Hirdetés átugrása →
Bezár ×

A muszlimok a sarkamban vannak

HírekDitzendy Attila

Szombat. Piacról hazafelé. Jobb kezemben cekker, tele zöldséggel. A balban hűtőszatyor hússal. Mellettem a feleségem, két gyümölccsel, tojással rakott kosárral. Persze könnyebb lenne kocsival, de a Skála piacnak (ma Fehérvári úti Vásárcsarnok) nincsen parkolója. Mindegy, vissza a hazafelé vivő útra, amely egyben az utca, ahol lakunk. A sarkon mecset. Bizony! 

Nem is akármilyen: Budapest Mecset. Mi módon lett az egykori Golding székházból muszlim imaház? Az más történet. De minduntalan, amikor elmegyek az épület mellett, felötlik bennem, vajon miért esett választásuk éppen az egykori irodaházra, amit nem a mecsetekre vonatkozó szigorú előírásokat szem előtt tartva terveztek. Márpedig betartják az előírásokat. Tudom, mivel egy ízben kutyánk berontott a nyitott kapun, s míg kiabálva („Prézli! Prézli!” Ami, ugye a neve.) üldöztem a kis jószágot, bekukkantottam ahová csak tudtam.

Péntekenként utcánk mecset környéki szakasza olyan, akár Moszul – az egykori Ninive – mielőtt a hitetlenek porig rombolták. Csadoros asszonyságok, fejkendős leány gyermekek. Megjegyzem: mind magyarok. Méregdrága autók. Rendszerint a tilosban parkolva.

– Nem tehetek semmit – von vállat a kihívott rendőr -, diplomata rendszámuk van.

Caplatunk haza a piacról. Előttünk muszlim család. A mecsetből autójuk felé igyekeznek. A gyerekek viháncolva ugrabugrálnak. A tetőtől talpig becsomagolt asszony szuszog, fújtat, mint mi, két kezével négy súlyos csomagot markolva. Legelöl a családfő héliummal teli léggömböt táncoltat feje felett.

Nos, ha lehet választani, én ebből a kultúrából nem kérek. Pedig (a tizedes után szabadon) elmondhatom: a mozlimok már a sarkon vannak.