Jön az újabb ellenzéki “megatünti” október 23-án

HírekPindroch Tamás

“Az igazságtalanságok és az ezekért felelős túlhatalom felszámolásáért” tüntet majd nyolc ellenzéki párt október 23-án Gulyás Márton vezetésével. És mi a helyzet az “aránytalan választási törvénnyel”, az már smafu?

 

Az igazi balliberális ellenzéki arról ismerszik meg, hogy bármikor, bármilyen okból képes tüntetni Orbán Viktor ellen. Az elmúlt hónapok azzal teltek a főszervező életében, hogy az “igazságatalan, aránytalan választási rendszer” ellen szervezte akcióját, amelynek csúcspontja egy hiper-megatüntetés és egyben a polgári engedetlenség meghirdetése lett volna október 23-án. Gulyás (és társai) az év elején ugyanis kidolgoztak egy forgatókönyvet, amelynek dramaturgiai zárása lett volna az imént említett show. De nem lett, mert a saját maguk bénasága miatt változott a műsor.

Az egész történet azzal kezdődött, hogy néhány “igazi demokrata”, tehát volt SZDSZ-es arról kezdett beszélni, hogy Orbán Viktor nem is a szavazók felhatalmazása, hanem a saját maga által kialakított választási rendszer miatt jutott hatalomra. Ezért, ha nem megy bele a szabályozás módosításába, akkor bojkottálni kell a választást. A nagyokos liberálisok arról viszont elfeledkeztek, hogy 2010-ben még az általuk etalonnak tartott, előző választási törvény alapján szerzett a Fidesz-KDNP kétharmadot. És azon is átsiklottak, hogy a baloldal három éve legitimálta az új törvényt, hiszen elindult a választásokon, és nem is vitatta annak eredményét. De arra sem emlékeztek már, hogy 2015-ben a balliberálisok és a Jobbik már az új választási törvény idején tudott időközi parlamneti választásokat nyerni 2015-ben.

Gulyásnak olyannyira megtetszett az ex-SZDSZ-esek ötlete, hogy kampányba fogott. Először szereplőket válogattak a színműhöz: átment a rostán Gálvölgyi János  Stohl András - akiknek nem volt nehéz dolguk, hiszen színművészek -, és az “amatőr” színészek közül Pörzse Sándor a Jobbikból, Zagyva György Gyula a radikálisoktól, illetve Csintalan Sándor Simicskától kapta meg a demokráciát követelő közéleti ember szerepét a Gulyás rendezte színműben.

A míves névsor - kiegészülve a direktorral - közösen, kampányvideóban követelte az arányos választási rendszert.

Szép is lett volna ez a történet, csakhogy az élet közbeszólt: Zagyva György Gyula - bár bevették a csapatba - nem hozta a népfrontos, liberálisokat csókolgató formát, csúnya zsidózásba bonyolódott egy, a hiteltelenséget rajta számon kérő zenésszel. Társai - akik közül a rendszerváltás óta számtalanszor tüntettek a zsidózás ellen - inkább sunnyogtak, csendben kivárták, míg el nem ül a vihar. Egyébként a máskor a témára ugyancsak szenzitív Gulyás sem kezdett heves elhatárolódásba.

Pedig a csúcsidőszakuk, a kilencvenes, kétezres évek még azzal telt, hogy a barna veszély miatt rettegők egy öblös kolumnát foglalnak valamelyik hozzájuk közel álló lapban, és önfeledten elhatárolódnak a náciktól. (Szerintük fasisztáktól, de ennek a kifejtésébe most ne menjünk bele, majd máskor.) A kezdeti időkben telefonos körkérdéssel indult, majd automatikussá vált értelmiségi szaknévsorolvasások után a következő lépés az ilyenkor szokásos tüntetés megszervezése volt. Belátom, ez most bajos lett volna, hiszen hülyén nézett volna ki Gulyás kezében egy “No more Gulyás, Zagyva, no more antisemitism” feliratú tábla.

Szóval most csak a néma csend fogadta a zsidózást, és ez nem színpadi hatásszünet volt, hanem máig tartó kínos, maró csend.

Gulyás inkább úgy döntött, hogy jegeli társulatát, akik ezután már tényleg egyszer sem szólaltak meg.

Jött is a gyors sorcsere, a “szellemi kiválóságok” helyett Gulyás néhány hölgyismerősével megalakította a Közös Ország Mozgalmat. Azt is meghirdette, hogy az új választási törvény kikényszerítése miatt Agórát szervez a Kossuth térre (Alkotmány utcába), a sátrában nyomban összeterelte a balliberálisokat, és hatalmas baloldali médiaérdeklődés közepette elfogadtatott egy közös  törvényjavaslatot. Belengette, ha azt október 23-ig a parlament fideszes többsége nem fogadja el, akkor jöhet a polgári engedetlenség. Aztán a tervezet valahol kézen-közön eltűnt. De miért is csodálkozunk ezen, ha olyan nagyságok taposták egymás sarkát Gulyás pódiumán, mint Gyurcsány Ferenc, vagy épp Molnár Gyula? Így az máig sem került a parlament elé.

Tehát kiderült, hogy az egész akció, az elejétől a végéig egy óriási blöff volt.

Miután kiderült, hogy a gulyás meztelen, a gulya pedig elbizonytalanodott, merre is az arra, most gyorsan kellett egy új gumicsont október 23-ra.

“Sunnyogjunk egy kicsit, mert beégtünk ezzel a választási törvény-kampánnyal, két hét múlva már úgy sem emlékszik erre senki. Főleg úgy nem, ha mega, csillagközi szintű tüntetést szervezünk a nyolc ellenzéki párttal (felsorolni is nehéz őket), és a “civil szféra prominenseivel” (mert ilyenek is vannak, bizony) az igazságtalanságok és az ezekért felelős túlhatalom felszámolása ellen” - jött az ötlet a mozgalmi brain stormingon. Ügyesen egy megjelölt célt is kanyarítottak a demonstrációhoz. “Közösen határozzák meg azokat a követeléseket, amelyeket a magyar társadalom egy új, igazságos hatalommal szemben támaszt” - most ez lett a követendő útirány.  

Tehát megvan a kötelező frázispuffogtatás is, ami ilyenkor elengedhetetlen, lesz majd néhány ezer ember - mindig a megszokott arcok -, tehát biztos megint izgalmas tünti lesz. Körülbelül olyan, mint a szegénység, éhezés, demokratikus alapjogok, sajtószabadság melletti kiállások voltak.

Tanulság? Az ellenzék a pártjaik és az állítólagos civilek politikai tehetsége miatt tart ott, ahol tart. És ez a helyzet még rosszabb lesz a 2018-as választások után. De tüntetni majd akkor is lehet, és akkor is lesz akinek ez a 15 perces tévészereplés mindent megér: hatalmas mellény, lehengerlő kormányellenesség, nulla felelősség. Ja kérem, így könnyű!  

Borítófotó: Gulyás Márton a résztvevők között a Demokratikus Koalíció (DK) Ellenállás napja című rendezvényén a Batthyány-örökmécsesnél 2014. július 12-én. (Kallos Bea/MTI)