Hirdetés átugrása →
Bezár ×

Momentumosok bekiabálásai tarkították az amúgy is szenvedélyes Hollik-Soproni vitát

HírekVizvári Soma

A Mathias Corvinus Collegiumban jártunk, ahol péntek este Hollik István KDNP-s képviselő és Soproni Tamás, a Momentum alelnöke vitázott egymással. A téma a civiltörvény volt, amellyel szemben Soproni pártja jelenleg aláírásokat gyűjt a népszavazás kiírásának reményében. A "kulturált" vita jegyében az eseményt gyakori bekiabálások tarkították a Momentum szimpatizánsok részéről.

Az előzményt már sokan ismerik, nemrégiben Soproni megzavarta Hollik sajtótájékoztatóját, ami vitakultúra szempontjából nem a legelegánsabb megnyilvánulások közé tartozott, Hollik mégis megígérte neki, hogy hajlandó vele nyilvános vitában megütközni. Az esettel kapcsolatban mi is kifejtettük a véleményünket, ezért tűkön ülve vártuk, vajon ezúttal sikerül-e kulturált vitát folytatni. Az eredmény: némi előrelépést könyvelhetünk el.

Vita a civiltörvényről, is...

A mintegy kétszáz érdeklődő előtt megszervezett rendezvénynek elvileg a civiltörvény lett volna a fókuszában. A moderátor ugyan próbálta a beszélgetést ebben a mederben tartani, de például a közmunkaprogram témája még a sokadik körben is előkerült. Legalább megtudhattuk, hogyan is értékeli Soproni a kormány azon törekvését, hogy munkanélküliek tömegeinek adjon lehetőséget az előrelépésre: "feudális rendszert" idéző "rabszolgamunka". Hollik gyorsan fel is hívta a figyelmet arra a tényre, hogy a közmunkaprogramban kétszázezer ember vett részt annak csúcsán, mára  viszont ebből ötvenezeret sikerült elhelyezni a munka világában. Főképp olyanokat, akik azelőtt soha nem dolgoztak. Ez valóban a rabszolgamunka tankönyvi definíciója...

A civiltörvénnyel kapcsolatban Soproni azon a balliberális oldaltól már ismert állásponton volt, hogy mindez ellehetetleníti és megbélyegzi a civil szervezeteket. Bár arról kevés részletet tudhattunk meg, miért gondolja így, Hollik hiába is unszolta, ugyan mondja már el.

A KDNP-s képviselő az egyre állandóbbá váló hangzavarban ezzel kapcsolatban is helyretette a dolgokat. Világossá tette - annak ellenére hogy a Momentum és sokan mások folyamatosan ezt sulykolják - nincs semmilyen hasonlóság a magyar és az orosz törvény között. Szerinte a nemzeti szuverenitás megőrzésének szempontjából fontos, hogy a civil szervezetek külföldi finanszírozása minél átláthatóbb legyen. Ez azt jelenti, hogy akik 7,2 millió forintnál több külföldi támogatásban részesülnek, azoknak ezt be kell jelenteni, és a kiadványaikon ezt fel kell tüntetni. Ennek semmi köze ahhoz, hogy Oroszországban az ilyen szervezeteknek kötelező módon "külföldi ügynökként" kell feltüntetniük magukat, és bármikor be is szüntethetik azokat. Ezzel szemben Magyarországon jogállami keretek biztosítják, hogy ilyen ne történhessen meg. Ezek után persze kialakult némi polémia arról a vita részvevői között, mit is jelent a hasonlóság. Soproni eztán is meg volt győződve arról, hogy a két törvény azért valamennyire hasonlít.

Hollik egyébként többször is hangsúlyozta, hogy Magyarországon jogállam és demokrácia működik. Erre az "abszurd" állításra természetesen Soproni és szimpatizánsai jókat kacagtak. Ez igen bátor dolog volt tőlük, hiszen minden valamirevaló diktatúrában megtorolják az efféle viselkedést...

Soproni legerősebb érvként, azt hozta fel, hogy ez a törvény olyan irányba mutat, miszerint az államnak előbb-utóbb nem lesz alternatívája.

Ezzel szemben Hollik közölte, Magyarországon 62 ezer civil szerevezet létezik. A civil szféra "él és virul" és a kormány is kész támogatni azt. Mindössze hetven szervezetet támogatnak külföldről, és csak azok -  a Soros által finanszírozott civilek - ágálnak a törvénnyel szemben, akiknek politikai vitájuk van a kormánnyal. Azt hiszem,  ekkor indult be a közönség soraiban az első önjelölt "Soros-számláló", akit aztán több eredeti és különc értelmiségi vagány is követett.

Folyamatos bekiabálások

Bár a rendezvény elviekben Hollik István és Soproni Tamás vitájáról szólt, néhány Momentum-szimpatizáns szívesebben hallatta saját hangját, mintsem a vendégek eszmecseréjére figyelt volna. Soproni gúnyos megnyilvánulásait is állandó tapssal és bekiabálásokkal üdvözölték. A tengermorajlásra hasonlító alapzaj, amelyet a közönség egyes tagjai rossztanulókra emlékeztető, állandó trécseléssel tartott fenn, "kiváló" aláfestést adott. Elgondolkodtató, hogy minek megy el valaki egy ilyen eseményre, ha ahelyett, hogy figyelne, folyamatosan a szomszédjával beszélget. Persze lehet, hogy én is kíváncsibb lennék saját magamra, ha ilyen "határozott elképzeléseim" lennének a világ dolgairól, mint a Momentum-szimpatizánsoknak. Arra viszont mindenképpen figyelnék fél füllel, mikor mondja egy Fidesz-KDNP-s politikus, hogy Soros. Olyankor szólít a kötelesség: minél hangosabban - hogy az előtted ülő is jól összerázkódjon - bömbölni kell egyet, hányadik "sorosozásnál" tart Hollik. Ennek a késztetésnek jó páran eleget is tettek. Kórusban üvölteni egy számot és aztán röhögni. Kell ennél több érv arra, hogy a Fidesznek nincs igaza? Hollik István meg is jegyezte: Fidesz-ellenességből nem lesz nemzetépítés, az nagyon kevés. Ennyit tud a mai ellenzék, érdemi viták nincsenek – összegzett a kormánypárti politikus, aki szerint a bevándorlás kérdésében a Momentum egyértelműen letette a voksot Soros György mellé. 

De hol itt a vitakultúrában tapasztalt előrelépés? A vita végeztével megkérdeztük Soproni Tamást, hogyan értékeli a közönség viselkedését, a Móricz Zsigmond körtéri aluljáróban lezajlott előzmények tükrében. A Momentum alelnöke úgy nyilatkozott: örül, hogy létrejött ez az izgalmas és "éles" vita. Úgy jött el, hogy ő sem akar a másik mondandójába beleszólni, de érezte, hogy "felhevültebbek voltak az indulatok", szerinte a közönség elvárása is ez volt. Hozzátette, ő is jobban örült volna egy olyan vitának, ahol a vitapartnerek elmondják egymásnak saját álláspontjukat és a közönség csak megfigyel. Soproni tehát igazi államférfihez méltó módon háttérbe szorította saját igényeit, és megadta a népnek azt, amire vágyott.