Ázsiába helyeződött át a globális gazdaság súlypontja

HírekD. Gy.

Megdöbbentő térképet közölte egy 2012-es elemzésében a McKinsey. A tanácsadó cég a University of Groeningen adatait használva mutatja be, hogyan vándorolt a világ gazdasági súlypontja időszámításunk szerint 1 óta. (Igen, amikor Jézus egy éves volt.) - írja a The Guardian című lap.

A térképre nézve egyértelmű, hogy Európa globális pozíciója milyen kihívásokkal küzd. Az is világos, hogy ebben a helyzetben a nagy európai projektet, az EU-t inkább összetartani lenne szükséges, semmint hagyni elsorvadni.

Vessünk egy gyors pillansát a térképre! Körülbelül egy évszázadba telt - 1820-tól 1913-ig -, míg a világgazdaság súlypontja (amelyet az adott területeken előállított GDP-vel mértek) Ázsiából Európába helyeződött át. A második világháború után ez a súlypont az öreg kontinensről az Egyesült Államokba került és az 1990-es évekig ott is maradt. Aztán szédítő tempójú változás következett be. Alig egy évtized alatt, 2000 és 2010 között a világgazdaság súlypontja ismét Ázsiába helyeződött át. Visszájára fordult egy csaknem 2000 éves trend.

Jó ideje emésztegjük itt nyugaton ezt a folyamatot. Könyvek tucatjait írták arról, hogy ez az évszázad Ázsiáé lesz. Napjainkban a lapok Észak-Koreáról és Kínáról szóló főcímei figyelmeztetnek arra, hogy a világ biztonsága milyen nagy mértékben függ olyan folyamatoktól, amelyek meglehetősen távoliak egy európai számára. Az öreg kontinens továbbra is a saját bajaival van elfoglalva. Viták folynak az egyenlőségről, a társadalmi igazságosságról, a migrációról, a német választásokról, a francia reformtervekről, a brexitről, a demokrácia helyzetéről Magyarországon és Lengyelországban, vagy az orosz katonai erőfitogtatásról. Megbocsátható ugyan, de tény: elfelejtettük, hogy hol van a helyünk a világban. Európa számít, fontos, de gyakran úgy tűnik, hogy sokkal kevésbé, mint ahogy mi szeretnénk. Nem kell ahhoz Donald Trump, hogy észrevegyük: az öreg kontinens kikerül az Egyesült Államok fókuszából.

“Európa unalmas, Ázsia izgalmas” - mondta a The Guardian lap publicistájának még 2012-ben, az euróválság kellős közepén egy, az Obama-adminisztrációhoz tartozó magasrangú tisztségviselő.

Mindennek megvan a maga lélektani hatása. Felmérések szerint Ázsia feltörekvő gazdaságai egyre optimistábbak, az európaiak viszont egyre kevésbé.

A felemelkedő ázsiai középosztály bízik abban, hogy gyermekei generációja jobb anyagi körülmények között él majd - fényes a jövő előttük. Európára viszont a csalódottság jellemző. Ennek tükrében Európa újbóli beindításához kulcsfontosságú, hogy az európai polgárok visszakapják optimizmusukat, hitüket magukban. Ezt önmagában nem képesek megadni olyan napi politikai lépések, mint mondjuk a migránskvóta kiszabása, vagy a közös eurózóna költségvetés.

Vannak olyan próbálkozások is, amelyek túlmutatnak ezeken. Angela Merkel német kancellár szerint “Németország akkor teljesít jól hosszú távon, ha az EU is jól teljesít”. Emmanuel Macron francia elnök is megpróbál lelket verni az emberekbe. Athénban mondott beszédében kifejtette, hogy a múlt hibái nyomán az emberek “bizalma elrozsdásodott”. A kontinens gazdag kultúrájának újrafelfedezésére szólított fel, szerinte ez az az út, amely közelíti egymáshoz az európai nemzeteket. Konzultációt kezdeményezett, amelynek keretében az európai polgárok megvitathatják Európa jövőjét. Európa csak együtt lehet erős, ha nem építi fel magát “hatalomként”, akkor külső tényezőknek lesz kiszolgáltatva.

Ezzel vissza is tértünk a globális helyzethez. Európát az különbözteti meg a világ többi régiójától, hogy egyedi kombinációban van benne jelen a liberális demokrácia, az egyéni szabadság, a szociális piacgazdaság, a szolidaritás és a szuverenitás. Érdemes tanulmányozni az Eurobarometer közvéleménykutatását, amely arról szól, hogy más régiók hogy tekintenek a miénkre.

A megkérdezett kínai és indiai emberek Európát “a stabilitás szigeteként írják le egy zűrzavaros világban”. Több mint 80 százalékuknak pozitív képe van az EU-ról. Ez lényegesen meghaladja az uniós polgárok 69 százalékos hasonló véleményét. Az ázsiaiak három fő erősséget jelöltek meg: a gazdasági, ipari és kereskedelmi erőt, az életszínvonalat és a jogállam, a demokrácia, az egyéni jogok tiszteletben tartását. Lehet, hogy ez az évszázad Ázsiáé lesz, de Európának is erős lapjai vannak a játszmában.