Egyre inkább terjed a gazasági kannibalizmus az USA-ban

HírekD. Gy.

Egyre terjed a zsákmányszerző társadalom - írja a The Washington Postban megjelent cikkében Robert J. Samuelson.

A “zsákmányszerző társadalom” fogalmat a szerző évekkel ezelőtt találta ki, hogy a jóléti társadalmak, beleértve természetesen az Egyesült Államokat is, egyik alapproblémáját illusztrálja. A gond az, hogy ahogy a társadalom egyre gazdagabb lesz, úgy egyre jobban terjed az a gyakorlat, hogy a meggazdagodás mások rovására történik, új vagyon keletkezése helyett.

A jóléti társadalmakban lépten-nyomon elosztási problémákba ütközünk. Az elváló házaspárok a közös vagyonon osztozkodnak, a törényhozás eldönti, hogy ki kap, és ki nem kap adókedvezményeket - számtalan példát lehetne sorolni.

Mindegyikben közös az, hogy nem a termékek és a szolgáltatások gyarapodására irányul, hanem egyik személytől vagy csoporttól a másikhoz csoportosítja át a vagyont.

Két amerikai szerző, Brink Lindsey és Steven M. Teles új könyve, a The Captured Economy (A foglyul ejtett gazdaság) provokatív módon dolgozza fel ezt a témát. A mellett érvelnek, hogy a gazdaság tele van “önkiszolgáló” megállapodásokkal, amelyek révén a gazdagok tovább gyarapodnak, s amelynek költségei a szegényebb rétegeket és a középosztályt terhelik, s amelyek visszafogják a gazdasági növekedést.

Tipikus példa erre, hogy az állam a szabályozó hatóság engedélyhez köti bizonyos tevékenységek gyakorlását. Míg 1970-ben a rendelkezésre álló munkahelyek 10 százalékához kellett valamilyen engedély az Egyesült Államokban, napjainkban az arány már 30 százalék. Összesen 1100 féle munkához kell engedély. A listavezető Kalifornia állam, 177 endedélyhez kötött tevékenységgel. Ebbe beletartozik a fodrász, a manikűrös, de például a kutyaiskolákban az állatokkal foglalkozó munkás is.

Az egyes tevékenységek engedélyhez kötésének klasszikus indoka a fogyasztóvédelem. Valójában azonban az ilyen korlátozások visszafogják a piaci versenyt és magasan tartják az árakat. Az eredmény: a potenciálishoz képest lassabb gazdasági növekedés.

Samuelson felosztásában a zsákmányszerző társadalom két részre oszlik. Az egyik a termelő szektor, amely javakat állít elő, a másik a ragadozó szektor, amely újraosztja a jövedelmet és a vagyont. A két terület között az átfedés ott jelentkezik, amikor a termelő (szolgáltató) szektor által előállított javakat mesterségesen felsrófolt, az adott termék gazdasági értékét meghaladó árakon értékesítik. Ez nem jelent mást, mint jövedelemátcsoportosítást az eladó javára, a vevő rovására. Legrosszabb formája a gazdasági kannibalizmus.

Lindse és Teles könyvéből az derül ki, hogy az ilyen típusú zsákmányszerzés sokkal elterjedtebb, mint azt első pillantásra gondolnánk. A zsákmányszerző megállapodásokkal, szokásokkal nehezebb felvenni a harcot. Részben azért, mert ezek megszokottsága már szinte automatikussá teszi elfogadásukat. Részben pedig azért, mert akik jól járnak az ilyen megállapodásokkal, azok óvják őket, jobban foglalkoznak velük, mint azok, akik rosszul járnak.

Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik az is, hogy az ilyen típusú megállapodások bizonyos mértékig hozzátartoznak a modern társadalomhoz. A probléma akkor kezdődik, amikor olyan mértékben elharapóznak, hogy hátráltatják a gazdasági növekedést.

Az emberek sajnos hajlamosak arra, hogy a javak tortájának szeleteiért küzdjenek egymással ahelyett, hogy magát a tortát sütnék nagyobbra, hogy mindenkinek nagyobb szelet jusson. Ha az élet zéró összegű játszmának néz ki, akkor egyes csoportok gyarapodását úgy interpretáljuk, hogy az mások rovására történik. Ez pedig viszálykodáshoz és haraghoz vezet a társadalmon belül.

Borítófotó: p2pfoundation.net