Jön a következő koreai háború?

HírekDózsa György

Ha az elrettentés hatástalan, komoly bajok keletkezhetnek - írja a The Daily Beast.

A The Washington Post a hét elején azt írta, hogy az amerikai védelmi titkosszolgálat (Defense Intelligence Agency, DIA) szerint Észak-Korea nukleáris robbanófejeket szerelt ballisztikus rakétáira. Egy másik, július végi titkosszolgálati jelentés szerint a phenjani rezsim 60 ilyen robbanófejjel rendelkezik. Mindkét jelentés alátámsztja, hogy Kim Dzsongun sokkal előrébb tart a nukleáris fegyverkezésben, mint azt eddig bárki is gondolta volna Nyugaton. Ugyanakkor mindkét jelentés tartalmaz ellentmondásokat és egyik sem tükrözi az amerikai hírszerzők hivatalos, nyilvános álláspontját.

A washingtoni lap cikke után Trump elnök tűzzel és dühvel, valamint kőkemény erővel fenyegette meg Észak-Koreát. Phenjan válasza sem késett: a hadsereg szóvivője 47 bekezdésből álló közleményt adott ki, amelynek záró része az “Amerikai birodalom tragikus végét” jósolta. A koreaiak közölték azt is, hogy támadást készítenek elő Guam szigete ellen, amelyen - nyaraló turisták tömegei mellett - egy amerikai katonai támaszpont, az Andersen Légibázis is megtalálható. A következő hetekben a helyzet várhatóan tovább eszkalálódik. Trump elnök fokozza a nyomást, erősíti az elrettentés politikáját. Ez kritikus fontosságú a jelenlegi helyzetben, amikor nagyon úgy néz ki, hogy az elrettentés szintje - az elmúlt évtizedekben első ízben - nem vezetett eredményre. Az Egyesült Államok a koreai háború vége, 1953 óta folytatja a kommunista rezsimmel szemben ezt a politikát. Ami hatásos is, egészen addig, míg az Egyesült Államok erősnek tűnik a phenjani vezetés szemében. Abban a pillanatban, hogy gyengének látszott, Észak-Korea kihasználta a lehetőséget és lecsapott. Így történt például 1968-ban is, amikor nemzetközi vizeken elfoglalták az amerikai haditengerészet Pueblo nevű hajóját, a legénységet megkínozták, egyet közülük meg is öltek. Egy évvel később pedig lelőttek egy felderítő gépet. A merénylet során 31 ember halt meg.

Jelenleg hasonló a helyzet. Az észak-koreaiak gyengének látják az Egyesült Államokat. Úgy vélik, hogy támogatóik, a kínaiak nyerik a 21. századot, s azt gondolják, hogy nulkleáris fegyvereik támadhatatlanná teszik a rezsimet.

Kim Dzsongun arra játszik, hogy ha Washington megijed az észak-koreai nukleáris csapások lehetőségétől, akkor felbontja szövetségét Dél-Koreával. Szeretné elérni, hogy a félszigetről kivonuljon az ott állomásozó csaknem 31 ezer amerikai katona. Kim azt gondolhatja, hogy reális esélye van Dél-Korea megsemmisítésére. Ennek érdekében kezdte el a nukleáris pókert.

A Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak hosszú évekbe telt, míg viszonylag stabil kapcsolatot alakítottak ki. Rájöttek, hogy kölcsönös elrettentésben élnek. A Trump-kormányzatnak hamarosan el kell döntenie, hogy hasonló értelemben működik-e az elrettentés Észak-Koreával szemben. A döntés különösen nehéz lesz, ugyanis az amerikai vezetés tagjai közül eddig még senki nem találkozott a koreai diktátorral. Vannak arra utaló jelek, hogy egy ilyen kölcsönös függőségi viszony nem alakulhat ki Washington és Phenjan között. Kim diktatúrája ugyanis időről időre az instabilitás jeleit mutatja. Legutóbb januárban, illetve egy hónappal a mostani események előtt volt erre példa. Az instabilitást az mutatta, hogy Kim lefokozta az állambiztonságért felelős minisztert, öt magas rangú helyettesét kivégeztette, valamint meggyilkoltatta féltestvérét Malajziában. Az instabilitás további jele, hogy az észak-koreai stratégiai rakéta erők parancsnoka nem volt jelen egy februári rakétateszten. Ezek a jelek arra utalnak, hogy az országot vezető csoport helyzete bizonytalan és Kim Dzsongun szorítása a hatalom gyeplőjén lazul. Ha az uralkodók helyzete instabil, akkor az Egyesült Államok nem képes őket elrettenteni. Az amerikai elnök nem engedheti, hogy egy bizonytalan hatalmú vezetés amerikaiak tízmillióit elpusztítani képes fegyverrendszert birtokoljon. A DIA szerint Észak-Korea hamarosan ilyen képességek birtokában lesz. Ha Washington nem lesz képes békés eszközökkel lefegyverezni az észak-koreai rezsimet és elrettenteni sem tudja azt, majdnem biztosan kénytelen lesz erőt alkalmazni. Az elrettentés - esetünkben az elrettentés hiányának - logikája arra kényszeríti a washingtoni vezetést, hogy nagyon kockázatos lépés mellett döntsön. Ez az a logika, amely mentén a nagy háborúk el szoktak kezdődni.