyvel. A közös projektjükben közel egymillió ember vett részt.
GeneTree
1997-ben egy alapítvány hozta létre, hogy segítse a családfakutatást. A felületükön számos ingyenes szolgáltatást is el lehetett érni. A komoly potenciálú cég 2013. január elsején egy felvásárlás után teljesen beolvadt az Ancestry.com-ba.


Dzsingisz kán szobra Mongóliában. Minden kétszázadik férfi tőle eredhet

Hallgatóznak vagy hadakoznak?

Komoly hadjárat indult az elmúlt napokban a kínai telekommunikációs óriáscég, a Huawei ellen. A csatározásnak egészen friss fejleménye is van: az amerikai igazságügyi minisztérium kereskedelmi titkok ellopása, hatósági félrevezetése és banki csalás miatt is vádat emelt Meng Van-csou ellen – jelentette be január 28-án az igazságügyi miniszter. A „hadüzenet” erős, hiszen a bejelentéskor ott volt a belbiztonsági miniszter, a kereskedelmi miniszter, valamint az FBI igazgatója is. A vádpontok között az igazságszolgáltatás akadályozását célzó összeesküvés is van. A vád szerint a Huawei nem mondott igazat a két leányvállalatához, a Skycom Techhez és a Huawei Device USA-hoz fűződő kapcsolatairól azért, hogy Iránban üzletelhessen. A vádakat a Huawei tagadja. Egy másik ügy is indult, ebben kereskedelmi titkok ellopásával, banki és pénzügyi csalással és az amerikai hatóságok félrevezetésével vádolja ugyancsak a két Huawei-leányvállalatot az igazságügyi minisztérium.

A minap pedig a német sajtó is betámadta a társaságot, megszellőztetve, hogy Németország „fontolgatja” a Huawei kitiltását a legújabb kommunikációs beruházásokból. Az indok pedig a kémkedés vádja a vállalat, illetve a háttérben esetleg meghúzódó kínai kormányzati, titkosszolgálati érdekek ellen.

A Huawei hosszú évek óta minden lehetséges fórumon hevesen tagadja az ehhez hasonló „rágalmakat”, és az is igaz, hogy nyilvános bizonyíték ilyen direkt kémkedésről még nem látott napvilágot. A cikkek hangvétele azt feltételezi: az amerikai vagy az európai távközlési nagyvállalatok rendszereit egyáltalán nem is használják titkosszolgálati kérések teljesítésére. Pedig ilyen alapon lehet, hogy rövidesen Ázsiából tiltják ki tömegesen a nyugati szállítókat. A történet amúgy is szépen beleillik az amerikai–kínai kereskedelmi háború folyamatába.

Lassan két hónapja már, hogy amerikai kérésre Kanadában letartóztatták a Huawei alapítójának a lányát, Meng Van-csout, aki a cég pénzügyi vezetője. 

Talán kevesen tudják, de a Huawei nem csupán mobiltelefonokat és más lakossági kütyüket gyárt, hanem a telefonhálózatok és a mobilinternet teljes kiépítéséhez szükséges alap-infrastruktúrát is leszállítja. Hardvereket és célszoftvereket a „másik oldalra”, azaz a nagy telekom-szolgáltatóknak, amelyeken keresztül jó ideje már nemcsak a hang-, de az internetes forgalom jó része is megy. Vagyis a telefonjainkat egyre több szolgáltatónál részben a Huawei által gyártott és programozott szerkezetek látják el adatokkal. A vád lényege pedig az, hogy a Kínában készített eszközökben olyan úgynevezett beépített szoftveres, illetve hardveres hátsó ajtók vannak, melyek révén mondjuk a kínai titkosszolgálat képes arra, hogy bármikor, bármilyen telefonbeszélgetést, e-mailezést vagy más adatcserét alaposan és akár automatizáltan is figyeljen.

De a jelek szerint lényegében a Google, a Facebook és más óriáscégek is ezt teszik, talán csak azzal a különbséggel, hogy az adatainkat ők elsősorban nem a titkosszolgálatoknak, hanem a hirdetőknek adják el.

Ilyen hátsó ajtók jelenlétéről persze szakmai körökben van tudomás számos gyártót érintve, de érdemi bizonyítékot ilyen automatizált rendszerre még nem találtak a szakértők. Az biztos, hogy Kínában sokkal szabályozatlanabb az internetes biztonság kérdése, s az egyes vállalatokra nagyobb a kormányzat befolyása. Ne legyenek azonban illúzióink: fontos ügyekben az amerikai, a brit vagy a német titkosszolgálat is ugyanúgy hallgatózik Kínában és bárhol a világon.

Úgy tűnik tehát, hogy a Huawei (vagy akár a ZTE, sőt más cégek) elleni összehangolt támadások elsősorban az üzleti oldalnak szólnak. A hallgatózás, pontosabban annak lehetősége sokkal inkább csak ürügy arra, hogy a kínai nagyvállalatok piaci lehetőségeit szűkítsék a fejlett világban.

Mesterséges intelligencia a cégek szolgálatában

GÉPEK A TELEFONBAN
 
A hagyományos, nyomógombos rendszerben betelefonálóként az adott problémámat magamnak kell bekategorizálnom és a bonyolult menüstruktúrában elhelyeznem. Ám vannak modern megoldások, amelyeknél egy hangalapú mesterséges intelligencia pusztán az elbeszélésem alapján segít átkapcsolni a megfelelő helyre. Tehát időt spórol az ügyfeleknek és a munkatársaknak is. Ezeket a megoldásokat azért fejlesztik a cégek, hogy a kliensek kevesebb időt töltsenek el a telefonos ügyfélszolgálaton. Ám sokszor a mesterséges intelligencia már nemcsak elirányítja az ügyfelet, hanem néhány egyszerű kérdés megválaszolása után bizonyos esetekben meg is oldja a problémát. 
 
Mit tud a gép?
 
Szertics Gergely, az Artificial Intelligence Partners Kft. ügyvezető igazgatója és a nemrég megalakult Mesterséges Intelligencia Koalíció szakmai vezetője azt mondja: „Technológiailag azt a legnehezebb megvalósítani, hogy az emberi interakciót szimuláljuk. A szolgáltatók általában figyelnek, hogy ne tévesszék meg az ügyfelet (»én egy robot vagyok, nem ember«). Ügyfélszempontból sokan nehezen barátkoznak meg vele – főleg az első időszakban. Alternatíva lehet egy jó minőségű app, egy könnyen navigálható weboldal vagy egy intelligenciával felruházott, gyakran ismételt kérdések szekció. Ezek mind segíthetik az önkiszolgálást” – mondja a szakember. – „Vannak nyílt forráskódú technológiák, amelyekkel bárki el tud kezdeni kísérletezni, kitanulni, hogy hogyan működik. Vannak teljes bevezetést kínáló szolgáltatók, Magyarországon talán a legismertebb a Talk-a-bot, de egyre több technológia, mint például az IBM Watson, kínál olyan megoldást, amelyben a chatbot technológiai megépítése ingyenes, és aztán a használat alapján fizet a felhasználó” – teszi hozzá. Fontos költségtétel a jó ügyfélélmény felépítése: mire, mit válaszoljon, hogyan vezesse a robot a beszélgetést úgy, hogy a számára érthető területek között maradjon. Ugyanakkor felfedezze, ha valamit át kell adni egy élő ügyintézőnek – magyarázta Szertics Gergely. A hangalapú megoldások kínálata lényegesen szűkebb és jellemzően magyar nyelven nem érhető el. 
 
Ezeknél a megoldásoknál az igazi előnyt a hangfelismeréses azonosítás hozná. A legtöbb időt ugyanis egy ügyfélszolgálaton az veszi el mind az ügyféltől, mind pedig az értékes munkaerőtől, hogy egyszerűen felsorolható adatokat (név, anyja neve, születési idő, lakóhely) egyeztetnek, ami ezzel a – ma már létező – megoldással könnyedén kiváltható lenne – véli Méry Katalin ügyfélszolgálati igazgató.
 
„A mesterséges intelligenciát már sokféle üzleti folyamat támogatására használják: bejövő e-mailek szortírozása, automatikusan megválaszolható levelekhez sablonválaszok kiválasztása vagy a belső tudásrendszerben való eligazodás segítése. Ezen túl működik a hangban lévő érzelmek elemzése és annak jelzése, ha már eszkalálni kell az ügyet. Elég széles a spektrum” – mondja Szertics Gergely.
 
Bevezetés közben is segít
 
A mesterséges intelligencia alapú technológiák bevezetése Szertics Gergely szerint ideálisan nem az ügyfelek, hanem az ügyfélszolgálatosok támogatásánál kezdődik. Egy chatbot esetén például ahhoz, hogy megbízható legyen az eszköz, általában először egy ügyfélszolgálatos munkatársnak ajánlják fel, hogy a gép szerint mit kéne válaszolni egy bejövő kérdésre. Ha ő elfogadja, akkor az kimegy, ha átírja, akkor abból a gép tanul. Ez már gyorsítja az ügyfélszolgálatos munkáját és javítja az ügyfélélményt. Amikor elér egy magabiztossági szintet (például 99 százalékot), akkor lehet engedni, hogy automatikusan a gép válaszoljon. „Ezzel a megközelítéssel nem egy új, karbantartandó idegen testet építünk a rendszerbe, hanem egy folyamatosan tanuló eszközt, ami már bevezetés közben is segít. Ezek a technológiák valamivel drágábbak, mint ha fognánk egy keretrendszert és elkezdenénk manuálisan definiálni szabályokat az alapján, hogy milyen gyakori kérdések érkeznek be. Ez biztonságosabb módja a folyamatos építkezésnek” – mondja a szakértő.
 
Folyamatosan tanul
 
„Sokat tettünk annak érdekében, hogy Vandára mint egy jó, kommunikatív, elfogadó és segítő szándékú kollégára tekintsenek a munkatársaink. Megszemélyesítettük Vandát, külön e-mail-címe van, amelynek segítségével személyesen kommunikál a kollégákkal. Hírt ad magáról, a bevezetés alatt lévő újdonságokról, visszajelzést kér a kollégáktól. Pont úgy viselkedik, mint egy jó kolléga” – mondta az egyik legismertebb hazai fejlesztésről Méry Katalin.
 
Az ambiciózus tervek szerint Vanda nemcsak hangcsatornán fog segíteni az ügyfeleknek, hanem minden „text” alapú csatornán, így a népszerű Facebook Messengeren, illetve webchatcsatornákon is. További lépésként azt tervezik megvalósítani, hogy Vanda működésébe integrálják a hangalapú biometrikus azonosító rendszert. Ez tovább egyszerűsíti az ügyfelek életét. Dolgoznak azon is, hogy az ügyfelek megkeresése esetén, a korábbi igények, kérések alapján, Vanda nagy biztonsággal megállapítsa azt, hogy az ügyfél miért keresi meg az ügyfélszolgálatot, még mielőtt azt elmondaná. Továbbá gondolkodnak egy olyan kompetencia kialakításán is, amely képes érzékelni az ügyfél érzelmi állapotát, ennek megfelelően változtatni a kommunikáció és a problémamegoldás stílusán, folyamatán.
 
 
 
MI Koalíció
 
Tavaly ősszel megalakult a Mesterséges Intelligencia Koalíció Balatonfüreden, amely Palkovics László innovációs és technológiai miniszter szerint Magyarország válasza a mesterséges intelligencia generálta kihívásokra, platformot teremtve az ezen a területen dolgozó szervezetek együttműködéséhez. A koalíció alapító okiratát mintegy 70 tag írta alá. Az érdeklődés olyan nagy, hogy mára csaknem 150 tagszervezet vesz részt a munkában. A magyar és nemzetközi cégeket, egyetemeket, tudományos műhelyeket, szakmai és közigazgatási szervezeteket magában foglaló tömörülés célja, hogy Magyarország Európa élvonalába kerüljön, fontos tagjává válva a nemzetközi mesterséges intelligencia közösségnek.
 
A koalíció működését a Digitális Jólét Program biztosítja. Jakab Roland, a Mesterséges Intelligencia Koalíció felkért elnöke, az Ericsson regionális igazgatója azt mondta, hogy „az innováció vezérelte fejlődésnek hullámai vannak, amelyek megváltoztatják a világunkat”. Ezért lényeges, hogy a piac, a tudomány és az állam képviselői együtt gondolkodjanak. Az egyik ilyen kezdeményezés január 24-én indult el a Szegedi Tudományegyetem, a Szent István Egyetem, a Magyar Telekom és a T-Systems közös együttműködési megállapodásának ünnepélyes aláírásával, az eseményen Palkovics László innovációs és technológiai miniszter is jelen volt.

Újabb tízmilliárdok öntözésfejlesztésre

A feldolgozottsági szint növelése, az öntözés fejlesztése és a generációváltás elősegítése a magyar mezőgazdaság legfőbb feladata – jelentette ki Nagy István agrárminiszter a Franciaország budapesti nagykövetével folytatott megbeszélésén. A kormány is fontosnak tartja az öntözés fejlesztését. Összesen 34,8 milliárd forint többletforrást nyújtanak 2024-ig a vízügynek az infrastruktúra működtetésére, illetve 2030-ig évente 17 milliárd forint jut az öntözéshez kapcsolódó állami főművek fejlesztésére – mondja Feldman Zsolt, az Agrárminisztérium (AM) mezőgazdaságért felelős államtitkára. Mint kifejti, 2019 első felében megkezdi működését a nemzeti öntözési központ a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központon (NAIK) belül. Emellett egyszerűsítik az öntözéses gazdálkodás kialakításával kapcsolatos eljárásokat, csökkentik az adminisztrációs terheket. Az öntözésre vonatkozó vízjogi üzemeltetési engedély pedig az eddigi 5 helyett 20 évre is kiadható – teszi hozzá.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) üdvözli a kormányzati döntéseket.

A NAK-nál emlékeztetnek arra, hogy a 2017 végén megjelent öntözésfejlesztési stratégia megalkotásáról szóló kormányhatározat az öntözési kataszter készítését is előírta. A kamara emiatt egy felmérést készített, amely során a gazdálkodók közel 300 ezer hektár öntözésére jeleztek új igényt.

A napokban közben megjelent az öntözési célt szolgáló feladatok és fejlesztések végrehajtásához szükséges többletforrás biztosításáról szóló kormányhatározat is. E szerint félmilliárd forint többletforrásból jöhet létre az öntözési ügynökség, valamint egy részletes szakmai koncepció. Közel 34 milliárd forint jut az eredményes működést támogató infrastrukturális, eszköz- és humánerőforrás-hiány feloldására, 600 millió forintból az állami főműveket és a mezőgazdasági földterületek között elhelyezkedő helyi érdekeltségű közcélú vízi létesítményeket mérik fel. További feladatként az állami tulajdonú, öntözési célra felhasználható vízgazdálkodási rendszerek közé beékelődő, nem állami tulajdonú csatornaszakaszok felmérésére kerül sor. Megvizsgálják továbbá, hogy az aszálykár-elhárítási rendszert a Mezőgazdasági Kockázatkezelési Rendszerbe be lehet-e építeni önálló pillérként.

A fentieken túl mintegy 300 millió forint többletforrás jut Szarvas városában annak megvizsgálására, hogy a településen ki lehet-e alakítani egy öntözésfejlesztési bemutatógazdaságot és képzési központot. Ezeken kívül jut forrás arra is, hogy kidolgozzák a közép- és a felsőfokú képzéshez kapcsolódó mezőgazdasági vízgazdálkodási képzési és ösztöndíjas programot. Továbbá arra, hogy megnézzék: miként lehet támogatni a talaj- és vízgazdálkodási kutatási és innovációs tématerületet az Innovációs és Kutatási Alapból. Az előirányzott feladatok végrehajtásának határidői 2019 első felére datálódnak.

Gyuricza Csaba, a NAIK főigazgatója szerint az öntözési központot azért hozzák létre, hogy segítsék a gazdálkodókat. Az országban az öntözött területek a százezer hektárt sem érik el, a pluszforrásnak köszönhetően viszont ezeket mintegy 200 ezer hektárral lehet növelni. A mezőgazdaságban az aszály, valamint a víz- és öntözéshiány miatt évi 300–500 milliárd forint bevételkiesés is bekövetkezhet – hívja fel a figyelmet. A művelt területek mindössze két százaléka öntözött, miközben a rendelkezésre álló, vagy inkább mondjuk úgy, hogy az elmúlt 30 évben tönkrement, de használható vízi létesítmények ennek több mint tízszeresét tennék lehetővé – teszi hozzá Tresó István. A hazai agrárhitelezési piacon a legnagyobb ágazati finanszírozó pénzintézet, a K&H Bank Zrt. agrár- és élelmiszeripari üzletfejlesztési főosztály ügyvezető igazgatója kiemeli: ne felejtsük el, hogy az öntözött területek jövedelemtermelő képessége legalább ötszöröse az öntözetleneknek, tehát az öntözés visszaállítása legalább a régi szintre jelentős jövedelemnövekedést okozhatna. Ha ezt megcsináltuk, további lehetőségeink lennének az öntözött területek növelésére, hiszen 20 százalékkal több víz hagyja el az országot, mint amennyi beérkezik – mutat rá a szakember.

Az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKI) számításai alapján a potenciálisan öntözhető növényekkel lefedett, mintegy 2,7 millió hektáros területből átlagosan mindössze 68 ezer hektárt öntöztek Magyarországon 2011 és 2014 között. Eközben további 337 ezer hektárt lehetne ellátni csak a felszíni vizekből – vélik a kutatók. Az agráriumban tevékenykedő szakemberek szinte kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a magyarországi szabadföldi növénytermelés – elsősorban egyes szántóföldi és kertészeti, valamint ültetvényes kultúrák – számára az öntözhető területek növelése óriási lehetőséget adhat, sőt egyenesen szükségszerű. A klímaváltozás ugyanis előreláthatóan jelentős hatást gyakorol az időjárási feltételek alakulására – hívják fel a figyelmet az AKI kutatói. Térségünkben valószínűleg növekszik a szélsőséges időjárási jelenségek gyakorisága, például megnőhet az aszályos időszakok száma. Ennek kompenzálására pedig már nem lesz elegendő a megfelelő talajművelés, ezért elsősorban az öntözéses gazdálkodás kiterjesztésével mérsékelhetők a vízhiányos időszakok kedvezőtlen hatásai. Ennek viszont előfeltétele, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű víz a gazdálkodók rendelkezésére álljon.

Sok függ a gabonától

NYUGALMI ÁLLAPOT

Tavaly a gazdaság dinamikus növekedéséhez a mezőgazdaság is hozzájárult. Az agráriumban a termelés 3,1 százalékkal nőtt az előző évi visszaesés után. A gabonafélék kibocsátása úgy bővült, hogy a termelés mintegy háromnegyedét adó búzáé szinten maradt, ráadásul a 2017-esnél kisebb termésátlagot sikerült csak elérni. A rekordközeli teljesítmény a húzótermékek – például a baromfi, a kukorica – tavalyelőtti alacsony bázisa miatt egyfajta visszarendeződésnek tekinthető.

Csapadékhiány

A fentiek értelmezéséhez nem árt felidézni, hogy a kalászos gabona vetésterülete éves átlagban 1,3 százalékkal nőtt ugyan, ötéves középértéket tekintve viszont csökkent. A búzából, amely az összes gabonatermés 76 százalékát adta, 2017-hez képest 6,5 százalékkal nagyobb területről ugyanannyi, 5,2 millió tonna termést takarítottak be tavaly. A múlt év októberében még csak az látszott, hogy jó ütemben haladtak az őszi szántóföldi munkák, haladt a vetés is a száraz időjárásnak köszönhetően, ugyanakkor a gabonapiaci szakértők hiányolták a csapadékot. Azaz jó előjelek voltak az idei termésre vonatkozóan, ugyanakkor a száraz idő kedvezőtlenül hatott a kelésekre. Nem igazán volt ez másként persze másutt sem a térségben. A 2018-as őszi vetések Európa-szerte késésekkel és fennakadásokkal indultak a tavaly május óta tartó szárazság miatt – emlékeztettek érdeklődésünkre az Agrárminisztériumban. Mint kifejtették, a vetésekkel kapcsolatos problémák elsősorban észak- és nyugat-európai régiókat érintettek. A Tallage francia piacelemző vállalat tájékoztatása szerint a búzatermelésben világelső EU-ban az őszi búza termőterülete a 2019/20-as gazdasági évben 24,1 millió hektár, öt százalékkal nagyobb az előző szezonhoz viszonyítva. 

Hóhelyzet

Magyarországon az előzetes adatok alapján az őszi búza vetésterülete kismértékben csökkent, várhatóan egymillió hektár alatt lesz, az őszi árpáé és az őszi káposztarepcéé pedig lényegében megegyezik az egy esztendővel korábbi értékkel – tették hozzá az agrártárcánál. Piaci információk szerint a tavaszi búza ez évre tervezett vetésterülete is csökkent: 1,9 millió hektár, szemben az egy esztendővel korábbi kétmillióval. Szakértők ugyanakkor rámutatnak arra, hogy a gazdálkodók annak ellenére csökkentették a tervezett búzatermő területet, hogy nőtt a gabonaféle ára. Az étkezési búzát október elején 21, míg a takarmánybúzát 26 százalékkal drágábban lehetett eladni, mint egy évvel azelőtt. A magasabb árszint pedig azóta is jellemző a piacra. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) adatai szerint az étkezési búza a magyarországi fizikai piacon áfa és szállítási költség nélkül 55 300 forintos tonnánkénti termelői áron cserélt gazdát 2018 decemberében, ami 16 százalékkal múlta felül 2017 azonos időszakának átlagárát. 

Jelenleg mindenesetre az elvetett növények nyugalmi állapotban vannak, a szántóföldi munkálatok szünetelnek, régiónkban a megfelelő vastagságú hótakaró kielégítő védelmet nyújt a fagyok ellen – hangsúlyozták az Agrárminisztériumban. Hozzátették, hogy a 2019-es kilátásokat az őszi vetések áttelelése, a tavasziak alakulása és a vetéseket követő időjárási tényezők befolyásolják majd. A növénytermesztők tudják, hogy a búza a hideg telet hótakaró védelmében jobban viseli, azonban a szakértők szerint a kilencven napot meghaladó hóborítás már káros hatással lehet a későbbi fejlődésére. A növény csapadékigénye szerény, de az optimális fejlődéséhez szüksége van 500-600 milliméternyire – azonban a mennyiségnél fontosabb az arányos eloszlás. A termést ugyanakkor számos tényező csökkentheti. Ilyen például a szárazabb tavasz, ha mondjuk a május csapadékszegény, vagy aratáskor a betakarítást késleltető esős idő és a megdőlést előidéző május végi, június eleji viharok is. A hazai szántóföldi növények állapotának átfogó és részletes felmérése mindenesetre a téli időszakot követően, 2019. április első felében várható. Ezt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara végzi majd, az eredmények pedig minden érdekelt számára elérhetők lesznek.

Az Építkezés Éve

Ezzel együtt ne feledjük, hogy a kiváló minőségű hazai földeken az egy hektárra jutó növénytermesztés jelenleg nem éri el az uniós átlagot, és az élőmunka-termelékenység hatékonysága is elmarad a nyugat-európai országokétól. Ehhez pedig hozzátehetjük azt, hogy a mezőgazdasági vállalkozói jövedelmek háromnegyede hazai és EU-s támogatásokból származik ma Magyarországon. Nem véletlen, hogy a kormányzati erőfeszítések egy ideje inkább az egyre hatékonyabb földművelés irányába hatnak. Egyáltalán nem mindegy viszont, hogy milyen hatékonysággal használják fel a célzott forrásokat az agrárágazat szereplői – kutatók, gazdálkodók stb. –, s nem utolsósorban a döntéshozók.

Nagy István mezőgazdasági miniszter 2019-et az építkezés évének nevezi a magyar agráriumban, a kormányzati beruházások és támogatások révén. A tárca minden intézkedésénél leginkább a versenyképesség növelése számít, és azon dolgoznak, hogyan lehet egy hektár termőterületen minél nagyobb jövedelmet elérni – mondta. Nem véletlenül, hiszen hazánk egyik fő gazdasági potenciálja az agráriumban és az élelmiszeriparban rejlik. Sok függ tehát attól, hogy mi lesz a gabonával – az idén is, sőt, ha lehet mondani, egyre inkább. A környezeti és egyéb kihívások erősödésével egyidejűleg a tét jóval több annál, mint hogy meglesz-e az ország kenyere vagy a takarmánynakvaló, illetve az aktuálisan elegendő exportárualap.

MARAD A FORDÍTOTT ADÓZÁS

Január 1-jétől 2022. június 30-ig meghosszabbodott a fordított forgalmi adózás alkalmazása a gabonafélékre és az olajos magvakra is. Ez az eljárás azt jelenti, hogy az adót a termék vásárlója fizeti meg az állam részére, mivel a számlát az áfa felszámítása nélkül állítják ki. Az Európai Unió december 31-ig tette lehetővé a tagállamoknak, hogy a fent említett árukra ezt a teljesítési formát alkalmazzák. A fordított adózást korábban az Európai Bizottság egyedileg engedélyezte, és kellett hozzá a többi EU-s ország támogatása is, ám az ügyben egy újabb közösségi szabályozás októberben tagállami hatáskörbe utalta a döntést. Ez tette lehetővé, hogy a fordított áfafizetést a gabonánál Magyarország a továbbiakban is alkalmazza.

Milliók másodpercek alatt

AZONNALI ÁTUTALÁSOK

Fél éven belül, 2019. július 1-jén elindul az azonnali fizetési rendszer (AFR) Magyarországon, amely alapjaiban változtatja majd meg a fizetési szokásainkat. Az egész hazai pénzügyi rendszer tekintetében hatalmas előrelépés lesz az új modell. Júniusra minden magyar banknak ki kell alakítania a saját megoldását, s a hetedik hónaptól kezdve számláinkat és vásárlásainkat azonnali teljesítéssel egyenlíthetjük ki az esztendő bármely napján, akár éjjel vagy ünnepnapokon is.  

Az új fizetési rendszerben a tízmillió forint alatti egyedi átutalások a hét minden napján, a nap 24 órájában öt másodperc alatt teljesülnek. A tranzakciós megbízásokat akár már mobiltelefonszámra is indíthatjuk, nem szükséges ismerni a fogadó fél hosszú bankszámlaszámát. Fontos újdonság a sárga csekk alternatívájaként is emlegetett fizetési kérelem szolgáltatás, melynek teljesítése a fogyasztó jóváhagyásához kötött – kaptuk a tájékoztatást a központi infrastruktúrát létrehozó Giro Zrt.-től. A rendszert már tesztelik – tették hozzá, megjegyezvén: a társaság Európa egyik első számú elektronikus fizetési szolgáltatójával, a Nets A/S dán cégcsoporttal írta alá az azonnali fizetési rendszer központi elszámolási infrastruktúrájának megvalósításáról szóló megállapodást. 

Egyébként a pénzügyi átutalások felgyorsítása már évek óta folyamatban van: jelenleg az az általános gyakorlat, hogy munkaidőben tíz ciklusban történnek meg a tranzakciók, ami nagyjából azt jelenti, hogy általában egy óra alatt érkezik meg a kedvezményezetthez az átutalt összeg.

Az új szisztéma viszont tényleg minőségi változást hoz, mivel nemcsak szinte azonnal teljesítik a kéréseket, hanem egyéb újításokat is bevezetnek a jelentős informatikai hátteret és fejlesztést igénylő rendszerben.

Nézzük a legfontosabb pontokat!

A tízmillió forint alatti utalásoknál az öt másodperces határidő már nemcsak munkaidőben teljesül, a „7/24-es” működési modell lesz érvényes.

Az előírás minden pénzintézetre vonatkozik, s egyéni megállapodás alapján lehetőség van a tízmillió forintot meghaladó tranzakciók felgyorsítására is.

Az öt másodperc onnan számítandó, amikor az utaló fél véglegesen jóváhagyta a tranzakciót.

Utalni nemcsak bankszámlára, hanem e-mail-címre, telefon- és adószámra, adóazonosító jelre is lehet majd. Egy azonosítót csak egy bankszámlához tudunk megadni, és mindig annál a bankszámlánál lesz érvényben, ahol utoljára megadtuk a másodlagos azonosítónkat. 

Bevezetik a fizetési kérelem funkciót is – ehhez internetbankunk vagy bankunk mobilalkalmazása nyújt majd felületet, ahol megadhatjuk a kért összeget és annak az embernek a bankszámlaszámát vagy másodlagos azonosítóját, akitől a pénzt kérjük. A bank értesíti a címzettet a fizetési kérésről. 

ÉVENTE 4,5 MILLIÁRD TRANZAKCIÓ

Magyarországon évente 4,5 milliárd pénzügyi tranzakciót hajtunk végre. Ebből 500 millió kártyás fizetés, 300 millió bankközi átutalás, de 3,5 milliárd még mindig készpénzes teljesítés. Ez utóbbi kategóriát tekintve érdemes új szolgáltatásokat fejleszteni, hiszen óriási növekedési potenciál van az elektronikus fizetésben. Összehasonlításképpen: Dániában nyolcvanszázalékos elektronikus fizetés mellett vezették be a rendszert, az ilyen tranzakciók száma azóta mégis évi négy százalékkal emelkedik.

Pénzeső a cégvilágnak

Még az év elején indult az MNB legújabb hitelprogramja a gazdaság élénkítésére, az NHP fix, melynek keretében ezer milliárd forint áll a magyar cégek rendelkezésére beruházásaik finanszírozására, rögzített kamatozás mellett. Bár hatalmas, a bruttó hazai termék (GDP) 2,5 százalékára rúgó összegről van szó, érdemes időben mozdulni a forrásra: egyes bankok szerint várhatóan egy év alatt kimerül a két esztendőre szánt keret.

A konstrukció lényege, hogy a bankok maximált, legfeljebb 2,5 százalékos kamat mellett hitelezhetik tovább a kkv-knak az MNB-től kapott nullaszázalékos kamatozású forrást. Egyes elemeiben megengedőbb ez a projekt a korábbi jegybanki hitelprogramoknál, azonban célját tekintve csak új beruházásra igényelhető, tehát például hitelkiváltásra, termőföld- vagy forgóeszköz-finanszírozásra nem. Nem kizáró tényező, ha a beruházáshoz uniós támogatás is kapcsolódik, és az ország bármely régiójában működő vállalat igényelheti azt. Bár a célcsoport egyértelműen a magyar gazdaság gerincét adó kkv-k köre, a hitelből a 250 alkalmazottnál többet foglalkoztató cégek is részesülhetnek, ha pénzügyi mutatóik megfelelnek a jogszabályi határértékeknek.

A tíz évvel ezelőtti válság és az azt követő recesszió sokak kedvét elvette a hitelfelvételtől, ám abban majdnem mindenki egyetért, hogy nincs felzárkózás és versenyképességi növekedés beruházások, fejlesztések nélkül. Ezeket pedig a központi és EU-s támogatások mellett leginkább hitelfelvételből lehet finanszírozni. A jegybank korán felismerte ezt, s még 2013-ban elindította a kis- és középvállalatok finanszírozását célzó Növekedési hitelprogramot, amely sikeresen felfuttatta a vállalati hitelezést az elmúlt években. A kihelyezett hitel mennyiségének „egészséges szintre” bővülése után előtérbe kerülhetett a minőség kérdése, azaz a hitelek összetétele. 

Az MNB legújabb gazdaságélénkítő csodafegyvere révén cégenként akár egymilliárd forint is igényelhető, három és tíz év közötti lejáratú, rögzített kamatozású hitelkonstrukcióban. A rögzített kamatozás és a hosszú lejárat stabilizálja, „ütésállóvá” teszi a kkv-s hitelállományt, megfelelő védelmet nyújtva az esetleges piaci sokkok esetén is. 

Jól kiegészíti az NHP fixet a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) január közepétől elérhető, százmilliárd forinttal induló versenyképességi hitelprogramja, amelynek nagy dobása, hogy a hitelösszeg csaknem felét, negyven százalékát elég a futamidő végén törleszteni. Így a cégek egyfajta tőkeinjekciót kapnak a hitellel. Cégenként akár tízmilliárd forint is igényelhető, s többféle célra használható fel, mint a jegybanki programban nyújtott forintalapú kölcsön. Az MFB forrása emellett az NHP fixtől eltérően euróban is elérhető, és nagyvállalatok szintén igénybe vehetik azt.

Jogos a kincstári optimizmus

Az európai uniós módszertan szerinti deficit 2018-ban várhatóan két százalék körül teljesülhetett a tervezett 2,4 helyett, az államadósság bruttó hazai termékhez (GDP) mért aránya pedig még tovább, 71 százalékra csökkenhetett – derül ki a Pénzügyminisztérium (PM) által publikált részletes pénzforgalmi jelentésből. A tárca közléséből kiderül, hogy extrém többletbefizetések voltak az óévben. Általános forgalmi adóból mintegy 403 milliárd, személyi jövedelemadóból több mint 257 milliárd, nyugdíj-, egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékokból mintegy 266 milliárd, míg jövedéki adóból közel kilencvenmilliárd forinttal több folyt be, mint 2017-ben. A legfeltűnőbb tétel az áfabevételek drasztikus megugrása. Ennek hátterében az áll, hogy tavaly júliustól élessé vált az online számlázási rendszer, vagyis a gazdaság további fehéredéséhez köthető a tetemes plusz. S hogy melyik ágazat húzott nagyon a múlt esztendőben? A PM anyaga szerint elsősorban a kereskedelemhez és a feldolgozóiparhoz köthető a befizetések növekedése. Szakmai berkekben mindig érdeklődés övezi a társasági adó alakulását: ezen a soron valamivel több mint 380 milliárd realizálódott. Itt a korábbihoz viszonyított elmaradást az adóelőleg-kiegészítéssel kapcsolatos rendelkezések áthúzódása magyarázza, s lényegesen csökkent a növekedésiadóhitel-befizetések összege. Ugyancsak kiemelt figyelmet kapnak évről évre az EU-s pénzek. Az óesztendőben mintegy 1430 milliárd forintot utalt át az Európai Unió, többek között a Széchenyi 2020 program megvalósítására – derül ki a PM jelentéséből. 

S mi mennyit fizettünk be a közös uniós kasszába? Természetesen ezt is tartalmazza a tárca összeállítása. A „Hozzájárulás az EU költségvetéséhez” mérlegsoron 2018-ban teljesített kiadás 316,5 milliárd forint volt. 

Összességében a büdzsé kiadási oldala több mint 21 000 milliárd forint lett, ami nagyobb ugyan a 2017-es értéknél, de a GDP-arányos deficitcél így is két százalék alatti lehet. A korábbihoz képest nőttek a költségvetési szervek kiadásai, valamint a nyugellátásokra és a gyógyító-megelőző ellátásra fordított összegek is. Ezekkel együtt tavaly az éves pénzforgalmi hiány 1445,1 milliárd forint lett. 

CSAK HÚSZSZÁZALÉKOS A DEVIZAADÓSSÁG

A központi költségvetés devizaadóssága 2018. december végéig 57,8 milliárd forinttal, 5724,8 milliárdra csökkent az előző év végéhez képest. E tartozás részaránya húszszázalékos szintre apadt a teljes adósságon belül.   

Veszelszki Ágnes

– A kötet ötlete a Corvinus Egyetem borkommunikációs kurzusán fogant meg, amelyet ön tart a hallgatóknak. Miért kezdte el érdekelni ez a téma?

– Azon gondolkodtam három évvel ezelőtt, milyen szabadon választható tárgy lehetne egyszerre érdekes és hasznos a hallgatók számára. Sok ötletem támadt, ezek közül az egyik a bor volt. Ekkor éppen egy hosszú autóúton voltam, és közben a rádióban egy izgalmas beszélgetés folyt kifejezetten a magyar borok helyzetéről. Az derült ki ebből a diskurzusból, hogy a hazai nedűk egyre jobbak, de erről nagyon kevesen tudnak a nagyvilágban. Mivel érdekel a borüzletág és kommunikációval foglalkozom, adódott a gondolat, hogy a magyar borok népszerűsítésében a kommunikációnak kifejezetten fontos feladata van.

– A cím alapján azt is gondolhatjuk, hogy a könyv csupán a borkereskedelem szakmai oldalát mutatja be. Miközben egy rendkívül szórakoztató olvasmányról beszélünk, amely a gyakorlatban hasznos információk mellett kielégítő kulturális áttekintést nyújt a hazai nedűkről.

– Ez megnyugtat. Azért remélem, a cím nem félrevezető. Bízom benne, hogy az albumszerű kivitelezésnek és a borfotópályázatból származó fantasztikusan szép képeknek köszönhetően informatív, szórakoztató, a bor művelődéstörténetével, irodalmával, marketingjével és egyéb izgalmas témákkal foglalkozó kötetet vehet a kezébe az olvasó.

– Ha már szóba került az irodalom: a fröccsök sem maradtak ki a könyvből. Azon belül is a fröccsnevek. A bor és a szóda elegye elválaszthatatlan az irodalomtól, elég csak Krúdyra gondolnunk.

– Egy kolléganőmmel összegyűjtöttünk több száz fröccselnevezést. Egyrészt internetes kereséssel, de azért természetesen terepmunkát is vállaltunk az ügy érdekében. Ebből összegzésként írtam egy cikket. Ami kifejezetten érdekes a fröccsökkel kapcsolatban, az az, hogy mennyire a magyar kultúra részévé váltak, de azért tegyük hozzá, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiának a hatása is erőteljesen érezhető ebben. A fröccselnevezések viszont valóban magyar sajátosságok. Egészen változatosak, sokfélét lehet találni belőlük, attól függően, hogy mivel keverjük a bort. Például vízzel, szörppel vagy akár uborkalével…

– Utóbbi a másnaposság ellenszere. Állítólag…

– Igen, Újházi-fröccsnek hívják. De ott van a Kass-fröccs, a (vörös) pezsgővel kevert bor vagy a macifröccs, amelyben málnaszörp van. Azt is rendkívül izgalmasnak találom, ahogyan a rangok, a beosztások, pozíciók megjelennek a fröccselnevezésekben, ahhoz kapcsolódva, milyen mennyiségben van bor és szóda az italban. Mint a házmester és a viceházmester, a lakófröccs, illetve az albérlő esetén. Emellett az is tanulságos, hogy a történelmi, politikai változások miként tükröződnek vissza az elnevezésekben, vagyis például miképpen lett a 6:4 arányú párttitkárfröccsből később polgármester. Az is egyfajta kulturális tájékozottságot jelez, ha valaki tudja, mi az a színészfröccs: szódával felöntött langyos víz. Ez a hajdani csepűrágók szegénységére utal.

– Meg tudjuk szerettetni a fröccskultúránkat más nemzetekkel? Általában, amikor a pesti éjszakában szódával kevert bort ajánlok külföldieknek mint magyar különlegességet, igencsak pislognak rám.

– Fröccs a németeknél és az osztrákoknál is van, tehát ez a tengely még létezik. A balatoni borászoknak van egy olyan kezdeményezése, hogy az olaszrizlinget mint kiváló fröccsbort (is) hirdetik magyar különlegességként.

– Márpedig Badacsonyba sok külföldi jár…

– Így van. Jók az esélyeink.

– Font Sándor, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának az elnöke azt mondta a könyv bemutatóján tartott beszédében, hogy napi két deci bort fogyasztani kifejezetten egészséges.

– Igen, sok egészségügyi vizsgálat foglalkozik e témával. Mi a kötetben és a könyv kommunikációja kapcsán is folyamatosan felhívjuk a figyelmet a mértékletességre. A bor, a borozás kultúrateremtő és kultúrával bíró jelenség, de mértéktartás nélkül ez mit sem ér.

– Honnan jött a bor iránti rajongása? Van annak valami előzménye, hogy éppen a bor kommunikációja kezdte el foglalkoztatni?

– Nincs családi vonatkozása, nem készítettünk bort, nem volt pincénk. A hallgatóim szempontjából az egyetemi kurzuson olyan terméket szerettem volna a középpontba állítani, amelynek a vizsgálati tanulságai, kutatásmódszertani jellemzői más árucikkekre is átvihetők. Ami számomra ugyancsak fontos, hogy valamilyen magyar termékkel foglalkozhatok, olyasmivel, ami különleges, és ami sajátosan a miénk is. 

– Miért pont a borra esett a választásuk? A pálinka, a sör nem érdemelné meg a figyelmet? 

– Jellegzetes sörkultúrája nincs a magyaroknak, bár nyilván fogyasztják itt is, a pálinka nyelvi sajátosságaival pedig Balázs Géza – aki szintén a könyv egyik szerzője – már régóta és alaposan foglalkozik. De nem feltétlenül az volt a lényeg, hogy valamilyen italról legyen szó. Az volt a fontos, hogy a kurzusnak olyan tárgya legyen, amelynek mélyreható kulturális vonatkozásai is vannak. Történet, szakralitás, irodalom kötődjön hozzá – sörről nem nagyon ismerek verset –, és hogy mindez magyar legyen.

– „A magyar bor világhírű, szeretjük mondani mi, magyarok. De hogy egyszer valóban az legyen, ahhoz okosan, színesen, önbizalommal kellene tudnunk beszélni róla egymás között és másokkal a nagyvilágban” – szól Sauska Krisztián ajánlója a kötet borítóján. A politika tud ebben segíteni?

– Az egységes magyar borkommunikáció nehézségét az okozza, hogy túlontúl sokféle nedűnk van. Gondoljunk a tokaji aszúra, és vessük össze egy testes villányi vörössel, vagy a mátrai borokat az egri vagy szekszárdi bikavérrel! Rettentően kis területen felettébb sokféle bort készítenek. Ezzel kapcsolatban szokták megemlíteni Ausztria példáját. Amikor már úgy tűnt, hogy az osztrák nedűknek egy adalékanyag-botrány miatt leáldozott a nemzetközi piacon, a kormányzat elkezdte erőteljesen támogatni a helyi bortermelőket, és azon volt, hogy ne legyen akkora összevisszaság. Nem hagyták, hogy bárki bármilyen „pancsolmányt” osztrák termékként áruljon, szigorú minőség-ellenőrzési rendszert vezettek be. A borok, amelyek ezen átmennek, védjegyet kapnak. Emellett kiválasztottak egy zászlósbort, a zöld veltelinit, amelyet szinte Az osztrák bor címke alatt forgalmaznak.

– Mi lehetne a magyar zászlósbor?

– Ez nagyon nehéz kérdés. Az aszú rendkívül különleges, nem igazán van másutt, viszont ahhoz, hogy zászlósborrá váljon, nincs belőle elég. Lehetne esetleg a kadarka vagy az olaszrizling. Mások azt mondják, hogy a chardonnay és a cabernet sauvignon termesztésére kellene ráállni, mert jók az adottságaink ezekhez. De hogyan tudnánk versenyezni olyan országokkal, amelyek ezekből óriási mennyiségben termelnek a nemzetközi piacokra? Igen komoly stratégiai kérdéseket kell megválaszolnunk, és a kormányzat elsősorban itt tud cselekedni. 

– Zárszóként tudná idézni a borillemtant bemutató fejezetből a kedvenc pohárköszöntőjét?

– „A bölcsek szerint rendkívül egyszerű az emberi boldogság titka: nem szabad sem az egészségünket, sem a feleségünket, sem a fizetésünket másokéhoz hasonlítani. Igyunk hát erre.”
 

NÉVJEGY

 Egyetemi docens, nyelvész, közgazdász, újmédia-kutató.

 Magyar és német nyelv és irodalom szakos bölcsészként, valamint tanárként végzett 2006-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, majd 2010-ben közgazdász nemzetközi gazdálkodás szakon (BA) szerzett diplomát a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán, PhD-fokozatát az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskolában nyerte el 2012-ben. 

 Kutatói munkásságát a digitális kommunikáció vizsgálatával kezdte, később a marketing és a nyelvészet kapcsolódási lehetőségeit vizsgálta, majd a tudománykommunikáció és az online agresszió témaköre felé fordult, borkommunikációval 2016 óta foglalkozik.

Végletesen és végzetesen átformálnák Európa képét

Csakhogy Dezső Tamás asszirológus szerint ez nem oldja meg sem a Közel-Kelet, sem az öreg kontinens problémáit. Hogyan kerülhetnénk el a tragédiát, és mire számítsunk, ha ez nem sikerül? Erről beszélgettünk.

– Nemrégiben, a Migrációkutató Intézet tudományos tanácsadójaként írt tanulmányában igen borús képet festett fel Európa számára, amelyet a jelenleg is zajló közel-keleti népességrobbanás okoz majd. El lehet egyáltalán kerülni a demográfiai katasztrófát? S ha igen, hányadik órában vagyunk?

– A tanulmányomban az ENSZ adatait használtam fel, az fest borús képet, nem a kommentárom. Szoktam mondani: ha előadást tartok a témáról, az én megjegyzéseimet mindenki felejtse el, csak nézze a számokat! A világszervezet adataiból az derül ki, hogy az a muszlim világ, amely 879 millió fővel tetőzött 2018-ban, 2050-re további 403 millió fővel nő. Ha ez pontos, akkor az a logika, amelyet most Európa nyugati fele követ, teljesen értelmetlen. Van egy decemberi Gallup-felmérés, amely arról szól, hogy a világ kontinensein a lakosságban mennyi a mobilitási hajlandóság. A Közel-Keleten, Afrikában ez 25 és 30 százalék között van. Amennyiben valóban 1,3 milliárd fősre bővül Pakisztántól Marokkóig a népesség, amelynek mondjuk a 25 százaléka mobilis, akkor durván 300 millió ember fog megindulni. Ezért írom a tanulmányom végén, hogy komoly pénzt kellene fektetni ezekbe a régiókba. Az ottaniaknak pedig el kellene kezdeniük ezt valahogy szabályozni, hiszen először ezek a térségek robbannak majd föl, itt lesz olyan nyomás, amely államközi konfliktusokat, háborúkat, fegyveres összecsapásokat eredményez. Ebből pedig egy Európára nehezedő demográfiai stressz fog következni. De ha csak 150 millióan jönnének, az is olyan terhelést jelentene, amelynek a megoldásához a jelenleg elfogadott módszerek nem megfelelők.

– Mármint amelyeket a Nyugat vagy az ENSZ tart elfogadottnak.

– Nyugaton most azt gondolják: ha ennyi és ennyi embert befogadunk, megoldjuk a problémát. Pedig a baj nagyságrendekkel lesz nagyobb, mint ahogy ők elképzelik. Hiába van benne az ENSZ migrációs paktumában Oroszország, Kína és India, ezek a társadalmak nagyon zártak. Nem véletlenül, hiszen a területükön élő muszlim kisebbségek jellemzően szeparatisták. Ebben az irányban tehát a muszlim túlnépesedés nem lecsapolható. Amerika felé mehetnének, de az egy hosszú hajóút. Ausztráliával megint gondjuk akad, s Korea vagy Japán zárt társadalmai sem fognak befogadni milliószámra muszlimokat. Nem marad más, mint Európa.

– De ha ők is látják az adatokat, miért hisznek még mindig abban, hogy a migránsok szétterítése a jó módszer?

– Görcsösen próbálnak egy ideológiát gyártani hozzá. Az egész világ legyen színes, legyenek nyílt társadalmak stb. Szerintem ezzel inkább csak homokba dugják a fejüket. Egyszerűen esetükben nem léteznek azok az értékek, amelyeket mi féltünk. Nincsenek annyira megijedve attól, amitől mi a legjobban tartunk. Náluk teljesen megszokott, hogy nagy számban vannak bevándorló hátterű kisebbségek, akár nyolc-tíz százalékban. Barcelonában, Párizsban, Londonban nem lenne olyan drámai élmény, mint Budapesten volt, hogy van mondjuk húszezer fő, aki csak úgy át akar vonulni az országon. A nyugati embernek van egyfajta tapasztalata az együttélésről, ismerik annak az árnyoldalait is. Viszont amit nem mérlegelnek, hogy ugyan van egy nagyon „szép” új világkép földrészünk jövőjéről a nyugati véleményformálók, entellektüelek, széplelkek fejében, csak éppen a bevándorló muszlimokat elfelejtették megkérdezni arról, hogy ők milyen Európában gondolkodnak.

– Tényleg ennyire lehetetlen lenne integrálni őket a szekuláris európai társadalomba?

– A médiából nem azt érzékeljük, hogy a nyugaton élő muszlimokkal való együttélésről szóló diskurzust az integrációpárti mohamedánok irányítanák. Azt látom, hogy a szélsőségesek kezében van ennek az ügynek a tematizálása. A sajtóhírek általában arról szólnak, hogy a mecsetekben azt a narratívát erőltetik, hogy az iszlám felsőbbrendű, harcolni kell érte, hogy mindenkit megtérítsenek. Nem látszanak muszlim tömegek, amelyek a békés együttélést propagálnák. Nyugaton el kell dönteni, hogy az együttélés forgatókönyvét kik írják meg muszlim oldalról. Az egyelőre nem tisztázott, hogy a bevándorlók közt milyen szcenáriók léteznek, és hogy milyen arányban támogatják az egyiket vagy a másikat.

– Mintha ez a kérdés át is írta volna a jobb-bal oldal térképét a kontinensen. A bevándorlásellenes politikát egyre több meleg polgár támogatja például.

– Mivel a média leginkább a szélsőséges iszlamistákról szóló híreket kapja föl, ezért természetesen nem szabad általánosítani, de azt látni kell, hogy a muszlimoknál a tolerancia egészen más dolgokra fókuszál. Nem akarom megváltani az iszlám világ nőtársadalmát, hiszen 1400 éve élnek ebben a rendszerben boldogan, harmonikusan, a gondjaik általában nem a vallásból, hanem a gazdasági nehézségekből származnak. Viszont Európába olyan normákat hoznak, amelyekkel a jogvédőknek lenne némi dolguk. Ilyen például a gyerekházasság, a többnejűség, de a másságot is nehezen tolerálják.

– De nem csak muszlimok jönnek, Fekete-Afrikából nagy számban érkeznek keresztények.

– Viszont az ő kultúrájuk is teljesen más, mint a miénk. Ráadásul míg a muszlim bevándorlás biztonságpolitikai kockázatokat vet fel – tehát egy hódító ideológiával van dolgunk –, addig a szubszaharai Afrikából elvándorlók bejövetele inkább olyan közbiztonsági rizikókat rejt magában, mint a drogkereskedelem vagy az erőszak.

– Hogyan fékezhetnénk meg ezt a hódító ideológiát?

– Ha a szunnita muszlim világ nem tud megküzdeni a démonjaival, nem képes eldönteni, mi legyen az üzenetük mindenki más felé, addig a nyugatiak hiába harcolnak az iszlamista szélsőségesek ellen. De elsősorban meg kell oldaniuk a saját népesedési szabályozásukat. Erre a demográfiai robbanásra ugyanis a szekuláris kormányzatok önerőből, nemzetközi támogatás nélkül nem tudnak jó válaszokat adni, szemben az iszlám szélsőségesekkel, akik érzelmi alapon nyújtanak vigaszt és „jövőképet” a leszakadó rétegeknek.

– Milyen problémákat okoz még a közel-keleti népességrobbanás az eddig tárgyaltakon kívül?

– Az édesvízkészletek drámai csökkenése már most is érezhető. Ha ezzel párhuzamban a villanymotoros autók térhódítása ilyen ütemben halad, és csak minimálisan, de apad a finomított szénhidrogének iránti kereslet 2050-re, az ezeket az államokat – amelyek GDP-jének a jelentős részét a gáz-, a kőolaj-kereskedelem teszi ki – nagyon súlyosan érinti majd. Ezért ezekbe a gazdaságokba minél előbb pénzt kell pumpálni. Az iraki kormány újjáépítésért felelős biztosa, Musztafa al-Hiti úgy nyilatkozott nemrég, hogy 88,2 milliárd dollárra van szükség országa újjáépítéséhez az Iszlám Állam után maradt romokból. A németek ennyit költöttek négy év alatt az integrációra. Ezzel szemben Bagdad ebből húsz évig projekteket indíthatna, működő tőkét vonzana be, helyreállítanák az infrastruktúrát, óriási munkahelyteremtéssel járna, s megoldana egy csomó olyan problémát, amely irakiak százezreit készteti kivándorlásra. Fel tudnák támasztani vele a gazdaságot. Iszonyatos munkahelyhiány van most ott. Van egy ásatásunk Irakban, tizennyolc idénymunkással dolgozunk együtt a szelvényekben. Jelentős részük egyetemista. Akinek ott nincs állása, annak felesége sincs. Fiatal srácok nem tudnak nősülni. Akinek pedig nincs felesége, annak szexuális élete sincs, tehát nagyon frusztrált lehet. Az Európába érkező migránsoknak a jelentős része pedig ilyen fiatal férfi.

– Akik közül sokan még mindig szűzek?

– Abszolút. Az egyik kedvenc ásatási munkásom most végezte el az orvosi egyetemet, engem kért meg, hogy szerezzek neki állást. Van egy barátnője, akinek sose fogta meg a kezét, de chatelnek, megbeszélték, hogy szerelmesek egymásba, s hogy összeházasodnak, amint a fiúnak lesz állása. Az a fiú huszonnégy éves és szűz.

– Mi, magyarok már felismertük, hogy az olyan megoldások, mint a migrációs kompakt, nem vezetnek eredményre. Egy ilyen kis ország mit tehet annak érdekében, hogy erre a világ többi része is ráébredjen?

– Magyarország politikai súlya messze nagyobbá vált, mint amire a népesség aránya vagy a gazdaság mérete predesztinálná. Minden kimondott szónak értéke van abban a küzdelemben, hogy végre megnyissuk a vitát arról, mihez kezd Európa akkor, ha a muszlim népesség 403 millió fővel megnövekszik harminc év alatt. Hogyan kezeli majd azt a kontinens, ha most kitárjuk a kapukat? Az a folyamat, amelyet Brüsszel támogat, kontinensünk képének a végletes és végzetes megváltoztatásához vezet. Persze Nyugaton sokan meg vannak győződve arról, hogy ez jó. A nyílt társadalom filozófiája már nem foglalkozik nemzeti kultúrával, nyelvi hagyományokkal, mert szerinte az megoszt. Ebben az új világban avíttá válik minden, ami a sokszínűségre fekteti a hangsúlyt. De ezzel sok érték megy veszendőbe. Örökre.

– Biztos, hogy csak a filozófiáról van szó?

– Minden nagy világmegváltó projektnek van egy filozófiai takarója, a kód és az üzenet mindig erkölcsi, de a valós ok mindig politikai és gazdasági. Amint megtaláljuk, kinek az érdeke, „cui prodest?”, akkor értjük meg valójában, hogy mi történik. Akkor leszünk képesek kezelni a problémát.

– Cui prodest?

– A világ tőzsdepiacainak folyamatosan nőniük kell, és lehet, hogy a nemzeti adórendszerek, vámpolitikák ennek útját állják. Az a gazdasági rendszer, amelyben mi élünk, már rég nem nemzetspecifikus. A tőke globális, a hatalma mindenre kiterjed. Ebből a szempontból nem biztos, hogy mindenki értéknek látja a különböző nemzeti kultúrákat.

– Hogy képzeljünk egy civilizációs konfliktust a muszlim világgal, ha Európában már ilyen arányban van jelen az iszlám, ráadásul egyre több radikális csoporttal?

– Ez örök kérdés. Erről beszélünk egyfolytában. Én hiszek abban, hogy Európa elég erős ahhoz, hogy a saját erejéből fejlődjön tovább és megújuljon. Nem látom, hogy ehhez feltétlenül be kellene hozni tízmilliókat. Az is kérdéses, hogy a világ gazdasági fejlődésének egyenes arányban kell állnia a munkaerő növekedésével. Az automatizációra gondolok. Az ENSZ számai alapján a világ lakossága 9,750 milliárd fő fölé emelkedik 2050-re. Erre írtam pikírt módon az elemzésemben, hogy a zöldeknek lenne mivel foglalkozniuk. Ennyi embernek az édesvízhez való hozzáférését nem lehet majd szép filozófiákkal megoldani. Attól tartok, hogy akik Nyugaton ezen gondolkodnak, fatalistákká váltak és azt mondják: ez a világ rendje, a muszlimok úgyis „túlnépesednek” minket, ezzel nem tudunk mit kezdeni, de akkor már inkább menjünk elébe. Ez a tipikus behódoláseffektus. Nem vagyok benne biztos, hogy az európai parlamenti választásokon minden megváltozik, de lehet hangsúlyeltolódás. Azt sem tudom, hogy a nagyon vallásellenes Nyugat miként birkózik majd meg a legkeményebb vallással. A kereszténység lebontásában komoly eredményeket értek el. Persze ez nem visszafordíthatatlan. A keresztény-konzervatív értékrend még meg tud erősödni némi kelet-európai támogatással, mindenesetre az iszlámmal szemben ez a nyugati hozzáállás nem hiszem, hogy hatásos lesz.

NÉVJEGY

Régész, asszirológus. Egyetemi tanár az ELTE Bölcsészettudományi Karának Ókortudományi Intézetében, a Migrációkutató Intézet tudományos tanácsadója. 

Kutatási területe az Asszír Birodalom története és a birodalomelmélet.  

2014 óta hétszer járt Iraki Kurdisztánban, ahol egy kollégájával vezeti az ELTE BTK régészeti expedícióját. Az ásatások mellett hat alkalommal járt az Iszlám Állam frontján a Pesmerga embereivel, menekülttáborokba vitt támogatást, és az üldözött keresztények helyzetét is kutatta. Kollégáival szerepet vállal az Iszlám Állam által elkövetett műemlékrombolás következményeinek a felmérésére és a károk elhárítására indított UNESCO-programban.

 

Borítófotó: 2015, keleti pályaudvar. Erővel Nyugat-Európába

Az áldozatok bestiáriuma

A fertőzés, később a fokozatos sejtszintű asszimiláció végeredménye egy rendkívül agresszív organizmus, amely egyszerre zabálja ki mind a jóindulattal megfertőzött, az úgynevezett „társadalmi normák” felé hajlékony túlfogyasztók, mind pedig a Facebook közösségi alapelvei szerint tervezett, inkubátorban kitenyésztett tömegforradalmárok agyalapi mirigyeit. 

BŰNTUDAT-POLITIZÁLÁS

Az új szuperentitásnak a hátsó lebenyben termelődő oxitocinra van szüksége, mivel az állandó szorongás, az eufóriaérzet hiánya alapvető életszükséglete. A természetes, biológiai élőközege a bűntudat következményeképp jelentkező mikrokémiai elváltozások során jöhet létre: a belégzésre alkalmas, félreismerhetetlenül kénszagú izzadságszag, ami csak egy bűnös testéből párologhat ki. Így lett szükségszerű, hogy mindenki, aki a nem kivételezett helyzetben lévő „áldozati” kasztból kerül ki, feltétlenül bűnösnek érezze magát, és mindig, minden élethelyzetben felismerje a figyelmeztető szorítást a tarkóján. 

Izzadj csak bűnösöm, nem mindenki lehet áldozat.

Maga a probléma a holokauszt utóhatásainak félreértelmezésével kezdődött. A németek bűntudatával megrontott Európa valójában már évszázadokkal korábban túllépett azon, hogy egy ehhez hasonló mértékű erkölcsi botrányt az etikai kultúrájának részévé tegyen. Ahogyan korábban az evangéliumnak is ellenállt. Bár abba még belebukott. Auschwitzot viszont sikeresen megemésztette, amire esetlegesen lehetett, arra felhasználta. Nem az erkölcsi katasztrófával, nem a totális civilizációs kudarc okaival foglalkozott az európai szellemi elit, hanem azzal, hogy a lehető legkülönbözőbb, a legláthatatlanabb szubkultúráknak is megteremtse a saját, személyes komfortra szabott VR-holokausztját.

Egy Mengelébe beoltott Frankenstein pedig megteremtette a bűntudat kultúrájához, a bűntudat-politizáláshoz szükséges hajtóanyagot: az „áldozatot”. Ez a két lábon járó biológiai fegyver lett bestiáriumjuk legerősebbje. A döntés előjoga, miszerint ki lehet „áldozat” és kiből lesz az „elkövető”, nem konkrét háttérhatalmi személyekhez, de nem is feltétlenül a nyílt politikai akarathoz köthető, hanem egyszerű verseny kérdésévé vált. Plutóniumtisztaságú cinizmus ez. Mindez az ámokfutás pedig a lehető legegyszerűbben, egy részvénybróker vagy egy marketinges fantáziája számára is befogható posztmodern piaci szabályok szerint zajlik. Az áldozati létforma lájkokra és követőkre, de politikai tőkére is beváltható brandjelenség lett, a manipuláció első számú tömegpusztító fegyvere, konzekvens felépítése pedig médiastratégiai probléma. Probléma azért, mert hatalmas az infláció veszélye. A szakmai kihívás tehát nagy.
Egy az első sorba kihajtott, a propaganda és a brandfejlesztés szempontjából nagy műgonddal médiajelenséggé degradált „békés” „palesztin” „tüntető” élete pillanatok alatt inflálódhat egy állatkertben agyoncsapkodott szurikáta sztorijával szemben. De a vízbe fulladt, majd partra vetett szír gyermek obszcén fotóinterpretációja is értelmetlenné válhat egy transznemű, neo cro-magnoni embertípus bolti drámájával megversenyeztetve, miszerint az éppen aktuálisan érvényben lévő nemének nem megfelelő megszólítással próbálták kiszolgálni. Az emberi tragédiákra ebben a megközelítésben a relativitás törvényei vonatkoznak.

Azért vannak a „védett kaszthoz” tartozó piaci szereplők: a palesztin, aki a médiazajban néha láthatatlanná válik, de attól még az áldozatpolitika fogyóeszköze marad, ahogyan a tengerbe fulladt migráns is járulékos, elszámolható veszteség számukra, semmi több. Az ultrakomformista balliberális politikának pedig minél több, szélesebb rétegben lefedett, még több szubkultúrába tördelt instant áldozattudatú szavazógépre van szüksége, mert ahogyan hirdetik: ők azok, akik mindenkit meg tudnak védeni, be tudnak fogadni a kozmikussá növelt széfszpészeikbe, azokkal szemben, akik ebben a gyanús leosztásban az elkövetőknek, a bűnösöknek számítanak. Az áldozat, aki ebből a negatív és egzisztenciaromboló szerepből ki akar lépni, azonnal célponttá válik. Egyszerűbben: az a zsidó, az a homoszexuális, az a cigány, az a fekete, aki felismeri, hogy meg tudja védeni magát, illetve megszabadul a rá sulykolt, őt megbénító sérelmek alól, az számukra haszontalan lesz, mert többé nem kiszolgáltatott, hanem potenciális elkövető, bűnös, tehát: megbélyegezhető rossz, ellenség.

A jövő utolsó szabadságharca az áldozattudat alól történő felszabadulás küzdelme. Kevés időnk maradt, az ellenszert meg kell találnunk.

Két hétig tartó adrenalinbomba

A duót a hazatérés után a verseny izgalmai mellett a terepralizás hátteréről, az életükre gyakorolt hatásáról kérdeztük.

Az Opel Dakar Teamnek ez volt a 14. Dakarja, és beállította eddigi legjobb eredményét. Hogyan értékelendő a 20. hely?

Bunkoczi László: Körülbelül mintha nyertünk volna.
Szalay Balázs: Nagyon örülök ennek a helyezésnek. Erős bennünk a versenyzői szellem. Ha a verseny előtt felkínálták volna a 20. helyet, nem írtam volna alá, de olyan nehéz volt a terep, hogy a harmadik napon már a 30. helyezésre is boldogan rábólintottam volna. Sok nehézségünk volt, küzdöttünk, ástunk, voltak nagyon nehéz szakaszaink, amikor a túlélésért küzdöttünk, különösen, amikor elszállt a fékünk. De leküzdöttük ezeket, és elégedettek lehetünk az eredményünkkel.

B. L.: Amikor 2012-ben a 20. helyen végeztünk, akkor is éles volt a verseny, de azóta nagyon sokat erősödött a mezőny, nem mérhető ahhoz. Ez a pozíció a szememben tényleg győzelemmel ér fel. Tudom, hogy Magyarországon a sportban csak az első hely számít, de aki belelát a sportágba, látja, hogy milyen anyagi és technikai különbségek vannak. Az autósok között az indulók mintegy fele ért célba, mi privát csapatként jutottunk el oda, ráadásul a mezőny első felében. Rendkívül büszkék vagyunk a teamre. Napról napra úgy rakták össze a Grandland X-et, hogy mindig készen állt az aktuális szelektívre, és a magabiztosságuk erőt sugárzott számunkra az adott szakaszra.


A dűne mindenhol dűne. 300 ezer kilométer van Szalay Balázs és Bunkoczi László mögött

 – Balázs azt mondta, hogy tízes skálán kilences erősségű volt a verseny. A Dakar Dél-Amerikában is Dakar?

Sz. B.: A versenyhelyzeteket nem lehet modellezni. Minden nap új kihívásokat tartogat, s fizikailag és mentálisan egyaránt tökéletesen kimerít egy ilyen megmérettetés. A körülményekben van különbség Afrika és Dél-Amerika között. Peruban nem tapasztalható az az elmaradottság, amely Afrika egyes vidékein van, ám a verseny semmiben sem különbözik. Az Atacama-sivatagon ugyanolyan nehéz végigküzdeni magadat, mint a Szaharán. Hogy csak egy példát mondjak, ezen a versenyen is volt olyan, hogy öt percre meg kellett állni, mert a saját magam által felvert portól semmit sem láttam, és lehetetlenség volt tőle tájékozódni. Ez mindenhol próbatétel.

B. L.: A Dakar egy brand, a megmérettetés nehézsége pedig attól függ, melyik országban rendezik. A dűne mindenhol dűne. Viszont összesen már több mint háromszázezer versenykilométer van mögöttünk. A terepraliban nyilván benne van a szerencsefaktor, de ezek az évek olyan tapasztalatot, tudást jelentenek, hogy mi már ritkán hivatkozhatunk balszerencsére. Ha nem sikerül egy verseny, akkor el kell ismernünk a hibáinkat is, és feltennünk a kezünket, hogy ezt én szúrtam el.

 – László, az idei versenynek volt egy különösen ijesztő pillanata, amikor épp az Opel mellett ástál, és egy brazil pilóta meglökött az autójával. Ezt hogyan élted meg?

B. L.: Először természetesen megijedtem. Tudni kell, hogy korábban két gerinccsigolyám eltört, műtötték, így fájt is az ütközés. De összességében mégis inkább szomorú voltam, tudniillik a fiatal srác egyszerűen továbbhajtott. Később azt mondta, hogy nem akart beragadni a homokba. Ez a sportszerűtlenség nagyon messze van a Dakar szellemiségétől, amelyben mi szocializálódtunk.

Sz. B.: Ez a sport nem arról szól, hogy otthagyjuk a másikat a bajban. Ásnia kell? És akkor mi van?

 – Tizenöt éve versenyeznek már együtt, egy különleges, bizalmi kapcsolatban. Lassan hosszabb ez, mint egy házasság…

B. L.: Igazából most jövök rá, hogy nekem Balázs a leghosszabb kapcsolatom. (nevet)  Az idén még talpmasszázst is kapott tőlem.

Sz. B.: Van feleségem. Messze van még ez attól…

B. L.: A viccet félretéve, maximum öt ember van, aki mellé ilyen versenykörülmények között beülnék az autóba. És a többiek Peterhansel-szintűek. Ez talán mindent elmond. Ennyi év után már jól ismerem Balázst, és megnyugtató, hogy tisztában van a korlátainkkal, kiszámíthatóan cselekszik az autóban. Folyamatosan feszegetjük a határokat, de ezt nem eszement módon tesszük.

Sz. B.: Laci rengeteget fejlődött, amióta együtt vagyunk, gyorsan felnőtt a versenyzésemhez, illetve – nyilván egymás hatására – mindketten javultunk. Voltam másokkal, profi navigátorokkal is, amikor a gerincműtétje miatt kiesett, ám nem véletlen, hogy miután felépült, visszatértem hozzá, és újra együtt versenyzünk. Jól megértjük egymást, és azt hiszem, jó egyensúly alakult ki közöttünk.

 – Miként lehet visszazökkenni egy ilyen erőpróba után a hétköznapi életbe?

B. L.: Van már tapasztalat, fizikailag nem tart sokáig a regeneráció. Én ugyanakkor érzem magamon, hogy a mentális visszazökkenés időbe telik. Ez eltart pár hétig, de elsősorban a pozitívumait emelném ki, a stresszhelyzetek kezelését. Az ember megtanulja megbecsülni az életét, a körülményeit, átértékeli az itthoni problémákat. Egy hagyományos raliverseny kisebb flasheket ad, ám a Dakar 14-15 napos adrenalinbomba.

Sz. B.: Én gyorsan visszaállok, sőt leginkább az a feltűnő, hogy miként pörgök egy-egy verseny után. A feleségem szokta mondani ilyenkor, hogy elképesztő, mennyire tele vagyok kreatív energiákkal. Millió ötlettel jövök ilyenkor, amelyeket meg akarok valósítani.

 – Mi a háttérben húzódó motiváció? Mi az, ami ennyire vonzó a Dakarban?

Sz. B.: Ezt nagyon nehéz megfogalmazni. Benne van az új megismerése, a kihívás, de leginkább az elme felfrissítése, vagy talán szerencsésebb azt mondani: a megtisztítása. Érdekes, hogy miközben a versenyzés tökéletesen kimerít fizikailag és mentálisan, ezt követően hatalmas energiákat szabadít fel a hétköznapi életben. Az autóversenyzés közben nem tudsz gondolkodni. Ez több mint fizikai kimerülés, tudom, mert futottam korábban például maratonit is, de itt többről van szó. Állandó koncentráció. Nem kapcsolhatsz ki, mert másodpercenként kell döntéseket hoznod, és ha hibázol, abban a pillanatban adott a baj. Nem tudom, felfogható-e hétköznapi ember számára, ám ez a fajta versenyzés úgy kapcsol ki, ahogy semmi más. Nincs lehetőséged másra, csak arra fókuszálni, hogy mi jöhet a következő másodpercben.

B. L.: Emellett a Dakar közösséget is ad. Érezzük, hogy mi ehhez tartozunk. És itt fontos, hogy nemcsak magunkról beszélek, hanem az egész csapatról, amely velünk küzdött nap mint nap. Olykor mondják azt is, hogy a Dakar kalandos, azt azonban vegyük figyelembe, hogy 180 kilométer per órával száguldozunk. Azért ez mégsem egy felhőtlen kaland, sok-sok veszéllyel teli kockázat. Mégis nagyon sokat köszönhetek az autóversenyzésnek. Számos tájat, országot ismerhettem meg általa, rengeteget láthattam a világból, és szerencsés vagyok, mert nagyszerű embereket ismerhettem meg, és az újságírókon keresztül például még népszerűsíthetem is ezt. Ezeket megélni izgalmas, egyben megtisztelő.

Új német modell?

A vesztfáliai csapat vezeti a német bajnokságot és játékospolitikájával új modellt honosíthat meg.

Január közepén, háromhetes szünet után újraindult a Bundesliga, amelynek fő kérdése, hogy milyen eredménnyel jár a regnáló bajnok „hajtóvadászata” a Borussia Dortmund után. A Bayern München az ezt megelőző hét esztendőben egyaránt listavezető volt az idény őszi fele után, és 2013 óta minden német bajnoki címet bezsebelt, ám az őszi bukdácsolást követően kihívója hatpontos előnyre tett szert. És az évad második részének egyik legnehezebb feladatán már túl is van, hiszen másfél hete 1–0-ra legyőzte idegenben az RB Leipziget, pedig a lipcseiek ősszel veretlenek maradtak hazai pályán a Bundesligában.     

Az előző kiírásban a dortmundi együttes csupán a 4. helyen végzett, épphogy jogot szerzett a Bajnokok Ligája-indulásra, a Bayernhez képest 29 pontos hátrányban fejezte be a pontvadászatot. A nyáron több rutinos játékos, korábbi alapember elhagyta a csapatot, illetve elveszítette a Chelsea-től kölcsönkapott fő tavaszi góllövőjét, Michy Batshuayit is. A helyükre érkezett ugyan néhány ígéretes igazolás, ám nagyrészt rutintalan fiatalok, továbbá Lucien Favre személyében új – igaz, a Bundesligát remekül ismerő – edző állt munkába. Az őszihez hasonló menetelést előzetesen senki sem várt a Dortmundtól, így most számos érdeklődő kutatja siker alapjait, Németországon túl is. Ám bármilyen furcsa, a Dortmund eredményessége nem a nyári változások következménye, sokkal inkább egy szakmai koncepcióba van kódolva, amelynek ráadásul egyáltalán nem mellékes velejárója a gazdasági teljesítőképesség. 

A klub az előző, 2017–2018-as évadban 535 millió eurós rekordbevételt könyvelt el, ebből 221 millió érkezett játékoseladásból. És ez már tendencia: az elmúlt három évben csak a játékospolitikának köszönhetően 482 millió euró folyt be a klub kasszájába, Ousmana Dembélé (Barcelona), Pierre-Emerick Aubameyang (Arsenal) és Christian Pulisic (Chelsea) eladása egyenként egyaránt meghaladta a 60 millió eurós tételt (ráadásul a január első napjaiban eladott Pulisic a nyárig még marad is kölcsönben), miközben hárman együtt sem kerültek 30 millió eurójába a fekete-sárgáknak. Hogyan csinálják?
Az 1997-ben BL-t nyerő Dortmund a 2000-es évek elején szinte csődbe jutott, a csapat legtöbbször túlértékelt, jóllakott, fásult gyülekezet benyomását tükrözte a pályán. A klub vezetősége belátta, hogy európai színtéren nincs esélye utolérni a bevételek legnagyobb hányadát megszerző elitklubokat, és ahhoz, hogy kiemelkedjen a szürke második vonalból, radikális változtatások kellenek. A felemelkedés zálogát mindenekelőtt a játékospolitika megváltoztatásában látták. Így történt, hogy míg a 2007–2008-as idényben az új igazolások átlagéletkora még 27 év felett volt, a „reformok” következtében ez 12 hónappal később 23,5-re süllyedt, azóta pedig tovább esett, és az elmúlt évtizedben általában 22 és 23 között volt az átlag. Eközben a távozó játékosok életkora mindig e fölött volt, és azóta egyszer sem ment az érkezetteké alá. A klubvezetést a folytatásban szinte kizárólag ambiciózus, magas potenciálú, tanulni vágyó fiatalok hozták lázba, akiket később jó pénzért lehet eladni. Ezek kiszúrásához pedig a scoutingot (játékosmegfigyelő rendszer) felügyelő akkori szakember, Sven Mislintat vezetésével adott is volt a szakmai háttér. 
Mára ott tart a klub, hogy a legtehetségesebb fiatalok számára is vonzó a hívása. Hiába a Premier League vonzereje, a Manchester City profi szerződésének csábítása, az angolok egyik legfényesebb üdvöskéje, a 19 esztendős Jadon Sancho másfél éve inkább maga mögött hagyta a Cityt, és még csak nem is egy angol középcsapatot választott a fejlődésre, hanem a Dortmundot. Sancho az azóta eltelt időszakban berobbant a nemzetközi porondra, és már most borítékolható, hogy az angol tehetségekre nagy hatással lesz megfontolt döntése. A dortmundi modell pedig nemcsak a Bayern-hegemóniát törheti meg, hanem a német–angol futballkapcsolatokat is újraértelmezheti.
 

A tábornok szolid pótkávét ivott

A cím félrevezető. Aki akarta, kézbe vehette a mértékadó és hiteles könyveket, aki nem akarta, ezután sem fogja. Arról nem beszélve, hogy a félrevezetést nem oszlatja el olyan rendezés, melynek kapcsán úgy döntöttek, hogy a vetítőterem óriásvásznán felidézik Illyés Fáklyalángját.

Aki valamikor látta és hallotta az egykori előadás részletét, benne a vitát Kossuth és Görgei közt – a darabot a Nemzetiben adták, a két főszereplő Bessenyei és Ungváry volt –, nyilván az ékesen szóló Kossuthnak ad igazat.
Vagy egy teremmel odébb Vörösmartynak, aki Világos után így dörgött rá a tábornokra: „Görgeinek híják a silány gazembert, / Ki e hazát eladta cudarul. / Kergesse őt az istenek haragja / A síron innen és túl.” 
Mármost, ha egy költőóriást is félre lehetett vezetni, hogyne lehetett volna az iskolamestereket, akiknek aligha lehettek kételyei a történelmi nagyságot illetően. Kossuthnak nótája van, eső esett a kalapjára, szobrai voltak szerte a világon Debrecentől Kanadáig, nem beszélve városaink és falvaink főutcáiról, melyek névadója szintén Kossuth volt és mindmáig az. 
Én a rendszerváltás előtti években főmunkatársi címet és vele komoly fizetésemelést buktam el a Fáklyaláng miatt. Azt írtam, hogy rossz a darab. Illyés félrevezeti a nézőt: Görgei nem volt áruló.
A lap madárcsontú főszerkesztő-helyettese, Tábori hívatott, és amikor a szobájába léptem, két ujjal csippentette föl írásom kéziratát, mintha szaros lett volna, és azt hiszem, annak is gondolta. Pláne, mikor meghallotta, mivel védem magam. Elárultam, hogy olyan helyen lakunk, ahonnan jól lehet látni, mikor érkezik a szemlőhegyi villába vacsorára Aczél György, és ezek a látogatások bizonnyal gyöngítették Illyés darabjának fontosabb dialógusait. Ezek hallatán Tábori szétnyitotta hüvelyk- és mutatóujját, s kéziratom lapjai úgy vitorláztak le íróasztalára, mint a lázító röplapok szoktak. Zsebéből kulcscsomót kotort elő, és a páncélszekrényhez lépett. A benne lévő iratok egyike az én főmunkatársi kinevezésem volt. Úgy nyújtotta át – csupán betekintésre –, mint ami érvénytelenné vált már az átadás pillanatában. 
Apám jutott eszembe. Gyakran adott történelmi leckéket a vasárnapi ebéd közben – anyám folyton csitította –, s ezekből a leckékből Kossuth mindig vesztesen jött ki, velem szemben viszont győzött – elbuktam a kinevezésemet.
Jól jött volna a fizetésemelés, és javított volna a közérzetemen az is, ha elébe kerülök olyan munkatársaknak, akikről szaglott a gyanú, ami utóbb igaznak bizonyult: besúgással is foglalkoztak. Az „áruló” Görgeiről jutottak eszembe, valami oka biztos volt, hogy éppen róla.
Eszembe jutott a Nemzeti Múzeumban az is, amit a tankönyvek írói mindegyre kifelejtettek. Pedig nem járt volna kockázattal, ha a történelemtanárunk tudomásunkra hozza, hogy Napóleon fia, a Sasfiók, a reichstadti herceg ugyanabban a 60. gyalogezredben szolgált ezredesként, ahol Görgei főhadnagy. Vagy megtudtuk volna, hogy Kmety tábornok az emigráció nevében válaszolt Görgei emlékirataira, és tagadta a tábornok katonai képességeit. 
Számomra a kiállítás legemberibb tárgya egy megrendelőlap volt. Urbányinak, a fűszerkereskedőnek küldte azzal, hogy mire van szüksége. Az ember jó érzéssel olvassa: 1 kiló táblavaj, rúd szalámi, fokhagyma nélküli, vastag, egy darabban.
1 kiló kávé, fél kiló „maccaroni”, 1 üveg cukor, 2 doboz Franck kávé, fél kiló mazsola, 5 kiló kockacukor, 2 kiló rizs, 6 darab citrom – lám, a hős is ember. 

Népművészet nélkül, mint az étel só nélkül

Az érzékenyítés elsőre Kosztolányi tíz legszebb szavát juttatja eszembe. Nagyon szépen, lélekhez szól, de semmi olyat nem fed, amit korábban nagyjaink ne fogalmaztak volna meg a mi területünkön, vagy akár a művészet befogadásának érdekében (hiszen a népművészet is az!). Ezért rögtön második gondolatként Bartók Béla jutott eszembe, akiről igazán elmondható, hogy érzékenyítve volt a paraszti kultúra, művészet szépségeire („életem legszebb része és nem adnám oda semmi másért sem” – írta a falun gyűjtéssel töltött időszakról). Írásaiból két alapvető gondolat világlik ki az „érzékenyítés” kapcsán (persze ő ezt a szót nem használhatta még ilyen értelemben): az egyik a hitelesség kérdése. Ennek kapcsán Bartók a minél mélyebb, teljesebb megismerést szorgalmazza („hogy a zeneszerző az ő országának parasztzenéjét olyan alaposan megismerje, akárcsak a saját anyanyelvét”). A másik a helyszíni élmény fontossága. („…akkor lehet csak igazán intenzív a parasztzene hatása valakire, ha az illető a parasztzenét ott, a helyszínen, a parasztokkal közösségben átélhette. Más szóval: szerintem nem elegendő, ha csak múzeumokban elraktározott parasztzenével foglalkozunk”). 

Ez a két alapvető feltétel és a lehetőség a megtapasztalására azóta is létezik. Ha annak idején a táncházmozgalom kezdeményezői, valamint a művelői nem mentek volna el, ahányszor csak tudtak, falura, hogy megérezzék ennek a kultúrának a teljes környezetét, még akkor is, ha ma már a Bartók idejében még virágzó népművészet utóvirágzásának lehetnek tanúi, ha nem töltenek el rengeteg időt az anyanyelvi szintű, élményszerű, minden részletet fontosnak tartó elsajátítással, akkor mostanában szinte nem is beszélhetnénk élő népművészetről.
Ha pedig nincs élő népművészet, az érzékenyítés is elég nehezen menne. Csak egy példa: gondoljuk el, hányan csodálkoztak el a Fölszállott a páva vetélkedőt nézve a tévében, hogy „jé, és ezek mai fiatal magyarok, akik a saját zenei-táncos anyanyelvüket használják”? És ennek nyomán hányan vitték el a gyereküket a helyi tánccsoportba vagy művészeti alapiskolába, hogy ügyesedjen, ne csak a magyar anyanyelvben, de népzenében, táncban is? Hogy miért? Mert mint minden igazi művészetnek, a népművészetnek is megvan az az ereje, amely a bartóki két paraméter alapján még képernyőn keresztül is hat: hiteles, és esztétikai élményt, katarzist nyújt, vigasztalja a szomorút és sarkallja a vigadót. Ezt az erőt ma már mindenki megérezheti élőben is, ha elmegy egy táncházba, kiállításra, koncertre, netán beiratkozik az élő hagyományátadás valamelyik szervezett eseményére. 
A további érzékenyítésről pedig az a magyar népmese jut eszembe, amikor a király kérdésére a lánya azt válaszolja: úgy szeretlek, apám, mint a sót. Hasonlóan anyanyelvünkhöz, népzenei-néptáncos-kézműves anyanyelvünk akkor hiányozna a leginkább, ha elveszítenénk azt. Hála istennek és a táncházmozgalomnak, a „nomád nemzedéknek”, nem itt tartunk. Meggyőződésem, hogy az élő népművészet nélkül olyan lenne az életünk, mint az étkünk só nélkül. 

Ravellel szeretetről és megbocsátásról

Jó néhány, a világ különböző társulataival sikerre vitt operarendezésen túl tette le a névjegyét a kolozsvári operában is Tompa Gábor. A kincses város színházépülete másik lakójának számító magyar drámai társulat igazgató-rendezője számára természetesen a dalszínház csapata is ismerős társaságnak számított, mégiscsak hosszas készülődés után érkezett el a lehetőség, amely Tompa számára már rég izgalmas kihívásnak számított. A kolozsvári operával való közös munka gondolata több évvel korábban megfogalmazódott, az ötletelés során pedig 

Mozart Don Giovannija, Verdi Falstaffja vagy Sosztakovics Az orr című műve is felmerült. Ilyen-olyan okokból azonban valamennyi lekerült a napirendről, míg végül valamennyi „illetékes” – a rendező, Szép Gyula operaigazgató és Selmeczi György karmester, az intézmény művészeti vezetője – megállapodott a két Ravel-alkotás bemutatásában.
A Ravel-életmű két befejezett operája egy gyermek látomásaként és álmaként került a kolozsvári színpadra.
„Műfajilag is közel áll hozzám a két egyfelvonásos mű, mivel mindkettő nyugodtan tekinthető a feydeau-i dramaturgia sajátos megjelenési formájának: a Pásztoróra gyakorlatilag sok önéletrajzi elemet is felvonultató groteszk vaudeville, A gyermek és a varázslat pedig egyfajta szürrealista látomás” – indokolta választását Tompa.
Selmeczi György szerint Ravelnél jobb választás nehezen képzelhető el, a kényes, kifinomult ízlésű zeneszerző ugyanis a francia zenekultúra egyik alapvetése, akit nem véletlenül tartanak a hangszerelés legnagyobb mesterének, hiszen „szinte ínyenc módra merül el a hangszín-változatosság halmozásában.”
De Ravel valóságos geométer is, a szerkezeti szimmetria megszállottja, aki már otthonról magával hozta a mechanikus struktúrák iránti elkötelezettségét – kevesen tudják, hogy az apja feltaláló volt: legnagyobb találmánya a „halál forgószele” néven elhíresült cirkuszi masina. Ezért aztán az szintén erőteljes üzenetet hordoz, hogy a kolozsvári színpadon gyakorlatilag ugyanabban a térben, egy órásműhelyben zajlik a két Ravel-opera cselekménye, ami különleges rezonanciát kölcsönöz az előadásnak. A Pásztoróra órásműhelye egyszerre tényszerű és szimbolikus, közvetlen szembesülés az elmúlással, a relativitással.
„Mert az idő nem bocsát meg nekünk, ugyanakkor a megbocsátáshoz idő kell” – kínál újabb magyarázatot Tompa Gábor.
A rendező olvasatában ugyanis a két operából összegyúrt produkció a szeretetről és megbocsátásról szól. A történet egy gyerekszobában zajló képpel kezdődik: egy kislány nyugovóra tér, az életre kelő játékok pedig kitolják az ágyát a színről. A következő képben a szoba már órásműhelyként jelenik meg, maga a megtestesült Belle Epoque, a kosztümök viszont napjaink öltözékére hajaznak, miközben tökéletesen harmonizálnak a díszlettel. Ebben a térben kezdődik el egy szerelmi sokszög által generált cselekménysorozat.
A második felvonásban viszont ugyanaz a szín újra gyerekszobaként funkcionál, ahol a gyerek a tanulás, a feladatok ellen lázad. A szigorú anya pedig – micsoda meglepetés: ugyanabban az öltözékben megjelenő ugyanazon nő, aki az első felvonásban pásztorórára készült – bünteti gyermeke lustaságát, lázadását.
„A nevelés felelősségére szeretném felhívni a figyelmet – mondja a rendező. – A legmegalapozottabb értékrend átadása folyamán is vigyáznunk kell a módszereinkre, nehogy sérüljön közben a gyermek egyénisége. Mindig számolnunk kell a gyermeknek a felnövekedéssel szembeni ellenállására, a legnagyobb elkövethető bűn pedig, ha a felnőtté válás közben megöljük magunkban a gyermeket. Az előadás során a gyerek az anyjával való feszült kapcsolatából eredeztethetően, mondhatni bosszúból álmodja a pásztoróra álmát. És miután az operákban többnyire csak a bűnbánat jelenik meg, fontosnak tartottam, hogy a megbocsátás is megjelenjen az anyának az utolsó jelenetben való színre lépésével.”
Különleges próbafolyamat során sikerült színre vinni a műveket, meséli az opera igazgatója, Szép Gyula. A 2018. december 27-i bemutatót megelőzően Selmeczi György már szeptemberben munkához látott a korrepetitorokkal, Tompa pedig december 3-án tartotta az első próbát. Az alkotási folyamat egyik különlegességének és nagy előnyének tekinthető, hogy a társulat az első pillanattól a Carmencita Brojboiu által tervezett díszletben dolgozhatott. Tompa Gábor azt mondja: három-három nap alatt sikerült színpadra állítani a két Ravel-művet. Ez azáltal vált lehetségessé, részletezi a rendező, hogy zeneileg mindenki nagyon felkészülten jelentkezett a közös munkára, és ez párosult azzal az igénnyel és tudatossággal, hogy a művészek a színészi játékban is érvényesítsék a konkrét cselekvéseket és kapcsolatokat vezérlő pontosságot. Így jött létre egy színészi és énekesi értelemben egyaránt kiemelkedő, természetességében is kivételes előadás.
A kolozsvári opera léptékével mérve magas, közel 100 ezer eurós költségvetésű produkció létrejöttét a magyar állam finanszírozása tette lehetővé. Selmeczi György európai súlyúnak tartja a vállalkozást, amely révén új minőség jelentkezik az intézmény repertoárjában, „olyan újfajta attitűd, amelyben valódi, szerteágazó és elmélyült műértelmezés munkál”. A kolozsvári társulat az idén további három előadást tervez – a legközelebbit február 21-én –, ugyanakkor a francia nyelvű produkciót szeretnék minél több európai színhelyre is eljuttatni.

SZEREPOSZTÁS
Kolozsvári Magyar Opera: Maurice Ravel Pásztoróra (L’heure espagnole). 
A gyermek és a varázslat (L’enfant et les Sortilèges). 
Rendező: Tompa Gábor. Karmester: Selmeczi György. Díszlet- és jelmeztervező: Carmencita Brojboiu, Mozgás-
művész: Jakab Melinda. Hangversenymester: Barabás Sándor, Ferenczi Endre. Karigazgató: Kulcsár Szabolcs. Korrepetitor: Incze G. Katalin, Horváth Zoltán. Az előadás szereposztásában Kele Brigitta, Covacinschi Yolanda, Bardon Tony, Peti Tamás Ottó, Pataki Adorján, Laczkó V. Róbert, Veress Orsolya, Sándor Árpád, Pataki Enikő, Szabó Levente, Székely Zsejke, Barabás Zsuzsa, Fülöp Tímea, Antal Lívia, Rétyi Zsombor, Hary Judit, Vigh Ibolya. látható. Közreműködik a Magyar Opera ének-, gyermek- és zenekara.

Pesttől a Chapelle Royale-ig

A franciaországi Cziffra Alapítvány művészeti vezetője lapunknak elmondta: Cziffra, aki személyesen indította el őt a pályáján, mindkét országban iskolát teremtett. Szellemiségét, határokon átnyúló mintaadását Oehmichen tanárként, előadóként is igyekszik ápolni, megtartani.

Hogyan került kapcsolatba a Cziffra Alapítvánnyal?
– Nagyapám, Bérczi Tibor magyar mozifilmes volt és a férjem, Vincent is magyar származású. Teljes nevem Isabelle Oehmichen-Bérczi. Amikor elkezdtem koncerteket adni, nagyapa azt mondta: „Meg kell ismerned Cziffra Györgyöt!”, s azt is, hogy Magyarország egy zenei nagyhatalom. Elküldtem első CD-met a Cziffra Alapítványnak. Cziffra meghallgatta a felvételt és azt mondta: „Kezdeni kell valamit ezzel a lánnyal.” 
– Ebben az időszakban ismerte meg Cziffra György személyiségét, életét. Milyen képe, elképzelése volt korábban a művészről?
– Természetesen már gyermekkoromtól kezdve hallottam erről a nagy zongoraművészről, fel is léptem az egyik koncertjén. De arról nem is álmodtam volna, hogy valaha személyesen találkozom vele! Aztán viszont meghívott, hogy játsszunk végig egy szólóestet. A végén odajött hozzám, és azt mondta: „Te nem zongorista vagy, hanem egy zenész!” 1993-ban meg is kaptam a Cziffra Alapítvány Nagydíját. Később is megfogadtam a tanácsait, a zongorajátékkal kapcsolatban éppúgy, mint az életemben. Ő és Soleika (Cziffra felesége; az egyiptomi származású hölgyet a művész 1940-ben, Budapesten vette el – a szerk.) rendkívül jóindulatúak voltak velem. Biztatásukra az évek során egyre többet foglalkoztam az alapítvány ügyeivel.
– Mit jelent az ön számára Liszt, Dohnányi és Bartók zenéje? Lisztet és Dohnányit CD-n is kiadta már, rendszeresen játssza őket.
– Volt szerencsém egy kvintettben Dohnányit játszani, és számos zongorára írt művét is előadtam már. Azt mondtam, ez neoromantikus zene, amelybe elképesztő módon belekottázta a saját életét! Természetesen igencsak megérintett az a történet is, amikor Cziffra gyermekként a Liszt Akadémián tanult, s el kellett volna őt onnan küldeni, ám Dohnányinak kétségei voltak, hogy ez jó döntés lenne-e. Meghallgatta Cziffrát, és ettől kezdve segítette, hogy a fiú beilleszkedjen az intézmény életébe. Játszottam már Bartókot is, de ez még előttem áll; mindenképpen elmondhatom, hogy lelkesedem a zongorára írt és zenekari műviéért! (A művész Cziffra unokáival, Isabelle-lel és Cosimával ápolja Liszt Ferenc örökségét Franciaországban – a szerk.) Fantasztikusnak tartom a magyar zenei kultúrát.
– Ki „mutatta meg” önnek a lengyelországi Żelazowa Wolát, a hegyi falut, Chopin szülőhelyét, ahol élénk koncertélet folyik nyaranta, és Budapestet, ki kalauzolta el Közép-Európába?
– Lengyelországban az 1999-ben elhunyt Miłosz Magin zeneszerző volt a mesterem, akinek egy művét már volt szerencsém fesztiválon játszani, és amikor 1989-ben megnyertem a Nemzetközi Miłosz Magin versenyt, ez megnyitotta számomra az országot. Megjelent az első CD-m ebben a tárgyban, szerzői estek, koncertek a televízió, a rádió részére, és az egyik felvétel Żelazowa Wolában készült. Ez volt az egyik első nagy szólistatapasztalatom, amely nagyon emlékezetes maradt. Ezután más közép-európai országok következtek, Csehország, Románia és Magyarország. Szegeden találkoztam egy rendkívül rátermett zenekari vezetővel, Weininger Richárddal (vajdasági, német származású, magát magyarnak valló zeneszerző, aki 2011-ben elhunyt – a szerk.). A Liszt Ferenc Akadémián volt egy nagyszabású koncertem Antal Mátyással, aki akkoriban vezette a Nemzeti Énekkart. A koncertet közvetítette a Bartók Rádió még 1996 no-vem-berében – ez számomra itt is sok ajtót megnyitott. Amióta rendszeresen együtt koncertezem magyar partnerekkel, az elmúlt 18 évben létrehoztam egy nyári zenei akadémiát magyar tanárokkal, és öt CD-t is kiadtunk – Weinert, Dohnányit – magyar zenekarokkal és partnerekkel. A férjemmel megalapítottuk a Francia–Magyar Zenei Egyesületet (AMFH), hogy segítsük a két ország közötti közös projekteket. Talán fölösleges is volna hozzátennem, hogy Magyarország a szívemhez nőtt ez idő alatt. 
– Mi a Cziffra Alapítvány célja, küldetése?
– Az alapító szándékának megfelelően segíti és támogatja a fiatal, kimagaslóan nagy tehetségű szólistákat, akik átlagon felül teljesítenek, és még nem szerezték meg a kellő ismertséget azokban a körökben, ahol „a hagyományok szerint” szükségük volna elismertségre. Cziffra György rendszerint úgy szervezte meg a programjait, estjeit, hogy azokon rajta kívül szerepelhessen a fiatal tehetségek egyike is. Rendszerint az estek első részében tette ezt lehetővé a fiatalok számára, hogy őket is megismerhesse a közönség. Cziffra szándékának megfelelően az alapítvány minden esztendőben tart meghallgatásokat a fiatal és kevésbé fiatal jelöltek számára. Az elmúlt esztendőkben megpróbáltam érvényesíteni a Cziffra család szellemiségét, hogy annak az idősebb és a fiatal pályázók is részesei lehessenek. Ez a szemlélet, kiegészítve a Chapelle Royale varázslatos helyszínével, spirituális élményt jelent.
– Az idei Cziffra Fesztivál sztárvendégei között szerepel José Cura is. Milyen a híre, a megbecsültsége ennek a zenei eseménynek?
– José Cura meghívása különösen nagy igényű kezdeményezés. Ez az alkotó, éppen úgy, mint egykoron Cziffra, egy kiforrott művész, aki át szeretné adni a tudását, és ezt mesteri szinten viszi véghez. Nagyszerű, hogy egy ekkora művészt is meghívhattunk a fesztiválra. A program igényes válogatást tükröz Balázs Jánosnak (Liszt- és Prima-díjas zongoraművész, érdemes művész, a Cziffra Fesztivál alapító művészeti vezetője – a szerk.) köszönhetően. János különlegesen tehetséges zenész, nemcsak virtuozitását, de gyönyörű játékát is kiemelném. Mint minden nagy tehetség, ő is igen szerény, és teljes személyiségét adja a fesztiválhoz, csakúgy, mint az egész csapat. Nagy örömmel hívtuk meg őt a saját rendezvényünkre, a SenLiszt Fesztiválra (Cziffra szellemiségét ápolja a „Cziffra-palota”, az 1973-ban Senlis-ben megvásárolt 12. századi királyi kápolna, a La Chapelle Royal,
ez a kápolna az alapítvány otthona – a szerk.), ahol épp úgy a „csillaga” volt a 2018. no-vem-beri rendezvénynek, mint ahogy most nagy örömmel veszek részt az ő rendezésében sorra kerülő eseményen. Olyan ez, mintha Cziffra György továbbra is közöttünk élne, és a kezünket fogva tovább vezetne minket. 
 

névjegy

 
1961-ben született Párizsban.

 
1989-ben megnyerte a Nemzetközi Miłosz Magin versenyt.

 
A Cziffra Alapítvány győztese volt 1999-ben.

 
2002-től Párizsban a Francia–Magyar Zeneművészeti Egyesület (AMFH) művészeti vezetője.

 
A koncertezés mellett tanít és mesterkurzusokat is tart.

Kvótanő helyett

FEMINIZMUS ÉS KÉZFOGÁS

A genderkvóta a kortárs feminizmus egyik legfőbb követeléseként Nyugaton hosszú ideje felkapott téma, és gyakorlati megvalósítása is egyre elterjedtebb. A nemi kvóta hasznáról és káráról végeláthatatlan irodalom áll a rendelkezésünkre, blog-bejegyzések, újságcikkek, tudományos publikációk formájában. A magam részéről nem is az érvek és ellenérvek bőséges arzenáljához szeretnék hozzátenni egy újabbat, hanem egy személyes történetet mesélek el. 
A nők és férfiak közti, minden kapcsolatot átható, feloldhatatlan ellentétről egészen az egyetemig nem volt tudomásom. Találkozásom a feminizmussal 2010 szep-temberére datálható: az egyik csoporttársnőm a tanév első heteiben fennhangon kritizálta fiú csoporttársainkat, amiért csak egymást üdvözlik kézfogással, a lányokat nem. Ha jól emlékszem, úgy fogalmazott, hogy ez semmivel sem jobb, mint ha a hímtagjukat csapkodnák össze. Csoporttársnőm bátor fellépését látva szörnyen elszégyelltem magam, hiszen egészen addig nem zavart, hogy fiúk lányként kezelnek, ezt gondoltam természetesnek. Igaz, hogy nem fognak velem kezet minden reggel, ellenben például kinyitják előttem az ajtót. Úgy voltam ezzel, mint bármely más adottságommal. Alacsony termetű nőként például autófronton a legkisebb városi cirkálóban is elegendő számomra a lábtér, az áruházban viszont rendszeresen nem érem el a felsőbb polcokon sorakozó termékeket. Mégsem érzem úgy, hogy a bevásárlóközpont diszkriminálna a magasságom miatt, vagy hogy rosszul kellene éreznem magam, amikor egy nálam magasabb – rendszerint férfi – vásárló segítségét kérem a tartós tej leemelésében. 
A feministák szerint azonban rosszul kellene éreznem magam. Elnyomva kellene éreznem magam, amikor a férfiak kezet fognak egymással, vagy amikor vacsorát főzök a férjemnek. S ha engem mindez nem zavar, az csak azért lehet, mert még nem ébredtem ön- és osztálytudatra. Nem ismertem fel, hogy a család és a nemzet elnyomó közösség, s hogy a világon minden nővel – de csakis velük – érdekközösséget alkotok. A feministák ugyanis osztályokban gondolkodnak, a marxi képletben a proletariátust nőkre, a tőkéseket pedig férfiakra cserélték. Az egyénnek mozgástere nincs: vagy elnyomott, vagy elnyomó. Kiutat csak az osztályok felszámolása jelent. Marx 2.0. 
Ez pedig összehasonlíthatatlanul bosszantóbb, mint hogy előreengednek az ajtóban, vagy hogy nem köszöntenek minden reggel kézfogással. Női kvóta helyett maradjunk meg inkább az egyéni teljesítménybe, erőfeszítésbe és munkába vetett hitnél. Ebben a világban ugyanis sokkal több szabadság jut a nőknek (és a férfiaknak), mint a feminista utópiában.