A QR-kódot eredetileg a japán Denso autóipari vállalat találta ki, háromszor annyi adatot képes tárolni, mint a hagyományos, egydimenziós vonalkód. Egyetlen országban sem ért el olyan népszerűséget, mint jelenleg Kínában, kutatások szerint a mobil eszközökön keresztül történő fizetés tavaly megközelítette az 5,5 trillió amerikai dollárt – írja a South China Morning Post. A jelenség már önálló nevet is kapott, codeconomynak hívják. Az áttérés vírusszerű gyorsasággal történik, az egész társadalomra kiható változást indukált, egészen a nagyvárosoktól a kis falvakig. Nagy hatással van a közösségi gazdaságra is, villámgyorsan lehet bérelni esernyőt, akkut, vagy éppen kerékpárt, elég beszkennelni a kódot, a zár kinyílik, máris lehet használni a bringát.
Viszont komoly aggodalmat okozott a vidéki gazdáknak, amikor kiderült, hogy a kormány irányításra és ellenőrzésekre is használja a technológiát. QR-kódokat ragasztanak a farmerek házaira, az ellenőrök a szkennerrel megnézhetik, hogy kik a ház tulajdonosai, nem sért-e az épület valamilyen törvényt. A szakértők azt mondják, Kína példája azt mutatja, hogy az ottani fiatalabb generáció már egy olyan világban nő fel, amelynek része a kétdimenziós vonalkód. A QR-kód kényelmesebb mint a bankkártya, a szakértőknek jó okuk van arra, hogy további növekedést várjanak.
Az is tény ugyanakkor, hogy más készpénzmentes fizetési módokkal összehasonlítva a QR-kód nem eléggé biztonságos, számos bűncselekményt, csalást követnek el a technológia használatával, egy esetben 90 millió yüant sikerült ellopni kódba ágyazott vírussal. Szakértők szerint a trójaiak és a vírusok 23 százaléke QR-kódon keresztül ér célt, a csalók hozzáférhetnek személyes adatokhoz, illetve akár bankszámlához is.
A látszólag ártalmatlannak tűnő fekete-fehér kódokba programozott rosszindulatú szoftverek elleni védekezés egyelőre kétséges, az egyetlen járható út a kiadott kódok szigorú nyilvántartása.
